Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-23 / 95. szám

lífcro. április Í3., swjrtibaí NÉPÚJSÁG Kőbányászok A HOSSZÚ CSILLESORT húzó kis gőzös nap mint nap néha tízszer, tizenkétszer, vagy többször is áthalad a Fi- nomszerelvénygyárhoz vezető ütőn, néhány percre leállítva a gépkocsi-forgalmat, hogy egy merész kanyarban eltűn­jék, s egy jó óra múlva újra előbukkanjon, de már megra­kodva, az erdős Berva-völgy szélén. Nagyon kevesen tudják, még a Finomszerelvénygyárba járó dolgozók közül is, hogy a tavaszi lágy szellőben rügyező, magasra nőtt fák egy, már 30 éve működő mészkőbányához ve­zető utat takarnak, a Mátrai Ásványbánya Vállalat felné­meti bányaüzemét, ahol már hajnali négykor megkezdődik a munka, s csak az éjféli órák­ban alszanak ki a több ezer wattos fényszórók. Kévésén tudják, hogy az itt kibányászott követ felhasznál­ják cukorgyártásnál, papír- gyártásnál, vegyiparban, s innen szállítja az anyagot az Ózdi kohászat, a Borsodi Ve­gyikombinát, a Péti Nitrogén- művek, a Csepeli Papírgyár, a cukorgyárak, a miskolci és a budapesti cementipari vállala­tok. Naponta mintegy 700— 750 tonna alapanyagot szállí­tanak a talajjavító pór készí­téséhez a felnémeti őrlőüze­mük számára. Hajnalban már emberek za­jától hangos a bánya. A ló- mester és a fúróbrigád tagjai azok, akik elsőnek veszik bir­tokukba reggelenként a bá­nyát. Sokszor artistamutat- vónynak is beillik, amint de­rekukon a biztosító övvel, le­ereszkednek a tetőről, hogy a kijelölt robbantási helyet megközelítsék. Ahogy lábuk biztos helyet talál, máris ka­lapál a légíúró. Nemrégen, alig egy évtizede, még kézzel történt az előkészítés: két em­ber egy műszak alatt fúrt egy lyukat: most három kompress­zor dolgozik a bányában, s a légfúrógép egy-két óra alatt elvégzi a munkát. Sűrűbb rob­bantással eredményesebb munkát tudnak végezni, meg­felelően elő tudják készíteni a követ. A DETONÁCIÓK megre­megtetik a földet és kő árasztja el az egész bánya te­rületét. A repülő kő ellen csak a biztos fedezék nyújt védel­met. A kora reggeli órákban ezért nem is tartózkodik a bányában senki — a lőmeste- rekem kívül. Miután alaposan előkészí­tették a bányát, s a veszélyes részeket is megtisztították, csak akkor pihennek egy ki­csit, hopr a nyolckor munkába álló bányászok megkezdhes­sék a kő kitermelését. Izmos karú, napégette, szél­fújta, cserzett bőrű emberek kezében sújt a nehéz kala­pács, és hatalmas kövek omla­nak szét apró darabokra. Se­rény munkájuk nyomán egy­re több a megrakott csille. A déli pihenő ideje alatt új­ra előjönnek a lőmesterek, hogy robbantásaikkal ismét fellazítsák a kőfalat. Alig száll el a mészkőpor — légfú­róik ismét működni kezdenek, most már az esti robbantást készítve elő. Munkájuk elvég­zéséhez a bátorságon kívül nagy szaktudásra van szükség, amelyet újra és újra fel kell újítaniok. A vállalat vezetősé­ge is támogatja szakemberei­nek ilyen irányú törekvéseit, s lőmesteri tanfolyamot szer­vezett a főmérnök és a gépé­szeti vezető irányításával. A tanfolyamon a lőmesterek mellett dolgozó, betanított munkások is elsajátíthatják a szakmát. A ROBBANÁSOK befe­jeztével a bányászok újra elfoglalják helyüket, s tovább folytatódik a termelés. Az iz­mok újra megfeszülnek a fénylő bőr alatt, s a csillék­ben koppan a kő. A kar, a de­rék ugyancsak elfárad, míg a 3—10—12 csillét megrakja az ember. Nehéz munkájukat ma már gépek segítik, négy motoros tolató is dolgozik a bányában, s hamarosan még kettőt állí­tanak munkába. Néhány éve még emberi erővel jutott el az üres csille a munkahelyhez, most lovak vontatják. 1958- ban nagyösszegű beruházás­sal Il-es szintet nyitottak, ahonnan egy 44 méteres ak­nán kérészül jut a kitermeli kő a kőfalba vágott 67 méte­res alagútban a várakozó csil­lékbe. Az elmúlt évben exka­vátort állítottak munkába. Vasfogaival fáradhatatlanul harapja a meddő talajt, 30 ember munkáját végzi el egy nap alatt. — A tervek szerint tovább gépesítjük a bányát — mon­dotta Nagy Miklós üzemveze­tő. Megnyitjuk a keleti részt is bányászás céljára, ennek tervezési munkálatai már folynak. Előreláthatólag 1964- ben kezdődik meg az új ré székben a termelés. A munkát itt már gépek végzik el. Exka­vátor rakja a kövét a dömpe­rekbe, osztályozás után pedig kötélpályán jut öl a felnémet: magasrakodóig. Ebben az év­ben 400 ezer tonna követ szál Utunk, az új bányarész bein­dításával pedig már 500 ezer tonna követ termelünk évente. A nagyarányú gépesítés mellett is nehéz és veszélyes munka hárul a bányászokra, de éppen itt, ahol a legnehe­zebb a munka, itt születnek a kitűnő eredmények. Nyolc bá­nyász: Cseh Zoltán, Takács Sándor II., Kovács Zoltán. Fe- renczi Sándor, Szőlősi Béla, Gubancsik János. Juhász Osz­kár és Juhász Alfréd az utób­bi félévben átlagosan 135 szá­zalék felett teljesítette tervét. A vállalat a napokban meg­tartandó termelési értekezle­ten „Kiváló dolgozó”-jélvényt, s a velejáró egyhavi kereset­nek megfelelő összegű pénz­jutalmat nyújt át a nyolc bá­nyásznak, kitűnő munkájuk elismeréseképpen. A NEHÉZ KALAPÁCSOK döngésétől, légfúrók, üres csillék zajától hangos bányá­ban sűrű füstöt eresztő kis mozdony érkezik, és néhány perces tolatáé, húzatás után már indul is a harminc megra­kott csilléből álló szerelvény a felnémeti magasrakodóhöz. A lejtőn kanyargó kocsisort gyors­kezű vasutasok fékezik, vagy gyorsítják,s máris kibukkannak az erdős részből, hogy néhány percre leállítsák a Finomsze- relvénygyár felé és felől köz­lekedő motoros járműveket Püisy Elemér A Bélapátfalvi Vegyes Ktsz ügye a tanácsülés előtt Az április 20-x tanácsülés a Bélapátfalvi Vegyes Ktsz mun­káját vitatta meg. önként fel­vetődik a kérdés: szükséges vólt-e, hogy a tanácstagok fél délelőttön át kizárólag a ktsz eddigi munkájának értékelésé­vel és az idei feladatok meg­oldására tett intézkedésekkel foglalkozzanak? Az elmúlt évben átlag 40 termelő munkást foglalkozta­tott a ktsz, de működésük a szomszédos községekre is ki­terjedt. Az éves termelési ter­vet 105 százalékra teljesítették, összesen hárommillió százhat­vanezer forint értékű munkát végeztek, ennek 83 százalékát a lakosság részére. De az el­múlt időben igen sok panasz merült fel a kőművesek, az asztalosok munkájára, előfor­dult, hogy szabálytalanul so­kat számláztak és komoly bajok voltak a ktsz vezetésében, semmi ér­demleges intézkedés nem tör­tént a munka megjavítása a szakemberképzés és a műszaki fejlesztés terén. A KISZÖV január utolsó napjaiban Sólymost László megbízott vezetőt azzal a fel­adattal küldte Bélapátfalvára, hogy a lehető legrövidebb idő alatt teremtsen rendet, ren­dezzék a ktsz ügyeit és szerez­zék vissza a lakosság bizalmát. A község közvéleményét élénken foglalkoztatták a ktsz- ben eddig tapasztalt hibák, hi­szen nemcsak a családi házal építők, hanem a különböző szolgáltatásokon keresztül, úgyszólván mindenki kapcso­latba került velük, az idén pe­dig a tanács közel félmilliós munkát szándékozik rájuk bíz­ni a községfejlesztési tervek végrehajtása során. Elmond­hatjuk tehát, hogy kötelessége volt a tanácsnak a ktsz ügyét megvizsgálni és a jó gazda gondosságával megfelelő hatá­rozatokat kellett hoznia a la­kosság, a tanács saját „háztar­tása” és a ktsz további mun­kájának érdekében. Solymosi László, a ktsz meg­bízott új vezetője a tanácsülés előtt részletesen beszámolt a Egyébként az a véleményem.». ... hogy rendkívül helyes az a dolog, ami most az írók­kal van. Általában annyi he­lyes dolog ván az írókkal, hogy szinte lényegtelen apró­ságnak tűnne az a helyes do­log, ami most az írókkal van, ha újságjaink, folyóirataink, a rádió és holnap a szputnyik V. nem hangsúlyozná szünte­len, hogy ez a rendkívül he­lyes dolog sem nem lényeg­télen, sem nem apróság. Bizony! Mért miről is van szól Nem képesebbről kedves olvasó, te gyanútlan naív emberkéje az emberi hadnak és nem is többről, minthogy ... igen... igén, kitaláltad: az írók ki-, járnak az életbe! Üzembe is,: szövetkezetbe is, a városi tö-; megek közé, meg a falusi tö-1 megék közé is. A presszón ] kívül is! Csodálatos és megkapó ez a : dolog, igazán alkalmas arra,', hogy az újságok szenzációi1, legyének, hogy újra és nap] mint nap elmondjuk, leírjuk/ az írók kijárnák a tömegek, közé. ...Egyébként az a vélemé-j nyém, hogy ez valóban egy helyes dolog. Állítólag ezzel; a: véleménnyel egyetért Pan-; te, Móliére, Tolsztoj, Móricz; és még néhányan. A.kik írók! (egri) hibák okairól és a munka meg­javítása érdekében tett leg­újabb intézkedéseikről. Az asz­talosműhely csatornázása út­ján biztosították, hogy megkö­zelítően légszáraz helyen dol­gozhassanak az emberek. Mert eddig befolyt az esővíz, a pad­ló alatt csörgedezett« talajvíz, állandó párás nedvesség v jlt az asztalosműhelyben. Hiába csinálták meg a legjobban az ajtót, ablakot, a nedves fa megvetemedett, hamarosan ujjnyi repedések keletkeztek azokon. A kőműves szakmunkásokat átcsoportosították, egy-egy gyakorlott szakember irányítá­sa alatt dolgoznak, gondoskod­nak folyamatos szakmái okta­tásukról. A társadalmi tulaj­don fokozottabb védelme, a jobb munkaszervezés biztosítása ér­dekében központi raktárt ren­deztek be, fejlesztik a villany- szerelő részleget, fokozottabb ellenőrzést és szakirányítást biztosítanak minden munka­helyen. Mindezekkel az Intéz­kedésekkel bizonyítani akarja a vezetőség, hogy a ktsz a lakosságért van, elsősorban a helyi igények ki­elégítése érdekében dolgozik. Az idén hárommillió 40Ó ezer forintos termelési tervet kap­tak, eddig 7 lakás építésére kö­töttek szerződést, a Március 15. Tsz-nek istállót és juhhodályt kell építénl, Szilvásváradon és Nagyvisnyón az iskolát kéll tatarozni. Kevés a szakember, különö­sen kőművesekből van hiány. A ktsz jelenleg csak kisiparosé kát vehet fel. Jelentkező len' de a cementgyárban, vagy más vállalatnál dolgoznak. Mi úgy gondoljuk, hogy, 9 fővel az épí­tőrészleg nem fogja győzni as idei munkát. Jó lenne, há a tanács a cementgyárral és a ktsz-szel közösen megtárgyal­ná, hogy a jelentkező kőműve­sek jelenleg a szakmájukban dolgoznak-e és nem tudnák-e mostani munkahelyükön nél­külözni őket? Régebben húzódik a ktsz gyalugép hitelkérelme és a bérfűrész-iparengedély kiadása, ezért a tanáé* segítségét kérlek. A mikófalvi tanács mindenben segít, hogy jobban dolgozhas- sék a ktsz — hiszen nekik is sok munkát végeznek de Balatonban és Szilvásváradon még mindig nem tudták meg­oldani a helyiségproblémákat. A bélapátfalvi tanácsülés tu­domásul vette a Vegyes Ktsz mostani vezetőségének intéz­kedéséit, kifejezésre juttatta, hogy bízik a munka megjaví­tásában. Most már a szövetke­zet dolgozóin a sor! A tanács segítse az új kezdeményezésé­ket és főleg éber szemmel* el­lenőrizze a ktsz munkáját, mert ez közérdek. F. L. Shakespeare szülővárosában Lánc JLfás volt a tervem. Nem is gondoltam 1 1 arra, hogy megváltoztassam. A virá­gok azonban, amelyeket színes pamutszálak­ból készítgettele volna a gyermekkezek, még­sem nyíltak ki azon a kézimunka órán. A két téglahalom volt az oka, amelyek ott ma­gasodtak az udvaron, a kertbe vezető iépcső- feljárat aljában. Az egyik már megindult, de lassan fo­gyott, pedig a téglák kézből kézbe repültek, hogy fent, a régi városfal közelében heggyé emelkedjenek, amelyből majd üvegházat építtet az iskolánk. Dolgozott a sok kéz, az udvaron pedig zsibongott a tízperc. Olyan szép volt látni egymás mellett a kettőt az aranyló tavaszi napfényben. S megváltozott a tervem: a kézimunka órán ml is segítünk az iskolánknak. Milyen örömmel fogadták a hírt kis tanít­ványaim!... Láncba álltak a gimnazisták ritka sora mellett, s mivel többen voltak, egy részük kitöltötte azt is, hogy ne dobálva re­püljön a tégla. Hogy dolgozott az a gyermek.sereg!... Az arcuk kipirult, u jókedvük nevetett, ahogy a munka új ízét kóstolgatták. Játék volt ez nekik, amelyben mégis felismerték, hogy mit jelent a sok kéz, ha összefog. Játék, amely megmutatta, hogy csak akkor érték a mun­ka, ha jól végezzük. Érzéseket hozott ben­nük felszínre, amelyek az egymás felé való türelem, megértés, figyelmesség magvát hin­tették el a szivükben. Kezük piros lett a tég­laportól, arcukon csillogott a munka gyön­gye, de ők nem törődtek ezzel, nevettek, tré­fálkoztak, apró semmiségeket csacsogtak hol a téglának, hol pedig egymásnak. Mindenki beszélt, mindenki mást mondott, választ nem vártak rá, olyanok voltak, mint a csobogó patak. Nem is volt megállás, s mint futósza­lagon, haladtak a téglák fölfelé. Mintha varázslat történt volna, űj szint mutatott minden gyermek. A halkan beszé­lőknek megnőtt a hangja, a félénkek meré­szek lettek, a lassúak kézében meggyorsult a munka, sókéban még is forrósodott.. Azt hittem eddig, hogy jól Ismerem őket, s lám, mennyi színnel lettem gazdagabb... IMemecsek LJ ányszor elolvastam már a róla szóló lL szép ifjúsági regényt, hányszor taní­tottam olvasási órán a megható szemelvényt haláláról. Arra soha nem gondoltam, hógy a Pál utca egykori vidám közlegénye még ma is él. Az elmúlt hetekben a Nők Lapja egyik riportjából tudtam meg, hogy az idén már csak egyedül jelent meg a gr und beliek kö­zül Molnár Ferenc halálának nyolcadik év­fordulóján a József körúti 83-as számú ház emléktáblája előtt rendezett emlékünnepsé­gen. Ma már 70 éves. Igazi neve: Józsika Fe­renc. Zeneszerző, A népdaloknak hitt „Hideg szél fúj, édesanyám ... ”, a „Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta...” is az ő alkotásai. Ebből a riportból tudtam meg, hogy a gittet rágcsáló egyletről, a palánkkal körül­vett mezőről, az Ács Ferikről, a Bokákról, a hősi harcokról a grundért, a gyermek Józsika Feri mesélgetett az akkor már újságíró ba­rátjának, Molnár Ferencnek, s ezzel őt az örökszép ifjúsági regény: a „Pál utcai fiuk” megírására ihlette. A regénynek főszereplője lett, s mint Nemecsek, bevonult a gyermek­szívekbe, hogy ott örökké éljen. Eszmény­képpé magasztosult, aki a grundbati a hazát látta, azt védte, s inkább meghalt érte, de nem lett árulója. Hőssé magasztosult, aid a palánkkal bekerített zöld mezőben életét, le­vegőt, szabadsagot, játszóteret, gyermekálmo­kat, szépséget látott, és még lázálmában is csak a grundról beszélt. Pedig elnyomott volt, a 'tisztek között egyedüli közlegény, aki­nek még a nevét is csupa kisbetűvel írták be a Gitt-egylet jegyzőkönyvébe. Mégis győzött, mert igaz volt, hős volt, aki előtt még az ellenség is zászlóval tisztelgett. Meg kellett] halnia a regényben, hógy hősi példája örökké] éljen a gyermekszívekben. Nézem a felvételt, amely a József körúti; emlékünnepség egyik jelenetéről készült. Az; emléktábla alatt úttörők állnak díszőrség-1 ben, mellettük a 70 éves Józsika Ferenc, a\ Pál utcai fiúk egykori Nemecsekje. Az élő eljött, hogy emlékezzék, az ifjúság pedig, hogy ígérjen: Olyan akár lenni, mint Molnár Ferenc regényének igaz, hős NemééSékje... HÓRVÖLGY! ISTVÁN WILLIAM SHAKESPEARE a világhírű angol. drámaíró Stratford-On Avonban szüle­tett, 1564. április 23-án és ott is halt meg 1616-ban. Stratford városnak mintegy 12 000 lakosa van. Az idegenek azonnal észrevehetik, hogy a városban minden Shakespeare emléke körül mozog. Csaknem minden háznak megvan a ma­ga különleges emléke. Az üz­letek tele vannak emléktár­gyakkal, a szállodák és a ven- ! déglők gyakran hivatkoznak a nagy drámaíróval kapcsolatos ; valamilyen történetre. I Természetesen minden láto- j gató kiváncsi a városka neve- j zetességeire. Kezdjük meg ta- ; Ián mi is sétánkat és először látogassuk meg a régi házat, ahol a hagyomány szerint a költő született. A kétemeletes építmény két külön ház volt. Egyikben élt a 16. század kö­zepén a fiatal kesztyűkészítő, John Shakespeare, és ott szü­letett első fia, William is. A mellette levő házban volt a műhely. A házban, abban a szobá­ban, ahol a költő először látta meg a napvilágot, van egy em­lékkönyv, amelyben sok ezer beírást találunk, a világ min­den részéről. Ha figyelmesen megnézzük a sok ezer ismeret­len nevet, találunk közöttük jó néhány olyat is, akik már vi­lághírnévre tettek szert, mint Walter Scott, Dickens, Thacke- rey és mások. A valamikori műhely ma múzeum és könyvtár. Ott ta­láljuk a költő kéziratait, köny­veit, képeit, sőt megőrizték azt a padot is, amelyben Shakes­peare ült az iskolában. Az amerikai Irving Washington, aki a műit században látogat­ta meg Stratfordot, jegyzet­könyvében elmesél egy-két ap­róságot. Ei'dekesség, hogy meg­maradt a puska, amelyet a költő használt orvvadászatain, a pipája, valamint az a kard, amivel Hamlet szerepében ját­szott. Legérdekesebb emlék ta­lán a költő dolgozószéke. A ré­gi szokás szerint minden láto­gatónak ki kell próbálnia a széket, ezért az gyakran javí­tásra szorul. 1847-BEN SIKERÜLT egy bizottságot összehozni, amely­nek tagjai pénzt gyűjtöttek és megvásárolták a házat, A gon­dos javítás után a ház ma is eredetinek látszik és a s2ép kert azokkal y. fákkal és virá­gokkal van tele ültetve, ame­lyeket a költő kedvelt. Nem messzire a háztól van a város­hasa, ahol latható Shakespeare szobra és képe. A mellette levő házat a költő Í597-beti vásá­rolta meg. Itt is halt meg 19 év múlva. Az utca másik részén van egy 13-ik századbeli kápolna* amelynek négyszögletű tornyá­ból sokszor tekintett szét a nagy mester. Hasonló korú a szomszédos ház is. A második emeletén még ma is iskola van, ugyanabban a szobában, ahol Shakespeare az első leckéit kapta. Az Avon folyó mellett áll a Szent Háromság templom, ahol Shakespeare-t eltemették. A templom nagyon szép, tálán túl előkelő is ilyen kicsi város­hoz. A nagy drámaíró a főol­tár előtt nyugszik. A sír fölött van Shakespeare mellszobra* egyik kezében toll, a másikban papír, mellette van feleségé­nek és leányának sírja. Rövid séta után, túl a temp­lomon, elérjük a folyó mellett a hatalmas Emlék-Építményt. 1877-ben építették ezt a gyö­nyörű színházat, a nagy drá­maíró emlékének. Tizenhét év múlva az épület csaknem tel­jesen egy nagy tűzvész marta­lékává vált, helyén 1932-ben egy űj, modern színházat épí­tettek, 1500 kényelmes ülő* hellyel. Minden évben kél színházi szezon van a városban. Az el­ső április 23-án kezdődik, Sha­kespeare születése napján. A nyári szezon július közepétől szeptemberig tart/ A legkitű­nőbb színészek szerepelnek és a közönség természetesen nem­zetközi. A színház melletti könyv­tárban találjuk Shakespeare műveit, csaknem minden nyel­ven. Ez az impozáns palota nagy részben az emberek aján­dékából készült, akik a világ minden részéből lerótták há­lájukat a nagy költő emléké­nek. A könyvtárat körülvevő kertben van a költő hatalmas bronzszobra. HA A LÁTOGATÓNAK több ideje van, nagyon szép kirándulást tehet a városka bájos környékén. Itt van a nagy erdő, amelyben a költő valamikor vadászott és itt min­denki tudja, hogy az akkori földbirtokos emiatt őt bíróság elé állította. A vád miatt köl­tözött el Shakespeare a fővá­rosba. A város elveszítette a kéz- műiparos fiát, — a világ pedig nyert egy halhatatlan költőt, Esiperanfőbó! fordította-^ ZAKAK JANOS \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom