Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-17 / 40. szám

2 NÉPŰJSAG 1960. február 17., swnl*-n> ng*i— Algír- -Ph«UppeviHe-B<W j^Ksi^ßr- 7-------------............................. l í)»Constontine° "■ * rr ~rir^77F®Oron .. ••• "■ .■■•; >------- , a.4jflp j4 ^° S,d. oei-Abo*» •«ajliemcen oSa.da ^ ' Q Q ^ /,..... 55 . •.......• ..............S-"’" ■/• ®* t •** t ti. __ * rJ , ** *•# j i f=-­ALGERIA 0rouggourt^ <p= ^ 100 kirO* MAURITANIA . 15/LAM kO?T ít. 1 *004/ k'tercnrip.s hföítíCoéi k'h'mvm i'JSei‘i}0.VKti*!4? Ó ltom _ ■•'/*,v R n»/ (o) U jrsn toitfJf • M njngiti rm fwoi W *o!frám ■CL?2 'Cmeben frwn> iS^S •' ■we’tt-tme'il ti ■■ éflgttn'HV'iJ cgJto"}? ■etutotr f£*»to 500 «un <s^ tjoto/rt/ietel 5-9.0. ipimjo ors:tc Sp 5/ fpamot >Mfstns Hruscsov Indonézia várja Hruscsovoi Rangunban RANGUN (TASZSZ) Hrus­csov, a szovjet Minisztertanács elnöke és a kíséretében levő személyiségek kedden reggel repülőgépen elutaztak Kalkut­tából és délelőtt megérkeztek Rangünba. Burmá fővárosába. A repülőtéren U Ving-Maun-g, Burma elnöke, és N. Sz. Hrus­csov beszédet mondott. (MTI) DJAKARTA (TASZSZ) Indonézia közvéleménye élénken tárgyalja a szovjet kormányfő közelgő látogatá­sával kapcsolatos kérdéseket. A lapok fényképeket közöl­nek. ismertetik Hruscsov élet­rajzát, látogatásának prog­ramját. Az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának politikai bizottsága nyiiatko­Neves közéleti személyiségek felszólalásai a szovjet leszerelési konferencián zatot adott ki, amelyben hang­súlyozza. hogy Hruscsov láto­gatása rendkívül fontos ese­mény lesz Indonézia élete és általában az államközi kapcso­latok szempontjából. A dj akartai szovjet nagy- követségre sodr levél érkezik Indonézia minden részéből: az egyszerű dolgozók üdvözlik a szovjet kormányfőt. (MTI) Hruscsov távirata az indiai vezetőknek DELHI (TASZSZ): Nyikita Hruscsov a repülőgépről táv­iratot küldött Praszad indiai elnöknek és Nehru miniszter- elnöknek, táviratában sikere­ket és felvirágzást kíván a ba­ráti Indiai Köztársaságnak. (MTI) (MTí) A párizsi sajtó a francia atombombáról A 10 millió lakosú Algéria Eszak-Aírikában két független arab állam: Marokkó és Tunézia kö­zött terül el. A francia államjog jelenleg Algériát két részre osztja fel. Az északi rész a tulajdonkép­peni ALGERIA, az összterületnek csupán egytizede, a lakosságnak azonban 90 százaléka él ezen a te­rületen: a közel 2 millió négyzetkilométernyi területen. A SZAHARA az oázisok kivételével jóformán teljesen lakatlan, s legnagyobb részét a hasonnevű sivatag bomoktengere borítja. Az utóbbi évekig kizárólag Eszak-Algérla gazdasági Jelentősége állt előtérben, mert az itt élő, mintegy egymillió, főleg francia telepes birtokában levő hatalmas szőlő- és olívabogyó-, déllgyíimölcs-ültetvények óriási jöve­delmet biztosítottak számukra. így például a 400 ezer hektár szőlőterület szüretkor átlag 15—18 millió hektoliter bort ad: ez a mennyiség a kapitalista világ bortermelésének közel tíz százaléka- Algéria egyúttal — a kapitalista világ bor-exportjának kétharmadával —, a világ legnagyobb bor-exportőrje Is. Az évi átlagos 200 ezer tonnányi olívabogyő-termelése (melyből mintegy 30 ezer tonna olívaolajat saj­tolnak), valamint a fennsíkokon elterülő 450 ezer hektárnyi terjedelmű paratölgyesek, sok ezer tonná­nyi parafatermelése .világviszonylatban ugyancsak jelentős. Az algériai vasércbányák évente 3 millió tonna jó minőségű vasércet, a foszfátbányák pedig 600 ezer tonna foszfátot szolgáltatnak. Említésre méltó még az ólom- és cink (borgany)-bányák termelése Is. A Szahara északi részén néhány évvel ezelőtt tárták fel a Hass! Messaoudl kőolajmezőt, mely­ről Bougia kikötőjébe — Tougourton keresztül —, csővezetéken szállítják a kőolajat. Algéria tehát természeti kincsekben igen gazdag ország, mégis az arab lakosság óriási többsége rendkívül elmaradott viszonyok között él. A francia gyarmatosítók politikai, szociális elnyomása el­len hat évvel ezelőtt fegyveres harc robbant ki, mely azóta Is tart egy független Algéria megterem­tése érdekében. XXII. Ez talán megnyugtatta Juditot, mert töb­bet nem szólt ilyesmiről. Most éreztem iga­zán, hogy kettőnk között kibomlott egy olyan szerelem, amelyben részem soha nem volt, de... mégsem boldogított, ellenkezőleg, — nyomasztóan hatott rám. Az utóbbi hetekben jelentkező idegességemnek ez volt az oka. Az, hogy Juditot szeretem és meg akarom tartani magamnak, de néhány száz kilomé­terrel odébb egy más világ vár rám, amely csábít és egyben parancsol is. — Szeretnél külföldre menni...? — kérdez­tem hirtelen Judittól. Szemei felragyogtak: — Nagyon! De csak veled. Mondjuk... mondjuk... Lengyelországba, vagy Cseh­szlovákiába ... Prágát szeretném látni. Ezek­re a helyekre majd elmehetünk IBUSZ-szal. Azt hallottam, hogy az IBUSZ rövidesen kül­földi utazásokat is rendez... — És Becsbe...? Csodálkozva nézett rám: — Oda is természetesen. Bécs nagyszerű, csodás város lehet, de ... hogyan gondolod? — Csak úgy megkérdeztem. Van rá azért mód, hogy eljussunk oda is... — mondottam, de e pillanatban magam sem tudtam, hogyan képzelném el ezt. Juditot hazakísérteni, leültetett a reka- miéra, amíg feketét főzött. — Addig játsszál a medvéddel... Elvettem a rekamié sarkából a medvét, felhúztam és elindítottam a parketten. A medve látásán mindig felvillant előttem Gréti, azaz Lucy arca. A medve... Lucy agyonlőtt érte egy embert. Aztán a medve az agyonlőtt katonától Lucy birtoká­ba került, ő megajándékozta vele szerető­jét ... engem ... én megajándékoztam vele Juditot... Lucy, ha tudná...! Kabalának adta oda az utolsó percben, a határon, ami­kor a kocsiból kiléptem. Lucy elbőgte magát, amikor átadta. Ráfolytak a könnyei... A medve hallgat... — Mi történt veled?! — Hógyan? — Miért bámulod annyira azt a medvét? Hiszen nem is megy már, feldőlt... Judit kezében, a tálcán hozott feketével állt előttem és furcsán nézett rám. Gyorsan felkaptam a medvét és a kulccsal ismét fel­húztam. De aztán egyet kattant, a kulcs meg- pördült a kis lyukban. — Elszakadt a rúgó... — kiáltott fel Judit és kikapta a kezemből: — Látod, milyen vagy? — mondta szemre­hányóan, s egészen elszomorodott. — Ügy fél­tettem ezt a kis játékot, amiért tőled kaptam és most éppen te rontod el... Duzzogva ült le a fotelbe. Felültem mellé a fotel karfájára és kivet­tem a kezéből a medvét. — Nem történt nagy baja... Most elvi­szem és holnap megcsináltatom. Jó? — Jó... — felelte csendesen Judit. — Idd meg a feketédet, mert kihűl. És már men­ned is kell, kapuzárás előtt. Ne lássa a ház­mester, hogy későig itt maradsz nálam. Tu­dod, az emberek egy ilyen nagy bérházban ha valakit szájravesznek, akkor annak nincs maradása. Eddig még megkíméltek... Fél tízkor léptem ki a kapun. Nemsokára kiértem a körútra. Azt hiszem, ha most min­den ötödik ember nyomomban lenne ezen a hosszú körúton, akkor sem tételezné fel senki, hogy a játékmedvével sétáló magá­nyos, jólöltözött fiatalember a CIC futárja, és aki azért jött Magyarországra, hogy meg­szerezze a Mecsekben rejlő értékes anyagok kitermelésének terveit, — nem úgy nézne ki, mint én. Ez a fura kép felvidított egy kissé. Elha­tároztam, hogy meglátogatom a Pista bácsit az étteremben. Hátha akad valami újabb pesti vicce és lehet, hogy ott találom isme­rősömet is. ★ A söntésben igazán nem lehetett volna hanyatt esni, olyan sűrű volt a füst. Átfura­kodtam a tömegen és a szűk folyosón elha­ladva, bejutottam az étterembe. Amikor agg­legénytársam megpillantott, már szólt is a pincérnek: — Fél konyakot az úrnak...! Letelepedtem melléje. — Mi újság, kedves piktorom? Kész a verseny híradó? — szóltam enyhe gúnnyal. A piktor elengedte füle mellett a megjegyzése­met. Az előbb még mintha vidámnak láttam volna, de hogy nem válaszolt, úgy tűnt, mintha arca elkomorult volna. — Sebaj! — ütöttem hátba kedélyesen —, azért kibírjuk valahogy! — Micsodát? — kérdezte mogorván. — ... Hát... ezt az agglegényéletet. Legyintett: — Ez nem jó. Higgye el, fiatalember, ez sem jó! Az ember csak cselleng a nagyvilág­ban, dolgozik, hazamegy, otthon az albérlet... csak eljövök hazulról. De már ez is unalmas. Valaki kéne, nagyon kéne! Tudja... azért más ám, ha van egy asszony. Egy türelmes, kedves asszonyka. Elhiszi? — El — feleltem. Pedig nem hittem el. A család fogalma olyan messze esett tőlem, mint Makó Jeru­zsálemtől. Most, hogy a piktor felidézte ezt a gondolatot, rájöttem, hogy nekem soha nem is jutott eszembe ilyesmi. Nem is tud­tam a festőt megérteni. A szabadságomat soha nem adnám fel semmiért. S az én szak­mám nem tűri a családi gondokat, érzelme­ket, gyermeknevelést, konyhaszagot, délutáni céltalan sétákat, feleségestül, gyerekestőL A szerelem, mindenféle értelemben véve, meg-* adatott nekem. Ha kellett, hát Lucy is tu­dott assaonyosan kedves lenni. Hella pedig asszonyosan tartózkodó és mégis odaadó. Ml kellett nekem? Az időmmel magam soha sem rendelkezhettem. Nem voltak különleges terveim az élet­tel, legfeljebb az, hogy kint megszedem ma­gam és majd mindig kitartok valaki mellett egy ideig, ameddig tetszik. Egyelőre Lucy mellettem van és az a tudat, hogy létezik számomra, megnyugtató érzéssel tölt el. Sok­szor rádöbbentem, hogy amikor Judittól es­ténként a kapuban, vagy fönt a lakásajtó mögött elbúcsúzom, hajából, mintha Lucy bőrének illata áradt volna felém. Juditot megint másutt kellett elhelyeznem lelkivilá­gomban. Szépsége, végtelen bája, vonzó ter­mete, sokszor levett a lábamról. Judit tisz­tességes volt és becsületes. Veszéllyel, bonyo­lult fordulatokkal, idegeimet pattanásig fe­szültségben tartó eseményekkel telített éle­temben Judit megnyugtató tavaszi esőt ho­zott. S ha ragaszkodtam hozzá — már pedig ragaszkodtam —, akkor annak csak ez volt az óka. Ragaszkodtam? Kezdetben csak azt hittem, csupán ragaszkodás ez. De rájöttem, hogy minél többet vagyunk együtt és az el­telt hónapok minél messzebb mossák tőlem Lucy emlékét, — egyre jobban szeretem. (Folytatjuk) Az Aurore szérint két hónap múlva felrobbantják az újabb bombát, valószínűleg szintén a szaharai Reggane-ban, de a be­jelentés hitelét lerontja azzal a közléssel, hogy a francia ku­tatóknak még ezután kell meg- szérkeszténiök ezt a kisebb és könnyebb bombát.., Az Humanité vezércikkében foglalkozik a francia atom­fegyverkezési tervekkel. Nehéz tagadni, annyira nyil­vánvaló — írja —, hogy a fran­cia kísérleti robbantás ellent­mond a nemzetközi enyhülés- nefc, amikor az atomnagyh/u talmak már felfüggesztették kísérleteiket. Az Humanité rámutat annak a veszélyére* hogy a francia politika ürü­gyül szolgálhat a termonuk­leáris kísérleti robbantások újrakezdésére, és arra is, hogy olyan új részvevők jelentkez­zenek az atomfegyverkezési hajszában, mint Nyugat-Né- metország. (MTI) Időjárásje leütés Várható időjárás szerdán estig! Erősen felhős idő. több helyen 2SŐ, havazás. Mérsékelt déli, ké­sőbb megélénkülő és nyugatira Corduló szél. A hőmérséklet alig ráltoztk. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet: 0—plusz 5 fok, legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet: )—mínusz 5 fok között. Távolabbi kilátások: A hét má­sodik felében is felhős Idő, esők­kel, havazásokkal. (MTI) Rómartovszkij végül arról beszélt, hogy a kulturális kap­csolatok lehetősége kimeríthe­tetlen. Az ilyen együttműkö­dés növeli az egymás iránti bizalmat és szilárdítja a békét. MOSZKVA (TASZSZ): Hét­főn a Kreml színházában ülé­sező szovjet leszerelési konfe­rencián több hozzászólás hang­zott el Nyikolaj Tyíhonovnak, a szovjet békebizottság elnö­kének beszámolójához. Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke kijelentette, hogy a szovjet szakszerveze­tek támogatják a Szakszerve­zeti Világszövetség kezdemé­nyesését a különböző országok szakszervezeteinek összefogá­sára a társadalmi igazságtalan­ságok elleni harcban. Leonyid Szedov akadémikus, a neves űrkutatási szakember felszólalásában rámutatott, hogy alig Van olyan térület, ahol annyira nélkülözhetetlen lenné a tudósok nemzetközi együttműködése, mint a világ­űr meghódításában. Szergej Romanovszkij, a Külföldi Kulturális Kapcsola­tok Állami Bizottságának el­nökhelyettese felszólalásában arról beszélt, hogy 1955-ben a Szovjetunió 44 külföldi ország­gal tartott fenn tudományos kapcsolatokat, jelenleg pedig a szovjet tudósok 70 ország tudósaival működnek együtt­PARlZS (MTI): A francia kormánylapok is kénytelenek elismerni: rendkívül súlyos je­lenség, hogy válaszul a fran­cia atomrobbantásra, vissza­rendelték Marokkó párizsi nagykövetét, s visszavonták az egyes Országokban Marokkó diplomáciai képviseleteire a francia kormánynak adott megbízatást. Az Aurore is arról ír, hogy csaknem a diplomáciai kap­csolatok teljes megszakításá­ról van szó. Ugyanez a lap azzal akarná feledtetni a francia atombomba robbantásának visszahatását, hogy — újabb atombombát ígér. Ez már kisebb és köny- nyebb lenne, következéskép- Den taktikai bomba. Az amerikai közvélemény a nukleáris fegyverk ísérlctek tel jes megszüntetését követeli lította fel Eisenhower elnököt Ilyen egyezmény megkötésére. Eleanor Roosevelt asszony a New York Postban közölt cik­kében szintén állást foglal a nukleáris fegyverkísérletek tel­jes eltiltása mellett. A föld alatti robbantások folytatása hangsúlyozza Roosevelt asz- szony — ésszerűtlén, mert „mi­re az idevágó szerződés ha­tályba lép. valószínűleg lesz olyan készülék, amely módot nyújt az ilyen robbantások észlelésére’• (MTI) : NEW YORK (TASZSZ) Egyre több amerikai fejen ki aggodalmát amiatt, hogy az Egyesült Államok kormánya lemondott a nukleáris fegy­verkísérletek további felfüg­gesztéséről. Az amerikai köz­vélemény követeli. hogy az Egyesült Államok kössön egyezményt, amely megtilt mindenféle nukleáris fegyver­kísérletet, így a föld alatti kí­sérleteket is. Hétfőn 38 neves közéleti személyiség nyílt levélben szó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom