Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

4 NEPÜ.TSÄG 1960. augusztus 28., vasárnap Kié? Egyik testvérlapunk vezér­cikkét olvasom, melyben mél­tán és joggal üdvözli a máso­dik szputnyik-űrhajó sikeres útját. A vezércikk címe a kö­vetkező: „A világűr a miénk!” Mi az, hogy a miénk! Akkor már inkább fokozzuk: „A világűr az enyém”. (—ó) — AZ ARATÁS befejezése óta folyamatosan halad a tar­lóhántás és az őszi szántások is megkezdődtek. A füzesabo­nyi járás termelőszövetkezetei­ben összesen 26 079 holdon kell elvégezni az őszi szántásokat s ebből idáig már több mint hat és félezer holdat szántottak fel. A gépállomások a cséplési munkák befejeztével felszaba­duló erőgépeikkel fokozatosan hozzálátnak a talajmunkához is. — BEFEJEZTÉK az Eger- baktai Általános Iskola épü­letének tatarozását, s elké­szült a nevelői lakás is. Az iskola tatarozása és a szolgá­lati lakás építése 40 000 forin­tos beruházásból készültek. — 125 KATASZTRÁLIS hol­don vetettek az idén silókuko­ricát a tiszanánai Petőfi Ter­melőszövetkezetben. A jó ter­mést adó silókukorica betaka­rítását és silózását megkezdték a szövetkezet tagjai, a nagy területről több szovjet és ma­gyar típusú járvasilózó és siló­kombájn végzi jó ütemben a közös állatállomány részére értékes silókukorica betakarí­tását. — EGERFARMOS község­ben 50—60 családi házba ve­zették be a villanyt. A szere­lési munkák 30 000 forintba kerültek. •r- KIFIZETŐDIK a mezősze- merei Új Világ Termelőszövet­kezetben az aprómagvak ter­mesztése és a vetőmagnak ter­mesztett burgonya. A kétfajta terményből a szövetkezet tag­sága mintegy félmillió forint jövedelemre számít, míg a rá­fordítás csupán kj.s része en­nek. — 40 EZER forintos beru­házással korszerűsítik és ön­kiválasztó üzletté alakítják át a földművesszövetkezeti áruházat Poroszló községben. — 50 FÉRŐHELYES szarvas­marha-istállót építettek a sa- rudi Haladás Termelőszövet­kezetben. Az új, magtárpadlá- sos, korszerűen felszerelt épü­letet már átadták rendelteté­sének, s a szövetkezet tagjai hamarosan bekötik új helyük­re az állatokat is. ELSŐÉVESEK Hol kezdődik az ember szá­mára a felelősség, a munka, a küzdés, és egyáltalában az, amit nagybetűvel ÉLET-nek nevezünk? Hol? Születésétől óvja, védi a környezet a kis gyermeket, akinek formáló tu­data, ébredező értelme még csak utánoz. Lassan telnek az évek, a cuclit a kanál váltja fel, és eljön az az idő is, ami­kor Lacika, Évike, Zsuzsika maga rakja össze esténként já­tékait, s megérti, hogy a fe­jecskét meg kell inni. Egyre kisebb lesz az első ingecske, hatszor kinőtte már az első ci- pőcskét, amikor egyszer csak megjelenik az iskolából egy tanító néni, s „besorozza” a kis embert az iskolások közé Talán itt indul az ÉLET; Elsős lett BÖÖR ZSAZSI is. Sima kis arcán új vonás jelent meg, az első gond. Ho­gyan is lesz? Mit is kell majd csinálni abban a sokpados, hó­fehér osztályban? Hogyan vá­lik tulajdonává, hasznos kife­jező eszközévé az a rengeteg vonal, pont, amit anyu, apu betűnek, számnak nevez? Bi­zony, az első gondok kora ez! — Mondd, Zsazsa! Hogyan is lesz az a pontos iskolába- járás? — Ez az! — sóhajt fel a pöt­töm szalagos. — Én nem sze­retek este lefeküdni, reggel meg nem szeretek felkelni. De azért már nagyon várom az is­kolát. Tetszik tudni, nekem nincs testvérem és nagyon egyedül vagyok; Az udvarunk meg olyan kicsi, hogy itt még szaladgálni sem lehet; Zsazsa meglepően komoly válaszai elgondolkodtatóak. Felnőtt fejjel az ember nem is gondol arra, hogy a gyerek társak után vágyik. S az a gye­rek, aki ma 6—7 esztendős, aki hallja, hogy a világűrbe nem­sokára embert indítanak, s aki napról napra az élet változá­sait észleli maga körül, az a gyerek arra a kérdésre, hogy miért várja az iskolát, ezt fe­leli: — Mert szeretnék sokat tud­ni, mint a felnőttek; És ha sok lesz a lecke, inkább nem ebédelek, de megcsinálom a feladatot! — és újra hatéves lesz Zsazsa, aki ugyan érdek­lődik a tudományok iránt, de ebédelni nem szeret. Van-e valami, amitől félsz, ha megindul az iskola? — Én semmitől! Csak nagy­mama, meg apuka, meg anyu­ka nem akar egyedül iskolába engedni, pedig tessék elhinni, el tudok én igazodni a forgal­mas utcákon is. Nagymama mosolyog, féltő szeretette] simogatja meg az önálló kislány fejét. TJÜZKÖ GABOR Jászárokszálláson most végezte el a nyolcadikat, ö már egye­dül jött Egerbe, pincér akar lenni. Most hát ő is elsőéves, a Vendéglátóipari Technikum hallgatója lesz szeptember 1-től. — Ez nagyon érdekes pálya — magyarázza — és főleg moz­galmas. Bátyám, aki most sza­badult itt, a Vadászkürtben, nagyon sokat mesélt a munká­járól és én alig vártam, hogy utána jöhessek és most újra el­sős vagyok. — Mit tanul a három év alatt? — Nagyon sokat. Felszolgá­lást, szakácsművészetet, étel- ital-ismeretet, francia és orosz nyelvet. Nem mondom! Igen ügyes dolgok ezek, s talán ha a tech­nikumból kinőnek a fiúk, még jobb lesz nálunk a vendégek ellátása. Sokféle iskolatípus van már, ami a legkülönbözőbb pályák­ra készíti fel a fiatalokat. A sok elsőéves diák enyhe szo­rongással néz körül az újfajta iskolában. Az elsős elemistá­nak túl nagyok a padok, túl hosszú a tanulási idő. Az el­sős középiskolás már tudja, hogy ez az iskola nem köte­lező, s tőle, az ő akaraterejé­től függ, hogy milyen emberré válik. Az elsőéves egyetemista, főiskolás érzi, hogy már nem gyerek ugyan, de a hajdani mesék elmúltak, nem lógás és nem „szabad élet” a felsőfokú oktatás, hanem nagyon komoly előkészület a választott cél el­érésére. ZAVARKÖ FERENC | már végzett és mégis elsőéves. Igen, elsőéves pedagógus. A Selypi Általános Iskolához nyert beosztást, aho] megkezdi azt a munkát, amire tizenkét esztendeig készült. — Egyre közeledik az a nap, amikor először nyitok be az osztályomba, amikor először adok ismereteket úgy, hogy nem áll a hátaim mögött biztos tudásával a gyakorló iskola ta­nára — mondja Zavarkó Fe­renc. —• Szorongó érzés fog el, ha erre az első próbatételre gondolok, de nem félek! Jól felkészültem, nem hiszem, hogy meglepetés érne. Itt mindenki szeretettel és segítő készséggel fogadott. — Van valami kezdő anyagi problémája? — Semmi. Itt lakom Lőrin­ciben a szüleimnél, sem ruha-, sem lakásgondom nincs. — Majd lesz! — nevetnek a többiek, enyhe célzással nősü­lendő fiatalember voltára. Zavarkó Ferenc első éve már az önállóság jegyében kezdődik. Túl van élete köny- nyebbik felén, a tanuláson. Bár nem nehezebb a másik fele sem, hiszen minden kor­nak megvan a maga nehézsége, de amikor valakinek azt mondják: „tanító bácsi”, az mégiscsak elérte azt, hogy em­berré vált, s megtalálta helyét az életben, Adám Éva Uj könyvek az egri könyvesboltban A megjelenő könyv ma már nem megy eseményszámba, de értékében talán többet jelent az olvasni, művelődni vágyó ember számára, mint a vala­mikor szenzációt jelentő, de nehezen megfizethető soroza­tok kibocsátása. A gyerekek örömére új kiadásban megje­lent a Toldi, és a legkisebbek­nek Benedek Elek új gyűjte­ménye, Táltos kecske. Sokan várták a már ismert Romain Rolland Eljő majd az idő című drámáját, amely az angol—búr háború idején játszódik. A ze­nekedvelők örülni fognak Vár­nai Péter könyvének, amelynek címe Hoffmann válogatott ze­nei írásai. S hogy a vadászok se maradjanak ki, Róna István kötetben gyűjtötte össze a „Hí­res vadászkalandok”-at. A szín­ház rajongói bizonyára örülni fognak Csathó Kálmán köny­vének: Ilyennek láttam őket. Ebben a könyvében a Nemzeti Színház halhatatlan nagyságai­ra emlékezik vissza a mű szer­zője. Hétnyelvű sportszótár jelent meg, amely tizenkét kö­tetből áll. A tizenkét kötet ti­zenkét sportágat jelent, és na­gyon ötletesen,. sportáganként állították össze a szerzők szük­séges szótáranyagát. Ez nem minden ami megjelent, csupán ízelítő abból, hogy mi minden várja az olvasni szerető em­bert a könyvesboltban. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP: ÁGOSTON 20 évvel ezelőtt, 1040-ben halt meg BOKÁNYI DEZSŐ, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alak­ja, kitűnő szónok. Mint a Szociál­demokrata Párt vezetőségi tagja, a Tanácsköztársaság idején munka­ügyi népbiztos, majd a vöröshad­sereg vezető parancsnoka volt. A fehérterror az 1920-as, ún. Népbiz­tos perben halálra ítélte és fogoly­csere-akció keretében a Szovjet­unióba került, ahol a kommunista mozgalomban tevékenykedett. Bo­kányi 1871-ben született. 80 évvel ezelőtt, 1880. augusztus 28-án halt meg CHARLES JACKSON észak-amerikai kémikus, az éther érzéktelenítő hatásának felfedezője. Jackson szerét először 1846-ban egy bostoni fogorvos mű­tőjében próbálta ki. 220 évvel ezelőtt, 1740-ben e napon született JOSEPH MONT­GOLFIER francia feltatálő, aki 1783-ban fivérével együtt először végzett melegített levegővel töltött léggömbbel repülési kísérletet. Augusztus 23-án két munkáspárt alakult: 1918-ban Finnország Kommunista Pártja, 1946-ban pedig a Koreai Munkapárt. 1960. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ: ERNESZT 1526. augusztus 29-én zajlott le a gyászos emlékezetű MOHÁCSI CSATA. II. Szolimán török szultán 75 ezer főnyi seregével vívott, másfélórás harc után Tömöri Pál kalocsai érsek vezérlete alatt álló 25 ezer főnyi sereg nagyrésze megsemmisült. A mohácsi vész után az ország nagyrésze török uralom alá került. BOKÁNYI DEZSŐ Égi találkozás Éppen a Satur- nuson ültem, lá­bam lógázva, kipi­henve az út fára­dalmait, amikor rémült kárálással futott előttem el a Fiastyúk. Külön­ben csend volt, üdítő és nyugal­mas, mint egy ér­tekezleten, amikor az első hozzászó­lást várja az el­nök, érthető hát. hogy mérgesen ri- válltam rá a Fiás- tyúkra, miért nem fogja be • a csőrét, menjen az Andro- méda ködbe. Eb­ben a pillanatban kutyacsaholást hallok, egy pamacs bukdácsol a Tejút csillagain, s lógó nyelvvel megtor­pan előttem, ő volt a bűnös, ő űzte a Fiastyúkot, most már tudtam. = Mit keresel itt, kutyus? — kér­deztem, mert na­gyon szeretem a kutyákat, különö­sen itt, a Saturnu- son, ahol rajtam kívül, tudomásom szerint, nincs élő­lény, hacsak nem tőlem jobbra van valahol a meny- nyeknek országa. — Tudományos kutatóúton va­gyok, kérem mondta a kutya és barátságosan meg­csóválta a farkát. — Igen, mit cso­dálkozik? — foly­tatta, megrökönyö­désemet látva. -4 Nagykutya lettemt tudós. A súlyta­lanság állapotátj valamint a radio­aktív sugárzást vizsgálom — ült le a hátsó lábára, s könnyed modor­ban tájékoztatni ' kezdett kísérleti lényegét illetően. — Mert nézze — mondta —, maguk, emberek, a legtel­jesebb tájékozat­lanságban szen­vednek, inkább csak elképzelések­re, mintsem té­nyekre , támasz­kodnak á sugár­zás, valamint a kozmikus repülés fiziológiai hatását illetően. Nem be­szélve arról, hogy egyes tudósok odáig mentek a ré­müldözésben, amely szerint a gyorsulást csak- csak, de a fékezést, a visszatérés ide­jén, nos, szóval, hogy azt egyálta­lán nem bírja ki az élő szervezet... Hát ezért vagyok itt, s eddigi vizs­gálataim alapján már annyit előre megmondhatok, hogy viszonylag sokkal könnyebb a helyzet, mintsem én magam is gon­doltam volna... Pardon, bocsásson meg — emelte fel egyik mellső lábát —, be sem mutat­koztam. Belka va­gyok, szolgálatá­ra ... De most mennem kell, mert mégiscsak kutya vagyok és össze­kötöm a kellemest a hasznossal... Olyan helyet talál­tam itt — csahin- tott egy vidámat és máris elrohant. A sarkcsillag Irányába. (egri) lllltlllllllllllllllinitlllllllllllllllllll|ll|llltllll|l!llllllllllt1l!1Rtlllllllllll|!lll!lt!I!!llll!ll!IIlll!llill!l||illl|lllli|]llllll|||l|!!lllllllllltlllllIlini!lllllllllillllltllll1tllllt!l!!llll!lltllÜlllllIIIIIIII!llIIBIIIIllllIllllllllIIIBIlllllllinir — ÖTVENEZER forintos munkát végzett a sarudi föld­művesszövetkezet részére a poroszlói Vegyes Ktsz. A ktsz dolgozói egy kisvendég­lő, cukrászda és egy vegyes­bolt korszerű átalakításának munkálatait végezték el ezért a« összegért. . SS KÉT, EGYBEÉPÍTETT, húszférőhelyes, szerfás sertés- fiaztatót építenek a gyöngyösi Mátragyöngye Termelőszövet­kezetben. Az új épülethez csu­pán a szükséges anyag fedezé­sére vettek fel hitelt a szövet­kezet tagjai, a munkálatokat saját erőből végezték el, de na­gyon sok segítséget adtak a munkához a város üzemeinek dolgozói is társadalmi munká­ban. műsora: Füzesabonyban este 8 órakor: Elveszem a feleségem Horn oszlón este 8 órakor: Kormos ég Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Vadas Magdolna Emő­ke Csábi Mihály, Szabó István, Gyetvai József, Szigetvári Zsuzsan­na, Pál Ilona, Fábián Katalin, Őszi Sándor. Jancsik Mária, Hajnal Má­ria. Házasságot kötöttek: Juhász Ist­ván—Simon Magdolna, Kalmár László—Búzás Margit Aranka, Dra- bos János—Jenei Katalin, Katona József—Kovács Teréz, Kerékgyártó Tibor József—Kőműves Mária An­na Bojtos István—Bobák Borbála, Teréki János Péter—Máté Julianna Éva. Meghaltak: Kovács Béla Ferenc, Tóth Istvánná (Kovács Julianna). Gyura László, Palkovics Pál, Erős tásziáne ©ocsár Ilonaj GYURKÖ GÉZA: A kalapácsok szimfóniája Egyszer megállítot­tam az időt. Éreztem, hogy megállíthatom a magam idejét, életem ritmusát, gondolataim \árját, körülöttem min­dent, mozdulatlan tóvá változtatva a percek végtelen folyamát. Az élelem úgyis olyan, ■ mint az Utasé, aki min­dig háttal ül a menet­iránynak. Mindig hát­tal a jövőnek, s mindig szemben a múlttal, az elfolyőval, amely ugyan már nem rejt titkokat, váratlan fordulatokat, de amelyet már isme­rek és nyugodtan — ó, nagyon nyugodtan — szemlélhetek. Az életemmel ma­gam rendelkezem. Az életem időben folyik le. Az idővel is én rendel­kezem hát, senkinek sincs joga hozzányúl­ni titkos óráimhoz4 gyorsabb percegésre biz­tatni a rugót, gyorsab­ban pergetni a mutatót a nagy számlapon. Csak nekem. Egyedül nekem. Egyszer megállítot­tam az időt. Így történt. Bezártam az ablako­kat. Vastag kötélbilin­cset akasztottam az óra­mutatóra. Sötét volt. Éjszaka. Magam vol­tam és magamnak, a megbéklyózott idővel, a kizárt világgal már nem törődve, sem előre és már hátra sem néz­ve, lebegve az adott pillanat végtelenbe cso­bogó óceájiján. Mpgál­lítottam gondolataimat, mozdulatlanná mered­tem és lassan lélegez­tem, nagyon lassan, hogy szívem is mind ritkábban dobbant bor­dáim ölén. Csodálatos volt. Ura lettem az időnek, az életemnek és a nagy némaságnak, amely úgy ölelte körül tes­tem, mint valami feke­te bársony, puhán, si- mítón, mégis izgatón. S nem teltek a percek, nem teltek az órák, minden állt, minden mozdulatlan volt, csak a szívem... igen.., még a szívem dobbant halkan, egész halkan. Mint valami óra, amely az idő múlását jelzi. Meg kell állítanom a szívemet is. Meg kelle­ne állítanom a szíve­met is. Hallom, hogy dobog. A fülemben lüktet halk verése, mind erőseb­ben, mind harsogób- ban, mint valami kala­pács, amelyet ismeret­len kéz emel és ejt Is, emel és ejt le, ütemre, mindig ütemre, formál­va, alakítva valamit. Mit formálhat az a ka­lapács? És egyáltalán miért érdekel most en­gem, aki uralkodója lett az időnek, egy ka­lapács, egy ősi, primi­tív szerszám, amely koppan, koppan, egyre koppan. Ember tartja. Erős ujjak szorítják kifénye­sedett nyelét, s a kéz parancsára emelkedik, lecsap, emelkedik, le­csap a kalapács. És a szög mind mélyebbre, egyre mélyebbre süly- lyed a fába. Szekrény lesz vagy bölcső? A ka­lapács tudja csak, meg az ember. Nekem is volt egy­szer kalapácsom. Gye­rek voltam még és én is szöget vertem vele a fába. Kis, arasznyi szé­ket fabrikáltam, hogy ráülhessek, hogy a já­tékban fáradt testem a magam alkotásán gyűjtsön új erőt az idő­höz ... Már megint az idő. Már megint az idő! Csúnya kis alkot­mány volt az arasznyi szék, torzszülöttje a székek nagy családjá­nak, amelyre minden bizonnyal undorral és megvetéssel néztek a hatalmas karosszékek, a bördíszes fotelek, még a fehérre festett és simára gyalult kony­hai alkalmatosságok is. De nekem tetszett, oly nagyon tetszett, hogy mindig csak rajta ül­tem volna, mert én csináltam, a kezem, a kalapács. Aztán meg­úntam, évekig hevert a kis szék, valahol a sö­tét kamra mélyén, mint most én, de én meg­birkóztam az idővel, a kis szék megalkudott. Megöregedett és ami­kor nevetve ráültem, idézve gyermekkorom naív ábrándvilágát, halk sírással adta meg magát testem súlyá­nak... A szívem dobog, vagy a kalapács veri a mun­ka ütemét? A szívem is, de... igen ... valahol kala­pács dolgozik serényen. Valamelyik távoli la­kásból koppannak át a hangok, hozzák a fa­lak, mint a távíródró­tok a hírt, — az élet­ről, az időről. Pedig nem, nem aka­rom, hogy legyűrjön ismét és újra az idő, én akarok az úr, a paran­csoló maradni és sike­rülne is, tudom, hogy sikerülne, ha nem per­getné a ritmust a kala­pács. Hány ezer, hány millió kalapács verheti most az ütemet? Millió? Talán ezerszer annyi... Kippen... koppan... kippen... koppan, egy­szerre, ütemre mind, hangjuk egybefolyik, felerősödik tudatom­ban, mánt valami ha­talmas és el nem né­mítható szimfónia. A kalapácsok szimfóniája. Ki vezényli, ki a kar­mester ebben a szédítő ritmusú zenekarban, ki adja a parancsot, hogy emelkedj, csapj le... emelkedj, csapj le ka­lapács! — kicsoda? A kalapács formálta a széket, amelyen ülök, az ablak deszkáit, amelyekkel kizártam a fényt és az'időt a szo­bától, az formálta az \órát is, amelyet meg­béklyóztam, mint vala­mi veszedelmes fene­vadat. De a kalapács formálta a kalapácsot is! Felugrottam, s ebben a pillanatban hatalma­sat pattant a kötélbi­lincs és az óra diadal­mas boldogan zengett fel tik-takjára, a bék­lyótól szabadult muta­tó táltosként indult ne­ki végtelen útjának, át­szakítva a tóvá mere­vített idő gátjait, hogy széles folyamként höm­pölyögjön tova és újra és megint sodorni kezd­jen magával, ismeret­len tájékok, holnapok felé. Vesztettem. A kala­pács győzött. Egyszer megállítot­tam az időt, de az idő erősebb volt nálam. Az idő talán mindennél erősebb, csak a kala­pács bír meg vele, ser­kenti gyorsabb ütemre, izgalmas lélekbemar­koló tempóra. És az életem folyik tovább az időben. Gyikosság — minden változatban Az Egyesült Államokban ki­adott könyvek címeiben a „gyilkosság” a leggyakoribb szó. Az elmúlt két hónap fo­lyamán például a következő című könyvek jelentek meg: „Gyilkosság és habostorta”. „Gyilkosság a fekete betűk­ben”. „Gyilkosság Miamiban”. „Gyilkosság New England Államban”. „Bejelentett gyilkosság”. „Árnyékom a gyilkosság”. „A gyilkos szerető”. „Reklámozd a gyilkolást”. „Gyilkosság a Broadwayn’’ „Akinek gyilkosságon jár az esze”. „Gyilkosság a bestseller”. EGRI VÖRÖS CSILLAG 28—29-én: Rangon alul EGRI BRÖDY 28—2S-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 28—29-én: Montparnasse 19. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 28—29-én: Áru Katalóniának GYÖNGYÖSI PUSKIN 28—29-én: Hely a tetőn HATVANI VÖRÖS CSILLAG 28- án: Áruló? 29- én: Rászedett udvarlók HATVANI KOSSUTH 28- án: 57-es riport 29- én: Nincs előadás HEVES 28- án: Rendkívüli történet (I.) 29- én: Rendkívüli történet (n.) FÜZESABONY 28—29-én: Cimborák hegyen; völgyön PÉTERVASARA 28-án: A béke első napja '29-én: Nincs előadás

Next

/
Oldalképek
Tartalom