Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

»80. Jdflws 10., vasárnap NÉPÚJSÁG 8

„Tengernyi a • •

Delelőre ért a nap, s az emberek, akik hajnaltól kint vannak a földeken, bizony megéheznek. De már jön is a Zetor, szállítja ebédelni a munkásokat. Nagyfügeden, Tisza- nánán, Tamaszentmiklóson és sok más Szövetkezetben, ezeken a napokon nem „főzőcskéznek” az asszonyok. Rábízták ezt a munkát egy-két asszonyra, a szövetkezeti üzemi konyhák szakácsnőire. Ök most csak a készre mennek, — vagy éppen a helyükbe viszik az ebédet, ha a konyhától piesszebb dolgoznak. Jól járnak így a szövetkezetek is, mert nem maradnak otthon az asszonyok, a tagok is, mert szaporodik a munkaegység és az üzemi koszt, ahogy mondják, ízletes, olcsó és bőséges is.

A délután mintha hamarabb eltelne. Enyhül a hőség, többször látogat el hozzájuk a hűsítő szellő. Aztán leszáll az alkony, az emberek fáradtan, de vidám szívvel indulnak haza. Fáradtak, mert tengernyi a termés, — vidámak, mert a kenyér betakarítása, ha nehéz is, de szívet vidámító munka,

■ nm. írta: Deák Rózsi

Fényképezte: Márkus® fcaszft*

Persze, a fiatalok sem maradnak le a nagy munkában. Es nemcsak a szövetkezet tagjai járnak most ki a közös földekre, nem is csak azok a családtagok, akik égés? esztendőn át ott szorgoskodtak a közös területen. A nagy munka haza csalta a városba szakadt családtagokat is. Arat a férj, aki a vasútnál teljesít szolgálatot, arat a fiú, aki a gázgyárban keresi már évek óta a kenyerét, arat az unoka, aki nyári szünidejét tölti itthon.

Arat, csépel a kombájn, aztán fürge járású vontató szállítja a gabonát a kofnbájn-szérűre. A Domoszlói Állami, Gazdaság karácsondi üzemegységében alig győznek lépést tartani a magtisztítónál dolgozó lányok, a kombájnistával. Telik, egyre jobban telik a magtár. Mire a búzát is learatják, a sok gond mellé újabb csatlakozik: hová tegyék a sok terményt?

A gép nyomában újabb gép jár. A Hevesi Állami Gazdaság III. számú üzemegységében gépesítették a szalma le; húzását is. A két traktoros - Nagy Sándor és Bolyos László — összeszokott, egyforma mozdulattal irányítja gépét, mert pontosságot kíván ez a mun^a. Naponta húsz holdón végzik a szalma kitakarítását: így válik lehetővé, hogy ahol tegnap még kombájnosok arattak, ott holnapra már megkezdhetik a tarlószántást a másodvetésű növények alá.

Valami apróbb hiba van. Fehér Gyula, a boconádi Petőfi Tsz traktorosa hamarosan észreveszi, megáll egy pillanatra, hogy ellenőrizze az ekét is. Tarlószántást végez — másodvetésű növény alá. Készségesen sorolja: uborka, karfiol kerül az árpa tarlójába. A gazdagon fizető árpa után

Fodor Magduska most végezte az első gimnáziumot, de azért nem fog ki rajta a munka. Markot szed apja után és lépést tart a jó kaszással. Mert egy év alatt nem lehet elfelejteni, amit az ember egyszer megtanult. De több év alatt sem. A falu visszahívta segítségül városba szakadt embereit, és azok hallgattak a hívó szóra. Mert városnak és falunak egyaránt közös ügye, a kenyérnek való betakarítása.

Aratnak mindenütt, géppel, vagy kézzel, de egy akanel több és minél jobb, mert ettől is függ, hogyan javíthatják tovább a talajt, hogy esztendőre az ideinél is jobban fizessen.

Az állatállomány fontos, függ tőle a szövetkezet jövedelmének növelése, és a talaj javítása egyaránt, — mely közvetve ismét csak a tagság jövedelmét növeli. Éppen ezért még a legsürgetőbb dologidőben is jut munkáskéz az építkezések befejezésére. Az atkári Űj Élet Tsz-ben, imíg a tagság zöme a gabonát takarítja be, arra is jut era- >er, hogy tető alá hozza az új istállót.

Az asszonyok, akiknek nem jutott kaszás pár, a kertészetben dolgoznak a nagyfügedi Dózsa Tsz-ben. Ez sem lebecsülendő munka, korai zöldbabot szednek a konzervgyár részére, ami igen jó jövedelmet hoz. Lányok, asszonyok hajladoznak a bab-bokrok felett, válogatják a kellőre érett hüvelyeket, s egymás után telnek a ládák. Olykor-olykor felcsendül a lányok ajkán a dal, mert hiába van meleg, és hiába derékíájdító a hajlongás, amíg fiatal az ember, addig mindig fakad dal az ajkán.

Egy évi munka gyümölcsét takarítja be a parasztember. Egy éven át kísérte aggodalommal a növény fejlődését, leste a felhőket, hoznak-e nevelő esőt, a napot, érleli-e a telő szemű kalászokat. És számítgatta, milyen lesz az idei termés. Meghozza-e csakugyan azt, amire várnak? Telve lesznek-e a kamrák azután is, hogy búcsút mondtak az egyéni gazdaságoknak, s ősszel nagy táblákban gépekkel, közösen vetették a kenyérnek valót? Félve és bizakodva nézett az idén az aratás elé ezer és ezer új termelőszövetkezeti tag. És az idő, a gazdagon fizető gabona, azokat igazolta, akik azt mondták: közös munkáért, gépi segítségén többet hoznak még az egykor soványabb parcellák is.

még egy termést szednek le a boconádi Petőfi Tsz tagjai a földről. És a föld fizet, mert a közösségben gondosabban művelik.

Gépek, gépek, gépek. De azért a kaszák sem kerülnek az idén még lomtárba. Sok, nagyon sok az aratni való mindenütt, s a termelőszövetkezetek hatalmas tábláival nem nőtt arányosan együtt a gépállomások gépparkja. Bár az ipar többet adott a tervezettnél, s külkereskedelmünk is sokszorosan többet importált, a kombájnok, s az aratógépek száma kevésnek bizonyul. De nincs azért nagyobb hiba.

Kikalapálták, megfenték a kaszákat, s munkába álltak velük is. A viszneki Béke Tsz tagjai gabonaterületük na gyobb részét maguk aratják le. A gazdag termés nemcsal a fiatalokat, az öregebbeket is mozgósította. Gonda Lajos. Csombok Antal, Szabó István, ott járnak már a hetvenedik esztendő körül, de azért fiatalos lendülettel vágják az árpát. Mintha csak versenybe hívnák bizonyítóan a fiatalokat: vagyunk olyan legények, mint ti.

Aratunk. Kézzel, gépekkel, ahogy csak lehet, mert minden szeme drága ennek a termésnek, melyet egy megye szövetkezeti parasztságának verejtéke növelt nagyra. Aratnak a termelőszövetkezetekben, aratnak az állami gazdaságokban. Nincs olyan ember egy sem az aratók között, aki ne tudná, milyen fontos az a munka, amit végez A Füzesabonyi Állami Gazdaság fiatal kombájnosa, Bocsi József KISZ-tag is azt vallja: az idén még többet akarunk elérni, mint tavaly.

A 400 holdas mozgalom egyik harcosa ő, s már az első hét munkája bizonyítja: komolyan gondolta, amit vállalt

rattal: mielőbb elvégezni ezt a nagy munkát. Közben perszB nem áll meg az élet a többi területen sem. Mert a föld, aX aratással egy időben sok más munkát is ad a dolgos kezeknek. A nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezetben ezekben a napokban hordják a szénát. Kell az állatállománynak mi-