Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
XI. évfolyam, 120. szám ÄRA: 60 FILLÉR 1960. május 22., vasárnap AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! í fl Pentagon bajai [ — néhány nyilatkozat tBkréhen j Most már csökkent Nyugaton a csúcsértekezlet nyíl- [ vánvaló kudarca után a hét elején mesterségesen ma- \ gasra szított pánikhangulat. Nyugati hírforrások tanú- ( sága szerint itt-ott már józanabb hangokat is kezdenek 1 megütni. Egyébként, rendkívül jellemző, nyíltan mindösz- < sze a következők merték kifejezni, hogy támogatják a gyalázatos amerikai légikalózkodást: Huh Csüng, Dél- ; Korea új Li Szin Man-ja, Csang Kaj-sek, a tajvani báb: ? továbbá Serrano, a Fülöp-szigetek külügyminisztere. Hiá- I ba, ez újra igazolja a régi magyar közmondás bölcsessé- $ gét: „Madarat tolláról...” Ezzel szemben egyre szaporodnak az olyan nyilatko- 5 zatok és kommentárok, amelyek azt mutatják, hogy Nyu- í gáton sokan igyekeznek elhatárolni magukat az ameri- > kai provokátoroktól. í Stevenson, az amerikai Demokrata Párt egyik veze- I tője például kijelentette, hogy a Köztársasági Párt ural- < mának nyolc esztendeje alatt rengeteg kárt okozott Amc- l rika tekintélyének a nemzetközi porondon, s addig nem > lehet a Szovjetunióval eredményesen tárgyalni, amíg a Köztársasági Párt van hatalmon: a Köztársasági Párt sorozatos hibákat követett el, a legutóbbit most Párizsban. Montgomery angol tábornok véleménye szerint jobb lett volna, ha Eisenhower azt mondja, hogy nem volt tudomása a kémrepülésről. Segni olasz külügyminiszter a parlament külügyi bizottságában kijelentette, hogy a NATO-nak módot kell keresnie új tárgyalásokra a Szovjetunióval, s hogy Olaszországnak semmi köze sincs az amerikai kémrepülések- bez. Milyen következtetéseket lehet levonni ezekből a nyilatkozatokból, amelyekhez hasonlókat még szép számmal idézhetnénk? X. Már most élesedik az amerikai elnökválasztási harc (mint ismeretes, az idén novemberben választják meg az új amerikai elnököt). Aziránt senkinek semmi kétsége nincs, hogy mindkét párt az imperializmust támogatja, tehát lényegében azonos politikát visz. De mindenesetre jellemző, hogy Stevenson — és egy nappal korábban Kennedy, az egyik legesélyesebb demokrata párti elnökjelölt is azzal a jelszóval indul a választási csatába, hogy Eisenhower sorozatos külpolitikai hibáit, például a mostani párizsi baklövését ostorozza. Az amerikai közvélemény tehát, korántsem áll olyan egységesen Eisenhower politikája mögött, mint ahogyan azt a Pentagon és a hidegháborús körök Eisenhower rendkívül gondosan megszervezett és előkészített washingtoni fogadtatásával is bizonyítani akarták. 2. Montgomery nyilatkozata arra mutat, hogy az an- j goi vezető körök is igyekeznek távol tartani magukat az J amerikai provokációtól. Macmillan ugyan Párizsban — í éppen úgy, mint De Gaulle — természetesen nem foglal- S hatott nyíltan állást Eisenhowcrrel szemben, s nem is J várható, hogy az angol kormány részéről valamilyen hi- < vatalos nyilatkozat elhangozzék, amely hangsúlyozza az > angolok szembenállását az amerikai politikával. Viszont 1 már most bizonyosnak látszik: Anglia rendkívül nagy I aggodalmat érez amiatt, hogy — legalábbis átmenetileg j — az Egyesült Államok szemében nyilvánvalóan meg- J növekszik majd Adenauer tekintélye, s hogy mindez j Anglia rovására történik a NATO-n belül. Anglia féltő c gonddal őrködik a nyugati táborban kivívott második I helyén, s ezért nyilván ellenezni fogja, ha az amerikaiak ) megkísérlik majd Nyugat-Németországot előtérbe he- i lyezni. Montgomery-nek, a nyugalmazott tábornoknak, j természetesen könnyebb a nyilvánosság előtt bírálnia az i amerikai politikát, mint Macmillan miniszterelnöknek, í de bizonyos, hogy Montgomery lényegében a hivatalos j angol politikai irányvonal szellemében nyilatkozott. J 3. Rendkívül tanulságos az a következtetés is, ame- S lyet Segni nyilatkozatából vonhatunk le, annál is inkább, mert feltűnő, hogy számos más olyan ország is, amely a NATO-hoz és a CENTO-hoz tartozik, igyekezett hivatalosan is kifejezésre juttatni, hogy nincs köze az amerikai légikalózkodáshoz. Gondoljunk csak arra, hogy Norvégia és Pakisztán is tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál a kémrepülések miatt. Ez arra mutat, hogy Amerika legközvetlenebb partnerei is csak vonakodva követik az Egyesült Államok kormányának hidegháborús politikáját. Mindez teljesen igazolja Thorez elvtárs szavait, aki a napokban egy nagygyűlésen fejtette ki, hogy az atlanti koalíció megingott. A teljesség kedvéért persze meg kell jegyezni azt is, hogy számos politikai személyiség — a többi között például Zorlíi török külügyminiszter — a nyugati egység szükségességét hangoztatja. Ez azonban már nem valódi szolidaritás, hanem csupán annak látszata, ami nem takarhatja el a NATO. a SEATO és a CENTO, ezeken az imperialista katonai tömbökön belül egyre jobban jelent'o-zö széthúzást. Persze, nem lenne helyes, ha cgy-egy nyilatkozatból túlságosan is messzemenő következtetéseket vonnánk le. ; Mindenesetre annyit nyugodtan megállapíthatunk e nyiI k> (hozatok fényében, hogy a Pentagonnak és az amerikai 5 badirészvényeseknek a provokációja éppen az amerikai í kormánynak okoz újabb és újabb gondokat. De hát c- I miatt csak hadd főjön az ő fejük, mi nyugodtan, maga- < biztosan haladunk tovább a régi úton: a tartós béke biz- l tositásának útján. A béke erői győzni fognak a háború felett — mondotta Hruscsov elvtárs a berlini nagygyűlésen __ Na gy-Berlinben, a Werner Seelenbinder-csarnokban péntek délután 17 órakor megkezdődött a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának nagygyűlése. A csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség lelkes éljenzése közben vonult be a Berlinben tartózkodó szovjet küldöttség, élén N. Sz. Hruscsovval, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökével, továbbá a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának elnöksége, valamint az NDK kormánya és a NSZEP vezetői. A két nemzet himnuszának elhangzása után Erich Cor- rens professzor nyitotta meg a nagygyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Ezután átadta a szót Hruscsov elvtársnak. Hruscsov elvtárs beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük: Hruscsov elvtárs beszéde — Kedves Ulbricht elvtársi Kedves • Grotewohl elvtársi Kedves Dieckmann elvtársi Kedves Correns elvtársi Kedves elvtársaim, barátaim, Berlinnek, az NDK fővárosának lakosai! — kezdte beszédét Hruscsov elvtárs. íme, ismét találkozhatunk önökkel, Németország történetében az első munkás-paraszt állam fővárosának lakosaival. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és az egész népnek nevében forró testvéri üdvözletemet tolmácsolom Berlin lakosainak és az egész Német Demokratikus Köztársaság lakosainak, akik kitartó szorgos munkával építik a szocializmust, az NDK területén. Mindenütt orgonavirág köszöntött bennünket, amerre elhaladtunk. Forró köszönet ezért a szívélyes fogadtatásért. Ebben kifejezését látom a Szovjetunió iránt érzett forró szeretetnek, látom, hogy e szeretet nyilvánul meg a mi kommunista pártunk ii'ánt, a marxista-kommunista eszméi iránt és a mi népeink iránt, akik kemény munkával építik a kommunizmust. Párizsban létre kellett volna jönnie a kormányfők találkozójának, e találkozót az egész világ reménykedve várta. Azt remélte, hogy a nemzetek békés együttélése elveinek megfelelően fejeződik majd be. Sajnálatos módon, az Egyesült Államok uralkodó köreinek agresszív magatartása miatt az értekezletre nem került sor. Az egész világ tudja ezt, s bárhogy fondorkodjanak is az amerikai diplomaták, hogy másra hárítsák bűnüket, az igazság mindenképpen győzni fog! A Szovjetunió nagyon kitartóan, gondosan készült az értekezletre. Semmiféle katonai riadót nem rendeztünk, semmiféle katonai gyakorlatot nem rendeltünk el, és semmiféle katonai felderítő repülést nem végeztünk. Mi a leggondosabban és a legjobb szándékkal készültünk a konferenciára. Az Egyesült Államokban azonban vannak olyan erős és befolyásos körök, amelyek nem akarják a hidegháború megszüntetését. Ezek az elnök közvetlen környezetéhez tartozó körök nyomást gyakorolnak az Egyesült Államok elnökére. És most már itt van ennek az edménye. Ahelyett, hogy előmozdították volna a megegyezést a leszerelésben, az atomkísérletek megszüntetésében, a német békeszerződés megkötésében, s ezzel a nyugat-berlini kérdés megoldásában, az Egyesült Államok elnökének tudtával katonai felderítő repülőgép tört be hazánkba. Képzeljék el, elvtársak, közvetlenül az értekezlet előtt, a kormányfők találkozójának előestéjén, amikor — úgy gondolhatnék — a legnagyobb elővigyázatra lett volna szükség minden érdekelt fél részéről, szinte vezényszóra provokációs fenyegető beszédek hangzottak el. Éles és arcátlan beszédet mondott Herter, Dillon és Nixon úr. Világos volt, hogy ezek a szónokok teljesen összhangban vannak egymással. Az Egyesült Államok elnöke sajtóértekezleten csatlakozott hozzájuk, s kijelentette, hogy e beszédek az Egyesült Államok politikáját fejezik ki. Arra törekedett, hogy ne jöjjön létre az értekezlet, s mindent megtett, hogy újabb ürügyet találjon a kapcsolatok elmérgesítésére, s a végletekig felizzítsa a helyzetet és megfossza a találkozót a normális feltételektől. A szovjet kormány azonban kitartóan és állhatatosan a bekére törekszik. Ügy éreztük, hogy még van reményünk, s továbbra is készültünk a találkozóra. Természetesen, nem vártuk, hogy valamennyi kérdést, egyetlen találkozón rendezni lehet, de feltételeztük, hogy néhány alapvető kérdést megoldhatunk, ezenkívül útmutatást adhatunk, hogy a külügyminiszterek diplomáciai úton egyezményeket készíthessenek elő. Az Egyesült Államok reakciós erői és különösen a Pentagon képviselői, szemlátomást féltek attól a lehetőségtől, hogy az értekezlet sikerrel jár, s mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiúsítsák és a megegyezést megakadályozzák. Április 9-én felderítés céljából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. Mi akkor elhatároztuk, hogy nem tiltakozunk, nehogy örömet okozzunk ellenfeleinknek. S a kémrepülőgép legközelebbi behatolását éppen május elsejére — a nemzetközi proletariátus ünnepére időzítették. De itt aztán valami más eredmény született, mint ahogyan azt ők előre elképzelték. A repülőgép felszállt, de támaszpontjára már nem érkezett vissza. Most aztán igazán elszámították magukat az imperialista cápák. Az agresszoroknak nyomban bocsánatot kellett volna kérniök, meg kellett volna ígérniök, hogy többet ilyesmi nem ismétlődik meg, hogy a felelősöket megbüntetik. De nem: a düh elvakította az agresszorokat, s kijelentették, hogy ők már korábban is küldtek hozzánk repülőgépeket, s ezt a jövőben is meg fogják tenni, mert az ilyen akció az Egyesült Államok nemzeti politikájának érdeke. Lám, még ezt a kijelentést is megkockáztatták. Hitszegés volt ez, az amerikai államférfiak koiandorpoli- tikájának esztelensége. Az ellenségnek azonban soha sem fog sikerülni, hogy behatoljon a Szovjetunió légi terébe, ha megteszi, itt a pusztúlás vár rá. Mi ezt az agresszív cselekedetet elítéltük a Legfelsőbb Tanács ülésszakán, s egész népünk is elítélte. Most pedig a Szovjetunió a kérdést a Biztonsági Tanács elé vitte és külügyminiszterünk, Gromiko elvtárs, már oda is utazott. (Taps.) Eisenhower elnök, Herter, Nixon és különösen Allen Dulles nyilván már előre mosolygott, amikor a párizsi kormányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz és azt gondolja magában: „Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen, ön nem le^z képes olyan határozottan követelni a megegyezést, a leszerelést, a német békeszerződés kérdésében és más ügyekben.” (Pfuj! — felkiáltások, a felháborodás kifejezései a hallgatóság soraiban.) De az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az első rakétával lelőttük s ahhoz a politikához híven, hogy enyhítsük a nemzetközi feszültséget és harcoljunk a békéért, elmentünk Párizsba. Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezzük: elítéli-e cselekményét, vagy sem? Ha elítéli, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz és a szükséges megegyezésért tevékenykedni. A többit már önök is tudják. Sem a felemás intézkedések, sem a fél-beismerések nem javíthatnak a helyzeten. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfők értekezletén. (Taps.) Minden becsületes ember belátja, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg a csúcsértekezlet. A csúcsértekezlet megíenek- lése természetesen minden jóakaraté embert elszomorít. De mi realisták vagyunk és soha nem vagyunk hajlandók kalandorpolitikát folytatni. A helyzet a Szovjetunióban és a szocialista tábor valamennyi országában igen jó, szilárd és napról napra tovább fog javulni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hatnyolc hónap múlva hívják össze. A mondás szerint reggel frissebb az ember feje, mint este. Ha nem értünk szót az Egyesült Államok mai vezetőjével, vagy az Eisen- howert követő elnökkel, akkor megvárjuk r következő elnököt, ö5 nem fogunk soká ví“ii, a második világhábec. ú maradványainak felst-molá- sával, a német b< keszer- ződés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezéséveL Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt ke- (F oly tatás a 2. oldalon.)
