Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-17 / 40. szám

1960. február 17., szerda NÉPÜJSAG 3 Pisztolylövés egy hangversenyen Abban a hatalmas koncertteremben, ame­lyet már csak megszokásból is úgy hívunk, hogy a világ, s ahol már kibomlott a béke szimfóniájának akkordfüzére, — pisztoly- lövés dörrent. Az atommaggal töltött „pisz­tolyt” olyan kéz sütötte el, amely a francia „gloire” megteremtésén fáradozik, s amely­nek tulajdonosa megatonnákban óhajtja szá­molni egy ország, s egy nép nagyságát, jólle­het erre értékmérő van jobb, elismertebb, s alkalmasabb nem is kevés. A Reggane-oázis- ban felrobbantott francia plutónium-bomba mindennél világosabban példázza, hogy bizo­nyos nagyhatalmi csoportosulások tervei, szándékai és céljai nem egyeznek meg éppen mindenben azokkal a tervekkel, célokkal, amelyeket pedig egyedül és kizárólag józa­noknak és reálisoknak tart a világ sokat ta­nult közvéleménye. Az Humanité szellemes hasonlata a hang­versenytermi pisztolylövéssel elsősorban is azért szellemes, mert rendkívüli módon találó. Azok az immáron évtizedes erőfeszítések, amelyeket döntő módon a szovjet külpolitika tett és tesz a világbéke megóvására, az álta­lános leszerelés megteremtésére, azok most kezdenek mind erőteljesebb kalászba szökni, — az 1960-as esztendő még újabb és még dia­dalmasabb előrelépést jelent a béke gondola­tában. Hruscsov amerikai útja, a Campe David-i szellem, amely egyre erőteljesebb mértékben fújja el a politika „sarkvidéki” légtömegeit, megteremtette alapját a genfi csúcstalálkozónak, általában a nagyhatalmak kormányfői találkozóinak. A jégkorszak lassan, de biztosan mind fel­jebb húzódik a külpolitikai egyenlítőről a sarkok felé és nem kétséges, hogy eljön az idő, amikor a „sarkok” jégsapkája is meg­olvad. Számos, örvendetes jele tapasztalható ennek az olvadásnak, nem utolsósorban a vi­lág közvéleménye egyre magasabbra csapó bizakodásában, abban a kiteljesedő hitben és reményben, hogy évszázadunk nem tesz pon­tot évezredek kultúrája után, sőt alapot fek­tet le az ember, a tudomány, a kultúra soha nem látott és gondolt felvirágzásához. Kétségkívül a béke, a holnapba vetett de­rűs optimizmus szimfóniája ez, amelyet már jó ideje — éppen a szovjet kezdeményezés nyomán — nem zavart meg sem a Biljkini-, sem a Karácsony-szigetek gombafelhője, nem zavartak meg a kísérleti atomrobbantások disszonáns és fenyegető hangjai. Megszűnt a Stroncium 90 gyarapodása a légkörben, hosz- szú ideje nem erősödik a radioaktivitás, s ugyanakkor felbecsülhetetlen lépéseket tettek szerte a világon az atomerő békés felhaszná­lásában, mért — békében jobban dolgoznak, jobban heszélnek „a múzsák”. S most a francia kormány, hogy praetac- tálja a „gloire” dicsőségét, hogy í g y hir­desse. Franciaország nagyhatalom, váratlanul, a megelőző tiltakozások ellenére, mégis atom­bombát robbantott a Szaharában, akkor vált­va belépőt, amikor a biléta nem belépést, éppen ellenkezőleg, — elszigetelést jelent a francia külpolitika számára. Khartumban és Kairóban, Hamburgban és Bécsben, szerte a világon a legmagasabb hőfokra csapott a til­takozás láza a szaharai francia kísérletek hal­latán, mert a politikához nem nagyon értő emberek is tudják, sejtik, hogy a regganei atomrobbantás, nemcsak egyszerűen Francia- ország NATO-helyzetét van hivatva megszi­lárdítani, de egyben ürügyet is jelent más hatalmak. így Nyugat-Németország atomfegy­verkezésére is. A francia tudósok egy csoportja nem vé­letlenül hangsúlyozta, hogy a francia „gloire” fényét nem az atombombának kell biztosí­tani, hanem a tudományok, a kultúra egye­temleges fejlesztésének. A nemzetközi hely­zet mostani szakaszában csak káros és csak elítélendő lehet minden ilyen, vagy ehhez ha­sonló próbálkozás, amely bármilyen kifogás­sal is élve, de lényegében a hidegháborús lég­kör feltámasztásán fáradozik, azt segíti elő. Franciaország számára a mostani, szaharai atombombarobbantás sem katonai tekintélyt, sem tudományos, atomkutatási sikert nem hozott, — csak ellenszenvet, felháborodást a kapitalista országok táborán belül is. A pisztolylövés elcsattant, — de ma már a világ közvéleménye nem olyan ijedős, hogy egy fegyver zajától összerezzenjen. Reggane szelleme csak árnyéka lehet, de nem ellen­pontja a genfi szellemnek, a francia atom­bomba csak jelezheti a még ma is szemben álló erőket és terveiket, de ném léhét tényle­ges erő és fegyver kezükben a béke végső kibontakozása megakadályozásában. A szim­fónia zeng, harsog tovább, az utolsó tétéiig és a fortisszimó lehetetlenné teszi, hogy valaki még csak próbálkozzék is pisztolylövés zajá­val megzavarni a béke nagy és szent áhítatát. Gyurkó Géza 570000 forinttal jutalmazzák a kiemelt feladatokat legjobban végrehajtó állami gazdaságokat Az állami gazdaságokban a tavalyihoz hasonlóan, az idén is országos versenyt hirdetnek a legfontosabb feladatok meg­oldására. Az idén a kukorica- és az aprómagtermesztés, a gé­pek gazdaságos használata és a tejtermékek fokozása szere­pel a központi versenyben. Az állami gazdaságok főigaz­gatósága e versenyek jutalma­zására 570 000 forintot fordít. A főigazgatóság és a MEDOSZ elnöksége javasolja a gazdaságok dolgozóinak, hogy egy mázsa szemeskuko­rica előállítására a gépesítés fokozásával és jobb munka- szervezéssel a tavalyinál 20 százalékkal kevesebb munka­órát fordítsanak. A gyümölcs- termesztésnél a kifogástalan termékek arányának növelése a legfontosabb: el kell érni, hogy a termésnek legalább 60 százaléka exportképes legyen. Tehenenként 3300 liter tejho­zam, tojótyúkonként 130 tojás a cél, és javasolják egy liter tej önköltségének 10 filléres csökkentését. A juhonkénti gyapjúhozamot 1960-ra 4,2 ki­lóban irányozták elő. A szorosan vett termelési feladatokon kívül az értékelés­nél figyelembe veszik, hogy a gazdaságokban kellő gondot fordítanak-e az épülétek kar­bantartására, a majorságók csinosítására. Értékelendő ver­senypontnak javasolják a szak­munkásképzés és a tanuló- képzés helyzetét, valamint a termelőszövetkezeteknek nyúj­tott politikai és gazdasági se­gítés mértékét. (MTI) Aláírták az Idei magyar—kínai kulturális munkatervet A Kulturális Kapcsolatok Intézetében kedden délben ün­nepélyesen írták alá a magyar —kínai kulturális egyezmény idei munkatervét. A munka­tervet magyar részről Aczél György, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese, kínai részről Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete írta alá. (MTI) „Uborkaszezon ?4Í Hogy az egri MÉK Bródy Sán­dor utcai tartösítóüzemében mi­kor van „uborkaszezon”, nehéz volna eldönteni, mert ha van munka, különösen a nyári és az őszi elrakásoknál, valóban uborkaszezon van az üzemben. Nézzük, most mivel foglal­koznak az ottani dolgozók. Tamás Jenő, a tartósítóüzem vezetője kalauzol. A feldolgozó részlegnél lányok, asszbnyok töltik az üvegekbe á nyáron elraktározott uborkát. — Sokan azt gondolnák — mondja az üzem vezetője —, hogy ilyenkor már nem tartó­sítanak savanyúságot, pedig van bőven munkánk. — Hova szállítja az üzem termékeit? — Ellátjuk egész Heves me­gyét, a fölösleget pedig Nóg- rád megye üzleteibe szállítjuk. — Mennyit tartósítanak egy év alatt? — Az elmúlt évben négy­ezer mázsa nyersanyagot tá­roltunk, és azt most, az „uborkaszezonban” dolgozzuk fel. — Kitart a tavaszig? — Sajnos, az uborka és a paprika már fogyóban van, káposzta viszont van bőven. Ez évben ezer mázsával többet raktározunk el, hogy az igé­nyeket még az új megjelenése előtt is ki tudjuk elégíteni. Az előcsarnokban villany- szerelők dolgoznak. Erről az üzem korszerűsítésére terelő­dik a szó. — Ebben az évben felújítjuk a villanyhálózatot... — És a lift — szól közbe az egyik dolgozó. — Igen, 120 000 forintos be­ruházással egy új liftet is építtetünk, amely nagyban megkönnyíti majd a nyers­anyag felszállítását a tároló­helyiségből. Míg beszélgetünk, egymá* után telnek az üvegek a friss uborkával. Távolabb a mun­kafolyamat utolsó szakasza­ként hólyagpapírral kötözik le a savanyúval teltek száját. — Ezt a munkát nem gépe­sítik? — De igen, ez évben 30 000 forintért vásárolunk egy ubor­kamosó- és egy üvegzárógépet, amely nagy munkakönnyítést jelent majd az itt dolgozók­nak. Szükség is lesz rá, mert uborkából, paprikából sok kell* hiszen kevés az olyan ember* aki nem szereti a savanyúsá­got. (Kisbé.) Műszaki értekezlet után a Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél ALIG NÉHÁNY NAP telt el a műszaki értekezlét óta, ahol a tröszt dolgozói az elmúlt évi eredmények értékelése mellett főként az ez évi feladatokkal foglalkoztak. Én is erről kérdezem Baják Istvánt, a tröszt igazgatóját. — Ária kell törekednünk, hogy mennyiségi tervünket 100 százálékfa teljesítsük. A túlteljesítésre nincs szüksége hépgazdaságúnkliak, hiszen a tröszt az erőmű szénellátását szolgálja. Legfőbb feladatunk a kalória-terv teljesítésé, il­letve túlteljesítése, őszintén meg kell mondanom, hogy ez Bem könnyű feladat. Ugyanis arról van szó, hogy már a fej­téskor külön kell válogatni a meddőt, ami nem tétszik min­den bányásznak. Bár az elmúlt évben is túlteljesítettük kaló­riatervünket, és bízunk benne, hogy az idén is sikerül ugyan­ezt megvalósítanunk, de addig még sok felvilágosító munká­ra, szigorú ellenőrzésre, és ha szükséges, a büntetésre is ko­moly gondot kell fordítanunk. Ebben a kérdésben nem lehe­tünk elnézőek, mert népgazda­ságunk érdeke ezt kívánja. De saját érdékünk is, hiszen a kálória-terv teljesítésétől függ többek között a nyereségrésze­sedés és a prémium is. Sajnos, a külszíni fejtésnél a meglevő gépekkel nem tudjuk a meddő külön leszedését biztosítani. A minisztériumtól ígéretet kap­tunk arra, hogy megfelelő gé­pet kapunk majd. Hogyan tudja a tröszt a tel­jesítményt növelni, ha az en­gedélyezett létszám keretet 2 százalékkal csökkenti? — Nem arról van szó, hogy a munkásokat elbocsátjuk. Csupán a termelés átszervezé­séről van szó. Az Ursitz-féle pajzs ugrásszerűen meggyor­sítja a termelést, ami egyfelől lehetővé tészi, hogy a fabizto- sítású frontok nagy részét megszüntessük, és innen a bá­nyászokat front előkészítésre, illetve elővájásra állítsuk be, mert a pajzs másfelől ezeknek a munkáknak a nagyobb mér­tékű teljesítését igényli. Végső sorön a pajzs lehetővé teszi a kisebb létszámot a frontokon, mivel kevesebb fronttal is töb­bet tudunk termelni, emelke­dik a termelékenység, ugyan­akkor a bányászok kevesebbet dolgoznak és mégis többet ké­résnek. Az első pillanatra mindez furcsán hangzik, mintha némi ellentmondás is rej lené mö­götte, de utána gondolva: mindez igaz. MILYEN LEHETŐSÉGEK vannak az anyagtakarékosság­ra? — Hadd mondjak erre egy példát! — Papír és ceruza ke­rül elő, hogy a számok rideg realitása legyen a legfőbb bi­zonyíték. — Egy pajzs üzemel­tetése évi 13 ezer köbméter bányafa megtakarítást ered­ményez. Azaz: 7 800 000 forin­tot. Ha ezt az összeget szétosz­tanánk a tröszt dolgozói kö­zött, mindenki több mint 150Ó forintót kapna, hiszen a tröszt létszáma nem éri el az ötezret. Ebből a számításból az is ki­tűnik, hógy nekünk saját ér­dekünk is a pajzsfejtés. Minél több pajzsot! Ez a bányászók kívánsága. Ennek az igénynek a kielégítése azért is helyes, mert a munka biztonsága is összehasonlíthatatlanul na­gyobb a pajzsos fejtésben. — Vagy egy másik példa. Az elmúlt évben 8 F—4-es gé­pét üzemeltettünk, összesen 11 414 folyóméter vágatot haj­tottak ki. Gépteljésitményben 11,4 százalékkal emelkedett a termelékenységünk. Jól hasz­nosítottuk ezeket a gépeket. Ha több lenne belőlük, niég jobb lenne. De, ha már taka- rékosságról beszélünk, bét F—4-es gépet a gépüzemünk roncsokból állított Össze! Ezek szerint tehát nincs semmi komoly probléma a trösztnél, megy mindén simán? — Helytelen lenne ezt a kő» vefekeztetést lévonni az elmén« dottakbóL Van még mit javí­tanunk. A legfontosabbakat hadd mondjam. Már kalória» tervünkről szóltam. Ehhez ha­sonlóan szorít benüükét a vil­lamosenergia felhasználása is» Vagy: a rózsái IX-es aknában olyanok a kőzetviszonyok, hogy a bányafa felhasználási tervet nem tudjuk teljesíteni» Eddig még itt túlléptük az előirányzatot, de nem tudunk egyelőre mást tenni, mert a biztonságos termelés szüksé­gessé teszi a nagyobb meny- nyiségű bányafa felhasználást» Vannak olyan gépeink, melye­ket a trösztnél nem tudunk felhasználni, bár más vállalat­nál jól beváltak. Ilyen például a Mészáros-féle vágathajtó gép. A gyöngyösi XII-es akná­nál a szükségessé vált iszapo­lás miatt termelés kiesésünk van. De őszintén meg kell még mondanom azt is, hogy a tröszt egyes osztályVeZétői kis­sé távoltartják magukat a ter­melési problémáktól. Mintha kívülállók lennének. A terme­lési értekezlet legalábbis ezt mutatta. Ezen a helyzeten is változtatnunk kell. Szigorúb­ban ellenőrizzük majd az osz­tályok munkáját és az osztá­lyok munkaértekezleteit is. — Nem akarunk mi strue- cok módjára élni. Ha valamit jól oldottunk meg, nem rejt­jük véka alá, de nem hunyunk szemet a hibák felett serű Elvégre: lelnék lenne abból haszna? Nekünk nem. Így igaz. LEGYÜNK BÜSZKÉK eTed­■rfiiitiiiiiitiiiiiuitiiiiiiitiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiMiusi'iiiiiiiHiiitiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuimiiiiiitiimtikiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'i niiiiiiiiiii»i!»ii«inwiii|iiiipiimiHimiiiiiiiiiiiiii»iiiiiiiiiinii»ii»ii»,<i‘'*iiiiiiiiiiiin»mii»iiiii8‘iiiiiiiiHiniiiiniuiiiin«ii»ii» ményéinlcre, hiszen azok ser­EZ MOST NEM kimagya­rázkodás, még ha annak is tűnik, csu­pán őszinte vagyok, őszinte bi­zony: talán a kelleténél is job­ban. Mert igazán nem kellene elárulnom, hogy azzal a fel­tett szándékkal mentem a gyöngyösi Vak Bottyán Gim­náziumba: na most aztán jól megírom a véleményem azok­ról a gyerekekről! Hogy melyikekről? Nos, azokról, akik valami­lyen „pénzesnek" vélt pályát kerestek ki maguknak, most, a negyedik év második felé­ben, aztán az orvosi, vagy mű­szaki egyetemre akarnak tö­megével jelentkezni, akár van kedvük, érzékük, tehetségük ahhoz a hivatáshoz, akár nincs. Elég az hozzá, hogy az igaz­gató szíves engedelmével be­nyitottunk Dési József tanár úrral az egyik negyedikbe, a vegyesosztályba, és a harminc növendéktől aziránt érdeklőd­tünk. kinek mi a szándéka, ki hová óhajt jelentkezni az érettségi sikeres letétele után? És most ért a meglepetés. A harminc közül egy megy orvosira, három műszakira, mezőgazdásznak már sokkal többen, s a többség, a nagy többség — csodálkozhat ön is, Kedves Olvasó — a pedagógus pályát választotta. Sokáig nem akartuk zavarni Riport a gyöngyösi gimnáziumból az orosz órát, így Dési tanár úr gyorsan határozott: — Csak azok maradjanak állya, akik tanítóképző akadé­miára jelentkeznek! három lAnyI j* efy]c^; szék és a pedagógiai főiskolá­sok leülnék. A lányokkal és az egy szem fiúval megindulunk kifelé... — Pardon, én is jövök — szólt az éppen felelő kislány a katedra mellől. — Miért? — Szántén izé ... Közölte tö­mören. s igyekezett kijutni az osztályból. ... Heten üljük körül az asz­talt az igazgatói irodában. — Nehéz bejutni az egye­temekre? — töröm meg a csendet. Bólogatnak. — Milyen tanulók? így mondják sorban, ahogy ülnek, hadd írjam fel... — Rónai Klári: közepes... Varga Mária: négyes... Bu- day Zsuzsa: négyes... — Ugye, maga felelt? Nevetnek... — Igen ... — Sík Flóra: négyes... Ör­dög József: közepes ... A jövő pedagógusai — Máshová nem vennék fel magukat? Buday Zsuzsa sértődött han­gon. vágja rá: — Miért ne? Én már az ál­talános iskola után jelentkez­tem a tanítóképzőbe, de akkor betelt a létszám... Szeretem a gyerekeket. Szeretek foglal­kozni velük... Ezt Varga Mária mondja: — Én is szeretem a gyereke­ket, ezért megyek oda. megle­pően ÖRDÖG JÓZSEF érett, komoly, amikor felel: — Szeretem a falut, s úgy érzem, ott megtalálom a szá­mításomat. Odavágyom. A fa­lusi gyerekek közé. — A többiek persze mind városiba akarnak kerülni, ugye? Tiltakoznak. — Nem, dehogy ... Ez volt a második nagy meg­lepetés. Rónai Klárit kérdem: — De azért nem tiltakozna a városi állás ellen? — Nem, de jobban szeretem a vidéket. — És Varga Mária? — Én visontai vagyok, de oda nem akarok kerülni. — Miéri? — Sok a rokonom, aztán a tekintély miatt. Dési tanár úr helyeslőén bó­lint. — Akkor hová? — Másik községbe. — Én Gyöngyösre — mond­ja Buday Zsuzsa — a tovább­tanulás miatt. Úgyis szeretnék rajzolni tanulni és ... Közbevág Sík Flóra: — Nekem teljesen mindegy, hisz gyerekek vannak minde­nütt, s végeredményben a gye­rekek miatt választottam ezt a pályát, nem a kényelem mi­att ... A szóüan ördög így nyilat­kozik: — Bárhová: falura. — És tudják, hogy milyen kemény fába vágták a fejszé­jüket? Ném emlékszem melyik mondta: — Tudjuk .„ »Rn«, enyhe teszi hozzá: — Nemcsak nehéz, szép is» Igaza van; — De most már menjete« vissza — nógatja Dési tanár a gyerekeket Nem akarózik nekik. Ügy látszik, a tanár feleltet ma... Hozzám fordulnak: — Inkább mesélünk érdeke­set, csak hadd maradjunk... De — sajnos — nincs par­don. Menni kell. Becsukódott mögöttük az ajtó. Az igazgatótól érdeklődöm: — Mi az óka, hogy ennyien készülnek itt a pedagógus pá­lyára? — Erre éreznek elhivatott­ságot. Egyébként érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt nagyrészt gyenge tanulók jelentkeztek elsősorban, tehát azok. akiket máshová, egyetemekre nem vettek volna fel. Most reálisan értékelik a helyzetet a növen­dékek. Legalábbis ebben az is­kolában. Kinek mihez van te­hetsége. Jelesek is mennek pe­dagógiai pályára, s nem min­denki akar az orvosin, vagy a műszakin tovább tanulni... Hát mit mondjak? Így történt. Ez lett a tervemből: pórul jártam, de cseppet sem bá­nom. Higgyék el. Szántó István gkentenek bennünket, de óva­kodjunk az önelégültségtől, imert előbb-utóbb a hibák me­legágyává válik. | Milyen megnyugtató, erőt |adó tény, hogy ma már a rea­litás iránytűje vezet bennün- i’ket. (G. Molnár Ferenc) I Katonanők gon diai | A szépséges Miss Izraeltől, =aki nemrég töltötte ki katonai fszolgálatát, megkérdezték az [újságírók — nincs-e az ilyen |csinos lány zaklatásnak kitéve |a hadseregben. A válasz így =hangzott: | „Egyszerű a dolog. Reggeltől =estig azt mondja az ember: | Igenis, ezredes úr! Estétől reg- fgelig pedig: Nem, ezredes úr!" Halott anyának \ élő gyermeke született | A brazíliai Sao Paoloban iegy héthónapos állapotos asz- [szony rosszul lett és férje be­szállította a kórházba. Rövid- Idei ezután férje karjaiban [meghalt. A kórház sebészei ^császármetszést hajtottak vég­ire rajta és a halál bekövet- fkezése után tíz perccel világra [segítették 1,60 kilós magzatát. [A fiúgyermek valószínűleg féléiben marad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom