Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
i960, április 17., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A határban találtuk Gyön- gyösoroszi népét. Nyolcvanan, százan is dolgoztak egy-egy munkahelyen, s így szót válthattunk sokakkal. Már az első órában feltűnt, hogy a nyolcvan, szőlőt metsző asszony hangjából éppúgy bizakodás, munkakedv, jobbra, többre törekvés árad, mint a krumpli- ültető lányok nótájából, vagy éppen a brigádvezetők okos, megfontolt szavaiból. — Igyekvő, szorgalmas, dolgos nép ez — mondtam Hoór József tsz-elnöknek, aki harminc körüli fiatalember és tíz esztendőt töltött el a faluban, mint földművesszövetkezeti dolgozó, s akit szeret, tisztel az egész tagság, a falu. — Józsi — csak így szólítják barátsággal és közvetlenül, a földeken. Miért teszik? így válaszolt erre a kérdésre egy melegtől kipirult arcú, szőlőt metsző Nyolcvan asszony dolgozik a szőlőben. Metszenek, mégpedig olyan Jól és ügyesen, hogy az agronómus szavai szerint, még a férfiak sem csinálják meg jobban ezt a nagy gondosságot és figyelmet igénylő munkát, ötszáz hold szőlője van a tsz-nek, de máris beszereztek 95 ezer karót, hogy pótolhassák a hiányokat. idősebbek, fiatalabbak egyaránt és akinek volt góndja, hogy találkozásunkkor egyenként, név szerint mutassa be brigádvezetőit. Félek a túlzásoktól, de igazán mondom, nehéz szavakat Hoór József tsz-clnök a nap legnagyobb részét kint a határban tölti maga is. Tárgyal, beszélget az emberekkel, az asszonyok Is előhozakodnak a problémákkal. Most osztják a háztáji földeket és mindenkinek van valami kérése, óhaja. I.ukács Alajosné, Szőke Illésné, Tóth Ferencné, Barna Belőné beszélgetnek képünkön az elnökkel. találni arra a serény, hangya- az elnök is, nem állta meg szó szorgalmú munkára, amelyet a nélkül. gyöngyösoroszi Február 24 Tsz- — Holnap már másodszor ben tapasztal az ember. Szó osztunk munkaegység-előleget. Februárban 15 forintot, most 20-at adunk munkaegységenként tagjainknak. — Azt is elmondta, högy nem egy új tagnak van már száz, vagy százon felüli munkaegysége. A másik kérdést egy brigádvezetőnek tettem fel, amikor a patakparton, a fűzfák alól figyeltük a krumpliültetők munkáját. — Mivel foglalkozik a tsz, miből látnak pénzt? — Egy kicsit gondolkozott, majd nevetve mondta: — Mindennel foglalkozunk és pénzt akarunk csavarni még a száraz kóróból is. — Bevallom, tréfának vettem szavát, de bent az irodában Orosz Gáborné könyvelőtől meg- szerint értsék, úgy. ahogyan tudtam hogy nem is annyira leírom: ebben a termelőszövet- vicc, mint közel valóság a bri- kezetben minden épkézláb em- gádvezető szava, mert a szo- bert kint találtunk a határban, kásos növények termesztésén If jú Ludäiv i István a IV. brigád vezetője. Két beid minőségi szőlővel, két hold szántóval lépett be a termei.s ;ivetkezetbe. Ahogyan telnek a hetek. ügy sajátítja el egyre jobban a nagyüzemi gazdálkodás msdszerelt. Igaz, nem könnyű feladat ez, de erős akarattal, tanulással ez a cél is elérhető. menyecske: azért, hogy jobban éljünk, hogy szebb ruhában járhassunk, hogy több jusson nekem is, mindenkinek. Egyszerű, igaz, de bölcs válasz, a munka értelmét, célját tükrözi minden egyes szava. Hallotta Kovács Gábor az I. számú brigád vezetője, ötvenhat, ember dolgozik brigádjában, jelenlég a krumpliföldeken. Egyéni gazda korában is ..in gazda” hírében átlőtt, de tudását, tapasztalatait ma Is szívesen fogadja az egész tagság. Már kialakították az új tanyaközpontot, ahol rövidesen megkezdődnek az építkezések. Képünkön a tsz udvarán levő istállót bővítik ki saját erőből az építőbrigád tagjai. gozik szorgalmasan, mert tudja, hogy ha nincs munkaegység, nincs kenyér, jövedelem. Az idén 23 hold új szőlőt telepítünk, pincét építünk és úgy dolgozunk, hogy a gyümölcsösből is leszedhessük a tervezett húsz vagonnyit. E szavak olyan ember szájából jönnek, aki már tud hinni, bízni a jövőben akkor is, ha pillanatnyilag még sok a gond, a megvalósítatlan terv, tennivaló. Es úgy éreztem Gyöngyösorosziban, hogy ez a jövőbe vetett hit, bizakodás hatja át ma már az egész Délldfiben az asszonvncp szalonnát süt a tűz körül. Lobban a láng, izzik a parázs és máris rsepes; a kenyérre a friss, meleg zsír. Evés közben egyik-másik menyecske jóízű viccel, vagy kedves tréfával nevetteti még írásait. A gyöngyösoroszi asszonyok szorgalmas munkáiát egyébként bátran lehet példaként állítani mindenki elé. mon érzik, hogy az erős bánya, az ipari üzem nem tétlenül, hanem jó akarattal és segíteni kész szándékkal áll mögöttük és akarja előrehaladásukat. Örömteli, boldog érzéssel búcsúztunk el a gyöngyösoroszi emberektől és az itt látottak meggyőztek arról, hogy a fiatal termelőszövetkezetek is nagy lépésekkel tudnak előbbre jutni a fejlődés útján, ha ezt igazán, szívvel-lélekkel akarja is az egész tagság. írta: Szalay láván Foto: Márkusz Lászlé Molnár Jánosné, Molnár Ferencné és Bag! Péter bácsi már sok ezer csibét neveltek fel az idén, amiből eddig már százezer forint jövedelme származott a tsz-nek. Most is nagy gonddal és egyre több hozzáértéssel etetik, gondozzák az apró jószágokat, hogy azok is mielőbb piacra kerülhessenek. Szorgalmas, lelkiismeretes munkájukat megbecsüli az egész tagság, az egész falu. zát és hány mázsa kukoricát, meg egyebet sajtolt ki közepes talajú földjéből.. s Hangjában önérzet, valamiféle büszkeség csendül, és nagyon megértem, hiszen ember, talpig férfi kellett ezeknek a valóban nagyon dicséretes eredményeknek az eléréséhez... Aztán állatokról beszél, amiknek vajúdását remegő izgalommal és szeretettel, s ternapos, új termelőszövetkeze 35 forintos munkaegységelőle ge, meg a beruházások egy ré sze már saját erejükből, a szív vel-lélekkel végzett munkából közös összefogásból származik. Bevételeikből feljegyezte« néhány számszerű adatot is: Az első csoport ötezer csir kéből eddig százezer forinto kaptak, igaz, hogy a gyöngyös oroszi termelőszövetkezet rántani való csirkéi elsők közöt jelentek meg az egri, gyöngyösi, salgótarjáni piacokon Télen pedig, amikor a határban nem akadt munka, nerr etették a lovakat hiába, hanerr a fogatok fuvaroztak az erdőgazdaságnak, amiből nem kevesebbet, mint nyolcvanezer forintot kaptak. A szeszfőzde, a borkóstoló is hozott néhány tízezret és ki kell mondani az igazat, a győri- gyösoroszi tsz- re jellemző, hogy már a legelső lépéseket, merészen kezdte, sok ol- dalúan szervezték meg a munkát annak érdekében, hogy gyorsan, minél több jövedelemre tegyenek szert, másrészt azért, hogy mindenkinek jusson bőven munkája a szövetkezetben. Dolgozik is mind a négyszáz tag, szaporítják a munkaegységet. — Orosziban még sohasem volt kertészet — szólít meg egy fiatalember és ararfelé mutat, amerre csillognak a melegágyak ablakai. Később a jó gazda büszkeségével mutatta meg a szövetkezet agronómusa jószágálmajd kisvártatva mégis megszólalt: — Tudja, én voltam a „legnehezebb ember” a szervezés idején. Talán akkor se hasu- dok, ha azt mondom, hogy én léptem be utoljára ... Nem volt könnyű otthagyni a megszokottat, a régit. Mert nézze csak! Termett ... És már sorolja is — nagyon precízen —, hogy akkor, még egyéni korában, a néhány holdas kis földecskéjén, miből mennyit termelt. A hajnaltól napestig tartó és verejtékeztető munkával hány mázsa búis, amikor építkezett a tagság A kertészet öntözőberendezé sét szintén a bányától kapták de mindezeken kívül, amikoi valamilyen javítás, szereiéi kerül sorra, minden esettel' megkapják a patronáló üzen legteljesebb támogatását Ugyancsak az ércbánya sieteti a tsz segítségére akkor is amikor a csibeneveléshéz sürgősen kellett egy megfeleli épület. Hogy mindez a segítség, támogatás mit jelent, azt csali azok tudják, akik lépten-nyomészétesen segítsére készen figyelte másoknál. amiket ő nevelt egészen születésüktől, elismerést kivívó erejük teljéig ... És dicsekszik, hogyan sikerült túladni rajtuk, milyen sok pénzt kapott értük. Ügy érzem most, amikor a szavait hallgatom, hogy mindez, amit mond, az emlékezés megszépítő hatására tűnnek annyira kellemesnek, értékesnek. De hiszen mindany- nyian ismerjük ezt.;: Persze, az is lehet, csupán a féltékenység beszél belőlem, — most, mikor ezt az utóbbit mondtam —, mivel oly nagyon szeretem és magaménak érzem a szövetkezet dolgát... És félek, hogy ő éppen ellene akar beszélni. Ám megnyugszom .. i Fejből mondta a számokat, láttam rajta, hogy nem először csinálja meg magában szt a számvetést. — Szóval, szorgalmas, dolgos ember voltam világ életemben, nem ment rosszul 5gyéni gazda koromban se, de most, ahogyan látom, itt az életet, azt mondom: itt se kell Eélnie senkinek, hogy éhen iái. Szorgalmas' nép a mienk, négél a jég hátán is — mint Mondani szokás. De talán Mégis a legfontosabb, hogy a vezetőség és a tagság között ló a kapcsolat. Mindenki dolagságot, mind a négyszáz em- oer mindennapi munkáját. A gyöngyösoroszti termelő- szövetkezet eredményeit látva nem hagyhatjuk szó nélkül azt a nagylelkű, áldozatkész '.egítséget, amelyet a C rön- ■yösoroszi Ércbánya. unnak igazgatója, munkásai nyújtanak a tsz-nek. Bárhová megy az ember, mindenütt látja, tapasztalja konkrét formában is segítségüket, támogatásukat. Hat ekét készítettek a szövetkezet részére többék között, amelynek darabonkénti értéke 1400 forint. A bányától kapták a lókapákat, az irodabútorokat kölcsön, de ugyancsak a bányászok segítettek akkor kívül foglalkoznak még csibeneveléssel, erdőki termeléssel, szeszfőzéssel, két borkóstolót állítottak fel Budapesten, a télen pedig az erdőgazdaság részére fuvaroztak a fogatok, nem is szólva arról, hogy a sertéstenyészetük kitűnő és éppen ezekben a napokban fialnak a kocák. Felsoroltak még néhány dolgot, amiből pénzt láttak és megmagyarázták, hogy az alig néhány hó■ lományukat és arról beszélt, hogy az idén tavasszal már az új tanyaközpontban építkeznek, ahová az anyagot saját, nemrég vásárolt zetorjukkal szállítják. Az egyik brigádvezetővel hosszasabban beszélgettünk az új életről, a gondokról, eredményekről. Több hold szőlővel lépett be a tsz-be. A második kérdés után úgy látszott, mintha nem akarna válaszolni,
