Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-13 / 164. szám
1960. július 13., szerda NEPÜJSÄO 3 Az utolsó felvonás Tanulás és üdülés Az újságolvasó embernek, aki figyelemmel kíséri a lapok, a rádió külpolitikai rovatát is, igazán nincs oka a panaszkodásra: pezsgő gyorsasággal követik egymást az események. S ebből az eseményforgatagból, mint valami, első pillanatra rendezetlennek látszó káoszból, egyre határozottabb körvonalakkal bontakozik ki egy társadalmi rend gusztusosnak éppen nem mondható haldoklása, százkörmű kapaszkodása a színpad pereméhez, amelyről a kiutasítást már megkapta, az ügyelő már rég’ lehívta, de... De a vén színész még makacsul ragaszkodik a vérengző III. Richárd szerepéhez! Kuba a Biztonsági Tanács összehívását kérte... A mexikói kongresszus teljes mértékben helyesli Fidel Castro politikáját. Heves harcok a belga és kongói csapatok között... Kivonták az U—2-es kémrepülőgépeket Japánból. Rendőrsortűz, tíz- és százezrek tüntetése Olaszországban ... ... Hogy csak néhány külpolitikai eseményt vázoljunk fel, amelyek fémjelzik az elmúlt napok külpolitikai életét, s egyúttal eléggé világos kontúrokat rajzolnak a holnap vásznára a nemzetközi helyzet kibontakozását, további fejlődését illetően. „A nyugatiak valószínűleg nem sokáig váratnak újabb baklövéseikre ...” — írta még egy hónappal ezelőtt a France Observateur, s hogy igaza lett, az nem annyira látnoki képességének, mint sokkal inkább az általa kiszolgált külpolitika reális felmérésének köszönhető. Mert nem kellett még egy hónap sem, s az Egyesült Államok ügyesnek aligha nevezhető külpolitikájának újabb szerencsétlen lépése következtében már a latin-amerikai országokkal került szembe, elsősorban Kuba problémáját illetően. Az Egyesült Államok gazdasági blokádját, amellyel a szabadságát, s az amerikai monopóliumoktól való függetlenségét megőrizni óhajtó kubai nép megfojtását szerette volna elérni, egyöntetű felháborodással fogadta és fogadja a latin-amerikai országok legtöbb kormánya, népe. Tiltakozó nagygyűlések Uruguayban, kőolajat hajlandó adni Venezuela, támogatásáról biztosítja a kubai népet a brazil sajtó is. S a kubai nép magabiztosságát csak fokozza az a tény, hogy a szovjet kormány is messzemenő támogatásáról biztosította Kubát nemcsak gazdasági téren, de egy esetleges agresszió esetére is. S nemcsak az Egyesült Államok — mint a kapitalizmus, az imperializmus legfőbb megtestesítője —, de más kapitalista országok, gyarmattartó kormányok is nap mint nap szembetalálkoznak olyan tényekkel, amelyeket szeretnének átmeneti állapotnak, pillanatnyi külpolitikai helyzetnek, vagy egyszerűen holmi lázadásnak betudni, s ekként is kezelni. Ébredő Afrika! Ez a megfogalmazás talán már túlhaladott rövid egy-két esztendő alatt vált túlhaladottá, irreálissá: ma már felébredt Afrika, a Fokföldtől Algírig, Madagaszkártól átlósan a volt Aranypartig. S ezen a tényen az sem tudott változtatni, minthogy nem is fog, hogy az alig két hete függetlenné vált Kongói Köztársaságba belga ejtőernyősöket vezényeltek. A fegyverek nyelvén, legjobb esetben is, ma már csak mint „egyenrangú” félként lehet tárgyalni Afrika népeivel, akiknek van már erejük ahhoz, hogy a fegyverre fegyverrel válaszoljanak. A fehér „istenek alkonyát” felváltotta a fekete bőrű népek hajnala, s ezellen mitsem lehet már tenni és amint a példák igazolják, — nem is tudnak már mit tenni. Erdők között, gyönyörű helyen fekszik a gyár. De aki egész évben itt dolgozik, megszokja azt és szabadságát a Balaton mellett, Hajdúszoboszlón és az ország más vidékén szeretné tölteni. Az üzemi bizottság igyekszik a dolgozók kívánságának eleget tenni. A második negyedévben felhasználatlan üdülőjegy is /maradt, de most egy- kettővel bizony több is elkelt volna. Jelenleg négy gyerek üdül és a nyáron még öt dolTermészetes, hogy csak naivitással lehetne azt és joggal vádolni, aki ezekből az immáron jellemző, állandóan napirenden levő eseményekből azt a következtetést vonná le, hogy csak „órák kérdése” és befejeztetett a kapitalizmus története és történelme. Az osztálytársadalmak története azt tanítja, hogy egyetlen osztály sem adta át a helyét önként és egyik napról a másikra, — a feudalizmus kialakulásához évszázadok voltak szükségesek, rém évtizedekkel méretik a kapitalizmus kialakulása sem, s nyilván nem a közvetlen holnap hozza meg ■teljes és végleges felbomlását az egész .világon. De, hogy azok a jelek, amelyek oly gazdagon burjánoz- nak a kapitalizmus testén, biztos diagnózist jelentenek a még nem gyakorlott szemek számára is, biztos diagnózist a menthetetlen betegséget illetően, — azt sem vitatni, sem kétségbevonni már nem lehet. Mint ahogy ezellen nem lehet csodagyógyszer a rendőrsortűz Olaszországban, a gazdasági blokád Kuba ellen, a belga ejtőernyősök jelenléte Kongóban, az amerikai katonai támaszpontok hálózata szerte a világon. A kapitalizmus nagyon beteg szívét ezekkel a szerekkel serkenteni még lehet, de megmenteni már nem; A vén színész még makacsul ragaszkodik III. Richárd véres szerepéhez, de az ügyelő már lehívta, mert a közönség már kifütyülte a színpadról! Gyurkó Géza gozó gyermekét küldik el levegőváltozásra, nyaralásra. A szülők 84 forintot, a vállalat 336-ot fizet a gyerekek után. Az első negyedévben 15, a harmadikban 12 dolgozó nyaral. A kéthetes németországi üdülésre való kijelölésen sokáig gondolkodtak a vezetők, végül is úgy határoztak, hogy Luskai Zoltán, a X-es üzem köszörűse megérdemli ezt a kitüntetést. Július 6-án a Mátravidéki Fémművek munkása kétheti üdülésre az NDK-ba indult. EZT A KETTŐS CÉLT valósította meg az a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet által szervezett tanfolyam, mely Egerben három héten keresztül adott elméleti és gyakorlati alapot az olyan nevelőknek, akik összevont osztályú iskolákban tanítanak. A tanfolyam országos jellegű, itt van Békés, Borsod, Fejér, Győr, Hajdú-Bihar, Heves, Komárom, Nógrád, Szabolcs- Szatmár és Szolnok megye, valamint Debrecen város érdekelt nevelőgárdája. Legtöbben Hajdú-Bihar, Szabolcs és Nógrád megyéből jöttek, ami azt is jelenti, hogy ezekben a megyékben van a legtöbb AíjeZ- nyikov rendszerű iskola. Amint Birtalan István, a tanfolyam vezetője tájékoztatott bennünket, ilyen jellegű tanfolyamok, amelyek a sajátos, nehezebb körülmények között folytatott oktató-nevelő munkát segítik, már nyolc éve rendszeresen folynak, úgyhogy nem sok helyen van összevont osztályt tanító nevelő, aki valamilyen formában segítséget ne kapott volna. Ez a most megrendezett tanfolyam tematikáját, munkamódszerét és időbeosztását tekintve a lehető legjobb. A nehéz iskolai év befejeztével behívott nevelőknek napi hatórás elméleti és gyakorlati foglalkozás után teljesen szabad délutánt, estét és vasárnapot biztosít. Megszívlelendő példa ez más egyéb tanfolyamok előtt is, mert így értékes, maradandó, ha a hallgatókat nem fárasztják agyon. Az iskola szervezési és vezető munkájáról Birtalan István, a debreceni Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanára adott tájékoztatót. — A TANFOLYAM VEZETÉSÉT, a munkacsoportok és konzultációk vezetését élvonalbeli pedagógusok és meghívott szakfelügyelők látják el. Itt tartózkodott és előadást is tartott Faragó László, a Művelődésügyi Minisztérium alsótagozati főosztályának "főelőadója, Btró Gyula, a KPTI alsótagozati tanszék docense, s igen nagy segítséget kaptunk az egriektől is. Így Dorkó József elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője általános politikai tájékoztatót tartott a hallgatóknak, ár. Berencz János Üdülnek a Mátravidéki Fémművek dolgozói Régi aratások az úri Magyarországon ? Most, amikor megpen- I dűllek a kaszák és felbúg< tak a modern kombájnok, > hogy betakarítsák az „életet”, ahogyan a magyar pa? raszt az éltető kenyeret adó > búzát nevezi — szükséges visszaemlékezni az úri Ma< gyarország korszakára. Az ? idő távlatából, egy tisztult I korszák magaslatáról visz- l szatekintve, vessünk né- 5 hány pillanatást különböző I korszakok aratásaira és < nézzük meg, hogy milyen > is volt „a földet túró pa- I rasztember” sorsa, így ara- ? tás idején. A FEUDÁLIS VILÁGBAN teljes kiszolgáltatottságban élt a jobbágyparaszt ura földjén. Úrbéri kötelesség volt az aratás is a földesúr részére. Nade milyen is volt a helyzet? így írnak erről 1737. június 30-án a felsőtárkányi lakosok Bar- kóczy egri püspöknek: „...minthogy mostanában Excellentiád szükségére Kaszálásra expedi- áltatunk (küldetünk) egész falustul, de mivel Kegyelmes Urunk mostani szűk esztendőben megfogyatkoztunk, úgy annyira, nagyobbrészére megfogyatkozott a szegénység,, hogy még egy kaszálás kenyere is nincsen ... mindenféle nyomorúság a nyakunkon, ins- tálunk nagy alázatosan Excellentiád Kegyes színe előtt, hogy méltóztassék Irgalmas szemeivel szegin Juhait megsegíteni és azon egy hétig való kaszálást csak három napra is indulgeálni (mérsékelni), vagy ha szinte expediáltatunk is Kegyelmes Urunk Méltóztassék szegén Juhait megsegíteni, mert nagyobb része helységünkből még csak harapás kenyérét sem viszen, naprul napra tengeti magát...” Az eredmény rideg elutasítás volt: s, Arassanak saját kenyértelen- ségükben”. És mindezt a keresztényi szeretet jegyében tette az egri püspök. Eszterházy Károly püspök alatt sem volt különb a helyzet. Gyöngyössolymosi Szanyi János hitvesétől, kis irtvány- földecskéjéről, amelyet nagy munkával tett megművelhető- vé, 28 csomó búzát hordatott el Seres intéző, mert az irt- ványföld után nem adta le a dézsmát. Ilyen helyzetben azután nincs mit csodálkozni, ha 1788. augusztus 9-én az egri hatvani hóstyán lakó „nyomorgó Balás Máténé” így ír... ...... bizony ebben a drága és Sz űk időben majd meghalunk. Karácsonyiul fogva a Szegény Gyermekeimet Korpa Kenyéren táplálgattam, de már az is elfogyott, nem tudom, mit tsináljak...” Aratott a jobbágyparaszt, de búza nem jutott asztalára. Hogyan is írta Eszterházy? „A jobbágynak legigazibb kötelessége a földes- urának robotázni... és így eleitől fogva utollyáig közönségesen csak robotázzanak!” A XIX. SZÁZAD VÉGEN a nyomor hallatlanul nagy volt Heves megyében. Az Egri Értesítő 1867-ben így ír: „... napról napra nyomasztóbb a nyomor, az ínség, mely miatt sokaknak úgy lakásban, mint éledéiben, ruházatban és munkában magukat kellően visel- niök vagy megóvniok nincs hatalmukban.” Az ipari munkásság szervezkedése hatására a parasztság is próbálkozott emberibb életet kicsikarni az uraktól aratás idején. 1898 márciusában Hevesen a vásártéren tartott népgyűlésen követelték, hogy az aratási szerződéseket vizsgálják felül, mert az súlyosan visszaélt a parasztság kiszolgáltatott helyzetével. Követelték, hogy „az arató munkásokat más meze' munkák teljesítésére szerződésileg ne kötelezzék.,r A hevesi járásban, ahol legerősebb volt az agrárproletariátus szervezkedése, a hírhedt Darányi-féle „rabszolgatörvény”-t léptették életbe, E törvény igen súlyos pénzbírsággal és börtönnel büntette a sztrájkok szervezését, a sztrájkbalépést és az adományok gyűjtését a sztrájkolok részére. Az Egri Újság 1898. június 9-i számában megírja, hogy Komlón, hol a szatmári püspökségnek volt hatalmas birtoka, az 50 aratómunkást „csendőröknek kellett a munkába hajtani, mert a kaz- lazást megtagadták”. A Schlossberger-féle birtok 81 arató-cselédjét Tarnamérán szintén kakastollas csendőrök kényszerítették a munkába. Erdőtelken közel 600 agrárproletár gyűlést tartott és megesküdtek egymásnak, hogy csak a közösen megállapított napszámbérért végzik el a munkát és az aratásra szerződött munkások más munkálatot nem végeznek el. Hevesen is erős volt a mozgolódás, úgyhogy oda még a megye mindenható főispánja, Kállay Zoltán és az alispán is kénytelen volt kiutazni — mint az újság írta —, „hogy a kedélyeket lecsillapítsák.” Az aratómunkások egyre erősebb szervezkedése hatására, mind Erdőtelken, mind Hevesen növelték a csendőrök számát és egy század fegyveres katonaságot vezényeltek. Csak ilyen erős terrorral és fenyegetéssel tudták az aratókat munkába állítani. Ilyen volt a ferencjózsefi béke-idők aratása: csendőrök kakastollát lengette a szél és fegyveres katonaság sorakozott fel az aratómunkások háta mögött, töltött fegyverre1. A MODERN KAPITALISTA KORBAN is hasonlóan sanyarú volt a gazdagon termő föld életének aratása, mert nem volt benne sok köszönet: ások verítékkel betakarított búza a földbirtokosok részére aranyat, gazdagságot jelentett és a parasztnak maradt a nyomor. Nincs mit csodálkozni tehát, amikor 1930. július 23-án Eger- baktán belecsapott a villám az egri érseki uradalom egy 300 métermázsás búzaasztagába és az lángralobbant s — mint az EGER újság megírta: — „... a falusiak nem is akarták oltani ...” Megtudjuk a korabeli jelentésből, hogy a „csendőrségnek kellett közbelépnie, hogy hordjanak vizet, s csak lassan indult meg a vízhordás. Július 30-án azt jelenti a lap, hogy „feltűnő volt a tűz oltásánál a falusiak részvétlensége, akik tétlen közönnyel nézték a pusztulást...” Később Mata Jakab István és Mata Jánosné ellen meg is infőiskolai tanszékvezető, nevelés és fejlődés-lélektani problémákról beszélt, Nagy Dezső és dr. Berencz Jánosné szakfelügyelők pedig szakjellegű előadást tartottak. Ügy igyekeztünk megszervezni ezt a tanfolyamot, hogy minden nevelő olyan elméleti és gyakorlati tudásra tegyen szert, amit közvetlenül tud -hasznosítani iskolájában, úgy vélem, ez a törekvésünk sikerült is — mondotta Birtalan István. A hallgatók ugyanezen a véleményen vannak. Kun Istvánná, a Heves megyei Szederkénypusztán tanít már 5 éve összevont alsó tagozaton. — Nagy segítség számomra az, hogy itt pontos, főleg gyakorlati tudást kapunk, mert ott aztán nem nagyon tudunk kit megkérdezni, ha valami általános probléma előadódik. Mi például már tudjuk, hogy milyen lesz az új földrajzi munkafüzet, az új nyelvtan, megkaptuk hozzá a szükséges fel- dolgozási utasításokat, mégpedig első kézből, a tanulmány összeállítójától. EGÉSZEN FIATAL nevelő még Vrbán Gizella, aki ugyancsak Hevesben, Mátraszent- imrén tanít. Most képesítőzött, ezért számára különösen nagy segítség ez a tanfolyam. Ha nem is egészen tanya, de nem is nagy község Mátraszentim- re, úgyhogy a kikapcsolódás, még így, tanfolyam formájában is jelentős számára. — Az itt hallottak közül a szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazását találom a számomra legnagyobb jelentőségűnek. A munkacsoportvezetők lelkiismeretes munkája nyomán nagyon sok kérdés tisztázódik, és nagyon sok újat, használhatót hallunk. Ez a tanfolyam a lehető legtöbbet nyújtja — teszi hozzá. — Meg kell még mondanom, hogy a tanfolyamon való részvételünket nagyon kedves emlékké teszi az is, hogy a kitűnő ellátás, szervezett programokról való gondoskodás, megadta az üdülő jelleget tanfolyamunknak. Kálmán Edit, aki Szajlán tanít, így nyilatkozik: — Á tanfolyam nem fárasztott ki egyáltalán. Minden, amit hallottam, meg is maradt az emlékezetemben, hasznosítani tudom, és számomra az sem közömbös, hogy a három hét alatt a város nyújtotta szórakozási lehetőséget is ki tudtam használni. Elmondhatom, hogy nyaralva tanultam — mondja nevetve. EZ CSAK NÉHÁNY vélemény és nem is kimerítő, de mégis valamiféle képet ad arról, hogy az ország minden részéről itt tartózkodó nevelők értékesen hasznosították a három hetet. Az összevont alsó tagozatos osztályokban tanítani nem kis dolog. Jól tanítani — még nagyobb dolog. S hogy nevelőink ezen a területen nincsenek magukra hagyva, ezt most szemléletesen mutatta ez a tanfolyam is. Cs. Adám Éva Pillanatkép 1\7em véletlen, hogy hét vé- ■L ' gén Hatvanban is megnövekszik az autóforgalom. Távoli vidékek lakóit csalogatják megyénk szépségei egy kis vi- kendre. Jönnek, vidékről és Budapestről, új és kevésbé új autókon. Elszáguldanak előttem s olykor azt hinné az ember, hogy valahol az országúton szemléli őket, ahol kevesebb a sebességkorlátozás. De nem, nem az országúton vagyok, hanem a város szívében, a Búzavirág Étterem előtt. Némelyik autó sebességmérő órájának mutatója a 80-as szám körül mozog. De lassan megszakjuk már ezt is. Legfeljebb jobban vigyázunk. Ha az illetékes rendőrök nem állítják le ezeket a veszedelmesen száguldó fúriákat, nem írják fel a tovasuhanó rendszámot — mint ahogy nem teszik, mert sokszor figyeltem — akkor mi vajmi keveset tehetünk. Ni csak! — korai volt tán az ítélet, az általánosítás? — Az egyik Volga vezetője, úgy látszik, betartja a KRESZ-t, mert megengedett sebességgel közlekedik. Egészen szokatlan jelenség! De csakhamar kiderül, hogy azért lassított, mert meg akart állni. Simán fordul az wétterem elé. — No, no! — csak inem valamiféle szeszes italt takar fogyasztani gépkocsiveze- ttőnk?! Közelebb megyek a tközben kiszálló utasokhoz. Né- tgyen vannak. t — Gyere, Feri — szól az \egyik a sofőrnek — bedobunk ♦ gyorsan egy konyakot! — Nem, tnem! — szól a másik — na- igyon meleg van, inkább egy icsaládit fogyasszunk. — Már 5 karon is fogják Ferit, úgy klisénk a söntés felé. — Kíváncsi lvagyok most már én is, s mel- 1 léjük szegődöm. Feri pedig tiltakozik — nem ihatom szeszt! iTudjátok, a volánnál... Nyu- igi-nyugi! — mondják egyszerire társai. Nyugtatni próbálják if elébredő lelkiismeretét... Egy |pár pohárka nem árt meg ne- Jked sem, különben sem vagy Vcezdő, gyakorlat teszi a mes- itert, a vállalatnál is elismert ivezetőnek emlegetnek. I Feri arcán látom, hogy nem ttetszik neki ez a biztatás. Az lérzések harca kirajzolódik ar- |cán, homloka ráncba szalad. ^Küszködik önmagával. A jó és trossz harca ez. Vajon melyik llesz a győztes? — Meleg van, tnagy a hőség — bizony, ilyen- Jfcor jó a sörital — de hátha tvalami baj lesz! — vagy észreveszi a rendőr, hogy ittam — iKRESZ — betétlap — jogosítvány — baleset — börtön! Hirtelen megváltozik az ar- \ca. Ügy látszik, valamelyik ér- '.zés győzedelmeskedett. Melyik? Az erősebb! Döntött és most már nem befolyásolható, Íbiszen becsületes, férfi és gép- tkocsivezető... s talán én még Jboldogabb vagyok nála, mert taz embert, az erőt, a becsülettel látom benne és örülök a ♦győzelmének, amit önmaga fellett aratott, — értünk, önma- igáért — amikor látom, hogy a fkasszáhóz siet és hallom a Xhangját: legyen szíves, adjon inekem egy málnát! (R. ö.) dúlt a csendőri feljelentés után a szolgabírói „szigorltot) eljárás'’, — mint az úri világ kegyetlen aratásának utózöngéje. Annak a kisparasztnak pedig, aki azután betakarította Péter-Pál napja után a termését, el kellett szenvednie as értékesítés lehetetlenségének minden kálváriáját: értéktelenül hevert a gabona a zsákokban. Azt írta az 1930-as évek nyarán az EGER, hogy „a gazda csak nagy könyörgéssé' tudja 8 pengőért értékesíteni t búzáját... A búza termelés: költsége métermázsánként 2( —22 pengő körül mozgott, tehát a jelenlegi árak melleti métermázsánként mintegy 10— 12 tengőt fizet rá a búzatermésére a gazda”. Búgtak £ földesurak cséplőgépei és e; volt olvasható az egri klérus lapjában: „Még benne vagyunk a forró nyárban, de már rettegések nőnek bennünk és látjuk a téli nyomort éhező embereket, akik az éhesek jogán követelik a munká és kenyeret.” Az úri Magyarország, amelyet annyiszor hirdet- ' tek a régiek, a „tejjel-méz- zel folyó Kánaán”-nak, az \ aratás idején is keserűsé- 1 get, nélkülözést, könnyet és nyomort adott a földtúró1 parasztnak — a gazdag fe- \ hete föld aranyat érő búzá- ( ja pedig begyűlt a földes- - úri magtárak mélyére, hogv ' növelje ura vagyonát és ‘ aranyait. Szükséges volt ma ' visszatekinteni az elmúlt j korok arató parasztjainak t életére és sorsára, hogy a 1 tények r.deg világánál, a \ hiteles korabeli adatok ( saját szavának tanúsága1 alapján láthassák a ma fia- J taljai régi korok paraszti , sorsát és kimondják a soha vissza nem térő múltra a megsemmisítő ítéletet. Sugár István
