Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

népüjsAg 1960. április 10., vasárnap tf «mii Mi, liittH Jánottvk Feldebrön sok-sok Kiss Já­nos él. Viselik ezt a nevet öre­gek, fiatalok, szóval minden korosztályból van belőlünk jócskán. Nagy a rokonság, mármint a névrokonság, és ilyenkor, egy ilyen felfedezés esetén sok mindenre rájön az ember. Dallamos név: Kiss- já-nos ... Nem igaz? ... Így ni: ti-tá-tá... Ezt most éreztem először, hogy sokat hallottam másoktól is emlegetni. És nem mindennapi embe­rek a Kiss Jánosok. Nem, óva­kodom ugyan szépnek nevezni őket, szerénységem tiltja, de szóval, azért van bennünk va­lami. De mást mondok, azt is nagyszerű dolog tudni, hogy sokan vagyunk. Sokan és ez valami felemelő. Találkozunk mi, Kiss Jánosok és cinkosan összenézünk, mi, akiktől min­denki ugyanazt kérdezi: Kiss, két essel? Sokan vagyunk, Dunát lehet­ne rekeszteni velünk, ó mily nagyszerű érzés ... Mit tudja, és mit értheti mindezt mondjuk: Khutogo- witz Manó ... (Kiss J.) — KISKÖRE községben négytantermes iskolát építe­nek az idén. Az új, korszerű­en felszerelt iskolát az erede­tileg tervezett augusztus 15-e helyett már július elsején át­adják rendeltetésének.- MÁTRABALLÁN meg­lőtte magát fegyverével Hor­váth Sándor, Radnóti utca 1. szám alatti vadász és a sze­rencsétlenség folytán 60 száza­lékos rokkant lett. Horváth Sándor vadász-balesetbiztosí­tást fizetett, ezért az Állami Biztosító a napokban 6000 fo­rint biztosítási összeget fize­tett ki számára. — 17 NAPI keresetnek megfelelő nyereségrészese­dést kaptak Petőfibányán a Szállító és Szolgáltató Üzem dolgozói. Az idén kapott nye­reségrészesedés háromnapos kereseti összeggel több, mint az elmúlt évben osztott nye- reségvészesedés összege.- 50 FÉRŐHELYES szarvas­marha-istállót építenek a mak­iári Kossuth Termelőszövet­kezetben. Az építési munkát végző ÉM Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat dolgo­zói elhatározták, hogy az előre tervezett augusztus 31-i ha­táridő helyett már augusztus 5-én átadják rendeltetésének az új épületet, s ezzel lehetővé teszik, hogy a szövetkezet tag­jai még a nyár folyamán kö­zös helyen tarthassák az álla­tokat. Széchenyi István Czáz évvel ezelőtt, 1860 ^ április 8-án halt meg Széchenyi István. Kevés olyan személyiség akad történel­münkben, akinek politikai te­vékenysége, egyéni élete any- nyi ellentmondó vonásból te­vődött volna össze, mint afe övé. Mit jelentett Széchenyi nemzetének? Szerepének érté­kelésével kapcsolatban a hala­dás és maradiság hívei kü­lönböző módon próbálkoztak hozzáférkőzni. A Habsburg- legitimizmus történetírása Széchenyiben látta az elmúlt időkben a követendő eszményt és élesen Kossuth rovására foglalt állást. A „szegedi szel­lem” képviselői a politikában és publicisztikában, a tudo­mányos történetírásban egy­aránt egészen Kossuthig men­tek vissza az 1918-as háborús katasztrófáért „felelősek” fel­kutatásában. így történhetett meg, hogy az a Széchenyi, aki­nek eszméi egy évszázaddal korábban a forradalomhoz ve­zető fejlődést nagymértékben elősegítették, egy ellenforra­dalmi korszak hőse lett. Ma már tisztán látjuk, hogy a pol­gári haladás kérdéseit Kossuth értette meg és képviselte he­lyesebben. Mindez nem jelenti azt, hogy nem él Széchenyi a magyar nép lelkében, mint a tespedés, az elmaradottság el­leni küzdelem jelképe. Élet­műve haladó múltunk szerves alkotórésze. A történelmi fejlődés köve­telményei Magyarországon Szé­chenyi fellépése idején paran- csolólag írták elő a feudális viszonyokból való gyors és tel­jes kibontakozás szükségletét: a polgári termelési viszonyok megteremtését. Széchenyi a társadalmi szükségszerűség követelményeinek tett eleget, amikor elsőnek fejtette ki Ma­gyarországon a polgári átala­kulás megvalósításának átfogó programját. Ha elgondolása nem is elégítette ki minden­ben a nemzet szükségleteit, ha célkitűzéseiben észrevehető is osztályhelyzetének minden korlátja, mégis a haladás egyik legelső képviselőjének tekint­hető a reformkorban. Kevesen voltak, akik mélyebben át- érezték a feudális Magyaror­szág elmaradott állapotát, mint ő. Olyan értékes tulajdonságai különböztették meg és emel­ték magasan a főnemesség fö­lé, mint a magyar néphez, a hazai földhöz, kultúrához va­ló ragaszkodás, mélységes ha­zaszeretete, lelkiismeretessége és felelősségérzete és ezzel összefüggő önbírálata. A nagy ébresztő szerepét játszotta, aki az 1830-as évek elején kimu­ir.lUllllllltilllllllll Hétfőn, április 11-én. este 6 órakor, a művelődési autó TIT-előadója József Attila élet­műve címmel tart előadást Mátraszentlászlóm. Az előadást filmvetítés követi. ★ A SZABADEGYETEM HÍREI: Világirodalom tagozaton Ab- karovits Endre, a TIT irodal­mi szakosztályának elnöke tart előadást kedden, V. Majakovsz­kij címmel a főiskola II. em. 78-as termében. A művészettörténeti tagoza­ton Heves megye műemlékei címmel tart előadást Bakó Fe­renc, a Dobó István Vármú­zeum igazgatója kedden — 12- én — a főiskola II. em. 70-es termében. Mindkét előadás befejező előadás. Az előadások 17 óra­kor kezdődnek. miiHorn ; Egerben délután 3 órakor: KORMOS ÉG (Ady-bérlet) Este 7 órakor: KORMOS ÉG (Katona-bérlet) Bekölcén este 7 órakor: A CSODALATOS VARGANÉ Hétfőn, délután 5 órakor: hazadnak rendületlenül (Irodalmi Színpad műsora) Este V, 8 órakor: hazadnak rendületlenül tatta, hogy a magyar nem él­het többé a régi módon. A Széchenyi reformrend- szerét tartalmazó há­rom nagy alkotás, a Hitel, a Világ és a Stadium megporha- nyósította a „nagy magyar parlagot”, s elvetette beléje azokat a magvakat, amelyek­ből egy évtized alatt a polgári átalakulás lényegét összefogla­ló reformprogram és a meg­valósulásukért harcoló ellen­zéki párt kisarjadt. Gazdasági elméletének lényege az, hogy a magyarországi kapitalizmus fejlődését a nagybirtoknak a feudalizmusból a kapitaliz­musba való zökkenőmentes át­mentése érdekében kívánta alárendelni. Az átalakulás ve­zetését osztályának megfelelő­en átnevelt, hazaszeretettel át­hatott tagjaira, a főnemesekre kívánta rábízni. A polgárosí­tást a nép közreműködése nél­kül, de úgy akarta megvalósí­tani, hogy annak jótétemé­nyeiben a nép is részesedjék. Felülről, reformokkal akarta kielégíteni a tömegeket, hogy elkerülje a követelések alulról jövő, forradalom útján történő megvalósítását. Az átalakulást a reakciós Habsburg-biroda- lom adott keretein belül kí­vánta végrehajtani. Reform­eszméinek ezek az ellentmon­dásai később szükségszerűen a tényleges fejlődéssel való konfliktusokhoz vezettek. Mé­gis, Széchenyi István működé­se az 1830-as években feltétle­nül haladó volt, hiszen ő in­dította el a reformmozgalmat. Nemes és főúr létére szembe­fordult a nemesi kiváltságok­kal és harcolt a feudalizmus bizonyos fokú felszámolásáért. Ezért „Széchenyi Istvánnak ott van a helye népünk szívében, a magyar haladás úttörőinek végeláthatatlan sorában”. Czéchenyi nemcsak gon­^ dolkodott és írt, hanem cselkedett is. Első nyilvános politikai fellépésével 1825-ben megalapította a Magyar Tudós Társaságot, a későbbi Akadé­miát. Kulturális létesítmények által jelentős mértékben elő­mozdította, hogy Pest ne csu­pán gazdasági, hanem kultu­rális központtá is váljék. Al­kotásai a mezőgazdaság tőkés fejlődését voltak hivatva szol­gálni: a Pest és Buda között állandó híd építésére létesített Híd-Egyesület, a Dunagőzha- józási Társaság munkájában való részvétele, a pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank ala­pításáért folyó munkában való szerepvállalása, a Vaskapu szabályozása, a Tisza-szabá- •lyozási munkálatok, a Gazda­sági Egyesület alapítása stb. Széchenyi azonban, aki az 1830-as években még a hala­dás táborának vezetői közé tartozott, a 40-es évek elejére a haladás fékezőinek táborába került. Túlhaladt rajta a fej­lődés, amikor egyre jobban előtérbe került a nemzeti füg­getlenség kérdése, amelynek megvalósítása immár elvá­laszthatatlanul egybefonódott a belső átalakulással. De pá­lyájának első, pozitív szaka­sza sokkal jelentősebb — ami­kor a történelmi fejlődés sod­rában állott —, mint a máso­dik, jobbára negatív szakasz. Az 1848-as márciusi forra­dalom győzelme még őszinte lelkesedéssel töltötte el a min­den korábbi várakozást felül­múló eredmények láttán, de az egyre mardosóbb önvád, hogy a nemzeti tragédiába tor­kolló folyamatot az ő reform­tevékenysége indította el, a döblingi elmegyógyintézetbe vitte. S amikor hosszú évek után újból felderült lelkének éjszakája, Blick című munká­jában pellengérre állította a Habsburg-abszolutizmus ma­gyarországi elnyomó politiká­ját. A rendőri zaklatások új­ból felborították lelki egyen­súlyát és az 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjjel pisztollyal vetett véget életének. Czéchenyi Istvánnak ma ^ is kiemelkedő helye van népünk kegyeletes emlé­kezetében: „életműve haladó múltunk szerves alkotórésze, emlékét azok sorában őrizzük, akik az emberiség haladásá­nak úttörői voltak, alkotásai nagy tettekre, új erőfeszítések­re lelkesítik napjaink új or­szágát, új társadalmat építő nemzedékét”. Dr. Szántó István, a TIT történelmi szakosztá­lyának elnöke. 1980. ÁPRILIS 10., VASARNAP 55 évvel ezelőtt, 1905. április li­án született JÓZSEF ATTILA, f proletariátus költője, Petőfi és' í\rany mellett a legnagyobb líriku-J sunk. Műveivel a magyar munkás? ságót a szocializmusért vívott, harcra szólította fel. Néhány jel-' lemző verskötete: Nagyon fáj *~ Döntsd a tőkét, Ne siránkozz, For-' radalmi, versek. Küzdelmes életét 1937-ben elkövetett öngyilkossága1 fejezte be: Balatonszárszón a vó-< nat alá vetette magát. x f Á 65 évvel ezelőtt, 1895-ben haiti ' 7 ^ meg LOTHAR MEYER német ké-; mikus: 18t>9-ben Mengyeléjev orosz tudóstól függetlenül kidolgozta a növekvő atomsúlyok tekintetbe vételével az elemek periódusos rendszerét. 1960. ÁPRILIS 11., HÉTFŐ 1895. Üzembe helyezték Tomszkban Szibéria első villamos érő-} művét. 1945. Meghalt: F. D. ROOSEVELT, az USA elnöke. 1880. Meghalt: HENRY WIENIAWSKY lengyel hegedűművész.< A & MINDEN TA'JA'HŐO ....... A lengyel filmszínházak rö­videsen bemutatják a GYANÜ KÖRÉBEN című új. szovjet filmet, amelyet Zilinska ren­dezett. főszereplője Guszev. * A statisztikai adatok szerint a Szovjetunióban van a leg­több filmszínház a világon. Csaknem 40 ezer szovjet mozi működik, 9 ezerrel több, mint Észak- és Dél-Amerikában. A második helyen az USA áll, 19 350 mozival, a harmadik Franciaország, ahol 10 435 filmszínház működik. * Sanghajban elkészült A HA- LÁSZFIÜ című színes rajz­film, amely a 60 évvel ezelőtt lezajlott boxer-lázadásból me­ríti témáját, .alkotói népmese motívumokat és a hagyomá­nyos papírkivágásokat, illetve árnyjátékokat használták fel. # A sajtó elismeréssel ír Mar­cel Hahöun A. NYOLCADIK NAP című filmjéről, amely­nek mindössze három szerep­lője van. A rendező kevés szö­veggel. főleg képekben fejezi ki mondanivalóját. A film rendkívül izgalmas, cselekmé­nye lenyűgöző és Joseph Kos­ma új stílusú, kifejező zenét írt. A főszerepet Emmanuele Riva alakítja. • Svájcban bemutatták Robert Bresson A ZSEBMETSZÖ cí­mű filmjét, amely egy ember lelki életét vetíti vászonra. A zsebmetsző egyhangú, bűnös életében egy fiatal lány je­lenthetné a fordulatot, azon­ban ezt már csak a börtön rácsai mögött érti meg. A címszerepet Martin Lassolle alakítja kitűnően. • Berlinben megkezdték » TRÓJA KINCSE c. film for­gatását. A film rendezője J. Lee Thompson, főszereplője O. W. Fischer. A külső felvé­teleket Görögországban készí­tik el. iiiiiiiiiisiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiMiiiiuiiiaiiiiiim EGRI VÖRÖS CSILLAG 10—11-én: Emberek és farkasok (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 10- én: Idegen gyermekek 11- én: Nyomorultak (I.—II. rész együtt) GYÖNGYÖSI PUSKIN 10—11-én: Hegyen-völgyön (Cimborák H. rész) (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH 10—ldL-én: A Blum-ügy HEVES 10- én: A vasárnap gyilkosai (szélesvásznú) 11- én: A matrózok dala (szélesvásznú) FÜZESABONY 10—ll-én: Mi ketten egyedül PÉTERVASARA 10-én: Trapéz EGRI BÉKE 10—ll-én : Menekülés az árnyéktól 4. zek szerint tehát a tíz- parancsolat nem isteni, hanem társadalmi eredetű, amely lényegében véve a ma­gántulajdon és kizsákmányolá­son alapuló osztálytársadalom erkölcsi követelményeinek összefoglalása. Ebből az kö­vetkezik, hogy a szóban levő parancsolatok nem absztrakt és örök, hanem nagyon is konkrét és viszonylagos erköl­csi elveket tartalmaznak. Igen meggyőzően ki lehet ezt mu­tatni a tízparancsolat minden egyes pontjáról. Engels az Anti-Dühring című munkájá­ban kifejti, hogy „attól a pil­lanattól kezdve, amikor az in­góságok magántulajdona ki­alakult, mindazokban a társa­dalmakban, ahol ez a magán­tulajdon érvényben volt, közös­nek kellett lennie a Ne lopj! erkölcsi parancsolatának, örök erkölcsi parancsolattá válik-e ezáltal ez a parancsolat? Ko­rántsem. Egy olyan társada­lomban, amelyben a lopás in­dítóokait kiküszöbölték, amely­ben tehát idővel legfeljebb csak elmebetegek lophatnak majd, hogy kikacagják azt az erkölcsprédikációt, aki ünne­pélyesen ki akarná hirdetni az örök igazságot: „Ne lopj!” (En­gels: Anti-Dühring 97. oldal. Id. kiadás.) Ugyanezt minden további nélkül el lehet monda­ni a tízparancsolat többi pont­jairól is. De különösen szem­betűnő a tizedik parancsolat konkrét osztályszerepe, amely kimondja, hogy felebarátod­nak semminemű jószágát, va­gyonát, tulajdonát el ne kí­vánjad. Ez a parancsolat a ki­zsákmányoló osztályok érdeké­ben a magántulajdon szentsé­Dr. FÖLDI PÄL: Az ateizmus zászlaja alatt gét nyilatkoztatja ki. Az elmondottak alapján visz- szautasítunk minden arra irá­nyuló kísérletet, hogy vala­mely erkölcsi dogmatikát örök, végleges, a jövőben változha- tatlan erkölcsi törvény gyanánt erőszakoljanak ránk azzal az ürüggyel, hogy az erkölcsi vi­lágnak is megvannak a maga maradandó alapelvei, amelyek a történelem és a népek kü­lönbözőségei felett állanak. A valláserkölcs képmutató mó­don leplezett osztályerkölcs, mégpedig a mindenkori ki­zsákmányoló osztály erkölcsi szentesítője és védelmezője. A valláserkölcs reakciós ^ osztályszerepénél fogva mélységesen antihumanista jel­legű. Erre azt mondhatná va­laki, hogy nem igaz, mert hi­szen a valláserkölcs fő paran­csolata a felebaráti szeretet. Hogyan lehet antihumanista jellegűnek minősíteni azt az erkölcsöt, amelynek fő tétele így hangzik: szeresd felebará­todat, mint saját magadat?! Ezek szerint valóban úgy tű­nik, hogy a felebaróti szeretet- ről szóló dogma kizárja a val­láserkölcs antihumanista jelle­gét. Ez azonban csak látszat, amely nem téveszthet meg bennünket. A felebaráti szeretet prédi- kálása teljesen tartalmatlan és káros fecsegés, mert lehetet­lenségeket kíván az emberek­től. Azt hangoztatja például, hogy aki téged kővel dob meg, dobd vissza azt kenyérrel, vagy ha megütik az egyik or­cád, tartsd oda a másikat. Aligha akad egyetlen épeszű ember a világon, aki komolyan veszi ezeket a képtelen hittéte­leket. Egyébként a valláserkölcs igen határozottan elő­írja az ellenség iránti szerete- tet is. Az újszövetségi szent­írásban a következőket talál­juk: „Szeressétek ellenségeite­ket, áldjátok azokat, akik tite­ket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek tite­ket.” (Máté, 5. r., 44. v.) XII. Pius pápa egészen odáig ment, hogy az ellenség iránti szere- tetet minősítette a legnagyobb fokú hősiességnek. Ez aztán valóban képtelenség. A felebaráti szeretetet egy feneketlen kúthoz lehet hason­lítani, amibe minden belefér, de még sincs benne semmi. A szeretet önmagában véve, a szeretet, mint olyan — nem lé­tezik. Az abszolút tiszta szere­tet, amelynek nincs semmiféle konkrét tartalma, értelmetlen­ség. A gyűlölet nélküli szeretet egyenlő a lehetetlenséggel, mert szeretni a megfelelőt any- nyi, mint gyűlölni a nem meg­felelőt, vagyis szeretni a bará­tot annyi, mint gyűlölni az ellenséget. Már Giordano Bruno is ész­revette, hogy „végső elemzés­ben a szeretet a gyűlölségnek, a gyűlölség a szeretetnek egy fajtája. Az ellentétest gyűlölni annyi, mint szeretni a megfe­lelőt; ezt szeretni annyi, mint amazt gyűlölni.” (Giordano Bruno párbeszédei, 64. oldal. Franklin Társulat, 1914.) Teljes indokkal állapítja meg M. Gor­kij, hogy aki nem tud gyűlöl­ni, az nem tud őszintén sze­retni sem. Annak ellenére, hogy a ke­resztény hitélet fő parancso­lata a felebaráti szeretet, a valláserkölcs lényegét a gyűlö­let szelleme hatja át. Egyálta­lán nem a „tiszta” felebaráti szeretet szellemében hangza­nak az evangéliumnak Jézus Krisztus szájába adott szavai: „Ha valaki énhozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács, 14. r., 26. v.) „Aki velem nincs, ellenem van.” (Máté, 12. r., 30. v.) Lehetne még sorolni az idé­zeteket, de felesleges. Az idé­zettek is meggyőznek bennün­ket arról, hogy az oly sokat hangoztatott felebaráti szeretet nem egyéb, mint képmutató frázis, amely a valláserkölcs antihumanista jellegének lep­lezésére hivatott. A valláserkölcs tényleges antíhumanizmusa igen világosan kitűnik abból az alapvető hittételből, . amely szerint a boldogság utáni vágy a földi élet során megvalósít­hatatlan. Eszerint nem a bol­dogság, hanem a szenvedés az élet lényege, mert szenvedés nélkül nincs tökéletesség. Az emberi élet egyetlen értelme: az isten országa. A földi élet pedig nem más, mint a sira­lom völgye, amely a szenvedé­sek hosszú útján vezet az örök üdvösség országába. Élni atiy- nyi, mint szenvedni! Ez a lé­nyeg. Ha a boldogságot valóban nem lehetne elérni, akkor az emberi élet teljesen céltalan lenne. Minden ember a boldog­ságra törekszik, mindenki egy­szer igazán boldog szeretne lenni. Elérik-e az emberek a boldogságot? Ha nagyon akar­ják, akkor igen. De ennek többek között az a feltétele, hogy ne a szenvedésre, ne az önsanyargatásra, hanem a bol­dogságra rendezzék be az éle­tüket. A boldogságra joga van mindenkinek, de köteles is har­colni mindenki a boldogságért: A boldogság utáni vágy a föl­di élet során igenis megvaló­sítható. Ezekben foglalható össze röviden a kommunista erkölcs álláspontja a boldog­ságról. P zek szerint tehát elítél- jük az öncélú szenve­dést és küzdünk a boldog­ságért. Így beszélt erről Kádár János elvtárs a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VII. kong­resszusán: „A kommunisták­nak nem kell semmi másnak lenniök, mint a többi ember, nem kell különlegesnek len­niök, — csak embernek, a szó igazi értelmében. Miért kell erről beszélni? Azt hiszem, nem hihetünk annak az em­bernek, aki azt állítja magá­ról: azért lett kommunista, hogy szenvedhessen a népért. Nem hiszem, hogy normális emberi ésszel és érzéssel bárki ráadná a fejét valamire, csak azért, hogy szenvedhessen. A kommunisták emberek. * (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom