Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-28 / 151. szám
I960, június 28., kedd NßPÜJSÄG s / A QLn.nie.fLM. főttünk A váj-osl tanács előtt (elvonuló kórusok kónös énekében a gyöngyösi Városi Művelődési Ház énekkara énekel. követelt. Hogy csak egyetlen példát említsek, a székesfehérváriak hajnali három órakor érkeztek meg Egerbe, s az ünnepélynek fél tizenegykor lett vége. A karnagyokat a városi tanács látta vendégül vacsorára, majd a kis tanácsteremben megbeszélés kezdődött, az elmúlt hangverseny értékelése, az új rendezés megtárgyalása volt a fó szempont. Szorzó elvtárs megnyitója után termékeny vita alakult ki. amelynek eredménye a következő dalosünnepen fog megmutatkozni. Abban minden karnagy egyetértett, hogy Auer Gyula megyei karnagy az elgondolását egy mérnök agyával s egy muzsikus szívével váltotta valóra. A rendezés nagyszerű volt. Ezen a dalosünnepélyen kő szöntötte a Népművészeti Intézet és Eger közönsége Huszthy Zoltán karnagyot, aki negyven éven át lelkes apostola, eredményes munkát végző karnagya volt az Egri Dalkörnek, A jubiláló karnagy énekkarától kedves ajándékot kapott. (Márkusz László (elvételei) Szén Júliának, a Magyar Rádió J61 Ismert riporterének nyilatkoznak a lőrinci népi együttes vidám lányai, asszonyai. Zökkenőmentes, arányaiban impozáns megmozdulás, amelyben a megyei és városi tanács népművelési dolgozói komoly segítséget nyújtottak. A huszonhét tagú rendezőgárda a helyén volt. Tudta a feladatát és megmutatta azt, hogy mire képes egy lelkes, ügyszerető kollektíva. Talán legtalálóbban Fasang Árpád, a Budapesti Zeneművészeti Szakiskola igazgatója értékelte a dalosünnepélyt, amikor így szólt „A jó szervezés mintája, a jó produkciók sorozata volt” Az effvik, sokak szerint legpozitívabb érték talán az, hogy az énekesek között feloldódott az egymást csak bírálni hajlandó hangulat ehelyett nemes belső aaned versengésnek lehettünk tanúi, amely föltétlenül előbbre fogja vinni a kó- rusművészet fejlődését. A karnagyok mindegyike őszinte örömmel üdvözölte Karai József és Cser Gusztáv zeneszerzőket, akik részt vettek a dalosünnepélyen s a karnagyi megbeszélésen. Ennek is oka van. A sok ezer példányban kinyomtatott kotta mindig idegen mindaddig, amíg a kórus fel nem szívja, míg gyúrható nem lesz a mű. De a kórusvezető részére nem közömbös az sem, hogy ki szerezte a művet? Mit ad önmagából? Ezért és még sok másért üdvözölte mindenki a kedves vendégeket különösen meleg szeretettel Mindent összefoglalva elmondhatjuk — Eger méltó hely arra, hogy itt kerüljön megrendezésre az országos dalosünnepély! Cs. Adám Éva fl termelőszövetkezetekkel kapcsolatos tevékenységről, gomtokrél tárgyaltak szombaton Egerben a jogászok A bírósági gyakorlatban mindig a legnehezebb dolgok egyikének számított a hatáskör, vagyis a bírósági útra terelés kérdésének eldöntése. Ezzel kapcsolatosan aztán sorban jönnek elő az újabb és' újabb problémák, amelyek nagy része most, a termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlődése idején leginkább a közös gazdaságok jogi kérdéseivel kapcsolatosak. Ezekről a problémákról rendeztek vitát szombaton Egerben, a Helyőrségi Tisztiklub nagytermében a megye bírói, ügyészei és ügyvédei» a Magyar Jogász Szövetség Heves megyei Csoportja és az Egri Ügyvédi Kamara áltál kezdeményezett termelőszövetkezeti ankéton. Az ankét elején Bíró József elvtárs, a megyei párt- bizottság másodtitkára kívánt jó munkát a szép számmal összejött jogászoknak, valamint a meghívott és az ankéton részt vevő termelőszövetkezeti elnököknek. Valóban, most visszatekintve az itt végzett munkára, elmondhatjuk, hogy a további tevékenységet s a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos jogi feladatokat tekintve, a munka eredményes volt. Különösen dr. Bacsó Jenő, az Igazságügyminisztérium osztályvezető-helyettesének vitaindító előadása mondható értékesnek, mivel már e rövid beszéd tisztázott egy sor még meglevő problémát. Az előadó elöljáróban a termelőszövetkezetek és a tagok közötti jogvitákkal foglalkozott. Elsőnek a tagsági viszonyból származó, másodiknak a nem tagsági viszonyból származó jogvitákról beszélt. Utána a termelőszövetkezetek egymás közötti jogvitáival kapcsolatos helyes intézkedésekről szólt, majd a termelőszövetkezetek és más szocialista szervezetek közötti, végül a termelőszövetkezetek és nem szocialista szervezetek közötti jogviták kerültek szóba. — E csoportosításon belül természetesen még figyelembe kell vennünk az ügyek természetét is — mondotta a többi között dr. Bacsó Jenő. — Nem kell külön beszélnünk a büntetőjogi, a munakjögi, valamint az általában igazgatási természetű vitákról, mégha azokban termelőszövetkezeti és nem termelőszövetkezeti felekről is van szó. Meg kell azonban vizsgálnunk a polgári viták eldöntésére vonatkozó problémákat, mert éppen ezek vonatkozásában hozott az 1960. évi 8. számú törvényerejű rendelet új szabályokat. A minisztériumi osztályvezető-helyettes ezután részletesen foglalkozott az egyes pontokkal. A termelőszövetkezetek és a tagok közötti vitákkal kapcsolatban figyelmeztetett arra, hogy a tagsági viszonyból származó viták első fokon akkor is a termelőszövetkezet közgyűlése, vagy vezetősége elé tartoznak, ha azokra a tagsági viszony megszűnése után került sor, s ezeknek csak végső elbírálására hivatottak a járási tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a bíróságok. Külön foglalkozott az élőadő a bíróság károkozással kapcsolatos hatáskörévei és az itt felmerült problémákkal. Mint vitaindítójából kitűnj nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a termelőszövetkezetek ügyeivel kapcsolatos bírósági tárgyalásokon a bíróság tanácsában lehetőleg ugyancsak termelőszövetkezeti népi ülnökök foglaljanak helyet, akik a maguk tapasztalatai alapján is közelebbről alaposabban ismerik a közös gazdaságok életét. Dr. Bacsó Jenő nagy sikerű és szakszerű vitaindítója után dr. Juhász Lajos megyei bírósági tanácsvezető, dr. Gyulavári Endre megyei főgyészségi ügyész és dr. Bonta Bertalan hatvani ügyész szólaltak fel elsőként. Hozzászólásukban és az utánuk következők is felszólalásaikban kihangsúlyozták: a jogásztársadalom előtt álló feladatok, most, a termelőszövetkezetek megerősítése idején nagyok, komolyak. Mindegyikük felszólalásából kitűnt azonban, hogy a jogászok felkészültek erre a munkára és tevékenységüket a továbbiakban nagymértékben segíti ez a szombaton lezajlott, sok problémát tisztázó és a különböző kérdésekben a iö- vőbeni határozott döntést előmozdító termelőszövetkezeti ankét is. A vita végén dr. Bacsó Jenő válaszolt meg a kérdésekre, majd dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára elismerő okleveleket nyújtott át a termelőszövetkezetek munkáját eddig is segítő több jogásznak. Az ankéton egyébként dr. Gál György, az Egri Ügyvédi Kamara elnöke a megyei tanács rendelkezésére bocsátotta nyomdakész állapotban az új termelőszövetkezeti jogszabályok kéziratát fW. L.J fJ)íUjiita£kéjfL Megeredt az eső. Az imént még sütött a Nap, de valahonnan nagy hirtelenséggel felhő szökkent az égre és úgy bekergette a járókelőket a házak kapui alá, hogy mosolyogni kellett ezen a furcsa verseny- futáson. Már én is elég szánalmasan néztem ki átázott ruhámban, amikor végre meghúzódtam egy eresz alatt. Kiürült az utca, s az eső most már úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. — Ni csak! — valaki még mindig ázik,- hiába próbálgatja kendőjével eltakarni testét, a hideg víz csak megtalálja magának az utat. Gyorsan körülnéz, hol találhatna magának menedéket, észreveszi az ereszt, ahol állok és odafut. Zsebkendőt vesz elő és azzal törölgeti arcát. Ügy látszik, ismerheti a mellettem szorongó bácsikét, mert nevén szólítja: — Mi az, Pista, maga is elázott? >- Amúgy istenigazából! — válaszol a csizmás ember, s pipára gyújt. — Inkább most esse ki magát, mert itt az aratás, s akkor szívem szerint valóbb a napsugár. Elővette a pipa- szurkálót, s meg- lökdöste a dohányt, nagy karikát eresztett a füstből és folytatta: — Mari, látta-e már a fiam ábrázatát ott a kirakatban? — A kirakatban? Hogy kerül oda? — No, mindjárt megmutatom! A felhő közben, úgy látszik, megsokallta, lassan tovább állt és kisütött a Nap. A kapuk alól elindultak az emberek, elsőnek egy fiúcska merészkedett az útra, s vidám gyermekhangján ujjongott az elkésett, s most földre érő esőcseppek láttán: esik eső, süt a Nap, Paprii ka Jancsi moso* gat... s=5 azután eltűnt az utcasark kon. A járókelők nyüzsögni kezdtek és Pista bácsi is elindult Mari né* nivel. Nyomukba szegődtem. Megálltak az egyik üzlet hatalmas kirakata előtt, ahol az üvegtáblák mö* gött ott állt díszesen a ' Hatvani Bajza József Gimnázium most vég- zeit növendékeinek tablója. Sok kedves, érett fiatal sorakozott egymás mellett, Pista bácsi keresgélés nélkül bökött uj- jával az üvegre: — Nézze, ott van, — az az én fiam! — Nagyot szippantott a pipából és elégedetten simított végig magya- ros bajuszán. — Most érettségizett és ő is a termelőszövetkezetbe jön — haza! Mert ott van az ö otthona is, s azért tanult, hogy tanít* hasson minket... Dr. Rőczey Ödön a mintegy kétezer főnyi közönség sokáig tárgyalta a hallottakat, volt, akit elgondolkodtatott az a perspektíva, amit itt ezen az estén látott, hallott. A kórus tagjai szállásukra tértek, mert az a teljesítmény, amit végeztek, sok fáradtságot András: Lenin dalában megszólalt az egri általános iskolák közös gyermekkara is. A dalosünnepélyen az egriek meleg szeretettel tapsoltak az ugyancsak vezénylő Huszthy Zoltán karnagynak, aki karnagyi működésének negyvenedik Dr. Rózsa Sándor, a városi tanács titkára üdvözli a megjeleni dalos sokat és vezetőiket, hogy itt tartsák az új úton járó mestert És most alig húsz esztendő múlva itt, a főszékesegyház monumentális terén áradó erővel. diadalmasan tört utat az új, a kollektív éneklés megvalósult gondolata. Egyszerre százak ajkán hangzott fel a dal mestereinek csodálatos polifóniája. A kivilágított éjszakában a leheletfinom pianótól a dübörgő fortéig játszottak karmestereink az emberi hanggal, a legcsodálatosabb, legtökéletesebb hangszerrel Nagyon sokban, alapjaiban különbözött ez a dalosünnep az eddig elhangzott dalosverse- nyektől Auer Gyula megyei 'karnagy elképzelésében megjelent a kollektív éneklés gondolata. A Népművészeti Intézetben Szerző István, itthon Dienes Tibor és Kiss István lelkesen fogadták az újszerű elgondolást. A karnagyok? Nos, ki így, ki úgy fogadta az elképzelést, de jellemző módon senki sem akart szántszándékkal gátjává válni a születendő újnak. És a karnagyok nyakukba vették az országot, hogy megismerkedjenek azokkal a kórusokkal, melyeket egy művel egyszerre fognak vezényelni. A gondolat egyre szebbnek, egyre megvalósíthatóbbnak tűnt. Amikor aztán először gyulladt ki a fény a csaknem ezer énekes fölött, amikor felzúgott az egész országot bejárt Dal a felszabadulásról. amelyet a szerző avatott keze vezényelt, ez ingadozók is döbbenten figyelték a dal szárnyalását. Most már elhitték, hogy ez a rendezés valóban jelentős lé pés volt ahhoz, hogy a dalos találkozót dalosünneppé, ün nepéllyé emeljük. Egymá után léptek a pódiumra a ki váló karnagyok, hogy megszó láltassák az 1570-es évek „ze nefijedelmén ek”, Lassusnak híres Zsoldos szerenádját majd az utolsó romantikus Mendelssohn kiegyensúlyozott a harmónia szépségét hirdeti művét: Búcsú az erdőtől, a Bu dapesti MÁV szimfonikusok pompás közreműködésével hallhattuk a londoni Händel muzsika csodálatra méltó utó' hangját: Haydn: Évszakok óra tóriumából a Tavasz-kórust Schumann után a szentpéter vári Ötök mozgalmából szüle tett Borisz Godunov címf Muszorgszkij-operából hallottuk a Forradalmi kórust. A múlt nagy zeneszerzőinél válogatott műsorát kedves színfolt—valljuk meg őszintén — remek szünetpótlószám választotta el a magyar szerzők műveiből álló második résztől Az élőfüggönyként előttünk már egyszer elvonult nyolc Heves megyei népi-ruhás csoport vezénylés nélkül néhány népdalt adott elő. A zene nagymesterei által megírt művek után friss színt, friss hangulati élményt jelentett a kedves népdalcsofcor. Kodály: öregek című művél igényes előadásban élvezhette a közönség. Külön meg kell emlékezni Karai József: Hevesi köszöntő című kórusművéről amely bemutató előadásban hangzott el ezen a dalosünnepélyen. Amit és ahogyan hallottunk, arra enged következtem, hogy ez a mű is bevonul az igazi magyar kórusművek közé. Az összkar előadásában hallottuk Karai Józsefnek igein népszerűvé vált Barikádra című vegyeskari és zenekari kompozícióját, Lóránd: A párttal a népért kezdetű mozgalmi dalát, s az egyesített összkar mellett a műsorzárás évét ünnepelte ezen a napon. Negyven év egy városban! Negyven év egy kórus élén. Tiszteletet ébreszt minden zenét, éneket szerető emberben az akarat egy ügynek ilyen kiy,Hegyek közt lakásom; Senkim a világon.. BARTÓK BÉLA Amikor a hatodik egri dalosünnep díszhangversenyének csaknem ezer főnyi összkarát megláttam, önkéntelenül legnagyobb zeneszerzőnk, Bartók Béla jutott eszembe. A negyvenes évek legmegrázóbb hangversenyének fájdalmas komorsága — Bartók Béla búcsúzott azoktól a könnyező emberektől. akik kevesen voltak ahhoz,- tartó szolgálata. A négy évtí■ zed alatt vele őszült kórusta- : gok szeméből szeretet sugár- • zott. mikor hallgatták Szerző i Istvánnak, a Népművészeti In- . tézet munkatársának közvet■ len, meleghangú Szerencsek!- ; vánatait. ■ Aztán kihunytak a fények,
