Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

1360, április 12, kedd nepOjsAg Boconádi napok 11. Fehér Mártönnal, a Petőfi, tehát a fégi térmelőszővéi kézét elnökévéi beszélgettünk a köny­velők szobájában. Jegy ezgettém; hogy a kétszázholdas kerté­szetben mekkora területen ter­melnek paprikát, paradicso­mot, dinnyét, még mindén mást, amiből jó pénzt szed be majd annak idején a tagság... Sorolja a számokat Fehér Márton és én jegyezném is azokat, de minduntalan újra kell kérdezném, mert a külső szobából olyan asszonycsivite- lés árad be, hogy az ember szinte a saját szavát sem érti. — Mennyi az uborka? — Húsz hold és tíz a vörös­hagyma, négy a zöldség ... Ismét nevetés harsan fél és én már szégyellem kérdezni: — Hét...? Két...? — Négy! Kinézek az ajtó üvegén, hát látom, hogy valami férfiem­bert akarnak a tréfás szóval zavarba hozni a dévaj asszo­nyok. Idősebbek már, de a nyelvük és ujjuk fiatal fürge­séggel, sebesen jár. — Jókedvűek az asszonyok nálunk... Tréfás mindig a szávuk... De ahogy dolgoz­nak! A közgyűlés is megdi­csérte őket: ég a kezük alatt a munka -.. Tizennégy nói munkacsapa­ta van a Petőfi Tsz-nek. Jó barátnők együtt, és soha nincs veszekedés közöttük. Megértik egymást, összeszoktak már s az újak is gyorsan beilleszked­tek ... Bíznak egymásban, ve­zetőikben, s ha valami baj adódik, bizalommal fordulnak az elnökhöz, vagy más vezető­höz. Es ez helyes ...! Hanem két szövetkezet van a községben. A Petőfi, a régi, Búzakalásznak hívják a tavaly alakultat, s itt már nehezebb annak, aki igazságot akar ten­ni • a panaszok, panaszosok kö­zött. Kevés a megértés. Különösen asszonyszájból visszataszítóak az oktalanul el­hangzó káromló szavak, ám százszorta fájóbbak, ha az el­Küzdő asszonyok kéSéredettség szólítja elő őkét... És Tóth Kálmánné tetézi ézt még omló könny- gyöngyéivel is. Sajnálom és csak topogok a falu főutcáján, Hallgatóm pártaSzát és gondol­kodom: miként segíthetnék? —* Megmondták, nem kapok háztájit. Benn a Búzakalász irodájában mondták ... Pedig bevittem a vetőmagot és a ku­koricát. Csak éppen a szálás- takármányt nem ... De hogyan vihettem volna be, mikor a mi tehenünknek is pénzért kell venni...? Jártam persze az irodán és érdeklődtem. Ezt mondták: — A közgyűlés határozott így, a köz érdeke kívánja: csak az kaphatja meg a ház­tájit, aki behozott mindent... Igazat kell adnom. Hiszen a közös állatok sem pusztulhat­nak éhen. És ezt tudniok kell Tóthéknak is. De hát ez csak egyetlen pél­da. És sok ilyet sorolhatnék fél. Gyakori az elkeseredett hang, s legtöbbször ok nélküli. Avagy könnyen gyógyítható baj miatt hullanak a könnyek. Pedig ez mit sem használ. Egymáshoz kötötték sorsuk fonalát, igyekezzenek maguk, s mások helyzetén könnyebbí­teni, s nem nehezíteni plety­kával és pusmogással. Ugye igazat mondok? Itt Boconádon a szövetke­zetek tagságának zömét az asszonyok alkotják, övék a dolgos kéz, de még az irányító elme is nem egyszer. Ha a munkáról van szó, azaz dol­gozni kell, dolgoznak az asz- szonyok két férfi helyett is. És ezzel nincs baj. Legalábbis ed­dig még nem mutatkozott. De máskor? Hát nem is mondom el miket hallottam. Pedig oda vezet mindez, hogy a sok szóbeszéddel egy­más és maguk munkakedvét is szegik. És ez már nagyobb baj lesz. Beszélgettünk néhányan Blaskó Pál bátyám portáján, a nappalinak használatos tágas konyha asztala körül. Többen voltak aSszóhyók. de legin­kább a fiatal Gubíés Istvánná Vitte a szót: — Mert micsóda dolog az, hogy nekem, a szegény asz- szóhynak csak nyolcszáz négy­szögöles háztájit adnak, mások meg egész holdat kapnak. Csendesíteni próbálom, de csak móndja á magáét: — Még olyan is vólt, aki azt mondta, nem érdemiem meg ezt sem, Pedig három nap alatt eldugtuk mi is a hat hold hagymát... Három nap alatt... Tudja mi az? Aztán az a harminchat forint. Miért kell nekünk a háztáji után ezt fizetni? Ezért örök­áron megvásárolhatjuk azt a kis földet? Hát akkor meg minek? Még a csendes özvegy Káli Györgyné is rábólógátótt: — Bizony, tán még a ke­nyerünk sem lesz meg • ■. Hát látják, asszonyok? Ez az, ami nem helyes. Persze, most mondhatják, könnyen beszélek én ... De, mégis me­rem mondani, hiszen tudom, megértik maguk a jó S2ót, s én most igazat mondok. Nem esett nehezemre utánajárni az igazságnak. Csak éppen a Bú­zakalász irodájáig kellett el­ballagnom, s beutazni busszal a Hevesi Járási Tanácsra. De elmondom, mit iá végeztem: A háztájiról ezt mondták: — Ahol a családból a férj és a feleség is belépett, ott egy- hóldas háztájit adunk. Ahol csak az asszony, ott kapták a fél holdat. Az öregek, özve­gyek pedig — a közgyűlés vé­leménye szerint — megérdem­lik az ezer négyszögölet. — Az a bizonyos harminc­hat forint: — Abból hat forint a bal­esetbiztosítás, huszonhét a nyugdíjalap, három pedig az SZTK részére megy. Rendel­kezés ez, s nem is helyi, ha­nem országos. Ezt válaszolták a tanácson. Tehát nem a háztáji miatt kell fizetni ezt a pénzt, semmi ? közé nincs ehhez a területnek. < Azért kell, hogy ingyenes gyógykezelést kapjanak és ha' baleset adódna, pénzt a bizto-í sítótól, s nyugdíjat, ha meg-? öregszenek, munkaképtelen« é < válnak __ < De még új ez a szövetkezet? s nehézséggel küszködnek.? Akik szívügyüknek tartják a? közös boldogulást, helytelen!-? tik — vélem együtt —, hogy? Bókáknak: Gubicsnénak, Tóth? Kálmánnénak, Fehér Imféné- nek városba jár dolgozni a! férje. Igaz, jól dolgoznák a nők,? némelyik két férfi helyett is,? de a szövetkezet mégis meg-? érzi Gubies István, Tóth Kál-s mán, Fehér Imre erős férfiké-? zének hiányát. Azt mondják, szükség van? otthon a családban arra az? ezerkétszáz, ezernégyszáz fo-? rintra, amit az építőiparban? keresni tudnak, ök is, meg a? többi szakmanélküliek, segéd­munkások. Rendben van ez, de mibe? kerül a különélés? Az utazga­tás, meg a két konyha? ÉS? nem keresnének kevesebbet a? szövetkezetben sem! Meg ha itt lennének a férfi-? ak, kevesebb lenne a veszeke-? dés. Az idegeskedés. Kevesebb? könny csordulna a szemekből,? s ritkábban hangzana női száj-? ból a keseredett káromló szó...,? No persze, nem azért, mintha? akkor nem adódna félreértés,? de mégiscsak közel állna a> férfiember vigasztaló szaval És a férfi sokszor mégiscsak? könnyebben tárgyal, mint az\ asszonynép...? Mit gondolnak? Szereném ha egyetértené- nek. Ha nem, nos, még találko-? zunk, megmondhatjuk egy-? másnak a véleményünk ... ? Személyesen is, Boconádon ...? SZÁNTÓ ISTVÁN Külföldi híradó (Folytatás az 1. oldálrótj NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG II népi ülnökök szerepe az igazságszolgáltatásban A NÉPKÖZTARSASAG El­nöki Tanácsa 1960. évi február hó 28. napján közzétett, 1960. évi 6. számú törvényerejű ren­delettel elrendelte a megyei és járásbíróságokon működő népi ülnökök újraválasztását. A vá­lasztást a tvr. 12. paragrafusá­nak 2. bekezdése alapján 1960. évi május hó 15-e és június 30. napja közötti időben kell meg­tartani. Heves megye dolgozói tehát a törvényerejű rendelet alap­ján ismét alkotmányos jogai­kat fogják gyakorolni a közel­jövőben. Ügy gondolom,' hogy a választások lebonyolítása előtt szükséges néhány szó­val megemlékezni arról a lé­nyeges különbségről, amely a népnek az igazságszolgáltatás­ban való részvétele terén a kapitalista és a szocialista tár­sadalmi rendszerben megtalál­ható. A nép részvétele az igazság­szolgáltatásban kétféleképpen valósulhat meg: az esküdt- és az ülnökbíráskodás útján. Az esküdtbíráskodást az igazságszolgáltatásban a bur­zsoázia vezette be. A polgári demokrácia tipikus intézmé­nye. Kétségtelen, hogy általá­nos európai bevezetése idején, a polgári forradalmakat köve­tő időkben, amikor a burzsoá fejlődés még felfelé ívelő, ha­ladó irányzatú volt, haladó intézménynek volt tekinthető a régi, királyi főtisztviselők­ből, a vármegyét vezető ne­mességből és földesurakból összetevődő feudális jellegű osztály bírósággal szemben. Amint azonban a kapitaliz­mus virágkorán túl, a halódó imperializmus, az egyre _ sű­rűbben megismétlődő válságok és háborúk korszakába jutott el és uralmának fenntartása végett saját maga által terem­tett sírásóját — a munkásosz­tályt és a vele szövetséges dol­gozó osztályokat egyre foko­zódó elnyomásban tartotta — m az intézmény az osztályural­mát minden eszközzel védő burzsoázia számára terhessé vált. Az esküdtbíráskodásnak a lényege abban állt, hogy az ítélkezés különböző funkcióit megosztotta a hivatásos bírák és a nép küldöttei köpött. Az esküdtszék határozott a bűnös­ség kérdésében, a szakbírói ta­nács pedig az esküdtek hatá­rozata, az ún. verdikt alapján kiszabta a büntetést. Az esküdtszéki rendszer rö­vid magyarországi fennállása alatt nem bizonyult szerencsés megoldásnak. A büntető ítélkezéshez tar­tozó egyes funkciók elválasz­tása mesterkélt. Az esküdtbí­ráskodás intézménye éppen azokat a tennivalókat utalta az esküdtszék kizárólagos ha­táskörébe, amelyek nagyobb számban vetnek fel büntető­bírói gyakorlatot és ismerete­ket igénylő kérdéseket (bűnös­ség, minősítés), míg a büntetés kiszabása terén, amely a tör­vényes kereteken belül inkább élettapasztalat és igazságérzet kérdése, az esküdtek eredeti­leg egyáltalában nem, az es- küdtbíráskodás reformja után pedig csak kisebbségben ve­hettek részt. A BURZSOÁZIA osztály- uralmának biztosítása érdeké­ben azonban a népképviselet e formális jogait is megtépázta. 1913- ban az esküdtbíróság ha­táskörének korlátozásával, és 1914- ben, az úgynevezett es­küdtszéki reformmal ez az in­tézmény gyakorlatilag még a szigorú cenzussal összeválo­gatott esküdteknek sem nyúj­tott az igazságszolgáltatásban való részvételre komoly lehe­tőséget. Az 1919-es magyar népuralom dicsőséges napjai­nak aktívái ellen a terror min­den eszközével — így az igaz­ságszolgáltatás eszközeivel is — véres bosszúhadjáratot foly­tató Horthy-ellenfórradalom még ettől a megszűkített in­tézménytől is megfosztotta a dolgozó népet és 1919-ben ren­delettel „ideiglenesen” felfüg­gesztette az esküdtbíróság mű­ködését. A nép részvételével működő igazságszolgáltatás másik meg­jelenési formája az úgyneve­zett ülnökrendszer. Ez lényegi­leg abban áll, hogy az igazság­szolgáltatás funkciói nem osz­lanak meg a szakképzett bíró, és a jogi képzettséggel nem rendelkező népi elem között, hanem a nép küldötteinek tel­jes jogú tagjai a bíróságnak és a hivatásos bírákkal együtt döntenek az ítélkezéssel kap­csolatos összes kérdésekben. Ez a rendszer nem választja el egymástól az egymással ösz- szefüggő és egymásba illesz­kedő tennivalókat; közvetle­nebbé teszi a jogászi és nem jogásza bírósági tagok együtt­működését; végül a helyes ítélkezés biztosítékát nyújtja. E rendszer érvényesült nálunk a felszabadulás után ©létrehí­vott népbíráskodás terén, tehát a politikai jellegű ügyek elbí­rálásánál, úgyszintén az uzso­rabíróság különtanácsa, az úgynevezett „munkásbíróság” intézményének keretében, az­az a legfontosabb gazdasági bűncselekmények elbírálásá­nál. A büntetőbíráskodás egész területén az alkotmány 37. pa­ragrafusa alapján 1949-ben ve­zettük be az ülnökbíráskodást. Ezt követte 1951-ben az ülnök­rendszer bevezetése a polgári ítélkezés területén. Ma tehát az elsőfokú bíróságok előtt a büntető és polgári tanácsok egyaránt egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből alakított tanácsban ítélkeznek. A NÉPI ÜLNÖKÖKET a ta­nácsban ugyanazok a jogok il­letik meg, mint a hivatásos bí­rót és egyben ugyanolyan kö­telezettségek is terhelik. Részt vesznek a büntetőperek bírói előkészítésében. A terhelt elő­zetes letartóztatásának elren­Csaknem az egész világon ismerik a csehszlovák üveg­ipar gyártmányait. A német dolgozók is szívesen vásárolják az ízléses cseh üvegárukat. Képünk a lipcsei bemutatón ké­szült. CSEHSZLOVÁKIA delése, vagy megszüntetése tár­gyában egyenjogú tagként sza-| vaznak és általában minden? érdemi döntésnél teljes jogú? tagjai a tanácsnak. Nemcsak a? bűncselekmény tényálladéki? elemeinek, az úgynevezett? tényállásnak a megállapításé-? nál van döntő szavuk, hanem? a cselekmény minősítésénél és, a büntetés kiszabásánál is.' Ezenfelül a tanácskozás alatt? megbeszélik az ítélet indoko-? lásának lényeges kérdéseit is. ■ Az elmondottakból követke­zik, hogy az esküdtbíráskodás­sal szemben a népi ülnöki rendszer valósítja meg az igaz­ságszolgáltatásban való tény­leges részvételt a dolgozó nép számára. Az esküdtbíráskodás­sal ellentétesen, a népi ülnö­kök teljesjogú tanácstagként bíráskodnak a polgári perek­ben is, éppen ezért a gazdasági életet átfogó valamennyi per eldöntésénél részt vesznek az igazságszolgáltatás munkájá­ban. A választást az üzemek, vál­lalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és intéz­mények dolgozóinak jelölése alapján az illetékes tanácsok eszközük. Nyilvánvaló, hogy a dolgozó nép széles tömegei azokat a dolgozókat fogják megválasz­tani és megválasztásra java­solni, akiknek közreműködésé­vel biztosítva van az igazság­szolgáltatás teljes demokratiz­musa. A MAGYAR Népköztársaság bírósága — miként az egész szocialista államapparátus —, a néphez közel áll, a népet szolgálja és ténykedéseiben széleskörű népi kezdeménye­zésre és a népi tömegek köz­vetlen részvételére támaszko­dik. Az alkotmány előírásainak szellemében alakult bírósági tanácsok alkalmasak arra, hogy a párt politikájának szem előtt tartásával a szocialista építés ügyét szolgálják. Dr. Böőr Péter, a megyei bíróság elnöke. 1 A csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia növényvédelmi osztályának gépszerkesztői új, mechanikusan működő perme­tező-porozógépet szerkesztettek. A régi gépek használata mellett egy hektárra 300 liter permetlé kellett. Az új gép hat liter permetlével tud beszórni egy hektárt. Képünkön a per* metezö-porozó generátor egyik kerti permetezésre használha­tó törpe típusa látható. yVAAAAAAAAAAáVVVVVVV/s^AA/SAAAAAAAAAAAAAAACVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ Vessünk tököt! Az állatállomány részére jelentősen több takar­mányunk lesz. több jövedelmet jelent, mert a Termény forgalmi Vállalat a tökmagért magas árat fizet. A termelőszövetkezetek, ha saját vetőmagjuk nincs, meg­vásárolhatják a terményforgalmi felvásárlóhelyeken. HEVES MEGYEI TERMÉNYFORGALMI VÄLLALAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom