Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-26 / 73. szám
4 NÉPÚJSÁG 1960. március ‘it., szomhít Perspektíva Nagyszerű dolog az, hogy ma már nem egy értekezlet beszámolóját előre kiosztva megküldik a majdani értekezlet, majdani részvevőinek. Un- gorkodik velem az ötlet: vajha megérjük-e azt, hogy a majdani értekezlet, majdani részvevőjének megküldött majdani beszámolójára ugyancsak elküldi „ákontó”, majdani hozzászólását a majdani részvevő? ■.. aztán majd nem is lesz már értekezlet, csak levelezés! (—ó) — NAGY SIKERREL játszották az egri Vörös Csillag Filmszínházban az elmúlt év végén A nyomorultak című, német—francia—olasz filmet- A filmszínház vezetősége most úgy határozott, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel március 29-én és 30-án ismét műsorára tűzi a Victor Hugo regénye alapján készült filmet.- 2 200 000 FORINTOT fordítanak ebben az évben Pe- töfibányán útépítésre. Az elmúlt esztendőben megkezdett hároméves, helyi terv alapján, most a település központja felé építik az utakat, s ha a következő évi programot is olyan gondosan állítják össze, mint az eddigieket, 1961 végére teljesen befejeződik Petőfibánya úthálózatának kiépítése. — HATVANEZER forintos költséggel új óvodát építenek Tamaszentmiklóson. Az év végére elkészülő épületben 50 gyermekre tudnak majd vigyázni, amíg szüleik dolgoznak.- A BÉLAPÁTFALVI Köziégi Tanács pénzügyi állandó bizottsága áprilisi ülésén az első negyedévi adóterv teljesítését értékeli, s a második negyedévi munkában való hasznosítás érdekében megbeszéli azok tapasztalatait. — JÓL SIKERÜLT operett- és magyamóta-estet rendeztek csütörtökön este az egri Otthon kisvendéglőben. Az esten Olgyai Magda, az egri Gárdonyi Géza Színház művésznője lépett fel. = CSAKNEM 75 000 forintot fordítottak az elmúlt esztendőben Balatonban a községi tanács költségvetése alapján az iskola támogatására. — EGY PILLANATRA sem szűnik a szilikózis-ve- szély elleni küzdelem a Gyöngyösoroszi Ércbányában. A legtöbb megbetegedési lehetőséget magában rejtő előkészítőben most a száraz eljárással végzett munkafolyamatok helyett a nedvesítéssel próbálkoznak,- HÁROM ÉS FÉLMILLIÓ forintot fordítanak ebben az évben megyénkben a régi, rossz, kishidak kicserélésére, így 1960-ban Váraszón, Vé- csen s Tamaőrsön épül a többi között új híd. — SZOMBATON ülést tart az Egri Városi Tanács a megyei tanács nagytanácstermá- ben. A tanácsülés a párt- kongresszus határozataiból adódó feladatait, valamint az 1960-as évi végleges költség- vetést tárgyalja meg. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az elcserélt fénykép EGRI BRÖDY Cimborák hegyen-völgyön GYÖNGYÖSI SZABADSÁG. Kezedben az élet GYÖNGYÖSI PUSKIN A megjavultban bízni kell HATVANI KOSSUTH Kálvária HEVES Az árban (szélesvásznú) FÜZESABONY Nyomorultak (I. rész) PÉTERVASÁRA Odüsszeusz (szélesvásznú) Egerben este 7 órakor: A csodálatos vargáné és Don Perlimplin Híatona-bérlelí Egy nagy mű születésének százados fordulóján 1860-AT ÍRTAK. A sztregovai kastély ódon falai között már „békesség" uralkodott. Madáchék túl voltak a nehéz megpróbáltatásokon. özvegy Madáchné visszaköltözött a nagy épületbe, ahonnan fia házassága idején ment el. A csélcsap Fráter Erzsi szomorú emléke is mintha halványult volna valamelyest. Még távolabbi, keserű emlék volt Madách Pál halála, valamint Madách Máriáék (Mária, a férj és gyermekük) vadállati meggyilkolása (holttestüket sertéseknek vetették oda). Elhalványult aztán Madách Imre 1852—53-as fogságának emléke is Rákóczy János (Kossuth titkára) rejtegetése miatt. Mindezeket befonta az idő lassan szövődő. sebeket gyógyító fátyla. A családban mégis maradt valaki, aki emlékezetben tartotta őket, elmélkedett rajtuk napokon, hosszú álmatlan éjszakákon át. Ez volt Madách Imre, a költő, Alsó-Sztregova beteges, nehéz járású földesura, Nógrád megye haladó szellemű embereinek szemefénye; Madách Imre, a Habsburgok következetes gyűlölője, alát mindenki körülrajong — a testi-lelki jó barát, Szontágh Pál, a maga módján özvegy Madáchné is, s nem utolsósorban Veres Pá- lék — s aki mégis nagyon- nagyoe egyedül van; tán még a nagy Vajda Jánosnál is ma- gánosabb lélek. De nemcsak a családi emlékek gyötrik. Töprengésének. Szontágh Pállal folytatott beszélgetéseinek gyakori témája 1848/49 is, és most már Madách Pál, valamint Madách Mária családja tragédiája nem egyszerű családi tragédiának tűnik. A sok-sok szabadságharc- korabeli emlék, a megyegyűlések ellenzékisége, a családi hagyományok egyre inkább megértették Madách Imrében a költőt, aki 1859. február 17-én hozzá is lát a munkához és alig egy esztendő télik el. 1860. március 26-án már készen áll a nagy mű, Az ember tragédiája. Elkészült, de vajon miért? Madách még elekor nem is gondolt a kiadásra, betette a sötétes sztregovai kastélyszoba íróasztalának fiókjába. Még egy esztendőnek kell eltelnie, hogy a mű eljusson Pestre, Arany Jánoshoz, aki azonban — gondolván, hogy „Faasí-utánzattal van dolga” gyorsan félre is tette. Csak később, Madách szerény érdeklődésére veszi kézbe ismét, s végigolvasva. lelkesedéssel állapíthatja meg, hogy ritkaképességű költő alkotását tartja kezében. Egy-két simítást végez pusztán rajta, s 1862 januárjában már ott található a mű Pest könyvkereskedéseiben. Két héttel a megjelenés után kezdődik a költő ünneplése: a Kisfaludy Társaság tagjai sorába választja, 1863-ban pedig elnyeri a Magyar Tudományos Akadémia tagságát. E nemes megtiszteltetést Madách már csak, sajnos, egy évvel élte túl: 1864-ben súlyos betegsége sírba vitte. ENNYI A KELETKEZÉS, az első siker rövid története. A hírnév, az elismerés útján azonban valójában csak ezután indult e'l. Az ember tragédiája, ez az ellentmondásoktól egyáltalában nem mentes, de világirodalmi mércével mérhető mű. A megjelenés után még több, mint tíz esztendő telik el, amíg a színpadi bemutatásra sor kerül. Értékelői, bírálói, könyvek, cikkek egész sorát írják meg Erdélyi Jánostól Révai Józsefig. S az értékelések nyilvánvalóan — mint maga a mű is — nem egyértelműek. A Tragédia pesszimizmusának kérdését tárgyalta például már Arany János és kortársa Erdélyi János is. Kettőjük közül az idő Erdélyit igazolta. Egyházi körökben szintén többször szó esett Az ember tragédiájáról. A vélemény többnyire elutasító, hisz Madách művéből nem nehéz kiolvasni, hogy Ádámot „milyen hajszálvókony szál fűzi ... a természetfölötti világhoz’', mégis voltak, akik a Tragédia befejezésére hivatkozva. Ádámnak Istenhez való visszatérését akarták bizonygatni. A vélemények többsége persze hasonló mégis az olyan kijelentéseket tartalmazókhoz, amelyek szerint a Tragédia „művelt ön gyi lkosj elöl tek kátéja.” Mindezek ellenére is szóhoz- j ütött az 1920-as évekig, tehát a két világháború közötti ellenforradalom kezdetéig a mű, „haladó politikai és világnézeti tartalma is." 1920-ban Alexander Bemát, haladó polgári filozófus adja ki a Tragédiát, magyarázatokkal; 1892-ben több hónapon át játsszák nagy sikerrel Prágában, ahol a nép felismeri a prágai színekben a Habs- frarp-ellenességet; hatására tüntetéseket rendeznek. 1920 után kezdődik a Ma- dách-érlékelések meghamisító sorozata, amelyből csupán a Pintér Jenőét ragadjuk ki, akinek „irodalomtörténete” a falanszter-jelenetet a kommunizmussal azonosítja; valamint a Harsányt Zsoltét, aki szintén lehetetlen módon értékeli Az ember tragédiáját. Az első marxista igényű értékelés a Szovjetunióban látott napvilágot, 1940-ben, Bolgár Elek tollából, aki a felszabadulás után. 1952-ben ismét hozzászólt a kérdéshez Felszabadulás utáni Madách-irodal- munk két legértékesebb darabja Sőtér István és Révai József tanulmánya. Mindketten a társadalmi-politikai körülmények alapos vizsgálatából kiindulva nézték a kérdést. BEFEJEZÉSÜL IDÉZZÜK Révai tanulmányának záró sorait Madáchról, az íróról, aki száz esztendővel ezelőtt írta meg minden idők egyik legnagyobb értékű irodalmi művét: „Nem állíthatjuk, hogy Madáchnak ,AZ ember tragédiájáéban sikerült volna szerves egységbe foglalnia ... az ellentétes elemeket. De egy nagy író nem azzal lesz naggyá, hogy mindenáron .feloldja’ és egységbe foglalja az ellentéteket, sőt, sokszor az teszi nagy- gyá az írót, hogy az ellentéteket feltárja és megmutatja, vagy legalábbis érzékelteti ki- bókíthetetlenségüket. Ilyen értelemben nagy író Madách Imre, ilyen, értelemben nagy alkotás és haladó, előremutató mű Az ember tragédiája.” Lőkös István I960, március 26., SZOMBAT Névnap: EMANUEL A Nap kél: 5 óra 36 perckor, nyugszik: 18 óra 06 perckor, 1875-ben született SZERGEJEV- CENSZKIJ szovjet író. Gorkij így ír róla: „Egyik legnagyobb folytatója az orosz klasszikusoknak”. Történelmi regényei (Bruszilov áttörés, A szevasz- topoli út), a hősiesség eposzai. Regényei mellett (Gyilkossági kísérlet. Késő este) megható emberábrá/.olásai kedveltté teszik elbeszéléseit Is, (Szív nem felejt). Szergejev-Censzkij 1943- ban halt meg. SZERGEJ SZERGEJEV-CENSZKIJ gyűjteményében a székely, népballadákat ő hozta először nyilvá- ' nosságra. Kriza 1815-ben született. 85 évvel ezelőtt. 1375-ben halt meg KRIZA JANOS költő és népdalgyüjtő; Vadrózsák című Láttam a vargánét Hadd kérdezzem meg... Más is így van ezzel? Mert ha én film-, vagy színházi kritikát olvasok, mielőtt a darabot látnám, csalódást érzek az előadáson. Mindig. Ha elismerő a bírálat, akkor jobbat várok, mint amilyet kapok. És fordítva: ha lehúzza a kritikus, rosszra számítok és ... Na és most éppen arról van szó, hogy ezután már erre sem számíthatok. Itt van például A csodálatos vargáné. Olvastam a kritikát. Es aztán láttam az előadást* . • És az igaz ugyan, hogy csalódtam, ám nem az eddig oly jól bevált módszer szerint. Elismerő volt a kritika és — nagyon tetszett az előadás. Ilyet még nem értem. Ámbár szolgáljon mentségül, hogy kitűnő közönség ült a széksorokban ez alkalommal: főiskolások, és a színpad és nézőtér között pillanatok alatt kialakult a kontaktus. De ez mégsem minden. Mert ott van például a címszerepet alakító Stefanik Irén... Alig egy órája ért véget az előadás, amikor kézbe vettem a tollat, tehát még túlságosan a látottak hatása alatt voltam ahhoz, hogy elfogulatlan „bírálatot?’ mondhassak. Persze, erre nincs is szükség. Csupán valami megmagyarázhatatlan kényszert érzek arra, hogy leírjam, mennyire jó a színház produkciója: A csodálatos vargáné és a Don Perlimplin.., és milyen nagyszerű Stefanik Irén alakítása. Toliamra valósággal tódulnak a jelzők, de a máskor tán túl csillogónak tűnő szavak most valahogy mind-mind szürkének hatnak ... Hát igen. Ezt látni kell. És persze, nemcsak Stefanik Irén alakítása miatt. Tudom, hogy nemcsak én vagyok így ezzel: ha dicsérő szavakat olvasok színházi előadásról, mielőtt a darabot látnám, csalódást érzek, többet várok, s kevesebbet kapok ... Más is ilyenformán szokott járni. És mégis, még ennek ellenére is megírtam e néhány sort. Mert most nem kell félni... (szó) >AA*A>AAÄA»AAAAAAAAA>A^AAAAAAAA»AAAAAAAAAAAAAAAAnAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ v s s 3PÜ Körképek Egerből 1922-ben Eger, mint a klérus egyik magyarországi fellegvára — minden hallgatásra ítéltsége ellenére is —, jelentős nagybirtokellenes törekvések színhelye volt. Az Egerben székelő érsekség és a káptalan urai mögött meghúzódó hatalmas vagyon, a széles néptömegek szemében a legteljesebb elégedetlenséget keltette. Sokan hajlamosak ma — az idő szépítő távlatából — tompítani azt a nagy ellentétet, amely ott feszült a behemót papi vagyon és a zsellérek ezres tömegeinek ínséges sorsa között. Tárjuk hát fel a múltat a maga rideg valóságában — szólaljanak meg az 1922-es esztendő emberei, mondják el a saját hangjukon a tényeket. Tehát nem mi, egy felszabadult élet fiai, a szabad látásnak birtokában mondjuk el a vádoló tényeket, hamm a levéltárak mélyéről előkerült korabeli írások, egy letűnt és visszavonhatatlanul elbukott korszak mondja ki maga felett az Ítéletet, amelyet a történelem azóta már szentesített. I QOO feszült szociális hely- zetében felvetődött Egerben az egyházi vagyon helyzetének — akkor kényes — problémája. A „Magyar Szó” című megyei lapban Tóth Balázs éles hangú egyházvédő cikket írt, „A keresztény eszme és a papok” címmel. Az írás óriási lavinát indított meg, a dolgozó tömegek mélységes felháborodását. s... nem tehetünk róla, ha meglátjuk azt is, amit tehetnének (a papok) és nem tesznek — írták a válaszban. Nem tehetünk róla, ha mi a falu népével szemben rideg elzárkózást tapasztalunk. Azt, hogy a magyar katolikus papság hivatása magaslatán áll-e vagy sem, sem mi, sem a papság nem tudjuk eldönteni. Mi inkább azt mondjuk, hogy ebben a kis országban senki sem áll hivatása magaslatán... Mi a főpapokról nem tudunk any- nyi jót mondani, mint az említett cikk... Az egyházmegye bankja nagyon szépen virágzó vállalat... De nem mondhatjuk, hogy az valami jótékonysági vállalat volna. Üzlet az, éppen olyan ... üzlet, mint az Agrár vagy a Heves megyei Takarékpénztár ... A bányák és vállalatok? Az is üzlet... De nem jótékonyság, hisz üzlet jótékonysági alapon lehetetlen! Különben is egy alkalommal éppen az érsektől került lapunk hasábjaira az a kijelentés, hogy miért adná olcsóbban a fát az érsekség, mii-t más részvénytársaság.” Néhány nap múltán „robo- tos földműves” jeligével tovább tárták fel a fekélyes sebet: „ ... hibája a papságnak, hogy miért idegenkedik oly nagyon a földreformtól, hiszen ők hirdetik az evangéliumi szegénységet és mégis nem akarnak földet adni azoknak, akiknek oly nehéz a megélhetés. Hiszen Szent István nem azért adta, hogy egyesek, hanem az egész nép élvezhesse annak áldásait... ne csak tes- sék-lássék adjanak. Vagy sehogy sem akarnak adni? ... azoknak, akiknek írtam, értsék meg és igyekezzenek jóvátenni hibájukat és meglátják, nem lesz oly sok papgyűlölő.’’ 1922. augusztus 8-án így vádol egy levélíró a ,,Magyar Szó” hasábjain: „A Heves megyei ember megélhetése érdekében tett lépései között többnyire ugyanazzal a korláttal találkozik, t. i. az egyházi birtokkal, vagy ha ily gazdasági erő, Ilyen hatalom boldog letéteményese úgy akarja, akkor ezrek előtt boldog megélhetés lehetősége nyílik meg, vagy ellenkezőleg ... Minél előbb tartson lelkiismeret- vizsgálatot, vajon megtette-e e téren kötelességét...” Volt olyan is, aki pár szóban írta meg a meztelen igazságot: „ ... az egyház a befolyását és hatalmát vagyoni függetlenségében bírja. Az egyház belső berendezésének a hirdetett tanok alapján a szociális szellemet a legmesszebben kellene valóra váltania s bizony a legnagyobb antiszociális tényeket látjuk. Míg az egyik képviselője dúskál az anyagi javakban, addig a másik szükséget szenved...” Augusztus 17-én ezt írta az újság: „Végre jóleső örömmel olvastam, hogy mégis van lap Egerben, amely meg meri írni az igazat. Annyi idő óta szenvednek ezek a szerencsétlen páriák a nélkülözésben ... hogy tűrheti meg azt, hogy a főpapi uradalmakban 40 éve szolgált hű tisztviselőket évi 8000 koronával küldenek nyugdíjba, van itt szív... hogy osz- sza fel 12 hónapra — a mai hallatlan drágaságban — az egy métermázsa búzával egyenértékű 8000 koronát... ilyen esetben nem tehet mást a szerencsétlen tisztviselő, mint a koldustarisznyával, mellyel kenyéradói megjutalmazták — vándorútra indul.” Elpanaszolták, hogy az érseki tisztviselők özvegyei napi egy liter tejrevalót kapnak — „az év többi napjain pedig koplalhat a nyugdíjas, ameddig bírja a koplalást” — pedig lényegesen változott a fökáptalani jövedelem, amely ma legalább százszor nagyobb, mint volt a háború előtt!” Pörölyként hullottak a szavak a Horthy-korszak uraira, főpapjaira: „De ma mit látunk? — írja a „Magyar Szó” — sehol sem látunk papokat... a nép elfordul papjaitól nem hisz nekik... magában az alsó papságban is tért hódít a szocialista gondolat. Katolikus papoktól nem valami nagy szimpátiával hallottam emlegetni a „piroshasú kanonokokat” Egerben. Pap mondta így... súlyos vád érheti a ... dúsgazdag és minden földi javakban bővelkedő főpapságot. Erő, hatalom, gazdagság, pénz, tekintély, minden a kezükben volt... és nem tettek semmit. Krisztus katonái kalmárok, bankárok, és vállalkozók lettek ... Korunk hemzseg a megoldásra váró kérdésektől. Próbáltak-e papjaink csak egyet is megoldani? Teljesen elzárkóztak. Befogták a fülüket a kérő szavak előtt és nem látták meg a rájuk bízott nép nyitott sebeit. Az apostoloknak nem ilyen parancsot adott Krisztus. A pap, akinek nincs felesége, gyermeke, egyedül áll, minek gyűjt vagyont, vajon miért kalmárkodik, ban- kárkodik és kereskedik, ha az abból befolyt jövedelmet nem a társadalom bajainak orvoslására fordítja? Vagy van ennél valami magasztosabb cél is a nyomor, a szegénység és drágaság mai világában?” Ezt olvassuk továbbá: „Amikor az anya- és csecsemővédelemre Egerben akciót indítottak, az országos jelentőségű ügy iránt főpapjaink a leghidegebb részvétlenséget tanúsították. Magyar anyákról és rettenetes arányban pusztuló gyermekek megmentéséről volt szó, de mivel nem küldtek le a gyűt- tésre főhercegnőket és grófnőket, ők nem adtak az ügyre egyetlen krajcárt sem ...” A hatalom fényében sütké- rezők, teljes elvakultágukban, dőrén a középkor jobbágysorsát hozták vissza a XX. századba. Meg is írták ezt 1923 január 5-én: „Ha valaki olvasott rabszolgaságról, az el tud-, ja hinni, hogy a ma nincstelen summásainak helyzete sem sokkal jobb, mint a rabszolgáké volt...” A történelem nagy vihara azonban a maga zúgó förgetegével egyszer s mindenkorra elmosta e szégyenletes kort, vagy talán inkább korszakot, minden főurával, bankárával, tőkésével, nagybirtokával, kizsákmányolásával és minden sallangjával. Szükséges azonban néha fel-felidézni a gyászos múltat, megszólaltatni a levitézlett korszak hangját* hogy a könnyen felejtők emlékezzenek, a fiatalok, akik pedig nem ismerik személyes tapasztalatból e kort, megismerjék és szívükből meggyűlöljék azt s ha kísértőként mégis valahol felbukkanna, halálos csapással földresújtsák. Sugár István
