Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

1960. április 24., vasárnap ngpüjsAg 3 Munkaversenyben az Egri Tanácsi Vállalatok Az Egri Városi Tanács vég­rehajtó bizottsága ipar-műsza­ki osztályának irányítása alá 5 ipari és 3 kommunális, szolgál­tató vállalat tartozik. A 8 vál­lalat munkaversenyével foglal­kozott legutóbbi ülésén a vég­rehajtó bizottság. Az ipari osz­tályon kérdésünkre elmondot­ták, hogy az MSZMP kong­resszusának tiszteletére indí­tott munkaverseny igen szép eredményeket ért el. Az Egri Faipari Vállalat az import fenyőáru és sellach felhasználásában 70 000 forint megtakarítást ért el. Az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat 106 000 forint megtakarítást mutatott fel a jó munka révén. Ez az autójavító részleg gépjavításaiból, kerék­párszín építéséből, a Kocsis Bernáth utcai telep szennyvíz- levezetési és 170 folyóméter hosszúságú kábelfektetési munkálataiból, valamint a ká­polnai részleg raktárhelyiség építéséből és egy lakatosmű­hely kialakításából tevődtek össze. Az Egri Vágóhíd és Húsfel­dolgozó Vállalat húskitermelési többletből és a selejtbél-csök- kentéséből 327 700 forintos eredményt ért el. Az Egri Vízmű és Gyógyfür­dő Vállalat összesen 103 000 forint megtakarítást mutat fel, mely tétel a hálózati vízvesz­teség 2 százalékos csökkentésé­ből és jelentős villamosener­gia megtakarítása révén voltak elérhetők. Az Egri Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat a bontott anyagok felhasználásából és a vízvezetékszerelő-javító rész­legek jó munkája révén 133 000 forint megtakarítással járultak hozzá a sikerhez. Az Egri Vegyesipari Vállalat összesen 583 000 forint ered­ményt mutat fel, mely hatal­mas összeg a kőműves, lakatos, cserépkályhás, festő, címfestő, képkeretező, üveges és vízveze­tékszerelő részlegek önköltség- csökkentéséből, anyagtakaré­kosságból és tervtúlteljesítés­ből tevődnek össze. Az Egri Patyolat Vállalat önköltségcsökkentés és anyag­takarékosság révén 4000 forint eredményt könyvelhet el. Az Egri Városgondozási Vál­lalat dolgozói a munkaverseny keretében, a virágcserépkészí- tés terén, valamint a hajtők (kocsisok), kerékgyártók és ko­vácsok munkája révén 17 600 forintot értek el. Egyes vállalatok, ahol kellő alappal rendelkeztek, ott jutal­mazták a kimagasló eredmé­nyeket. Így például a Faipari Vállalat 1000 forintos brigád­jutalmazást alkalmazott. A Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vál­lalatnál 4 fő kapott „Kiváló dolgozó” jelvényt és a velejáró 700 forintos pénzjutalmat és 5 dolgozó kapott „Kiváló dolgo­zó” oklevelet és a velejáró 400 forintos pénzjutalmat. A Fi­nommechanikai Vállalat is több dolgozót jutalmazott meg jó munkájáért. A városi tanács irányítása alá tartozó vállalatok dolgo­zói a fentiek szerint tehát 1 342 300 forint eredményt ér-: tek el a munkaverseny révén. Amikor az 1960. évi felsza­badulási munkaverseny iránt érdeklődünk, megtudjuk, az egyes vállalatok dolgozóinak vállalási összegeit. A Finom- mechanikai Vállalat 380 000 —. a Vágóhíd Vállalat 286 553 —, a Faipari Vállalat 108 000 —, a Patyolat 34 000 —, a Vízmű Vállalat 53 066 —, a Városgon­dozási Vállalat 15 000 — és az Ingatlankezelő Vállalat pedig 35 400 forint megtakarítást vál­lal. A magunk részéről szeret­nénk hinni, hogy az egri ta­nács vállalatai nemcsak elérik, de jelentősen túlszárnyalják jelen vállalásaikat.* Kalózkodó rádióadó A dán és a svéd rádiótársa­ságnak komoly gondokat okoz az a „kalózhajó”, amely hét mérföldnyire Dánia felségvi­zeitől, panamai zászló alatt reggeltől estig zenét és rek­lámműsort sugároz. Az adóál­lomást „Rádió Mercur” néven egy Ib Fogh nevű koppenhágai ezüstműves tartja üzemben Különösen amerikai kereske­delmi vállalatok használják fel propagandacélokra és az el­múlt években már 150 000 dol­lár bevétele volt. Adásait 600 000 dán és 150 000 svéd hallgató veszi, a kormányok pedig nem tehetnek ellene semmit, hiszen nemzetközi vi­zeken horgonyoz. A jövedelmező vállalkozáso­kon felbuzdulva újabb „rádió­kalóz” vállalkozás indul, ez­úttal Stockholmtól 60 mérföld­nyire. Ez az állomás „Északi Rádió” néven augusztus 15-én kezd működni és kétmillió hallgatóra számít. A hajó a nicaraguai kormány zászlaja alatt fog horgonyozni a Stock­holm környéki vizeken és tu­lajdonosai már az első évben 2,4 millió dollár bevételre szá­mítanak. A halásznadrág... ... amely azért került napirendre, mert előbb már máshová került, s mert divat lett a gyengébb nem tagjai számára, kortól függetlenül, színtől még inkább. Szó sincs róla: de­hogy is emelek szót a női divat eme gyöngyszeme ellen, amely kellő helyen, kellő időben és kellő korban nemcsak praktikus, de talán még érdekes viseletnek is mondható. Amiért egyáltalán szót ejtek a halásznadrág dolgában, az legfeljebb csak ama tisztelet, amelyet a nők kiváló érzéke iránt adózni kötelességem. Életemet tízszer is újra élhettem volna, de esküszöm so­ha eszembe nem jutott volna, hogy a tengeri, folyami halá­szok felgyűrt gatyaszárából, amely lehet ugyan praktikus és célszerű, de sikkes legkevésbé sem — nos, hogy ebből női divat kreálódik. S micsoda divat! Sokkal tartósabbnak és népszerűbbnek bizonyult, mint a hula-hop, s minden bi­zonnyal túl éli majd a preludint is. Már várom a női divatötletek legújabbjait: matrózruha á la Patou, azbesztkötény á la öntő, elöl svejfolva, hordóru­ha kis nünükékkel a bal vállon, avagy zöldeslila csikósgatya fokossal tűzve. Jöhetnek! Ahogy én a nőket ismerem, még ezekből is csinálnak valami okos izét. Egyébként éljen a halásznadrág szárazon és vízen, 'es- különösebben 38 fokon, az aszfalton. Mert ott van a helye igazán. (gy... 6) Szépül Tarnabod a községfejlesztési tervek teljesítése nyomán Napfényes tavaszi délelőtt. Az autóban terjedő enyhe ben­zinszag szinte elenyészik a kintről beáradó friss zöldszag­ban. Az egyre jobban lengede­ző tavaszi szél végigszalad az ősszel megszántott fekete ba­rázdák fölött, csókja nyomán pirkad a föld, szétesnek a rö­gök, könnyű munkát ígér a porhanyós talaj. Az egyik útkanyar után em­bercsoport bukkan elénk. Az útmentén hajladoznak és vala­mi furcsa, ismeretlen gép dol­gozik közöttük. A kíváncsiság legyőzi a sietés vágyát, megál­lunk mellettük. Amint némán szemlélődünk az út mentén, a csoportból kiválik a munkave­zető és felénk indul. Napsü­tött arcából vidám szempár ragyog felénk. A játszi szél el­elkapja hangját, ahogy szíve­sen közelebb invitál: — Ugye, nem láttak még ilyen gépet? Csemeteültető­gép. Könnyebbé, gyorsabbá, egyenletesebbé és főleg olcsób­bá teszi a munkánkat. Látják, milyen szép egyenesen sora­koznak utána a gyönge cseme­ték? ötletes újítással azt is el­értük, hogy nemcsak a sorok egyenesek, hanem a csemeték egymástól való távolsága is Faültetők szabályos. Hallják ugye azt az ismétlődő csendülést? Az jelzi a gép mögött haladó munká­soknak, hogy betegyék a cse­metét, így az pontosan egy méter távolságra kerül az elő­zőtől. — Hóvédő erdősávot ülte­tünk az út mentén, hogy az erre gyakori hófúvásoktól megvédjük az utat, de szépül vele a táj is, mert az út felőli részen vadrózsát ültetünk, ami színpompás alapot ad a mögöt­te többféle fajtából összeválo­gatott erdősávnak. Szavai nyomán szinte látjuk már a virágzó rózsabokrokat és mögöttük a változatos fa­csoportokat, amint karcsún hajladoznak a táncrahívó szel­lő ütemére. Igaz, hogy ez csak néhány év múlva lesz így, ad­dig még sok gond és munka lesz velük, amíg teljesen meg­erősödve visszafizetik hűs lombjukkal és festői szépségük­kel az embernek a velük való sok fáradságot. Amíg mi elgondolkozva ál­lunk, a gép és a körülötte dol­gozó fiatal lányok, asszonyok már messze járnak. Tarka ken­dőjük lebeg a szélben, szinte búcsút integet az út vándorai­nak. Az autóban ülve még fü­lünkbe csengnek az első pilla­natra szürke számoknak tűnő adatok, amely szerint ez év ta­vaszán körülbelül 500 000 cse­metét és 30 000 suhángot ültet­nek el az erdőgazdaság terüle­tén a községek körül, utak, vasútvonalak mentén, állami gazdaságok tanyaközpontjai kö­rül, termelőszövetkezetekben, legelőkön, vízmosásos területe­ken. Ebbe a szép és nagyszerű munkába az ifjúság is bekap­csolódik. A KISZ-szervezet diákokat, ipari tanulókat moz­gósított, akiknél a szakértel­met pótolja az igyekezet és buzgalom, amellyel a fásítás­ban részt vesznek. Szabó Márta PETÖFIBÄNYA a megye legnagyobb munkástelepülése. Lakóinak száma meghaladja a négyezret. A modem épülete­ket szinte kizárólag bányászok lakják. Rajtuk kívül csak azok élnek itt, akik munkájukkal, tevékenységükkel a telep min­dennapjainak folyamatosságát biztosítják. Számottevő föld­művelés nincs. Az egykori ura­dalom cselédei ma már kertes családi házakban pergetik le napjaikat a bánya munkásai­ként. Lényegében tehát a telepen csak fogyasztók élnek, ha a családok összetételét a köz­szükségleti cikkek felhasználá­sának oldaláról vizsgáljuk meg. Érdemes megnézni, hogy ma, 1960-ban hogyan biztosítja a fogyasztáshoz szükséges áru­kat népgazdaságunk; mit és ménnyit fogyaszt ma az a bá­nyász, aki valamikor a min­dennapi megélhetéshez szüksé­ges élelmiszereket is a tőkés raktárából kapta, és kereseté­nek jó részét minden hónap­ban levonták a „hitelben” vá­sárait árak értékének kiegyen­lítésére. Kezdjük talán az élelmisze­rekkel és zöldségfélékkel. A Hatvani Földművesszövet­kezetnek két üzlete árusítja a főzelékféléket, a gyümölcsöt, a tojást és a vágott baromfit. — Hetenként kétszer-három- szor kapok árat — világosít fel bennünket Zsemlye Károlyné, az üzlet vezetője. — A megren­delést mindig pontosan meg­kapom. Friss zöldfőzelékből naponta küldenek elegendő mennyiséget. Még az úgyneve­zett primőr-árukat is biztosít­juk. Télen 15 mázsa alma a keretünk, ez viszont nem volt mindig elegendő. Hiányzott a savanyúság is és a lencse, amit nagyon sokan kerestek. Vágott baromfit nem rendel­het, mert azt a megye küldi, ha van. Eléggé rendszertelenül (Tudósítónktól) Tarnabod község tanácsa igen szép terveket készített az idén a község fejlesztésére. A községfejlesztési terv teljesíté­sében igen sok segítséget nyújt a járásban szervezett község­fejlesztési brigád, amely ezek­ben a hetekben a tarnabodiak- nál végzi az építési munkákat. Nemrégen fejezték be a brigád tagjai a tanácsháza tatarozá­sát, újjáfestését. Szép, barátsá­gos, tiszta lett így a tanácsház. A tanács vezetői úgy döntöt­tek, hogy egy szabályrendele­tet terjesztenek a községi ta­nács elé a rendbehozott épüle­tek védelméről. A tanácsház tatarozása után megkezdték egy tűzoltószertár építését, s már ez a munka is befejezéshez közeledik. A tűz­oltók munkájában nagy segít­érkeznek ezek a szállítmányok. Tojással nincs baj, mindig ol­csóbban adják, mint a terme­lők a piacon. A megye a fenti cikkekből sokat exportál, en­nek hatása olykor érződik a szállítás folyamatosságában. Élelmiszer- és csemegeüzlet három is van. A 74-ES ÜZLET vezetője, Párái József elmondja: ők már mirelit-árut is forgalomba hoz­nak, aminek nagy sikere van. Szívesen megvesznek mindent a bányászasszonyok, hiszen friss gyümölcshöz juthatnak, de a vacsorák gondját is el­vethetik a mirelit-ételek segít­ségével. Kiderül, hogy a gyü­mölcsből csak a szilva elegen­dő. Kevés a gyümölcs-konzerv, bár itt van a Hatvani Konzerv­gyár a szomszédban. — Jó lenne — adja az ötletet Párái József —, ha a konzerv­gyár elvállalná a telep patro- nálását, és elegendő mennyisé­gű gyümölcskonzervet biztosí­tana. Jóval több zöldborsó- és zöldbab-konzervre lenne még szükségünk, és sokan keresik a mézet is. Húsáruból a rende­lésnek csak körülbelül a 60 százalékát szállítja le a Fe­rencvárosi Vágóhíd. A péksü­temény későn érkezik Hatvan­ból, reggelire még nem tud­nak az asszonyok zsemlét és kiflit vásárolni. Érdemes még felírni, hogy ez az üzlet majdnem egymillió forint értékű élelmiszert adott el az első negyedévben. Rak­tárkészletük pedig félmillió körül van. A hús- és hentesáru-üzlet­ben éppen a marhahúst bontja az üzlet vezetője, Hatvani Bé­la, amikor bemegyünk. Kérdé­sünkre elmondja, hogy a tava­lyi fogyasztáshoz képest majd­nem a kétszeresét vásárolják ma a bányászok. A szokásos 11 —12 mázsa helyett 23 mázsa húst ad el ugyanannyi idő alatt. Sertéshús kevesebb van, séget jelent ez, a mintegy 70 ezer forintos költséggel épülő szertár, mert felszerelésük ed­dig egy félig zárt eresz alatt volt. A tűzoltószertár felépítése után még mindig akad munká­ja a községfejlesztési brigád­nak ebben a községben, mert a tervek szerint 15 ezer forin­tos költséggel felújítanak két államosított épületet, a Népház tatarozását pedig 56 ezer fo­rintos költséggel befejezik az idén. Ehhez a munkához még támogatást várnak a MOKÉP- től is. A fejlesztési tervben szere­pel az idén az iskolának egy tanteremmel való bővítése és egy kőhíd építése is. A községi tanács a községfejlesztési bri­gád vezetőjének segítségével idejében beszerezte a munkák­jó lenne több belsőség is. Hús- vétra 180 kiló sonka volt az üzletben. Ide járnak vásárolni még Apcról, Zagyvaszántóról és Rózsaszentmártonból is. KŐVETKEZŐ ÜZLET a cuk­rászda. Géczi Imre üzletvezető a műhelyben található meg. A habverőgépre panaszkodik elő­ször, mert az már öt hónapja rossz. Aztán a fagylaltgép kö­vetkezik. Hatvanból kapták, de sokat kell javítani, emiatt sok a kiesés. Édes tésztával min­den igényt ki tudnak elégíteni. Még a környékből is van ál­landóan megrendelésük. For­galmuk? Az első negyedévi tervüket túlteljesítik. Az 56-os számú Vas- és Mű­szaki Boltban aziránt érdek­lődünk Balogh József üzletve­zetőtől, hogy mi a legkelen­dőbb áruja? — Villamos- és műszaki cik­kekből nem tudom a keresletet kielégíteni — vallja be. — Több Pannóniára és motoralkatrész­re lenne szükségünk. Nagyon keresik a kerítésfonalat. Mosó­szer sincs mindig elegendő. A Wok-mosószer nem kapható, de olykor fennakadás van a hazai mosószerekben is. Feb­ruár 13-án érkezett 59 csillár az Üveg- és Porcelánértékesítő Vállalattól, Budapestről, a hozzávaló üvegburákat azon­ban még most sem kaptuk meg. Az első negyedévben 550 000 forint volt a terv, amit túltel­jesítettek. Raktárkész.letük 700 ezer forint körül van. Néhány érdekesebb számot még. El­adtak az elmúlt évben 25 Pan­nónia, 40 Danuvia, 15 Panni és 10 Berva motorkerékpárt, va­lamint 50 kerékpárt. A 68-as számú kultúrcikk- üzletben még érdekesebb szá­mokat hallottam Fendrik Ist- vánné üzletvezetőtől. Az el­múlt évben eladtak 500 mosó­gépet, 15 hűtőszekrényt, 500 rádiót és 250 televízáó-készülé­hoz szükséges építési anyago­kat, így a munka zavartalanul halad. A községi tanács régi terve mór, hogy — teljesítve a lako­sok kívánságát —, a bővizű ar­tézi kút vizét elvezesse a falu távolabbi pontjaira is. Az idén ennek megvalósítását is tervbe vették, a közeli napokban vár­ják a mérnököket, hogy fel­mérjék pontosan: milyen lehe­tőség van a víz elvezetésére. A lakosság és a tanács ösz- szefogása igen szép eredmé­nyeket hoz, szinte nap mint nap ebben a faluban. És ami jelentős, nemcsak arra fognak össze, hogy építsék, szépítsék a községet, hanem arra is, hogy mindezt meg is védjék. két. Kellene havonta legalább 15 porszívó, ugyanannyi két­lapos villanyfőző és Nova vil­lanysütő is. Szívesen vásárol­ják az üveg- és porcelánáru­kat: nippeket és díszműárukat. Nem tudják kielégíteni a ke­resletet az Opera-krémből sem. Kevés a papírszalvéta, a jó minőségű töltőtoll és az is­kolai füzet. Hangszert főként télen keresnek többen, abból van mindig elegendő. A Tünde zsebrádióhoz nem tudnak ele­met kapni. A szódavíz készíté­séhez szükséges patron szállí­tása is akadozik. Legutóbb feb­ruár közepétől március végéig nem jött meg a rendelése. Negyedévi tervük 540 000 fo­rint, de forgalmuk a 600 000 fo­rintot is eléri. ★ SOKAT FEJLŐDÖTT a ke­reskedelem kulturáltsága a te­lepen az utóbbi években. Űjabb és újabb üzletek nyíltak meg, a meglevőket is csinosították. Nem mondjuk, hogy a kiraka­tokat még nem lehetne von­zóbbá tenni, és nem kellene gyakrabban átrendezni. Szük­ség volna neonvilágításra is. hogy külsőleg is emelkedjék az üzletek színvonala. Az áruellátással kapcsolatos hiányosságokra összegezésül újra kitérni — fölösleges. Aki­nek kedve van, azt is kiszá­míthatja a fenti adatok alap­ján, hogy mennyit vásárolnak el havonta élelmiszerre és kul­turális, műszaki árura a bá­nyászok ... A még meglevő hiányosságok ellenére is szinte meghökkentő az a vásárlási kedv, ami az adatokból kiderül. Hogy miért? Mert ezek a bányászok másfél évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertek olyan árufélesé­gekről, amikből ma már csak akadozva tudjuk olykor-olykor kielégíteni az igényeket. Nagyon jól van ez így ... G. Molnár Ferene Egyébként as a véleményem.. • hogy a humoristáknak, legalábbis egy ideig nem kell kétség­be esniök, mert mindaddig, amíg lényegbevágó minőségi vál­tozás nem lesz a magyar slágerirodalom hamisgyöngyszeme­it illetően, addig egyetlen jóravaló humorista sem halhat éhen ebben a slágerről pattant szép országban. Mert ha szép és igazán fülbemászó dalszövegeket nem is tudunk írni, de kiadni igen, s ez is valami, mert így legalább megélnek be­lőle, úgy-ahogy, a szegény slágerszerzők, s utóvégre nekik is élni kell, nemcsak a hallgatóknak. Élnek is, Isten látja telkemet, éljenek is matuzsálemi kort, utóvégre az emberiség átlag életkorának hosszabbítása éppen úgy vonatkozik a dalszövegíróra, mint a humoristára, éppen úgy az olvasóra, mint arra, aki hallja ezeket a remek­be szabott szövegeket, amelytől ventillátor módjára forognak a sírjukban mindazok, akik valaha is tettek egyet mást a szép szóért. Nincs nekem kifogásom sem a holdvilág, sem a szív ellen, lévén, hogy az egyiket szeretem, a másik nekem is van és különösen nem megvetendő dolog, ha ez a kettő együtt van egy harmadikkal. De becsületszavamra mondom, s nekem elhihetik, hogy soha életemben, egyetlen harmatos, slágeres, holdvilágos éjszakán sem éreztem azt, amit állító­lag nekem érezni kellett volna, legalábbis a szövegírók sze­rint, s ha éreztem, akkor se úgy, s ha úgy, akkor az éppen tüneti állapot volt, amelyet feltétlenül kezeltettem is. Van, elismerem, hogy van szép dalszöveg is, amelytől valóban megforrósodik az ember szíve, s úgv érzi, hogy azon módon, hanyatt-homlok sietnie kell az anyakönyvvezetőhöz, hogy mielőbb kivegye részét a Statisztikai Hivatal biztató jelentésének megvalósításából: leszünk mi még tízmillióan is. Hogyne lennénk! De büntetőjogi felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy mindehhez semmi köze nincs azoknak a szövegíróknak és nem is lesz, akik kezükbe kapják a szép magyar szavakat és csinálnak belőle olyan rémes mondatokat, hogy az Aka­démia nagyszótára sem ismerne rá bennük, belőle szakadt egyédes szó-fiaira. „Jó napot! Várjál drága egy hónapot”... — gügyögi a szövegíró. Hát én ugyan nem vagyok drága, csak a pénz drá­ga, amit kifizettek érte, de ha lehetne, hadd ne várjak egy hetet se, egyetlen percet se, mert éppen most panaszoltfl a feleségem, hogy amióta a rádióban rendszeresen hallgatom az új magyar táncszámokat, egészen elhidegültem iránta. Hát lehet ezen csodálkozni? (egri) A mindennapi kenyértől a televízióig Mit és mennyit vásárolnak ma a bányászok Petőfibányán ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom