Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

/ 13S0. június 1», srérda RÉFOJSÁ© s A bolgár mesőgaxddság sikerei 15—20 évvel ezelőtt Bulgá­riában a Megművelhető föld­terület rendkívül sok, egészen abfő parcellára oszlott. Ter­méseredményeik hektáronként alig múlták felül búzában az 1000 kg-ot, kukoricában a 950 kg-ot, napraforgóban a 750 kg-ot. Emellett az egész or­szágbán kb. 3000 (15 lóerőre átszámított) traktor volt és ezék főleg a nagybirtokosok kézébén. Még akkor néhány faluban termelőszövetkezetet alakítottak. A nép győzelme, 1Ö44. szeptember 9-e után a BKP vezetésével természe­tesen és igen széles méretek­ben fejlődni kezdett a terme­lőszövetkezeti mozgalom. A szövetkezetesítés úgy történt, hogy emellett fenntartották a föld tulajdonjogát is. Ma a bolgár falu szocialista alapokra épül és a mezőgaz­daság efedményei minden el­múlt nappal nőnek. Azelőtt Bulgária főleg ga­bonatermő ország volt. Búza és más gabopafélék termesz­tésére a legjobb és legtöbb föl­dét foglalták le. Ma a gabona- teríhő földeket 6,5 százalékkal csökkentettük, a termelést pe­dig 28,6 százalékkal növeltük. A gabonaeredmények növelé­sével párhuzamosan folyik a munka az ipari növények ter­méseredményeinek növelésére: így pld. a cukorrépára, ken­der, len, dohány stb. Bebizo­nyítottuk azt, hogy kevesebb földről több gabonát, ipari nö­vényt kapunk. A mezőgazda­ság struktúrájában végbement mély változások kedvezően hatnak a mezőgazdasági áru­termelés növelésére. Bulgária azelőtt is híres volt szőlészetéről és gyümölcsésze- téről, mint a zöldségtermesz­tés mestereinek országáról be­széltek. A pótolhatatlan bol­gár kertészek szétszóródtak Európa valamennyi országá­ba. A szocialista átszervezés győzelme után azonban bebi­zonyosodott az, hogy jobb, ha nem kertészeket „exportá­lunk”, hanem megszervezzük a zöldségtermesztést. Meg­kezdtük a korai zöldségter­mesztést, megkezdtük a zöld­ség, de főleg a paradicsom és uborka üvegházi termesztését. Most Bulgáriában a korai pa­radicsomból 3,5-szer többet termelünk és 14-szer többet exportálunk. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy Bulgá­ria képes arra, hogy az év bár­mely szakában friss zöldség­gé! lássa el Európa piacait. Bulgária éghajlati viszonyai különösen kedveznek a szőlé­szet és gyümölcstermesztés fejlesztésének. A? utóbbi évek­ben a termelőszövetkezetek az ilyen vonatkozású munká­jukon igen sokat javítottak. Ennek eredményeként a me­zőgazdaság évenként sokkal több terméket nyújt, mint nyújtott a II. világháborúig, azaz 500 000 tonnával több ga­bonát, több mint 600 000 ton­nával több cukorrépát, több mint 200 000 tonnával több al­mát, több mint 400 000 tonná­val több paradicsomot, 60 000 tonnával több napraforgót, 40 000 tonnával több dohányt. A gabona hektáronkénti át­lagos terméseredménye 1500 kg fölött van, a kukoricás meghaladja a 2500 kg-ót és egyes mezőgazdasági növé­nyeknél magas rekorderedmé­nyeket értünk el. A múlt ősz­szel például Antimovo község (Burgász megye) komszomoi- brigád csoportja 8 hektárnyi területéről 12 000 kg gabonát takarított be hektáronként. Ma a termelőszövetkezetekben igen gyakori terméseredmény a hektáronkénti 3—4000 kg-os átlag. Az állattenyésztés is megfe­lelő fejlődést mutat. 1939-ben az egy tehénre eső fejési át- lág 450 liter volt, most 1958- ban ez az átlag 1633 literre emelkedett. A mezőgazdasági termékek állandó növelése lehetővé tet­te, hogy egy sor hagyományos­sá vált exportcikkünk kivite­lét többszörösére emeljük: így a zöldségfélékét, a tejtermé­kekét. a tojásét, a szárnyasét, a szőlőét, az almáét, az eperét stb. Ezek az eredmények jelen­tős mértékben a mezőgazdasá­gi munkák nagyfokú gépesíté­sének köszönhetők. Ma a szö- vetkezetesített bolgár faluban több mint 30 000 (15 lóerőre átszámított) traktor dolgozik. Ezt az állandóan növekvő gép­parkot a szakképzett emberek Két, élményékben gazdag, felejthetetlen napot töltöttek Budapesten a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszer­vezetének ifjúsági tanácsadó bizottsága vendégeként az egri 32-es számú Autóközlekedési Vállalat KISZ-fiataljai. A ki­rándulást, amely élénk érdek­lődést váltott ki az egri fiata­lok körében, lázas készülődés előzte meg. Különösen nagyon várták az egri kiszesek a bu­dapesti ifjú kommunistákkal való találkozást, s igen kiván­csiak voltak az ipari vásáron bemutatásra került legújabb gép j ármű vekre. A Szakszervezeti Székház előtt az ifjúsági tanács elnöke fogadta a vendégeket. A me­leg baráti fogadtatás után jó házigazdához illően bőségesen megvendégelték az egri fiata­lokat. Ezután került sor az emléktárgyak átadására. Ezután városnéző autóbusz­körsétára indultak. Megláto­gatták a 16-os számú Autó- közlekedési Vállalatot, ahol ugyancsak megajándékozták egész sora gondozza és dolgo­zik vele. Annak ellenére, hogy az ed­digi eredmények sem jelen­téktelenek, a párt és a kor­mány a múlt ősszel azt a fel­adatot tűzte ki, hogy új rejtett tartalékokat keressünk és gyorsítsuk meg a szocializmus építéséti össznépi mozgalom bonta­kozott ki az ország gyorsított gazdasági fejlesztése érdeké­ben. Ebben a mozgalomban a bolgár parasztság igen nagy részt vállalt. Csak 1959-ben 625 kis víztárolót, 671 szivaty- tyúállomást építettek és 1115 más, az öntözéssel kapcsola­tos munkálatot végeztek el. Ilyen módon lehetővé vált újabb 1660 hektár öntözése. Ezekkel együtt az öntözhető terület 616 000 hektárra nőtt, az 1939 évi 35 700 hektárhoz viszonyítva. Az öntözhető te­rület 1965-re eléri a kétmillió hektárt. Azzal egyidejűleg, hogy a földeket öntözéshez előkészí­tik, mozgalom keletkezett arra vpnatkozólag is, hogy az elha­gyatott és elpusztult földeket termővé tegyük, a hegyoldala­kat pedig teraszosítsuk. Tera- szosítva és mélyművelésre al­kalmassá lett téve 124 000 hek­tár. Ezeket a földeket szőlő­vel és gyümölésösökkel tele­pítjük be. A bolgár mezőgazdaság vo­nalán elért eddigi eredmények azonban korántsem olyanok, amennyit el lehet érni. Ezek az eredmények eddig nem sej­tett perspektívákat nyitnak új győzelmek felé. őket egy kis présgéppel az üzemlátogatás emlékére. A budapesti elvtársakban igen jó idegenvezetőkre talál­tak. A nevezetesebb emlék­művekre, épületekre mindig felhívták a figyelmüket. Ra­gyogó időben mesés látvány tárult az egriek elé a gellért­hegyi felszabadulási emlékmű megtekintésekor. Mindig szívesen gondolnak vissza a Ferihegyi repülőtéren éltöltött percekre. Azóta is gyakran beszélnek az Engels téri autóbuszállomás korszerű berendezéseiről. Másnap kisebb társaságokra szakadozva mindenki oda­ment, ahová éppen akart. So­kan voltak az ipari vásáron, az Allatkertben és szinte vala­mennyien felkeresték a Vidám Parkot. Egy jól sikerült kirándulás emlékeivel, s megannyi kedr vés felejthetetlen .élménnyel gazdagodva tértek vissza az egri 32-es számú AKÖV KISZ- fiataljai. D. I. Kitűnően sikerült as egri fiatalok társaskirándulása GYŰLTEK, GYÜLEKEZTEK a sötét felhők a kupecvilág egén, addig-addig. míg egyszer aztán beborult végleg. Az egy­kori kupec, Kerékgyártó Ba­lázs, úgy ténfergett naphosszat a ház körül, mint akiből kilop­ták a léiket. Furcsa ember volt ez a Kerékgyártó Balázs. Nagy pocakjából úgy álltak ki kurta­vastag végtagjai, hogy ha az ember végignézett rajta, ön­kéntelenül is a teknősbéka ju­tott eszébe. Széles, húsos áb­rázata egy pillanatra sem árul­ta el gondolatait. Apró. sanda szemének csak éppen hogy volt válami kis nyílása. — Egész életében nem dolgo­zóit két pénz árút — mondogat­ták róla a szomszédok — mégis élt ez mindig. Kerékgyártó valóban lenézte a kétkezi munkát, titokban af­féle speciális értelmiséginek tartotta magát. - A vásárhoz ész kell — szokta mondani —, akinek pedig esze van, annak a kéz legfeljebb arra kell, hogy parolázzék vele. Amikor aztán a parólázás korszaka lejárt, megállt. Nem csinált semmit, csak adósságot. Egyre jobban érezte azonban, hógy kopik körülötte a levegő. A fftle már megszokta. hogy csak a számára előnyös han­gokat fogadja be, de két szó elől hiába zárkózott el, mindig ott motoszkált a fejében: — „Adós, fizess!” Ám sehogy sem tudta dolog­ra fogni magát. Kijárt hajdani dicsősége színhelyére, a mar­havásárba. ott ődöngött. amíg a vásár tartott és élvezte feltá­madó emlékeit. EGYSZER A SZOKÁSOS vásári bolyongás közben érde­kes alkudozás ütötte meg a fü­lét. Közelebb húzódott és ki­hallgatta. Szép kis tarka tehén­re folyt az alku, a tulajdonos parasztember, és egy vidéki, idősebb házaspár között. Az ember sehogy sem engedett az utolsó árból. A vevők még egy­szer. kikötötték, hogy mit fizet­nek a tehénért — az ember ne­met intett, hát egyelőre elmen­tek. Kerékgyártó tapasztalat­ból tudta, hogy nem véglege­sen. Jól látta rajtuk, hogy meg­veszik a tehenet, csak előbb el­mennek egy kicsit, és megjár- káltatják magukban a vásár­lási gondot. — Szép jószág — mondta a tehenes a gazdának, amikor a vevők elmentek. — Ajándék azért a pénzért. — Inkább levágom, mint hogy olcsóbban adjam — felelt a tehenes. Közben a vásárlók vissza- vissza tekingettek és látták, hogy Kerékgyártó a tehenes sei beszél. Észrevette ezt a kupec A kupec is és hirtelen megérezte, hogy ütött a cselekvés órája. Utána eredt a vevőknek. — Várjanak — szól egyene­sen az embernek, mikor elérte őket. — Mit adnak hát ezért a tehénért? Az ember megmondta, hogy ragaszkodik ahhoz, amihez az elébb. — Hát nem bánom — adta be­leegyezését Kerékgyártó. — Nem akartam szólni az imént, mert a testvérem — (itt a tehe­nes felé bökött), nagyon köti az ebet a karóhoz. De hát vala­mi szavam nekem is csak van, igaz-e? Mert hát olyan örök­ség-féle a Riska. az anyánk után. Ezer foglaló jó lesz... — nézett az emberre, s nyújtotta jobbját. AZ EMBER TÉTOVÁN be­lecsapott. Kerékgyártó nem engedte el a kezét. — Volna még itt valami — hunyorított hamisításán. — Iszunk itt a kocsmában egy ál­domást a Riska egészségére. A vevők ebbe is belementek. A kocsmában pontosan leszá­molták a pénzt. Kerékgyártó megolvasta gondosan és elrak­ta. Koccintottak, majd a kupec kikért még három féldeci italt, és mint akinek nagy mulasztás iut az eszébe, a homlokára csa­póit. Minden kezdet nehéz — még az autóvezetésben is ... — NA KÉREM, akkor ugye, megértette, hogyan kell a se­bességet be- és visszakapcsolni a Csepel-dieselen. Máskülön­ben is, aki már huszonöt óra hosszat vezetett személygépko­csit, annak ez nem jelenthet különösebb nehézséget. Indul­junk el... Mészáros József, az oktató, összpontosítja figyelmét. Min­den idegszálával tanítványát, a teherautó kormánya mögött ülő Sas Gábort figyeli. A kocsi megmozdul. Lassan a kapu alá kanyarodik, s itt egy kicsit oda kell kapni a kormányhoz az oktatónak, mert veszélybe ke­rült a kapu egyik szárnya. Még néhány pillanat a kika­nyarodás miatt, aztán a kocsi már az utcán zörög. — Adjon több gázt, aztán kapcsoljon tovább — hangzik az újabb utasítás, majd hirte­len egy kicsit keményebben: — ne rázogassa kérem a sebes­ségváltót, mert nem találja meg a következő sebességet. — Irányjelzőt kapcsoljon, mert előzünk, s nem akkor kell kapcsolni, amikor már tel­jesen áttértünk az út balolda­lára. —- Nem volt jó a visszakap­csolás. Elmagyaráztam, hogy ilyen esetben, amikor a motor üresen jár, egy kis gázfröccsöt kéll adni, mert máskülönben minden fógaskerék megrecs- csén. A Sás úton a Tatarozó Vál­lalat telepéről lovaskocsi igyekszik az útra. A lovakat hajtó férfi nem néz körül, csak üti a rúd mellé fogott állato­kat, s pontosan a teherautó elé hajt. Alig van idő a kormány elfordítására, s centimétereken múlik, hogy ki lehet kerülni a trappoló lovakat. — LATJA, EZÉRT nem árt az óvatosság. A gépkocsivezető sohasem tudja, mi vár rá a kö­vetkező utcakereszteződésnél, kapunál. Maga meg majdnem neki is ment a lovaskocsinak. Mirevaló akkor a fék? Arra bármelyik pillanatban rá kell tudni lépni, nem pedig először gondolkozni, latolgatni. Így megy az oktatás, míg a teherautó, nem túlzottan sebe­sen, a város utcáin döcög. Sok még a hiba a tanulóvezetőnél. Ideges, bizonytalan, hiába ma­gyarázza meg az oktató több­ször is, hogy ezt, vagy azt a hibát miért kell elkerülni, új­ra elköveti. De hát ez így van mindenki­nél. Minden kezdet nehéz — még az autóvezetésben is. A Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség egri szervezetében azon­ban szeretettel, s nagy türelem­mel foglalkoznak mindenkivel, aki le szeretné tenni a gépko­csivezetői vizsgát. Tapasztalatuk, gyakorlatuk bőségesen van ezen a téren az itt működő vezetőknek, okta­tóknak, hiszen lassan hat esz­— Ejnye, megyék már, szó­lok az őcskösmek, hogy ne árul­ja a más tehenét. Nevetett. — Várjanak, jövök mindjárt. Persze nem a tehenes felé ment, hanem pont ellenkező irányba — hazafelé. A vevők meg vártak, miközben nőttön- nőtt bennük valami izgalom. — Gyere anyjuk, nézzük meg. hol maradtak ennyi ide­ig — szól pár perc múlva az ember. Kimennek, hát látják ám, hogy a tehenes még mindig ott ácsorog a Riskával, a „bátyja” meg nincsen sehol. No. az asszony meg kezdte mondani azonnal, hogy neki az idősebb ember nem tetszik, miért is kellett annak az a fog laló előre. Az ember meg csak sietett a tehenes felé, hogy a szipogó asszony alig tudta kö­vetni. — MIÉRT NEM JÖTT MÁR, ott várjuk a kocsmában — szólt az ember a gazdához, mikor odaért. — Hat megvettük a te­henet. — Tőlem? — csodálkozott a tehenes. Vagy megadják érte, amit kértem, vagy nem adom, megmondtam! — Ejnye na. ne viccéljen, a bátyja már eltette a foglalót is tendeje, 1954-ben kezdték el az első csoport oktatását. Azóta százak és százak álltak a vizs­gabizottság elé, hogy számot adjanak tudásukról, s bizonyít­sák felkészültségüket, elméleti és gyakorlati téren egyaránt. A tanfolyamok részvevőinek többsége bevonulás előtt álló sorköteles volt mindeddig. Most azonban másokkal is bő­vül a kör. Azokkal a tartalékos honvédtisztekkel, akik ugyan­csak szeretnék elsajátítani a gépkocsivezetés tudományát. A szövetségnél lehetőséget terem­tettek arra, hogy ők is bekap­csolódhassanak fokozatosan az oktatásba. NAGYON HASZNOS kezde­ményezés, és megoldás ez. A társadalmi oktatók szívesen vállalják a sok munkát, s azt is, ha még több lenne. A biz­tonságos közlekedés érdekében, a balesetek csökkentéséért. — Nem mehet ez így tovább — mondják —, hogy annyi balesetet okozzanak a gépjár­művezetők a megyében. Szeretnék bevonni az okta­tásba a motorosokat és a ma­gángépkocsivezetőket is. Mert mi volt eddig a helyzet? Ha valaki például új gépkocsit vá­sárolt, felmutatta a kifizetést igazoló papírt, s máris vizsgáz­hatott. Hogy aztán később de­rült ki hozzá nem értése, s eb­ből nagyon sok baj, baleset is származott— az már más lap­ra tartozik. Pedig szigorúbban kell ven­ni ma, a mindinkább növekvő forgalmat tekintve, a gépkocsi- vezetők felkészültségét. Az MHS-nél például már ott tar­tanak, hogy a következőkben Az évszakok nem a naptár szerint következnek. Hogy mi­kor lesz tavasz, vagy nyár, az nem attól függ, hogy mi van a naptárban, hanem: mikor ren­dezik meg a divatbemutatót? Amikor erre sor kerül, már biztos lehet az ember a dolgá­ban: új évszak következik. Az Egri Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat ezúttal Hatvan­ban jelentette be ízléses ru­háival és csinos manekenjei- vel a nyár érkezését. Divatbemutatót rendeztek a Hatvani Cukor- és Konzerv­gyár kultúrtermében, ahol kö­rülbelül 40 nőiruhát, valamint fürdőcikket mutattak be, A közönség megtudta, hogy mi a divat I960 nyarán A egy­más után következtek a bőal­jú, szűkderekú, széles gallér­ral díszített könnyű, színes nyári ruhák. A fürdődresszek egybeszabottak az idén. Divat a halásznadrág, de a pasztell színű, hosszú nadrágok is — mérgelődött az ember. — Miféle bátyám? Nincs né kém. kérem, senkim, olyan egyedül vagyok, mint a kívü tartott kisujjam — mondta most már a tehenes is mérge sen. A vevők elé csak most tárul ki teljes egészében a tiszta igazság. Becsapta őket, elvitte a pénzt. Hová? Merre? Most mi lesz? Ezer forintért sírni lehet sok-sok munkából került és el lopták tíz perc alatt. Hiába dolgoztak érte. oda a pénz... Körülfogják az emberek a póruljárt vevőket. Lassan ki­derült, mi történt. Valaki kun­cog az eset fölött, a többiek sajnálkoznak, a kis riadt őre geknek meg segítségért kap­kod a tekintete. Letörtem áll nafc a kör közepén. — Balázst láttam itt — szó egy ember. — Csakugyan, hol van Ke­rékgyártó? — Nem látták Kerékgyártót’ Pár perc és mindenki a ku pecet keresi. MIKOR A HÁZA ELÉ ÉR­NEK, már úgy tódulnak be az emberek, hogy adja elő a pénzt, amit elvett. Még be sem igazolódott, hógy ő volt a tét tes. a két öreg még oda sem ért, már elkezdődött az ítélet a kupecek egykori becsapott­jai verték istenesen ezt az egyet. Kiss János tanfolyamra jelentkező fiatalé* kát nem is veszik fel mindjárt, hanem előbb úgynevezett elő­készítőn vesznek részt, amely­nek ötven-hatvan órája, alatt kiderül, ki alkalmas egyáltalán a gépkocsivezetésre. N Ezt szolgálja majd a rövide­sén az MHS rendezésébén sór- rakerülő KRESZ-vefseny is, amelyet rendes városi forga­lomban, az autósok, motorosok minden „akcióját” pontozva bonyolítják le. Szükség van a Magyar Hón­védelmi Sportszövétség ilyen természetű munkájára. Azért is, mert mind több fiatal sze­retne megismerkedni az autó- és motorvezetés rejtelmeivé!, s azért is, mert a forgatóba vá­lóban mindenben teljesen tisz­tán látó embereket követel. EGERBEN, Hatvanban és Füzesabonyban már ennék alapján dolgoznak az MHS- szervezetek. S hogy nem rosz- szul, az elsősorban a társadal­mi oktatóknak köszónhétő. Mé­száros Józsefnek, aki a hon­védséghez már mint tanult ve­zető vonult be Egerből, s haza­térése után ugyanitt vállalt ok­tatást; az idős Gál Andrásnák, aki a tűzoltóságnál rá háruló nehéz szolgálat után, mióta Egerben megkezdődött a gép­kocsivezető oktatás, minden­nap itt van, s önféláldozóán dolgozik, s társaiknak, akikről ugyancsak dicsérőleg lehet megemlékezni. Azt írtuk: minden kezdet ne­héz — az ő segítségükkel azon­ban minden nehéz kezdet után jó gépkocsivezető válik fiatal­jainkból. — ger. __ Ga ál Béla, a szak-kőnfehán- szié nemcsak a ruhákat, ha­nem mindjárt az árakat is is­mertette és a közönség egy­forma tetszéssel üdvözölte mind a kettőt. Az ok egysze­rű: a kiskereskedelmi vállalat szép, és ízléses ruhákat muta­tott be, és ami a legfőbb: igén olcsó áron kerülnek ezek a ruhák forgalomba. A divatbemutató arról győz­te meg ismét a közönséget, hogy a konfekció egyre igé­nyesebb és olcsóbb. Persze, egy-egy ilyen divat- bemutató nemcsak tanulás, azaz nemcsak „ismeretterjesz­tő jellegű”, hanem szórakozás is egyben. Dzsessz zene üte­mére lépkednek a manekenek, és a bemutatók közötti szüne­teket eleven, színes műsor töl­ti ki. Ezúttal a Gárdonyi Gé­za színház kitűnő művészéi: Olgyai Magda, Kanalas László, Szabadi József szórakoztatták a közönséget, közreműködött még Valentin Kálmán és a Kiskereskedelmi Vállalat népi tánccsoportja. Jó műsor, szép ruhák — ez jellemezte a divatbemutátót. — Kéjé — — EGERBEN, a vasútállo­más mellett kétemeletes, új irodaház épül a Heves me­gyei Tanács Építőipari Vál­lalat részére. Az új épület el­ső emeletének építését már befejezték, a munkálatokat úgy végzik, hogy az új iroda­házat még az idén átadhas­sák rendeltetésének. Küszöbön áll a végső győzelem a gyermekbénulás ellen A Világegészségügyi Szerve­zet genfi ülésén Viktor Zsda- nov szovjet egészségügyi mi­niszterhelyettes beszédet mon­dott, amelyben kifejtette, hogy a Szovjetunióban igen nagy vá­rakozással néznek a hatalmas méretű oltási kampány elébe, amelynek során hat hónaptól egy éven belül nem kevesebb, mint 80 millió embert oltanák be a Sabin-féle élő vírusos, gyermekbénulás elleni vakci­nával. Ha ez a kísérlet kiélégítő eredménnyel jár - mondotta Zsdanóv professzor —, a gyer­mekbénulás éppen olyan le­küzdött járványnak tekinthető, írrunt a diftéria. Nyári ruhák premierje Hatvanban

Next

/
Oldalképek
Tartalom