Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-24 / 199. szám
4 NEPÜJSÄ6 1960. augusztus £4., sserd» IfiDst Lejárt mondán Semmi sem új a nap alatt? Inkább semmi sem örökéletű a nap alatt. Ez a sorsa a mondásoknak is, amelyek felett éppen úgy eljárt az idő, mint korok, társadalmak, emberek felett. „Kutyául megy a dolga ..íme egy mondás, íme egy kifejezés arra, ha valakinek gondja, baja, nyomorúsága van és nem is kevés. Illetőleg, ez csak volt erre a kifejezés. Ma ugyanez — kutyául megy a dolga — a tudomány úttörőinek dicsérete: Sztrelka és Bel- ka ma népszerűbb, ismertebb ér talán kicsit irigyeltebb is, mint egy mozicsillag. (—6) — ŰJ IRODAHÁZAT építenek a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói Egerben, a stadion szomszédságában. Az új kétemeletes épületben megfelelő helyet kap az ifjúsági szervezet is, külön KISZ- szobát rendeznek majd be a fiataloknak.- NAGY ERŐVEL KEZDTEK MEG Heves megye termelőszövetkezetei a mélyszántást és a középszántást. Eddig 1741 katasztrális holdat mélyszántással, középszántással pedig 1134 katasztrális holdat szántottak fel a megye területén.-i- A RECSKI sportszerető emberek a régi, korszerűtlen sportpálya helyett új, minden igényt kielégítő sporttelep építését kezdték meg. A hely- kijelölés után megindult a munka, amelyben a község lakosai társadalmi munkával segítenek.- AUGUSZTUS 20-ÁN a vendéglátóipar 36 egységgel dolgozott a Népkertben és más helyeken. Csak nyolc sátorban 150 hektoliter sör és nyolc és fél mázsa húsárú, virsli fogyott el. Ugyancsak nagy sikernek örvendett a játékbolt négy kirendeltsége is. — A KÁLI cementüzem sóderbányájában újabb, nagyobb mennyiségű sóderrétegre bukkantak. A felfedezett új sódertelep lehetővé teszi, hogy a vállalat az egyre emelkedő tervek ellenére is 5—6 évig folyamatosan dolgozzék.- MEGKEZDTÉK A PARADI négytantermes iskola építéséhez a felvonulási munkákat. Az iskola másfélmillió forint beruházással épül. Az építkezési munkákat a Nógrád megyei Építőipari Vállalat végzi.- VASÁRNAP ESTE az abasári művelődési otthonban vendégszerepeit az egri Gárdonyi Géza Színház művész- együttese. A vendégek Darvas József: Kormos ég című drámáját mutatták be az abasári közönségnek. A művészi színvonalú előadást nagy tapssal köszönték meg az abasáriak.- ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉN több üzem munkásparaszt találkozót rendezett. Egerben a Dohánygyár, az ÉMÁSZ és a Vízművek munkásai találkoztak termelőszövetkezeti dolgozókkal. — A MAGYAR NÉPKÖZ- TÁRSASÁG legfelsőbb bíróságának katonai kollégiuma augusztus 19-én tárgyalta Heidt Károly amerikai kémügynök ügyét. Az elsőfokú bíróság által kiszabott nyolcévi börtönbüntetést helyben- hagyta. lárolásra alkalmas pincéket bérbe veszünk Bérbeadók jelentkezhetnek a Szövetkezetek Heves megyei Értékesítő Központja Tervosztályán, Eger, Dobó tér 3. sz., délelőtt 8—10-ig. laiGmaanam A TELEVÍZIÓ OLIMPIAI MŰSORÁT külön díj nélkül megtekintheti a Park Szálló zöld termében Minimális kötelező fogyasztás személyenként 5 forint. Nem örömteli látogatás az egri Gárdonyi Gésa Emlékmúzeumban A LEGUTÓBBI országos tanfolyamon, Miskolcon, az egyik szolnoki elvtárs a lokálpatrióta egriek „dilettáns festőjéről”, Gárdonyiról beszélt többek között — az emlékmúzeumban látottak alapján. Főképp ez a hozzászólás adta az ötletet, hogy újra, meg újra felkeressem az emlékmúzeumot és az idegen szemével nézzek ott körül. Mi, akik oly igen szeretjük Gárdonyi Gézát, talán még nem is gondolkodtunk azon — a múzeumban járva —, hogy ott az író Gárdonyi alig szerepel. Sokkal inkább a festegető, zenész és olvasó Gárdonyi. Mit is lehet látni az emlékmúzeumban? Kívülről düledező oszlopokat, belül összeomlással fenyegető, repedező falakat. Igaz, ez nem tartozik a berendezéshez! Az előszobában vászon- és „palatáblás” festmények sorakoznak. És sok-sok könyv. Az első szobában mosdó, kályha, ágy, éjjeliszekrény, pipatórium, íróasztal, szekrények, stb. Az íróról egy szerény felirat beszél, amely az íróasztalon áll, és azt közli, hogy ezen az asztalon írta Gárdonyi az Egri csillagok című regényét; _ S festmény, festmény, festmény. Még a szekrény oldalán is. Egy Munkácsy-másolat (Krisztusportré), fia arcképe, stb. Talán a szolnoki elvtársnak valóban igaza van! Valóban. Mi szükség van a festmények ilyen kiállítására? De nézzük tovább az emléktárgyakat. Szemünk egy romos zongorán, és két üres hegedűtökön akad meg. Tudjuk, hogy Gárdonyi szerette a muzsikát. A másik szobában álló cimbalom is erről tanúskodik. De mi szükség van az üres hegedűtokok mutogatására? Hogyha ragaszkodnak az üres tokok kiállításához, miért nem zárják le azokat. Hiszen muzeális tárgyak és tilos hozzájuk nyúlni!? A MÁSODIK SZOBA vitrinjében egy kevéske kézirat kapott helyet. Azonban a vitrin kicsi és nincs megvilágítva. Így bizony csoportos látogatás esetén az érdeklődők zöme alig lát valamit; Pedig ebben a vitrinben van elhelyezve az író titkosírásé naplójának egy része is. Mint ismeretes, ezt a naplót, több évtizedes munkával, néhány éve sikerült megfejteni László Elek irodalomtörténésznek. Helyes lenne, ha a múzeum vezetősége a naplórészlet mellé erről a szinte szenzációnak ható eseményről rövid ismertetőt készítene. Érdekesebb, látványosabb és élményszerűbbé válna a különben olvashatatlan írás, amelyre a vezető is azt mondja, hogy „tibeti írás”; (Ha az Két bőrönd, egy aktatáska, s egy papírba csomagolt vacak a hóna alatt, így rohant az állomás felé. Hiába minden, ezektől a papírba csomagolt holmiktól nem tud megszabadulni. Emlék-e, vagy emlékeztető? De mindig jutott csomag a hóna alá, amelyet madzaggal kötött át, meglehetősen ügyetlenül, s amely természetesen először akkor szakadt el, amikor csomagolt, másodszor, harmadszor mindig ott és akkor, amikor a legtöbben látták, a legjobban sietett: az átszállásnál. Az egyik bőrönd meglehetősen nagy volt. Kicsit már kopott, mintha valami láthatatlan lábakon saját maga tette volna meg az utazott kilométereket. Rajta néhány címke, az egyik Prágából, a másik Várnából, a harmadik Budapestről, és így tovább, vagy hat, különböző városból, szállodákból, kicsit nagyképűen hirdetve: merre járt a bőrönd és gazdája. A kisebbik, elegáns, vastag bőrszíjjal, olyan formásán, mint egy divatos és csinos nő, akinek ruhájához hozzátartozik a derékkarcsúsító öv. Ezen csak egyetlen címke, a lett volna, nem lenne titkosírás!) A könyvszekrényekben tengernyi könyv sorakozik egymás mellett. Mennyivel érdekesebb lenne azonban azt bemutatni, legalább néhány kötet segítségével, hogy Gárdonyi ezek nagy részében lapszéli jegyzeteket is készített. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak gyűjtötte a könyveket, hanem olvasta, sőt tanulmányozta is azokat. A könyv- szekrényeket nézve, említést kíván a Gárdonyi akadémiai tagságáról szóló oklevél is, amely a könyvek és az üveg között helyezkedik el. Talán méltóbb helyet is kereshetnénk számára, akár egy keretben! Ügy vélem, kevés látogató akad, aki ne érdeklődne a hatalmas kulccsal kapcsolatban, amely Gárdonyi íróasztalán fekszik. A múzeumőrök, egy- egy csoport látogatásánál, megelőzve a kérdéseket, már a bejáratnál elmondják, hogy Gárdonyi apjának lakatos-cégére volt az a bizonyos kulcs. De mit keres az apa mesterségcégére az íróasztalon? Nem sokkal stílusosabb lenne egy Gárdonyi-kéziratot elhelyezni ott?! Gárdonyi mi mindennel foglalkozott? Még fotoamatőr is volt, Legalábbis erről adnak számot azok a fényképész-kellékek, amelyek ugyancsak a kiállítás tárgyai között szerepelnek. így azonban „holt” darabok, s ki-ki gondolhat azt, amit akar róluk. Még feliratuk sincs! Mint az előzőkben is látni, sok érdekessége van az emlékmúzeumnak, de úgy érezni, hogy elvész az író Gárdonyi. Mit lehetne tenni? Hisz a múzeumnak — bármily kieső helyen is van — igen sok a bélés külföldi látogatója. MINDENEKELŐTT tataroz- tatni kellene a házat, mert nem vet jó fényt ránk, hogy ilyen környezetben fogadjuk vendégeinket, de az író emléke, a hagyományőrzés is többre kötelez. A külső, belső tatarozás után pedig azt javasolnánk, hogy a többi emlékmúzeum berendezésének tapasztalatait figyelembevéve, a TIT irodalmi szakosztálya, vagy a főiskola irodalmi tanszékének segítségével rendeznék át az emlékmúzeumot, hogy ott elsősorban az író Gárdonyit ismerjék meg a látogatók. Az átrendezésnél előre gondoljanak arra is, hogy a csoportos látogatás se okozzon nehézséget. Végül még egy szerény javaslat: a tatarozás befej eztéig zárjuk be a Gárdonyi emlékmúzeumot! Nagy Andor A PIROS ING Csodálatos, jaj, de csodálatosan szép inge van ennek az embernek! Állok és bámulom, tátott szájjal, tá- tott szemekkel ezt a színorgiát, amely úgy vöröslik felém, mint a legvadabb pipacs. Jaj, de szép. Megszólítsam? Meg kellene szólítani, honnan szerezte be ezt a gyönyörű piros izét, ami rajta van. Ilyen pirosat és ilyen izét én még nem láttam, pedig már sok izét láttam pirosban is, feketében is és más színben is. Az illető csak áll, csak áll, mintegy fitogtatva piros ingét, amely ugyan egy kissé hosszú és... nini... mintha csuklyája is lenne ... De van is, azanyját neki, van is olyan csuklyája, hogy a csuklyás majom bele- vörösödne az irigyGYURKÓ GÉZA: ségtől és olyan szép piros lenne, mint ez a csuklyás ing. Honnan szerezhette? Biztos amerikai. Csakis. Ott van ízlés és merészség, bátorság és színérzék, újító kedv és miegymás. Odamegyek és egyszerűen megkérdem: — Kedves uram, ne haragudjon, hogy zavarom, de szeretném tudni, honnan szerezte ezt a majomillet- lenrész-színű micsodát? De mégse mehetek oda, csak úgy ismeretlenül, egy ilyen inghez. Nem mondom, valami egyszerű puplin-, zefír-, vagy éppen sziloninget, fehéret, vagy zöldet leszólíthat az ember az utcán, az más, az talán már megszokott, de egy ilyen színű test- fedőt nem lehet csak úgy ukmukfuk megszólítani. Igen: odamegyek, meghajtok, megmondom a nevem, aztán udvariasan megkérdem: — Bocsásson meg a zavarásért, szeretném tudni, kihez van szerencsém? A csodálatos piros, csuklyás inges rám néz, szeméből félelmetes fény villan és rám mordul: — Miért akar megismerni engem? — Hát... kérem szépen... olyan divatos az inge, olyan szép piros, csak azért — hebegem zavartan. = Azért? — kérdi még egyszer. — Hát tudja meg, hogy én vagyok a lillei hóhér... Ez a munkaruhám. Kiváncsi még valamire? Nem voltam! (egri) BERTALAN 140 évvel ezelőtt. 1820-ban halt meg TESSEDIK SÁMUEL, kiváló pedagógus és mezőgazdász, ö terjesztette el nálunk a lucerna termesztését, a szikes talajok megjavítását, s létesítette az első magyar gazdasági és ipari Iskolát. Célja az Alföld népe anyagi felemelkedésének megvalósítása volt, ezt célozták munkái (A paraszt ember Magyar országban micsoda és mi lehetne?) Munkáját külföldön már életében elismerték, itthon azonban a feudalizmus béklyói között törekvései nem érvényesülhettek és anyagi támogatás híján kénytelen volt kiváló szarvasi gazdasági Iskoláját is beszüntetni. 190 évvel ezelőtt, 1770. augusztus 24-én halt meg THOMAS CHATTERTON angol költő. Régies nyelven, kiváló formaérzékkel a nép harcait tárgyaló költeményeit (Rowley, költemények) egy XV. századbeli szerzetes neve alatt irta. Ezt a hamisítását leleplezték és emiatt Chatterton öngyilkos lett. A NEMZETKÖZI DIÁKSZÖVETSÉGET 1946-ban a Prágában ülésező diákkongresszuson ezen a napon alapították meg. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK: A KÖNYVNYOMTATÁST 515 évvel ezelőtt, 1445-ben JOHANNES GUTENBERG fedezte fel. Egyes, hitelesen alá nem támasztott adatok szerint a könyvnyomtatást iu. 580-ban Kínában már ismerték. Történetileg bebizonyított azonban az, Gutenberget 50 évvel megelőzve, Koreában már feltalálták a könyvnyomtatást. TESSEDIK SAMUEL A gyógyító nagykalapács cÁ e±Ó-HUL(j. legutolsó: Varsóból. A csomagon semmi, csak madzag és a sorok az újságpapíron, gyűrötten, elkent ólmos színnel. Az utolsó pillanatban tornászta fel magát a vonat lépcsőjén, szuszogva, izzadtan, az izgalomtól kiszáradt torokkal és remegő térdekkel huppant le az ülésre: a bőröndök az aktatáska a csomagtartóban, az újságpapírba csomagolt, átmadzagolt vacak mellett az ülésen. Sokat, nagyon sokat utazott az utóbbi években, az egykori álmok realizálódtak, a képek amelyeket azelőtt csak könyvben, nagyritkán moziban látott, ismertté, sőt megismertté váltak a számára. Bécs és Várna, Moszkva és Bologna, Prága, vagy éppen Varsó nem neveket, hanem embereket, ismert utcákat, hangulatos éttermeket jelentettek és szókincsében békésen megfért egymás mellett a Nagykörút és a Ring, az Arbatszkája és az Arany-homok... Gondosan odább tolta a papírba csomagolt holmit, nehogy leessen az olajos padlóra, hátradőlt és behúnyta a szemét. Igen, ez a madzagolt micsoda, ez kíséri végig mo$t már éveken keresztül, ez az ormotlan csomag, amelyen nincs címke, nincs elegáns bőröv, még rendes alakja sincs, csak benne néhány kacat, olyan holmi, amire különösen talán még szüksége sincs, de becsomagolta, akaratlanul is becsomagolta, mert lassan már hozzánőtt és nem tud tőle megválni. Amikor először volt külföldön, amikor először utazott, szé- gyellte magát és úgy érezte, ha nem is szólnak, de kinevetik az emberek, — a madzaggal rendre szorított, formába gyömöszkölt csomagért. Azzal utazott. Körülötte a bőröndök, rajta éppen úgy címke, mint most az ő két bőröndjén, az emberek fejében emlékek, a megtett út, a megismert városok, emberek emlékei és ő köztük: az először utazó, — a foszladozó papírba csomagolt ingekkel, egy pár cipővel, szappannal. Az első útján vette a most már kopott, nagy bőröndöt. Visszafelé. De visszafelé is volt mad- zagos csomagja. Akkor Moszkvából jött. Szédülten, fáradtan, ujjongva és kicsit részegen Moszkvától, az utazástól, az emlékek súlyától, ízétől. Nos, igen, olyan érzése nem lesz többé. Az első csók, még ha ügyetlen is, de az első. Az első utazás, mégha hozzá nem értő is, de az első és igazi, feledhetetlen élmény. Ma már, ha megérkezik egy idegen országba, nem is idegen az ország, csak még ismeretlen. Valami megnevezhetetlen hatodik érzékkel és mindig és mindenütt tudja, hol találhatja meg, idegen- vezető nélkül is a szépet, az érdekeset, hol beszélhet emberekkel, akik őszinték és nyíltak, hol tanulhat, tapasztalhat, honnan gyűjtheti be, mint okos KÖZISMERT az az anekdota, amely szerint az úrvezető gépkocsiját három kalapácsütéssel javította meg a motor- szerelő, és amikor kérdezte a munka árát, majd hanyatt esett, hogy a három ütésért száz fontot (vagy márkát, frankot?) akart a mester. — Hogyan kérhet ennyit? — kérdezte a meghökkent úrvezető, mire a másik így válaszolt: — A három ütésért csupán hármat kérek ... kilencvenhe- tet pedig azért, mert tudtam, hová kell ütni... Igen, így van. Köhög a beteg, ráütnek a nagykalapáccsal, vagy szétszedik, majdcsaknem kibelezik és amikorra összerakják ismét, mondhatni: jobb mint új korában. Az egri Foglár utcai javító- műhelybe ezért is hozzák úgy a meghibásodott motorokat, mint valaha a csodatevő kegyhelyekre vitték a betegeket. Csak persze, ez a fajta zarándokút nagyobb eredménnyel jár, mint az a másik. — Sok a munka? A műhely vezetője: Mező József nevet. — Mióta forgalomban vannak az új Danuviák, nem érünk rá unatkozni... — Ennyi baj van velük? — Csak azért, mert a két oldallap levevése tovább tart, mint a motor szétszerelése és megjavítása együtt. A MŰHELY közepén felállított motorkerékpárok. Néhánygazda, a legtqbb élményt. A másik bőröndöt Varsóban vette. Kellett. És akkor is ott volt, hazafelé is ott volt ez a szerény, szegény kis megbéklyózott papírcsomag, mint most is, amikor ismét útra kel, ismeretlen tájak felé repíti a vonat, ahol más a szó, mások az emberek és más színt vet a leszálló alkonyat a most még ismeretlen utcákra. A vonat fékezett. Felriadt az álmodozásból, cigarettára gyújtott. Megfeledkezett a csomagokról, bőröndökről, ismét elfogta az utazás láza, sóvárgás az ismeretlen megismerése után. Utazott. Két bőrönddel, rajtuk a címkék, utazott az aktatáskával és utazott a madzaggal átkötött csomaggal, kitartó és úgy látszik örökös kísérőjével. Nem tudott megválni tőle. Hűséges volt hozzá. Hisz ennek az alkalmatlan kis csomagnak köszönhet mindent: a bőröndöket, az idegen országokat, városokat, embereket, az élmények nagyszerű sorát. Mindent. Ennek a szerény csomagnak. nak csak a váza, egy pedig egészben. — Sok az öreg motor? — Akad néhány, de nem sok. A napokban hoztak egy harminc év előtti BMW motorkerékpárt, az pedig DKW, szintén régi kiadású... — mutat Mező József az egyik vázra. — Mi a baja? — öreg. Fel kell újítani egészen. Ezt Újházi László mondja: — Csak nem kapni hozzá alkatrészt. Budapestről, meg in- nen-onnan szedjük össze a szükségeseket.,. Amelyiket még nem szedték szét: vadonatúj Danuvia. Szép, fényes, fekete. — Ezt miért hozták be? — Melegszik, nem húz. Valószínű, hogy gyári hiba: a henger rossz fúrása az ok. Soós László már huszonhete- dik éve van a szakmában, Üj- , házi László pedig húsz éve szerelő. A motor hangjáról megállapítják a diagnózist: kopás, gyújtás, vagy más a hiba. Két fiatal szerelő is dolgozik a javító részlegnél: Posztós Tibor és Prokai András. Posztós Tibor a piros Csepellel bajlódik, Prokai Bandi pedig a műhely előtt állítja be a gyújtását egy kismotornak. Kicsi a motor, de a hangja!... Saját szavát, is alig érti at ember. Mező Józseftől kérdem: — Milyen hibák a leggyakoribbak: — A sebességváltók rosszak, s a gyújtással is sok baj adódik: a gyújtótekerccsel, megszakítóval, azután a kopások... MÁR INDULTAM volna, amikor még megjegyezték: — Korszerűtlen a műhely. Gépeink nincsenek, kivéve ezt az özönvíz előtti esztergát. Kevés a kéziszerszám is. Fúrógép kellene, de legjobban egy új esztergapad... Mert, hogy kevés magában a — nagykalapács ... Még ha gyógyító is. (szó) EGRI VÖRÖS CSILLAG Folytassa, admirális EGRI BRODY Párizsi balett EGRI KERTMOZI A cirkusz művészei GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Játék és álom HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Hely a tetőn HEVES Kenyér, szerelem, féltekenvség FÜZESABONY Rászedett udvarlók PÉTERVÁSARA A szél műsora s Recsken este 8 órakor: Elveszem a feleségem
