Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

4 NÉPÜJSAG 1960. augusztus 5., péntek Ili ns! — AZ ELMŰLT HÉTEN húsz csehszlovák és két né­met bányászati szakember járt Petőfibányán, hogy az Ursitz-féle hidraulikus fejté­si páncélpajzsot munka köz­ben tanulmányozzák. Jelen­leg egy jugoszláv mérnököt látnak vendégül, aki egy hé­tig tartózkodik Petőfibányán. A közeljövőben két szovjet mérnököt várnak. Elmond­hatjuk tehát, hogy nemzet­közi érdeklődésre tart számot ez a magyar találmány.- AZ ELMŰLT HÉTEN a hevesi Járási Tanács a MÉK járási kirendeltségével közösen vizsgálatot tartott - Tama menti községekben. A vizsgá­lat alapján biztosítják minde­nütt. hogy a rövidesen meg­kezdődő paprika- paradicsom- és gyümölcsszállításoknál sem­mi fennakadás ne forduljon elő, sem a MÉK, sem a közsé­gek részéről. ­— 1960. ELSŐ félévében a Heves.megye kisipari terme­lőszövetkezetekbe 71 kisipa­ros kérte felvételét. Ez a rö­vid hír is azt bizonyítja, hogy az emberek bíznak a szövet­kezeti eszmében és az elvtár­si, baráti összefogásban lát­ják előrehaladásuk útját. — GYORS ütemben épül a kékesi televízió relé-állomás. Míg a helyszínen az épületek, a torony készítése folyik, ad­dig Budapesten a Mechanikai Vállalat elkészítette az új állo­más 4 kilovoltos adóberendezé­sét. A berendezést hamarosan felszállítják Kékesre, beszere­lését is elvégzik, így a hónap végén már előreláthatólag üzemelni fog, s az olimpiai já­tékokat is közvetítheti a kékesi relé-állomás. — ÉLEN J ÄRNAK ered­ményeikkel az ország kom- bájnosai és aratógép vezetői között a Heves megyeiek. Amint a számítások igazol­ják, egy kombájn átlagosan 285 holdat aratott le me­gyénkben. Az aratógépek át­lagteljesítménye 191 hold. '- ÚJRA BENÉPESÜL szom­baton reggel az egri Gárdonyi Géza Színház. Ezúttal azonban nem a színészek veszik birto­kukba a színpadot, nézőteret, hanem a tűzoltóság, amelynek egységei reggel nyolc órakor, az évad megkezdése előtt, szo­kásos gyakorlatukat végzik el. — GYORSABB ÜTEMBEN folyik tovább az aratás befe­jezése után az építkezés a hatvani járás termelőszövet­kezeteiben. Nyolc helyen épí­tenek favázas sertésfiaztatót, s az építkezés munkálatait úgy szorgalmazzák, hogy még az idén elkészüljenek az épü­letek, férőhelyet adva a szö­vetkezetek állatállományá­nak. — HERÉD község kisiparosai 8 KIOSZ és a KISZÖV részvé­telével ankéton vitatták meg a kisiparosok problémáit és az előttük álló feladatokat. A kő­műves kisiparosok elhatároz­ták, hogy a közeljövőben az egyik környékbeli termelőszö­vetkezet keretén belül építő­brigádot alakítanak. — A BÉLAPÁTFALVI Ce­mentgyárból öt munkás vett részt az idén tavasszal külföl­di hajókiránduláson. A mun­kások öt teljes napot töltöt­tek Pozsonyban. Most ismét egy fő indul hajóval Bécsbe. A boldog, szerencsés ezúttal Bársony István idős munkás, aki hat napot tölt majd az osztrák fővárosban. A hajó- kirándulásra előreláthatólag augusztus végén kerül sor. Akik a gyerekekre Vigyáznak szöntötte jóságáért és gondos­kodó szeretetéért. Ha azt vesszük, a nagyma­mának nem jár semmi, mert nem cseléd, akinek a nagysága időnként kötőt vesz, hanem a család egyik tagja, akiről pon­tosan úgy gondoskodnak, mint gyermekeikről, vagy saját ma­gukról a kereső fiatalok. Kezé­be adják a pénzt, a konyhát ő kezeli. Nagymama nem másod­rendű a családban, hanem na­gyon is első helyen áll, mert nélküle ezer probléma, ezer kiadás merülne fel a család­ban. De a nagymamának sem szabad visszaélni a helyzetével oly módon, hogy saját maga hangoztatja másodrendűségét, és azt, hogy ő soha nem megy sehová, ő nem tud innen elsza­badulni, meg hogy nincs a gye­rekeknek apja, anyja, szegé­nyek úgy nőnek fel, mint a gomba. Nem így van. Mert az a fia­tal házasember, vagy férjhez- ment édesanya, akit a nagyma­ma hajdan felnevelt, íme, megállja a helyét, akkor miért lenne neveletlen az az unoka, aki egész nap a nagymama gondjaira van bízva? Amikor vége a munkaidőnek, úgy is jönnek a szülők haza! Egész nap pedig miért ne lenne jó a nagyi felügyelete? Az ilyen be­széddel csak hintik a mérget az egyébként békés családi élet­ben. Nem elsősorban a fiata­lok életében, hiszen ők úgy is emberek között vannak, ha­nem saját magukat „rágják” vele, holott úgyis el lehet kép­zelni az életet, hogy a nagyma­ma kedves, nyugodt, békés és észrevétlenül a család támasza még azokban az időkben is, amikor valamelyik fiatalnak a munkahelyén volt valami kel­lemetlensége, és szüksége van a békességre. Nem is akarjuk a nagyma­mák értékét kisebbíteni, de nem is lehet, ök minden eset­re, óriási segítséget nyújtanak ott, ahol gyerek van. De egy kis megértést ők is tanúsítsa­nak a fiatalok iránt, és ha már a gyerekek lefeküdtek, ha bé­kés este borult a házra, ne ha­ragudjanak azért, ha a fiatalok elmennek a moziba. A derű, a jókedv többet ér minden csa­ládban, mint a lottó főnyere­mény! Ádám Éva I960. AUGUSZTUS 5., PÉNTEK 65 évvel ezelőtt, 1895-ben e napon halt meg ENGELS FRIGYES, Marx barátja és harcostársa, akivel együtt dolgozták ki a marxizmus ideológiáját. Az I. Internacionálé egyik alapító tagja volt és Marx halála után annak vezetője lett. „Engels volt az első — írja róla Le­nin —, aki megmondta, hogy a har­coló proletariátus maga fog segíte­ni sajátmagán”. Néhány fontos mű­ve: kritikai tanulmányok a politi­kai gazdaságtan történetéből, A né­met parasztháború, Anti-Dühring, A természet dialektikája, A család, Magántulajdon és az állam eredete, Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása. Marx-al közö­sen írták A szent család vagy a kritikai kritika kritikája, a Tőke 2. és 3. kötetét, a Német ideológiát és a világhírű programdokumentu- mot: A kommunista párt kiáltványát. Engels 1820-ban született. 110 évvel ezelőtt, 1850. augusztus 5-én született GUY DE MAU­PASSANT (ejtsd: Mópaszán) realista író, a francia irodalom leg­jelentősebb novellistája. Írásaiban, melyeket a klasszikus próza stílusa és a forma művészete jellemez, a burzsoázia ellen harcolt. Mintegy 300 elbeszélést írt, ezek valóságos remekművek (Yvette, A nyakék, Tellier ház.) Regényei művészeket és a nagypolgárságot jellemeznek (Erősebb, mint a halál, Bel-ami). Munkái javarésze magyarul is megjelent. Maupassant 1893-ban halt meg. FILM: ENGELS FRIGYES EGRI VÖRÖS CSILLAG Ellopták a hangomat EGRI BRÓDY Sikoly az utcáról EGRI KERTMOZI Nyomorultak (I. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szomjúság GYÖNGYÖSI PUSKIN Ellopták a hangomat HATVANI KOSSUTH Két emelet boldogság HATVANI VÖRÖS CSILLAG Két emelet boldogság HEVES A dzsungel könyve FÜZESABONY Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás ... azok legtöbbször a nagy­mamák. A nagymamák, akiket minden oldalról szeretettel vesznek körül a szülők és uno­kák egyaránt, hiszen a nagy­mami segítségével könnyebben dolgozik anyuka, az ő keresete pedig sokat lendít a család anyagi helyzetén! A nagymami nélkül nem lenne sok piskóta, meg süti, mert azt csak a nagy­mami tud sütni. Anyu mindig a cukrászdából hoz, pedig az nem olyan! Igen. Nagymama mindent meg is tesz azért, hogy ne le­gyen fennakadás, hogy időre elmenjen az unoka iskolába, hogy pontosan legyen az ebéd, és minden kisruha glédában álljon a szekrényben. Meglátja a leszakadt inggombot, bevásá­rolja a befőznivalót, szóval ke­zében tartja a ház belső kor­mányzását. Gonosz szívvel sem lehet rosszat mondani a nagyma­mákra, akik egy életért már megharcoltak, és most minden erejükkel azon vannak, hogy a fiataloknak segítsenek. Hogy mégis vannak azonban súrló­dások — amelyek elkerülhetők lennének —, az, sajnos, nem­csak a fiatalokon áll, hanem néha oka a nagymama is. És mivel olyan sok esetben egy­formák ezek az okok, beszél­jünk róluk, hátha sérelem nél­kül meg lehetne oldani az életnek ezt az oldalát is? Sz. K<-né sírva ül a moziban. A film kacagtató, mindenki nevet, de a fiatalasszony köny- nyei nem hasonlítanak a neve­tésben kigördülő cseppekhez. Ezek szomorú, vagy dühös, vagy megbántott könnyek. Amint a későbbi beszélgetések során kitűnt, mind a három egyszerre. Névnapja volt a nagymamának. Cipőt vettek neki ajándékba. Szép, drága cipőt, mire a nagymama meg- bántottan járt-kelt, mondván: — Ez nem ajándék, ez ne­kem jár! Talán igaza van. De milyen érzés lenne az a nagymamá­nak, ha a menye azzal állítana oda, „itt van anyuka egy pár cipő, az e havi munkájáért!” Ebből bizony örök harag len­ne! De akkor, amikor a család a gyerekek mellett minden igyekezetével azon van, hogy az élelmezésen és a ruházkodá­son kívül a két fizetésből még valamit vegyen, talán mégsem sértő dolog cipővel lepni meg nagymamát a névnapjára. Kü­lönösen nem akkor, mikor a két unoka még virággal is kö­•■•iiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiAiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiaiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiriittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaitiiiiiiiha laiitiiiiiMiiiiiiiiianiiiBiiaiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiuiiiBiiiiiaiiiiiiiiiiiviiiüiiiiiiiiiiitiiiiiiira'iiiiiiititaiitiiiiiiitiuiitiuait* Nyolcvanhat ország tudományos intézményeire! cserél kiadrányokat az Akadémiai Könyrtár Az Akadémiai Könyvtár 86 állam 1776 intézményéhez jut­tatja el a magyar tudományos könyveket és folyóiratokat. Ez a kiadványcsere világviszony­latban is jelentős. A legnagyobb érdeklődés a külföld részéről az akadémia idegennyelvű folyóiratai (az úgynevezett acták) és könyvei iránt tapasztalható. Főleg Al­bániába, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba és a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságba küldött a könyvtár sok kiadványt. Állandóan kérik a magyar- nyelvű kiadványokat azok a külföldi nagykönyvtárak is, amelyekben jelentős magyar gyűjtemény van. Ilyen az up- salai Egyetemi Könyvtár, amely Svédországban a ma­gyarnyelvű szakirodalom gyűj­tőhelye, a helsinki Egyetemi Könyvtár, amely a finn-ugor kutatás egyik központja. Az egyik legnagyobb magyar gyűj­temény a washingtoni kong­resszusi könyvtárban található. Hasonlóan nagy magyarnyelvű tudományos anyagot kezelnek a Harvard Egyetem, a British Museum könyvtárában, a Bod- leyan Library-ban és a na­gyobb szovjet könyvtárakban. Élénk csere alakult ki az arab államok tudományos in­tézményeivel. Szélesednek a kapcsolatok a gyarmati elnyo­más alól felszabadult és a sza­badságukért harcoló országok­kal is. A világ minden tájára kül­dött könyvek és folyóiratok nemcsak a magyar tudomá­nyos élet fejlődéséről adnak számot, hanem az értük cseré­be küldött kiadványok gazda­gítják a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát és segí­tik a magyar tudósok, kutatók munkáját. Az elmúlt félévben 13166 folyóirat-példányt és 2110 könyvet küldött ki a könyvtár és cserében 13127 folyóiratot, valamint 4539 kö­tetet kapott. (MTI) Ellopták a hangomat Angol iilm Egy ügyefogyott fiatalember útja a sikerhez, erről szól az Ellopták a hangomat című, szellemes angol filmvígjáték, amelynek főszereplője a neves komikus Norman Wisdom, akit a Pillanat embere című filmből ismerünk. A filmet az egri Vörös Csillag és a gyöngyösi Puskin Filmszínház mu­tatja be augusztus 10-ig. HO Löt JA'NOS' r A lány lázasan, piros halál- rózsákkal két orcáján, aprókat nyögdécselve aludt. Sima, fe­hér homlokán gömbölyű verej- tékcseppek gyöngyöztek s gu­rultak le a hegyes fényesedő orr vályúin. Ajka is piros volt, kissé szétnyílva, a hibátlan fogsor kilátszott, onnan szű­rődtek át az értelmetlen kis jajok, kusza félmondatok, gyenge sóhajtások. Két sovány karja a zöld mintás paplanon nyugodott s a vékony ujjhe­gyek végén rózsaszín körmök remegtek. t Meleg volt a szoba levegője és orvosságszagtól terhes. Az ágy melletti barnára politúro­zott éjjeliszekrényen glédában, sorban, nagyság szerint álltak az üvegek, szigorú, rendszere­tő kéz tud csak ilyen mértani pontossággal mindent a helyé­re rakni. A fájdalomcsillapító kis tubusait is hasábfára em­lékeztetőén rakták egymás te­tejére, s egy ki nem váltott or­vosi recept hegyesedett felet­tük, mint valami zászló. Á beteg apró nyögésén és a' régi kopott ingás falióra egy­hangú tiktakolásán kívül sem­mi sem zavarta a csendet, a kettős ablaktábla s a vastag, szőttes függöny elfogott min­den külső zajt, Odakünn zu­hogott az eső, bágyadt, szomo- i rú, elsárgult faleveleket vert halálra s nyomkodott a sáros, latyakos földbe. Kínlódott, vergődött az egész kert a tin­tafekete, késő őszi éj nehéz kárpitja alatt. Gáspár mozdulatlanul, fél­oldalra billent fejjel, felgyűrt ingújban, borostás, többnapos szakállal az arcán bóbiskolt az asztal felett. Fáradt volt, több mint egy hete tartott már a lány agóniája. Az átvirrasz­tott éjszakák,.s a nappali mun­kák elvitték erejét, szánalom­ra méltóan görnyedt össze. Időnként ijedten rezzent össze, felállt, megnézte az órát, a bete­get. Később a tűzre tett. Mindezt fáradtan, zavaros, tompa agy- gyal, elzsibbadt végtagokkal. Alig vette észre, hogy a lány felébredt s láztól homályosult szemekkel tekint rá. — Nem alszol, Agikám szí­vem — kérdezte s óvatosan, csendes mozdulattal leült az ágy szélére. — Most ébredtem fel és ... és ... mintha könnyebben érezném magam. — Adjak limonádét, vagy... — Nem, nem kérek, igazán nem kérek, ne fáraszd magad, csak fogd meg a kezemet és maradj itt mellettem, olyan jó, hogy itt vagy. A beteg lihegett. Vékony testét megrázta a köhögés, s apró, piros rubintcsepp jelent meg az ajkán. Gáspár mintha a homolokát törölné, végig­húzta a fehér zsebken­dőt a lány száján is és igyekezett észrevétlenül eltün­tetni. — Mutasd! — ' Nincs semmi baj szívem, csak a homlokodat töröltem. — Látni akarom. — Megmutatta. A lány so­káig nézte a piros foltot és felsóhajtott: — Már nem sokáig élek. Pedig tudod Gáspár, úgy sze­rettem volna még veled ma­radni. Mégha bántanak is, még ha szidnak is, még ha megvetnek is. — Hogyan beszélhetsz így Agikám, kicsikém. Minden jó­ra fordulhat még. Tudod, az orvos is biztatott, nem olyan nagy még a baj, meglásd, le­szünk mi még boldogok. A férfi hangját a meggyőző­dés heve fűtötte, de ott benn az értelem vitába szállott vele. Fojtott keserűség szorongatta szívét, ahogy a neki annyira kedves arcra nézett. Vad fáj­dalom, a kikerülhetetlen vég­zet égető fájdalma tombolt benne, s a fiatal orvos hideg, tárgyilagos szentenciája: „nincs tovább Kovács úr, még egy­két nap, maximum egy hét és ...” Nem fejezte be, csak széttette két karját és elbú­csúzott. S azóta fogynak az órák, ä napok, hideg köd ka­varog az őszi ólmos fellegek alatt, kövérre hízott csókák szállnak a tél elébe s zuhog az eső, zuhog, mintha mielőbb ki akarná mosni ebből a gyen­ge, vérző tüdőből az utolsó só­hajt. Nézi a lehúnyt szempillák­kal fekvő lányt, a dús geszte­nyebarna fürtökkel övezett keskeny, lázrózsás arcot, a kék erekkel zeg-zugosan átszelt kezeket, a vékony ujjakat, a csendesen pihegő, csupacsont mozdulatlan testet. Igen. Ez mind az övé volt, minden bá­jával, szeretetével, szüzességé­vel, anyáskodó kedvességével. Áldotta az Isjent, amikor Liá- val történt szakítás után megismerkedett Ágnessel egy szilveszteri mulatságon. Paj­kos és vidám mosoly ugrált a tánctól kihevült arcocskáján, amikor a nagy konfetti csata közben bemutatták. „Agnes vagyok — nevetett a lány sze­me — és maga — Gáspár, hüh, de komoly név és maga is mindég ilyen marad.” Hirtelen egyszuszra mondott el min­dent magáról, hogy árvalány, gépírónő a gyárban, kedvenc színe a kék, szereti a tangót és Balzacot. Télen-nyáron sokat •van szabadlevegőn, „tudja, a tüdőm kicsit gyenge, nem, nem komoly, képzelje, szalon­nával sok vöröshagymát kell ennem, brrr, hetenként merek e szenvedélynek hódolni”. Hajnalban a kapu előtt meg* csókolta, hó és zúzmara hul­lott rájuk valahonnan a ma­gasból. Rá egy hónapra hozzá­költözött a lány. Simán, észre­vétlenül ment végbe az egész dolog, kevés ismerősük volt, az embereknek túl sok gond- juk-bajuk akadt abban az idő­ben, békében hagyták őket. Csak később, a válóperi tár­gyalásoknál hozakodott elő Ágnessel Lia s csupa makacs­ságból húzta a válást. Azután jött a baj, koratavaszi meghű­lés, az orvos aggódó, fontos­kodó fejcsóválása, az első töl­tés és most... Gáspár óvatosan kiszabadít­ja kezét az erőtlen, gyenge uj­jak öleléséből. Úgy véli, Ag;nes alszik, de a beteg szeme fel­pattan: — Ne menj el kedves, add vissza a kezed. — Próbálj aludni szívem, az a legjobb. A lázban égő ajkak mosoly­ra húzódnak: — Ne kívánd, hogy aludjak, hisz nemsokára úgyis alhatok, sokat. Inkább beszélgessünk egy picikét, olyan sok mon­danivalóm van. — Majd holnap — akad el hirtelen Kovács hangja s ahogy nézi a beteget, a hosszú útra készülődőt, megrekedt sírás fojtogatja torkát. — Igen. Sok minden — le­heli Agnes és ujjai bocsánat- kérőén fonódnék újra a férfi kezére. Sok minden, tudod azt el kell mondanom neked, hogy nyugtom lehessen odalent, hogy... Két könnycsepp gördül sze­méből. .Félénk, zavart fnosoly, röstelkedés, meg ártatlan szű­zi szégyen vibrál arcán. — Tudod, az akkor volt, amikor még udvaroltál nekem. Egy szerdai napon Pestre utaz­tál és... és... engem hazakí­sért Székely Pista. Késő estig túlóráztam és ... hiába mond­tam, hogy ne jöjjön, mégis jött. És ... és ... a kapu előtt meg­csókolta az arcomat. Itt ni, ezen a helyen és még most is szégyellem magam, hogy nem mondtam el neked. Agnes elhallgat. Liheg. Láz­homályos szeme bocsánatkérő- en néz Gáspárra. Annak sír- hatnékja és nevethetnékje tá­mad e drága, őszinte angyali

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom