Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

SMO. július ÍZ, kedd NÉPŰJSÄG s * • Örökkön örökké? Esküvő. Meghatódott meny­asszony és síró örömszülők, nemzetiszínű szalag az anya­könyvvezető vállán, a szűkkö­rű rokonság ünnepi feketében. Elfogódott hangulat úszik az eskető szobában. Az anyakönyvvezető szavai szinte konganak a nagy-nagy csendben. • — Feleségül akarja... ? — Igen ... Kimondják a boldogító ige­neket és... És kezdődik a közös élet. Boldog ez az élet? Kinél hogyan. Valóra, válnak az elképzelé­sek? Két fiatal ember... Szeretik egymást és összekötik sorsu­kat, életüket, összeházasod­nak. A feledhetetlen esemény, az esküvő pecsételi meg elha­tározásukat. De hogyan lesz tovább? ★ Egerben, a Széchenyi utcán laknak. Májusban házasodtak össze, tehát alig kéthónapos házasok. Lakásuk van. Szoba, konyha és kamra. Meg egy előszobarész. Valóságos birodalom. Sz.-né nincs otthon. A férjet találom egyedül. — Hogyan élnek? A huszonkét éves arc való­sággal ragyog. Tündököl. Nem is tudom, milyen kifejezést használjak... — Nagyszerűen ... — mondja és persze, büszke. Büszke si­keres házasságára, büszke fér- ji mivoltára, de talán minde­nekelőtt feleségére... Fényképeket mutat. — Amikor udvaroltam. Ez az esküvői képünk... Ez a leg­utóbbi. Éppen tegnap hívta elő az egyik barátom... Csinos, barna asszonyka. — Boldogok? — Nagyon... ★ — Boldogok? Az asszonyka rámnéz, aztán könnyfátyol szalad szemére. — Nem így képzeltem... — Miért? — Későn jár haza és ... és a barátaival kocsmázik... Nem rossz fiú, csak a barátai... Azok még nőtlenek,- cipelik magukkal és Feri nem mondja nekik, hogy haza akar jönni... Hogy várom. Mert fél tőlük. A barátaitól... Tart attól, hogy kicsúfolják. Az utolsó szót már alig-alig értem. Zokog. — Sokat iszik? — Sokat... Ha velük megy, mindig részegen támolyog be... A fájdalom vonaglik végig a még szinte gyerekarcon. Ezt kérdi: — Mondja, mit csináljak vele? ★ Ez az ember szörnyen zavar­ban van. Szinte tépi magáról a kötényt. Azután persze, min­den mérge a pillanatnyi körül­mények ellen fordul. Illetve azellen, aki mindezt előidézte: — Hát nézze, uram ... Ezért nősültem én meg? Tíz évig él­tem albérletekben ... Laká­sunk ugyan most sincs, de er­ről egyikünk sem tehet. Ha- nemhogy még most is nekem kelljen mosogatnom... Mert a feleségem semmit sem csinál itthon. Kérem, még hideg víz­be sem teszi a kezét. Dolgozom egész nap, este fáradtan haza­jövök, s akkor egy nyomorúsá­gos teát is magamnak kell megfőznöm. — Felesége dolgozik? — Most nem ... — Mivel tölti a napját? — Tudom is én ... Az any­jánál van, meg a flancon jár az esze. Meg fodrászhoz sétafi­kái ... De, uram ... Hát győ­zöm én ezt a fizetésemből? — Felesége miért nem dol­gozik? — Tavasszal, amikor elvet­tem, én kértem, ne menjen többet a hivatalba... De gon­dolhattam volna akkor ezt? Sem a hivatalban, sem itthon? Sehol sem dolgozik? Otthont akartam magamnak. Érti, uram? Otthont! Ezért nősül­tem ... És mit kaptam helyet­te?... Vörös a méregtől a képe és a konyhakőhöz csapja a nedves kötényt, hogy csak úgy csat­tan • • • ★ Templomban esküdtek. Gyö­nyörű volt. Négy nyoszolyó- lány kísérte őket és végtelenül hosszú fehér fátyol lebegett a menyasszony után. Két disznó húsát ette meg a vendégsereg és talán még mindig érzik or­rukban az esküvői tömjén sza­gát. A lánynak összeszorult a szí­ve, amikor válaszolt a papnak: — Szeretem... Hogyne szeretné! örökkön örökké szeretik egymást... Most, a válóperi tárgyaláson persze semmi sem érződik eb­ből a hajdani határtalan szere­lemből. Ellenségek. Valami megmagyarázhatatlan megve­tés sugárzik szemükből, ha nagyritkán egymásra tekinte­nek ... A bíró hangja szinte felcsat­tan: — De hiszen most esküdtek? Az ifjú férj konok: — Nekem nem kell többé ... — És maga? — Hozzáerőszakoltak. Mást szeretek. Nem békülök ... Állnak leszegett fejjel és szemlátomást semmi közük nincs egymáshoz... De, volt-e egyáltalában?... ★ Vacsoránál ülnek. Csinosan terített asztal, ízlésesen tálalt ételek ... A férfi házikabátban, az asszonyon pongyola. — Hogyan élnek? Egymásra néznek. Szemük csodálkozik. Nagyon jól! Nem értik a kérdést. Hát le­hetne ez másként is? Most a férfi szól: — Meggondoltuk, kiismer­tük egymást, mielőtt összehá­zasodtunk. Felnőtt emberek vagyunk és egy életre válasz­tottunk társat. Egymásra talál­tunk ... Ugye, édeském? ... Az asszonyka hozzábújik. — Igen, édeském!... ★ Esküvő, meghatódott meny­asszony és síró örömszülők ... Ünnep ... Nagy-nagy ünnep Kétnapos, vagy akár egyhetes lakodalom. Hét nap és mind ünnep. Gyönyörűségesen szép idő. És a mézeshetek!... Azután a hétköznapok és ezek teszik próbára az em­bert ... Szántó István 24 óra alatt 810 tábla jeget készítenek az egri jéggyárban Éveken keresztül sok panasz, mérgelődés rfelye volt a jég­gyár, mert nem tudták az igé­nyeket kellő időben és kellő mennyiségben kielégíteni. Most már a helyzet megváltozott. A jéggyár új tárolóberendezése lehetővé teszi azt, hogy elegen­dő jeget gyártsanak, s azt bő­ségesen tárolják. A jéggyár 24 óra alatt 810 tábla jeget ké­szít, ami olyan nagy mennyi­ség, hogy Egert és környékét bőven el tudják látni, és min­den igényt ki tudnak elégíteni. Lezárult az év Eger iskolái is becsukták a kapukat, tanárok és tanítvá­nyok erőt gyűjtenek a továb­bi nehéz munkához. A múlt év Egerben sikerrel zárult. A városban 4066 általános is­kolás van. Ebből 410 kitűnő, 471 jeles, a bukottak száma összesen 207. A tavalyi esz­tendőhöz viszonyítva 22 szá­zalékkal javult a helyzet. A jó munka eredményeként csökkent a bukott tanulók száma, emelkedett a színvo­nal, s ez nem statisztika már, hanem örvendetes valóság. Állandóan vitatott kérdés a tanulók mulasztási átlagának csökkentése annak érdeké­ben, hogy a tanulók végre járjanak iskolába, és sajátít­sa el minden tanuló azt a tu­dást, amit népi demokráci­ánk lehetőségként, de kötele­zően biztosít számára. Igiz ugyan, hogy az országos át­lag alatt van még Eger 9,5 százalékkal, de az egy tanú o- ra eső mulasztás átlagosan 6 nappal csökkent. Ez a jó fel­világosító munka eredménye. Ma tárgyalják a parádi gyilkos ügyét Lapunk annak idején hírül adta, hogy Nováki János, pa-' rádi lakos meggyilkolta felesé­gét. A február 27-én történt bűntett tárgyalására július 12- én, kedden kerül sor. Mint a nyomozás is megál­lapította, Nováki János haj­naltájban, bálból hazatérve, ittas állapotban, előre meg­fontolt szándékkal elmetszette felesége nyakát. Saját bevallása szerint tet­tét fé’tékenység miatt követte el. Az elmeszakértői vizsgálat szerint a gyilkos csökkent be­számítható képességű volt, az elfogyasztott ital hatása miatt. 12 vagon zöldborsót ssállítottak külföldre eddig Kaiból Több hűtővagon áll nap mint nap a kál-kápolnai vasútállo­máson rakodásra, vagy éppen elszállításra várva. A napok­ban zöldborsót rakodtak, amelyből már mintegy 12 va­gonnal indítottak útnak kül­földi országok kereskedelmi szerveinek megrendelésére. A tizenkétvagorios zöldbor­só-szállítmányt Boconád, Er­dőtelek és Tarnabod termelő­szövetkezeteinek kertészetéből vásárolták fel a HUNGARO- FRUCT képviselői, s főleg Nyugat-Németországba, Auszt­riába és Csehszlovákiába szál­lították. A tizenkétvagonos zöldborsó­szállítmányt újabb szállítmá­nyok követik, amelyeket szin­tén e három országba irányí­tanak. Tizenkét hold aratást vállaltak,* tizennégy hóidat teljesítettek a tanácsi építőipari vállalat dolgozói Szerte az országban aratnak. Aki járja a határt, a megye minden részén szorgos mun­kát tapasztal. Itt aratógép, ott kombájn takarítja be az áldást, amott pedig kaszások sűrű egy­másutánban suhintanak az aranyló.. rengő búzatáblákon. A munka sürgős, mert a szem­veszteséget kerülni kell. A tanácsi építőipari vállalat dolgozói patronáló szerződés alapján jelentkeztek az elmúlt szombaton aratásra a hevesve- zekényi Űj Élet Termelőszö­vetkezet földjein. Az igazgató, főmérnök, főkönyvelő, építés- vezető. kőművesek, asztalosok, gépírónők és tisztviselők, ipari tanulók és segédmunkások in­dultak Egerből kora reggel Pénzért mindent Azt mondják, Londonban pén­zért minden látha­tó. Még meztelen herceg is! Belford hercege például jó pénzért hajlan­dó bárki előtt úgy mutatkozni, aho­gyan édesanyja a világra hozta. Meg is van a rendes ta­rifája: az ilyesmi­re kiváncsi em­bert 20 fontért asztalhoz ültetik, amelynél — a her­ceggel az élen — férfiak és nők ül­nek, Andersen mesekirályának öl­tözékében. Egy kocsikázás a her­cegi palota park­jában, éjszakai szállás és másnap reggelizés a pucér herceg társaságá­ban: 60 font. Eléggé gusztus­talan foglalkozás, de jól jövedelmez. A meztelen her­cegre kiváncsi emberek évente 80 000 fontot hagy­nak a palotában. Úgy látszik, Ang­liában, ha valaki herceg, nem kell dolgoznia, csak — vetkőznie. Az angolok na ­gyon büszkék pu­ritán erkölcseikre. No, de pénzért... négykor, hogy eleget tegyenek vállalásuknak. — Félhatkor érkeztünk He- vesve'zekényre, a termelőszö­vetkezet földjére — mondja Cseh Sándor főmérnök. A mun­ka megszervezése után sorba álltak a kaszások: Gyetvai Bé­la igazgató, Nemes Sándor gép­kocsivezető, Bartha Károly fő­normás, Major Imre, László Lajos kőművesek, Mirkóczky József asztalos és jómagam is, vágtuk a rendet. Persze, nem a tapasztalt kaszások tempójá­val, de nagy jóakarattal. A ma- rckszedésben Generál lmréné megelőzte Horváth Lászlónét és Horváth Istvánnét. de mind­hárman hasznos munkát végez­tek. Szakértelemmel végezte munkáját Lájer József építés- vezető, aki a kereszteket rakta sorba. Fáradhatatlanul dolgo­zott. — Nagy József SZB-titkár és Fodor Endre, a vállalati KISZ- titkár is részt vett az aratási kiránduláson. Az ipari tanulók a kezdeti nekibuzdulás után kissé lankadtak, de közülük így is sokan megbízhatóan és szorgalommal tettek eleget vál­lalt kötelezettségüknek. — A kévekötésben többen je­leskedtek, de szorgalmával és irányítókészségével kitűnt Székely Ferenc főkönyvelő. — Őszintén meg kell monda­nom. hogy az aratócsoport szellemi munkát végző tagjai délután két óra tájban már megnézték a napot, mikor fog leáldozni. A lankadó izmok fel­frissülésre vártak. Tihanyi Ist­ván, a termelőszövetkezet el­nöke. a szakértő gazda szemé­vel tudomásul is vette a fára- dás eme letagadhatatlan álla­potát és ebédre hívta meg az arató vendégeket. Két birkából csinált a tsz pörköltet, az épí­tőknek. A jóízű pörkölt leöblí- tése az italboltban történt, ahol a tsz számlájára söröztek a megfáradt aratók. — A teljesség kedvéért el kell mondanunk még. hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat dol­gozói is részt vettek az aratá­son és szorgalmasan segítettek a tizenkét holdas vállalás tel­jesítésében. A szombati aratás izomláza felől érdeklődünk a vállalat né­hány dolgozójánál. Generálná az alábbiakat válaszolja: — Tegnap, vasárnap este már kezdett sajogni a karom a szo­katlan mozgástól, ma reggel már érzem az izmok fáradtsá­gát. Majd elmúlik. Az a fontos, hogy a termelőszövetkezetben nem vallottunk szégyent és el­ismeréssel nyilatkoztak arról a munkáról, amit végeztünk. A mérnökök kaszát tudnak for­gatni. a főkönyvelő kévét tud kötni és az építésvezető úgy rakja a keresztet, mintha elő- leckéket vett volna valahol. És ez mind a meggyőződésen és a segíteni akaráson múlik, (fa.) Eladni tudni kell Szín: egy üzem igazgatói irodája. Szereplők: Az igazgató, aki elad, a másik igazgató, aki vesz és az osz­tályvezető, aki mit sem ért az egész dologhoz. Történni ma, de megtörténhet hol­nap is. Titkárnő (nincs több szerepe): Igazgató kartárs, Lippay igazgató kartárs van itt, a Gombfényesítőtől... Burbulya kartárs ügyében... Osztályvezető: Mégis van isten... Viszik, viszik Burbulyát, kedvem volna megcsókolni a Gombfényesítő igazgatóját... Igazgató: Maga csak ne csókolód- zék senkivel, Somfai kartárs és «z istenért, egy szót se ... Bízza csak rám az ügyet, (a titkárnőhöz). Kére­tem az igazgató kartársat... Osztályvezető: Jaj, csak tényleg el­vinné .:. én istenem, jó istenem, be­csukódik már a szemem ... Lippay (be): Üdvözlöm a Tökiszer igazgatóját... Szép időnk van má­ma, a rádió esőt ígért, én meg majd elepedek a melegtől... Így higgyen az ember a rádiónak, asszonynak... jó, mi? Igazgató: Üdvözlöm, üdvözlöm, kedves Lippay elvtárs, igazán örü­lök, hogy láthatom ... Milyen jól, de milyen jól néz ki... Nahát... Hadd mutassam be Somfai kartár­sat, a tökgyalu osztály vezetőjét... Foglaljon helyet... Malvinka, feke­tét és konyakot... Vagy rum jobb lesz? Lippay: Igen, hiába, maguknál nem vetzett még ki a hagyományos magyar vendégszeretet... A konyak maradhat ■.. Titkárnő (behozza a konyakot és a feketét). Lippay (csettint): Nagyon jó... igazán vény on jó... Igaz'"'" 4 konyak? Lipp"' 1 ka.rtársnö... hehe... a kis kartársnő... Maga kis gézen­gúz ... Ilyen csinos titkárnővel együtt dolgozni kész felüdülés, pláne ilyen melegben... De ez a konyak is kitűnő... Mondhatom, nagyon ki­tűnő ... Osztályvezető: Igen, a konyak se rossz... Lippay: Na jó, de ne dicsérgessük az italt, térjünk a tárgyra ... Ked­ves igazgató elvtárs, mint már tájé­koztatták erről az ügyről, a Burbu­lya miatt jövök... Jelentkezett ná­lunk, s mivel nagyon fontos beosz­tásba szeretnénk elhelyezni, mond­hatnám úgy is, hogy kulcspozícióba, lényegesen magasabb fizetéssel, hát személyesen jöttem el, hogy megbe­széljük ezt a kérdést... Igazgató: A Burbulya kartárs ügyét? Osztályvezető (boldog lelkesedés­sel): A Burbulyáét! Lippay: Az övét... Igazgató: Hát nem könnyű a do­log, meg kell mondanom őszintén, hogy nem könnyű... A mi aranyos Burbulya kartársunk annyira a szí­vünkhöz nőtt, s olyan fontos kis csavarja a Tökiszernek, hogy ... Osztályvezető (rémülten): A Bur­bulya? Igazgató (éles hangon): Igenis, a Burbulya. Lippay: Na, de kedves igazgató elvtárs, nálunk fontosabb beosztásba kerülne, mint itt, magasabb fizetés­sel is... Utóvégre nem lehet önök­nek sem érdekük, hogy gátat vesse­nek egy ember fejlődésének... Osztályvezető: Szó sincs róla, eszünk ágában sincs. Igazgató: ... hogy kiadjuk. Így gondolta, ugye, kedves Somfai kar­társ? Lippay: De hát nálunk a gombke­rekítő osztály vezetője lenne, havi kettőezernégyért, maguknál pe­dig csak ezerötöt keres... Igazgató: Keresett... csak kere­sett, kedves Lippay elvtárs, éppen most beszélgettünk az osztályvezető­jével, hogy tekintettel kiváló mun­kájára, nagy szakértelmére, fizetés- emelést kap... Osztályvezető: Elájulok... Lippay: Ugye, milyen nagy meleg van itt... Igazgató: Legyen szíves, Somfai kartárs, s ne itt ájuljon el, ez egy üzem igazgatói irodája, ahol nem szokás elájulni... A Burbulya kar­társat pedig nem adom... Lippay: Hát ez teljeséggel érthetet­len, Burbulya azt mondta, hogy sem­mi akadálya nem lesz a kiadatásá­nak, én csak formaságból jöttem el, s most ön akadékoskodik... Osztályvezető: Ne akadékoskodjék, jaj, ne akadékoskodjék, igazgató elvtárs... Hadd vigyék azt a Bur­bulyát, ne is lássam ezt az embert... Lippay (gyanakodva): Miért, mi van vele? Igazgató: Semmi, hogy volna vele bármi... Csak az osztályvezető kar­társ féltékeny a tehetséges, aranyos Burbulyára... Lippay: Ahá... Ez bizony elég csúnya jellemvonás ... Osztályvezető (felnyög): Tehetsé­ges ... aranyos... a Burbulya ... Hisz iszik ... Lippay: Kicsoda? Igazgató: Az anyósa, elég baj ez Burbulya számára... Az anyósa úgy iszik, mint a kefekötő... De ő bát­ran állja a harcot, szembenéz kefe­kötő anyósával, a nehézségekkel, bátran és elszántan... Ezért is sze­retjük mi itt a Burbulyát... Csuda egy értelmes ember... Osztályvezető: De igazgató kartárs, könyörgöm, hiszen még a nagyegy­szeregyet sem ismeri... Lippay (riadtan): A Burbulya? Igazgató: Dehogy... a nagyobbik fia... Kicsit hülye, pedig már tizenöt éves... Osztályvezető: Az apjától örökölte... Igazgató: A zsenialitást... Igen, igen, a zsenialitást... Mert ez a gye­rek, már négyéves korában ismerte az integrálszámítást, s ötéves korában a kvantum-elmélettel játszott a csúz­li helyett... Ebbe hülyült bele sze­gény gyerek... Elég baja ez Burbu- lyánák. Lippay: Dehát. ha ilyenek a családi körülményei, annál inkább rá van szorulva, hogy többet keressen, nem- debár? Osztályvezető (sírva): Tessék elvin­ni... tessék odaadni. Igazgató: Nem olyan egyszerű az... Lippay: Nincs joga visszatartani... Igazgató: Az én üzemem is fontos, mi is a szocializmust építjük, elvtár­sam ... Osztályvezető: Éppen azért,... ad­juk oda ... adjuk oda! Lippay: Adják ide. Igazgató (töpreng): Odaadjam, ne adjam... De nehéz is a döntés... Ugye, egyik oldalon, egy ember, aki való­ban többet keresne, magasabb beosz­tást kapna... Osztályvezető Lippay egyszerre: Na, ugye... Igazgató: A másik oldalon a nép­gazdaság érdeke, az üzem, a terme­lés ... Hajaj, de nehéz dió ... Na, de nem bánom, ne mondják, hogy szőrös szívű vagyok ... Vigyék, bár a könny majd kicsordul a fájdalomtól a sze­memből ... Ugye. maga is sajnálja. Somfai kartárs, ezt a kedves, aranyos Burbulyát... Osztályvezető: Én, sajnálja az ör­dög, mit sajnáljak ezen a... Igazgató (közbevág: ... a tehetsé­ges Burbulyán? Látja, látja, magából még mindig a féltékenység beszél... Lippay (búcsúzik): Hát akkor vé­geztünk volna ... Nagyon örülök, hogy végül is megegyeztünk... Lá­tom, hogy ön. igazgató elvtárs, igazán meleg szívű ember és egyáltalán nem soviniszta... A konyak nagyon jó volt... Viszontlátásra. (El.) Igazgató: Mondja, Somfai, maga meg van őrülve? Osztályvezető: Én? Miért vagyok én megőrülve? Annyira dicsérte ezt az idiótát, hogy az embernek megáll az esze... Hát már tízszer ki akarta rúgni, most meg nem akarta kiadni? Ki érti ezt? Igazgató: Látja, Somfaikám... ez a maga baja... Nem ért az emberek­hez, nem tud eladni.. . Ha én most elmondtam volna ennek a Lippaynak, hogy Burbulya még számolni sem tud. hogy részeges gazember, hogy a tökgyalun képes görögdinnyét paszí- rozni... Azt hiszi, elvitte volna? Egy fenét! Dicsérni kell és szembeszegül­ni ... Ez a titka! Burbulya, ez a gaz­ember is jól járt, meg mi is megsza­badultunk tőle ... Eladni tudni kell, ezt tanulja meg, kedves Somfai kar­társ! Osztályvezető: Igazgató elvtárs, maga egy zseni! (Függöny.) Gyurkó Gém

Next

/
Oldalképek
Tartalom