Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-26 / 73. szám
I860, március 28., szombat NÉPÜJSAG 5 Az ipari szakmunkásképzés, új szakmunkás-generáció felnevelése — a rohamosan fejlődő technika követelményeinek megfelelően — népgazdaságunk, egész országunk egyik alapvető érdeke. Népi államunk milliókat és milliókat áldoz erre a feladatra — ezt reprezentálja legkézzelfoghatóbban az iparitanuló-képzés szervezett és az egész országot átfogó hálózata. Kiváló munkakörülmények, jól felszerelt iskolák szolgálják a mi megyénkben is az új szakmunkás-generáció felnövékedését A ma ipari tanulója előtt korlátlan lehetőségek állnak, mint ahógyan úgyszólván korlátlan lehetőségeket adnak az országunk előrehaladása szempontjából elkészült, végrehajtott, elkészülendő és végrehajtandó népgazdasági terveink. Az ipari tanulók képzésével, az ezzel összefüggő problémákkal kapcsolatban az elmúlt napokban a gyöngyösi és hatvani ipari tan uló-intézeleic- be látogattunk el, s most ösz- szegezzük igen érdekes tapasztalatainkat. Az első kérdés: a két intézet hogyan ítéli meg a körzetébe tartozó úgynevezett bázisüzemek és kisipari termelő- szövetkezetek tanulóigényét? Gyöngyösön Herczeg Elemér igazgatóhelyettes, Hatvanban Szakmáry József igazgató — elsősorban a bázisüzemek tekintetében — pozitívan foglalt állást a kérdéssel kapcsolatban. Gyöngyösön az üzemek igénye olyan nagy, hogy az intézet talán — helyhiány miatt elsősorban — nem is tudja kielégíteni. A Szerszám- és Készülékgyár például az elmúlt évben csak hatvan ipari tanulót szerződtetett — az idén pedig 116 új tanuló beiskolázását kéri! A 34-es AKÖV is 35 tanulót akar foglalkoztatni az idén kezdődő iskolai évben. Ez az egyik oldal. A másikat csak egyetlen számmal illusztráljuk: noha az ipari tanuló jelentkezések, illetve feltételek hivatalosan csak ..iá- jusban kezdődnek meg Gyöngyösön, már eddig több mint hatvan jelentkezője van az intézetnek. A paradoxon ott van, hogy sokkal több a jelentkező, mint amennyit az iskola kapacitása elbír és amennyit az üzemek maximális felvételi lehetősége igényel. Hatvanban többé-ke- vésbé hasonló a helyzet. Az azonban tapasztalati tény mindkét városban, hogy a kisipari termelőszövetkezetek kevesebb tanulót alkalmazna«:, mint amennyire lehetőségük volna. Különösen így van ez az igazgatóhelyettes véleménye szerint Gyöngyösön. Érdekes a témát más vonatkozásban is megnézni. Melyek azok a szakmák, amelyek különösen Vonzzák a fiatalokat? Gyöngyösön minden második gyerek rádióműszerész, motor- szerelő, elektroműszerész szeretne lenni. Sokkal kevesebb a jelentkező, aki az esztergályos, lakatos, marós, köszörűs szakmát választja. Van egy olyan elképzelés a gyerekek között, amely a vasas szakma egyik „legelegánsabbikát”, a köszörűs szakmát, az utcán járó drótostót mellé állítja. Pedig hát jó köszörűsnek lenni — magas igényű, precíziós jellegű munkát végezni az előállítandó gépek, alkatrészek felüszükség van, de sokkal kisebb mértékben, mint a nehezebb ipari szakmákban. Mondják: nem való egy lánynak az esz tergapaő mellé állni, nehéz a munka,1 nem bírja... Ez — üzemeink napról napra korszerűsödő berendezéseit tekintve — nem állja meg a helyét. És lehetne még ezer érvet felsorolni a pályaválasztás előtt álló lányoknak, áras- ly ;k vonzóvá tennék a „nehezebb” szakmákat is számukra. De ezeket az érveket már az iskolákban, az utolsó iskolai években kell felhasználni, s velük irányítani a gyerekek elképzeléseit. örvendetes az a tény is, hogy az ipari tanulók között ma már egyre több az érettségivel rendelkező fiú és lány. Ezek a fiatalok — magasabb általános műveltséggel rendelkezvén — könnyebben sajátítják el a választott szakmát, rövidebb is a tanulóidejük Hadd mondjuk el velük kapcsolatban azt is, hogy közülü' számosán azon tudatossággal választottak ipari szakmát maguknak, hogy tanulóidejük és esetleg egy-két munkában eltöltött év után egyetemen folytassák tanulmányaikat. Nagyon helyes ez a törekvés és megvalósítására minden lehetőség adott — ha az illető fiú, vagy lány mind szakmai, mind másirányú előmenetele megfelelően alakul. Népi államunk messzemenően és sc’-‘,l- dalúan támogatja is azokat, akik így akarják egyetemi tanulmányaikat megkezdeni és lefolytatni. Az azonban leleplezendő és megakadályozandó, hogy egyik-másik fiatal ipari szakmunkásképzését csak ugródeszkául akarja felhasználni arra, hogy egyetemre kerüljön. Ilyen jelenségre Gyöngyösön is, Hatvanban is felfigyeltek az illetékesek és természetesen nem adták — az egyetem által feltétlenül megkívánt — hozzájárulásukat az illető fiatal felvételéhez. Iparitanuló-képzésünk széles témaköréből ragadtunk ki néhány aktuálisnak nevezhető gondolatot, tehát a legkisebb mértékben sem törekedtünk a teljességre, és arra sem, hogy a felvetődött problémák megoldására kész receptet adjunk. A gondolatok az olvasókban újabb gondolatokat szülnek — s legyenek ezek a problémák megoldásának elindítói. Dér Ferenc Jól sikerült a füzesabonyi hanglemezp arádé A füzesabonyi földművesszövetkezeti könyvesbolt vasárnap hangulatos hanglemezparádét rendezett a földművesszövetkezet kisvendéglőjében, amely zsúfolásig megtelt a szórakozni vágyó és hanglemezeket kedvelő vendégekkel. A bemutatón a legújabb slágereket, magyar nótákat és operett-részleteket hallgatták a: részvevők, de dicséretre méltói volt a rendezőség törekvése,: hogy ezek mellett komoly zenei élményeket jelentő lemezeket is leforgattak. A rendezvényen közel ezer forint értékű hanglemezt vásároltak meg az érdeklődők. Így a minden tekintetben sikeresnek mondható hanglemezparádé tapasztalatai alapján a földművesszövetkezet vezetői elhatározták, hogy rövidesen könyvbált rendeznek, amelynek bevételét könyvek vásárlására fordítják és azokat a bál alkalmával a részvevők között kisorsolják. Inczédi Anna Mérlegzáró közgyűlés a petőfibányai Vegyes Ktsz-nél Március 19-én, szombaton tartotta 1959 évi mérlegzáró közgyűlését a petőfibányai Vegyes Ktsz agsága. A szövetkezet tagsága a kétmillió forint értékű termelése eredményeképp, több mint három heti keresetnek megfelelő osztalékot kapott. Pintér András, a szövetkezet elnöke — a vezetőség beszámolójában — a közgyűlésen jelentette be, hogy 1960 II. negyedévében villanyszerelő- és festőrészleget indítanak be azzal, hogy ezek a részlegek is többségében a lakosság részére dolgozzanak. A közgyűlést ünnepélyessé, színesseé tette az a kis kultúrműsor, amit a szövetkezeti dolgozók gyermekei adtak elő. A közgyűlés után a tagság és vendégek közös vacsorán vettek részt. Hozzászólás egy bíráló cikkhez Kulturális verseny lesz Egerben Mint lapunk jelentette, Egerben a szakszervezetek megyei székházának kultúrtermében rendezi meg az Egri Pedagógiai Főiskola a kelet-magyarországi egyetemek és főiskolák kultúrversenyének területi döntőjét. A kétnapos gazdag műsor Eger közönségének bizonyára sok érdekes élményt hoz majd, hiszen a miskolci és debreceni egyetemistákon kívül a főiskolák is kitűnő számokkal neveztek a területi döntőre. Az Egri Pedagógiai Főiskola is szorgalmasan készül a Az építkezéseket miért nem vizsgállak meg a népi ellenőrök? Lapunk március 22-i számában Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség címmel cikk jelent meg az Egészségház utcai új lakóházak hibáiról, a rossz kivitelű építkezésekről, a lakók ezzel kapcsolatos panaszairól. Szerkesztőségünkbe a cikk nyomán az Egészségház utcai lakóktól több hozzászólás érkezett és ezek alapján a szerkesztő bizottság —> lévén hazánkban a lakásépítés központi kérdés — márciuf 24-én vitát indított. sodott, s az építők nem voltait hajlandók rendbehozni. A fel- púposodást pedig egy csőrepedés okozta, amely még akkor történt, amikor be sem költöztünk, hanem üdültünk férjemmel abban a boldog tudatban, hogy végre megvalósult régi álmunk: van rendes, egészséges lakásunk. Ám ami az egészséget illeti, ebben is csalódnunk kellett. A kályháról már nem érdemes beszélni, hanem inkább arról, hogy földszinti lakásunk egyik fala olyan vizes, hogy a szekrényeket minden héten legalább egy napra el kell húzni mellőle* nehogy megpenészedjenek. Nagyon sokszor beszélget tünk családi körben ezekről a sajnos, nemcsak nálunk meglevő hibákról. S felmerült bennünk a kérdés: a népi ellenőrök, akik az elmúlt esztendők során életünk valóban sok területén segítették vizsgálataikkal a jobb eredményeket és számtalan esetben lepleztél® le a társadalmi tulajdon ellen vétőket, az építkezéseket, ahol milliókról van szó, miért nem vizsgálják meg. Nagy szükség lenne — véleményünk szerint — itt a lakóház-építkezéseknél, vagy az új lakóházaknál is egy alapos vizsgálatra, s ha kell, a példamutató büntetések kiszabására. Juhász Tamásné, Eger, Egészségház utca 27. A beérkezett második levél így hangzik: „A Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség című cikkben azt olvastam, hogy az építőipari vállalat egy esztendei „jótállást” vállal az épülethez tartozó szerkezetekért, berendezésekért. Ez azt jelenti, hogy minden előforduló javítási munkákat ez idő alatt ingyen kellene elvégezni a lakásokban. Ennek ellenére nem sokkal beköltözésünk után 300 forintot voltunk kénytelenek kiadni a parkett rendbehozására, mert már járni sem lehetett rajta, annyira felpúpojelentős eseményre. Az egyém számokban Benedek Ottilia indul, akinek előadókészségét a főiskolások irodalmi színpadán élvezhettük a héten. Az énekkar Auer Gyula vezetésével készül a nagy találkozóra. A próbák szigorú fegyelemmel folynak. Auer Gyula a részletek tökéletes kidolgozásáig el akar jutni a leánykórussal, a vegyeskórussal egyaránt. Újszerű élményt jelent majd a területi döntőn a szellemi öttusa is, amelyre benevezte együttesét az Egri Pedagógiai Főiskola is. Bolgár- magyar baráti találkozón Egerben A Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete, Kroasztyu Sztojcsev elvtárs, az attasé elvtárs kíséretében ismét Egerbe látogatott meghívásunkra. A friss tavaszi szellő bolgár és magyar zászlókat lobogtatott a Megyei Művelődési Ház homlokzatán. A nagykövet elvtárs H órakor részt vett a tiszteletére rendezett fogadáson, ahol régi ismerősként üdvözölte Dorkó József elvtárs, a párt megyei bizottsága agit-prop. osztályának vezetője, Rudlof Tibor elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkárságának munkatársa, Mészáros József elvtárs, az MSZBT megyei titkára. Megjelent még a fogadáson Darvas Andor, a TIT megyei elnökségének tagja, Székfi Irén, a VIII. sz. Általános Iskola igazgatója, Tóth László, a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatója, Darvas Andorné, a TIT megyei titkára, Juhász Lajos főiskolai adjunktus, Dorkó János, a Hazafias Népfront városi titkára. Rudlof Tibor elvtárs meleg, baráti szavakkal üdvözölte a bolgár diplomáciai testület magyarországi vezetőjét, aki megköszönte a meghívást, majd elbeszélgetett a jelenlevőkkel. Sztojcsev elvtárs a déli órákban meglátogatta a főiskolán levő egyházi könyvtárat, később a megyei könyvtárat kereste fel, ahol elbeszélgetett a dolgozókkal. A Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat ebéden látta vendégül Kroasztyu Sztoj- csevet, majd délután 3 órakor a Megyei Művelődési Ház nagytermében találkozott az egri úttörőkkel. Székfi Irén igazgató üdvözölte a kedves vendéget bolgár és magyar szavakkal, majd az úttörők nyújtották át virágaikat Sztojcsev elvtársnak. A nagykövet elvtárs beszélt a bolgár és magyar úttörők kapcsolatáról, a bolgár ifjúság örömteli életéről. Sok-sok kérdést tettek fel az egri úttörők, amelyekre készséggel válaszolt Sztojcsev elvtárs. A baráti beszélgetés után levetítették Az Üj Bulgária című színes, gyönyörű dokumentumfilmet. öt órakor Tóth László elvtárs üdvözölte vállalata dolgozói nevében a nagykövet elvtársat, amelyre Kroasztyu Sztojcsev válaszolt, majd rövid előadásban ismertette a bolgár nép megváltozott életét. A jelenlevők számos kérdést tettek fel. Az előadás után ismét levetítették a bolgár dokumentumfilmet. Az esti órákban a Hazafias Népfront megyei titkársága látta vendégül a nagykövet elvtársat, aki a késő esti órákban távozott el városunkból. Jövő csütörtökön a szovjet nagykövetség keresi fel Eger város ifjúságát és dolgozóit. (N. A.) OOOOOOOtoöOOOfejOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC oooooooooooooooooooooooxioooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc A munkavédelem 10. évfordulójára ADENAUER ÜR. TAVASZ VAN! IDEJE VOLNA MÁR FELENGEDNI! EBBEN AZ ÉVBEN, májusban lesz tíz éve annak, hogy népköztársaságunk kormánya a munkavédelem ellenőrzését a szakszervezetekbe tömörült dolgozók kezébe adta át. Ezen a téren lényeges változást nálunk a felszabadulás hozott, amikor is a régi ipari felügyelőséget megszüntettük és a munkavédelem feladatát az OTI látta el. Az OTI-n belül működött a balesetelhárítási főosztály, azonban a baleset- elhárítási főosztálynak igen sok hiányossága volt — többek között az, hogy mechanikusan átvették az ipari felügyelőségek módszerét, és a dolgozók egészségének, biztonságának védelmét hivatalnokmódra, íróasztal mellől igyekeztek intézni. Ugyanezen idő alatt azonban a szakszervezetek is foglalkoztak munkavédelemmel, így ezen a területen kettős irányítás állt fenn, ami azt eredményezte, hogy az egyik szerv sem látta el úgy a feladatát, ahogyan azt a szocialista fejlődésünk megkívánta. Éppen ezért a Minisztertanács 240/1950. számú rendele- ® te a munkavédelmi törvények, rendeletek betartásának ellenőrzését, illetve annak ellenőrzését, hogy a dolgozók egészségének, testi épségének védelme az állami szervek részéről időben biztosítva legyen, a szakszervezetekre bízta. A szakszervezeteknek jelenleg a proletárdiktatúrában elfoglalt helyzetéből következik, hogy a munkavédelem terén kettős, egymással szoros egységet képező feladatot kell ellátniuk. Aktívan támogatni kell az állami és gazdasági szervek munkavédelmi tevékenységét, segíteni kell a munkavédelmi jogszabályok kidolgozásában a munkavédelem műszaki és szervezeti kérdéseinek megoldását úgy, hogy a dolgozók széles tömegeit nevelik és mozgósítják a feladatok megvalósítására. A DOLGOZÓ TÖMEGEK bevonásával ellenőrzik a munkavédelmi jogszabályok végrehajtását, az anyagi eszközök felhasználását. Pártunk és kormányunk az elmúlt tíz év alatt több százmillió forintot ruházott be megyénk területén is arra, hogy üzemeinket egészségessé és biztonságossá tudjuk tenni- Annak ellenére, hogy üzemeink nagy része korszerű és biztonságosabb gépekkel dolgozik, a balesetek számaránya még mindig nem kielégítő. Például az állami gazdaságokban és a gépállomá- másokon az utóbbi időben igen sok a balesetek és a halálos balesetek száma. A balesetek nagy többsége a mezőgazdaságban, de egyes ipari üzemekben is nem abból adódik, hogy a gépek nincsenek kellően ellátva védőberendezéssel, hanem a meglevő berendezések eltávolításából, az ittasságból, a műszaki vezetők felületes ellenőrzéséből. A elmúlt tíz év során igaz, hogy sokat javult a műszaki dolgozók megértése, a biztonságos munkafeltételek megteremtésében, hiszen az eddigi eredményeket csak annak alapján tudtuk elérni, hogy üzemeinkben a műszaki vezetőink mind több gondot fordítottak az egészséges munka- feltételek megteremtésére Az 1960. évre kitűzött feladatokat is csak abban az esetben tudjuk ténylegesen teljesíteni, ha a dolgozók munkakörülményeit napról napra javítjuk. A felszabadulásunk 15. évfordulójára indított munkaversenyt össze kell kapcsolnunk a balesetek csökkentésével. A felszabadulási munkaverseny termelési mutatóinak teljesítése mellett minden üzem tűzze ki célul, hogy az 1960. évben a baleseteket a legminimálisabbra csökkenti. Ahhoz, hogy a munkavédelemben és a balesetcsökkentésben számottevő eredményeket tudjunk elérni, szükséges 6 dolgozók nevelése és üzemen belül a munkavédelmi aktívahálózat kiépítése, amely nagymértékben hozzájárul majd a balesetek számának csökkentéséhez. MŰSZAKI VEZETŐINKNEK nagy gondot kell fordí- taniok a dolgozók oktatása mellett az óvórendszabályok mindenkori betartására. A munkavédelem tízéves évfordulóját csak úgy tudjuk méltóan megünnepelni, ha minden területen megteremtjük a biztonságos munkafeltételeket és csökkentjük a balesetek számátRozsnokl István, SZMT munkavédelmi csoportvezető Iparitanuló-képzés — és néhány probléma . •. létéin — távolról sem azonos i a pedált hajtó, bicskát élező vándoriparossal. Mondhatni i így is: a névazonosságon kívül : semmi köze a két szakmának egymáshoz. Ez utóbbi különö- : sen Gyöngyösön, probléma. Hatvanban nincs hiány fiatal : köszörűs tanulókban, de annál ! inkább van a kéményseprő és ] pékiparban. Tavaly volt pél- ■ dául két kéményseprő tanulójuk, de időnek múlásával : mind a kettő „megszökött”. Ügy véljük: helyes az az elgondolása az intézeteknek, hogy a pályaválasztás előtt ál- 1 ló fiatalok előtt ismertetni kell az egyes szakmákat, hogy tudjanak választani, megtudják: valójában mire is vállalkoznak, amikor egy-egy szakmát kiválasztanak maguknak, i Ez az ismertetés persze kitűnő alkalom lenne arra is, hogy olyan szakmák felé irányítsák a pályaválasztó fiatalok fi- . gyeimét, amelyeknél tanulóhiány mutatkozik. örvendetes jelenség, hogy 1 mind a gyöngyösi, mind a hat- : vani és környéki nagyüzemek vezetői az iparitanuló-képzést jól felhasználják az üzemi 1 törzsgárda kialakítására. Az- 1 az: az új szakmunkás-generációt a jelenlegi dolgozók gyermekeiből akarják az adott 1 üzemek kinevelni. Helyes ez a törekvés, mert mind közelebbi, mind távolabbi perspektívájában a munkásgárda stabilizációját segíti elő. Különösen így van ez a Mátravidéki Erőműnél, az itt folyó ipari- tanuló-képzésben. Kényes téma a lányok ipari- tanuló-képzése... A „nehezebb” szakmákban úgyszólván alig van jelentkezés. A lányok — Hatvanban is, Gyöngyösön is ez a helyzet — ha el is végzik tanulmányaikat, sikerrel le is teszik szakvizsgájukat, igen kis százalékban maradnak meg az esztergályos, marós, vagy éppen lakatos szakmában. Nem azért, mert nehéz munkakörülmények között kell dolgozniok és ezért nem jelentkeznek újak esztergályosnak, lakatosnak, vagy marósnak, hanem nem kis részben azért, mert fodrász-, nőiszabó-, kozmetikustanulónak lenni „tisztább”, „finomabb” foglalkozás. Ami — mundjuk meg őszintén — igaz is, de az is igaz, hogy már csak lehetőség szempontjából is igen korlátozott ez a terület. Ezekre a szakmákra is
