Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
I960. április £2., péntek NÉPÚJSÁG s Nagy ügyünk halhatatlan géniusza Lenint szolgálták Emlékesés a nagy napúkra Lenin a forradalom szervezője 1 Dl 7 23-án (a régi orosz 191 * időszámítás szerint október 10-én) Lenin vezetésével folyt le a bolsevikok pártja Központi bizottságának az a történelmi jelentőségű ülése, amelyen Lenin elvtárs javaslatára napirendre tűzték a fegyveres felkelést. Lenin elvtárs — akit a Kerenszklj-kormány vad terrorja a legmélyebb illegalitásba kényszerített — e történelmi döntést megelőzően több óra hosszat tárgyalt. A bolsevikok pártja Központi Bizottságának sorsdöntő jelentőségű ülésén Lenin elvtárs beszámolt a belső és a nemzetközi helyzetről. Két ízben is hangsúlyozta, hogy az ország politikai helyzete megérett a felkelésre, s most már magáról a felkelés pillanatáról kell tárgyalni. Oroszországban ezekben a napokban mind feszültebbé vált a légkör. A gazdasági helyzet állandóan romlott. A burzsoázia és a cári tábornokok egyik várost a másik után adták át a német csapatoknak, hogy a hódítók segítségével megfojtsák az orosz forradalmat, s megakadályozzák a munkások és parasztok győzelmét. Komyilov tábornok ellen- forradalmi osztagokat vezényelt Petrográd ellen, de a bolsevikok vezetésével Kor- nyilov lázadását leverték. Ez a vereség megmutatta a burzsoá ellenforradalom gyengeségét és azt. hogy a bolsevikok pártja a dolgozó tömegek széleskörű támogatásával képes porrá *úzni valamennyi ellenségét. A forradalom lendülete országszerte szakadatlanul növekedett. A munkások és parasztok harca a burzsoázia és a főldesurak ellen az egész országban kiszélesedett. A bolsevikok többségre jutottak a pet- rográdi, moszkvai és sok más szovjetben. Befolyásuk állandóan növekedett, mind a városokban, mind pedig a falvakban és a hadseregben. Ugyanakkor a Kerenszkij-féle ideiglenes kormány véres leszámolásra készült a forradalom erői ellen. Ilyen körülmények között nem volt helye a tétovázásnak. Lenin elvtárs a Központi Bizottság történelmi jelentőségű ülésén követelte, hogy azonnal kezdjék meg a felkelést, mert a „további halogatás halállal egyenlő”. Lenin elvtárs érveit rövid határozat formájában a Központi Bizottság elé tárta. „Vihart jósló barométer” — így nevezték el azt a határozatot, amelyet Lenin elvtárs, két, jegyzetfüzetből kiszakított lapocskára írt, s amely páratlan pontossággal és világossággal fogalmazta meg a párt irányvonalát. A határozat így hangzott: „A Központi Bizottság megállapítja, hogy mind az orosz forradalom nemzetközi helyzete (felkelés a német hadiflottában, mind a szocialista világíorradalom egész Európában való érlélődésének nyilvánvaló tünete, továbbá az a veszedelem, hogy az egész világ imperialistái békét kötnek, hogy megfojtsák az orosz forradalmat), mind a hadi helyzet — (az orosz burzsoáziának a Kerenszkij és cinkosainak kétségtelen elhatározása, hogy Petrográdot átadják a németeknek), valamint a szovjetek többségének megnyerése a proletár párt számára — mindez a parasztfölkeléssel és a nép bizalmának pártunk felé való fordulásával együtt (moszkvai választások), s végül egy második Komyilov- lázadás szemmel látható előkészítése (csapatkivonások Pet- rográdból, kozákcsapatok ösz- szevonása Petrográdon, Minszk körülíogása kozákokkal, stb.) — mindez együttvéve a fegyveres felkelést tűzi napirendre. Megállapítva tehát, hogy a fegyveres felkelés elkerülhetetlen ég teljes mértékben megérett, a Központi Bizottság felhívja az összes pártszervezeteket, hogy vegyék ezt irányadóul és minden gyakorlati kérdést ebből a szempontból vizsgáljanak meg és döntsenek el (az Északi terület szovjetjeinek kongresszusa, csapatkivonások Petrográdból, a moszkvaiak és a minszkiek akciója, stb.).” A Lenin elvtárs által javasolt határozatot az egész párt elfogadta irányvonalának. Csak I enlnt szolgálták? De hi- *-* szén kabátját se engedte feladni. S amíg álmatlan éjszakákon vigyázta a távírógép szalagjának monoton futását — ismerős a kép — a kifáradt távirászt aludni küldte s őrködött helyette Is a forradalom híreit közvetítő gép mellett. Hogyan szolgálhatták tehát? Valóban, Lenin nem engedte, hogy szolgálják. Ő maga a nép szolgálójának, munkásának vallotta magát — pedig mennyi rajongója sietett szolgálatát felajánlani, mennyien Kamenyev és Zinovjev szavaztak a határozat ellen. Az áruló Trockij ezen a gyűlésen nem szavazott egyenesen a határozat ellen, de olyan módosítást javasolt, amely a felkelést teljesen lehetetlenné tette és meghiúsította volna. A bolsevikok pártja Központi Bizottsága határozottan elutasította ezt. A történelmi jelentőségű határozat után viharos gyorsasággal fejlődtek az események a győzelmes fegyveres felkelés, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom felé. A világ dolgozóinak százmilliói gondolnak ma határtalan szeretettel és hálával Lenin elvtársra, akinek zseniális éleslátása megtalálta a kellő pillanatot a cselekvésre, az emberiség történetében fordulópontot jelentő fegyveres felkelés kirobbantására. siettek segítségére, hogy köny- nyebbé tegyék munkáját, hogy semmiben ne érezzen szükséget. S mit fogadott el mindebből? Az emberek szó szoros értelmében vett „szolgálatát” semmi esetre sem. Munkatársai, harcostársai lehettek, de szolgái soha. De el kellett fogadnia és elfogadta a „tárgyak segítségét”. Azokét a használati tárgyakét, amelyek feltétlenül szükségesek voltak munkájához és semmi esetre sem kényelméhez. El kellett fogadnia és elfogadta, mert ezek a tárgyak egytől egyig magukon viselték készítőik szívből végzett munkáját. Erezni lehetett rajtuk azt a szerető gondoskodást, amelynek így adtak kifejezést. „Ez Iljicsnek készül — ennek mindennél különbnek kell lenni”. És Lenin nem tudta mégha- tódottság nélkül átvenni azt a külsőre igen egyszerű (kisméretű katonaládára emlékeztető) szerszámládát, amelyet a munkások ajándékoztak neki. Ez a ládikó sokáig „szolgálta” az illegális évei alatt. Ebben rejtette el iratait, a harcrahívó röplapokat és kinek jutott volna eszébe, hogy ebben az olajtól fényes ládikóban, amelyet egy lapossapkás munkásember vitt az utcán, világot felforgató iratok lapulnak. S ahol feltűnt a ládikó — ott felderültek a proletárarcok — ez a ládikó kincset rejtegetett számukra, az ő ládikójuk — Lenin ládiltója volt. Cegített neki a szibériaiak ^ ajándéka, a titkos fiókkal ellátott sakkasztal, amely olyan ügyesen volt elkészítve, hogy a külső szemlélő, bármily alapös Is volt, nem merte volna remélni, hogy az asztal ennyi nyomtatványt képes „elbújtatni”. Lenin, akit elhalmoztak minden jóval, akihez özönlöttek a parasztok, munkások kedveskedő ajándékai — aki millió jelét tapasztalhatta az orosz nép, de a világproletariátus féltő gondoskodásénak — az ajándékok nagy részét azoknak adta át, akik valóban rá voltak szórulva az éhínséges időkben az élelemre, a fagyos télben meleg ruházatra. Nagy rábeszélésre tartott meg néhányat belőlük — s nem felejtette el szíves szóval, vagy levéllel nyugtázni a meglepetésnek szánt ajándékot. Gor- kiji lakóhelyén, ahol villanyvilágítás szolgált, nem tudott örülni a ritka értéknek addig, míg a faluba is be nem vezettette az áramot, s nem tudott örülni a kezdetleges filmeknek, amíg maga mögött nem érezte a falubelieket is szerényen berendezett lakásában, ahol a vetítőgép működött. Naponta járt el az angol munkások szolidaritását jelképező motoros tolószék mellett — amelyet a betegséggel küszködő Lenin óvására küldtek sok ezer kilométer távolságból — az aggódó kisemberek — de alig használta. Nem szerette a kényelmet még betegsége idején sem. De használta a motoros szánt, amelyet az ő kérésére alakítottak át egy autóból, hogy a szinte járhatatlan utakon is eljuthasson úticéljához. S készíttetett inkább egy másik korlátot az első emeleti szobájába vivő lépcsőhöz, hogy fel tudjon járni betegsége idején, hogy ne kelljen más szolgálatát igénybe vennie, ne kelljen senkit fárasztania. I_f asználta — de ó, meny- nyit használta azt a kopott, behorpadt tollat, amely most is ott fekszik egykori dolgozószobájának asztalán — s alkotott, irt vele kérlelhetetlen vitázó cikkeket, s vetette papírra vele híres mondását: „Kommunizmus = szovjethatalom = az egész ország villamosítása”. S azok a tárgyak, amelyek Lenint szolgálták, igazából az ügyet szolgálták, amelyért Lenin élt, s amiért nem élt hiába. A kettős üregű titkos pince, a kút mélyéről megközelíthető illegális nyomda, a századfordulón megjelent „Iszk- ra” elsárgult első számai, a rejtett szerkesztőség, as Angliából kölcsönbe kapott szükséges papír — nem elsősorban Lenint „szolgálták”. Nem az ő hírét voltak hivatva szerteröpíteni — mégha ő dolgozott is velük, ha az ő kívánságára hozták is létre, szerezték be, építették — még akkor sem. Börtönőrétől elfogadta a tejet — de nem azért, hogy jobban éljen rabtársainál... azzal írt az olvasásra kapott könyvek szélére, amelyet vegyi úton tettek láthatóvá. (Még most is olvashatók a Lenin-múzeum vitrinjeiben a tejjel irt sorok • könyv lapjain). Az illegalitás éveiben parókát használt, hogy fel ne ismerjék a cári besúgók — mert szükség volt életére a harcban. A dermesztő hideget a szibériai vadászok ajándéka, a prémes csizma tette elviselhetővé számára — de megőrizte a cseh asszonyok hímezte zászlót, a Dinamó gyár dolgozóinak ajándék-plakettjét éppúgy, mint a fegyvergyáriak ■vadászpuskáját. A spártai egyszerűségben élő embert — akinek vezetésével hullt porba véglegesen as oroszországi szolgarendszer, a világ egyhatod részén — nem tudta soha hatalmába keríteni a kényelem. Élete fegyelmezett munkásélet volt. Erre emlékeznek ezekben a napokban a moszkvai Nagy Színház falai között, ahol évről évre tartják Lenin születésnapi évfordulójának ünnepségeit. A múzeumokban őrzött ** becses tárgyak előtt ezekben a napokban ezrek és tízezrek állnak, megtanulni: miként lehet a hatalom fényében is ember, egyszerű ember maradni. K. E. m »,y,w,Y>yn< A DOLGOZÓK ÉLÉN A közelmúltban jelent meg N. K. Krupszkájának, Lenin feleségének Visszaemlékezések Leninre című könyve. Ebből közöljük az alábbi szemelvényeket, A forradalom napjai A Szmolnij fényárban úszott, és szinte forrt, sistergett. Mindenfelől özönlöttek a vörösgárdisták, üzemek képviselői, katonák, várva az utasításokat. Kopogtak az írógépek, csöngtek a telefonok, távirathalmok fölé hajolva ültek a lányok, a második emeleten szünet nélkül ülésezett a Forradalmi Katonai Bizottság. Noha világos volt, hogy a forradalom győzött, 25-én reggel a Forradalmi Katonai Bizottság folytatta megfeszített munkáját, egymás után foglalta el a kormányhivatalokat, mégszervezte védelmüket. Két óra harminc perckor megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének ülése. Viharos lelkesedéssel fogadta a szovjet azt a bejelentést, hogy az ideiglenes kormány nem létezik többé, egyes minisztereket már letartóztattak, s a többieket is le fogják tartóztatni, az előparlamentet feloszlatták, a pályaudvarokat, a postát, a távírót, az Állami Bankot elfoglalták. Folyik a Téli Palota ostroma. Még nem vették be, de sorsa meg van pecsételve. a katonák példátlan hősiessé*"' küzdenek; a forradalom vért' ' '°nt végbe. Ki! ■I-,--- ’ '-gadta a szovjet az • éi' ' enint. Lenin beszedet mondott, Nem használt nagy szavakat a kivívott győzelmet illetően. Ez nem volt szokása. Másról beszélt: azokról a feladatokról, amelyek a szovjethatalom előtt állnak, s amelyeknek megvalósításáért teljes erővel küzdeni kell. Szinte itták Lenin szavait a Munkás- és Katonaküldöttek Petrográdi Szovjetjének tagjai. Igen, új szakasza kezdődik történelmünknek. A tömegszervezetek ereje legyőzhetetlen. A tömegek felkeltek, és a burzsoázia hatalma megdőlt. A földesuraktól elvesszük a földet, a gyárosokat megfékezzük, és ami a fő — kiharcoljuk a békét. Segítségünkre siet a világforradalom. Iljicsnek igaza van. Beszédét valóságos tapsorkán fogadta. Moszkvában Március 12-én a szovjet kormány átköltözött Moszkvába. Emlékszem, amikor Jakov Mihaj- lovics Szverdlov és Vlagyimir Dmit- rijevics Boncs-Brujevics először vittek bennünket a Kremlbe, hogy megnézzük jövendő lakásunkat... A külföldieket különösen az lepte meg, hogy az őrség egyáltalán nem tartotta magát a mindenütt kialakult magatartási formákhoz. IljiCs mesélt egyszer Mirbach látogatásáról. A Vlagyimir Iljics dolgozószobája előtt szolgálatot teljesítő őr rendszerint egy kis asztalkánál ült és olvasott. Akkor ezt közülünk senki sem tartotta furcsának. Amikor megkötöttük a békét Németországgal és a német nagykövet, Mirbach gróf Oroszországba érkezett, a diplomáciai szokásoknak megfelelően „meglátogatta” a Kremlben a hatalom képviselőjét — a Népbiztosok Tanácsának elnökét -, Lenint. Vlagyimir Iljics dolgozószobája előtt akkor is ott ült és olvasott az őr, s amikor Mirbach bement Iljicshez, tovább olvasott, anélkül, hogy a szemét ráemelte volna. Mirbach csodálkozva nézte. Távozóban aztán megállt az asztalnál ülő őr előtt, elvette tőle a könyvet és megkérte tolmácsát, fordítsa le neki a címét. A könyv Bebei A nő és a szocializmus c. műve volt. Mirbach szó nélkül visszaadta az őrnek. Iljics, amikor a lakásából a dolgozószobája felé tartva, újságokkal, papírokkal, könyvekkel megrakodva, gyors léptekkel végigment a folyosón, sohasem mulasztotta el barátságosan üdvözölni az őröket. Ismerte érzéseiket, gondolataikat, tudta, hogy készek akár meghalni is a szovjet hatalomért. Az 1919-es esztendő 1919-ben éhínség volt. És ebben a nehéz időben világosan megmutatkozott, hogyan gondoskodik Lenin a gyermekekről, élelmezésükről. Májusra rosszabbodott a közeli átás helyzete. A Gazdasági Bizottság 2. ülésén Iljics szóvá tette a munkásszülők gyermekeinek nyújtandó természetbeni segítség kérdését. 1919. május 14-én Petrográdot megtámadta az északnyugati kormány hadserege. Május 15-én Rodz- jankö tábornok elfoglalta Gdovot, támadásba lendültek az * észt és a finn fehérgárdista csapatok, fellángoltak a harcok a Koporje-öbölnél. Iljics aggódott Petrográd miatt. De jellemző, hogy ugyanebben az időben — május 17-én — dekrétumot adott ki a gyermekek ingyenes élelmezéséről. A rendelet szerint a gyermekek élelmezésének megjavítása és a dolgozók jobb anyagi ellátása céljából minden 14 éven aluli gyermeknek, tekintet nélkül szüleiknek osztályhelyzetük alapján megállapított fejadagjára, utaljanak ki ingyenes élelmiszereket, mégpedig elsősorban a gyermekek táplálkozásához szükséges élelmiszereket. ... Sok mindenféle apró-cseprő dologgal kellett foglalkoznia Iljicsnek. Mondogatják is az elvtársak: „Bizony, nem kíméltük öt, mindenféle aprósággal terheltük. Nem kellett volna minden semmiséggel hozzá fordulni.” Ez valóban így van, de Iljics azt tartotta, hogy foglalkozni kell az apró-cseprő ügyekkel, hogy csakis így válik a szovjetapparátus igazán demokratikussá, csakis így valósulhat meg az igazi, nem forrná* lis, hanem proletárdemokrócia. És ugyanúgy, ahogy régebben, • párt építése során saját példamutatásával tanította az elvtársakat, hogyan kell helyesen kialakítani az agitációs, propaganda- és szervező- munkát, most is a szovjethatalom élén, saját példájával igyekezett megmutatni, hogyan kell dolgozni az államapparátusban, hogyan kell kiirtani belőle minden bürokratizmust, hogyan kell a szovjet apparátust közel vinni a tömegekhez, méltóvá tenni a tömegek bizalmára. Jellemző ebben a tekintetben a naygorodi kormányzósági végrehajtó bizottsághoz intézett 1919. júniusi távirata: „A jelek szerint Bulatovot azért tartóztatták le, mert hozzám fordult panaszával. Figyelmeztetem önöket, hogy ezért a kormányzósági végrehajtó bizottsági elnököket, a Rendkívül! Bizottság elnökét és a Végrehajtó Bizottság tagjait le fogom tartóztatni ... Miért nem válaszoltak azonnal •kérdésemre? LENIN, a Népbiztosok Tanácsának elnöke’* Iljics az apparátuson belül is igyekezett kiirtani minden bürokratizmust, azt követelte a vezetőktől, hogy legyenek figyelmesek minden munkatársukkal, ismerjék beosztottaikat, segítsék őket munkájukban, és teremtsenek számukra megfelelő munkakörülményeket.
