Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

4 NÉPŰjsäg 1960. április 12, kedd 4 hála A földi giliszta sírástól köny- nyes szemekkel jelent meg Brehm előtt és e szavakra fa­kadt: — Örök hálám, uram, hogy gondolt rám, hogy visszaadta hitemet. Már nem is tudom, milyen régen élek egyedül, ma­gamra hagyatva, hozzátarto­zók, társak nélkül. Rettenetes volt ez a számkivetettség, már az öngyilkosságra gondoltam, hogy odadobom magam a csir­kék csőre elé... És segített rajtam, visszaadta családo­mat ... Köszönöm, hogy a gyű­rűsférgek családjához tartóz. hatok... Van családom, kikért dolgozhatom... Ezt a történetet ajánlom a horgászok figyelmébe! (-Ó) — NÉHÁNY NAPPAL ez­előtt rendezte meg az Egri Állami Áruház a nyereségré­szesedések kifizetését. Az ün­nepségen — amelyen 37 000 fo­rintot osztottak szét a dolgo­zók között és Paláncz Sándor minőségi bevizsgálónak átnyúj­tották a „Belkereskedelem ki­váló dolgozója’1 kitüntetést, — szovjet vendégek is részt vet­tek. — NAGY SIKERE VAN az Egri Pedagógiai Főiskola dísztermében megrendezett „Heves megye népe a szocia­lizmus útján” című kiállí­tásnak. Eddig több mint ez­ren tekintették meg az érde­kes anyagot, amely között a legnagyobb érdeklődést az úttörők összeállítása, a „Hő­sök Könyve” című gyűjte­mény váltotta ki. — SOKAN KÉRDEZGET­TÉK már, hogy mi lesz az eg­ri vár és környékének világí­tásával? A városi tanácsnál közölték, hogy két héten belül folytatják a munkálatokat a Dózsa tértől fel a vármú­zeumig. A betonoszlopokra üveglapos, nyolcszöges fény- esővilágitást szerelnek és re­mélik, hogy ez a megoldás tetszeni fog a város lakóinak és a sok idegen kirándulónak is. — NAGYSZABÁSÚ JÄR- DASÍTASRA KERÜL SOR ebben az évben Makiáron. Az elmúlt évek más irányú építkezései után, ebben az évben a községfejlesztési alapból 202 ezer forintot for­dítanak erre a munkára. — BEFEJEZŐDTEK AZ EGRI JÁRÁS KÖZSÉGEIBEN a ha­zánk felszabadulásának 15. év­fordulója alkalmából rendezett, főként az ifjúság tömegeit meg­mozgató, nagyszabású kultu­rális versenyek. — MA TANÁCSÜLÉST tartanak Makiár termelőszö­vetkezeti községben. Az ülé­sen az állattenyésztés jelen­legi helyzetét és a fejlesztés­sel kapcsolatos további tenni­valókat tárgyalják meg'. — TELJESÜL A RÉGI KÍ­VÁNSÁG Felnémeten. A köz­ség lakosainak kérésére, ebben az évben a községfejlesztési alapból 150 ezer forintért új, korszerű autóbusz várótermet építenek. — ISMÉT JÓVAL HOSZ- SZABB LESZ a járda ez év végére Nagytályán. Erre a munkára a következő hóna­pokban a községfejlesztési költségvetésből 194 ezer fo­rintot használnak fel. — ÁPRILIS 20-ÁN tartja az Egri Járási Tanács végrehajtó bizottsága legközelebbi ülését. Ez alkalommal a mezőgazda- sági osztály irányító és szer­vező munkáját tárgyalják meg. — KÉT NAP MÚLVA ÜLÉST TART Bekölce ter­melőszövetkezeti község ta­nácsa, A tanácstagok ezúttal a termelőszövetkezetek mun­kájával kapcsolatosan előter­jesztett beszámolót tárgyal­ják meg. — BESENYŐTELEK község­ben épülő négytantermes álta­lános iskola építését az előző­leg megállapított december 31-i határidő helyett november 15- re befejezik az építőipari vál­lalat dolgozói. Az iskola építé­sének a tervezettnél másfél hó­nappal előbb való befejezésé­vel lehetővé válik, hogy a ta­nítást még ebben az évben, az új iskolában folytathassák a tanítóki Ifjúság a szocializmusért MEGYÉNKBEN is széleskö­rűen kibontakozott az a nagy­szerű mozgalom, amely „Ifjú­ság a szocializmusért” nevet viseli. KISZ-szervezetek szá­zai, fiatalok ezrei végeztek lel­kes, valóban a szocializmust építő, magyar ifjakhoz méltó munkát, hogy eleget tegyenek, megfeleljenek a mozgalom szabta követelményeknek. Még frissen élnek emléke­ink, amikor fiatalok százai vették ót megyénkben is az említett próba jelvényeit és az­óta is büszkén ragyog a mel­lükön. Mennyi és mennyi húsz­órás társadalmi munka, tanu­lás, sport, igazi ifjú hév, tűz van e jelvények mögött, azt csak azok tudják, akik ezek­ben a napokban együtt éltek, dolgoztak a fiatalokkal, kiszis- tákkal. Valamelyik nap egy kedves, mindig mosolygós arcú lánnyal beszélgettem, áld Hatvan város KISZ-titkára és alti sok, iga­zán szép. kedves emlékét mon­dotta el e próbákkal, a kisze- sekkel kapcsolatban. Szűcsi Mária, a hatvani KISZ-titkár, nemrég került a város KISZ-szervezeteinek élére, de máris évekre szóló tapasztalatokkal rendelkezik, mint mondja: jól ismeri már övéit. — Nap mint nap, minden este köztük vagyok, de külö­nösen a próbákat megelőző időkben — mondja ő is, a KISZ-tagok is —, akik e rövid idő alatt máris megszerették a kedves, igazán értük élő, dol­gozó Szűcsi Máriát. A K1SZ-SZERVEZETBEN eltöltött idejének legszebb emlékéről érdeklődöm, fel­csillan a szeme és máris me­séli: — Tudja, nagyon szép volt. Hetedikén este, a Petőfi Tsz­ben, 16 fiatalnak adtuk át az „Ifjúság a szocializmusért!” című próba jelvényeit, ünne­pélyes taggyűlésen. Nehéz ezt elmondani, látni kellett volna, hogyan ragyogott az arcuk, a szemük az Örömtől, a bol­dogságtól, amikor átvették a jelvényt. Elmondha­tom bátran, hogy azóta él itt igazán ez a KISZ-szervezet, amióta folynak a próbák elő­készületei. Munkában, tanulás­ban forrtak eggyé ezek az if­jak. Társadalmi munkát vé­geztek, estéiket pedig a kong­resszusi anyag tanulmányozá­sának szentelték. Nem tudom, megérti-e annak a jelentőségét, hogy a tsz fiataljai szellemi öttusát rendeztek, érdeklődési körük kibővült, tudásuk gazda­godott. Ez idő alatt lendült fel a sportélet is. Az egyik fiú valamelyik nap így lelkende­zett: — Milyen szép lesz, ha majd mi is kiírhatjuk: „A hatvani Petőfi Tsz labdarúgó-csapata.”' — Mondom, ez a meleg han­gulatú, ünnepélyes taggyűlés volt legszebb emlékem az utóbbi időben. Bevallom, egy kicsit azért is, mert én magam foglalkoztam velük, ismertem, szerettem őket. És az a csokor szegfű, amit a fiataloktól kap­tam az ünepélyes taggyűlésen, számomra sohasem hervad el, mert az egész estével együtt felejthetetlen emlékként író­dott szívembe. És a hatvaniak példája nem egyedülálló, nem páratlan je­lenség, hiszen az elmúlt napok­ban a Tiszától a Mátráig me­gyénk sok-sok falujában, váro­saiban tették le a fiatalok a próbát, járultak hozzá igazán a szocializmus építéséhez. ÍME, A MI FIATALJAINK megmutatták, újra és újra megmutatják, hogy képesek munkát, erőt. időt áldozni nagy-nagy céljainkért, önma­gukért, mindnyájunkért. Ám ezek az eredmények azt is iga­zolják, hogy a mi fiataljaink nem hálátlanok azok iránt, akik arra vállalkoznak, hogy az élre állnak és vezetnek. Igaz, nem könnyű feladat egy KISZ-szervezetet. még kevésbé egy város, egy falu, egy járás, vagy éppen megye fiatalságá­nak ügyét lelkiismeretesen kéz­be venni. Nem könnyű, de' nagyszerű, gyönyörű és hálás feladat, amely, . ha nem is egyszerre. egy csapásra, de előbb-utóbb meghozza gyü­mölcsét. Szalay István Híd a Brahmaputra felett Épül az első híd a világ egyik legnagyobb folyama, a Brahmaputra felett. Évszáza­dokig technikai lehetetlenség volt, minthogy az esős időszak­ban a keleti Himalájából és az Asszam-hegyekből lezúduló víztömegek annyira felduz­zaszt ják a folyót, hogy ilyen­kor helyenként tíz kilométer­nél is szélesebb. Súlyosbította a problémát az is, hogy a víz Ml s m a m m ■ yfi EGRI VÖRÖS CSILLAG Emberek és farkasok (szélesv.) EGRI BRÖDY Római vakáció GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nyomorultak (I.—II. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN Hegyen-völgyön (Cimborák H. rész) (szélesv.) HATVANI KOSSUTH A Blum-ügy HEVES A matrózok dala (szélesvásznú) FÜZESABONY Akiket a pacsirta elkisér iiiiiiiiiiiiiimniiliiiiitiiiiiiiiiiiiimiiiiiinnfiiiiiiiiiii' pétervásara A kapitány lánya (szélesv.) műsort i hatalmas iszapmennyiséget hord magával, -.mely a meder­ben lerakódva az évszázadok folyamén, többször is megvál­toztatta a Brahmaputra folyá­sát. Az indiaiak ezért eddig' nem is próbálkoztak a hídve- réssel. Pár évvel ezelőtt azonban ki­választottak egy helyet, ahol kétoldalt magas dombok egy kilométerre szűkítik össze a folyammedret és itt kezdték a nagy vasúti és közúti híd meg­építését. Ezen a helyen viszont az nehezíti a vállalkozást, hogy a víz mélyen belevájta magát a földbe és sodra rend­kívül gyors. A hidpilléreket ezért a víz felszínétől több mint 50 méter mélyre kell le­ásni. A munkálatokat az 1953. évi monszun időszak után kezdték meg, de eddig mind­össze nyolc pillér készült el. Abban reménykednek, hogy a hidat 1962-ben, az esős évszak beállta előtt átadhatják a for­galomnak. A monszun idején minden évben legalább öt hó­napig szünetel a munka. 45 évvel ezelőtt, 1915-ben szü­letett KONSZTANTYIN SZ1MO­NOV szovjet-orosz költő és drámaíró. „Várj rám” című költeménye a n. világháború igen népszerű katona-verse volt. A Nappalok és éjszakák című regénye a sztálingrádi narcokról szól. Legismertebb színműve: Az orosz kérdés. 15 évvel ezelőtt, 1945-ben halt meg FRANKLIN DELANO ROOSEVELT, az Egyesült Álla­mok demokratapárti elnöke. Nevéhez fűződik a diplomáciai kapcsolatok felvétele a Szovjet­unióval (1933) és ő képviselte az USA-t, a teheráni (1943-ban) és a jaltai (1945-ben) konferen­cián. 65 évvel ezelőtt, 1895-ben helyezték üzembe Tomszkban a/ első szibériai villamos erőművet. SZIMONOV cA tiqj' ij A tigrissel ott találkoztam az ős­erdő szélén, ahol éppen virágot szedtem. A tigris nem virágot szedni jött ide, az erdő szélére, ezt onnan sejtettem, hogy a farkával csapkodni kezdett és tompán rám- hörrent, mintha az imént megsértet­tem volna. A vi­rágcsokrot letet­tem kezemből és így szólítottam meg a tigrist, aki merészségem lát­tán előrecsapott fülekkel figyelni kezdett. — Nézze, ked­ves Sir Kán, itt állunk most egy­mással szemben, maga a véremre szomjazva, én semmit, abszolúte semmit sem akarva öntől. Sir, legföl­jebb hosszú életet kívánok, erőben, egészségben. A fegyverem itt fek­szik a virágcsokor mellett, felveliet- ném, lelőhetném, megölhetném — de minek. Minek bántsuk egymást. Én jobbára nö­vényféleségeken élek, ' húsfogyasz­tásom oly kicsi, hogy az alig jöhet számításba, ha ar­ról van szó, hogy netalán emiatt ön­nek kevesebb jut­na. Figyelje csak, kérem, még nyu­godtan, ne ideges­kedjék ... hign-ie el, érdemes hall­gatni az okos szó­ra. Én jobban is­merem önt, mint ön engem: ön csak az ízemet ismeri, de én ismerem ösztönéletét, szár­mazását, termé­szetét, szokásait — mindent tudok önrőt. Na látja! Szellemi fölény­ben vagyok önnel szemben, kedves Sir Kán, de ezzel a fölénnyel nem akarok élni, sem visszaélni. Fordul­jon szépen vissza, keressen egy puha húsú vaddisznót, vagy amire gusz­tusa van, én meg szedem tovább a virágaimat. Becsületes ajánlat ez, nemdebár? Mert olyan csodá­latosak a virágok, hogy nem is kép­zelné. Ha akarja, elmondom... be­szélgessünk egy kicsit még, mert állítom, Sir, jobb a szó, a tapaszta­latok kicserélése, mint... ... A tigris eb­ben a pillanatban ugrott s talpának egyetlen csapásá­val szétzúzta a ge­rincemet. Emlékszem, még ez volt az utolsó gondolatom: — A háládat- lan, pedig milyen szépen beszéltem hozzá... És a tigris vi­rágaimba törölte véres mancsát, mert amúgy higi­énikus állat volt. Régen élt már az emberi települé­sek közelében. (egri) 5. |Yf eggyőződésem, hogy az íróknak és költőknek m valami igazuk, amikor azt londják: minden ember a ildogság kék madarát űzi. gy gondolom, nekünk sem Hl szégyellnünk azt, hogy a ímmunisták egész emberek, lég ebben az értelemben is: a íját boldogságukat kereső nberek. Mégis, van egy na­ivon lényeges különbség a immun isták és az individuá- san' gondolkodó, vagy önző nberek között. Az tudniillik, ogy a kommunista csak úgy id boldog lenni, ha minden ilgozó emberrel együtt lesz ildog.” (Népszabadság, 1959. icember 5.) A legkövetkezetesebb huma- izmus, amely a proletariátus sztályharcának eredménye- éppen alakult ki, a kommu- ista erkölcs igen jellemző vo- ása. Ez a jellemvonás min- ennél jobban rávilágít a kép- lutató valláserkölcs és a kom- íunista erkölcs gyökeres kü- inbségére és ellentétére. Na­pon világosan rámutatott er- 3 a döntő különbségre N. Sz. íruscsov abban a beszélgetés­en, amelyet a Figaro című -ancia újság tudósítójával ilytatott. „Rólunk, kommu- istákról — mondotta N. Sz. íruscsov — gyakran beszélnek lindenféle ostobaságot; azt bi- ynygatják, hogy akik nem hisz­ek az istenben, akiről még a ivőknek sincs világos fogal- íuk, azokat nem vezethetik íagasztos humanista érzet­lek. Pedig a kommunisták a íghumánusabb emberek, hi- zen nem azért harcolnak, hogy sak nekik, maguknak legyen í az életük ... A mi vélemé- yünk szerint minden ember­ek joga van a munkára, a jó Dr. FÖLDI PÁL: Az ateizmus zászlaja alatt Ez Egerben délután 3 órakor: KORMOS EG (Arany János-bérlet, középiskolás) Este 7 órakor: KORMOS ÉG 'Petőfi-bérlet) ■MiMiiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiicuiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiiiniiiiiuci.iiukiiiiiiiiiiiiiniiiiiiuiiiiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiiaiiiuBiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiKiiKiuiiiBiixniiMt társadalomban főként társa­dalmi jellegű. A dolgozó töme­gek társadalmi elnyomottsága, látszólag teljes gyámoltalansá­guk a kizsákmányoló rendszer 'vak erőivel szemben, melyek a dolgozó embereknek napon­ként és óránként ezerszer több borzalmas szenvedést, több ir­tózatos gyötrelmet okoznak, mint bármiféle rendkívüli ese­mény, például az árvíz, a föld­rengés, stb: — ebben rejlik ma is a vallás legmélyebb gyökere, zzel kapcsolatban írta Lenin a következőket: „A félelem teremtette az iste­neket. A félelem a tőke vak hatalmától, amely vak, mert a nép tömegei nem láthatják előre, amely a proletárt és a kistulajdonost lépten-nyomon azzal fenyégeti (és nemcsak fe­nyegeti), hogy „hirtelenül”, „váratlanul” tönkreteszi, pusz­tulást zúdít rá, kpldussá, pau- perré, prostituálttá változtatja, éhhalálba taszítja — ez a mai vallák gyökere." (Lenin: Marx, Engels, marxizmus című kötet, 217. oldal. Szikra. 1948.) Nem is szaporítjuk tovább a szót, hiszen világos, hogy az erkölcs azonosítása a vallással, vagy a vallás azonosítása az erkölccsel — ostobaság. De az sem vitatható, hogy vallásosság nélkül is van erkölcsiség, sőt az igazi erkölcs a vallás­erkölcstől teljesen függetlenül alakul ki: ez a kommunista er­kölcs. Arra a kérdésre, hogy van-e kommunista erkölcsiség, Lenin válasza a következő: „Persze, hogy van. Gyakran úgy tünte­tik fel a dolgot, hogy nekünk nincs saját erkölcsünk, s a burzsoázia gyakran azzal vádol bennünket, hogy mi, kommu­nisták, minden erkölcsöt taga­dunk ... (Folytatjuk) életre, amelyet az embéri tár­sadalom minden ember számá­ra megteremthet. Mi az embe­rek és népek igazi egyenjogú­ságáért küzdünk. Ebben talán nem a humanitás fejeződik ld? Az eleven emberről, a bennünket körülvevő társada­lomról, a nép életéről való gondoskodás — ezek a mi esz­ményeink, ez a mi meggyőző­désünk. Azt hiszem, sokkal jobb ez, mint hinni az isten­ben és kirabolni az értünk dol­gozó embereket, az utcára ki­tenni őket az üzemekből és a gyárakból, amint ezt az isten­hivő kapitalisták teszik.” (Prav­da, 1958. március 27.) A humanizmus, amely el- válászthat.atlan a kom­munista erkölcsiségtől, igen nagy erkölcsi érték. Ezt senki nem tagadhatja. A kommunis­ta humanizmus, miként már részletesen kimutattuk, az is­tenhit nélkül, a vallásosságtól teljesen függetlenül létezik. Ezek után nem szorul ma­gyarázatra az a tény, hogy hit nélkül is van erkölcsi érték. Még pontosabban azt kell mon­dani, hogy az istenhit önma­gában nem is erkölcsi érték. Ebből viszont az következik, hogy a vallásosság és az erköl­csiség nem egy és ugyanaz, noha a kettő, különösen az osz­tálytársadalomban, szorosan összefügg egymással. A vallás és az erkölcs azono­sítására irányuló törekvés kri­tikája minden szempontból in­dokolt. Az elmondottakon kí­vül lehet még arra is hivat­kozni, hogy már csak azért sem lehet a vallás és az erkölcs azonos egymással, mert a tör­ténelem különböző fejlődési szakaszán keletkeztek és egé­szen különböző alapon nyug­szanak. Az erkölcs örök társadalmi jelenség, amely együtt kelet­kezett az emberi társadalom­mal, s nélküle nem képzelhető el társadalmi élet. Az erkölcs a társadalmi tudat legrégibb formája. Ezzel szemben a val­lás nem örök társadalmi jelen­ség: nem volt és nem is lesz mindig. Az ősi vallás kialaku­lásának korát az emberi törté­nelem több száz évezrede előz­te meg, amelynek során a val­lási hiedelmek legapróbb jelei sem mutatkoztak. Az emberi társadalom kezdetén vallás még nem volt, erkölcs viszont már létezett. De az erkölcs és a vallás nemcsak abban különböznek egymástól, hogy különböző időszakban keletkeztek, hanem abban is, hogy teljesen külön­böző alappal rendelkeznek. Az erkölcs a közvélemény erejére és a szokás hatalmára támasz­kodik. T gén jelentős erkölcsi tá­1 masz a lelkiismeret, amely nem más, mint megha­tározott erkölcsi normák rea­lizálódása az emberek tudatá­ban. A lelkiismeret egyenlő az erkölcsi meggyőződéssel, s en­nek megsértése lelkiismeret- furdalást eredményez. Az er­kölcsnek tehát van külső és belső támasza: az előbbi a köz­vélemény, az utóbbi i pedig a lelkiismeret. A vallás egészen más alapon nyugszik. Mi a vallás alapja? Vizsgáljuk meg történeti szem­pontból ezt a kérdést. A vallás igen régi, viszony­lag kezdetleges történelmi idő­ben keletkezett az emberek­nek teljesen ferde, primitív képzeteiből, saját magukról és az őket környező külső termé­szetről. Az ősközösségi ember még nem ura, hanem a szó szoros értelmében rabszolgája volt a természetnek. Szinte tél- jesen tehetetlenül állt szemben a természet elemi érőivel, — az árvízzel, a tenger háborgásá­val, a szélviharral, a villám­lással, a tűzvésszel. em volt képes megérteni és tudományosan meg­magyarázni a világosság és a sötétség, valamint az évszakok váltakozásának tényleges okát. Érthetetlen volt számára az álomjelenség, a betegség és a halál. Mindez — és még sok más — szörnyű rettegésben tar­totta az ősi embert. Félelmé­ben kezdte azt hinni, hogy benne és körülötte nem termé­szeti, hanem természetfeletti erők működnek, s ezeket a „titokzatos” erőket isteni tu­lajdonságokkal ruházta fel. Ezzel megjelent az istenhit, vagyis kialakult a vallás. Az ősi természetvallás szülő­oka — a félelem. Ez a lényeg. De ugyanez szüli a vallást a későbbiek során is. Minden vallás a félelemre vezethető vissza, kezdve az ősközösségi természetvallástól, egészen a modern kereszténységig. A vallás gyökere az osztály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom