Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-16 / 90. szám

I960, április 1®,, ssopiljat KÉPOJSAG a Álmodozni tudni kell Érdekes vólna egy olyan statisztika, amely hűen kimu­tatná, hogy ellenségeink, de még jó szándékú figyelőink is, hányszor, de hányszor vádol­tak bennünket: álmodozás az egész, üres ábránd. Volt, ki még Vörösmarty híres sorait is fejünkre citálta: „Ábrándo­zás az élét megtontója, amely kanosaiul festett egekbe néz...” Érdekes volna egy olyan sta­tisztika is, amely hűen kimu­tatná, hogy történelmünk év­századai alatt, egészen napja­inkig ezek az ábrándok, ezek az álmok, hogyan és mennyire realizálódtak a mindennapi életben, hogyan és mennyire öltöttek valós testet előbbre víve az ország, a nép sorsát. Mert álmodozókban nálunk soh’sem volt hiány. Olyanok­ban sem, akik ellen szót emelt a költő, akik, mint Oblomov, az álom fekhelyén túl jutni sem nem tudtak, sem nem akartak, de olyanokban sem, akik „az ébrenlét” tetteiben mindenkor nekiütköztek an­nak a falnak, amely a meg­valósítás ellen emeltetett. Vi­lágot, hazát megváltó tervek, álmok nagy temetője volt ez az ország, ahol a mumikált középkor hullaszagától még­mérgezve hulltak a semmi kút­jába a megannyi nagyszerű tervek, elgondolások. Nem­csak Apáczai Csere János sor­sa futott a tragédiába, de szár zadokon keresztül mindazoké is, akik fényt szerettek volna gyújtani abban a sötétségben, amelyben egy nemzet volt tespedt álomra kényszerítve, nemcsak Széchenyi sorsa tel­jesedett be, de mindazoké, akik vagy nem látták, vagy még nem láthatták, hogy az ébredéshez elsősorban nem a sötétség, de sokkal inkább a fény gyűlölői ellen kell és kö­vetkezetesen kell harcolni. Álmodozni tudni kell! Eh­hez hozzátartozik az is, hogy meg kell teremteni az alapját, amikor az álmok, ábrándok testet ölthetnek. Mi megteremtettük! Az elmúlt másfél évtized humuszban gazdag talaján egyre dúsabban, egyre ter- mpbben kalászolnak az elve­tett „álommagok”, egyre több azoknak a száma, akik meré­szen és magabiztosan mernek és tudnak álmodozni, s mind több az olyan ábránd, amely csak volt ábránd, amely most valóság, beteljesülés. Nem követtünk el felség- sértést az ábrándozás őfelsége ellen, hogy tervekben rögzít­jük ezeket az álmokat. Ter­vekben, amelyek sorról sorra, évről évre ültetik át a boldo­gító valóságba mindazt, ame­lyen még jó szándékú ismerő­seink is elnézően csóválták a fejüket, mindazt, amelynek óhajtása visszanyúlik népünk történetének távoli évszáza­daiba is. És ami ezzel párhu­zamos: megtanultunk nem na­pokban, de években számolni, megtanultunk a holnap he­lyett a jövő évre, öt évre, sőt tizenöt évre is előretekinteni. Mert ehhez is megvan a reáli3 alap: a társadalmi rend, amely biztos, fejlődő, sziklaszilárd, s amelyre nemcsak az egyén életét, de az egész társadalo­mét is lehet építeni, bízni — előre újabb másfél évtizedre. Az ötéves terv, a második „álmai”, számokban vázoltat­tak fel egész népünk előtt. Számokban, amelyek már sem nem ridegek, sem nem érdek­telenek számunkra, számok­ban, amelyek megvalósult, il­letőleg megvalósításra váró ábrándokat jelent. Az ipar 70 százalékos fejlesztése egyma­gában még nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy egy­úttal új iparvárosok létrejöt­tét hozza magával, ahol új munkástömegek találnak te­remtő munkára, ahol még job­ban kibontakozik a szocialista, a kulturált, civilizált életfor­ma, s hogy ennek nyomán, újabb és jelentős emelkedés lesz népünk életszínvonalá­ban — mindjárt többet, szeb­bet, ha úgy tetszik, líraibbat mond ez az egyetlen szám. Amely meg ábránd, avagy álom! Dehát álmodózni tudni kell, számokban is, elvékben is, években is. S vajon nem tud-e álmo­dozni az a szövetkezeti elnök, aki most lett egy ötezer hol­das gazdaság vezetője? Vajon nem tud e merészen ábrán­dozni egy iparvállalat mun­kásból lett igazgatója, vagy egy falusi tanácselnök, vagy egy egyetem dékánja? Tud, új módon és hittel telten tud és senki se nézi fantasztának, megszállottnak és nem is érzi magát egyedül, akinek egy or­szág közönyévé! kell már ele­ve kudarcra ítélt küzdőimet vívnia. Megtanult népünk józanul álmodozni, megtanulta, ho­gyan lehet ezeket az álmokat megvalósítani, de azt is meg­tanulta, hogyan kell álmait, terveit megvédeni. Történelmi lecke volt és nemcsak fiúknak, mint Ady ajánlotta, nemcsak az elmúlt tizenöt esztendő, de a ma min­den órája és tette, történelmi lecke fiúknak, apáknak: lehet és kell álmodozni, kell és van miért álmodozni. Mert a tet­ték követik az ábrándokat, mert van erő. amely tettekké formálja népünk vágyát, óha­ját. A mi egünk nem festett, a mi ábrándjaink nem rorttjáh meg életünket. Szebbé teszik! Gynrkó Géza Segítenek a» új gépek Meaőtárkanyban a Buzaka- lász Tsz tagjai kihasználták a 3004/2-es számú kormányren­delet által nyújtott lehetősé­geket. Erre a gazdasági évre 75 százalékos állami hitellel rendeltek egy új Zetort pótko­csival, ezenkívül egy fűkaszát is vásároltak. Egy hónappal ezelőtt, már megérkezett a Zetor, s most várják a pótkocsit, s utána pe­dig a többi gépet is. A Ze- tomak főleg a növényápolá­soknál és a fuvarozások lebo­nyolításánál veszik majd hasz­nát. a fűkasza pedig a takar- ményféleségek betakarításának gépesítésével segíti majd a szövetkezeti tagok munkáját. Higanygőz-lámpákat szereltek fel kísérletképpen Egerben A közvilágítás további kor­szerűsítése érdekében több vá­rosban különböző újabb vilá­gítótestek felszerelésével és bekapcsolásával kísérleteznek. Ennek során az elmúlt na­pokban Egerben is újszerű kí­sérletet folytattak: a Széchenyi utcától a Dobó térig 12 hi­ganygőz-lámpát szereltek fel egy estére. Az illetékes szer­vek ezúttal különböző műsze­rek segítségével lemérték, hogy az újfajta égőkkel meny­nyivel jobb az utca és tér világítása. Ha a kísérlet után a számítások jó eredményt mutatnak, a jövőben több he­lyen véglegesen felszerelik a higanygőz-lámpákat. Bűvészek olimpiája Bolognában A napokban 18 országból 274 hivatásos „varázsló” gyű­lik össze Bolognában, hogy bemutassák egymásnak leg - újabb trükkjeiket és megálla­pítsák: milyen az utánpótlás a szakmában. A kongresszus ugyanis 97 „varázsinas” jelen­tette be, hogy ki szeretné ta­nulni a szemfényvesztés mes­terségét. Ezeket szigorú vizs­gának vetik alá, mielőtt be­léphetnének a „bűvészek cé­hébe”. A bűvészek kongresz- szusát bemutatóval kötik egy­be, amelyen különböző cégek bűvészmutatványokhoz való kellékeit állítják ki. A bűvészkongresszus egyik részvevőjének, a spanyol San- tolarianak megtiltották, hogy valóban különleges mutatvá­nyát véghezvigye. Arra akart ugyanis vállalkozni, hogy mo­pedjén bekötött szemmel megy végig egész Olaszországon, Bolognáig. Az olasz rendőrség úgy döntött, hogy ez a bűvé­szet több veszéllyel jár, mint amennyi az ember épségének veszélyeztetése nélkül meg­engedhető. Fűrésszel a bürokrácia ellen Az Egri Járási Tanács áp­rilis 9-én értesítette a Bél­apátfalvi Vegyes Ktsz-t, hogy fűrészgép-üzemeltetési eúgedély iránti kérelmét el­utasítja. Indokolás: az FAJ Országos Erdészeti Főigazga­tóság Faipari Főosztályának véleménye szerint a körzet­ben működő bérfürészgépek a lakosság és a közületek he­lyi szükségletét kielégítik Talán a kontárokra gondol­tak az illetékesek? Mi úgy hallottuk, hogy azok vígan működnek és a megszorult emberektől busásan szedik a vámot. Vagy talán a ktsz-től féltik az erdőt? De ...! Nem is olyan ré­gen, ugyanaz a hatóság in­dokoltnak látta és magán­iparos részére bérfűrészelés- re iparengedélyt adott! De az illető kisiparos, Fónagy Béla belépett a Bélapátfalvi Vegyes Ktsz-be, fűrészgépét átvette a ktsz és most ugyan­arra a gépre a ktsz-nek nem adják meg az iparengedélyt, mert Budapesten az íróasz­talnál kimondta valaki a szentenciát. Elvégre ő csak „jobban tudja”, hogy mi fá) a bélapátfalviaknak, a bala­toniaknak és a nagyvisnyói- aknak. Pestről jött a szigorú akta és a járási tanács előadója küldte tovább Bélapátfalvá­•ra. Elutasította a ktsz kéréU met, pedig tudta jól, hogy építkeznek mindenfelé, a la­kosságnak, a tanáésoknak és a termelöszövétkezetéknek egyaránt nagy szükségük van a gépre, mert ez az egy bér­fűrész működött az egész környéken. Ha ezt az egyet becsukatják, húsz-harminc kilométeres körzetből Egerb» — maszek kádárokhoz kell szállítani az anyagot, ha deszkát, lécet, vagy bármi­lyen épületanyagot akarnák az emberek. Ezen a vidéken sokán kap­nak természetbeni járandó­ság címén épületanyagot és sokan építkeznek. Éppen a helyi igényeket figyelembe véve a ktsz nemcsak a nagy- visnyői gépet akarja üzemel­tetni, hanem Balatonban és Bélapátfalván is üzembe sze­retne egyet helyezni. Az ügyet meg is fellebézté a megyei tanácshoz. Jaj, de mi lesz, ha ott is a pestiek sza­vára hallgatnak? Az ügy sürgős. Reméljük, a megyei tanács hamarosan és a köz javára intézkedik. Ha mégis hiba csúszna be, ezennel bejelentem: én niint maszek, iparengedélyt kérek, hogy toll helyett géppel fű­részelhessem a bürokrácia erdejét. (Fazekas) A népi ülnökök választásáról A Népújság hasábjain ápri­lis 12-én megjelent „A népi ül­nökök szerepe az igazságszol­gáltatásban” című cikkemben röviden foglalkoztam az ülnök­bíráskodás jelentőségével. Mos­tani cikkemben az ülnökvá­lasztás lebonyolításáról kívá­nom. tájékoztatni a megye dol­gozóit. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1960. évi 6. számú törvényerejű rendelete az ül­nökválasztás időpontját 1960. évi május hó 15-től 1960. évi június hó 30-a között tűzte ki. Ezen határidőn belül a vál- lasztás napját a választást végző járási, illetve megyei tanács jelölj ki. A törvény I. paragrafusa szerint népi ülnöknek megvá­lasztható minden olyan bün­tetlen előéletű magyar állam­polgár, akinek választójoga van és 23. életévét, betöltötte. A népi ülnököket választásra a bíróság területén működő vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, társa­dalmi szervek és állami intéz­mények dolgozói jelölik. A fia­talkorúak bíróságának pedagó­gus ülnökeit a Pedagógusok Szakszerveretének megyei bi­zottsága jelöli. A jelölő üzemeket vállalato­kat a tanács keresi meg és közli, hogy hány jelölt meg­választására tegyenek az üzem dolgozói javaslatot. A jelölőgyűlésnek az üze­mekben való összehívásáról, előkészítéséről és a jelölőgyű­lések lebonyolításáról a szak- szervezeti bizottság gondosko­dik. A választó tanács által a jelölésre megbízott üzemek szakszervezeti bizottságának, ezeket a jelölő gyűléseket 1960. évi április hó 15. napja és má­jus 5-e között kell összehívni. Népi ülnöknek — a már fen­tebb közölt feltételek mellett — olyan politikailag megbíz­ható, képzett, büntetlen elő­életű, megfelelő élettapaszta­A puszta tényt egyetlen mondatban foglalhatnám ösz- sze: Pély községben 100 fiatal otthagyta a falut és másutt keresett magának munkát. Igen. Ez tény, ám az élet vég­telenül sokrétű és bonyolult, így e nagy figyelmet érdemlő problémát egyetlen mondattal elintézni nem lehet. De mielőtt bővebben szólnék, hadd te­gyem hozzá, a tény-mondathoz, hogy Pély termelőszövetkezet; község s a friss, porhanyós tavaszi földben most fogam- zik. hajt gyökeret az új. Négy tsz van a faluban, melyik ré­gibb melyik egészen új, de mindegyikből hiányzik — kü­lönösen a munka dandárja idején — a dolgos, fiatal kéz. Hiányzik és mégis Pélyről 100 fiatal kelt szárnyra, ki ré­gebben már. ki mostanában, hogy másutt keressen magának kenyeret, megélhetést. A száz fiatalról szól ez az írás, ar­ról. mint s hogyan vélekednek róluk a faluban, az otthagyott faluban az emberek. Ott se jobb, csak... Kalmár Terivel az egyik tsz udvarán találkoztam. Délidő volt, pihent. Arcát a nap fele fordította, s szép. fekete sze­mével hunyorogva leste a ha­zak fölött cikázó, most érkező fecskéket Tizenhat éves s ta­lán ő volt a százegyedik, aki annak idején itthagyta a fa­lut. de őt mégis hazahozta va­lami, ide a Tisza mellé. Tálán a szíve, a föld, vagy a csa- Iád, ki tudja, de amikor a száz fiatal sorsáról érdeklő­döm, akkor tört mondattal így válaszol: „Ott se jobb. csak...’“ Igén ez a „csak...” egy vol­na az okok' közül, amely vé­gére azonban egyelőre csak te­gyük oda a három pontot és Száz fiatalt hazavár a falu hallgassuk tovább Kalmár Te­rit, akinek ma már mégiscsak jobban tetszik az itthoni élet, mint a városi. — Nem lehet itthon megélni? Többet keresnek a Danuviá- ban, a Magasépítőknél. Ka­zincbarcikán? — szögezem neki a kérdést, mire megint csak a maga példáját hozza elő, ki is mondja nyíltan: — Nem igaz, hogy nem lehet itthon megélni, annyit keresni, mint másutt. Lehet. Én a múlt évben öt hónap alatt kerestem hatezret a tsz-ben, de sok fia­tal volt olyan, akinek az át­lagos havi keresete elérte az 1500-1600 forintot. Szóval, má­sutt se lehet többet keresni, csak ... — Igen, a szórakozás — ka­pom el a szavát, mintha benne megtalálnám az okot. de Téri­ké a fejét rázza és ká is je­lenti kereken: — Nem. nem az! Itthon a fa­luban hetente háromszor van mozi, Igazán szép, jó darabok. Van könyvtár. televízió, rá­dió, sportkör, még MHS is, aztán az egri. meg a más vi­dékre való színészek csaknem három hetente jönnek a fa­luba. Nincs hát megfejtve a rej­tély, s így az iskolaigazgató­hoz kopogtattam be, hogy meghallgassam véleményét a faluját elhagyó száz fiatalról. Mit mond az iskolaigazgató ? Fényképeket, ötéves találko- kozó képéket Vesz elő. s azok­tól sóról ja egymásután a ne­veket: Beseüyei Géza, Vcma István, Kiss József. Legtöbben tsz-tagok gyermekei. — Érdekesek ezek a talál­kozók — folytatja a szót. És mindjárt meg is ígéri, hogy meghív az ideire. — Érdekesek, mert ezeken mindenki elmeséli nyilváno­san, hogy mi történt vele az eltelt öt év alatt. A városba kerültek, a „fecskék'’ egész re­gényt mondanak el az eltelt öt évről, de a mieink, az itthon- maradottak nem tudnak mon­dani sokat... Furcsán koppan- nak a szavak, s mindjárt át is cikázik agyamon a gondolat, ..kalandvágy” és úgy érzem, hogy ebben már van valami s a „csak” után odaírhatnám ezt a szót az egyik pont he­lyett. — A KISZ-szerVezet beszélt-e már a hetenként, kéthetenként hazatérő fiatalokkal, mit tesz az ügyben? — Semmit! — válaszol egyet­len szóval az igazgató. — Van. KISZ? — Van. — Működik? — Igen — hallom bizonyta­lanul a választ. Később meg­érkezik a párttitkár, "aki örö­mömre. szakít egy kis időt s szintén bekapcsolódik a beszél­getésbe. — És a fiatal pedagógusok? — Szombaton elutaznak, hét­főn jönnek csak vissza. Az egyik agronómus a KISZ-tit- kár. Jóakaraté, de nem sike­rül neki összehoznia a fiatal­ságot — hallom tovább az igazgató szavait, s közben arra gondolok, hogy itt Valami azért még sincs rendjén, hiszen Pélyen jó néhány évvel ez­előtt a megye egyik legjobb, legerősebb ifjúsági szervezete működött. És most. ahogy mondják, még egy vezetőségi ülést is bajos összehozni. — Nem jönnek el. nem ér­dekli őket — teszi hozzá még mintegy magyalázatképpen az igazgató. A párttitkár beszél arról, hogy a falutól távollevő száz fiatal rossz hatással volt az itthonmaradottakra. Őszin­tén, igaz kommunista modor, hangzanak a szavak, nem ker­tel, nem hallgat el semmit. — Szombat, vasárnap, jó né- hányan közülük. — ahogyan itt mondják — „hőzöngenek”. Csőnadrág, jampi ruha. aztán gyerünk a kocsmába. Ezer- ezerötszázat keresnek havonta, de a papírpénz ilyenkor csak hanyagul zsebregyűrve. úri eleganciával kerül a pultra. Akadt már olyan is. akinek kevés volt a keresete, aztán megverte az apját, mert nem adott neki többet. Kettőt már kitiltottak Budapest területé­ről. Megdöbbenve hallgatom a párttitkár szavait. — Sok közöttük a rendes, tisztességes, de, sajnos, egyre több a jampec, vagánykodő, hőzöngő. Nem azért mennék el, mert itthon nem lehet megélni, bár mindenki tudja, hogy nehéz a kezdet és az új tsz-eknek nagyon sok problé­mát kell megoldaniok még. De azért máris azon iparkodunk, hogy a tsz-tagjaink minél gyakrabban kapjanak pénzt, lehetőleg havonta. Ha ez gya­korlattá válik, jó hatással lesz a fiatalokra is, de nem is ez a baj, sokkal inkább viszi őket a kalandvágy, az egymás csalo­gatás, a könnyűnek látszó vá­rosi élet, nem egy esetben a csavargás. — Súlyos szavak, de el kellett mondani, le kel! írni, mert ismerni kell az oko­kat, hogy segíthessünk a ba­jon, hogy befejezhessük azt a mondatot, amelyet Kalmár Tériké csak így tudott megfo­galmazni: „ott se jobb, csak... ’ Van kiút Összefogással, közös akarat­tal, a pélyi vezetők véleménye szerint — de magam is azt mondom —, lehet segíteni a bajon. Lehet, mert vannak már olyanok, mint Szécsi Jó­zsef, akiket az idősebbek jó­zan, bölcs szava, a szülők, az ifjú hitves ráhatása meggyő­zött arról, hogy itthon, a falu­jukban van rájuk szükség, itt­hon a helyük és hogy itthon is egyre szebb az élet, csak nekik maguknak kell azt se­gíteni, formálni, kimunkálni. Olyan probléma ez, amelyet a párt, a tanács, a tömegszer­vezetek, az iskola, a pedagó­gusok közös összefogásával le­het és kell megoldani addig, amíg nem túl késő, amíg él a száz Pélyről elkerült fiatal szí­vében az otthon, a szülőföld iránti szeretet, a föld szerete- te, a felelősségérzet saját fa­luja, népe, családja iránt. És ha ez a cikk nem is ol­dott meg semmit, csak sum­mázta a problémákat, segített megmutatni, feltárni a bajo­kat, már akkor is érdemes volt megírni, hiszen száz fia­talról van szó, akiket haza vár egy egész falu. Szalay István lattal rendelkező — túlnyomő részt közvetlenül a termelői munkában részt vevő — dolgom zókat helyes jelölni, akik a bí­róságokon méltó módon tudják képviselni dolgozó népünk aka­ratát. Helyes, ha a dolgozók újra­választásra javasolják azokat a népi ülnököket, akik több éve eredményesen működtek a bíróságokon. A jelölőgyűlést össze lehet kapcsolni termelési, vagy más értekezlettel. A jelölőgyűlés megtartása után az üzem szakszervezeti bizottságának a jelöltekről név­jegyzéket kell kiállítani és azt a jelölőgyűlés után nyomban, de legkésőbb 1960. évi május 7-ig meg kell küldeni a jelö­lést kérő tanács végrehajtó bb zottságának. A névjegyzékben közölni kell a jelölt nevét, születési helyét és idejét, foglalkozását, munkahelyének pontos megje­lölését és pontos lakcímét.- Az üzemek, vállalatok és in* ?tézmények fenti jelölése alap­iján választja meg az illetékes |tanács — tanácsülésen — a | bíróságok népi ülnökeit. ? A választási munka lebo- |nyolításának irányítására és fellenőrzésére megyénkben vá­lasztási bizottság alakult. E ^bizottságnak tagjai: a megyei |tanács végrehajtó bizottságá­énak titkára, a szakszervezetek |megyei tanácsának elnöke és fa megyei bíróság elnöke.- Amennyiben a választással [[kapcsolatban a tanácsok — az füzeinek vezetőinek, vagy a ".szakszervezeti bizottságok fcit- fkárainak — bármilyen prob­lémája lenne, a választási bi- Lottság, illetve annak bárme- |lyik tagja készséggel szolgál |felvilágosítással. Dr. Böőr Péter, " a megyei bíróság elnöke. Kiállítás az egri ; Művelődési Házban ' A KISZ Heves megyei Bi- fzottsága, a megyei tanács rrtű- [velődési osztálya, valamint a íHeves megyei Fotoklub kiállí­tást rendezett az egri Művelő­dési Ház klubjában, a felszá­ll badulási szemle foto- és nép* -rajzi pályázatának anyagából. • A kiállítást vasárnap dét- felött 11 órakor nyitják meg ^ünnepélyes keretek között. Az [ünnepélyes megnyitón kerül •sor a pályadíjak és ajutalom- [könyvek kiosztására. Azoknak ■a nyerteseknek, akik nem tud­ónak a megnyitóra beutazni [Egerbe, azoknak a rendezőség ipostán küldi ki a jutalmakat. I A felszabadulási szemle fo- ?to- és néprajzi pályázatának [anyagából összeállított kiállí­tást a város érdeklődői két [hétig tekinthetik meg, a kiál­lítás kapuját május 1-én zár­dák be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom