Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-12 / 36. szám

19(50. február 12., péntek NÉPÚJSÁG 3 Válaszolnak az illetékesek A. váraszóiak panaszára Lapunk február 10-i számá­ban közöltük a váraszóiaknak az autóbusszal kapcsolatos pa­naszát. Érdeklődésünkre az egri Autóközlekedési Vállalat kö­zölte. hogy abban az esetben, ha a községi tanács a szóban forgó ideiglenes fahíd hídfőjét kiszélesíti, az AKÖV továbbra is beállítja azt a járatot illet­ve Váraszóra is bemegy a busz. Most a téli fagyos, csúszós idő­ben sérülés nélkül nem tud át­haladni a keskeny fahídon a kocsi, s ezért nem vállalják azt hogy a községen keresztül menjen az istenmezeji járat. A községi tanácsnak, akár társadalmi munka megszerve­zésével, akár községiéi lesztési alapból, módjában állna ezt a hídfőt kiszélesíteni és akkor orvosolnák a váraszóiak pana­szát. A petróleum helytelen el­osztása és a rádiótelep ügyében még nem érkezett válasz szer­kesztőségünkhöz az illetékes szervektől, de reméljük, erre is mielőbb választ kapunk. Miért nincs Gyöngyösön autoszifon-patron A Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának felvilágosítása szerint a Gáz- és Szénsavellátó Vállalat nem tudja kellő menr”iségű patronnal ellátni a városokat. A cserepatronokat idejében elküldik, tehát nem késedelem az oka annak, hogy Gyönayö- látatlan. sört nincs autószifon-patron. Előfordult már ugyan, hogy egy-két üzletvezető valóban hanyagságból nem adta le ide­iében a rendelést, de a legtöbb esetben a szállító vállalat hi­bájából maradt Gyöngyös el­Elherdált milliók A társadalom egészséges ösztöne elítéli és megveti azt az embert, aki keresetét el­pocsékolja, önmaga és csa­ládja jövőjével nem törődik- A kisebb közösség, egy-egy vállalat, vagy szövetkezet — ahol az egyéni érdek, az enyém, mienk fogalma meg közvetlenebb — előbb-utóbb kiközösíti a kárt okozó mi- hasznákat. de sikerrel harco­lunk-e népgazdaságunk leg­nagyobb kártevői: a meg nem értés, a közöny, a lélektelen bürokratizmus, az egyéni ön­zés és hazug szemforgatás el­len? Gazdasági és társadalmi életünk felelős posztján álló vezetői — vállalatigazgatók, iparigazgatóságok és minisz­tériumok vezetői — szóban és Írásban hangoztatják, hogy előrehaladásunk egyik leg­főbb tényezője a technika fejlesztése és a műszaki szín­vonal emelése. Éppen ezért, tudományos kísérletekre, űj gyárak és gépek létesítésére államunk teherbíró képessé­géhez mérten sokat költ. Oly sok nagynevű előd után ki­halt volna talán a magyar munkásból és mérnökből a technikai érzék, az alkotó­kedv és a lendület? Nincs talán kezdeményezés? Világviszonylatban is nagy szenzációt és elismerést kel­tettek legújabb találmánya­ink. például a brüsszeli gyer­tya, az izzófejes Pannon­traktor, a palántázógép és a Szabó-féle görgős eke. Az el­ső mintadarabok régen elké­szültek, iparunk mégsem gyártja őket. szellemi termé­keinkben rejlő népgazdasági értékek parlagon hevernek és ki tudná számon tartani, hogy közben hány millió fo­rint folyik el lyukas mar­kunk között. Heves megyében sincs minden rendben. A Népúj­ságban korábban ismertettük Tóth Sándor és Molnár Imre szalagfűrész-foghajtogató. il­letve dugattyús Iégkompresz- szer találmányát, ezt köve­tően Jahn Ferenc és Tóth Sándor hosszúpályás, auto­mata kábeldarus drótkötél- pálya újítását, amelyből a le­lek szerint minden bizonnyal találmány lesz. Később mind­két cikket közölte az Erdő­gazdaság és a Faipar című folyóirat és a szalagfűrész- foghajtogató találmánnyal kapcsolatosan az elmúlt na­pokban ankétet hívtak össze a Technika Házában az Oi- szágos Találmányi Hivatal, a Kohó és Gépipari Miniszté­rium, az FM Erdészeti Fő- igazgatóság. az érdekelt vál­lalatok és a feltalálók ész­vételével. A megbeszélés so­rán kitűnt, hogy az Egri Er­dőgazdaság dolgozóinak talál­mánya és az általuk házilag készített gép mintapéldánya rendeltetésének teljesen meg­felel, de a Könnyűipari Gép­gyár ezzel párhuzamosan má­sik gépet tervezett, ennek si­kere érdekében egy csomó újabb gyártási költség, kül­földi tanulmányutak és főleg egy teljes évi idővesztesé* * merült fel, aminek következté­ben hárommillió forintot meghaladó összeg úszott el és veszélybe került a talál­mány külföldi értékesítési le­hetősége. De a legfurcsább a dologban az. hogy elkészítet­tek hosszú és fáradságos munkával egy prototínust Egerben, egyet Pesten és mégsem gyártják a szalagfű- rész-foghajtogatókat, mert az illetékesek Időközben átpro­filírozták a Könnyűipari Gép­gyárat, pedig két-háromezer darab gépre lenne Magyaror­szágon sürgősen szükség. Va­jon meddig vár még az Erdé­szeti Főigazgatóság és mit szándékozik tenni? Talán egy-két év múlva külföldről fogják megrendelni ezeket a gépeket? De az ésszerűtlen ellent­mondásoknak nincs vége. A találmányok külföldi értéke­sítésével hivatásszerűen fog­lalkozó vállalat továbbra is érdeklődik a robbanómotorok hengerébe beépített légkomp­resszor, olajozó, illetőleg gép­kocsimosó iránt, de az egri feltalálóktól gyárilag készült mintapéldányokat kér. egy. szóval kipróbált és itthon kel­lően bevezetett gyártmányt* mert így simán történhet a külföldi értékesítés. De ha belföldön ezt a gépet gyárt­ják és használják, akkor azt nem fogadják el találmány­ként, viszont egy ismeretlen gépet — méghozzá ha az nem is találmány — ugyan melyik vállalat hajlandó gyártani? Ezzel a kör lezárul, a derék egri „ezermesterek” tépelőd- hetnek magukban és marad minden a régiben. Mert ugyebár ilyen bátor kezdeményezések láttán egye­sek ..bölcsen” bólogatnak és nem restellik kijelenteni: „Kérem, mi hivatalosan nem foglalkoztunk a szóban forgó találmányokkal." Ugyan mi­nek is vennének gondot és nyűgöt nyaltukba? Elvégre mi hasznuk van abból nekik? És a felelősség! Hátha még­sem sikerül az a találmány? Azért még senkit sem büntet­tek meg nálunk, ha hivatalá­ban valamit nem kezdemé­nyezett. Igen, ezek az emberek is hallottak egyet, s mást a mű­szaki fejlesztésről, a párt- kongresszus Is foglalkozott vele, de ez nem az ő „re­szortjuk". Az a pár millió, vagy országos viszonylatban pár száz millió...?! FAZEKAS LÁSZLÓ Nagyszerű eredményeit A füzesabonyi járás huszon­négy termelőszövetkezetének zárszámadását összesítették és megállapították, hogy a járás termelőszövetkezetének tagjai az elmúlt esztendőben igen jó munkát végeztek és a munká­juk eredménye a jövedelmük­ben is szépen megmutatkozott. A füzesabonyi járás termelő- szövetkezeteiben az egy főre eső részesedés átlagos összege 17 800 forint. Megerősödtek a járás termelőszövetkezetei, egyetlen tsz-nél sincsenek pénzügyi nehézségek, egyik termelőszövetkezet sem zárt mérleghiánnyal. Véget ért a megyei növényvédelmi tanfolyam A napokban búcsúzkodtak a háromhetes növényvédelmi tanfolyam hallgatói. A tanfo­lyamot a gyöngyösi mezőgazda- sági technikumban tartották meg. az öreg diákok a megye termelőszövetkezeti agronómu- sai és brigádvezetői közül kerül­tek ki. A vizsgán a hallgatók el­méleti és gyakorlati kérdések­re válaszoltak, igen nagy fel- készültséggel. Különösen Dobó Géza. a mezőszemerei Űj Világ Tsz agronómusa. Verner Má­tyás, a tarnabodi Ezüstkalász. Molnár Lajos, a verpeléti Dó­zsa és Gál István, a füzesabo­nyi Petőfi tsz-ek brigádvezetői tűntek ki. A hallgatók közül többen szakmunkás-vizsgát is tettek, megszerezve a növényvédelmi szakmunkás-képesítést. A hallgatókat Szőlősi elvtárs, a Földművelésügyi Minisztéri­um Növényvédelmi Szolgálata részéről búcsúztatta. kérve őket. hogy a tanultakat alkal­mazzák a gyakorlati munka során is. A hallgatók nevében Dobó Géza köszönte meg a tanfolyamvezetők munkáiét. Az ünnepség után Józsa Károly elvtárs, a Növényvédő Állomás igazgatója osztotta ki a tanfo­lyam sikeres elvégzését igazoló bizonyítványt, majd baráti be­szélgetés következett, amelyen az előadók és a tanfolyam hallgatóit kicserélték tapaszta­lataikat. Vincze János AZ ELMÚLT HETEKBEN I teljes szigorúságával köszöntött »ránk a tél. A Bükk-fennsílton • a fagyos februári szél kemé- jnyen rázza a fákat és ereiétől ; meg-megroppannak a hatalmas »fenyők. A déli verőkön, a nap­sütötte részeken szarvasok, »őzek csipegetik, kapargatják a ;hó alól az elsatnyúlt füvet, ök Jérzilt talán leginkább a tél szi­gorúságát és a hidegtől elgém- Jberedett lábaiknak még akkor Jsem tudnak futást parancsolni, äha már közelről pillantják meg Jaz embert. Az északi fekvésű ! helyeken a keményre fagyott !hó eltakarja a tavalyi tuskókat íés úgy tűnik, mintha ebben a > fagyos februárban megdermedt ! volna az egész csupafehér vi­liág. Távolról azonban emberi ki­oltást hoz a szél. aztán a mo- [torfűrészek jól ismert sikító ;hangiát sodorja felénk. Távo­labb a szálasban hatalmas zu- Jhanás jelzi, hogy itt termelés ífolyik és egymás után dőlnek ; le az ötven-hatvan esztendős íbükkök. Répáshutaiak, szilvás- vára diák dolgoznak itt. igazi, »tősgyökeres bükki emberek, lakik már gyermekkoruk óta itt »élnek az erdőn. Tőlük toválabb >a hatalmas rönköket gurigat- *»iák a kocsikra. Gereben János »brigádja — dacolva a faggyal­Bükki emberek hóval, mindent megtesz azért, hogy minél több kocsit terhel­jenek fel. hogy minél több fa kerüljön le a Bükkről, no, meg azért, hogy több legyen a ke­resetük is. Nagyvisnyóiak valamennyien és a hetet itt töltik a Bükkben a munkásszálláson és csak szombaton mennek haza csa­ládjukhoz. — MEGSZOKTUK MÁR az erdei életet — mondja moso­lyogva egyikük, aztán arról is beszél, hogy ők öten naponta hetven-hetvenöt köbméter fát pakolnak fel a kocsikra, ami bizony nem kis teljesítmény ilyen cudar időben. Szó kerül a munkásszállásról is. ahol az utóbbi időben igen vékony a koszt és ami a legrosszabb, zsírtalan. Igaz. hogy az állam na°von olcsón és jutányosán biztosítja az üzemi kosztot. de mégis, egybehangzó vélemé­nyük az. hogy az utóbbi esz­tendőben sokat romlott a koszt minősége. Beszélgetésünket éles fütty szakítja félbe. Megérkezett az „erdei vonat”. Simon István mozdonyvezető 357 307. számú mozdonya. A kocsik most üre­sek. de a mozdony ugyancsak pöfékel, hiszen a több száz mé­teres szintkülönbség ilyen idő­ben nem kis dolog még egy igazi „terepjáró” mozdonyká­nak sem. — Napi 60—100 köbméter fát is lehozunk a Bükkről —. adja meg a felvilágosítást az egyik munkás és máris újabb füttv és a mozdony tovább pöfög a rakodó felé. Alighogy tovarobog a kis erdei vonat, máris egy újabb gép kapaszkodik felénk a me­redek erdei úton. Szeredi Jó­zsef. Sz—100-as lánctalpasa ve­ri fel az erdő békés csendjét. — Kilencedik esztendeje ve­zetek lánctalpast, — mondja kihajolva a eép ablakából Sze­redi József, ö maga is hetente egvszer megy haza Egerbe csa­ládjához. a hétköznapokat pe­dig itt tölti a Bükkön. Ismeri, szereti az erdőt, a foglalkozá­sát és megszokta már a lánc­talpas éktelen dübörgését. — NEM EGY SZÉP és csen­des. de igen hasznos jószág az Sz—100-as. — mosolyog a ve­zető. aztán máris tovább indul a távolban tornyosuló hatalmas bükkrönkök felé. Utunk tovább vezet a télen is festőién szép Bükk-fennsíkon Csipkéskút felé. Csipkéskút az ország egyetlen lipicai telepe, ott tanyázik a híres bükki mé­nes. Aki látta, hallotta már a Bükk tetején száguldó vágtató ménest, annak jó ideig felejt­hetetlen látványa marad a kedves, hangulatos kép. Öteös József, az „öreg csikós”, szíves készséggel mutogatja meg az istállókban tanyázgató csikókat, amelyek már túl vannak a napi kétórás iártatáson. ' — Mert ilyenkor, télen is iár- tatjuk őket. — magyaráz a csi­kós és a távoli hosszú, nagy kiterjedésű legelőre mutat, ahol futtatni szokták a jószá­gokat. — Nehezen várjuk a tavaszt, — mondla. aztán arról beszél, hogy a ménes tavasztól késő őszig, egészen beszorulásig kint tanyázik a Bükkön. LEÁLDOZÓBAN MÄR a Nap, amikor búcsút veszünk utunk utolsó állomásától, a csikósoktól. A Bükkre leszáll az este és pihenőre térnek a bükki emberek, akiknek egész napi fáradságos munka után oly jólesik a pihenés, a pattogó tűz. a meleg, barátságos szo­ba... Szalay Istváo termelőszövetkezetek tulajdo­nába és ez új feladatokat je­lent. Üj feladat, a termelőszö­vetkezet vezetői számára, hogy a mezőgazdaságot úgy kell át­vinni a szocialista nagyüzem­be. hogy az árutermelés ne csökkenjen, sőt, növekedjék. Biztosítani kell a termelőszö­vetkezeti tagok megélhetését, ezenkívül úgy dolgozzanak a termelőszövetkezetek vezetői, hogy erősödjék a munkás-pa­raszt szövetség. Mit jelent az, hogy növeked­jék a termelőszövetkezetek árutermelése? A megyénkben jellemző kultúrákat tovább kell fejleszteni. Ezenkívül fon­tos feladat az állattenyésztés. Az a vezető, aki az állatte­nyésztés elhanyagolása mellett• akar szocialista nagyüzemet létesíteni, az rossz úton jár. Nagy gondot kell fordítani a sertéshizla'ásra, a szarvas­marha-állomány növelésére. A termelőszövetkezetek földjei­nek nagy része elhanyagolt állapotban van. az egyénileg dolgozó parasztok sok olyan földet vittek a termelőszövet­kezetbe, amelyeknek talajerő- utánpótlásáról évtizedekig nem gondoskodtak. Figyeljenek a termelőszövetkezeti vezetők arra. hogy ezeket a földeket rúinőségileg megjavítsák, s minden földterület elérje a szövetkezetek földjeinek átla­gos minőségi fokát. Ne féljenek a vezetőik az új­tól, a gyors intézkedésektől. — Ha közösen dolgozunk, ak­kor dolgozzunk közösen — mondotta Putnoki elvtárs —, saját erőből is létesítsünk, építsünk, meg kell értetni a dolgozó parasztokkal, hogy a szövetkezet az övéké maguk­nak dolgoznak. A vezetők ke­ressék meg mindig a legol­csóbb megoldásokat, ne ide­genkedjenek az egyszerű épít­kezési formáktól, a szabad- szállásos állattartástól. Nö­veljék a szemes termények ter_ mőterületét és a termésátlago­kat. A feladatok között említette a tavaszi felkészülés problémá­ját. A termelőszövetkezetek ne csak árutermelési tervet készítsenek, hanem pontos munkatervét, amely szerint dolgoznak. Beszéde befejező részében Putnoki elvtárs arról szólott, hogy a termelőszövetkezetek­nek növelni kell az áruterme­lést. Az ipar gépeket, mező­gazdásági eszközöket ad a me­zőgazdaságnak, ezzel szemben sok és jó minőségű árut kö­vetel. Az értekezlet végén dr. Lendvai Vilmos elvtárs vála­szolt a hozzászólásokra majd Molek Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese bezárta az ülést: jó erőt, egészséget és sok sikert kívánt a megjelent termelőszövetkezeti vezetők­nek. Kiss János munkákra való felkészülésről szólott Lendvai Vilmos elv­társ. Lendvai elvtárs beszéde után több hozzászólás következett A megjelent termelőszövetke­zeti elnökök, agronómusok községi tanácselnökök kérdé­seket tettek fel a megyei ta­nács vezetőinek és beszámol­tak a termelőszövetkezetükben végzett munkájukról. A hozzászólók között Csomói Miklós, Karácsond község ta­nácsának elnöke arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetek ellenzői ma már nem tudnak nyíltan és fennen hangozta­tott szavakkal a termelőszövet­kezetek ellen tenni és ha ártó tevékenységük még megmutat­kozik, az inkább a háttérből történik. Maguk a dolgozó pa­rasztok szorították vissza az ellenség munkáját. Fölhívta azonban a vezetők figyelmét, hogy még mindig vigyázni, fi­gyelni kell, mert az ellenség munkája még nem fejeződött be egészében és az a vezető, aki ezt figyelmen kívül hagy­ja, még sok kárral számolhat. Lukács Dezső, a boldogi Bé­ke Termelőszövetkezet elnöke beszámolt arról, hogy Boldog termelőszövetkezeti községben megkezdődött a tavaszi mun­kákra való felkészülés és a hozzászólásban a premizálási rendszer tematikája felől ér­deklődött. Csontos Mihály, a domoszlól Mátra Gyöngye Termelőszö­vetkezet elnöke kérte, hogy az újonnan alakult termelőszö­vetkezeteket is vegyék figye­lembe a beruházási keretek el­osztásánál és a különböző szer­ződések megkötésénél. Szitás Elek, a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet elnöke ar­ról beszélt, hogy a tsz-vezetők jelenlegi legnagyobb feladata, hogy megszervezzék az egész évi munkát. — Gyakorlati tapasztalatom — mondotta —. hogy a munka­csapatok nemcsak a munkában kell, hogy kialakuljanak, ha­nem a brigádokat már ilyen­kor, a tél időben kell megszer­vezni. Alakítsanak a termelő­szövetkezetek külön munka­csapatot az öregek számára, vonják össze az asszonyokat, így mindig minden időben tud. nak számukra munkát bizto­sítani. A megyei tanács értekezle­tén felszólalt Putnoki László elvtárs. a megyei pártbizottság első titkára is. Beszéde bevezető részében el­mondta, hogy a falu szocialista átalakítása társadalmi üggyé vált és ennek köszönhető az, hogy mezőgazdaságunkban mái- uralkodó tény a termelő- szövetkezet, mezőgazdaságunk­ra jellemzővé vált a közös gazdálkodás. Az 1959. év ta­pasztalatai alapján bebizonyo­sodott a termelőszövetkezetek fölénye. Elmondotta azt, hogy egy év alatt több mint 120 000 katasztrális hold föld került a szövetkezetek megerősítésének kérdését. Meg kell teremteni a közös munka előfeltételét, meg kell szervezni a munkát, a ve­zetők és a termelőszövetkeze­tek tagjai közötti kapcsolat el­mélyítéséért mindent meg kell tenni, mert ez a jó kapcsolat a munka alapfeltétele. Fordítsa­nak a vezetők fokozott figyel­met a fegyelem megszilárdítá­sára. Igyekezzenek új, jól kép­zett vezetőket nevelni maguk mellé a gyakorlott, régi, ta­pasztalt vezetők. Segítsék egy olyan vezetőség kialakítását, amely mint egy életteli sejt, irányítja, vezeti .a szövetkezet tagságát. Gondoskodjanak ar­ról, hogy a termelőszövetkezet tagjai tökéletesen ismerjék az alapszabály pontjait, s termé­szetesen gondoskodjanak arról is a vezetők, hogy az alapsza­bály egyes pontjait szigorúan be is tartsák. A gazdasági feladatokról szólva, elsősorban a gazdasá­gosság kérdését említette. El­mondotta, hogy a termelőszö­vetkezetek készítsenek pontos számvetéseket, s akármilyen vásárlást, vagy hitelt eszkö­zölnek, mindig alapos, körül­tekintő megfontolás után dönt­senek. Gondoskodjanak a ter­melőszövetkezetek vezetői a talajerő fenntartásáról. Az ál­lattenyésztésben alakítsák ki a törzsállományokat. Növelni kell a száz katasztrális holdra eső számosállat létszámot. Ala­kítsák ki a termelőszövetkeze­tek a vetésforgókat, létesítse­nek öntözéses kertészetet, se­gítsék minden erejükkel lehe­tőségeik kihasználásával az áruellátás biztosítását. Beszé­de befejező részében a tavaszi Értekezleten találkoztak azok a termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok, községi tanács­elnökök, akiket a párt küldött a mezőgazdasági területekre, hogy segítsék a mezőgazdaság szocialista átalakítását és a termelőszövetkezetek megszi­lárdítását. Az értekezletet a me­gyei tanács nagytermében ren­dezték. ahol Molek Jenőnek, a megyei tanács mezőgazdasá­gi ügyekkel foglalkozó elnök- helyettesének megnyitója Után dr. Lendvai Vilmos, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke emelkedett szólás­ra és elmondotta vitaindító beszédét. Lendvai elvtárs beszéde be­vezető részében a termelőszö­vetkezetek kezdeti helyzetéről, a mozgalom megindulásáról szólott, majd az eltelt idők fejlődéséről beszélt. Elmon­dotta, hogyan fejlődtek, erő­södtek a termelőszövetkezetek és fejlődésükben, erősödésük­ben nagy része van azoknak az embereknek, akiket a párt küldött ki a mezőgazdaságba, hogy szakértelmükkel, tudá­sukkal, tapasztalataikkal se­gítséget nyújtsanak. Ezek az emberek jó munkát végeztek, eredményesen dolgoztak. Be­széde további részében a jövő feladatairól szólott, elmondotta azt, hogy milyen teendők vár­nak az elkövetkezendő idők­ben a mezőgazdaságban, köze­lebbről a termelőszövetkeze­tekben tevékenykedő veze­tőkre. — A jövőben is politikai és gazdasági feladatokat kell megoldani a termelőszövetke­zeti vezetőknek — mondotta. A politikai feladatok között elsőként említette a termelő­ti mezőgazdaságot úgy béli átvinni a szocialista nagyüzembe, hogy az árutermelés ne csökkenjen, sőt növekedjék — Megbeszélést tartottak a falura került pártmunkások részére —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom