Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-24 / 199. szám

I960, augusztus 24., szerda

fa-J'

NGPCJSAG

s

Ebédidő van. A földeken mindenütt megáll egy kis időre a munka. A tarnábodi Kossuth Termelőszövetkezet irodája is kiürült. Ebédelni ment mindenki. Koyács Gáspár elnököt otthon lehet megtalálni ilyenkor, ö azonban még az ebéd elkészültéig is a tsz ügyeivel foglalkozik. Véndége van. Nagy József, a helyi Ezüstkalász Tsz elnöke. Egy kis kölcsönös segítségről van szó. Hamar megállapodnak, mert az egymás támogatása itt természetes.

Ha meg már a fontos dolog elintéződött, van egy kis idő más megbeszélésre is. Az öntözésre terelődik a szó. Az expressz-kutak működésére, amelyek népszerűsítésére nemrég bemutatót is rendeztek Tarnabodon.

A helybeli közös gazdaságok nagy hasznot látnak az öntözésből. A Kossuth Tsz-ben így Vélekednek:

— Amíg a termelőszövetkezetek meg nem alakultak, az egyéni gazdák — akik áldoztak erre: a kútfúrásra, a gépek beszerzésére —, legfeljebb, ha nyolcszáz négyszögölnyi területet öntöztek, s még így is megtalálták számításukat. Mi akkor méginkább hasznot húzhatunk az expressz-kutas öntözéssel.

Ebben az évben máris nyolc holdon termelnek paprikát öntözéssel, míg az elmúlt esztendőben, mielőtt ebbe a tsz-be megkezdődtek a tömeges belépések, összesen 200 négyszögöl volt az öntözött terület.

— Akkor mi, akik csak az elmúlt esztendőben kezdtük a közös munkát, bátrabbak voltunk — mondja Naev József, az Ezüstkalász Tsz elnöke. — Ötvenöt holdnyi területet öntözünk. Ebből harminc holdon termelünk paprikát, huszonötön pedig cukorrépát.

— S mit jelent az öntözés a termésnövekedésben ?

— Azt •— válaszolja ismét Nagy József —, hogy öntözés nélkül jó ha ötven mázsa paprikát tudnak leszedni egy holdról, mi meg legalább kétszáz mázsát kapunk. Cukorrépánál ugyanez a helyzet, 150 mázsa helyett kétszázötvenre számíthatunk.

— Ez persze, csak az egyik előny — szól közbe Kovács Gáspár. — A másik az, hogy az expressz-kutas öntözés nem is drága, pedig sok kút kell hozzá. Ha jó a terület, akkor négy ember egy nap alatt kényelmesen elkészíthet egy kutat... Mi ebben az évben nem voltunk ilyen szerencsés helyzetben. Sokszor nagyon hosszú ideig kellett kínlódnunk egy kút fúrásával. De jövőre ez is másként lesz.

— A mi területünkön száznál is több azoknak a kutaknak a száma, amelyeket express-öntözésre használhatunk — készít gyors számvetést Nagy József. — Ezek közül körülbelül harmincat az idén fúrtunk, s volt olyan, amelyik egy fél nap alatt készült el. Itt tehát nincs baj. De valami mégis elveszi a kedvünket. Az, hogy a MÉK nem akarja átvenni a másodosztályú árut. Csak első osztályú kell neki, meg export minőség, de hát a földeken óhatatlanul is terem nyomott, meg tömpe orrú paprika, ami nagyon jó lenne még belföldi fogyasztásra, akár nyersen, akár lecsónak. De itt marad a nyakunkon, mert mi ugyan tudomásul vettük, hogy a másodosztályú árért nem kapunk annyi pénzt, mint az export minőségűért, de a MÉK nem akarja tudomásul venni, hogy ha külsőre nem is olyan szép a másodosztályú paprika, mint az export, azért az éppen olyan jó, mint a többi.

S szükség is lenne rá a piacokon, különösen az ipari településeken. Legalábbis az eddigi tapasztalatok ezt mutatják. S az illetékesek is meggyőződhetnének erről egy kicsit alaposabb piackutatással.

Magától az öntözéstől azonban még ennek ellenére sem ment el a kedvük a tarnabo- diaknak. Erről csak jót tudnak mondani, mégpedig úgy, |

hogyha a várható eredményekről beszélgetnek, már a jövőt is tervezik.

—* Mi megalakulásunk után 250 000 forintot kaptunk gépek, szivattyúk, öntözőfejek vásárlására. így hét szivattyúnk működik az öntözött területen ... — mondja Nagy József.

— Nekünk még csak két szivattyúnk van, — számol be Kovács Gáspár, — de ez a nyolc holdhoz elég is. Jövőre azonban több kell, mert nö vélni szeretnénk az öntözött területet. Az Ezüstkalász cukorrépa-öntözési tapasztalatai jók. Követjük is példájukat, sőt az uborkát is olyan helyen szeretnénk termelni, ahol öntözni lehet. Egészen biztos, hogy megtalálnánk vele számításunkat.

— A mi tagjaink azt mondják, nagyon jó volt, hogy ötvenöt holdat állítottunk be ebben az évben öntözésre — vallja Nagy József — de már arról is beszélnek, hogy jövőre még több kell. Kilencven holdnyi területet szándékozunk öntözni. A vörösherénél is megpróbálkozunk ezzel. Az idei termésnél már megkezdtük a kísérletezést: heretáblánk mellett a harmadik kutat fúrják a tagok. De amint a Kosszuth Tsz-ben, nálunk is körülbelül 18—20 holdon öntözéssel neveljük jövőre az uborkát.

Nagyratörő tervek ezek? Egyáltalán nem. Csupán a lehetőségek helyes kihasználása mindkét közös gazdaságban, sőt a harmadikban, a Rákóczi Tsz-ben is, amely, mint Nagy József és Kovács Gáspár tapasztalják, ugyanilyen elképzelésekkel foglalkozik. Az ilyen terveknek csak hasznuk van, ha valóra válnak. Tarnabodon is, a tsz-ek tagjainak számára, s a városokban is, ahol a munkások minden esztendőben több és több terményt várnak a korszerű technika kihasználásának lehetőségeivel bíró gazdaságoktól.

Weidinger László

Harmincmillió éves méhek

Chiapasban, Mexikó Guatemalával határos déli tartományában, 1952-ben nagy meny- nyiségű borostyánkőre bukkantak, amelynek értéke rttesz- sze felülmúlja a burmai, olasz- országi és romániai leleteket. A San Francisco-i Berkeley Egyetem trópusi intézete három munkatársát küldte a helyszínre, hogy a borostyánkőbe zárt különféle rovarokat tanulmányozzák.

A borostyánban például egy oligocén korszakbeli méhre bukkantak, amelynek szervezete a legapróbb részletekig azonos a mai méhekével. A tudósok megállapítása szerint a kőbe zárt méhecske körülbelül 30 millió esztendős lehet.

Sokemeletes épületek a nyílt tengeren

A Kaspi-tengerben levő Néf- tyanije Kamnyi olajlelőhelyen három tízemeletes lakóházat építenek. Minden házban ezer olajmunkás lakik majd.

Neftyanije Kamnyi több kilométernyire fekszik a partoktól és évente legalább 80 napig viharos itt az időjárás.

jnwrrai

Olvasom az újságban, hogy négylábú kiskacsa látott napvilágot Kecskeméten.

A hathetes jószág — s ez sem kisebb öröm — kitűnően bírja magát és lényegesen gyorsabban halad kacsalábain, mint a két lábbal született, ódivatú, maradi társai. Megmondom őszintén, engem az egész ügyben nem a szokat- lanság szenzációja ragadt meg, nem a biológia, de a gasztronómia, nem az élet, de az étel tudománya. Négylábú kacsa: négy kacsacomb. Négy, remekbeszabott, por- hanyós, ropogósra sült kacsacomb — egy kacsától!

Fel tudósok és tér

melőszövetkezetek, fel kísérletezők és kacsatenyésztők: előre a négylábú kacsákért. Tenyésszen, neveljen, szelektáljon mindenki, termeljünk ma több négylábú kacsát, mint tegnap, jusson kétszer annyi kacsacomb ugyanany- nyi kacsától a dolgozók tepsijébe.

Már látom azt a farmot, ahol négylábú kacsák cikáznak lábaikon a víz felé, s látom azt a tányért is, amelyben négy combtestvér pihen párolt káposzta tövében, s a káposzta is, egy torzson két fejet növesztő fajtából való. A lehetőségek ki- meríthetetlenek.

(gy ■■■ 6)

Ikarus nem hullt a tengerbe

Szegényesek a jelzők.

Szenzáció? Világraszóló győzelem? Lenyűgöző tett? Űj korszak? Mindez együtt, s együtt is kevés. Az űrhajó visz- szatért. Visszatért a földre, ahonnan egykor a monda szerint Ikarus emelkedett a magasba, s megolvadt viaszszárnyai hűtlenül ejtették a tenger habjai közé. Amióta ember az ember, amióta szemével, vagy távcsővel kutatta és kutatja a csillagos eget, örök vágya volt eljutni oda, ahová csak a fantáziája juthatott el, eljutni a csillagok közé, megismerni a megismerhetetlent, feltárni a titkokat, — feltárni, dacolva az ostobasággal, a tudatlansággal, a dogmatizmus- sál. Mindennel.

A mondabeli Ikarustól, Verne Gyulán keresztül, hosszú volt az út és mindig fantaszta az, aki erről beszélt. Az emberek habzsolva olvasták Wellst, aztán letették a könyvet és jót mosolyogtak: fanfiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiitiiiiuiniiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiivi'.aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiauiiiiiiin

Kell a munkaruha, de nincs keret

tasztikum. Nem utópia! Fantasztikum.

Aztán megdörzsöltük szemünket, amikor az újságban olvastuk, hogy az első mesterséges bolygó, alig néhány kiló, felröppent és szédítő, kozmikus sebességgel kirobbant a világűrbe, hogy elvigye a sötét térségekbe is az ember, a szovjet ember jelszavát: megismerni mindent, nincs megis- merhetetlen, csak még ismeretlen. >Kicsit hálátlanok vagyunk, már nem is beszélünk az első mesterséges holdról, vagy ha beszélünk is, úgy mo- solygunk rajta, mint egykor azon, hogy egyáltalán túl juthatunk a Föld légkörén.

C most, alig néhány esz- tendővel az első szenzáció után, nemcsak útra kelt az élőlényekkel „felszerelt” űrhajó, de vissza is tért a földre, élőlényeket, élve maradt lényeket hozva vissza. Ikarus nem hullt a tengerbe!

Üj korszak ez?^Az! Az emberiségnek talán legnagyszerűbb korszaka, amelyet egy 4600 kilogrammos űrhajó nyitott meg, 700 000 kilométert téve meg a kozmikus térben, lehetőséget adva most már, hogy az ember, saját maga az e m- b e r is kilépjen a Föld vonzóerejéből. Anteusnak az volt az ereje, hogy lábát a földhöz vetve, a Föld-anyától mindig új erőt kapott és így vált le- győzhetetlenné. Mi is megvetjük lábunkat, de nem félünk

elszakadni a Föld-anyától, nem félünk százezer kilométerekre szakadni tőle, mejt a felszabadult tudomány,' a mindejt anyák anyja, új és új erőt ad...

IV em akarunk most rész1 ’ letekbe bocsátkozni, hogy mit jelent ez a tudomány, nem akarunk most arról szólni részleteiben is, hogy milyen körülmények között, milyen társadalomban válhatott ilyen győzedelmessé az emberi tudás. Mert azzá vált! Most csak arról essék szó, hogy milyen nagy az ember, s milyen hatalmasok azok, akik ilyen nagy- gyá voltak képesek tenni, akik lehetővé tették, hogy az egykor „porszem-ember” homloka ma a távoli végtelenig érjem Most csak arról essék szó, hogy ezt a szót, fantasztikum, bátran kitörölhetjük a szótárból, most csak arról essék szó, hogy az ember betört a végtelen világmindenségbe — és vissza is tud onnan jönni. A világűr vikingjei ma már nem ismeretlen „vizekre” hajóznak, ahonnan ki tudja, lesz-e visz- szatérés, hanem az elektronika segítségével, a tudományok ragyogó összeműködésével indul- majd személyesen is, nemsokára a kozmikus térségek felkutatására, — ahonnan van visz- szatérés.

A második szputnyik-űr- hajó élő utasaival visz- szatért a Földre. S ehhez nem kell jelző, semmiféle!

(Gy. G.)

Egy plakát margójára

köpenyt és overált szereztek ugyan be, de a méretekkel van baj? A raktárakban sok munkaruha hever, csak éppen olyan nincs, amilyenre szükség lenne? Vajon nem volt arra elegendő példa már, hogy az ipar új típus gyártására tért át, hogy jobb és szebb lett az új munkaruha, de egy kicsit drágább is? A használt munkaruhát a kilépő munkavállaló megválthatja, azaz a csökkent értéket kifizeti és magával viszi a ruhát. Hát ezekből nem lehet bonyodalom és munkaruhatúllépés?

Emlékszünk még arra az időre, amikor minden második ember a vállalat tulajdonát képező munkaruhában járt az utcán, azt viselte otthon, nagy volt a munkaerővándorlás, laza a társadalmi tulajdon védelme. Mindezek a körülmények akkor indokolttá tették a szigorú rendelkezéseket és a merev megkötéseket. Ezek a rendszabályok ma már nem segítik a termelést, a visszásságok bajt és zavart okoznak. Ezért szükségszerű az idejétmúlt rendelkezések felülvizsgálása és módosítása.

Takarékoskodjék

mindenki

a népgazdaság vagyonával. A munkavezetőtől az igazgatóig mindenki követelje meg, hogy gondosan bánjanak a munkaruhával, csak az kapja meg, akit megillet, adjanak több önállóságot a vállalatoknak, hogy jobban dolgozhassanak. Csakis rajtunk és munkánk eredményén múlik, hogy megszűnjenek a menetközbeni hibák, az időleges ellentétek és minél előbb maximálisan kielégíthessük a lakosság szükségleteit.

Fazekas László

és az engedélyezett keret közötti különbség megtakarítására. Ilyen rendelkezés, vagy kötelező utasítás nincs is.

Üres kifogás, vagy a túlzott óvatosság

vezetné tehát azokat, akik a keret kimerülésére hivatkoznak? Nem egészen így áll a helyzet. A munkaruha beszerzésére fordítható pénzügyi keret; kötelezi a vállalatot. Ha a megadott összeget túllépi, ezt az összeget levonják a nyereségrészesedési alapból. Tehát ez a megtorlás érzékenyen érinti a dolgozók összességét és ezenkívül a felügyeleti szerv a vállalat vezetőjét anyagilag is felelőssé teheti a munkaruhatöbblet felhasználásáért.

Miből adódik az a helyzet, hogy a tényleges védőruhaszükséglet és a pénzügyi fedezet nem egyezik meg? A felügyeleti szerv csak a megtervezett létszámra ad védőruha- keretet. Több vállalatnál a tényleges munkáslétszám a tervezettnél magasabb. De a dolgozó nem azt kérdezi, hogy őt betervezték-e, vagy sem, hanem igényli a munkaruhát. A jogos követeléssel szemben nagyon

gyenge érv az, hogy nincs keret.

Ki merne arra esküdni, hogy a tervkészítés kapkodása közben teljes alapossággal felmérte a következő évi munkaruhaszükségletet? Vajon elegendő támpontot nyújt-e az előző évi tényszám, a tervezett létszám és a legrészletesebb nyilvántartás? Nem fordul-e elő a gyakorlatban, hogy elegendő mennyiségű bakancsot,

, szerzési, részben pénzügyi fe- ■ dezeti akadályokba ütköznek : a vezetők.

, Ellentét lenne a rendelet i szelleme és a gyakorlat, a jog és a lehetőség között? Valóban anyagi nehézségekről, ' vagy menetközbeni zökkenőkről van szó?

Törvényeink, a vonatkozó miniszteri rendeletek ebben az esetben világosan beszél- i nek, a dolgozók jogát senki el nem vitathatja. Nem vagyunk • gazdag ország, nem tudunk egyszerre mindent megvalósítani. Gyakran szó esik arról, hogy nálunk az igények gyorsabban nőnek, mint a lehetőségek. Bakancsot kér a kőbányász, e6Őköpenyt a szilvásvárad! csillés, munkaruhát a gépkocsivezető. Két esetben jogos az igény; ha új munkás lép be, vagy letelt a kihordási idő. Mondhatjuk-e, hogy túlzott az emberek igénye? Ügy véljük: nem.

Évközben előfordul, hogy a kijelölt kereskedelmi szerv készlet hiányában nem tudja szállítani a megrendelt munkaruhákat. Elfogadható-e

olyan indoklás, hogy nincs alapanyag, amikor az üzletekben divatcipőkből, női és férfiruhákból nincs hiány? Nem elsődleges-e az ilyen irányú szükséglet kielégítése?

A példaként felhozott mindhárom vállalat jelentékeny eredményjavulásról tett bizonyságot és iparunk egyre gazdaságosabban dolgozik. Az összes ráfordításhoz, de a tényleges önköltségcsökkentéshez viszonyítva is nem lényegbevágó a munkaruhaszükséglet. Bár takarékoskodnunk kell az élet minden területén, de nem hisszük, hogy feltétlenül szükséges és célravezető lenne a ténylegesen és jogosan felmerülő munkaruha mennyisége

Nálunk törvény írja elő, hogy a vállalat köteles munkaruhát adni a dolgozóknak azokban a munkakörökben, ahol a munka nagymértékű szennyeződéssel, vagy nagyfokú ruhaelhasználódással jár.

Meghatározták azt is, hogy iparáganként és munkakörönként kinek, milyen időközben és milyen munkaruha jár. A dolgozó joga és a vállalat kötelessége körül az utóbbi időben már kevesebb vita merül fel, de mostanában egyre többet találkozunk ezzel a két bűvös szóval: „nincs keret”.

Nemrég a Közúti Üzemi Vállalat szakszervezeti bizottságának gyűlése tárgyalta, hogy sok munkásnak ki kellene adni a munkaruhát, jogos a követelés, de nincs keret, azaz a vállalat pénzügyi tervében nem hagytak jóvá megfelelő összegű költségfedezetet.

A Szilvásváradi Mészműben panaszolták a csillések:

— Ne kívánja tőlünk senki, hogy télen, esőben, fagyban, átázott kiskabátban hordjuk a követ.

Elkoptak a bakancsok,

a munkások nagy részének, régen esedékes már a munkaruha, de nem kapnak újat, mert a vállalatnak nincs rá pénze. A tervben húszezer forintot hagytak jóvá, de ténylegesen mintegy 38 ezerre lenne szükség, a tavalyi 28 ezerrel szemben. A féléves termelési tanácskozáson felvetették ezt a problémát a megyei tanács kiküldöttének. A munkások ígéretet kaptak, de az ígéret beváltása késik.

Az Autóközlekedési Vállalatnál szeretnék a munkásoknak idejében biztosítani mindazt a munkaruhajuttatást, ami megilleti őket, de részben be4

i nap alatt ember 1 kutat ás