Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-11 / 35. szám

IÍN50. február 11., csütörtök NÍPCJSAo 5 PÜSPÖKI MIHÁLY: Pusitót János kora reggel óta bent ült a vásári italbolt szellős sátorában. Asztalra könyököl­ve mered az elébe helyezett háromdecis pohárra és úgy szemléli a fűszeresre ízesített meleg bor vörösbejátszó színét Olykor megrebbenő mozdulat­tal emeli szájához az öblös poharat. Szakértő kortyintá- sokkal ízlelgeti a gőzölgő italt, összehúzott szemöldökkel cset­tint minden hörpintés után, miközben a sátor bejáratára pislog folytan. Régi katonacimboráját várja most a vásárban. Mikula Jó­nást, aki levélkézbesítő a vá­rosházán. No. meg helypénz- szedő. Egy-egy vásár alkalmá­val. Még a reggel folyamán igé­re tett tett a cimbora, amikor a tehenet vezették fel a vásárra, hogy várja meg őt a sátorban. Mihelyt szűnik a helypénzsze- dés dolga, akkor felkeresi a lacicsárdában. Meg újságolta, hogy mennyire jutott a kam- mendálással. így hát nagy reményeket táplál a hivatalos cimborához Pusitót János. Mert Mikula Jónás befolyásos személyiség a városban. Bejáratos minden valamirevaló hivatalhoz, üzem­hez. O kézbesíti Id a különbö­ző hivatalos értesítést, felszólí­tásokat. Jelen van mindenütt, mindenről értesül és minden­kivel kapcsolatban van. Már­mint az alsóbbrangú emberek­kel. Dehát az alsóbbrangú embe­rek mozgatják a világ dolgait. A portások, a hivatalsegédek és egyéb szürke tisztséget vi­selő közvitézek szagolják meg először a megüresedésre szá­mító állásokat. Az egyszerű tisztségviselők értesülése és ja­vaslata alapján döntenek a fejesek is. hogy kit, hova és mikor helyezzenek be. például egy éjjeliőr állásba. És Pusitót János is abban reménykedik most erősen. Abban bizakodik, hogy a cim­bora beszerkeszti őt valahová, állásba. A téglagyárhoz, vagy valamelyik építővállalathoz. Éjjeliőrnek. Könnyű szolgálat­ba. ahol nem kell szaggatni nagyon az istrángot. Ezért a fejébe is vette csö­könyösen, hogy nem fog a ter­melőszövetkezetbe dolgozni. Nem ő! Ö nem fogja meg töb­bé a kapanyelet. Inkább el­megy éjjeliőrnek. Letölti min­den ériéi a tizenkét órát, fel­veszi érte a fix fizetést és úriember lesz. Persze, azért nem Szállt szémbe a felsőbbséggel. Ügy gondolta: ha a világ így forog, hát akkor csak forogjon. De nélküle. Ezért az asszonyával íratta alá a belépési nyilatko­zatot is, számítva arra: az em­ber sose kötelezze el magát valamire. Mert ha egvszer va­laki lététté a Vóksot, akkor aztán nincs helve az ugrálás­nak. Helvt kell állni az adod szóért. S azért azt okoricodla ki magának, hogv majd _ az asszony ellötvög helyette is ^ a közösben: elmegy néhanapján egv kicsit kaoálni. miegymást csinálni. 6 pedig munkaköny­vét kér a tanácstól. Az élete párjára gondolva, eszébe jutott hirtelen, hogy meg kellene tekinteni már az asszonyát is. aki kint ácsorog a tehénnel a vásárban. A má­sik percben azonban arra gon­dolt. hogy fölösleges az aggo­dalom: úgyis pang a vásár, nem kell a jószág a fenének sem. Eladó állatta] van most a vásártér tele. de vevő az nin­csen. Szökik mindenki a lá­bas jószágtól. Inkább vár még egv ideig a cimborára. Dél felé ballagott már az idő. de a cimbora nem jelent­kezett. Helyette a keresztko­mája. Tamus Nagy András dusta be a sátor nyílásán a báránvbőrkucsmás fejét. Vizs­la szemekkel tekintett szét a vásári nénség között, majd megiátva Pusitót János ala­csony zömök alakját, a fehér- abroszos asztal szomszédságá­ban beltebb furakcVtott. Cigarettával a szálébanbüf- fertté+t a kantinos felé: — Nékem is három decit a melegebbjébolJ Nem telt el egy miatyánk- nyi idő sem, s máris parázs vita alakult ki a két keresz*- koma között. Pusitó János vitte a szót. — Azt mondom én neked, kedves egykomám — húzta meg itt a szót —. hogy az is bolond, aki hisz a tsz-agita- lóknak! — Mert megládd — lesz itt akkora szegínysíg, má­hoz esztendőre, hogy az embe­rek nem bírják megkötni majd a gatyájukat az éhségtül. Itt megáll a beszéddel, koc­cintanak, majd folytatja. — Én csak a Haboga Zolit figyelem, hurkasütögetőt. Mert annak rettentő sok esze van. Az mán az ősszel kiszagulta. hogy téeszbe megy a falu. Ezért jó előre kiváltotta az engedélyt a lacikonyhára, s most járja a vásárokat, felte­szi a petróleumfőzőre a tepsit és süti a kolbászt, a hurkát. Méri a portékát és röhög raj­tunk. — És te ilyen lingár alak után igazodsz?! — vág a ko­ma beszédjébe Tamus Nagy András. — Hiszen Haboga Zoli sose tartozott a rendes embe­rek közé! Világéletében azon törte a fejét, hogy hogyan szedje rá az embereiket. Nem­régiben is kizavarták a rend­— Miféle állásba? — Fix fizetésű állásba. Éj­jeliőrnek ... — Hihihi, hehehe — bugy- gyan ki Tamus Nagy András­ból a röhögés. Kacag a koma, hogy a könv- nyei csorognak le két oldalt a körtealakú ábrázatán. A vásá­ri nép pedig kíváncsian fordul a bugyborékolva nevető Tamus Nagy András felé. — Ne röhögj mán. hogy a tetű essen le a nyakadról — morog most már Pusitót János is restellkezve. — Csúfra te­szel itt a vásárban. Még egy ideig rázza a röhö­gés a komát, de aztán elcsen­desedik hirtelen. Lomha moz­dulattal nyúl a zsebébe. A zsebkendőt elővéve, kitörülgeti a szemeit a könnyektől, majd a keresztkomához fordul komoly arccal. — Szóval, fix fizetésű állás­ba akarsz menni, vén fejjel? — Persze. — Éjjeliőrnek? — Az is egy állás. — Helyes — biccentett érre Tamus Nagy András. — De én azért a te helyedben elszégyell­ném magam. — Micsoda?! — Szégyellném magam — örüli a lőrinci vásárbul. mert hat forintért mérte a kétfo­rintos kolbászt Pusitót János azonban rá- tromfolt a komára menten. — Mindegy, édes egyko­mám, de nagy ésszel dolgozik! — Nem ész kell ahhoz, ko­mám, hanem vastagbőr — a pofacímsrhez. Erre már Pusitót Jánosba is belesül a szó. Nem tud szólni a koma vélekedésére semmit sem. Helyette a nagykab-it prémgallérja mögé húzza be az ádámcsutkás nyakát és hallgatásba burkolódzik, kono­kul. Tamus Nagy András elunja a hallgatást és megkocogtatja a két poharait. — Halló, gyöngyvirág — szól oda a melegborral fogla­latoskodó kantinosnénak — tőccse meg őket! Közös akarattal húzzák meg a poharakat. Kint, a sátor szomszédságában pedig az ál­taluk felemlegetett Haboga Zoli rikoltó hangja száll a vá­sári zsivajban. — Halló. halló, magyar anyák, magyar apák! Gyerünk ide szaporán, aki csak szereti a kishasát. Itt rötyog a finom kolbász, az ízletes hurka. nem( kell érte más. csak hatforin- tos summa. Hat forint az ára. de csak mára! Hat forintér’ egy nagy adag porciót, mellé­je egy kalap mirmiót... — Hallod? — hunyorít rö­högő ábrázattal Tamus Nagy András a keresztkomájára — a nagyeszű Zoli ott kiabál. Még Kápusztás Zsuzsi is elres- tellhetné magát, ha eztazóbé- gatást hallaná. — Mindég}', komám — her- gelódik fel a megjegyzésre Pusitót János —, de én még­sem megyek a szövetkezetbe dolgozni! — Nem mégy? — Nem, bizonyisten! — Csak nem hurkasütögető­nek akarsz te is felcsapni?! — kezd buikálni a mosoly Ta­mus Nagy András csontos áb­rázatán. Elvörösödő ábrázattal csat­tan fel Pusitót János. — Beszélhecc komám, amit akarsz. A gviivő héten mán állásiba kerülök^ nyomja meg erre a szót a ke­resztkoma. — Nézd, azt mon­dom én néked, hogy megtalál­nád a számításodat a szövetke­zetben is. Az orrod előtt van a major, néhány lépésre a por­tádtól. És ha jelentkeznél ál­latgondozónak, fejőgulyásnak, kényelmesen megkereshetnéd a három-négyszáz munkaegysé­get. — Nem a munkaegységre va­gyok én kíváncsi, hanem arra. hogy a munkám után mit ka­pok a csoporttól! — szól most már higgadtabban Pusitót Já­nos. — Megmondom néked azt is — bólint erre Tamus Nagy András. — A mostani zár­számadáskor ötvenkilenc fo­rintot ért egy munkaegység... Sorolná még Tamus Nagy András tovább is a számokat, de úgy véli. hogy fölösleges a sok beszéd. Elvégre, gondolko­zó ember a keresztkoma. S ezért csak a iövőre vonatkozó­lag tesz megjegyzést. — Most mán azon törjük a fejünkét, ftógy az állátállo- mányt hogyan szapóHtsuk to­vább. Állami hitelre támasz- kodiunk-e teljesen, vagy a sa­ját erőnkből boldoguljunk. Mert. eddig, a szövetkezetünk­ben nyolc hold fődre jutott egy számosállat. (Egy átlagsúlyú szarvasmarhát, vagy három anyadisznót számítunk egy szá­mosállatnak. és így tovább.) Szóval, meg kell teremténünk az alapot, hoffv a négy-öt hold­ra jutó számosállat létszámot elérjük a közeljövőben. Ezért rá kell mennünk a jól telelő fejőstehenek továbbszaporítá- sára. a sőre-, a sertéshizlalásra rriert a gazdálkodás alapja: az állattartás! Trágyázás és ész­szerű vetésforgó nélkül nincs gazdag termés. — Ez igaz — tűnődik el a szavakon Pusitót János. — Csakhát a havi fix fizetés Erre a vélekedésre Tartuis Nagy András is felhergélődik. — Hogv-hoSy? Te fix fize­tésből éltél eddig? — Hát éppen — ném. De­hát ... — Mit dehát? Csak nem azt akarod mondani, hogy az a nyomorult nyolcszáz forintos éj jeliőrség biztosabb?! Nyakát behúzva hallgat el Pusitót János. Érzi; hogy a ke­resztkoma érveit nem lehet megkontrázni. Mert valóban: mi a csudát, is remél ő az éi- jeliőrségtől? Nyolcszáz forin­tért lohol minden áldott nap a szomszéd városba? Ha esik. ha fúj? Ez tényleg emeletes mar­haság. Másrészt pedig amiatt res- tellkezik, hogy ő maga nem tu­dott rájönni az ilyen egyszerű következtetésekre. Hiszen csak legalább hébe-hóba is tapoga- tódzott volna a szövetkezeti embereknél. Már csak azért is. hogy tájékozódni tudott vol­na. Persze, az igazat megvallva: még a keresztkomával is ke­rülte a találkozást Valahogy abban a hiedelemben ringatta magát, hogy őt a szövetkezés hulláma soha nem fogja elérni Most pedig aztán elérte. Hiába csökönyösködött, az idő ke­resztüllépett rajta. Csak leg­alább alaposabban végiggon­dolta volna a dolgokat. Mert el­hibázott szamárság volt az asszonyt beléptetni. Ővele most már szóba sem állnak a szövet­kezetben. Hiszen azt fogják mondani, ha még kínálkozna is. hogy: Hja, Pusitót János bará­tunk. néked nem vagyunk le­kötelezve a szövetkezet részé­ről. Magad akartad így, most aztán csináld! A másik percben pedig azon kezd morfondírozni, hogy mé­giscsak meg kellene környé­kezni a keresztkomát, őszin­tén. Hiszen a koma tekinté­lyes ember a szövetkezetben. Állattenyésztési brigádvezető. Hátha tudna segíteni az el­spekulált dolgán. Hirtelen elhatározással meg­kocogtatja a poharakat. Bort rendel a poharakba. Persze nem azért, mintha ezzel a keresztkomát akarná lekenye- rezni. Korántsem. Csupán csak azért, hogy a borral teli po­hár mellett könnyebb a gon­dolatok kipakolása. Koccintás közben megszó­lalt. — Tudod, jókomám, elisme­rem az igazadat, de ez rajtam mán nem segít. A koma csodálkozó nézésé­re tovább fűzi az őt riogató gondo’atokat. — Elhibáztam akikor, amikor az asszonnyal aláírattam a be­lépési nyilatkozatot. — Mért hibáztad volna el!? — rőkönyöddk meg a lehangolt szavakra Tamus Nagy András. — Azért, mert ha én írom alá, akkor most nyugodtan je­lentkezhetnék nálatok. Állat- gondozónak. — Dehát így !s elgyühetsz! — Belépés- nélkül? — Fenét! Aláírod te is a belépési nyilatkozatot... — Üres kézzel menjek hoz­zátok. és mondjam azt, hogy itt vagyok, ke’ lek-e? — Kellesz bizony! Mégpedig te kellesz a legjobban, mert a mi szemünkben nagyobb érték Vágy, mint a féleséged által behozott föld és a gázdasági felszerelés. Miná’unk nagyon kellenek a földet, jószágot sze­rető emberek. Márpedig te ezeknek éltél, dólgoztál világ­életedben. Az elismerő szavakra fel­színesedik Pusitót János kerek ábrázatán a jókedv. Jóleső ér­zés bizsereg végig az apró, zö­mök termetén. Rettentően tet­szik néki az elismerés. Tamus Nagy András pedig, látva a keresztkoma vidulását. hamis­kásan hunyorítva, mosoly int ja él magát. — Most aztán, remélem, könnyebb szívvel fogod átírni a belépési nyilatkozatot? Nincstelen ember lettél, nem kell behoznod a közösbe sem­mit, mert a feleséged mán be­vitte. Nem igaz? Az incselkedő megjegyzésre e1 neveti magát Pusitót János Szemét hunyorítva, kacsint vissza Tamus Nagy Andrásra, maid a lacicsárdásmé felé int vidáman. — No, lelkem, kócsmárosné asszony, tőccse még egyszer tele ezt a két ibriket, ha mán nincstelen ember lettem. Mai mindenki jól szórakozik... ESTE NYOLC óra van, s a füredi Mátra Éttermet mar zsúfolásig megtöltötte a közön­ség: beutaltak, helybeliek, fia­talok és (finoman fogalmaz­zunk), nálunknál idősebbek. Az asztalokon sör. bor. fekete és körülöttük szórakozni vágyó emberek. Szinte vágni lehet a füstöt és hangos az egész te­rem. A diszkrétebb. eldugot- tabb helyeket egymáshoz hú­zódó fiatalok foglalják le ma­guknak s a hangulatiámpék el­bújó félhomályában édes tit­kokról suttognak. Egy-egy tár­saságnak már nagyon jó a ked­ve. időnként felhangzik egy borízű hang: „Kecskebéka fel­mászott ...”. de az együttes jó­zanabb tagjai lehurrogják: ók még tartják magukat, hogv maid úgy éjfél felé kezdjenek el igazán mulatni. A pincérek fehér kabátja hol itt, hol ott villan fel: rengeteg dolguk van, és azt akarják, hogy mindenki jól érezze magát. Sikerül helyet találni a szinte összeérő asztalok között, s máris (odajön Egyed István. az étterem közkedvelt vezető­je: „Sajnos, jobb helyet nem tudok szerezni, de ilyenkor es­tefelé annyian jönnek, hogy egy gombostűt sem lehet elej­teni: egy négyszemélyes asztal körül legalább heten ülnek Megkérem, hogy szóljon egy­két szót az étterem munkájáról, a közönségről, a tervteljesítés- ről. REGGEL nyolctól éjjel egyig vagyunk nyitva, két mű­szakban dolgozunk. A délelőtti forgalom elég gyenge: ilyenkor a beutalt dolgozók inkább a kibővített és szebbé formált cukrászdát keresik fel. De este héttől kezdve szinte állandóan nyílik az ajtó: érkeznek Gyön­gyösről, Gyöngy össolymosrál. Pálosvörösmartról, Abasárról katonatisztek jönnek, hogy kel­lemesen. jól érezzék magukat nálunk. Viszont meg kell mon­danom, hogy éttermünk sokkal nagyobb forgalmat bonyolít­hatna le. ha Gyöngyössel meg­felelő lenne az autóbusz-össze­köttetés. A taxiállomást, ame­lyet nem is olyan régen létesí­tettek, megszüntették. Kilenc órakor megy le hétköznapokon az utolsó autóbusz s ezért, szombat és vasárnap kivételé­vel. kisebb létszámú a közön­ség. de ilyenkor is megtöltik az éttermet a helybeliek és a be­utaltak. Meg vannak elégedve a konyhánkkal és nem kevés­bé kitűnő zenekarunkkal, me­lyet Füredi László vezet. „Ki a legjobb munkaerő” —■ kérdem, s Pista bácsi a presz- szó-gép felé mutat. „A legjobb dolgozónk Szalai Julianna ká­véfőzőnő. 1951-ben került vál­lalatunkhoz. Becsületesen, szorgalmasan végzi a munká­ját, a vendégek nagy megelé­gedésére. Figyelmeztetést soha nem kapott, rendes, pontos munkája példaként áll minden dolgozónk előtt.” Éttermünk az utóbbi két hétben még zsúfoltabb volt, mint bármikor. Boldog István, a Mátravidéki Vendéglátó Vál­lalat igazgatójának hívására eljött hozzánk Putnoki Gábor, a rádió közkedvelt énekese, s esténként meleg hangjával sok szép perceket szerez a közön­ségnek. S végül udvarias, szolgálat- kész pincérünket. Kardos Jó­zsefet kérdezem: hogy van megelégedve a közönséggel, mennvi a kereset? VENDÉGEINK — nyugodtan merem állítani —, kulturáltan viselkednek. Igaz. hogy néha akad egy-egy „nehezebb eset”, de mi mindig az udvariasság és a vállalat érdekeinek meg­felelően elrendezzük a vitás kérdéseket. Nagyon szeretem a szakmámat, s azon vagyok, hogy mindenki jól érezze nálunk magát. Papp Miklós Qeijij. iből Manapság igazán nem ritka- ság-a- szép cukrászda a falu­ban. Sokszor igazán városi igényeket is messze kielégítőek ezek az új cukrászdák. A föld­művesszövetkezetek jóvoltából számuk egyre szaporodik, a régieket meg bővítik. Ott van például Tiszanána. Ezelőtt egy évvel egy kis teremben nyílt meg a cukrászda, apró székek­kel, asztalokkal, parányi kis kávéfőzőgéppel Most már új terem is csatlakozott a régi­hez, rádió van, függöny, nagy presszógép. Szóval minden olyan, mint egy városi cuk­rászdában — csak a fekete nem. Még ennek kellene városi szín­vonalra emelkedni, hogy teljes legyen a hasonlóság... ★ Megyünk Visznek felé, azaz hogy csak mennénk, mert so­rompót fogtunk. Türelmetlenül nézzük a hosszú, lassan kígyó­zó tehervonatot, ha lehetne, hát meg is tolnánk egy kicsit, mert sietős az út. De nem le­het, s így csak azzal enyhít­heti az ember a várakozás hosszú perceit, hogy bámulja a vagonokat. Möst egy új, úgynevezett ön- kiüritős vágón megy, ez Bar- cikára tart. A másikon bánya­fa magasodik, ez valamelyik bányához kerül. Gördülnek a vagonok sorban, szénnel, fá­val, vassal megrakodva, az ember már nem is figyeli, há­nyadik, mikor furcsa rakomá- nyű kis vagon következik. Te­listele kubikos-talicskával. Nem, nem újakkal. Régi, hasz* nált jószág valamennyi, szarva kifényesedett a sok fogástól. Viszik az új munkahelyre, -* gazdáik meg a következő sze* mélyvonattal utaznak utánuk. Hol vannak már a régi időki mikor ott nyikorgott a kubi­kostalicska az úton, s nyomd* ban roskadt vállal bandukolt a gazdája, töprengve, vajon ismét potyára teszi meg az utat, vagy kenyér is lesz végre? ★ Kedden este a babonákról tart előadást X. Y. iskolaigaz­gató, — olvasom az ajtóra ki­függesztett papírról. Nincs is ebben semmi szokatlan, — amiért mégis az. Nem valame­lyik kultúrotthon ajtaján lóg a kis cédula, rajzszöggel fel­erősítve, hanem egy irdatlan pusztaság közepén épült kas­tély ajtaján. A pusztaság — valaha nagybirtok, ma állami gazdaság, a kastély a központi iroda, s a régi cselédházaknak már a helyük sincs meg, hiszen új, kétszobás családi házak épültek az elmúlt évek folya­mán. S ennek a fejlődésnek egyenes következménye, hogy ott, ahonnan elűzték a nyo­mort, a lelkekből is el akarják űzni a tudatlanságot, a babo­nát. — békési —» fii Molnár László, Gyöngyös: írását megkaptuk, de azt közölni nem tudjuk, mert filmkritikát rendsze­rint lapunk belső munkatársai ír­ják. Kérjük. írjon megtörtént ese­ményekről, szívesen fogadjuk. Egyébként a légutóbbi üzenetünk valóban dr. Molnár Mihálynak szólt, ugyanis ő is írt szerkesztő­ségünknek hasonló témáról. Rorzgonyi Imre, Tarnalelesz: A kisdóbosavatásról szóló levelét megkaptuk. Kérjük, hogy a jövő­ben az tJttörőházhoz küldje tudó­sításait. Kis Béla, Tiszanána: A prémium­mal kapcsolatosan közöljük, hogy fejősöknek nem volt kitűzve cél­prémium. de ha ezt mégis sérel­mesnek tartják, először fordulja­nak a Kiskörei Állami Gazdaság egyeztető bizottságához. Pólyák: Pál, Kápolna: örülünk; hogy ismét küldött tudósítást; kérjük, hogy a jövőben — úgy mint régebben —, gyakrabban küldjön levelet szerkesztőségünk­nek. Tóth András, Heréd: Megkaptuk a tollfosztásról írt kis riportját; írását lapunk valamelyik számá­ban felhasználjuk, s kérjük, hogy minél több tudósítást. levelet küldjön számunkra. További leve­leit várjuk. Kiss Ernőné, Visonta: Ápolónő­képző tanfolyam Egerben van, de az már novemberben megkezdő­dött. Legközelebb, valószínű, csak a következő évben lesz. Kivés Sándor, Párád: Kérjük; írja meg pontosan, hogy milyen ügye van a bíróságnál, leveléből nem derül ki, milyen ügyben m* tézkedjünki

Next

/
Oldalképek
Tartalom