Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

4 N ÉPÜJSÄO 1960. április 21., vasárnap — MIND TÖBB a víziszár­nyas megyénk termelőszövet­kezeteiben. A tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezet 500 libát nevel fel. s ugyancsak sok li­bát tenyésztenek 1960-ban a poroszlói termelőszövetkezetek is. A baromfikeltető állomás mintegy ötezer kislibát biztosit a neveléshez a termelőszövet­kezet számára. — A PETÖFIBÄNYAI nő­tanács tízhetes varrótanfo- Iyamot rendezett a telep asz- szonyai részére. A húsz asz- szony — akik részt vettek a tanfolyamon — megtanult minta után nőiruhát varrni, női- és gyermekfehérneműt készíteni. — GONDOT OKOZOTT Nagyvisnyóban a fiataloknak az. hogy a telken, amelyre mű­velődési házukat akarták épí­teni, patak folyik keresztül. Né­hány nappal ezelőtt a község fiataljai összefogtak és társa­dalmi munkában új medret ás­tak a pataknak, hogy mihama­rabb megkezdődhessék az épít- Jcezés — FOCISZTRÄD címmel május 8-án az egri sportstadi­onban futballmérkőzéssel egybekötött vidám esztrád- műsort rendez a Gárdonyi Géza Színház. A futballmér­kőzés előtt, annak szünetében és utána neves fővárosi és eg­ri művészek adnak műsort. — MÁJUS 2-ÁN hosszabb időre bezár az egri Csemege. Az eddig óriási forgalmat le­bonyolító üzletet a felmerült kívánságoknak megfelelően na­gyobb költséggel átalakítják, korszerűsítik. — ÖT EGRI NŐI fodrász vesz részt a ma lebonyolítás­ra kerülő országos vidéki fod­rászversenyen. A verseny megrendezésére Budapesten, a Ganz-MÁVAG Művelődési Házban kerül sor. — MEGYÉNK cipész ktsz-ei- nek dolgozói nemcsak a már bevált és elismert cipőket készí­tik műhelyeikben. hanem je­lentős munkaráfordítással azon fáradoznak, hogy egyre több újat adjanak a kereskedelem­nek, szolgálhassanak modem vonalú készítményeikkel a vá­sárlóközönségnek. Fáradozásuk eredményeként az elmúlt egy év időszak alatt 89 új cipő­modell jelent meg cipóboltja­ink kirakataiban. — A MEGYEI TANÁCS tervosztályán tegnap érte­kezletet tartottak az egri Egészségház utcai lakóház­építkezések hibáiról. A meg­beszélésen részt vettek a ter­vezők, kivitelezők, egészség- ügyi szakértők és más szak­emberek. KÉT TOLATÓMOZ­DONYT kap a közeljövőben a Mátrai Ásványbánya Vállalat felnémeti bányaüzeme. A két új erőgép üzembeállításával már hatra emelkedik a bányá­ban foglalkoztatott tolatómoz­donyok száma, s ezzel jelentő­sen meggyorsul az üres és a megrakott csillék vontatása, rendezése. — A SZABÁLYTALAN közlekedésről tart előadást április 29-én délután hat óra­kor dr. Nádass Gyula közle­kedési ügyész Egerben, a Me­gyei Művelődési Házban. — KIVIRÁGZOTT a repce a poroszlói Béke Termelőszö­vetkezetben. A repce szokásos virágzási ideje május közepén van. — 14 200 NÉGYZETMÉTER ŰT ÉPÜL az idén az egri já­rás községeiben község fejlesz­tési alapból. A községek a mun­kálatokra több mint egymillió forintot fordítanák, s ezenkí­vül hetvenezer forint értékű társadalmi munka elvégzését is tervezik. — TÁRSADALMI munká­ban vettek részt csütörtökön az egri városi tanács dolgo­zói: a Lenin úti fénycsövilágí- tás megépítésével kapcsola­tos előkészítő munkában se­gédkeztek a szakembereknek. — AZ ÉMÁSZ DOLGOZÓI 10 községbe, 37 termelőszövet­kezetbe vezetik az idén a kul­túrát, világosságot adó villa­mosenergiát. Üj hálózatok ki­építése mellett kétmillió forin­tos ráfordítással végeznek fel­újítási munkálatokat s ezenkí­vül 10 kilométer hálózatbőví­tési. Egy bemutató, amelyről sajnos, szólni kell Április 22-én, pénteken este mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház az Anyósgenerá­lis című kétrészes operettet. A színházi mű zenéjét Farkas Ferenc Kossuth-díjas zene­szerzőnk szerezte, a szöveg­könyvet Török Rezső írta, a verseket Innocent-Vince Ernő költötte. A bemutató kritikusának most az lenne a feladata, hogy jól-rosszul, többé-kevésbé hoz­záértően, de mindenesetre a műnek kijáró jószándékkal és gondossággal elmondja véle­ményét arról, ami a bemutató alkalmával a színpadon tör­tént: rövid és tájékoztató jel­legű megállapításokat tegyen a műről, annak műfaji jelentő­ségéről, mert a közönséget tá­jékoztatni kell a legújabb szín­házi eseményről. Ehelyett azonban most mást kell adnia: rövid és jóindulatú kérdést ar­ról, hogyan jutott el a színpa­dig ez az alkotás? Az Anyós­generális ugyanis az operett- írás nagyon liberális drama­turgiai szabályait is csak tá­volról közelíti meg. A darab jellemek nélkül biceg a deszká­kon, a cselekmény alig több a semminél, a színészek veríté- kezve jutnak el az egyik be­mondástól a másik kiszólásig — amelyek néha aszfaltízűek és ízléstelenek — és a nézőnek sokszor az az érzése támad, hogy itt minden csak azért történik, mert az operett írója vicceket kívánt elmondatni három órán keresztül a jobb sorsra méltó színészekkel. A darabot egy meg nem raj­zolt, csak kiszólásokból össze­álló anyósi zsarnokság indítja meg, hogy az ókori Lysistraté mondanivalójának alapötletét megfordítva, egy férfiak által vezetett, asszonyokat sújtó sztrájk után eljusson a községi tanácselnök személyén keresz­tül a békeszerződésig: az anyósgenerális „örök időkre” békét írt alá a falu férfinem­beli dolgozóival. Török Rezső feltűnően kerüli a lélektani indokolásokat, meseszövésé­ben a „hozott anyag” jelen­téktelenné sikkad. Rémülten látjuk a nézőtérről, hogy az a frappáns gondolat, amit az ókorban — ha kissé nyersen is a kor szokásaihoz híven, a görög író a háború elleni til­takozásul fogalmazott meg, Török Rezső tolla hegyén csak arra alkalom, hogy véget nem- érő szorgalommal gag-eket, ki­szólásokat gyártson, az igénye­ket a színház küszöbénél le­vetni kényszerülő közönség számára. Így aztán az sem meglepő, hogy a velőtlen lib­retto nem szülhetett Farkas Ferenc Kossuth-díjas zene­szerzőnknél sem elragadtatott­ságot, ihletet: a zene nem tud szárnyalni, nem menti a lélek és meggyőződés nélkül megirt operett-szöveget. A bemutató hatása alatt el kell mondanunk azt a néze­tünket, hogy az ilyenfajta mű­vek látszat- és kasszasikere nem oldja meg, nem oldhatja meg azt az operettfronton je­lentkező válságot, amely évek óta tart. Pódiumszerűen fel­dolgozott ötletekkel, rosszízű kiszólásokkal három órán át nem lehet szórakoztatni és ne­velni a közönséget. Mindezt el kellett monda­nunk, hogy a színház együtte­sének munkáját, játékát mér­hessük. Vass Károly, a szín­ház főrendezője nem tévesz­tette szem elől, mit kell tennie a hamvábanholt darab ébren­tartására: nagy rutinnal, és a színpadi történésnek valami­képpen ritmust adó, külső ha­tást biztosító megoldásokkal mondott, vagy mondatott sok­kal többet annál, ami a darab­ban élni akart. Tudta — és ez munkája dicsérete —, hogy a kiszólástól kiszólásig tipegő „történés” csak úgy nem fá­rasztó, ha a meg nem írt és meg nem indokolt jellemek, a bemondások, tréfák sorozatát rutinnal „leadják”. Leadták. S ez a nagy idegfeszültséget ki­váltó munka a színészek szá­mára jeles osztályzatot bizto­sít. A címszerepet Ruttkai Má­ria játszotta. A játékkészség­ben kiváló Ruttkai nem kezd­hetett különöset címszerepi helyzetével sem: élveztük, mi­lyen tempramentummal tán­col, de az író „jóvoltából” még tizedesnek sem tűnt ez a ge­nerális. Dánffy Sándor hordta a legsematikusabb, legüresebb jellemet. Izzadt munka köz­ben és Török Rezső a hibás, hogy csak pillanatai akadtak konfliktusok helyett. Szegő EGRI VÖRÖS CSILLAG 24—25-én: Borús reggel (szélesvásznú) EGRI BRÖDY ­24- én: Nincs előadás 25- én: Salpan utolsó asszonya GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 24—25-én: A meztelen Igazság GYÖNGYÖSI PUSKIN 24—25-én: Téves kapcsolás HATVANI KOSSUTH 24—25-én: Virrad HEVES 24- én: Bolond április 25- én: Főnyeremény FÜZESABONY 24—25-én: Salem! boszorkány Zsuzsa és Mátyus Emilia így együtt meglepetés ebben a darabban: kettősük a darab csúcsát jelentette. [A színház­nak ilyen merészen kellene más alkalommal is a fiatalo­kat színre állítani: a színész is, a közönség is nyer az ilyen meglepetéssel.) Antal László megtette a tőle telhetőt. Csala Zsuzsa a motorja ennek az előadásnak. Igaz, hogy az ő jellemét és közreműködését sem indokolja a szerző, de a „teltkarcsú formájú” komika olyan iramot tud diktálni, amit eddig még tőle sem lát­tunk. Czeglédy Sándor meg­bízhatóan alakította a bakteri, a pipogyából a generális fér­jévé előlépő férfit elhittük neki — amennyire lehetett. Szüry György brosúra-szerű nyilatkozatokat kapott a szer­zőtől ajándékba, ezért ő sem adhatott többet. Pusztai Péter anyagbeszerzője és megnyerő aszfaltbetyársága hatott. Lo- sonszky Aranka, a pesti huli­gán-tündér idegen színfoltot jelentett a falusi környezet­ben és az író szándéka ellené­re rokonszenves maradt. Ke­lemen Márta táncszámában jól vezette az özvegyek csapa­tát. Kisebb szerepeikben igye­kezettel szolgálták az előadást Kocsis László, Horváth Géza, Kakuk Jenő, Fábián József, Bogdány Mária, Jablonkay Éva, Sztanics Ibolya. A szín­ház zenekarát Gyulai-Gaál Fe­renc vezényelte. A nem nagy igényű zenei feladatot a mű­vész alázatával oldotta meg. A díszleteket a vendégművész, Rajkai György tervezte. A be­mutató sikert hozott a Gyu- ricza Ottó által betanított tánc­számoknak. A lendületes kom­pozíciók sok alkalommal átse­gítették a darabot a holtpon­ton. A jelmezek Rácz Ilona és Nádassy Géza munkái voltak. Farkas András PÉTERVASAEA 24- én: Megfelelő ember (szélesvásznú) 25- én: Nincs előadás EGRI BEKE 24—25-én: Távoli partokon Egerben délután 3 és este 1 ó: Anyósgenerális Domoszlón este 7 órakor: Az aranyember 1870-ben született THOR- MA JANOS festő. Sötét­tónusú színei a Munkácsy- képekre emlékeztetnek. Leg­ismertebb életképe az Októ­ber elsején. Történeti kom­pozíciói közül az Aradi vér­tanúk és a Talpra magyar címűek emelkednek ki. 1875-ben született HÚSZ­RA JENŐ, a modem ma­gyar daljáték egyik meg­teremtője. Legismertebb operettjei: Bob herceg. Gül baba, Lili bárónő. Huszka ez év februárjában halt meg. 1960. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ 1945. San Franciscóban megkezdődött az ENSZ első ülése. 1800-ban halt meg W. COWPER angol költő. I960. ÁPRILIS 24., VASÁRNAP Április 24-e a gyarmatosí­tás ellen küzdő ifjúság nem­zetközi szolidaritásának nap­ja. Ez évben különös jelen­tőségű ez a nap, a Dél- Afrikai Unió kormányának politikája miatt az ottani bennszülött lakosság üldözé­se az egész civilizált világ felháborodását váltotta ki. FILM: BORÚS REGGEL MAGYARUL BESZELŐ SZOVJET FILM A film Alekszej Tolsztoj „Golgota” című regényének be* fejező részét mutatja be. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház játssza óprl* lis 25-ig. Kétfejű veréb A lengyelországi Gliwicze község lakói egy napon két­fejű verébre lettek figyelme­sek. Vígan kapargált mindkét csőrével s tökéletesen egészsé­gesnek mutatkozott, bár két­szer akkora étvággyal rendel­kezett. mint falánk társai ál­talában. •lllllllllltlllllllllllllllll!IIIIHIIIIlll!l|ll|lllllllllll|ll|ll||||llllllll||lllllllllllllllllllllll1lllllliai.|iiaiiail||l|li|ll|||||||ll||||f!IMIHIIII|||j||!l||j|||||||:!|j||l||||||||||i||||||||||g|t||||||||||l||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||i||||iiat||||||igu||||||||||||||||ií||(|||||||llllilíl|ll||l||l||l||||lin A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ma ülésező kong­resszusa alkalmából kezdjük meg az alábbi cikk folyta­tólagos közlését. I. Ma már elég gyakori jelen­ség, hogy a szovjet turisták hazatérve, élményeikről cik­kekben, sőt cikksorozatokban számolnak be. Mi volt rájuk a legnagyobb hatással? Mi kapta meg leginkább nálunk őket? Hogyan látnak ők bennünket? Csupa izgató kérdés, amelyen érdemes lenne országos vi­szonylatban is elgondolkodni. Mi azonban ezúttal csak azok­ból az írásokból, jegyezetekből szedtünk össze egy csokorra valót, amelyek szűkebb pát­riánkra, Egerre vonatkoznak. A jeleeiek baráti látogatása Lapunk megemlékezett an­nak idején arról, hogy a Jeled Pedagógiai Főiskola küldött­sége 1958 szeptemberében né­hány napot töltött városunk­ban. Az ottani Vörös Lobogó című újságban Szevrjugina Ljudmilla tanárnő számolt be a küldöttség tapasztalatairól több hosszú cikkben. Budapesthez közeledve izga­tottan lesték, vajon várják-e majd őket a régi jó barátok. Nem csalódtak: régi ismerőse­ik fogadták őket és így már az első perctől kezdve otthon érezték magukat. Késő este ér­tek Egerbe, ahol virágesővel várták a diákotthon lakói a kedves szovjet vendégeket. Szevrjugina részletesen leírja a fogadást másnap és kiemeli, Dr. BIHARI JÓZSEF: Szovjet turisták úti jegyzeteiből hogy a NÉPÚJSÁG vezércikk­ben üdvözölte őket, amely szinte könnyeket csalt a sze­mükbe. A főiskola falai között felcsendülő orosz melódiák is a szívükig hatoltak, amikor pe­dig észrevették, hogy az a zászló, amelyet a jeled párt- szervezet ajándékozott 1956- ban Jelecben az ott tartózkodó egri főiskolai küldöttségnek, átvészelte az ellenforradalmat és megvan, lelkesedésük ha­tártalan volt. Felejthetetlen maradt részükre a gyakorló is­kolai látogatás, a dohánygyári találkozás, a jelvényeket kérő gyerekek serege és nem fogják elfelejteni azt sem, hogy a Petőfi Tsz-ben, Eger határá­ban Szecskó néni elénekelte nekik a Volga-dalt. ök sokat hallottak már azelőtt is a ha­gyományos magyar vendégsze­retetről, de most saját sze­mükkel győződtek meg erről. Egerből azzal a meggyőződés­sel távoztak, hogy sok, még több igaz barátot szereztek maguknak és hogy nincs többé olyan hatalom a földön, amely a testvéri szovjet és magyar nép barátságát megdönthetné. A Krim-félsxigeten is tudnak már Egerről A Oliferov, bánya- és erdő­mérnök, a földrajztudomány kandidátusa tavaly májusban járt nálunk. Egy alustai újság­ban igy ír rólunk; ... Magyarországi utazá­sunk alkalmából mindenütt szívesen fogadtak bennünket, de különösen meleg fogadta­tásban volt részünk Egerben. Itt nagyon jól dolgozik a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság, amelynek hatvan elnökségi tagja van és akikkel nagyrészt meg is ismerkedtünk. A társa­ság tevékenységében aktív sze­repet játszanak az Egri Peda­gógiai Főiskola orosz tanszéké­nek munkatársai, akik beszél­nek oroszul. Ma Magyarország csaknem minden iskolájában tanítják az orosz nyelvet és ezért a jól képzett orosz taná­rokban nagy a kereslet. Eger egyik történelmi neve­zetessége a vár. 1552-ben, a tö­rökök ostroma idején, alig két­ezer főnyi védősereg védel­mezte a várat egy hónapon át a hatalmas túlerő, 150 ezer tö­rök ellen, és csak 44 évvel ké­sőbb estett az el. A török idők emlékét őrzi még ma is Eger­ben a 40 méter magas minaret. Amint olvasóink jól tudják, az egri vár védelmét írja le Gár­donyi Géza az „Egri csilla- gok”-ban. Eger híres a borairól, ezek közül is a leghíresebb az „egri bikavér”. Ez egy száraz vörös bor. Meglátogattuk az egri borkombinát pincéjét is. A pince nagyon régi, még a tö­rök uralom idején vésték ki a sziklák alatt. Érdekes, hogy a pince falait különös moha bo­rítja, amely kedvező hatással van a jó minőségű bor előállí­tására. Eger nevezetességei közé tartozik a sok radioaktív hő­forrás is. Az MSZBT tagjai megmutatták nekünk a strand­fürdőt gyönyörű medencéivel, ahol meg is fürödtünk. A me­dencék előtt elfekvő piros- fehér-zöld színű padok festői látványt kölcsönöznek a strandnak. És mit ír rólunk a „Kelet-szibériai Pravda ?“ G. Kungurov professzor, az orosz irodalom tanára az Irkutszki Pedagógiai Főiskolán. Tanári működésén kívül, mint író is, széles körökben ismert, „Az arany sztyeppe” című el­beszélés-kötete magyarul is megjelent. A keleti tájak és emberek egyik legjobb isme­rője. Nemrég hagyta el a saj­tót „Natasa Bruszkova” című regénye 30 000 példányban, amelyről máris élénk viták folynak a szovjet olvasók kö­zött. A kritika általában ked­vezően fogadta ezt a művét is. Kungurov professzor „A ba­ráti Magyarországban” című cikkében így emlékszik vissza a nálunk töltött órákra: „Felejthetetlen marad szá­munkra az egri látogatás. Eger ősrégi város, több mint ezer éves. Budapesthez hason­lóan, híres a „vízi világáról” — gyógyvizeiről, hőforrásairól. Pompás gyógymedencéi, sport­uszodája a turisták és üdülők ezreit vonzzák Egerbe. Vol­tunk a Pedagógiai Főiskolán is, amely egy különös, bonyolult arhitektúrájú épületben he­lyezkedik el: dísztermének gyönyörű boltívein és freskóin kívül hatalmas könyvtára vonja még magára a figyelmet, amelyben sok régi könyv, ős- nyomtatvány és kézirat van. Mutattak itt nekünk ódon orosz és ószláv könyveket, megismerkedtünk a főiskola tudományos dolgozóival és hallgatóival. Az MSZBT képviselői meg­hívására meglátogattuk a hí­res egri Állami Pincegazdaság borpincéjét, ahol borkóstoláson vettünk részt. A pincehelyisé­gek a föld alatt vannak és folyosói néhány kilométer hosszúak. Magyarország kitűnő bortar­talékait helyezik itt el. Lát­tunk nyolc vagon űrtartalmú tölgyfahordókat és megízleltük a legjobb borfajtákat. Több egri bor kapott már aranyér­met nemzetközi kiállításokon. Amikor elhagytuk Egert, úgy éreztük, őszinte barátság szövődött köztünk és az egri elvtársak között.. Kungurov igazat írt, a ba­rátságot azóta is ápoljuk, fő­iskolánk hallgatói is levelez­nek már az Irkutszki Pedagó­giai Főiskola hallgatóival, akik április 4-e alkalmából meleg­hangú táviratban köszöntötték fel főiskolánk ifjúságát. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom