Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-28 / 203. szám
1960. augusztus 28., vasárnap NÉPÜJSÍG « Ilyen még nem volt az erőműben A Mátravidéki Erőmű pártszervezete rendkívüli vezetőségi ülést hívott össze. A műszaki vizsgálat eredményeként a szakszervezettel és a gazdasági vezetőséggel megállapodtak, hogy a július 25-i súlyos üzemzavar ügyében összehívják a társadalmi bíróságot. Az erőmű munkásai, műszaki és adminisztratív dolgozói zsúfolásig megtöltötték a kultúrtermet. Elfoglalta helyét a bíróság: az erőmű ' munkásai, az üzem lakatosa, villanyszerelője és motorszerelője. Mind 10—12 éve megbecsült és elismert munkások itt. A technológiai fegyelmet megsértő dolgozóknak szemtől szembe kell nézni több mint ötszáz munkással, azokkal, akikkel évek óta együtt dolgoznak, de egy műszakban voltak azon a napon is, amikor a baj történt. Az elnök ismerteti a vádat és a vádlottak nevét. Döbben*, néma csend üli meg a termet. — Háromnegyed hatkor kapcsoltuk a kazánt. A nyomás 74—76 atmoszféra, a hőfok 460 Celsius fok volt. Át akartam menni a kazánházba, de alig nyitottam ki az ajtót, éles. sípoló hang ütötte meg a fülemet. Visszaszaladtam a IV. számú géphez, de akkor már ömlött a forró gőz. Vészjelet adtam, a gépet kiütöttem. Benyomtam a műszertábla gyorszárógombját, de az nem működött, átszaladtam a kazánházba ... — A kazán kapcsolásáról tudomásom nem volt... Tr- A regisztert nem néztem meg ... Azt nem lehet tudni, hogy a gyorselzáróból ki vette ki a biztosítékot... — Semmi sem kényszerítette az elvtársakat arra, hogy a gépegységet korábban üzembe helyezzék. Látni kellett volna, hogy a vízszint magas. Nem győződtek meg kellően az üzem állapotáról, nem várták be az ügyeletes üzemmérnököt, nem tartották be a technológiai fegyelmet. A részletes műszaki vizsgálat és a tanúvallomások bizonyítják, hogy felelősség terheli a vádlottakat, az ügyeletes mérnököt, a művezetőt, a vízállásfigyelőt, a kazángépészt és főgépészt, mindenkit, aki ebben a harmadban irányító munkakörben dolgozott. Az üzem 14 órán keresztül csak fele kapacitással ment, importenergiáról kellett gondoskodnia az országnak, jelentős népgazdasági kár keletkezett, forinttal nem is mérhető, de könnyen tömegszerencsétlenség történhetett volna. Ha az ötszázfokos gőz végigspricceli az embereket, akkor a csontról leválik a hús, akkor ma özvegyek és árvák zokogása tölti meg ezt a termet. Pörölyként csaptak le a vádló szavak. Akik a vádlottak közül az előbb még mentegetőztek, most elsápadtak és lesütik szemüket. A bíróság ítélethozatalra vonult vissza. Elhangzik a súlyos szó: a társadalmi bíróság vétkesnek találta a szükséges ellenőrzések elmulasztása miatt... — A társadalmi bíróság vétkesnek találta a társadalmi tulajdon gondatlan kezeléséért... — A társadalmi bíróság javasolja a vállalat igazgatójának, hogy... a dolgozókat helyezze alacsonyabb munkakörbe, két másik dolgozó ügyében a társadalmi bíróság a határozathozatalt mellőzi, de javasolja osztályon belüli fegyelmi úton való felelősségre vonásukat. — így kellett határozni a társadalmi bíróságnak, mert a mi jogrendszerünk lényege, hogy védje a munka szocialista rendjét, az egész társadalom és egyes dolgozók érdekében. Alkotmányunk kimondja, hogy a nép vagyonaként kezelendő a szocialista tulajdonban levő összes üzemek, gyárak és termelőeszközök. A dolgozók állandó kapcsolatban vannak a termelő- és munkaeszközökkel, éppen ezért a vállalat munkarendje a dolgozók legfontosabb kötelességének tartja a rájuk bízott népvagyonnak minden károsodástól való megóvását. Ebből kiindulva vétséget követ el az, aki a rábízott nép- vagyont akár szándékosan, akár gondatlanságból megrongálja. Az elkövetett fegyelmi vétség szükségessé tette a társadalmi bíróság összehívását és a vétség elkövetőivel szemben az eljárás lefolytatását. A társadalmi bíróság a határozathozatalnál a nevelést tartotta elsőrendű szempontnak és bízik abban, hogy az eljárás alá vont személyek, valamint az üzem összes dolgozói okulni fognak az esetből, átérzik, hogy milyen felelősséggel jár az, hogy munkatársaik életét és a népgazdaság több százmillió forint értékű vagyonát bízták gondjaira. A társadalmi bíróság a büntetések megállapításánál figyelembe vette, hogy a vétségek elkövetőivel szemben ed' dig panasz nem merült fel, munkájukat jól ellátták, de azt is meg kell állapítani, hogy az üzemben meglazult a technológiai fegyelem, ezért pedig elsősorban az eljárás alá vont személyek felelősek. Az ítélet elhangzott, a tárgyalásnak vége. De a teremben nem mozdul senki. Gondolataikba merülnek az emberek. Több mint ötszáz dolgozó rádöbbent, hogy ez a tárgyalás jelentette az igazi munkáshatalmat, nem idegen bíráknak kellett vallani, hanem a munkatársaknak, az üzem ösz- szes dolgozójának. Nem leheí arra hivatkozni, hogy részrehajló volt a bíróság, vagy nem ismerték az .ügyet. Munkás állt a munkással szemben. Kertelés és szépítés nélkül kellett szólni, mert holnap is, és mindennap a bírák szemébe kell nézni a munkahelyen, az ebédlőben és a lakótelepen. Az eljárás alá vont személyek az üzem munkásainak tartoztak felelősséggel, de. a tárgyalás napján több mint ötszáz ember döbbent rá, hogy a technológiai fegyelem betartásáért mindenki felelős — önmagáért és minden munkatársáért, a nap minden órájában, és az üzem minden munkahelyén. Fazekas László Az élet néha kiábrándító Egy ausztráliai farmer Sydneyből repülőgépen váratlanul megérkezett egy dél-afrikai kisvárosba, hogy meglátogassa „álmainak leányát”. Évek óta levelez vele és már nem bírta ki tovább, hogy ne kössön vele személyesen ismeretséget. Kétségbeesésére, kiderült, hogy hosszú évek gyengéd levelezőpartnere tisztes idősebb családanya, akinek három gyermeke van. Somerset Maugham unokaöccse rabszolgát vásárolt Az angol Lordok Házában lord Robin Maugham, a neves író unokaöccse bejelentette, hogy Szaud-Arábiában 37 font 10 shillingért rabszolgát vásárolt a piacon. Lord Maugham, a rabszolgaságról folytatott vitában felszólalt és tiltakozott azellen, hogy a kormány a szaud-ará- biai „szövetségesre” való tekintettel nem hajlandó tudomásul venni a rabszolgakereskedelem létezését. Kijelentette, hogy a szaharai tuareg törzs egyik tagjától 20 éves fiatalembert vásárolt, hogy aztán visszaadja a szabadságát. A .vásárt” fény képfel vételeikkel igazolta, amelyek azt a pillanatot örökítik meg, amikor a vételár átadása megtörtént. A vitában felszólalt a munkáspárti lord Shackleton is. Kitüntetett postások Az év minden napján és a nap minden órájában szolgalatot teljesít a postás. Táviratot, levelet és csomagot kézbesít, a jelvételi ablaknál, telefonpóznán, vagy a mozgópostán dolgozik értünk — mindnyájunkért. A jól végzett munka után megérdemelt kitüntetéseket vettek át ma a legjobbak. Szered! Klára > Perge József r R Füzesabonyi Állami Gazdaságból jelentik Ismét jó almatermés várható a gazdaság gyümölcsösében. A vasúti felüljáró két oldalán 85 holdas táblán piroslik ások jonatán és starking alma. A gazdaság kertészei az idén is igen gondos védelemben részesítették az almafákat, hogy csak egyetlen példát említsünk: tízszer permetezték. A várható termés 50 vagon, s ennek nagy részét külföldre exportálják. Az almaszürét a jövő hónap második felében kezdődik el. * A gazdaságban az idén is eredményes kísérleteket folytatnak a kapásnövények, ezen belül a kukoricavetések vegyszeres gyomirtásával. Jelenleg 200 holdon folynak ilyen kísérletek. 80 holdat az atrazin, 120 holdat pedig a simozin nevű vegyszerekkel permeteztek le, s .ezek minden gyomnövényt kipusztítottak a kukorica közül. Az atrazinnal permetezett területen pl. egy szál gyomnövény sem látható. Az így gyomtalanított területeken a kapálás is feleslegessé vált, s a termésátlag sem csökken. A gazdaság szakemberei szerint például simozinnal permetezett területen 1—2 mázsával magasabb átlagtermés várható holdanként, mint máshol, mert; ez a vegyszer nemcsak a gyo-i mókát öli ki, hanem emellett; serkentő hatással van a növé-i nyék fejlődésére is. ; * 1 A gabonaraktárakban befe-; jezték az idei vetőmag-gabona: tisztítását és fémzárolását. A: gazdaság, tudvalevőleg, vető-! mag-gabona termelő nagy-i üzem, s az idén is, a tervek] szerint, 34 vagonnyit kellett: fémzárolniuk. Miután ezt a tér-] vet teljesítették, most újabb 15: vagon fémzárolt vetőmag-; gabona átadását készítik elő, sí a közeli napokban megkezdik! a szállítást a szomszédos álla-] mi gazdaságok és termelőszö-! vetkezetek őszi vetéseihez. \ . * ! A napokban a vetéshez isi hozzáláttak az állami gazda-] ság gépei. A megfelelő szántá-! sok és talaj előkészítések folya-] matban vannak, és már ezen a! héten 30 hold lucernamagot; vetnek el. Ezután folyamato-: san végzik majd a többi őszi' gabona vetését is. ] Olvasom az újságban. hogy ismét egy igen üdvözlendő és hatásos mozgalom indult meg — ezúttal Pécsett. „Havonta egy napot Pécsért” — ez a neve annak a társadalmi munkaakciónak, melynek keretében a pécsiek városuk szépítésén, gyarapításán fáradoznak, Összefogással, jó- szándékkal. Olvasom, és rögtön az jut eszembe, mi lenne, ha ezt a mozgalmat átvennék nálunk is, mi lenne, ha a három város társadalma összefogna és havonta egy napot áldozna szűkebb pátriája szépségéért. Kezdeményezésben eddig sem volt hiány, csak egyetlen példát: Egerben, a Dobó tér parkosítása. De bízvást lehetne I több és más példát is hozni. Ezek a társadalmi munkaakciók azonban meglehetősen ötletszerűek, moz- zanatosak inkább, mintsem folyamatosak. „Havonta egy napot EgerérV’, vagy Gyöngyösért, valamiféle ilyen mozgalomra tenne szükség, hogy mindenki érezze felelősségét városáért. s mindenki részesének érezhesse magát mindabból, ami közös erővel a város szépülését, gazdagodását jelenti. (gy...ó) >■< • .v :• Ignácz Géza Dobos Ferenc Mennyit költenek reklámra a tőkés országok? Mint az .„Advertising Age” című hetilap közli, az Egyesült Államokban 1959-ben 11090 millió dollárt költöttek reklámra, vagyis 7,6 százalékkal többet, mint az előző évben. Az NSZK-ban, Angliában,; Olaszországban, Japánban,; Franciaországban és Ausztrá-' liában összesen 3,7 milliárd] dollárt fordítottak reklámcé-! lókra. í A FŐPINCÉR neje alkonyi napsugár volt. Estefelé a nap elpuhult, vörös tenyeréből kicsúszik az asszonyos-telt sugárderék. Jó érzés, ha fénykeze végigsimítja az ember arcát Mindegyikük tudta, hogy a főpincér neje. Nem a főpincér- né, nem a főpincér asszonya, vagy a főpincér felesége. Ö a főpincér neje volt. így mondták. Kicsit gúnyosan, nagyon irigyen. Minden este ott ült a zenekar melletti sarokasztalnál, a semmibe peregtek róla a férfipillantások. Limonádét ivott, fehérbőrű Krúdy-köny- veket, vöröskámzsás Jókaikat olvasott. Bodnár ugyan esküdött rá, hogy egyszer a legújabb Villon volt a kezében, de Bodnárt leszavazták. Egy nej nem olvas Villont. Ez nyilvánvaló. Egyetemi hallgatók voltak és törzsvendégek itt. Mindent tudtak. Tudták, hogy az öreg, ka- másnis gyógyszerész, ott a bejárattal szemben, két éve véletlenül tévedt be a Huszárba egy duplára, azóta ragadt itt, Napfényt csodálni, messziről. Tudták, hogy az autós hiába csörgeti esténként slusszkulcscsal a poharát, a napfény nem akar ráderülni. Mert azt is tudták, hogy a borravalók miatt az italosfiú a főpincér vazallusa, figyeli az asszonyt. Meg azt is tudták, hogy a kiélt arcú, negyvenőtös főpincér nagyon féltékeny. A nejnek minden este itt kell kiülni az egyórai zárást, mert a főpincér nem akarja egyedül hagyni. A főpincér kimért, finom és előkelő. Udvariasan köszön, elegáns-hanyagul csapja ösz- sze a tárcáját. A nej ebbe az eleganciába volt szerelmes valaha. A főpincér pillantása minden fizetés után odatolakszik a nejhez, a szemét sem meri egyedül hagyni. Pedig a főpincér neje nem is néz sehová. Sajnos. Csak a könyvre szé- gyelli türkizszín szemét, meg engedelmesen a főpincérre. Blokkol — mondogatják az évfolyam gyöngyei. NEM IS' BIZTOS, hogy türkizszín szemei vannak. Bodnár ugyan esküdött rá, hogy türkizszín, de Bodnárt leszavazták. Egy nej nem néz Bodnárra. Ez nyilvánvaló. Azért mégis a Huszárba jártak legszívesebben. Nem nézett rájuk a főpincér neje, de azért jó volt mágneses terében lenni. Eleinte, ahogy ideszoktak, még próbálták magukhoz vonzani a senki-nem- látta nézést, de hamar megúnták, nem vezetett eredményre. Bodnár ugyan esküdött rá, hogy pszichológiai gondolatátvitellel ideparancsolja szép pillantását, de Bodnárt leszavazták. Egy nejre az ilyesmi nem hat. Ez nyilvánvaló. Bodnár hát magának maradt az érzelmeivel, s csak szavalta Juhász Gyulát, hogy „Milyen volt szőkesége, nem tudom már.” Pedig tudta, csak más, idevágó verset nem tudott. Pedig magyar szakos volt. Antal, a karakán, egyszer lement velük a Huszárba. Antal három évet dolgozott érettségi után — az Életben! ahogy mondta —, komoly versei jelentek meg napilapokban, meg a Kortársban, és voltak asszonyismerősei is. AKKOR MONDTA Antal, hogy olyan, mint az alkonyati napsugár, mint mikor a nap elpuhult, vörös tenyeréből kicsúszik az asszonyosan-telt sugárderék. Az évfolyam gyöngyeinek tetszett a hasonlat, Antalnak tetszett a nej, és kijelentette, hogy megnézi a titokzatos szemeket. Nem hittek sikerének. Antal kétszer ment ki a hátsó helyiségbe, a zenekar mellett, a sarokasztalnál. Erőszakos, nőparancsoló nézését befeszítette a könyv és a nej szemei közötti résbe. A nej észrevette, félénken kicsire húzódott, de nem nézett fel. Bodnár ugyan esküdött rá, hogy visszakacsintott Antalra, de Bodnárt leszavazták. Egy nej nem kacsingat. Ez nyilvánvaló. Antal egy órán belül még kétszer ment ki, és Bodnár esetlen megjegyzéseket tett Antal veseműködésére. De csak az irigység röhögött belőle. A nej, az utolsó kimenteikor Antal után nézett. Nem rá, csak utána. Antal a következő tangónál felkérte. Izgalmukban még a cigarettájuk füstje is szoborrá fagyott. Eddig senki nem merészkedett eddig! A főpincér neje elment táncolni! IRIGYKEDTEK Antal sikerére, de vigasztalódtak a főpincér vereségével. Bodnár esküdött rá, hogy a főpincérre ötször szóltak rossz számolás miatt, de Bodnárt leszavazták. Egy főpincér nem téved ötször. Ez nyilvánvaló. Rózsa Gyula Horváth József özv. Czirák Sándorné
