Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI IRODAIM! KÖR KIADÁSÁBAN FARKAS ANDRÄS: SAS MARTON: MOLNÄR JENŐ: PATAKY DEZSŐ: Eger—Gyöngyös között Nyugszik a táj. Autónkat Csalja az út iszalagja, Hívja a cél, meg az élmény, S van, ki szívünk befogadja. Széles a táj ölelése. Fák közein, bokoraljig, Esti homály feje, gondja Jó-puha földre lehajlik, Föld szaga, illata fogja At a szívünk eleinte, Míg autónk suhanása Int a szelekre legyinve, Négy útitársam a csendben Hallgat, az út se beszédes, Én se, de más se akar most Nyúlni a csend szövegéhez, Csak monoton türelemmel Zúg a motor; az a dolga, Hogy kilométerek-órák Dolgait átrobotolja, S hagyja a halk utazókat Gondolatokba merülni: Értik-e majd a szavunkat? Lesz-e siker? Mi derül ki? Kell-e szavunk, meg a lelkünk? Értik-e majd, hogy a ritmus, Mint a motor autónkban, Tétova szép-valamit húz, És ez a tétova szépség Mind közös. Az, ki dalolja, Szenvedi, adja azoknak, Kikben a szónak a dolga Jót, igazat, meg a vágyat Egybekötözni. — Az ének Dolga, hogy emberi tettben Szárnyakat adjon az észnek, Szárnyakat adjon a szívnek, Lendületet sok erőnek, Mert az a jó, ha a tettben Gondolatok raja nő meg, S gondolatokkal az ember Szárnyasán eljut a célig: Ember a mérce a földön, S éli-megéli igéit. Széles a táj, a szememmel Átkutatom bokoraljig, Fák figyelése se untat, Szívem a tájra lehajlik S már a homály se akasztja Látni, amint eleinte: Hajlik az ég utainkra Csillagosán telehintve. 1960. április. ANTALFY ISTVÄN versei: Fecskék Előbb csak egy... aztán jött a többi. Mosolyra kelt, ki észrevette őket. A kisöreg elfelejtett köhögni, fiam tapsolt a most megérkezőknek, tárult a hírre csöndes utca boltja, megállt egy autó, s egy másik utána, szellő suhant, és tudtam: az a dolga, vigye a hírt a városba, tanyára, fény villant ablaktükrökön, szemekben, hogy megjöttek az első kicsi fecskék, s azok titkának, ím, tanúja lettem, kik most a tél sok rosszát elfeledték. Te jártál erre... Te jártál erre — mondták a virágok, és — suttogták — boldog volt, aki látott ... Te jártál erre — libbentek a lepkék ... — és álmodozva lépteid követték. Te jártál erre, s úgy, mint a mesében, egyetlen percre nyál- lett földön, égen. Tavasz van Tavaszra csöngetett a naptár, harsányan jó nagyot köszönt, s felhőt dagasztott odafönt a játszi szél. Ragyog a nap már Ha kérdezed, mi hát a titka e láznak, megsúgom neked: tavasz van! Oly jó felleget a földön ülve némi, mintha a kémény dőlne rád. S ha este beszippantasz a csöndbe, érzed, — bár tán nem érted az egészet — csak illat van, virág semerre, igen, ragyogva ég a nap már, április van, dobog a föld, szíved új titkot örökölt: tavaszra csöngetett a napéar.« Tivornyát ült a telelem Tivornyát ült a félelem. Halál volt úr az életen. Légiriadó, reszketés. Elejtett szó: feljelentés. Dac. Lezárt száj. Néma ököl, mely ölne már és mégsem öl... Tivornyát ült a félelem. A városban. A végeken. Menhellyé szűkült a világ. Mérget rügyeztek mind a fák. Fogytán volt hit, fogytán remény, az embernek szürke egén. Tivornyát ült a félelem. Száműzve volt az értelem. Ármány, hamisság jóllakott, így múltak hetek, hónapok... Ne írjon író tolla sem, hogyha nem vallja: Sohasem! Ma boldogok leszünk ! Kacag a reggel, szótlan görnyedünk, virágért motoz harmatos kezünk, elébe megyünk a felkelő Napnak, színek ébrednek, dalok fakadnak, gyöngyvirág kíván jó reggelt nekünk: ma boldogok leszünk! Érzem: szívembe nótát hoz a szél, valahol már egy friss harang zenél, visszhangzik a fa: dal már az ága, fejünkön csillog a Nap glóriája, szállani tudnánk, a gond elmarad, ragyogást látunk és nem árnyakat. Köröttünk minden dal, szín és illat: korai fényben gyöngyvirágok nyílnak, fehér csengőjük szívembe csenget, visszalop belém egy régi csendet, egy letűnt álmot, fiatal hitet: ma újból hiszek! Kongat a harang... virágot szedünk: Testvér, ma ketten boldogok 'eszünk! | 1 SAS MARTON: JUtQaiákóLóm a LdktdL is... TTa megszorítva a kezed *"*- Esténként kószálok Veled, Hallgatsz, mert én is hallgatok... Szétszórt szavak közt kutatok Velük vallatva életem. ' Kevés — huszonkét — évemen, — Mit sorsom reám aggatott — Ritka az ünnepi szín! ...Jól van, tudom, Te szép kölyök: Mióta melletted jövök Felejtek sok rossz bánatot, Keserűséget — hányatott Korábbi éveimből. Tudom, hogy minden hallgatás Ügy fáj benned, mint hervadás Erdőknek lombjain, Ahol a vattás csönd mögött Fehér, meg barna törzs hörög: Gyertyánok, topolyák. Am tavasszal újra gerlék éneke Barátom mesélte el ezt a Jcis történetet, amit úgy adok tovább, hogy sem hozzá nem költöttem, sem el nem hall- gattam, amit mondott. 2 \ prilis volt. Szeles, 1 borús, se nem szép,- se nem rút nap. Rendesen 2 mentem be a gyárba és ami- kor elhelyezkedtem íróaszta- 2 lomnál, tekintetem a naptárra- esett. Április 19 — Emma. Kell zembe vettem a naptárt és hi- . hetetlenül, csodálkozva néz■ tem. Emma névnapja van. Ti- I zenhét éve vesztettem el és i még sohasem feledkeztem meg | erről a napról. Eddig mindig- virágot vettem, piros szegfűt = és odatettem egy vázába a- fényképe me’lé. Most megfe- = ledkeztem róla. Ne nevess ki, § nagyon megharagudtam ma■ gamra. Talán azért olyan bo- 1 rús most odakünn minden, | azért cseperegnek az esősze- ! mek, mert ő sír odafent. Olyan | érzékeny volt. Szinte gyerek 1 még, amikor megismertem egy | juniálison, a Hűvösvölgyben. 2 Röpiratokat osztogatott. Vé- kony volt, szinte fiús és a sze- i me úgy égett, mintha lobogó i láng lett volna. És milyen báli tor volt. ? Egy illegális szemináriumon | beszéltem vele először. Ha be- = szélt, mindenki elhallgatott, 1 csak rá figyelt. Volt valami | ellenállhatatlan, ahogy védte = a szegények ügyét. Egyszer el- | vitték. Napokig nem láttuk, = mindenki felőle érdeklődött. | Amikor visszaérkezett, nap v ü kig nem szólt. Néma maradt. ^ Senki nem tudta meg soha, | mi történt vele. Csillogó szelj me száraz maradt, mint a ki- ! száradt patakmeder. Ritkán | beszélt. | Egy este együtt mentünk | haza. Fáradt volt. Szeme majd = leragadt, de soha nem panasz- fkodott fáradtságról. Vacsorázni = hívtam. Egy kis vendéglőben = nézte az étlapot váratlan mo- § sollyal kérdezte: jobbról néz- = ze-e, vagy elölről folyamato- | san. Akkor már szerettem. 2 Amikor megmondtam neki, | rajtam felejtette nagy szemét: § — Maga szerelmes belém? " Ügy ült mellettem, mintha ■ csiklandozták volna és ami- | kor hazafelé mentünk, úgy- bújt hozzám, mint amikor hi- 2 degről ér az ember egy meleg- szobába és a kályhához szabad. T eírhatatlanul boldog he- * tek következtek. Laká1 sunk küszöbén megtorpant a | külvilág. Ügy szeretett, aho2 gyan senki nem szerethet. A- szívével, a leikével. Ez áradt 2 ki vékony testéből. És kivirág- zott. Mint a fák tavasszal, új 2 színekben tündökölt és kép- I zeld, egy délben azzal fogad: = „Ebédet főztem.” Amikor 1 megebédeltünk és megdicsér2 tem, úgy örült, mint egy gyer- ! mek a játékának. — Ugye nem is tudta, hogy főzni is tudok? Egyszer elhívták. Z — Jövök vissza, amint leómmcLeika hét — lehelte és már szaladt is kettesével le a lépcsőn. Ilyenkor vártam rá. Ha hívta a párt, nem volt, ami visz- szatartsa. Olvasgattam és írogattam és múltak a napok. Hetekké tornyosultak, és tudtam, nem érdeklődhetek senkinél felőle. A lelke itt volt velem, bátorított és buzdított és tudtam, amint lehet, itt lesz megint. Hat hét után toppant be. úgy borult karjaimba. Két nap, két éjjel egyfolytában aludt. Vigyázva jártam, semmi ne ébressze fel. őriztem az álmát. Az események rohamosan gyorsultak. A németek már megszállták a fővárost, az országot és állandó zaklatásoknak voltunk kitéve. Egy reggel német katonák kopogtattak. Nem mozdultunk. Hozzámbújt. A kopogás mind erősebb lett, majd egy roppanás és kitárult az ajtó. Ügy emelték ki az ágyból. Egy szál hálóingben kergették ki a szobából. Amikor egy kabátot akartam ráadni, puskatussal fej beütöttek. Még hallottam a halk sikolyát, de mire felálltam, már eltűntek a kapualjban. Láttam még, hogy egy autóba lökik. |7 ddig mindig maga ment *-J el. Bátran, félelem nélkül, magabiztosan, vállalva a veszélyt. Most elvitték, mint egy... Hogy mondjam el neked, mit éreztem akkor? És nap jött nap után. Az órát nem húztam fel. Nem érdekelt az idő. Kívül voltam időn és téren. Csak rá gondoltam. Késő ősz lett és vad szelek rázták a fákat, az ablakokat és eső esett és záporok és viharok dúltak. Kívül és bennem. És Emmácska egy szál hálóingben a németek foglya. A hajam fehér lett. Nem bírtam tovább. Érdeklődni kezdtem. Akihez csak lehet> mentem. Emmácska hol van? Merre? Sehol sem volt válasz. Egy nagy szürke falba ütődtem mindig. Emberek jöttek vigasztalni. Gondoljak magamra is. Így nem mehet tovább. Behívót kaptam. Elvittek. Beva- goníroztak, majd gyalog vittek tovább. A hírek rügyeztek a télben: már a Kárpátoknál van a szovjet hadsereg, ne csüggedjetek, kitartani! Minket csak hajszoltak és napi parancsokat osztogattak győzelemről, rugalmas elszakadásokról beszéltek, amit már senki sem hitt el. Hulltak mellettem az emberek. Kit golyó, kit betegség, kit a fagy fektetett kétvállra és csak arra gondoltam, hol lehet ő? Hol viszik úttalan utakon? És be van-e takarva vézna, karcsú teste? Teljesen érzéketlen voltam minden iránt, csak egy vágy élt, lobogott bennem: látni őt! És már nemcsak viharok dúltak és záporoztak, de golyók, bombák — oldalról, elölről, hátulról és az égből. Néha órákig feküdtünk a hideg, sáros föl- 5 dön és lángok csapkodtak kö- = rülöttünk és a vijjogások § majd szét repesztették a dob- = hártyánkat. Épületek omlottak | össze és repeszdarabok hulltak | mindenfelé. És a lángok kö-1 zott is — mintha ott futott § volna, szép vörös hajával — | Emmácskát láttam, amíg el 1 nem ájultam. 2 IZ órházban ébredtem fel. § ■*-*- Repeszdarab érte a = combom. Aránylag kis sérülés | volt. Fájdalmamnál türelmet- ? lenségem volt nagyobb. Mi-1 előbb elindulhassak, megke-1 resni őt. Tudtuk, a fenevad már | a végét járja. A szovjet had- f sereg tör előre és napok kér- = dése a német kapituláció. 1945 januárjában értem ha- = za. Házunk kettészakítva, | mintha valaki egy levelezőla- ? pót eltép. Egy-két bútordarab | lógott egy-egy falnál. Mintha | mindent el akart volna tüntet- | ni a sors, amely emlékeztetett = rá. De nem volt felejtés. Nem = lehetett felejteni. Látni kell § még, szólni kell még hozzá... = Első utam a párthoz veze- - tett. Érdeklődtem. Nem tud- | tak róla semmit. De segítet-1 tek. Kaptam egy szobát, a gyár ? is értesített, hogy foglaljam el | munkahelyem és az élet in-1 dúló akarata magával raga-1 dott engem is. Késő éjszakáig | dolgoztam, de utána borzasz-1 tó volt, amikor egyedül ma- § radtam otthon. Fizikalag fájt, = hogy nem volt mellettem. A | hangja ott csengett, ott duru- = zsolt mindig kedvesen, soha- | sem korholóan: — Ugye nem is tudtad, hogy § tudok főzni? r És ilyenkor ordítani szeret- ü tem volna és hiába voltak a | csillapítók, altatók, kétségek | között talált a reggel. A pos- é tás már félt tőlem. Különféle 2 egyesületekből, konzulátusok-§ tói érkeztek a nemleges vála- | szók. És így múltak a hóna- | pok, évekké súlyosodva. | És ma elfeledkeztem a név- | napjáról... 1 ★ 1 T assan levette szemüve- = gét és megtörölte. A = szeme nedves volt. Az újságos | kiabálta az Esti Híreket. Meg- “ vette, ránézett, majd elémtet- = te: Szemembe ötlött egy cím: 2 „Horogkereszteket rajzoltak = ismeretlen tettesek a templo- = mokra...” | Egymásra néztünk. Letettem = a lapot. i Lassan kevergette a feketé- r jét, amelyet elénk tett a pin- | cér. I — Elfeledkeztem a névnap- | járói — mondotta még bará- g tóm. — Veszedelmes az idő... = a távolság... elhalványítja a § színeket... ködösít... Soha- = sem hittem volna, hogy elfe- | ledkezem. Nem szabad megfe- ? ledkezni. Józannak kell lenni | és ébernek... § Hátrasimította haját és bú- = csúzott. 1 — Hová... 2 Elmosolyodott. § — Minden elmúló nappal, = közelebb érek hozzá ... I Harsan — Rügybe fakad a fák hegye, Levélbe fúl a fák hegye A völgyben s domboldalban. Tavasszal meggyógyul a<z erdő! Rajtam is gyógyult már a seb. Meleg, beszédes két szemed Volt az én gyógyító napom: Kitisztultam nagyon-nagyon; Mint ahogy kitisztul a fény A házak ablaküvegén. Két szemed féltve őrizem! Csak bennük hiszek már, hiszen Érzem, ha pillantásodon Ártatlan, tiszta vágy oson. S ha csókolom most a szemed, Megcsókolom a lelked is, Mely mint dérlepte citrom-ág Barna szemeden reszket át... FORGÁCS KAROLY: v.;: ‘ ’ V Lavina Lavina gördül — mosoly — homlokodról: Hajszálnyi ránc és szemöldöködön Már csillog, mint zápor után faágon Az esőcsepp: a születő öröm. A szempilládon fennakad a gyöngy, S mint napsugár az ablak üvegén: Szemed tükrében visszaver ezer, Szálakra bomlott rezgő, üde fény; S míg arcodon át ajkadra zuhan, Hogy felnyissa a piros kapukat És fogaidat tüze beragyogja: Már nevetnek a szétfutó utak. PAPP MIKLÓS: Arckép Én vagyok a vízcsepp s a kő is, tavaszban is megmar a tél, ikertestvér öröm és sírás: a világ egy nyelvet beszél; napot látok s botlik a lábam; szívem többet tud, mint a kéz, sorsot hordok: érti az Ember: s fagyöngy-szemével visszanéz; tiszta vizek korsója lettem: anyag vagyok és szárnyas lélek: kacagás és a munka egy szó: minden atomban benne élek. SASS ERVIN: Ritmus Ritmus a szíved, millió ütem, rohanó futam, hang-rezdülés, ritmus a csókod, cseresznyepiros, s a hajad tompa-fény, lágy, illatos, májusban villanó tavasz-derülés. Ritmus a hangod, drága menüett, szilaj és finom, ha pereg a szó, ritmus a lépted, ha karcsú bokád felém indul emlék-időkön át, — s a két karod mindig marasztaló. Ritmus a szótlanságod, csend-akkord, s ha elborulnak vidám öröm-órák: ritmus az álmod, az éjszaka-ívben, álmodóbb álma senkinek nincsen ... Zsongva kélnek bennem elfelejtett nóták. Furcsa, csendes nóták, régi dallamok visszhangját tükrözöd minden percben, s e visszhang ritmusa legszebb éked, — nem mondok már semmi, semmi szépet: most a csend énekel, s a szoknyád lebben. %
