Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

1960. augusztus 28., vasárnap NÉPÜJSÍG « Ilyen még nem volt az erőműben A Mátravidéki Erőmű párt­szervezete rendkívüli vezető­ségi ülést hívott össze. A mű­szaki vizsgálat eredményeként a szakszervezettel és a gazda­sági vezetőséggel megállapod­tak, hogy a július 25-i súlyos üzemzavar ügyében összehív­ják a társadalmi bíróságot. Az erőmű munkásai, műsza­ki és adminisztratív dolgozói zsúfolásig megtöltötték a kul­túrtermet. Elfoglalta helyét a bíróság: az erőmű ' munkásai, az üzem lakatosa, villanysze­relője és motorszerelője. Mind 10—12 éve megbecsült és elis­mert munkások itt. A techno­lógiai fegyelmet megsértő dol­gozóknak szemtől szembe kell nézni több mint ötszáz mun­kással, azokkal, akikkel évek óta együtt dolgoznak, de egy műszakban voltak azon a na­pon is, amikor a baj történt. Az elnök ismerteti a vádat és a vádlottak nevét. Döbben*, néma csend üli meg a termet. — Háromnegyed hatkor kap­csoltuk a kazánt. A nyomás 74—76 atmoszféra, a hőfok 460 Celsius fok volt. Át akartam menni a kazánházba, de alig nyitottam ki az ajtót, éles. sí­poló hang ütötte meg a füle­met. Visszaszaladtam a IV. számú géphez, de akkor már ömlött a forró gőz. Vészjelet adtam, a gépet kiütöttem. Be­nyomtam a műszertábla gyors­zárógombját, de az nem mű­ködött, átszaladtam a kazán­házba ... — A kazán kapcsolásáról tu­domásom nem volt... Tr- A regisztert nem néztem meg ... Azt nem lehet tudni, hogy a gyorselzáróból ki vette ki a biztosítékot... — Semmi sem kényszerítet­te az elvtársakat arra, hogy a gépegységet korábban üzembe helyezzék. Látni kellett volna, hogy a vízszint magas. Nem győződtek meg kellően az üzem állapotáról, nem várták be az ügyeletes üzemmérnö­köt, nem tartották be a tech­nológiai fegyelmet. A részle­tes műszaki vizsgálat és a ta­núvallomások bizonyítják, hogy felelősség terheli a vád­lottakat, az ügyeletes mérnö­köt, a művezetőt, a vízállásfi­gyelőt, a kazángépészt és fő­gépészt, mindenkit, aki ebben a harmadban irányító munka­körben dolgozott. Az üzem 14 órán keresztül csak fele kapa­citással ment, importenergiá­ról kellett gondoskodnia az országnak, jelentős népgazda­sági kár keletkezett, forinttal nem is mérhető, de könnyen tömegszerencsétlenség történ­hetett volna. Ha az ötszázfo­kos gőz végigspricceli az em­bereket, akkor a csontról le­válik a hús, akkor ma özve­gyek és árvák zokogása tölti meg ezt a termet. Pörölyként csaptak le a vádló szavak. Akik a vádlot­tak közül az előbb még men­tegetőztek, most elsápadtak és lesütik szemüket. A bíróság ítélethozatalra vo­nult vissza. Elhangzik a súlyos szó: a társadalmi bíróság vétkesnek találta a szükséges ellenőrzé­sek elmulasztása miatt... — A társadalmi bíróság vét­kesnek találta a társadalmi tu­lajdon gondatlan kezelésé­ért... — A társadalmi bíróság ja­vasolja a vállalat igazgatójá­nak, hogy... a dolgozókat he­lyezze alacsonyabb munka­körbe, két másik dolgozó ügyé­ben a társadalmi bíróság a határozathozatalt mellőzi, de javasolja osztályon belüli fe­gyelmi úton való felelősségre vonásukat. — így kellett határozni a társadalmi bíróságnak, mert a mi jogrendszerünk lényege, hogy védje a munka szocialis­ta rendjét, az egész társada­lom és egyes dolgozók érde­kében. Alkotmányunk ki­mondja, hogy a nép vagyona­ként kezelendő a szocialista tulajdonban levő összes üze­mek, gyárak és termelőeszkö­zök. A dolgozók állandó kap­csolatban vannak a termelő- és munkaeszközökkel, éppen ezért a vállalat munkarendje a dolgozók legfontosabb köte­lességének tartja a rájuk bí­zott népvagyonnak minden ká­rosodástól való megóvását. Ebből kiindulva vétséget kö­vet el az, aki a rábízott nép- vagyont akár szándékosan, akár gondatlanságból megron­gálja. Az elkövetett fegyelmi vétség szükségessé tette a tár­sadalmi bíróság összehívását és a vétség elkövetőivel szem­ben az eljárás lefolytatását. A társadalmi bíróság a ha­tározathozatalnál a nevelést tartotta elsőrendű szempont­nak és bízik abban, hogy az eljárás alá vont személyek, valamint az üzem összes dol­gozói okulni fognak az eset­ből, átérzik, hogy milyen fe­lelősséggel jár az, hogy mun­katársaik életét és a népgaz­daság több százmillió forint értékű vagyonát bízták gond­jaira. A társadalmi bíróság a bün­tetések megállapításánál fi­gyelembe vette, hogy a vétsé­gek elkövetőivel szemben ed' dig panasz nem merült fel, munkájukat jól ellátták, de azt is meg kell állapítani, hogy az üzemben meglazult a technológiai fegyelem, ezért pedig elsősorban az eljárás alá vont személyek felelősek. Az ítélet elhangzott, a tár­gyalásnak vége. De a terem­ben nem mozdul senki. Gon­dolataikba merülnek az embe­rek. Több mint ötszáz dolgozó rádöbbent, hogy ez a tárgya­lás jelentette az igazi munkás­hatalmat, nem idegen bírák­nak kellett vallani, hanem a munkatársaknak, az üzem ösz- szes dolgozójának. Nem leheí arra hivatkozni, hogy részre­hajló volt a bíróság, vagy nem ismerték az .ügyet. Munkás állt a munkással szemben. Kertelés és szépítés nélkül kel­lett szólni, mert holnap is, és mindennap a bírák szemébe kell nézni a munkahelyen, az ebédlőben és a lakótelepen. Az eljárás alá vont szemé­lyek az üzem munkásainak tartoztak felelősséggel, de. a tárgyalás napján több mint ötszáz ember döbbent rá, hogy a technológiai fegyelem betar­tásáért mindenki felelős — ön­magáért és minden munkatár­sáért, a nap minden órájában, és az üzem minden munkahe­lyén. Fazekas László Az élet néha kiábrándító Egy ausztráliai farmer Syd­neyből repülőgépen váratlanul megérkezett egy dél-afrikai kisvárosba, hogy meglátogassa „álmainak leányát”. Évek óta levelez vele és már nem bírta ki tovább, hogy ne kössön ve­le személyesen ismeretséget. Kétségbeesésére, kiderült, hogy hosszú évek gyengéd le­velezőpartnere tisztes idősebb családanya, akinek három gyermeke van. Somerset Maugham unokaöccse rabszolgát vásárolt Az angol Lordok Házában lord Robin Maugham, a neves író unokaöccse bejelentette, hogy Szaud-Arábiában 37 font 10 shillingért rabszolgát vásá­rolt a piacon. Lord Maugham, a rabszolga­ságról folytatott vitában fel­szólalt és tiltakozott azellen, hogy a kormány a szaud-ará- biai „szövetségesre” való te­kintettel nem hajlandó tudo­másul venni a rabszolgakeres­kedelem létezését. Kijelentet­te, hogy a szaharai tuareg törzs egyik tagjától 20 éves fiatal­embert vásárolt, hogy aztán visszaadja a szabadságát. A .vásárt” fény képfel vételeikkel igazolta, amelyek azt a pilla­natot örökítik meg, amikor a vételár átadása megtörtént. A vitában felszólalt a munkás­párti lord Shackleton is. Kitüntetett postások Az év minden napján és a nap minden órájában szolga­latot teljesít a postás. Táviratot, levelet és csomagot kézbe­sít, a jelvételi ablaknál, telefonpóznán, vagy a mozgópostán dolgozik értünk — mindnyájunkért. A jól végzett munka után megérdemelt kitüntetéseket vettek át ma a legjobbak. Szered! Klára > Perge József r R Füzesabonyi Állami Gazdaságból jelentik Ismét jó almatermés várha­tó a gazdaság gyümölcsösében. A vasúti felüljáró két oldalán 85 holdas táblán piroslik ások jonatán és starking alma. A gazdaság kertészei az idén is igen gondos védelemben része­sítették az almafákat, hogy csak egyetlen példát említ­sünk: tízszer permetezték. A várható termés 50 vagon, s en­nek nagy részét külföldre ex­portálják. Az almaszürét a jö­vő hónap második felében kez­dődik el. * A gazdaságban az idén is eredményes kísérleteket foly­tatnak a kapásnövények, ezen belül a kukoricavetések vegy­szeres gyomirtásával. Jelenleg 200 holdon folynak ilyen kísér­letek. 80 holdat az atrazin, 120 holdat pedig a simozin nevű vegyszerekkel permeteztek le, s .ezek minden gyomnövényt kipusztítottak a kukorica kö­zül. Az atrazinnal permetezett területen pl. egy szál gyomnö­vény sem látható. Az így gyomtalanított területeken a kapálás is feleslegessé vált, s a termésátlag sem csökken. A gazdaság szakemberei szerint például simozinnal permete­zett területen 1—2 mázsával magasabb átlagtermés várható holdanként, mint máshol, mert; ez a vegyszer nemcsak a gyo-i mókát öli ki, hanem emellett; serkentő hatással van a növé-i nyék fejlődésére is. ; * 1 A gabonaraktárakban befe-; jezték az idei vetőmag-gabona: tisztítását és fémzárolását. A: gazdaság, tudvalevőleg, vető-! mag-gabona termelő nagy-i üzem, s az idén is, a tervek] szerint, 34 vagonnyit kellett: fémzárolniuk. Miután ezt a tér-] vet teljesítették, most újabb 15: vagon fémzárolt vetőmag-; gabona átadását készítik elő, sí a közeli napokban megkezdik! a szállítást a szomszédos álla-] mi gazdaságok és termelőszö-! vetkezetek őszi vetéseihez. \ . * ! A napokban a vetéshez isi hozzáláttak az állami gazda-] ság gépei. A megfelelő szántá-! sok és talaj előkészítések folya-] matban vannak, és már ezen a! héten 30 hold lucernamagot; vetnek el. Ezután folyamato-: san végzik majd a többi őszi' gabona vetését is. ] Olvasom az újság­ban. hogy ismét egy igen üdvözlendő és hatásos mozgalom in­dult meg — ezúttal Pécsett. „Havonta egy napot Pécsért” — ez a neve annak a társadalmi munka­akciónak, melynek keretében a pécsiek városuk szépítésén, gyarapításán fáradoz­nak, Összefogással, jó- szándékkal. Olvasom, és rögtön az jut eszembe, mi lenne, ha ezt a mozgalmat át­vennék nálunk is, mi lenne, ha a három város társadalma összefogna és havon­ta egy napot áldozna szűkebb pátriája szépségéért. Kezdeményezésben eddig sem volt hi­ány, csak egyetlen példát: Egerben, a Dobó tér parkosítása. De bízvást lehetne I több és más példát is hozni. Ezek a társa­dalmi munkaakciók azonban meglehető­sen ötletszerűek, moz- zanatosak inkább, mintsem folyamato­sak. „Havonta egy na­pot EgerérV’, vagy Gyöngyösért, valami­féle ilyen mozgalom­ra tenne szükség, hogy mindenki érez­ze felelősségét váro­sáért. s mindenki ré­szesének érezhesse magát mindabból, ami közös erővel a város szépülését, gaz­dagodását jelenti. (gy...ó) >■< • .v :• Ignácz Géza Dobos Ferenc Mennyit költenek reklámra a tőkés országok? Mint az .„Advertising Age” című hetilap közli, az Egyesült Államokban 1959-ben 11090 millió dollárt költöttek rek­lámra, vagyis 7,6 százalékkal többet, mint az előző évben. Az NSZK-ban, Angliában,; Olaszországban, Japánban,; Franciaországban és Ausztrá-' liában összesen 3,7 milliárd] dollárt fordítottak reklámcé-! lókra. í A FŐPINCÉR neje alkonyi napsugár volt. Estefelé a nap elpuhult, vörös tenyeréből kicsúszik az asszonyos-telt su­gárderék. Jó érzés, ha fény­keze végigsimítja az ember ar­cát Mindegyikük tudta, hogy a főpincér neje. Nem a főpincér- né, nem a főpincér asszonya, vagy a főpincér felesége. Ö a főpincér neje volt. így mond­ták. Kicsit gúnyosan, nagyon irigyen. Minden este ott ült a zenekar melletti sarokasztal­nál, a semmibe peregtek róla a férfipillantások. Limonádét ivott, fehérbőrű Krúdy-köny- veket, vöröskámzsás Jókaikat olvasott. Bodnár ugyan eskü­dött rá, hogy egyszer a leg­újabb Villon volt a kezében, de Bodnárt leszavazták. Egy nej nem olvas Villont. Ez nyilvánvaló. Egyetemi hallgatók voltak és törzsvendégek itt. Mindent tudtak. Tudták, hogy az öreg, ka- másnis gyógyszerész, ott a be­járattal szemben, két éve vé­letlenül tévedt be a Huszárba egy duplára, azóta ragadt itt, Napfényt csodálni, messziről. Tudták, hogy az autós hiába csörgeti esténként slusszkulcs­csal a poharát, a napfény nem akar ráderülni. Mert azt is tudták, hogy a borravalók miatt az italosfiú a főpincér vazallusa, figyeli az asszonyt. Meg azt is tudták, hogy a ki­élt arcú, negyvenőtös főpincér nagyon féltékeny. A nejnek minden este itt kell kiülni az egyórai zárást, mert a főpincér nem akarja egyedül hagyni. A főpincér kimért, finom és előkelő. Udvariasan köszön, elegáns-hanyagul csapja ösz- sze a tárcáját. A nej ebbe az eleganciába volt szerelmes va­laha. A főpincér pillantása min­den fizetés után odatolakszik a nejhez, a szemét sem meri egyedül hagyni. Pedig a fő­pincér neje nem is néz sehová. Sajnos. Csak a könyvre szé- gyelli türkizszín szemét, meg engedelmesen a főpincérre. Blokkol — mondogatják az év­folyam gyöngyei. NEM IS' BIZTOS, hogy tür­kizszín szemei vannak. Bod­nár ugyan esküdött rá, hogy türkizszín, de Bodnárt lesza­vazták. Egy nej nem néz Bodnárra. Ez nyilvánvaló. Azért mégis a Huszárba jár­tak legszívesebben. Nem né­zett rájuk a főpincér neje, de azért jó volt mágneses teré­ben lenni. Eleinte, ahogy ide­szoktak, még próbálták ma­gukhoz vonzani a senki-nem- látta nézést, de hamar megún­ták, nem vezetett eredményre. Bodnár ugyan esküdött rá, hogy pszichológiai gondolatát­vitellel ideparancsolja szép pillantását, de Bodnárt lesza­vazták. Egy nejre az ilyesmi nem hat. Ez nyilvánvaló. Bodnár hát magának maradt az érzelmeivel, s csak szavalta Juhász Gyulát, hogy „Milyen volt szőkesége, nem tudom már.” Pedig tudta, csak más, idevágó verset nem tudott. Pedig magyar szakos volt. Antal, a karakán, egyszer le­ment velük a Huszárba. Antal három évet dolgozott érettségi után — az Életben! ahogy mondta —, komoly versei je­lentek meg napilapokban, meg a Kortársban, és voltak asszonyismerősei is. AKKOR MONDTA Antal, hogy olyan, mint az alkonyati napsugár, mint mikor a nap elpuhult, vörös tenyeréből ki­csúszik az asszonyosan-telt sugárderék. Az évfolyam gyöngyeinek tetszett a hasonlat, Antalnak tetszett a nej, és kijelentette, hogy megnézi a titokzatos sze­meket. Nem hittek sikerének. Antal kétszer ment ki a hát­só helyiségbe, a zenekar mel­lett, a sarokasztalnál. Erősza­kos, nőparancsoló nézését be­feszítette a könyv és a nej szemei közötti résbe. A nej észrevette, félénken kicsire hú­zódott, de nem nézett fel. Bod­nár ugyan esküdött rá, hogy visszakacsintott Antalra, de Bodnárt leszavazták. Egy nej nem kacsingat. Ez nyilvánvaló. Antal egy órán belül még kétszer ment ki, és Bodnár esetlen megjegyzéseket tett Antal veseműködésére. De csak az irigység röhögött be­lőle. A nej, az utolsó kimentei­kor Antal után nézett. Nem rá, csak utána. Antal a következő tangónál felkérte. Izgalmukban még a cigaret­tájuk füstje is szoborrá fa­gyott. Eddig senki nem me­részkedett eddig! A főpincér neje elment tán­colni! IRIGYKEDTEK Antal sike­rére, de vigasztalódtak a fő­pincér vereségével. Bodnár es­küdött rá, hogy a főpincérre ötször szóltak rossz számolás miatt, de Bodnárt leszavazták. Egy főpincér nem téved öt­ször. Ez nyilvánvaló. Rózsa Gyula Horváth József özv. Czirák Sándorné

Next

/
Oldalképek
Tartalom