Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-12 / 163. szám
SMO. július ÍZ, kedd NÉPŰJSÄG s * • Örökkön örökké? Esküvő. Meghatódott menyasszony és síró örömszülők, nemzetiszínű szalag az anyakönyvvezető vállán, a szűkkörű rokonság ünnepi feketében. Elfogódott hangulat úszik az eskető szobában. Az anyakönyvvezető szavai szinte konganak a nagy-nagy csendben. • — Feleségül akarja... ? — Igen ... Kimondják a boldogító igeneket és... És kezdődik a közös élet. Boldog ez az élet? Kinél hogyan. Valóra, válnak az elképzelések? Két fiatal ember... Szeretik egymást és összekötik sorsukat, életüket, összeházasodnak. A feledhetetlen esemény, az esküvő pecsételi meg elhatározásukat. De hogyan lesz tovább? ★ Egerben, a Széchenyi utcán laknak. Májusban házasodtak össze, tehát alig kéthónapos házasok. Lakásuk van. Szoba, konyha és kamra. Meg egy előszobarész. Valóságos birodalom. Sz.-né nincs otthon. A férjet találom egyedül. — Hogyan élnek? A huszonkét éves arc valósággal ragyog. Tündököl. Nem is tudom, milyen kifejezést használjak... — Nagyszerűen ... — mondja és persze, büszke. Büszke sikeres házasságára, büszke fér- ji mivoltára, de talán mindenekelőtt feleségére... Fényképeket mutat. — Amikor udvaroltam. Ez az esküvői képünk... Ez a legutóbbi. Éppen tegnap hívta elő az egyik barátom... Csinos, barna asszonyka. — Boldogok? — Nagyon... ★ — Boldogok? Az asszonyka rámnéz, aztán könnyfátyol szalad szemére. — Nem így képzeltem... — Miért? — Későn jár haza és ... és a barátaival kocsmázik... Nem rossz fiú, csak a barátai... Azok még nőtlenek,- cipelik magukkal és Feri nem mondja nekik, hogy haza akar jönni... Hogy várom. Mert fél tőlük. A barátaitól... Tart attól, hogy kicsúfolják. Az utolsó szót már alig-alig értem. Zokog. — Sokat iszik? — Sokat... Ha velük megy, mindig részegen támolyog be... A fájdalom vonaglik végig a még szinte gyerekarcon. Ezt kérdi: — Mondja, mit csináljak vele? ★ Ez az ember szörnyen zavarban van. Szinte tépi magáról a kötényt. Azután persze, minden mérge a pillanatnyi körülmények ellen fordul. Illetve azellen, aki mindezt előidézte: — Hát nézze, uram ... Ezért nősültem én meg? Tíz évig éltem albérletekben ... Lakásunk ugyan most sincs, de erről egyikünk sem tehet. Ha- nemhogy még most is nekem kelljen mosogatnom... Mert a feleségem semmit sem csinál itthon. Kérem, még hideg vízbe sem teszi a kezét. Dolgozom egész nap, este fáradtan hazajövök, s akkor egy nyomorúságos teát is magamnak kell megfőznöm. — Felesége dolgozik? — Most nem ... — Mivel tölti a napját? — Tudom is én ... Az anyjánál van, meg a flancon jár az esze. Meg fodrászhoz sétafikái ... De, uram ... Hát győzöm én ezt a fizetésemből? — Felesége miért nem dolgozik? — Tavasszal, amikor elvettem, én kértem, ne menjen többet a hivatalba... De gondolhattam volna akkor ezt? Sem a hivatalban, sem itthon? Sehol sem dolgozik? Otthont akartam magamnak. Érti, uram? Otthont! Ezért nősültem ... És mit kaptam helyette?... Vörös a méregtől a képe és a konyhakőhöz csapja a nedves kötényt, hogy csak úgy csattan • • • ★ Templomban esküdtek. Gyönyörű volt. Négy nyoszolyó- lány kísérte őket és végtelenül hosszú fehér fátyol lebegett a menyasszony után. Két disznó húsát ette meg a vendégsereg és talán még mindig érzik orrukban az esküvői tömjén szagát. A lánynak összeszorult a szíve, amikor válaszolt a papnak: — Szeretem... Hogyne szeretné! örökkön örökké szeretik egymást... Most, a válóperi tárgyaláson persze semmi sem érződik ebből a hajdani határtalan szerelemből. Ellenségek. Valami megmagyarázhatatlan megvetés sugárzik szemükből, ha nagyritkán egymásra tekintenek ... A bíró hangja szinte felcsattan: — De hiszen most esküdtek? Az ifjú férj konok: — Nekem nem kell többé ... — És maga? — Hozzáerőszakoltak. Mást szeretek. Nem békülök ... Állnak leszegett fejjel és szemlátomást semmi közük nincs egymáshoz... De, volt-e egyáltalában?... ★ Vacsoránál ülnek. Csinosan terített asztal, ízlésesen tálalt ételek ... A férfi házikabátban, az asszonyon pongyola. — Hogyan élnek? Egymásra néznek. Szemük csodálkozik. Nagyon jól! Nem értik a kérdést. Hát lehetne ez másként is? Most a férfi szól: — Meggondoltuk, kiismertük egymást, mielőtt összeházasodtunk. Felnőtt emberek vagyunk és egy életre választottunk társat. Egymásra találtunk ... Ugye, édeském? ... Az asszonyka hozzábújik. — Igen, édeském!... ★ Esküvő, meghatódott menyasszony és síró örömszülők ... Ünnep ... Nagy-nagy ünnep Kétnapos, vagy akár egyhetes lakodalom. Hét nap és mind ünnep. Gyönyörűségesen szép idő. És a mézeshetek!... Azután a hétköznapok és ezek teszik próbára az embert ... Szántó István 24 óra alatt 810 tábla jeget készítenek az egri jéggyárban Éveken keresztül sok panasz, mérgelődés rfelye volt a jéggyár, mert nem tudták az igényeket kellő időben és kellő mennyiségben kielégíteni. Most már a helyzet megváltozott. A jéggyár új tárolóberendezése lehetővé teszi azt, hogy elegendő jeget gyártsanak, s azt bőségesen tárolják. A jéggyár 24 óra alatt 810 tábla jeget készít, ami olyan nagy mennyiség, hogy Egert és környékét bőven el tudják látni, és minden igényt ki tudnak elégíteni. Lezárult az év Eger iskolái is becsukták a kapukat, tanárok és tanítványok erőt gyűjtenek a további nehéz munkához. A múlt év Egerben sikerrel zárult. A városban 4066 általános iskolás van. Ebből 410 kitűnő, 471 jeles, a bukottak száma összesen 207. A tavalyi esztendőhöz viszonyítva 22 százalékkal javult a helyzet. A jó munka eredményeként csökkent a bukott tanulók száma, emelkedett a színvonal, s ez nem statisztika már, hanem örvendetes valóság. Állandóan vitatott kérdés a tanulók mulasztási átlagának csökkentése annak érdekében, hogy a tanulók végre járjanak iskolába, és sajátítsa el minden tanuló azt a tudást, amit népi demokráciánk lehetőségként, de kötelezően biztosít számára. Igiz ugyan, hogy az országos átlag alatt van még Eger 9,5 százalékkal, de az egy tanú o- ra eső mulasztás átlagosan 6 nappal csökkent. Ez a jó felvilágosító munka eredménye. Ma tárgyalják a parádi gyilkos ügyét Lapunk annak idején hírül adta, hogy Nováki János, pa-' rádi lakos meggyilkolta feleségét. A február 27-én történt bűntett tárgyalására július 12- én, kedden kerül sor. Mint a nyomozás is megállapította, Nováki János hajnaltájban, bálból hazatérve, ittas állapotban, előre megfontolt szándékkal elmetszette felesége nyakát. Saját bevallása szerint tettét fé’tékenység miatt követte el. Az elmeszakértői vizsgálat szerint a gyilkos csökkent beszámítható képességű volt, az elfogyasztott ital hatása miatt. 12 vagon zöldborsót ssállítottak külföldre eddig Kaiból Több hűtővagon áll nap mint nap a kál-kápolnai vasútállomáson rakodásra, vagy éppen elszállításra várva. A napokban zöldborsót rakodtak, amelyből már mintegy 12 vagonnal indítottak útnak külföldi országok kereskedelmi szerveinek megrendelésére. A tizenkétvagorios zöldborsó-szállítmányt Boconád, Erdőtelek és Tarnabod termelőszövetkezeteinek kertészetéből vásárolták fel a HUNGARO- FRUCT képviselői, s főleg Nyugat-Németországba, Ausztriába és Csehszlovákiába szállították. A tizenkétvagonos zöldborsószállítmányt újabb szállítmányok követik, amelyeket szintén e három országba irányítanak. Tizenkét hold aratást vállaltak,* tizennégy hóidat teljesítettek a tanácsi építőipari vállalat dolgozói Szerte az országban aratnak. Aki járja a határt, a megye minden részén szorgos munkát tapasztal. Itt aratógép, ott kombájn takarítja be az áldást, amott pedig kaszások sűrű egymásutánban suhintanak az aranyló.. rengő búzatáblákon. A munka sürgős, mert a szemveszteséget kerülni kell. A tanácsi építőipari vállalat dolgozói patronáló szerződés alapján jelentkeztek az elmúlt szombaton aratásra a hevesve- zekényi Űj Élet Termelőszövetkezet földjein. Az igazgató, főmérnök, főkönyvelő, építés- vezető. kőművesek, asztalosok, gépírónők és tisztviselők, ipari tanulók és segédmunkások indultak Egerből kora reggel Pénzért mindent Azt mondják, Londonban pénzért minden látható. Még meztelen herceg is! Belford hercege például jó pénzért hajlandó bárki előtt úgy mutatkozni, ahogyan édesanyja a világra hozta. Meg is van a rendes tarifája: az ilyesmire kiváncsi embert 20 fontért asztalhoz ültetik, amelynél — a herceggel az élen — férfiak és nők ülnek, Andersen mesekirályának öltözékében. Egy kocsikázás a hercegi palota parkjában, éjszakai szállás és másnap reggelizés a pucér herceg társaságában: 60 font. Eléggé gusztustalan foglalkozás, de jól jövedelmez. A meztelen hercegre kiváncsi emberek évente 80 000 fontot hagynak a palotában. Úgy látszik, Angliában, ha valaki herceg, nem kell dolgoznia, csak — vetkőznie. Az angolok na gyon büszkék puritán erkölcseikre. No, de pénzért... négykor, hogy eleget tegyenek vállalásuknak. — Félhatkor érkeztünk He- vesve'zekényre, a termelőszövetkezet földjére — mondja Cseh Sándor főmérnök. A munka megszervezése után sorba álltak a kaszások: Gyetvai Béla igazgató, Nemes Sándor gépkocsivezető, Bartha Károly főnormás, Major Imre, László Lajos kőművesek, Mirkóczky József asztalos és jómagam is, vágtuk a rendet. Persze, nem a tapasztalt kaszások tempójával, de nagy jóakarattal. A ma- rckszedésben Generál lmréné megelőzte Horváth Lászlónét és Horváth Istvánnét. de mindhárman hasznos munkát végeztek. Szakértelemmel végezte munkáját Lájer József építés- vezető, aki a kereszteket rakta sorba. Fáradhatatlanul dolgozott. — Nagy József SZB-titkár és Fodor Endre, a vállalati KISZ- titkár is részt vett az aratási kiránduláson. Az ipari tanulók a kezdeti nekibuzdulás után kissé lankadtak, de közülük így is sokan megbízhatóan és szorgalommal tettek eleget vállalt kötelezettségüknek. — A kévekötésben többen jeleskedtek, de szorgalmával és irányítókészségével kitűnt Székely Ferenc főkönyvelő. — Őszintén meg kell mondanom. hogy az aratócsoport szellemi munkát végző tagjai délután két óra tájban már megnézték a napot, mikor fog leáldozni. A lankadó izmok felfrissülésre vártak. Tihanyi István, a termelőszövetkezet elnöke. a szakértő gazda szemével tudomásul is vette a fára- dás eme letagadhatatlan állapotát és ebédre hívta meg az arató vendégeket. Két birkából csinált a tsz pörköltet, az építőknek. A jóízű pörkölt leöblí- tése az italboltban történt, ahol a tsz számlájára söröztek a megfáradt aratók. — A teljesség kedvéért el kell mondanunk még. hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozói is részt vettek az aratáson és szorgalmasan segítettek a tizenkét holdas vállalás teljesítésében. A szombati aratás izomláza felől érdeklődünk a vállalat néhány dolgozójánál. Generálná az alábbiakat válaszolja: — Tegnap, vasárnap este már kezdett sajogni a karom a szokatlan mozgástól, ma reggel már érzem az izmok fáradtságát. Majd elmúlik. Az a fontos, hogy a termelőszövetkezetben nem vallottunk szégyent és elismeréssel nyilatkoztak arról a munkáról, amit végeztünk. A mérnökök kaszát tudnak forgatni. a főkönyvelő kévét tud kötni és az építésvezető úgy rakja a keresztet, mintha elő- leckéket vett volna valahol. És ez mind a meggyőződésen és a segíteni akaráson múlik, (fa.) Eladni tudni kell Szín: egy üzem igazgatói irodája. Szereplők: Az igazgató, aki elad, a másik igazgató, aki vesz és az osztályvezető, aki mit sem ért az egész dologhoz. Történni ma, de megtörténhet holnap is. Titkárnő (nincs több szerepe): Igazgató kartárs, Lippay igazgató kartárs van itt, a Gombfényesítőtől... Burbulya kartárs ügyében... Osztályvezető: Mégis van isten... Viszik, viszik Burbulyát, kedvem volna megcsókolni a Gombfényesítő igazgatóját... Igazgató: Maga csak ne csókolód- zék senkivel, Somfai kartárs és «z istenért, egy szót se ... Bízza csak rám az ügyet, (a titkárnőhöz). Kéretem az igazgató kartársat... Osztályvezető: Jaj, csak tényleg elvinné .:. én istenem, jó istenem, becsukódik már a szemem ... Lippay (be): Üdvözlöm a Tökiszer igazgatóját... Szép időnk van máma, a rádió esőt ígért, én meg majd elepedek a melegtől... Így higgyen az ember a rádiónak, asszonynak... jó, mi? Igazgató: Üdvözlöm, üdvözlöm, kedves Lippay elvtárs, igazán örülök, hogy láthatom ... Milyen jól, de milyen jól néz ki... Nahát... Hadd mutassam be Somfai kartársat, a tökgyalu osztály vezetőjét... Foglaljon helyet... Malvinka, feketét és konyakot... Vagy rum jobb lesz? Lippay: Igen, hiába, maguknál nem vetzett még ki a hagyományos magyar vendégszeretet... A konyak maradhat ■.. Titkárnő (behozza a konyakot és a feketét). Lippay (csettint): Nagyon jó... igazán vény on jó... Igaz'"'" 4 konyak? Lipp"' 1 ka.rtársnö... hehe... a kis kartársnő... Maga kis gézengúz ... Ilyen csinos titkárnővel együtt dolgozni kész felüdülés, pláne ilyen melegben... De ez a konyak is kitűnő... Mondhatom, nagyon kitűnő ... Osztályvezető: Igen, a konyak se rossz... Lippay: Na jó, de ne dicsérgessük az italt, térjünk a tárgyra ... Kedves igazgató elvtárs, mint már tájékoztatták erről az ügyről, a Burbulya miatt jövök... Jelentkezett nálunk, s mivel nagyon fontos beosztásba szeretnénk elhelyezni, mondhatnám úgy is, hogy kulcspozícióba, lényegesen magasabb fizetéssel, hát személyesen jöttem el, hogy megbeszéljük ezt a kérdést... Igazgató: A Burbulya kartárs ügyét? Osztályvezető (boldog lelkesedéssel): A Burbulyáét! Lippay: Az övét... Igazgató: Hát nem könnyű a dolog, meg kell mondanom őszintén, hogy nem könnyű... A mi aranyos Burbulya kartársunk annyira a szívünkhöz nőtt, s olyan fontos kis csavarja a Tökiszernek, hogy ... Osztályvezető (rémülten): A Burbulya? Igazgató (éles hangon): Igenis, a Burbulya. Lippay: Na, de kedves igazgató elvtárs, nálunk fontosabb beosztásba kerülne, mint itt, magasabb fizetéssel is... Utóvégre nem lehet önöknek sem érdekük, hogy gátat vessenek egy ember fejlődésének... Osztályvezető: Szó sincs róla, eszünk ágában sincs. Igazgató: ... hogy kiadjuk. Így gondolta, ugye, kedves Somfai kartárs? Lippay: De hát nálunk a gombkerekítő osztály vezetője lenne, havi kettőezernégyért, maguknál pedig csak ezerötöt keres... Igazgató: Keresett... csak keresett, kedves Lippay elvtárs, éppen most beszélgettünk az osztályvezetőjével, hogy tekintettel kiváló munkájára, nagy szakértelmére, fizetés- emelést kap... Osztályvezető: Elájulok... Lippay: Ugye, milyen nagy meleg van itt... Igazgató: Legyen szíves, Somfai kartárs, s ne itt ájuljon el, ez egy üzem igazgatói irodája, ahol nem szokás elájulni... A Burbulya kartársat pedig nem adom... Lippay: Hát ez teljeséggel érthetetlen, Burbulya azt mondta, hogy semmi akadálya nem lesz a kiadatásának, én csak formaságból jöttem el, s most ön akadékoskodik... Osztályvezető: Ne akadékoskodjék, jaj, ne akadékoskodjék, igazgató elvtárs... Hadd vigyék azt a Burbulyát, ne is lássam ezt az embert... Lippay (gyanakodva): Miért, mi van vele? Igazgató: Semmi, hogy volna vele bármi... Csak az osztályvezető kartárs féltékeny a tehetséges, aranyos Burbulyára... Lippay: Ahá... Ez bizony elég csúnya jellemvonás ... Osztályvezető (felnyög): Tehetséges ... aranyos... a Burbulya ... Hisz iszik ... Lippay: Kicsoda? Igazgató: Az anyósa, elég baj ez Burbulya számára... Az anyósa úgy iszik, mint a kefekötő... De ő bátran állja a harcot, szembenéz kefekötő anyósával, a nehézségekkel, bátran és elszántan... Ezért is szeretjük mi itt a Burbulyát... Csuda egy értelmes ember... Osztályvezető: De igazgató kartárs, könyörgöm, hiszen még a nagyegyszeregyet sem ismeri... Lippay (riadtan): A Burbulya? Igazgató: Dehogy... a nagyobbik fia... Kicsit hülye, pedig már tizenöt éves... Osztályvezető: Az apjától örökölte... Igazgató: A zsenialitást... Igen, igen, a zsenialitást... Mert ez a gyerek, már négyéves korában ismerte az integrálszámítást, s ötéves korában a kvantum-elmélettel játszott a csúzli helyett... Ebbe hülyült bele szegény gyerek... Elég baja ez Burbu- lyánák. Lippay: Dehát. ha ilyenek a családi körülményei, annál inkább rá van szorulva, hogy többet keressen, nem- debár? Osztályvezető (sírva): Tessék elvinni... tessék odaadni. Igazgató: Nem olyan egyszerű az... Lippay: Nincs joga visszatartani... Igazgató: Az én üzemem is fontos, mi is a szocializmust építjük, elvtársam ... Osztályvezető: Éppen azért,... adjuk oda ... adjuk oda! Lippay: Adják ide. Igazgató (töpreng): Odaadjam, ne adjam... De nehéz is a döntés... Ugye, egyik oldalon, egy ember, aki valóban többet keresne, magasabb beosztást kapna... Osztályvezető Lippay egyszerre: Na, ugye... Igazgató: A másik oldalon a népgazdaság érdeke, az üzem, a termelés ... Hajaj, de nehéz dió ... Na, de nem bánom, ne mondják, hogy szőrös szívű vagyok ... Vigyék, bár a könny majd kicsordul a fájdalomtól a szememből ... Ugye. maga is sajnálja. Somfai kartárs, ezt a kedves, aranyos Burbulyát... Osztályvezető: Én, sajnálja az ördög, mit sajnáljak ezen a... Igazgató (közbevág: ... a tehetséges Burbulyán? Látja, látja, magából még mindig a féltékenység beszél... Lippay (búcsúzik): Hát akkor végeztünk volna ... Nagyon örülök, hogy végül is megegyeztünk... Látom, hogy ön. igazgató elvtárs, igazán meleg szívű ember és egyáltalán nem soviniszta... A konyak nagyon jó volt... Viszontlátásra. (El.) Igazgató: Mondja, Somfai, maga meg van őrülve? Osztályvezető: Én? Miért vagyok én megőrülve? Annyira dicsérte ezt az idiótát, hogy az embernek megáll az esze... Hát már tízszer ki akarta rúgni, most meg nem akarta kiadni? Ki érti ezt? Igazgató: Látja, Somfaikám... ez a maga baja... Nem ért az emberekhez, nem tud eladni.. . Ha én most elmondtam volna ennek a Lippaynak, hogy Burbulya még számolni sem tud. hogy részeges gazember, hogy a tökgyalun képes görögdinnyét paszí- rozni... Azt hiszi, elvitte volna? Egy fenét! Dicsérni kell és szembeszegülni ... Ez a titka! Burbulya, ez a gazember is jól járt, meg mi is megszabadultunk tőle ... Eladni tudni kell, ezt tanulja meg, kedves Somfai kartárs! Osztályvezető: Igazgató elvtárs, maga egy zseni! (Függöny.) Gyurkó Gém
