Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

1960. július 10., vasárnap N6PÜJS AG 5 Lehetett volna udvariasabban ! Sajnálatos sportszerencsétlen­ség történt múlt vasárnap dél­után Egercsehi bányatelepen, az Egri .Vasas—Egercsehi Bá­nyász mérkőzésen. Kelemen Sándort, az egri csapat jobb- összekötőjét tüdővérzéssel kel­lett kórházba szállítani. A Cse­hiből visszatért játékosok, s a csapat vezetői — számszerint 9 ember — érdeklődött a kór­ház portáján a sérült állapota felől. Azaz, csak érdeklődött volna... Az ügyeletes orvos egyszerűen elutasította őket és telefonált a rendőrségre: távo­lítsák el a kórház portájáról a „tolakodókat”, — Lekopni! Tűnjenek el... — mondta az orvos a 9 embernek! Az orvos .idegességének okát nem tudjuk. Csak egyet tu­dunk: udvariasabb formában is lehet beszélni az emberek­kel. Még akkor is. ha törté­netesen vasárnap este van... (pataky)- A HATVANI KONZERV- GY ÁRBAN fürdő létesítését tervezik. A korszerű, ezer sze­mélyes fürdő helyének kijelö­lését most végzik, s az építke­zését előreláthatólag a közel­jövőben megkezdik. Nagyarányú vizsgálatokat végzet! a IES A Heves megye területén működő üzemeknél, vállala­toknál és ktsz-eknél végzett nagyarányú vizsgálatokat a kö­zelmúltban a Heves megyei Népi - Ellenőrzési Bizottság, Minisztériumi vállalatok közül tizenkettőt, nyolc tanácsi vál­lalatot és tizenkét kisipari ter­melőszövetkezetet, összesen te­hát harminchat egységet vizs­gált meg 65 népi ellenőr. A vizsgáját célja az ötéves terv megkezdésének segítése, feltárni a vállaltoknál az 1959-es év során mutatkozó hi­bákat, hogy az ötéves terv so­rán ne vétsenek hasonlókat. A népi ellenörök, af. egyes vállalatoknál, üzemekriél, ktsz- eknél a létszámot, béralapot, a termelékenységet és a jövedel­mezőséget vizsgálták meg. A vizsgálat főbb megállapításai, hogy az üzemek, vállalatok tel­jesítették ugyan terveiket, sőt Mint az újságok és a rádió is közölte, már befejeződött Hruscsov ausztriai látogatása. Térképünk azt az utat mutatja be, amelyet a szovjet kormányfő június 30-tól július 8-ig megtett Ausztriában, megismerkedve az osztrák nép életével, munkájával. a többség túl is teljesítette, ám nagyrészt igen nagymérvű túiórázíatással terhelték meg, a termékeket. A tervek teljesítésében a le­maradások mindenütt a terme­lékenység csökkenthetóségére vezethető vissza. A vizsgálat eredménye egyébként rámuta­tott a tervfegyelem lazaságéra is. A vizsgált egységek negye­de túllépte a tervben engedé­lyezett alkalmazotti létszámot és negyven százaléka túllépte az alkalmazotti béralapot. Ezenkívül a vizsgált egységek közül csaknem ötven százalék nagy mértékben túllépte az engedélyezett állományon kí­vüli béralapot s ez különösen a ktsz-eknél szembetűnő. Tagadhatatlan azonban, hogy a legtöbb szabálytalan­ság, hiányosság, tervszerűtlen- ség. általában a nagymérvű túlórafelhasználásnál mutat­kozik. A múlt év során kialakult versenymozgalmakkal kapcso­latban azt állapították meg a népi ellenőrök, hegy a ktsz-ek­nél. ha voltak is kezdeménye­zések, munkaversenyről beszélni nemigen lehet, még kevésbé lehetséges az esetleges versenymozgalom eredményeit kellőképpen kiér­tékelni. A vállalatok általában beindították, jól megszervez­ték és értékelték is a munka­versenyt. A megyei NEB a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságon ■keresztül hívja fel az érdekelt főfelügyeleti szervek, minisz­tériumok figyelmét a vállala­tok 1959. évi tervszerűtlen működésére. A NEB ezzel az intézkedésével azt akarja el­érni, hogy a hibák az 1960. év során ne ismétlődjenek meg. Új bemutató előtt a recski bányász színjátszó csoport JÖN! A RECSKI bányász színjátszó csoport előadásában. Jön! Ki tudja, már hányadszor jelenik meg a recski művelő­dési otthon előtt így a plakát, új bemutató közeledtét hirdet­ve. Azt maga az otthon vezető­je sem tudná hirtelen elsorol­ni.- Meg nem is fontos, hiszen most a készülődés Sós György Pettyes című színművére, nem enged ilyesmin gondolkozni senkit. Ma este felgördül a füg­göny, s maga ez a tény e pilla­natokban nündennél előbbre való. Mint minden eddigi bemu­tatóra, erre is hónapok óta ké­szültek a színjátszók. Gondo­san, a legapróbb részletekre Is ügyelve, minden jelenetet ala­posan kidolgozva. „Drukk” nincs hát senkiben, csak az az úgynevezett bemutató előtti, — jóleső izgalom: mit szól majd a közönség, hogyan fogadja Pettyest, katonapajtásait, a legkisebb szereplőt is. Pettyes, ma délelőtt még Szabó Imre, a község egyik ve­gyes boltjának vezetője, aztán este nyolc órára katonává vá­lik. Megszokta ezt az „átválto­zást” esztendők óta. Már pon­tosan nem is tudja, mikor kez­dett dolgozni itt a csoportban. Nyolc, vagy tíz éve. A Liliomfi Szellemfijét játszotta elsőnek, s azóta nem is akarták elen­gedni, de nem is akart meg­válni a többiektől, a többsé­gükben bányászoktól, akik kö­zött maga is annak érzi magát. A BÁNYÁSZFIATALOK meg most vele együtt katónás- dlt játszanak a darabban. De nemcsak olyan tessék-lássék formán. Egyik, már katonavi­selt társuk vezetésével az utób­bi hetekben szabályos katonai alaki kiképzést rendeztek, ne­hogy baj legyen a fegyverfo­gással, jobbra, s bálra, átl-tal. — Izgalmas lesz ez a bemu­tató — mondja az egyik kato­na, Bereki, „civilben” Bódi Ig­nác, az ércbánya lakatosa. — Érdekes témával foglalkozik, a magam számára meg újabb próbát jelent. Ez a harmadik darab, amelyben szerepelek. A Bástyasétány 77-ben Patkót, a Majd a papá-ban Pocsait ját­szottam, ez, a Bereki figurája meg egészen más, mint az ed­digiek. Bódi Ignác egyike a csoport leglelkesebb tagjainak. Most éjszakai műszakban dolgozott, S mikor végzett, alig néhány órai pihenés után már a műve­lődési otthonban volt, segített díszletet építeni, festeni, szín­padot berendezni. — Nem hagynám már itt a csoportot semmi pénzért. Itt Szórakozni, tanulni, s egyben szórakoztatni is lehet, ami a legnagyobb öröm — mondja. Ezt mondja Szabó Imre is. Körülbelül három esztendővel ezelőtt ugyanis beiratkozott iskolába, s míg tanülmányait végezte, a színjátszóskodásra 'nem volt ideje. A Majd a papa bemutatóját látva, azonban már nem bírta tovább: még egy darabból nem akarok ki­maradni — mondta, s állja az­óta is. A CSOPORT MINDEN tag­jával együtt. Nem lehet itt kü­lönbséget tenni. Ketten, felesé- gestől járnak a próbákra, Gyi- mesi Franciska, lázasan sem volt hajlandó lemondani egy ízben az előadásról. A Pettyes bemutatóján ma mindannyian a színpadra lépnek Recsken. Aztán Pétervásárán, Mátrade- recskén, Párádon, Mátraballán, Bodonyban is bemutatják a színművet. Sok sikert, sok, forró tapsot minden előadásra! (Wi GIZINEK IGAZA VAN? — Nem fizet ez a vállalat Egy szandált vettem a múlt ha vi keresetemből. — Nincs itt valami rendjér — nézek rá gyanakodva. Vállái rándítja és végignyújtózik az ágyon. Búcsúzóul még Dobó János­sal váltok néhány szót. — Több száz ember dolgozik Egerben az építőiparban - mondja. — Közöttük nők is Többségükben becsületes, de­rék, jó munkások. Ezt állítom Néhány akad csak közöttük akik kár, hogy itt vannak. Eze!< híre messzire száll és. sajnos, nemegyszer az övékével együti ä többi becsületeseké is. Véle­ményem szerint a KISZ-szer- vezeten is múlik, hogy rendé csináljon ezen a téren. Meri nem lehet általánosítani! Nenr lehet, hogy M. Gizik a becste lenség bélyegét hordják magú kon és ártatlanul. OKOS, BÖLCS SZAVAK Egy egyszerű munkásembeT szavai, aki józanu' és helyesei mérlegeli a helyzetet, látja e történteket. És végezetül már semmi mást, csak annyit, hogy a ve zetőség. a KISZ kövessen e'. mindent, hogy M. Gizinek ne legyen igaza. Szalay István tán nem lehet, igazán nem le­het, elvtárs. Itt a névsor: Matin Anna, Kucik Gizella. Aleksza Ilona, Molnár Erzsébet, Borza Mária. . KOPOGNAK AZ AJTÓN. M. Erzsébet az újságíróval akar beszélni. Heten laknak az Egészségház utcai leányszállá- son. M. Erzsébet panaszkodik: — Miért rossz a mi hírünk? — kérdi. • — Van köztünk igaz, de... — Magára is panaszt hallot­tam. — Nincs igazuk, mert... és szórja a rágalmakat jóformán mindenkire^ aki csak fölöttese. — Három hónapja riem kap­tunk lepedőt — jegyzi meg va­laki és hanyag mozdulattal fél­relöki a pokrócot. — Kéthetente cserélnek 'itt a szomszédban, a Gólya utcá­ban is. — Itt nem. az biztos — vág közbe M. Erzsi és villogó sze­mekkel tovább beszél, panasz­kodik. — Mennyit keresett a múlt hónapban — kérdem G. Iréntől. — Háromszáz forintot. — Miért? még most is bennem M. Gizi szavai. — Igaz ez. így van ez, műve­zető elvtárs? , — Nem! Nincs így... azaz, hogy van közöttük, sajnos, né­hány, akik sokat ártanak a töb­binek is. de többségükben az építők rendes, becsületes em­berek. a nők is. Mondóm, saj­nos, van néhány lusta, aki csak dekorációnak van itt. Ezek ke­resnek havi három-háromszáz- ötven forintot és nagyon sokat panaszkodnak. De azok, akik megfogják a dolog végét, iga­zán nem panaszkodhatnak. Később nevek kerülnek elő. A P 1. P 2-es épületnél dolgo­zik Dobó Margit, tizenhat éves, a múlt hónapban 1350 forintot vitt haza. meg még jó néhá- nyan. akiknek kifizeti magát, ha hűségesen végzik a munkát. Más neveket is sorol fel a művezető. — Bátran megírhatja — biz­tat. — Úgyis a nyilvánosság előtt akartam őket megdorgál­ni. El kellett mennem valaho­vá. Észrevették, és amikor visszajöttem, az ágyon heve- részve találtam őket így az­— Gizi! Hol vagy már. Gizi? Kurjant egy nyurga kőműves újra az állványok tetejéről és Gizi megint elszalad a teli vöd­rökkel. — Mí az, hogy „fisak”? — ál­lítom meg újból a következő fordulónál. — Semmibe se nézik az építő­ket... nőket... cédának tarta­nak mindenkit egy-kettő miatt — lihegi és megáll a malteros láda fölött. — Biztosan maga is így gondolja, egy férfi se kivé­tel. Már az utcára se mer ki­lépni az ember... De ha... ha nem hiszi, hogy így van, győ­ződjék meg róla. MÉG FÜLEMBEN csenge­nek M. Gizi szavai, amikor be­csukom magam .mögött az aj­tót az egri Egészségház utcai építési irodák egyikében. Dal­ios Ferenc művezető, Dobó Já­nos brigádvezető, Dobróka Miklós technikus és Csömör Erzsébet gépkezelő beszélget­nek az psztalok körül. Két perc után már újra a tárgynál va­gyunk. — Semmibe se veszik az épí­tőket. a nőket... cédának tarta­nait mindenkit — dobolnak RÖVIDKE VÄGOTT hajú, fekete szemű lány bukkan elő az óráról órára magasodó tég­lafalak közül. Színehagyott, mésztől égetett overálja for­más alakot takar, s amikor megemeli a két. hatalmas mal­teros vödröt, karjain megacé- losodnak az izmok. — Gizi... Gizi, teee... — kiál­tanak megint, újra, meg újra az állások közül a kőművesek és M. Gizi máris pattan, szinte fut az otromba vödrökkel. Egy csendesebb percben megszólítom. Elpirul, elmoso­lyodik. — A vállalattól jött, vagy... vagy talán a minisztériumból — villantja rám szemet az első szavak után és jól megnéz, te­tőtől talpig. — Nem! De nem is ez a fon* tos. Hogyan érzi magát, meny­nyit keres? — Mikor. hogy. A munkától 'is függ, tudja, a munkahelytől, meg... meg a vezetőtől. Most éppen nem valami híresen. Faluról jött? Rábólint, kicsit összerezzen, nagy, fekete szemeiben hirte­len megvillan valami. — Mindig építő szerettem volna lenni. Már gyerekkorom óta. Szeretem ezt a szakmát... csak... násszerű átalakulásának lehet­tünk és lehetünk tanúi. Nincs megnyugvás, nincs megtorpa­nás, nincs csendes mélázgatás: nem tiszteljük a szoba beren­dezését, bátran áttoljuk a bú­tort, ha úgy kényelmesebb, jobb, célszerűbb, ha pillanat­nyilag-szokatlan is. Az értelmiség legjobbjai, azok, akik mertek és tudtak látni, kezdet kezdetétől tuda­tosan együtt haladtak a mun­kásosztállyal, voltak, akiket magukkal sodort a lendület, s voltak, akik meg-megkapasz- kodva valami régi szirtbe, ha nem is a múltat, de az adott pillanatot szerették volna ma­guknak, legalább maguknak konzerválni. Nem ment, mint ahogy nem is mehet: lehetet­len dolog ez! S milyen örvendetes, hogy manapság egyre több azoknak a száma, akik felismerik ezt, megértik azt az egyszerű fo­galmi igazságot, hogy a halad­ni szó értelmezése: előre. Csak előre! Ez persze nem megy könnyen, ehhez vita kell, ál­landó, megértő, de meg nein alkuvó, nyílt és bátor, az em­lített „cél és eszköz” egységét, egymásra való kölcsönhatását megmutató vita. Nálunk nemcsak a munkás- osztály, mint osztály ment át forradalmi átalakuláson, nem­csak a parasztság, mint az „jt- réteges” osztály indult meg azon az úton, hogy egységes legyen, hanem forradalmi vál­tozáson ment. keresztül, mint társadalmi réteg az értelmiség is. Nemcsak azért, mert ma már — hogy ismét Szapozskov szavait idézzük — nem „a ha­zai burzsoázia pénzén” élnek, minthogy ez az osztály lelépett a történelem színpadáról. De azért is, mert értelmiségünk új és számottevő friss erőkkel gyarapodott a munkásosztály és a parasztság, gyermekeinek soraiból. A régi és az új értel­miség egysége a szocializmus eszméje alapján, a nagy' célok bátor és őszinte, tudatos szol- gálása, a viszonyainkra egye­dül érvényes, az emberiség egész holnapjára érvényes vi­lágnézet elsajátítása, — ím, ez a holnapja a magyar értelmi­ségnek is. Politikai jelszavak szajkózá­sát senki sem kéri számon, annyi szükség sincs, rá, mint a szappanbuborékra. De ma már mind kevesebbet ér a lojali­tás, mind többet a megértő, tudatos tett. Nem arra gondol­ni minden pillanatban, hogy mit szolgál a sebész, vagy a bányamérnök, de az adott pil­lanatban igenis gondolni, érte­ni és felmérni, hogy a szocia­lizmus építéséről van, s döntő módon erről van szó. Ma már Szapozskovnak is kevés lenni! Gyurkó Géza Tudatosan is sérletei eredményeiről? — köl­tői szárnyalással, ihletett fel- fakadással. Különben jó szán­. dókkal is csak útitársnak, va­lójában csak jó szándékú kö­zömbösnek nevezhetnők. Nem ő tehet róla, a mi éle­tünk olyan, hogy aki tesz, dol­gozik, az bizony akarva, aka­■ ratlanul is a szocializmust épí­■ ti, hazánk erejét gyarapítja. ■ Van ki, mert most nem tehet ■ mást, van ki, mert szereti mes­: térségét, tudományát, — de az eredmény ugyanaz. Ebben van a mi korunk egyik varázslatos vonása: felszabadítja az em­bert a munka által, megszaba­dítja az embertelenségtől, le­hámozza róla, mint óvatos ujj a narancshéjat, mindazt a guanóvastag réteget, amely lel­két, gondolkodását megülte. • Tenni kell még, sokat 'teli tenni, hogy értelmiségünk min­den rétege és egyede megértse a cél és az eszköz egységét. Cél: a szocializmus. Eszköz: a mindennapi munka. Tolsztoj Golgotájának értelmiségi vö­rös parancsnoka, Szapozskov fejtegeti a korabeli értelmiség, intelligencia helyzetét, s ezt mondja többek között: „Éve­ken át annyit sírtunk a nép sanyarú sorsa rriiatt, hogy amikor elvették tőlünk ezeket a könnyeket, egyszerűen nem volt miért élnünk...” Cinizmusában is sok a találó ebben a megállapításban, s oi- zonyos vonatkozásban van ta­láló a mi viszonyainkra, még ma is, még most is. A mi ér­telmiségünk jó része, akikben nem sikerült teljesen megfoj­tani a becsületet, egyre aggó- dóbb kétségbeeséssel szemlél­te, mit művelnek ebben az or­szágban azok, akik Orgovány- nál kezdték és a Donnál vé­gezték. Ha nem is egyértelmű­en értették, de bízvást felső- hajtKattak keserűen, remény­kedve József Attilával: „Fel kéne szabadulni már.. De a felszabadulás termé­szetszerűleg megváltozott élet­formákat hozott, s régi értel­miségünk derékhadát abban a korban érte, amikor ha meg­csontosodni még nem is, de porosodni ugyancsak’ kezdett már az az életforma bennük is, amelybe beleszülettek. Ki­csit érthetetlenül, talán meg­döbbenve is szemlélték és jó néhányan titokban szemlélik ma is azt a forradalmat, amely alapjaiban változtatott meg mindent, vagy bizonyos vonat­kozásban igyekszik régi min­den megváltoztatására: új er­kölcsöt, új ideákat és ideálo­kat, szokatlan társadalmi kap­csolatokat, viszonyokat, új fel- építettséget helyezve a régi, a megrohadt helyére. S a forrongás, a jó értelem­ben vett forrongás tovább tart: most a mezőgazdaság robba­Orvos a műtőasztal fölött. Eszébe sem jut a szocia'iz- mus. Mérnök a rajztábla fölött. Eszébe sem jut a szocializ­mus. Agronómus a vetésterv fö­lött. Eszébe sem jut a szocializ­mus. Pontosabban megfogalmaz­va, jz emberek napi munká­juk, terveik, tetteik sűrű bok­rában nem * gondolnak unos- untalan erre a fogalomra, erre a célra, vagy ha úgy tetszik, erre a ragyogó perspektívára: szocializmus. Nem gondol reggeltől estig a munkás, a pa­raszt sem, természetesen nem gondol az értelmiségi sem: végzi szorgos hangyaként azt a feladatot, amelyet maga vál­lalt, amellyel a nép állama megbízta, s egyáltalán nem forgat fejében állandóan poli­tikai kategóriákat. Vannak azonban olyanok is, akik máskor sem forgatják ezeket a kategóriákat, akik egyszerűen felfogják, hogy most ez van, hogy más világ van, különösebben nem lelke­sednek érte, tudomásul vesz­nek tényeket, amelyeket ma már nem lehet tudomásul nem venni. Általában hagyják őket békén a politika mindennapos­ságával, igen, a békére szükség van, de ez különben is a ha­talmasok dolga... Valóban, nagyon szép dolog az a szocia­lizmus, de most nem érnek rá, mert... Mert operálni kell, mert új hidat kell tervezni, mert... Nos, sok ilyen mert van. Megkapó és elgondolkodtató naivitás! Mi mondjuk, hirdetjük és az élet is igazolja igazságunk: a szocializmust a munka terem­ti meg. A munka, amely az új szülőanyja, amely az embert emberré, a barbárt kulturálttá, a civilizálatlant civilizálttá te­szi, a munka, amely bölcsője a művészetnek, az egész emberi­ség holnapjának, jövő évezre­deinek. Nem a szólamok — a munka! S itt szólamokról, s nem meggyőző, megértő, vilá­gos, értelmet nyitó, célt muta­tó szavakról van’ szó. De az orvos, aki csak egy lé­péssel is előbbre viszi a gyó­gyítás nagyszerű tudományát — az nem munkát végez? Fel­tétlen. A mérnök, aki hidat N tervez, az agronómus, aki több ezer holdas szövetkezetben dolgozik, a jogász, aki a tör­vényt igyekszik megvalósítani és a többiek mind, hát nem munkát végeznek? Feltétlenül. Találkoztám olyan értelmi­ségivel, aki határtalan lelkese­déssel beszélt arról, amit mi munkának nevezünk, s amely szón • egy kicsit még mindig ott remeg a múlt verítékcsöppje. S hogyan beszélt terveiről, ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom