Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-21 / 171. szám
2 NÉPÜJS AG I960, július 21., cnfltSrtÖk Zsófika problémái és a szocialista nevelés... 'T'íz év körüli kislány mo- solyog ránk a könyv címlapjáról. Alatta feketéink a szerző neve: Szabó Magda, meg a regény címe: „Mondják meg Zsófikénak”. A könyvnek elég figyelemre méltó sikere volt, nemrég jelent meg újból (a Magvető kiadásában), a magyar—csehszlovák könyvkiadási egyezmény keretében. Sokan olvasták és dicsérik is, és talán nem kevesen lesznek, akik a nyári hónapokban veszik kézbe. Szülők és nevelők számára kétségkívül fontos nevelési problémák jelennek meg a könyv lapjain. Például: Miért nem érti sok felnőtt a gyermeket? Hogyan látják a gyermekek a felnőtteket? Hogyan lehetne „felrázni” a „közepes” gyermekeket? Mi a viszonya az elméletnek és gyakorlatnak a nevelésben? Ilyen és ehhez hasonló problémák merülnek fel. Csak az a kár, hogy e problémákra a szerző sokszor nem talál megoldást, vagy álláspontja szocialista nevelésünk szemszögéből egyáltalán nem helyeselhető. Talán ezért nem lesz érdektelen, ha nevelési szempontból néhány megjegyzést fűzünk a Zsófikáról szóló regényhez. ★ í1 seményekben bizony, so- vány ez a történet. Csaknem 300 oldalon keresztül két mozzanat viszi előre az eseményeket. Az egyik: Zsófika haldokló édesapja utolsó, félbemaradt mondatának („Mondják meg Zsófikának ...”) folytatását igyekszik „kinyomozni”. E nyomozás közben ismerkedik meg közelebbről apja utolsó betegével, Pongrácz István bácsival (aki egyébként Zsófika iskolájának öreg, zsémbes, de alapjában véve igen gyermekszerető kapusa.) A 11 éves Zsófika — véletlen félreértés folytán is —, „elszegődik” az öreghez, házi munkát végez a beteg kapusnál. Sajnos, azonban, sem Pongrácz bácsitól, sem mástól nem tudja meg haldokló édesapja mondatának folytatását. (E sorok írója bevallja, nem tudta meg a regényből az apai utolsó útravaló folytatását —, sem nyílt, sem burkolt formában —, még akkor sem, ha a kiadó a címlap belső oldalán határozottan állítja, hogy erre választ kap az olvasó ...) A cselekmény másik mozgatója: Zsófika egyik barátnőjének unszolására, tőle szokatlan energiával és ügyességgel akadályozza meg nagybátyja, Kálmán bácsi disszidálását. A regény végén Zsófika osztályfőnöke, dr. Szabó Márta, aki a „pozitív hőst” testesíti meg, leszűri a tanulságot: >,Ügy látszik, ha egy kisgyerek árván marad, annak apja lesz az egész világ.” Ügy látja, pontosabban úgy érzi Szabó Márta, hogy Zsófika az események során sokat fejlődött, változott (fel is véteti egész hirtelen, a vakáció kellős közepén az úttörőszervezetbe), most már megindul a helyes úton. Hadd jegyezzük meg: az elfogulatlan olvasót viszont Zsófika fejlődéséről kevéssé sikerült a szerzőnek meggyőznie. Milyen kislány ez a 11 éves Zsófika? Nehezen tudnánk erről összefüggő, érthető képet alkotni magunknak a cselekmény, és a pszichológiailag és művészileg is meglehetősen felületes, leszűkített „belső monológok”, eszmélkedések alapján. Általános műveltségbeli, tudásbeli szintje sokszor inkább 8—10 éves, mint felsőtagozatos tanulóra emlékeztet. Figyelme szinte abnormálisán szétszórt, zárkózott, magányos, félénksége már-már az ügyefo- gyottság és a betegség (fóbia) határán mozog. Máskor viszont — pszichológiailag eléggé gyöngén motiváltán — átcsap az ellenkező végletbe: éles logikájával, szívós akaraterejével sorra „lefőzi” a körülötte cset- lő-botló felnőtteket — anyját és osztályfőnökét, Szabó Mártát is beleértve. Vannak-e ilyen gyermekek? — kérdezi egy-egy meghökkentő, váratlan részletnél az olvasó. Nem kételkedünk benne, hogy a szerző valóságos tapasztalatok alapján rakta ösz- szn. Zsófika személyiségét. Akadhatnak ilyen gyermekek Is. De esetleg — mint egy kartársam némi malíciával megjegyezte —: nem az általános iskolában, hanem inkább a gyógypedagógián. Tipikusnak viszont Zsófika viselkedése, személyisége aligha mondható. Vajon célszerű-e, ha az író ilyen hőst választ? — vetődhet fel sokakban, nem ok nélkül a kérdés. De nézzük a többi gyermek- szereplőt! Marianne, a jutalom-üdülésben részesült kitűnő tanuló, önző és „stréber”. Dóra meg lényegében Zsófikához hasonló félénk, ügyetlen, sokszor, — bár a figura ellentmondásos, pszichológiailag gyengén megrajzolt. A gyermekek Zsófika körül vagy statiszták, vagy ellenszenvesek, vagy nehéz esetek. Közösség? Az bizony kimaradt valahogy a regényből. (Az úttörőszervezetbe való felvétel teljesen Szabó Márta, az osztályfőnök „szervezőmunkáját” dicséri, a pajtások még csak szóhoz sem jutnak ...) ★ félreértés ne essék: egyA általán nem áll szándékunkban tagadni, kétségbevonni a regény értékeit. Azt, hogy időszerű, sokakat érdeklő nevelési kérdéseket vet fel. Azt, hogy sok jószándékkal, sok szívvel íródott. Azt, hogy igyekszik belülről is megmutatni a szereplők lelkivilágát. (Habár ez sokszor felületes, kevéssé sikerült!) Mindezen erények elismerésekor sem mehetünk el azonban a tévedések, vagy féligazságok mellett megjegyzés nélkül. Vörös fonalként húzódik végig a regényben a pedagógusfőhősnek, Szabó Mártának az „elméleti pedagógia” iránti ellenszenve, sőt, gyűlölete. Ez helyeselhető is addig és akkor, mikor az irreális élet valóságával nem számoló, a felszínes, tudománytalan neveléselméletet bíráljuk. Szabó Márta azonban itt is csak féligazságig jut el: valóságos fétist csinál a maga szűkkörű, kevéssé átgondolt nevelési tapasztalataiból, lényegileg nem, vagy alig vesz tudomást arról, hogy van szocialista nevelés- tudomány is a világon. (Egyébként tény az, hogy a „szocialista nevelés” kifejezés nem fordul elő a regényben. Persze a hiba nem ebben a tényben magában van ...) Ezzel az egyoldalú (sőt sokszor már a demagógiához hasonló) beállítottsággal függ össze, hogy Szabó Mária kétségbevonja, sőt gúny tárgyává is teszi szocialista pedagógiánknak nem egy helytálló tételét, álláspontját is. Pl. több helyen is kiütközik az a vélemény, hogy a verés nem is olyan elítélendő, helytelen eszköz. (Pl. mikor az öreg Pongrácz ráver Zsófira, annak ez szinte jólesett; vagy édesanyja szinte jobban szereti Zsófit, mióta megverte stb. 207, 229.1.) VT agy: gúny tárgyává te' szí azt a helyes tételt, hogy a gyermeket nem szóbeli bocsánatkérésre, hanem a hiba belátására kell nevelni. (209. 1.). A példákat még sorolni lehetne ... Szabó Márta úgy gondolja, az elméleti cikkek, tanulmányok nem foglalkoznak eléggé a gyakorlat fontos, mindennapi kérdéseivel. (Ebben sok tekintetben igaza is van.) Milyen témát találna viszont 6 fontosnak? Többször is morfondíroz azon (122., 135. 1.), miért nem írnak tanulmányt az olyan gyermekről, akiknek mindenkijük él, mégis árvák? Mit lehetne tenni az olyan gyermekért, akinél nincs jogalap, hogy elvegyék a helytelenül nevelő gyámtól? Kérdezhetjük: vajon ez a probléma nevelésügyünk egyik fő kérdése, amiről tanulmányokat, sőt könyveket kell írni, amivel egy tudományos intézetnek foglalkoznia kell ? Kétségtelen, hogy vannak ilyen, nem kevés fejtörést, nehézséget jelentő esetek. Mit kell itt tenni? Sokat segít-e, ha erről egy tucat vaskos könyvet írnak? Nem többet használna, ha olyan jogszabályt alkotnának, amely bizonyos indokolt esetekben intézeti elhelyezést írna elő az ilyen gyermekek számára, kivenné őkrt a kedvezőtlen otthoni környs- zetből? Es ami még fontosabb: sok, jól felszerelt, kitűnő nevelőkkel ellátott intézményt kellene építeni, ahová az ilyen gyermekeket elhelyezhetjük. Ez alighanem sokkal fontosabb, mint tanulmányokat irkáiul a témáról. Érdekes, hogy az állítólag „gyakorlatiasan” gondolkodó Szabó Mártának ezek az egyszerű — persze, sok anyagi befektetést kívánó cselekvések nem jutnak az eszébe. ü1 nnél a pontnál ötlik sze■*-J műnkbe világosan a regény egyik nagy fogyatékossága: a szocialista társadalmi perspektíva, a valódi társadalmi cselekvés szem elől tévesztése, szűkkörű, egyéni problémáknál való megrekedés, felszínes prakticizmus. Érdekes viszont, hogy az nem fordul meg Szabó Márta fejében, miért nem foglakoznak többet és jobban a világnézeti neveléssel (pl. ateista neveléssel), a szocialista jellem- rievelés számos lényeges kérdésével. Milyen viszont az a gyakorlat, amelyet Szabó Mártánál, a kiváló nevelőnél tapasztalhatunk? Sok szorgalom, aktivitás, szervezőkészség és tapintat, meg töprengés is van a munkájában. Legtöbbnyire azonban a véletlen segíti, amit szerencsésen fel tud használni. Cselekvését, nevelői magatartását indokolni nagyon ke véssé tudja. A regény számos gondolatmenetét, belső monológját közli, nemegyszer igen terjedelmesen, de azokból éppen a pedagógiai tudatosság, a pedagógiai megfontolás sikkad el. Miért? Ez bizony egy ilyen nevelői témájú regénynél nehezen megmagyarázható. ★ Nincs terünk arra, hogy bővebb pedagógiai és esztétikai megjegyzéseket fűzzünk a regényhez. Csupán azokról a nevelési természetű problémákról és kételyekről szerettem volna röviden írni, amik a regény olvasása közben minden nevelőben és szülőben felmerülhetnek. IV em mondjuk azt sem, ’ hogy a könyvet ne olvassuk. csupán arra érdemes felhívni az olvasók figyelmét: erős kritikával forgassák a regényt. Ha így, eszmélkedve olvassuk Zsófika történetét, nem egy értékes gondolathoz veze- heti el a kritikus olvasót. Dr. Berencz János, főiskolai tanszékvezető. A sor történetéből Münchenben, a bajor sör hazájában, rövidesen „sörmúzeumot” rendeznek be, amely képekkel, dokumentumokkal, valamint a sörgyártás különböző korszakból való szerszámaival mutatja be a közkedvelt ital egész történetét. A sör jóformán egyidős az emberi kultúrával, mert hiszen a kínaiak és a japánok már i. e. 3000-ben sört főztek a rizsből. Az ősi germánok is foglalkoztak a sörfőzéssel. Tacitus szerint a germánok söre „árpából, vagy gyógynövényekből készült ital, amely romlott borra emlékeztet”. A komlóval Közép-Európában csak a népvándorlások idején ismerkedtek meg. Ez a növény a sörfőzéssel kapcsolatban először egy 1079-ből származó okiratban szerepel. A XUI-X1V. századtól kezdve a komló felhasználása sörfőzésben általánossá vált. Ahol ma München városa áll, egy közeli bajor monostorból elkergetett barátok már a X. században foglalkoztak sörfőzéssel. Valószínűleg az általuk készített ár- palévolt az első, amely erősen emlékeztetett már a mai italra. Miután München Henrich den Löwen 1158-ban kelt alapító oklevelétől számítja fennállását, tehát a sörfőzés ezen a helyen még a városnál is régebbi keletű. Tunézia határozati javaslatot készül elttterteszteni a Biztonsági Tanácsnál Hammarskjöld Leopoidviltebe utazik NEW YORK (MTI): Pierre Wigny belga külügyminiszter, aki New Yorkba tart, hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács szerdán tartandó ülésén, elutazása előtt Brüsszelben kijelentette, panaszt kíván emelni a Szovjet-'' unió ellen, mert a Szovjetunió „sértő és támadó” álláspontra helyezkedett Kongó kérdésében. Hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ kilenc afrikai tagja: Etiópia, Ghana, Guinea, Libéria, Libia, Marokkó, Szudán, Tunézia és az Egyesült Arab Köztársaság ENSZ-kül- döttei kedden délután bizalmas tanácskozást tartottak, majd megjelentek Hammarskjöld ENSZ-főtitkárnál, akivel folytatták a bizalmas megbeszéléseket. Értesülések szerint a megbeszélésen a Biztonsági Tanács szerdai ülésével összefüggő eljárási kérdéseket vitatták meg. Hammarskjöld felkérte a kilenc afrikai ENSZ-ország képviselőit, tanácsadóként legyenek segítségére a kongói ENSZ- rendfenntartó erőknek. Ralph Bunche-nek, a Leopoldvilleben tartózkodó ENSZfőtitkárhelyettes, jelentésének már nyilvánosságra hozott szövege szerint megkezdődött a Leopoldville-ben levő belga csapatok visszavonása, a belga kézen levő kongói támaszpontokra. Bunche és a belga nagykövet megállapodása szerint a csapatok kivonása július 23-án befejeződik. Bunche közölte még, hogy a megállapodás értelmében ENSZ- csapatok veszik át a Ndzsi- Ji repülőterét, de ott továbbra is, mintegy 80 tagú belga csoport bonyolítja majd le a Kongóból távozó európaiak elszállítását. A jelentés végül hangoztatja, hogy az ENSZ rendfenntartó erőknek a hét végén már módjukban lesz gondoskodni a Kongóban tartózkodó valamennyi európai biztonságáról. LEOPOLDVILLE: Bunche jelentésének nyilvánosságra hozatalával egyidő- bén van Den Bosch belga nagykövet Leopoldvilleben sajtóértekezletet tartott. Kijelentette, hogy megállapodása Bunche- csel a belga csapatok kivonásáról, kizárólag a leopoldvillei egységekre vonatkozik. Mint mondotta, nem volt szó arról, hogy Belgium kivonja a Kongó más városaiban állomásozó több ezer katonáját. Ellenkezőleg, a nagykövet közléséből kiderült. hogy újabb belga ejtőernyősöket irányítottak Kongó keleti tartományának öt városába. A nagykövet arra hivatkozott, hogy Kongó különböző partjain belga állampolgárok továbbra is „veszélyes helyzetben” vannak és kérik a belga hatóságok segítségét. Ismételten kiemelte, hogy mind eddig nem jött létre olyan megállapodás az ENSZ-képviselőivel, amelynek értelmében kivonnák a belga csapatokat Kongó más városaiból. NEW YORK: New Yorkban Hammarskjöld ENSZ főtitkár környezetében kijelentették, hogy a főtitkár szombaton Leopoldvillebe utazik, de útját nem folytatja Elisabethvillébe.. Katanga tartomány fővárosába, jóllehet Csőmbe tartományi miniszter- elnök meghívta őt. Budapestre érkezett as Indonés Köztársaság első minisztere Dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívására szerdán Budapestre érkezett dr. H. Djuanda, az Indonéz Köztársaság első minisztere. Vele együtt hazánkba látogatott felesége is. A küldöttséget több -szakértő is elkísérte útjára. A ferihegyi repülőtéren a küldöttség fogadására megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, dr. Sík Endre külügyminiszter, a politikai élet számos más vezető személyisége. Megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője is. Dr. H. Djuanda és kíséretét dr. Münnich' Ferenc köszöntötte. — Nagyra értékeljük az Indonéz Köztársaság kormányának mindazon erőfeszítéseit, amelyek a világbéke megszilárdítására és tartóssá tételére, a népek közötti barátság és a jó nemzetközi kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére irányulnak. — Meggyőződésünk, hogy excellenciád mostani látogatáA Szovjetunió s igaz I MOSZKVA (TASZSZ): Moszkvában találkozó zajlott le a kpngói ifjúság képviselői és a szovjet—afrikai baráti társáság vezetői között. Ivan Fotyehin, a Szovjet— Afrikai Baráti Társaság elnöke. felszólalásában annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az afrikai népek a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes támogatásával olyan hatalmas erőt képviselnek, amely előtt meg Közös nyilatkozat pártközi iái PÁRIZS (TASZSZ): A napokban a Francia Kommunista Párt és a Görög Kommunista Párt küldöttségei találkoztak egymással, eszmecserét folytattak és kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről és fejlődéséről. A kedden közzétett közös nyilatkozat rámutat, hogy a két küldöttség nézetei teljesen megegyeztek a békeharc fontosságának kérdésében. A két küldöttség újból megerősítette, hogy egyetért a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képvisa szintén további hozzájárulást jelent Magyarország és Indonézia baráti kapcsolatainak megerősítéséhez és elmélyítéséhez — mondotta többek között. Dr. H. Djuanda az üdvözlésre válaszolva, a következőkel mondotta: , — örömmel, boldogan jöttem magyar földre. A hozzám és népemhez intézett kedves szavak is azt bizonyítják, hogy a magyar nép szívében baráti érzéseket táplál Indonézia és az indonéz nemzet iránt. Biztosítom önöket, hogy a mi szívünkben ugyanez a baráti érzés él. Elhoztam a kilencvenmilliós indonéz, népnek a magyar néphez szóló szívélyes üdvözletét Remélem, magam részéről is sikerül előmozdítanom néAmerikai h éleshangú bírált LONDON (MTI): Suliivar népszerű amerikai hírmagyarázó televízió-előadásában kijelentette: semmi sem bőszít: fel- annyira az egyszerű amerikai polgárt, mint amikor kiderül, hogy egy-egy hirtelen jelentkező súlyos külpolitika íz afrikai népek »arát ja kell hátrálniok a gyarmatosítóknak. A kongói ifjúság képviselői kijelentették, hogy népük a végső győzelemig folytatja harcát a szabadságért és a függetlenségért. Tüntetések G GUATEMALA (MTI): Guatemalában egyre feszültebb a helyzet. Mint az AP jelenti; kedden este az előzőleg elrendelt gyülekezési és tüntetési tia francia—görög •gyalusokról selőinek értekezletén elfogadott nyilatkozatokkal és békekiáltványokkal, valamint az európai tőkés országok kommunista pártjainak értekezletén elfogadott felhívással. t Átadta megbízó Népköztársaság új i MOSZKVA (MTI): Révész Géza, a Magyar Népköztársaság újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szovjetunióban szerdán a moszkvai Kreml Kata- lin-termében átnyújtotta meg- peink barátságát. Jóllehet kap- csolataink még viszonylag fia- t talok, e kapcsolatok kívánsá- gaink szerint évről évre fej- lődhetnek. Valamennyiünk' feladata, hogy erősítsük a köl- csönösen előnyös együttműkö- t dést. Rövid látogatásunkkal igyek- szünk új fejezetet nyitni az in- í donéz—magyar barátság törté- s netének könyvében. Meggyő- j ződésem, hogy ezt újabb és i újabb fejezetek követik majd, 5 amelyek barátságunk fejlődé- sének mind magasabb fokait- jelzik. A nagy tapssal fogadott üdvözlő beszédek után dr. H. 3 Djuanda dr. Münnich Ferenc- társaságában elhaladt a repü- . lőtér betonján felsorakozott s dolgozók hosszú sorai előtt, s- köszöntötte őket. lírmagyarázó ita Eisenhowerről i válságról a golfpályán értesül ■ az Egyesült Államok elnöke, a 7 ilyenkor Eisenhower Hagerty . útján közli álláspontét. — Nem én vagyok az egyet- 7 len amerikai — folytatta —, aki i torkig van a Fehér Ház szóvivőjével, ezzel a nagyképű, minden lében kanál alakkal. Hruscsov, ha állást kell foglalnia valamely kérdésben, nem bújik szóvivője háta mögé. Mac- millan sem helyettes államtitkárt szólaltat meg, amikor nei ki kell beszélnie. Az Egyesült í Államok megválasztandó új el- nőkének figyelmébe ajánljuk,- hogy sohase szóvivője útján fejezze ki véleményét. ruatemalában ■ lalom ellenére a főváros utcáía i tüntetések voltak a rögtönbí- , ráskodás kihirdetése ellen. A- tüntetők éltették a jelenleg- száműzetésben levő. haladó gondolkodású Jacöbo Arbenz Guzman, volt köztársasági elnököt. A tüntetőket a rendőrség oszlatta szét. A guatemalai kormány ki- ' menési tilalmat rendelt él este ' 10 órától hajnalig Ugyanak- . kor felfüggesztette minden politikai párt tevékenységét. levelét a Magyar moszkvai nagykövete : bizólevelét L. I. Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének. A megbízólevél átadásakor Révész Géza és L. I. Brezsnye* beszédet mondott.
