Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

1960. április 3, vasárnap mCpOjsag 7 ANKLI JÓZSEF 1892-1945 Jl/Í iskolcon, 1892-ben szü- letett. Édesanyja, apja munkások voltak és heten vol­tak testvérek. Édesanyja több­ször elmondotta, hogy csak az első gyereknél volt bábaasz- szony, a többit már segítség nélkül szülte és másnap-har­madnap már dolgozni ment, mert kellett a pénz. Apja ko­rán elhalt és így a még gyer­mek, alig 13 éves Ankli Jó­zsef is dolgozni kényszerült. A kőműves szakmát választot­ta, ahol hamarosan megismer­kedett nemcsak a szakmával, de az akkortájt erősödésben levő munkásmozgalommal is. Részt vesz az ifjúmunkások mozgalmában és mozgalmi életet él. Érdeklődési köre ha­marosan kiterjed a szocialista irodalomra és rendszeresen ol­vas, tanul, képezi magát. Köz­ben sok mindenről le kell mondania, sokat nélkülöznek. Kedélye, optimizmusa azon­ban mindig átsegíti az élet nehezén. Segédlevele meg­szerzése után beutazza az or­szág jelentősebb városait, majd egy időre a fővárosban telepszik le, ahol közelebb ke­rül a munkásmozgalomhoz és személyes ismeretségre tesz szert, az akkori munkásmoz­galom igazi, baloldali képvi­selői között. Mint szakmunkás is igen sokat tanul, munkájá­ért szeretik, megbecsülik. Ezek az évek a legjelentősebbek a fiatal építőmunkás, Ankli Jó­zsef életében, mert ezek az esztendők jelentették számára azt az iskolát, amely biztosí­totta későbbi munkásmozgal­mi életét, hogy minden oppor­tunizmustól mentes marad­hasson. Az 1914-es háborús esemé­nyek őt is katonának kénysze­rítik és — bár katonás maga­tartásé ember — gyűlöli az imperialista háborút. Első íz­ben az orosz fronton, majd be­tegségéből való felépülése után az olasz fronton katonáskodik, de ott sem tétlen, állandóan agitál a háború ellen, baráto­kat szerez, elvtársakat tobo­roz maga köré és mint sza- kaszparancsnokhelyettes szer­vezi az összeomlást, amely, rövidesen be is következik. Egész szakaszokat, századokat sikerül beszervezniök és rá­bírni, hogy hagyják abba a céltalan vérengzést. Gyalogo­san indulnak haza, hogy :tt- hon részt vegyenek a forra- da’otn szervezésében. hl azatérte után belép a kommunista pártba és B párt irányítása szerint tevé­kenykedik. Közben megnősül, családot alapít. 1919 tavaszán az egri munkásszázad szerve­zésével bízza meg a direktó­rium, amelynek parancsnoka lesz és ezt a tisztséget viseli a tanácskormány bukásáig, il­letve 1919. augusztus 11-ig, le­tartóztatása napjáig. Ö maga beszélte, hogy elfogatásakcr megmotozták — fegyvere ak kor is nála volt —, mire a motozást végző fehér tiszt fe­lelősségre vonta. — A jó katona sosem hagy­ja el fegyverét — mondotta. Az egri Kir. Ügyészség 1919. dec. 7, dec. 12, 1920. febr. 10, márc. 2, és márc. 7-én, össze­sen hat „vádindítvány”-t adott ki ellene, amelyek sze­rint sokrendbeli személyes szabadság megsértésének vét­sége, részint magánlaksértés miatt az Egri Kir. Törvény­szék gyorsított tanácsa 13/B. 1806/1919. szám alatt hozott ítéletével Ankli Józsfet, aki a tanácskormány uralma alatt a munkásszázad parancsnoka volt, egy esztendei rabságra ítélte. Az ellenforradalom bírósá­ga semmi főbenjáró bűn elkö­vetésével nem tudta vádolni ezt a végtelen puritán és be­csületes proletárt. Több mint negyven esztendő távlatából is megállapítható, hogy a forra­dalmi időkben a városban rend, nyugalom és közbizton­ság volt, a munkásszázad és parancsnoka ezt biztosították. A börtönből való kiszaba­dulása után, 1920. október 6- án kelt 5716 számú „Határo­zat”-tál a M. Kir. Allamrend- őrség miskolci kerületének fő­kapitánya Egerből kitiltotta és mint kommunistának, a zala­egerszegi gyűjtőtáborba való beutalását rendelte el. 'C' ey esztendei zalaeger­-Li szegi raboskodás, éhe­zés és kegyetlen bánásmód után, itthon még évekig rend­őri felügyelet alatt tartották, de ez a tény csak részben gá­tolhatta mozgalmi tevékenysé­gében. Mindig megtalálta a megfelelő embert, aki az ő irányításával elöl járt a moz­galmi munkában. Már 1922- ben ott van a szakszervezeti csoportok újjáalakításánál és 1923-ban építő bérmozgalmat, majd sztrájkot szervez. Ké­sőbb Kolacskovszky Lajossal kirándulásokat szerveznek, ahol politikai előadásokat tar­tanak. 1927-ben, amikor a drágaság már elviselhetetlen és a gazda­sági válság előszele már érez­hetővé válik, egy több hétig tartó, az egész megyére kiter­jedő építősztrájkot indít. Egy­két hét után a szervezetlenek, a kishitűek dereka már inga­dozott és félő volt, hogy a sztrájk „elbukik”, amikor Ankli katonás keménységgel nem engedi a munka felvéte­lét. „Ankli, a vörös diktátor” írta a helyi lap, de ő büszke volt erre és győzött a sztrájk, mert Ankli vezette. A fasizmus előretörésével 1938-tól gyakran bevonultat­ták katonai szolgálatra, vagy internálták. A második világ­háború alatt 1942-ben mun­kásszázadhoz vonultatták be és a zsidókkal együtt a front­ra vitték. 1943 őszén hazake­rült. 1944. április 4-én, a né­met megszállás után Buda­pestre, a Mosonyi utcai gyűj­tőfogházba hurcolták. Innen Ricsére, majd Kistarcsára, vé­gül pedig Németországba szál­lították, ahonnét többé nem tért vissza, kivégezték. A nkli József rendíthetet ­len optimizmusát, a munkás- osztályba vetett erős hitét a legkegyetlenebb barbárság és terror sem tudta megingatni, ö úgy halt meg, mint aki bi­zonyos a munkásosztály győ­zelmében, ha ő maga nem Is érhette azt meg. Okos Miklós Munkasikerek Hatvanban A MÁV Hatvani Villamos Vonalfelügyelőség dolgozói az április 4-e tiszteletére indított március havi ünnepi műszakot 129 százalékra teljesítették. A vállalt munkát három nappal a tervezett határidő előtt be­fejezték. A kongresszusi ver­senyben március 31-ig 22 675 forint megtakarítást értek el. A sikerekben döntő részük volt a szocialista brigádoknak. Hat szocialista brigád dolgo­zik, de példát mutatnak a töb­bi dolgozóknak is. A villamos vonalfelügyelőség 1958 óta három esetben részesült ve­zérigazgatói kitüntetésben. A hatvani KISZ-szervezet veze­tősége az eddig elért eredmé­nyek alapján az üzem kiszis- táit a város legjobbjai közé sorolta.- KISNANÁN a Sport, a Dózsa és az Alkotmány utcá­ban kövesutat építenek a községfejlesztési alapból. Az útépítésre, hengerlésre mint­egy 250 ezer forintot fordíta­nak. A község lakosai 16 ezer forint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel, s ezzel le­hetővé válik több kisebb utca javítása is. FLEISZIG ILONA: Emlékezés... Ébred a föld ... Bár lomha, barna testén Tátonganak még, fájón a sebek. De mélyen lent, már lüktet az élet Diadalt arat a halál felett. Még pernyét fújnak a tavaszi szelek Kormosak a házak falai még, Könnyesek a szemek, fájnak az emlékek. De felettünk már ragyog, kiderült az ég. Nem látod már többé a megtört szemet. A könnyben, vérben kelő napot S elfelejted majd a patak csobogását, Mely egyre csak a bánatról dalolt. Elfelejted, mit zúgott a vihar ... Vér csöppjeit, fénylő fűszálakon Tavasz lesz itt és a szívekben is, Ugye, már érzed a szent pillanatot. Tudom, megőrződ, itt a szívedben Hogy változott zengő tavasszá a tél, S letörölték könnyed, hogy fájó sebedre Gyógyírt adott erős, bátor, ifjú kéz. Nem retteged többet gyermekednek álmát Nem a halál arat, amerre csak lépsz, Zúgnak a gyárak, állnak az iskolák Boldog kacagástól hangos most a lég. Nem felejtheted és ne is feledd el, A tavaszt, mely szívedre lobbantotta lángját Eltűnt a sötét múlt, ragyogó fényével Szemünk elé tárult egy boldogabb világ. Űj világba léptünk, megújuló hittel Szívünkben a hála, zengi új dalát Erősen fogjuk most már egymás kezét, S megvédjük a népek, ragyogó csillagát. Sok ezer pár divatos és férficipő érkezik női tavaszi külföldről Lesz elegendő gyermekszandál Bőséges választék várja a cipővásárlókat idén tavasszal és nyáron a cipő boltokban és az áruházakban. Illetékesek tá­jékoztatása szerint lesz elegen­dő könnyű, divatos női, férfi- és gyermekcipő is. mert a ha­zai gyárak termékein kívül sok ezer pár külföldi cipőt vá­sárol a kereskedelem. Cseh­szlovákiából főleg világos, fél­magas sarkú, női cipők ér­keznek, s a második ne­gyedévben mintegy kétszázezer párat kapnak ebből a fővárosi vidéki szaküzletek. Ezen­kívül többféle színben minde­nütt kaphatók a magyar gyárt­mányú tűsarkú cipők is. Franciaországból és Nyugat­Németországból tizennégyezer pár különleges női cipő érke­zett. Jelenleg olasz cipőgyá­rakkal tárgyal a magyar keres­kedelem, ugyanis innen szin­tén választókbővítés céljából különleges cipőket kívánnak importálni. Az idén, a tavaszi—nyári szezonban lesz elegendő gyer- mekszandái. is. A boltok máris hatszázezer pár különböző szí­nű és fazonú gyermekszandált raktároznak. Az első negyedév végéig a cipőgyárak és a helyi­ipar több mint 350 ezer pár gyermekszandált szállít a ke­reskedelemnek. A második ne­gyedévben ez a mennyiség megkétszereződik. Nagyrédei kezdeményezések Szocialista munkacsapat szervezését, társadalmi bíróság létesítését tervezik a termelőszövetkezetekben SZORGALMAS, serény munka folyik a nagyrédei Kossuth Termelőszövetkezet­ben — azaz, a község egész ha­tárában, hiszen egy tsz az egész. Vetik a kétszáz holdnyi vörösherét, metszik a szőlőt, vagy kétszázan a paradicsom­nál vannak, a kapások alá nyolc gép készíti elő a talajt, a házaknál oltják a nagyhírű szőlővenyigéket... Kintjár- tunkkor vagy ezer ember dol­gozott kint a földeken, ott ép­pen, ahol a brigád, a csapat számára a munkát megjelölték. A határ gyönyörű! A tavaszia­kat még a most már elmúlt rosszabb idők előtt elvetették, úgy, hogy nem volt fennaka­dás a további munkák folya­matosságában. Szépen zöldell a 750 holdnyi őszi búza, a nyolcvan holdnyi tavaszi búza is nemsokára sorjázik már... Az előkészítő munkák után, amikor eljön az ideje, 460 hold kukoricát, 50 hold cukorrépát, 10 hold takarmányrépát, mag­fogásra 15 hold lucernát vet­nek majd el. Szépen indult a közös mun­ka Nagyrédén, s az emberek telve vannak bizakodással. Az elnök, Varga Ferenc elvtárs, — aki éppen a napokban adta át hivatalosan is gyöngyösi vá­rosi tanácselnöki funkcióját utódjának, hogy azután teljes erejével a termelőszövetkezet­nek szentelhesse idejét, — er­re a bizakodásra és jó hangu­latra támaszkodik elsősorban munkájában. A tagság szereti az elnököt — hiszen itt szüle­tett a faluban, innen emelte ki a párt magas funkciókba, s a falu kérésére ide tért meg, hogy segítse az új életet kezdő emberek első lépéseit a közös úton. Vele beszélgetünk a szö­vetkezet terveiről. Nagyon szép terveik vannak. A LEGUTÓBBI vezetőségi ülésen azt javasolta Varga Fe­renc elvtárs, az elnök, hogy az üzemek példáján alakítsanak a nagyrédei termelőszövetke­zetben is szocialista munkacsa­patokat. A vezetőség megvitat­ta a javaslatot és úgy találta: megvalósítható. Az ülés után a tagság is tu­domást szerzett a tervről és a visszhang nagyon kedvező. Szó sincs itt egyszerű lemásolásá­ról az üzemekben dolgozó szo­cialista brigádoknak. De arról igen, hogy a szocialista mun­kacsapat elé tűzhető célok megvalósítása nagy léptekkel vinné előre a közös gazdaságot Amikor a minden esztendő­ben útrakelő „vándormada­rak” hazaérkeztek a csákvári Eszterházy-uradalomból, Po­roszlón már helyreállt a rend. Ez a község üdvözölte elsőként a megyében a szovjet katoná­kat, a kedves, vidám, fiatal harcosokat, akik szabadságot hoztak. A Nemzeti Bizottságot két ipari munkás — régi szakszer­vezeti emberek mindketten —, alakította meg. Mégis, a fel­adatok tömege várt a hazaér­kezőkre, Tóth Tamásra és tár­saira. Most, Tóth Tamás bácsi­val beszélgetünk ezekről, aki mosolyogva emlékezik vissza: — Kis portámon nagy volt a rendetlenség — mondja. — Az istállót aknatalálat érte, a ház is teljesen üres volt. Még jó­formán nem is értem rá kö­rülnézni, amikor meghirdették a kommunista párt alakuló gyűlését. Hazaérkezésem után három nappal összeültünk hát, s négyen megalakítottuk a pártot. Párttag lettem, s ugyan­ekkor beválasztottak a Nem­zeti Bizottságba is. Intéztük a község ügyeit, el­jártunk minden apró dolog­ban. Tizenöt beosztásom volt. amelyek közül bizony, már mindössze néhányra emlék­szem. A nemzeti bizottsági tagságra, a községi tanácsos­ságra, a párt gazdasági vezető­ségre, a borellenőrségre, a be- szolgáltatási bizottsági tagság­ra, a megyei pártbizottsági tagságra, — meg később a Nemzeti Bizottságban betöl­tött elnöki tisztre. A rügyekből virágok fakadtak — Az első megnyugvás után nem ment minden rendjén a faluban — magyarázza Tóth Tamás. — összejátszókra, spe­kulánsokra lettünk figyelme­sek. A főkolompos az új fő­jegyző volt. A kulákokkal együtt ott nyomta a felszaba­duláskor a földhöz juttatotta- kat, ahol tudta. A lovak szá­mára csak nekik kellett szénát beszolgáltatni, csak ők jöhet­tek szóba minden más munká­val járó kötelességnél is. Ezt az összejátszást nem nézhette sokáig tétlenül a párt. Harcot kezdtünk, s a vége az lett, hogy az akkori közigazgatást irányí­tó szerv, a Nemzeti Bizottság élére engem állítottak... — A bizalmat szavazók nem csalódtak. Tóth Tamás, a né­hány hónappal ezelőtt még summás sorban élő ember, aki társaival a csákvári hadműve­letek befejezése után gyalog vágott neki a hazafelé vezető útnak, jó vezetőnek bizonyult. 1945 márciusában vállalt min­den fáradságot, eketaligákból eszkábált össze falubelijeivel kiskocsikat, hogy a summás- ládákat tudják mire rakni, csakhogy minél hamarabb Po­roszlóra érkezhessenek. Nem sokkal később meg nemzeti bizottsági elnökként ismét út­ra kelt. Felkutatni azokat, akiknek földje a poroszlói ha­tárban terült el, de másutt laktak: vegyék ki részüket ők is a beszolgáltatásból, aztán Csákvárra, Pátkára, Székesfe­hérvárra, a fővárosba, hogy az egykori Eszterházy summások megkapják az elmúlt eszten­dei termésből a nekik járó bért, a búzát, — mert valami­ből vetni is kellett a földeken. Mindenütt sikerrel járt. Igaz, a búza után 38 napig kellett fáradnia, kilincselnie, de végül begördült az első tehervagon a poroszlói vasútállomásra, a csákvári búzával, 145 mázsa szép vetőmaggal. Pihenő idő akkor nem volt. Amit arra szánhattak volna, azt is másra használták fel. Szovjet emlékmű építésre. Az elsőre, amely az új, emberibb életet hozók számára szívből „A tsz földjén termett. Olyan nagy volt, hogy ezen az iroda­ajtón nem fért be. Csodájára jártak ötvennyolcban Besenyő- telken a kiállításon .. Aztán a tavalyi, nyolcvan holdon termelt búza kerül szó­ba, meg a mostani, ez az új ta­vasz. A 250 holdnyi elvetett búza, az új „nehézségek”. — Az mindig van — mond­ja nagy komolyan, s én nem tudom mire vélni ezt a pa­naszt, amíg el nem neveti ma­gát, folytatva a mondatot: — az egyik tag házat vesz, a má­sik meg építkezni akar, a har­madik bútort vásárol, — s máris itt a nehézség, össze kell ülni, s megbeszélni, hogyan se­gítsünk ... Hát ez a baj? Csak ez a baj? A hogyan, s nem az, hogy miből? ... Tamás bácsi még mindig mosolyog a maga csi­nálta tréfán. Kinn, az udvaron, az iroda­épület előtti kis téren is csupa mosoly minden. Mosolyognak a fák, bokrok rügyei. Várják a melegebb időt, a virágbontó napsütést. Mint tizenöt évvel ezelőtt, az emberek a szabad­ság fájának új rügyfakadását. Ez a fa azóta Poroszlón is kibontotta tűzpiros virágait, s mindegyik olyan szép, erős, hogy nincs vihar, amely letör­hetné, hiszen olyan emberek ápolják szüntelen, mint Tóth Tamás bácsi... Weidinger László is, mint ahogy az üzemek ilyen brigádjai igen nagy jelentősé­gű munkát tudnak végezni és végeznek is az előttük álló fel­adatok megvalósítása érdeké­ben. Nagyjából-egészéből már ki is formálódott a terme­lőszövetkezeti szocialista mun­kacsapat célkitűzés-terve. A munkacsapat tagjai vál­lalnák, hogy egész esztendőben hiányzás nélkül dolgoznak, egyetlen munkanapot sem mu­lasztanak el. Vállalják, hogy a VII. pártkongresszus irány­elveiből származó mezőgazda­sági-termelési feladatoknak egy évre és rájuk eső irány­számait tíz százalékkal felül­múlják, illetve túlteljesítik. A szocialista munkacsapat tagjai elmélyítik, szorosabbá teszik az egymás közötti családi­baráti kapcsolatokat. Évenként tíz-tíz munkanapot töltenek társadalmi munkában a köz­ségfejlesztési feladatok megva­lósítása érdekében. A munka­csapat valamennyi tagja — akinek nincs meg —, elvégzi az általános iskola nyolc osz­tályát, s ugyancsak valameny- nyien elvégzik az ezüst-, vagy aranykalászos gazdatanfolya- mot. A szocialista munkacsa­pat tagjai számára elsősorban, — de részt vehetnek rajta a termelőszövetkezet más tagjai is — a TIT-tel közösen isme­retterjesztő parasztakadémiát szerveznek. Minden évben rendszeresen részt vesznek az időszerű kérdésekkel foglalko­zó politikai iskolákon. A CÉLKITŰZÉSEKBŐL — amelyek már közszájon forog­nak a termelőszövetkezetben — könnyű levonni a követ­keztetést: a vezetőség, a tag­ság vállalkozó kedvére tá­maszkodva mielőbb korszerű, igazi szocialista tartalommal telített gazdálkodást akar el­érni a szövetkezet, s távolab­bi perspektívájában egész kö­zösségünk javára. A szocialista munkacsapat megalakítása a nagyrédei termelőszövetkezetben egye­dülálló kezdeményezés ország­szerte. De ugyanilyen kezdeménye­zés lesz a társadalmi bíróság megalakítása is Nagyrédén. A közös tulajdon védelme, a tag­ság nevelése — ez lesz a leg­főbb célkitűzése a termelőszö­vetkezet köztiszteletnek ör­vendő, becsületes, feddhetet­len életű tagjai sorából meg­választandó társadalmi bíró­ságnak. Mindkét kezdeményezés ar­ról tanúskodik, hogy a nagy­rédei termelőszövetkezet már a kezdet kezdetén nagyobb léptekkel akar előrehaladni, ezt a bátor és jó ötletekkel akarja biztosítani. A kezdemé­nyezések jók — és a gyakor­lat mutatja majd meg, hogy mennyire válnak be, ültethe- tők a valóság talajára. (— r) fakadó köszönet volt. A Nemzeti Bizottság tevé­kenysége nyomán, lassan min­den a rendes kerékvágásba zökkent. Megtisztult a falu az összejátszó bírótól, főjegyzőtől, s gazdasági téren is segítették a falu népét a közigazgatás akkori vezetői. Kimondhatat­lan értékű kincsnek számított 45- ben a 145 mázsa búza, de 46- ban ennyivel már nem elé­gedtek meg a poroszlóiak. öt vagon búzát biztosítottak a ve­téshez ... Tóth Tamás bácsi ebben az „akcióban” is részt vett, aztán gazdajegyzőnek választották meg, lemondott hát a bizott­ságban viselt tisztségéről 1955-ben azonban újra elnök lett, dsak most már egy másik közösségé, termelőszövetkezet elnöke. — A felszabadulás után tíz és fél holdon gazdálkodtam, kínlódtam — mondja —, egy­magám. De csak 1950-ig. Nem bírtam tovább. Az egyes típu­sú Petőfi tagja lettem, 55-ben pedig 14-en kiváltunk és meg­alakítottuk a hármas típusú Haladás Tsz-t. Azóta is együtt dolgozunk, sőt, az elmúlt év telén megszaporodtunk: újra egyesültünk a Petőfivel. Most már nem emlékekről beszél. Eredményekről. A 22 kilós hatalmas káposztafejről, amelynek az iroda falán függő képe megakasztotta tekintete­met már beszélgetésünk elején.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom