Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-16 / 64. szám
i960. március 16., szerda NÉPÜJSAG 3 Fegyver nélküli világ FÖLDES FERENCNEK, a Horthy-féle ellenforradalmi rendszer ellen küzdő haladó magyar pedagógus csoport legkiválóbb tagjának életműve, a magyar pedagógiai irodalomban, elsősorban az általa felvetett súlyos problémák miatt igen jelentős helyet foglal el. 1910. március 16-án született. Középiskolai tanulmányai után 1928—32-ig a párizsi Sorbonne-on, Bolognában, majd ismét a Sorbonne-on filozófiát tanult. Az egyetemi évek döntő hatással voltak világnézeti fejlődésére. Francia- országban bekapcsőlódik a balodali diákmozgalomba, s az ott szerzett tapasztalatok véglegesen meghatározzák későbbi életútjának irányát. 1932- ben hazajön. Itthon kapcsolatba kerül a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségével. 1932—34-ig elsősorban az ifjúsági mozgalom aktív harcosa. 1937—42-ig irodalmi munkásságával is küzd politikai elveinek megvalósításáért. 1933- ban ismét külföldre, Bolognába utazik, ahol most filozófiai doktori címet szerez. 1939 végén ismét Párizsban van, de a háború kitörése után azonnal hazatér Magyarországra. Itthon több lapban dolgozik. (Népszava, Kelet Népe, Korunk stb.). Legtöbb műve a dölgozó nép kulturális helyzetével foglalkozik, de ír történelmi és ideológiai vonatkozású műveket is. Az egyre erősebben kibontakozó függetlenségi mozgalomban, mint a KMP tagja, élénk szervező tevékenységet fejt ki. A párt megbízásából részt vesz a Magyar Történelmi Emlékbizottság megszervezésében. 1941-től tagja a párt propaganda bizottságának is. E bizottságok tevékenysége során élénk és széleskörű kapcsolatot épít ki a haladó értelmiségiekkel. Annak a baloldali, antifasiszta pedagógus csoportnak, mely a kialakulóban levő függetlenségi mozgalmon belül alakult, Ságvári Endre mellett Földes Ferenc a legfőbb irányítója. Szerteágazó tevékenysége során növekedik irodalmi munkássága is, s 1941-ben, a Cserépfalvi kiadásában megjelenik fő műve: A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon. 1942 áprilisában a 109/13. számú munkásszázadhoz vonult be s ugyanezen év nyarán már a Szovjetunióban, hadműveleti területen van. 1943. január 13-án egy tűzharc alatt eltűnik. Földes Ferenc cikkeiben és tanulmányaiban főleg kultúrpolitikai és filozófiai kérdésekről ír. „A rasszizmus ide(1910-1943) fejkvótája 30 pengő, 3348 község átlagos fejkvótája 1,50 pengő. 1022 községben semmilyen kulturális kiadás nincs. Ezeken a helyeken az állam által fenntartott elemi iskola az egyetlen kulturális intézmény. (Földes Ferenc válogatott művei, Budapest, 1957, 104—105. old.). Legfőbb írói alkotása: A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon. Ez a munka nem csupán az 1940.évek eleji Magyarország művelődési keresztmetszete. A mű annak a történeti időszaknak a kultúrpolitikai bírálata, amely a Tanácsköztársaság bukásával kezdődött, s végül nyílegyenesen torkollott a magyar nép számára oly tragikus világháborúba. Művében a szegényparasztság és a munkásság művelődési viszonyait és kulturális helyzetét vizsgálja. Ebben a munkájában legfőbb eszköze a statisztika. Mint a mű bevezetőjében mondja „Csakis a statisztika segítségével lehet pontosan és mélyrehatóan bemutatni az egyes társadalmi osztályok kulturális helyzetét. Éppen ezért kérjük az olvasó türelmét. Nem szórakoztató olvasmányt adunk kezébe. De azok, akiket érdekel a parasztság és munkásság sorsá, bizonyára ném fógnak visszariadni a társadalomtudomány néhol elkerülhetetlen szárazságától”. (Földes F. im. 109. old.) Földes azonban a Horthy- korszak hivatalos statisztikáit — megtévesztő kimutatásai miatt — nem használhatta. Ezért a hivatalos statisztikák adatait először marxista módszerrel szét kellett boncolnia, hogy a valóságnak megfelelő eredményhez jusson. Marxista módszerrel mutatja ki a szegényparasztság és a munkásság gyermekeinek kulturális helyzetét. Adatai híven mutatják a szegény parasztság és a munÁprilis 22-én lesz V. I. Lenin születésének 90. évfordulója. Az MSZMP-szervezeték ebből az alkalomból taggyűléseken és más pártrendezvényeken emlékeznek meg a nemzetközi proletariátus nagy tanítómesterének életéről, forradalmi munkásságáról. Az iskolákban osztályfőnöki órákon, a KISZ és az úttörőcsapatok gyűlésein hasonló megemlékezéseket tartanak. A művelődési otthonokban a TIT közreműködésével előadások kásság siralmas kulturális állapotát. Megállapításai szerint a 10—17 éves szegényparaszt gyermekek közül csak minden 478-ik jut abba az egész kiváltságos helyzetbe, hogy középiskolába járhat. Ez a szám, mint mondja, „gyakorlatilag a nullával egyenlő, mert olyan kicsi, hogy nincs hatással a réteg színvonalára”. Nem jobb a helyzet az ipari munkásságnál sem. Az ipari munkások 10—17 év közötti gyermekei közül csupán csak „minden 108-ik járhat középiskolába.” Vizsgálja a szegényparasztság és munkásság helyzetét a főiskolákon. Itt arra a szomorú következtetésre jut, hogy például az 1930—31-es tanévben 40 magyar főiskolára 256 parasztifjú jár. Megvizsgálja a szegény néprétegek útját az oklevélig és bebizonyítja, hogy évente körülbelül 15—20 paraszt- és 40—45 munkásgyerek kap oklevelet. (Évente 1100 oklevél került kiosztásra.) Fog’alkozik még az iparos- tanonc oktatással, a mezőgazdasági szakoktatással, az írás- tudatlansággal, a rádiónak és a művészeteknek a legszegényebb rétegekre gyakorolt kulturális hatásával. FÖLDES FERENC MUNKÁI a felszabadulás előtt, haladó tartalmuk miatt, nem kaphattak nagyobb nyilvánosságot. Ebből következett az, hogy a felszabadulás után csak nehezen lehetett hozzájutni Földes egyes írásaihoz. Fontos feladatot teljesített ezért 1957- beh a Pedagógia Tudományos Intézet akkor, amikor Földes munkáit válogatásban kiadta. Tudomásom szerint azóta gyűjteményes Földes-kötet ném jelent meg. Ez annál is inkább fontos volna, mivel munkái még ma is csak nehezen szerezhetők be, legalábbis így van ez Egerben. Időszerű volna tehát Földes Ferenc munkáinak újabb ki-* adása. SZECSKÓ KAROLY hangzanak majd el. Lenin történelmi szerepéről, forradalmi eszméinek győzelméről: találkozások Leninnel címen csokorba foglalják a proletárforradalom nagy vezéralakjáról szóló történeteket, s a magyar veteránok élményei alapján beszámolnak az előadások arról is, hogyan él Lenin alakja a magyar internacionalisták emlékezetében. Az előadásokat filmvetítéssel, irodalmi szemelvényekkel és egyéb műsorokkal teszik szemléletessé. A legutóbbi 45 esztendőben a világon körülbelül 12 ezer milliárd rubelt vettek el a katonai célokra fordított kiadások az emberiségtől. Akkora összeg ez, amelyet még elképzelni is nehéz. S ez az összeg vértengerré, 32 millió sírhalommá, felrobbantott gyárak, formátlan vastömegévé, lerombolt városokká és falvakká vált. A teljes, általános leszerelés és a hadseregek megszüntetése az emberi társadalom új korszakának valóban nagyszerű távlatait nyitná meg: lehetővé tenné bolygónk átalakítását, az ember uralmát az óceánok és a szelek felett, az ipar és a kultúra szédületes fejlődését, a betegségek megszüntetését, a legnagyszerűbb tudományos vívmányokat... Erről már olvastunk fantasztikus regényekben, s az utolsó oldalakat végiglapozva, szomorúan állapítottuk meg: kár, hogy ezt már nem érjük meg, kár, hogy csak 200—300 év múlva lesz ilyen a világ. Pedig már a mi életünkben ilyen lehet. íme, itt van egy egyszerű számítás. Ma csupán az Egyesült Államok közvetlen katonai kiadásai évente sok tízmjl- liárd dollárra rúgnak. Az amerikai munkások és mérnökök ennek a pénznek és a haditermelésben felhasznált anyagoknak a bevezetésével 14 esztendő alatt annyi különféle berendezést gyárthatnának a délamerikai és afrikai államoknak, hogy a két elmaradott kontinens gazdasága az Egyesült Államok fejlettségi szintjére emelkednék. Hát az általános középfokú oktatás? Hiszen a tudomány és technika szédületes fejlődésének korszakában ez elengedhetetlen! A földkerekségen jelenleg körülbelül 670 millió iskoláskorú gyermek él. Közülük 135 milliónak nincs lehetősége, hogy átlépje az iskola küszöbét, s írástudatlan marad. A többiek nagyobbik fele szűk, nem megfelelő osztálytermekben, sőt olykor egyszerűen a szabad ég alatt tanul. Még akkor is több mint félmillió új iskolát kellene építeni, amihez legalább 750 milliárd rubel szükséges, ha a lakosság állandó növekedését nem vesszük számításba. (Pedig a Föld lakossága óránként 5400 fővel gyarapodik.) Sokat kellene tenni az emberek egészsége érdekében. Hétmillió 764 ezer orvosra lenne szükség ahhoz, hogy mindegyikre 300—300 ember jusson. Számításba véve, hogy minden egyes orvos képzése — az orvostudományi főiskolák építésének és berendezésük beszerzésének költségeit figyelembe véve — 100 ezer rubelbe kerül, ennélfogva ennyi orvos képzéséhez 776 milliárd rubelre lenne szükség. Óriási, csaknem csillagászati számítások. A XX. században Megemlékezések Leninről, születésének 90. évfordulója alkalmából ológiai szerepe”, valamint a „1789 és a gondolkodás” címűi magvas tanulmányai, 1939-= pen a ‘romániai magyar nyel-"; vű „Korunkban” jelennek" még. Mindkét tanulmányi nagyszerű útmutatás a kiala-| kuló magyar antifasiszta de-| mokratikus népfront számára. A népfrontpolitika elvi és gya-? korlati kérdéseinek tisztázására szolgál, a Népszava 1941 karácsonyi számában megje-] Jenő Rákóczi tanulmánya. | Ezekkel az írásokkal párhuzamosan jelennek meg azok a. művelődéspolitikai tanulmá-’ fiyai, amelyek főműve előké-| szítéséül szolgálnak. (Föld-? munkásság a középfokú isko-| Iákban, Földmunkások a főis-| kólákon, Ipari munkások a| középfokú iskolákon, Munkás-| ság és kultúra stb.). Nagyfontosságú ebből az? időből a „Mennyit költenek a| magyar városok kultúrára” c.| a Kelet Népében megjelenö| rövid cikke, amely egyetlen? statisztikai adat felhasználd-^ sával rámutat a magyar váro-| sok megdöbbentően alacsony? kulturális költségvetésére. Pél-| dául Szeged, az ország máso-| dik városa mindössze 7 pen-| gőt tud költeni lákosonként és? évenként kultúrára. Budapesti Divatbemutató Hevesen A tavaszt a virág nyílás- -Ál sál szokás példázni és amikor beszámolunk a virágokról, hogy teljes legyen a kép megemlékezünk a lányok könnyed színpompás öltözékéről is, mert ez legalább any- nyira a tavaszt jelenti, mint az orgona, jácint és a tulipán. Virágokat ma még csak üvegházban látunk, legalábbis tavaszi virágokat. No és a tavaszi ruhák? Bizony még ez is csak fedél alatt fordul elő. Ám folytassuk csak a női ruhák és a virágok összefüggését tovább. Íme egy kérdés: Milyen lesz az idén az orgona? Minden bizonnyal, mint tavaly. És milyenek lesznek a lányok ruhái? Nos, semmi szín alatt sem a múlt évihez hasonlók, mert minden változik az idők folyamán, csak van ami gyorsabban, van ami lassabban. A divat az előbbihez tartozik. Gyorsan változó dolog. Heves községben a minap tájékozódtak a divat alakulásáról. Bemutatót tartott a helyi földművesszövetkezet az „üvegházából”, mert nem túlzás és nem is túlzottan erőltetett, ha azt mondja az ember, hogy a tavaszi ruhák akár a virágok, ugyancsak üvegházban vannak jelenleg. És micsoda üvegházban? Ott áll a bolt a főtéren egy jókora sarokházban és minden oldala üveg. Most adták át nemrég, az esztendő első napjaiban és azóta is eljárnak a községbe az ország távolabbi részeiből is megnézni ezt a nagyszerű üzletet. Ügy mondják, új kereskedelmi forma szerint működik. Fénycsövek világítják meg a több mint kétmillió értékű árukészletet, körállványokon, falikarokon helyezték el a ruhákat, mindenki önmaga választhatja ki a megfelelőt, azaz önkiválasztó üzlet a hevesi áruház. Ti's hogy mennyire élnek a választás lehetőségével a hevesiek? Számok, pénzösszegek mutatják: az elmúlt esztendő első két hónapjában 625 000 forint volt a forgalom, ez esztendőben több mint 1 300 000 forint forgalmat bonyolítottak le. Szól a muzsika és a pódiumon egymás után jönnek a csinos manekenek. A kis vendéglőben lehetnek kétszázan, az ajtón kívül még egyszer annyian. Tapsolnak a tavaszi ruhák premierjén. Olcsók, elegánsak — valamennyi. Ragó József, az üzlet vezetője az arcokat vizsgálja és széles jókedvvel nyilatkozik: Igen, akik most itt jelen vannak, azokat pár nap és az üzletben mint vevőket üdvözlöm. Heves, a nagy termelőszövetkezeti község, új életet kezdett, új tavaszt vár és ehhez új színek, új ruhák járulnak. Krisztián Andrásné, az Ezüstkalász tagja, egy bordó ruhát vesz. Ilona, a lánya, gimnáziumi tanuló, a nylon blúzokért lelkesedik és az a kis piros pettyes ruhácska tetszett, amelyik azon a kis fekete ma- nekenen volt. Tóth Joachim, a FÜSZÉRT fiók dolgozója, aki korábban a szabó szakmában dolgozott, ugyancsak nagy elismeréssel szól: — A mindenségit, 480 forintért egy férfiruha. Szabónál csak a varrás ennyi, és szabó varrta ezt is, látszik a munkán ... Higgye el kérem, én értek hozzá ... 'T'avasz... A határban kint már régen beköszöntött, szántanak, vetnek a hevesiek. Üj és friss színek jelentkeznek rövidesen kint a mezőn, és új színek pompáznak rövidesen a hevesi utcákon is, szép vasárnapokon a korzón; a lányokon, fiúkon ... Láttuk és éreztük a hevesi divatbemutatón... — Kájé — élei emberiségnek azonban ehhez is meglenne az ereje. Gondoljunk csak arra a 12 trillióra, amit a háborúk és a fegyverkezési hajsza csupán a mi nemzedékünk életében elrabolt az emberiségtől. Minden másként lesz, minden jobb lesz abban a világban, amely nem ismeri a fegyvert, majd pedig nem ismeri a kizsákmányolást. Gyönyörű városok épülnek, amelyeket nem fenyeget pusztulás. Az ellenségeskedés és a gyanakvás súlyos láncait lerázva, minden állam népe azt szállítja majd a közös világpiacra, amiben különösen gazdag. Kialakul az ésszerű, minden tekintetben előnyös nemzetközi munkamegosztás. Később pedig elérkezik a közös világmunkálatok napja... az emberek hozzálátnak, hogy átrendezzék közös otthonukat — a Földet. A bibliai legendák visszatükrözik a víztelen sivatagok népeinek, a paradicsomról szőtt álmait. Ez a paradicsom gyönyörű kerteket, dús füvet, pompás virágokat, harmatos rózsákat jelent. Pierre Gand- rillon francia mérnök kiszámította: 800 millió rubel elegendő lenne ahhoz, hogy Palesztina élettelen sivatagjai igazi, reálisan létező paradicsommá váljanak. Ehhez arra lenne szükség, hogy a Holttengert összekapcsolják a Föid- közi-tengerrel, hogy elzárják a Jordán folyót és az édesvizet öntözésre használják fel. Paradicsomot lehetne teremteni azon a pénzén, amelyet ma egyetlen nap fólyamán fegyverkezésre költenek. 70 milliárd rubelból lényegesen meg lehetne változtatni az északi félteke éghajlati viszonyait. Az Északi Jegestenger egész partmentén. Taj- miron és a Csuksz félszigeten. Alaszkában és Észak-Kanadá- ban, Grönlandban a jég és a hó birodalmát virágzó kertek váltanák fel. p. M. Boriszov szovjet mérnök otthonunk — a Föld — északi „lakásainak” felmelegítésére azt javasolja, hogy a Bering-szorosban építsenek 74 kilométer hosszú gátat és szivattyúzzanak át rajta naponta 500 köbkilométer vizet a Csuksz-tengerből a Csendes-óceánba. Ez óriási, hihetetlenül nagy vízórádat! Az ilyen mesterséges folyó egy esztendő alatt két Káspi-tengert, s ráadásul egy Balti-tengert szín- ültig meg tudna tölteni. A.z ügy gazdaságosságának kérdésétől eltekintve, kijelenthetjük, hogy a mai tudomány és technika meg tudja oldani ezt a feladatot. Földünk egyik legnagyobb folyója, a Kongó, megfékezésével két új, 2 millió 100 ezer négyzetkilométernyi területű tengert lehetne létesíteni. Ezek lennének „ a világ legnagyobb mesterséges tengerei. Az afrikai kontinens közepén elhelyezkedve gyorsan megváltoztatnák az aszályos és sok helyütt sivatagi jellegű kontinens természetét, sok millió hektárnyi termékeny földet adnának az emberiségnek és kényelmes tengeri utat nyitnának meg Afrika középső térségei felé. Ehhez 30-40 milliárd rubelre lenne szükség, az évi katonai kiadások tized részére! Gátat építhetnének Gibraltárban és a Dardanellákon, 100 méterrel csökkenthetnék a Földközi-tenger szintjét, s ennek eredményeként akkora új, területek szabadulnának fel, mint Franciaország, továbbá óriási mennyiségű olcsó villamosenergiát nyerhetnének. E tervek szerzője, Hermann Zerger német mérnök úgy véli, hogy a Földközi-tenger ilyen „megcsapolása” jelentősen felmelegítené Európát és növelné a csapadékmennyiséget Észak-Afrikában. Akkora összegekből, mint amennyit a fegyverkezés felemészt, sok mindenre futna. Egyes tervezetek, természetesen, vitathatók és kómoly tudományos ellenkezéseket váltanának ki. Ám a háborús veszélyektől mentes világban a tudomány hétmérföldes léptekkel haladna előre. A tudósok nem fecsérelnék energiájukat egyre újabb, borzalmasnál borzalmasabb tömegpusztító fegyverek feltalálására. Angliában például napjainkban a tudományos erők és a tudományos célokra fordított kiadások 60 százalékát a katonai felkészülés köti le. A tudósok erőiket egyesítve, tehetségüket és tudásukat teljes egészében az alkotás és az emberi előrehaladás nemes feladatainak szentelhetnék. Elbúcsúztak az obsitosok Itt-ott deresedé hajú ötven esztendős férfiak vették kedden délelőtt birtokukba Egerben a Helyőrségi Tiszti Klub nagytermét. Több mint kétszázan gyűltek össze a városból és a járásból, hogy betöltve életük ötödik X-ét, hivatalosan töröljék valameny- nyiőjüket a katonai nyilvántartásból. A járási és városi kiegészítő parancsnokság az obsitosok ^búcsúztatása alkalmából kis ?ünnepséget rendezett, s milelőtt ez megkezdődött, felihangzott az utolsó „Vigyázz!”, fmajd a jelentés: a katonai |nyilvántartásból törlendők |összegyűltek. I Elsőként Brassai János őr- fnagy elvtárs, a járási és városi kiegészítő parancsnokság |vezetője búcsúzott az idős fharcosoktól, majd Jenei Já- =nos, a Hazafias Népfront meggyei és járási bizottsága névéiben figyelmeztetett: a nyilvántartásból töröltek számára továbbiakban is lesz tennivaló — tevékeny részt kell vállal- niok munkaterületükön a békeharcból. A legkedvesebb percek következtek ezután, Biankini László kiváló honvéd szólt az obsitosokhoz. Beszélt a mai fiatalság szép katonaéletéről, majd szavait így fejezte be: „Társaim nevében kérem a* itt összegyűlt idős harcosokat* bízzák ránk nyugodtan a haza megvédésére szolgáló fegyvereket — jó kezekben lesznek azok nálunk.” A kis ünnepség végén kiosztották a nyilvántartásból törlés emléklapjait, majd megkezdődött a hivatalos formaságok intézése. Ennek ideje alatt a még sorukra várakozó obsitosokat a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium művészeti csoportjának tagjai szórakoztatták énekkel, tánccal, vidám jelenetekkel. — ger Ui traktorosok az atkári gépállomáson ? Hétfőn olyan volt az atkári |gépállomás, mint a zsongó Ihangyaboly. Izgatott emberek, ?fiatalok és idősebbek, járkáljak a szűk folyosón. Hiába no, ’az iskolából már rég kinőttek |és most mégis vizsgázni ok kell, ^mégpedig több tagból álló bi- ?zottság előtt kell számot adni |arról, hogyan hasznosították az |elmúlt két hónap heti 4 óra el- ?méleti és 4 óra gyakorlati ok- itatását. ? — Ott, kint a szántóföldön |én megmutatnám, hogy értem la szakmát, ismerem az U. 28- |ast, meg az UTOS—45-öt is, de fszavakkal nehéz azt elmondani — izgul egy fiatalember ép- |pen nem mondható, jól megtermett férfi. | Aztán kihirdették a vizsga /eredményét. A 20 emberből •öten egyelőre csak segédvezetők lehetnek, mert a vizsgán nem feleltek meg. Megmagyarázták nekik, hogy a drága erőgépekre csak megfelelő szakembert ültethetnek. Ösz- szel majd újra jelentkezhetnek a traktoros vizsgára. Az atkári gépállomás 35 embere négyhónapos tanfolyamon van Szabadszálláson, ők majd a cséplésre jönnek haza. Március elsején 15 új traktoros jött haza a pápai gépészképző iskoláról, ök az új Vladimírokra ültek és máris megkezdték a munkát. Nagy az atkári gépállomás határa — Szűcsitől Visznekig terjed —, sürgős szükség van trak torosokra és szerelőkre, ember is akad, csak tanulni kell, nagy. szorgalommal és kitartással. F. L.
