Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

1P60. február 7., vasárnap népújság s Megváltozott az élet — megváltozott az ember... [ FALVAKBAN, községekben magam, is elmondtam, másoktól hogy. mondták: sokszor is hallottam, nézzék, emberek, a maguk éle­te száz esztendővel a korunk mögött maradt, figyeljenek a környezetre, hogy él a munkás, a városok népe... Magukon múlik, hogy változtassanak az életükön ... Megérdemelnék, meg is kapják a jobbat, a szeb­bet. — fogadják hát el... Amikor változásról, a friss, új életről beszélünk, példák so­kaságát sorakoztatjuk egymás mögé. a példát pedig tapaszta­latból ismerjük, az élet produ­kálta valamennyit. Lépjenek be a termelőszövet­kezetbe. dolgozzanak közösen. — megváltozik az életük. — Hogyan változik meg? Magukból is más ember vá­lik, új igényeik jelentkeznek, olyasmit követelnek, ami eddig soha sem hiányzott, mert nem ismerték, mert nem is tudták, hogy létezik. Atkár — kis község, de jó példa. Itt már nagy múlttal rendelkezik a termelőszövetke­zeti gazdálkodás, tíz esztendő szolgáltatja az érveket. A falu­ban mindjárt 1949-berí meg­alakult az első tsz. később, az 50-es évek elején. Atkár már termelőszövetkezeti község. Megbomlottak ugyan 1956 ok­tóberében a termelőszövetke­zetek. de rövid idő alatt ismét tsz-falu lett a község. íme, tehát tapasztalat jócs­kán származhat ebből a falu­ból. bár az igazi nagy változá­sok leméréséhez még 10 év is kevés. I ÉRDEKES VOLNA í 1 1 menni a falun és megtudni: hányszor járt színház Atkáron a felsza­badulás előtt? Hogy hányán lá­togatták. azt felesleges lenne nyomozni azután, hogy meg­tudtuk az előadásokra vonat­kozó adatot. No, de tegyük fel. hogy más történik: nem azt mondják, hogy évente legfel­jebb egyszer produkálta magát valami rögtönzött helyi színi- csoport. hanem arról számol­nak be. hogy jártak ide sokszor művészek, színjátszók ... Nyilván azt kérdezi ezután az ember: no. és megnézték őket az emberek? — Ugyan — mondanák — miből és mikor? Ha dolgoztak, akkor időből sem futotta, és ha idejük ju­tott, az mind ennél rosszabb korszakként emlékezetes, mert a megélhetés fillérei is szűkö­sen kuncogtak. De beszéljünk a közelebbi időkről és azokról a községek­ről. ahol a dolgozó parasztság a legutóbbi időkben is egyéni­leg gazdálkodott. Kötötte őke* a munka és ha már más körül­mények között éltek, mint a? említett korábbi időkben, mégis úgy osztották el a pénzt, hogy a művelődés, szórakozás nem sok alapot kapott belőle. Nem is igényelték. Atkáron az utóbbi tíz eszten­dő derekán felépült egy mo­dern. szép épület, a művelődési ház. A pedagógusok — Janko- vics Béla, Gyöngyösi István — s a falu művelődési gondiainak hordozói panaszos hangon be­szélnek arról, hogy minden hé­ten volna valami rendezvény, s nem tudlak mindet fogadni Pedig telt házat vonzanak az előadások és nem szeretnek le­mondani semmiről: színház, mozi. kultúrcsoport. — szüksé­ges itt mind. — Van az embereknek pén­zük? — A múlt hónapban 100 ezer forint forgalmat bonyolítbtt le az önkiszolgáló bojt — mondja magyarázatként Gyöngyösi Ist­ván. az iskola igazgatója. — Jut idő a szórakozásra? csoport dolgozik. A KlSZ-szer- vezet fiataljai az Erkel Együt­tesben tevékenykednek, de a Nötanács, a gépállomás, a tűz­oltók és az iskola is működtet egy-egy kultúrcsoportot. János vitéz, Zeng az erdő, Mézeskalács, a Cigány, a Bor, a Tavaszi keringő — mindet egytől egyig ezek a csoportok mutatták be. — Kik a községben a vete­rán, az öreg színjátszók? Erre a kérdésre mosoly kö­vetkezik: — Veteránok? No, hiszen 20—22 évesek a legidő­sebb színjátszók. Nincs múltja a faluban a színjátszásnak, jelene inkább. ESTÉNKÉNT televíziót néznek,- AZ EMBEREK I term.®10' ___________________’szövetke­ze ti tagok, időben is jóval ke­vesebbet dolgoznak, mint ré­gen — hangzik a válasz. Színházlátogató közönség alakult ki a faluban. Olyan emberek élnek itt, akik már név szerint ismerik az egri Gárdonyi Géza Színház művé­szeit, mert minden hónapban egyszer találkoznak: az atkári közönség és a színház művé­szei. Az atkáriak falusi emberek, akik fővárosi színészeket is­mernek személyesen, mert ők is meglátogatják a községet. De tudják itt azt is, hogyha a Váltó- és Kitérőgyár, Vagy a Szerszám- és Készülékgyár együttesei jönnek, akkor is ér­demes az előadást megnézni: emlékeznek a Svejkre és még sok más darabra. Mennek az új művelődési házba, ha a gyöngyösi kultúrotthon együt­tese játszik, ha a gyárak önte­vékeny gárdái szerepelnek és ha hivatásos művészek lépnek a színoadra. Mindig, egyaránt — teltház. Azt mondtuk: igények... A mozira panaszkodnak. El­járnak filmet nézni, de keves­lik a keskenyfilmet, rosszall- ják, hogy gyakran gyenge és hibás a szalag. Lehetne fris­sebb a műsor, ezenkívül nor­málgép is elkelne már. A faluban öt öntevékeny négy is van a faluban. A fia­talok színdarabot tanulnak. Az iskolások a Jancsi és Julis­kát mutatják be, az Erkel- csoport a Liliomfi előadására készül. Próbál a tónccsoport, a zenekar. A fotosZakkör tag­jai a kis laboratóriumukban tevékenykednek. Hétfőn egészségügyi tanfo­lyamon találkoznak az asszo­nyok. .. Kedden munkaegység­számítási gyakorlatot tartanak a termelőszövetkezetek tagjai számára ... Szerdán ezüstka­lászos gazdatanfolyam... És így tovább — minden napra jut valami. Mondják, hogy megdicsérték a művelődési ház munkáját a felsőbb szervek, örülnek a di­cséretnek, de szeretnék az al­kalmat felhasználni arra, hogy kérjenek valamit. Kevés a könyv. Annyi sincs, hogy min­den olvasóra jusson egy leg­alább, mindössze ha 300 kötet az egész könyvállomány. Igény... Igen, az igény nagyobb. Cserélték ugyan most is a könyveket, ez azért még min­dig kevés. Égy másik jogos panasz: az iskola nem rendezheti meg a hagyományos farsangi álarcos bált. Tiltja a rendelkezés, hogy iskolások hálózzanak. — Igen, de a pesti úttörők­nek rendezhetnek karnevált a parlamentben? Ha nekik le­het, akkor nekünk is — mond­ják. Mert így igaz: nem éreznek különbséget és igazuk van. egymás­hoz a KÖZEL KERÜLT falu és a város, az atkári em­berek odatették községük, s akár a főváros közé is az egyenlőség jelet. Jogukat ehhez nem vitatja senki. Kiss János 8z egri borvidék rekonstrukciójáról Látogatás az egri Szőlészeti Kutató Intézetben A BUDAPESTI Szőlészeti Kutató Intézetben már eszten­dők óta dolgoznak kitartó szor­galommal. a magyar történel­mi borvidékek rekonstrukciós munkálatain. A szőlőfelújítás tei-Véi tudományosan megala­pozottak. támogatják majd a nagyüzemi szőlőtermelés mi­nél hamarabbi kiépítését, te­kintetbe veszik a jónevű ma­gyar szőlőkutatás eddig elért eredményeit, a legújabban ki­dolgozott telepítési, művelési és gondozási eljárásokat. Fel­kerestük tehát az egri Szőlé­szeti Kutató Intézetet, hogy an­nak vezetőjétől, dr. I’só Andor­tól felvilágosítást kapjunk — ha csak nagy vonalakban is — a világhírű egri borvidék re­konstrukciós munkáiról. — A szőlőfelújítás alapja: a szőlőmonográfia elkészítése még az 1950-es esztendők ele­jén elkezdődött — mondotta I’só elvtárs. A monográfia! felvételek alapvető országos célja az volt, hogy megálla­pítsa. melyek azok a területek, az egyes történelmi borvidéke­ken belül, melyek alkalmasait szőlőkultúra céljaira. Például melyek Egerben a vörös bor termelésére legalkalmasabb területek? A monográfiái fel­vételek talajtani vizsgálatok­kal vették kezdetüket. Ennek során kb. 8—10 holdanként vet­tek talajmintákat, a fel- és az altalajból. Részben fizikai, részben pedig kémiai vizsgá­latoknak vetették alá a mintá­kat. Különösen a mésstarta­lomra voltak tekintettel. A ta­laj kutatóit a borászok váltot­ták fel. Ök az egri határ leg­különbözőbb területein termett borok százait kutatták fel és vették szakszerű vizsgálat alá. Ezután a szőlészek álltak mun­kába, akik holdról holdra ha­ladva. fajtatanilag vizsgálták az egri határ szőlőkultúráját, tekintettel voltak természete­sen a szőlő/ korára, állapotára és mindenekelőtt a terület fek­véseié. — A talajtani, borászati és szőlészeti adatfelvétel összeve­téséből — folytatta I’só elvtárs — osztályozták az egri határ szőlőkultúrára alkalmas terü­leteit. I. osztályúnak azt a te­rületet minősítették, melyek kiváló minőségű vörös és fehér bor termelésére alkalmasak. II. osztályú az a földterület lett, melyben még jól megterem a fehér bornak való szőlő, de már a vörös bornak való nem. A III. osztályú földterület sző­lőkultúrának egyáltalában nem alkalmas. AMIKOR AZIRÁNT érdek lődtünk, hogy mely területe­ket találta a szakértői beható vizsgálatsorozat Egerben jók­nak. azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy a legjobb íekvésűek a külső és belső Síkhegy, az Almagyar, az Egedoldal, Cig- léd. valamint a kis- és nagy Galagonyás. Ezék a területek általában déli, délnyugati fek- vésűek. — Ma az egri borvidék te­rülete — mondotta I‘só Andor — mintegy 3000 katasztrális hold. az emberöltővel ezelőtti 3600-al szemben. A nagy filoxéra járvány óta az egész terület nagyon legyengült. Sok a kivénhedt, tőkehiányos sző­lőterület. Azokat a szőlőterme­lés szempontjából kiváló terü­leteket, melyek ma nincsenek kihasználva, a felújítási terve­zet természetesen betelepíteni javasolja.! Megtudjuk azt is, hogy me­lyek azok a borszőlőfajták, melyeket a felújítási terv Egerben szaporítani kíván. A vörös bort adóak közül min­denekelőtt a Nagyburgundi és Kékfrankos, továbbá a Médoc noir. a Cabernet franc, me­lyekből kevés van Egerben, az Oportó és Kadarka, melyből a legtöbb van az egri határban. A rehér bort adó sző’őfR’’á’< közül mindenekelőtt az értékes Leányka jön tekintetbe, de az Olaszrizling és a Muskát Ottó­nál is. A jobb fekvésű helye­ken pedig a Furmint és a Hárslevelű is tekintetbe ve­hető. MEGTUDJUK, hogy bár Eger tipikusan bortermő szőlő­vidék. számításba veszik a szakemberek a csemegeszőlő megfelelő szaporítását is. A re­konstrukció során tekintettel lesznek tehát a csemegeszőlő- termő területek megfelelő nö­velésére is. Amikor a nagyüzemi szőlő- termelés iránt érdeklődünk, megtudjuk, hogy a szőlő és bor árának önköltségcsökken­tése. új művelési módok és a gépesítés bevezetésével válik majd lehetővé. Boraink kivá­lóságát az egész világon elis­merik, azonban külkereskedel­mi szerveinknek komoly prob­lémát okoz az a körülmény, hogy a híres, klasszikus bor­termelő országok kisebb ön­költséggel termelik a bort. Szőlőterületeink felújítási munkálatainak egyik célja, hogy a magyar bor önköltségi árát jelentékenyen tudjuk csökkenteni. A szőlő kézi meg­művelése a legnehezebb és leg­drágább mezőgazdasági mun­kák közé tartozik. Át kell te­hát térni, ahol lehet, a gépi művelésre. I — A korszerű telepítési fon» ma — adja meg a szakszerű felvilágosítást az egri Szőlé­szeti Kutató Intézet vezetője — a kordonművelés. Ennél a művelési formánál 1 méteres tő- és 1,40 méteres sortávol­ságot alakítunk ki. A sorok kö­zött kényelmesen elfér tehát a lókapa és a permetezésnél alkalmazhatók a nagyüzemi permetezőgépek is. A SZAKÉRTŐ magyarázat szerint, noha 1 kát. holdon a szokvány 5000 tőkével szem­ben csak 3500—4000 tőke te» lepíthető így, — ez azonban nem jelent terméscsökkentést, mert itt nagy termőfelületet képviselnek a lugaskarokon ki­fejlesztett nagyszámú termő­csapok — Ennél a művelési mód­szernél — folytatja informáto­runk — a termelési önköltség jelentékenyen csökken, hiszen a talajmunka és a permetezés zömében gépesíthető, nincs szükség karóra, mert egymás­tól nagy távolságra beásott oszlopok között kifeszített dróthuzal szolgál a hajtások rögzítésére. A metszést és a szedést is gyorsabban lehet le­bonyolítani. A szőlőterület felújítási munkálatai során tekintetbe veszik majd a trágyázás helyes módszereit is. A vegyszeres gyomirtással végzett kísérleteik még nem fejeződtek be. Felmérték a konstrukciós munkálatok során az egri pin­cék befogadóképességét, a hor- dóteret is. Ez általában nálunk igen kedvezőnek mondható. Pincéink kiválóak, mert meg- ’ehetősen állandó hőmérsékle­tűek — 8—10 fok között — az évi ingadozás sem több, mint 1,5—2 fok és a páratartalom is optimálisan mérsékelt. A rekonstrukcióhoz biztosít­va lesz a megfelelő szaporító­alany is. Egy-egy szőlőfajtából törzstáblákat létesítettek. In­nen kapnak majd a termelő- szövetkezetek és állami gazda­ságok szelektált fajtákat a te­lepítésekhez. AZZAL A JÖLESÖ érzéssel hagytuk el az egri Szőlészeti Kutató Intézetet, hogy a meg­induló szőlőfelújítási munkála­tok nyomán az egri borvidék szőlőinek termésátlaga, vala­mint boraink minősége jéen- tékenyen növelhető lesz, a bo­rok önköltsége pedig jelenteke nyen csökkenni fog. Ehhez természetesen elsősorban az szükséges, hogy szőlősgazdáink belássák a nagyüzemi szőlő­gazdálkodás múlhatatlan szük­ségességét. SUGAR ISTVÁN Községeinkben a /mező- gazdasági termelőszövet­kezetek fejlesztése kap­csán ma sokszor hang­zanak el különböző kér­dések. E kérdések egyike, hogy mi a joga és köte­lessége a tsz-bc pártoló tagként lépő - személynek. E kérdés tisztázására kö­zöljük az alábbiakat: Annak érdekében, hogy — esetenkénti közreműködéssel — más munkaterületen dolgozó személyek is bekapcsolódhas­sanak a termelőszövetkezetek munkájába. segítséget nyújt­hassanak a közös gazdálko­dás feladatainak eredménye­sebb megoldásában, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az 1959. évi 22. számú törvény- erejű rendeletével lehetővé tette, hogy az ilyen személyek pártoló tagként beléphessenek a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetbe. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezet. vagy a termelőszö­vetkezeti csoport tehát köz­gyűlési határozattal a tagok közé pártoló tagként felvehet állami, szövetkezeti, vagy tár­sadalmi szervnél munkavi­szonyban álló, vagy tartós megbízatás alapján működő személyt. A pártoló tag szakképzett­sége. tapasztalatai, vagy isme­retei alapján a termelőszövet­kezetnek politikai, szakmai, gazdasági, vagy egyéb segítség megadására van hivatva, illet­ve kötelezve. Egyes termelőszövetkezetek a fenti rendelkezéssel ellentét­ben pártoló tagként szerepel­tetnek többi között idős, mun­kaképtelen, más községben la­kó (bebiró) földtulajdonosokat {3, az ilyeneket vagy tagoknak, 4 Népújság válaszolt A mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe pártoló tagként lépő személyek kérdéseire vagy haszon bérbeadóknak le­het tekinteniök. Pártoló tag tehát csak olyan személy lehet, aki valamilyen szervnél munkaviszonyban áll, akinek ott van a főfoglal­kozása és aki a fentiekben vá­zolt képességénél fogva a se­gítséget a termelőszövetkezet részére képes megadni. A pártoló tag a termelőszö­vetkezet közgyűlésén tanácsko­zási és javaslattételi joggal ve­het részt. A pártoló tag a termelőszö­vetkezet közös munkájában nem köteles részt venni. Amennyiben abban részt vesz, — úgy az egyéb tagokhoz ha­sonlóan —, a szocialista a’ap- elv érvényesülésével a teljesí­tett munkája szerint munka­egység jóváírásban részesül­het. Ha a pártoló tag földdel és egyéb mezőgazdasági termelő- eszközökkel rendelkezik, a be­viteli kötelezettség ezekre ki­terjed. A földbeviteli kötelezettség alatt értenünk kell az 1959. évi 7-es számú tvr. — a tsz. alap­törvény — 20. §-ában foglalta­kat. amelynek érte’mében a tag — tehát a pártoló tag is — köteles a saját, valamint a vele közös háztartásban élő család­tagok tulajdonában, haszonél­vezetében, haszonbérletében, vagy bármilyen más törvényes jogcím alapján használatában levő összes földet — ideértve a legelő- é; erdőilletőséget is — a termelőszövetkezet közös használatába adni, kivéve a törvényesen visszatartható ház­táji földet. A tsz alaptörvény 24. §-ában foglaltak szerint pedig a belépő tag — pártoló tag is — a köz­gyűlés határozatának megfe­lelően köteles térítés ellenében a közös gazdálkodás céljára a termelőszövetkezet tulajdoná­ba adni a saját és a vele kö­zös háztartásban élő családta­gok tulajdonát képező mind­azokat. a termelőeszközöket, amelyek a törvényes háztáji gazdaság szükségletét megha­ladják. A pártoló tagot — éppúgy, mint a rendes tagot — a tsz-be bevitt föld után földjáradék, a termelőeszközökéit és egyéb vagyontárgyakért pedig az alapszabály szerint járó térítés illeti meg. A fentiek értelemszerű al­kalmazásával tehát a földdel belépő pártoló tsz-tagot — ké­relmére — háztáji földterület­ben kell részesíteni. Amennyi­ben szőlőingatlant is vitt be a tsz-be, azon esetben szőlő­területre is van joga. A háztáji földterület a tsz közgyűlésétől függően — az idézett tvr. 28. § (3) bekezdésé alapján — fél kát. holdtól pgy szociális kedvezmények igény- bevételei, stb.) és kötelezettsé­geit (a közös munkában való részvétel, a kötelező számú munkaegység teljesítése, a szo­ciális kedvezményekkel kap­csolatos SZTK járulékfizetési kötelezettségek, stb.) szabályo­zó rendelkezései a pártoló tag­ra nem alkalmazhatók. A termelőszövetkezet a pár­toló tagokról a rendes tagnyil­vántartástól elkülönítve kezelt névjegyzéket köteles vezetni. A fenti tárgykörrel kapcsola­tos rendelkezések helyesek, igazságosak amelyekkel az az­zal érintett személyek, de va­lamennyien is egyetértünk. A fentiekben a termelőszö­vetkezeti pártoló tagságról szóló 1959. évi 22. sz. tvr. alaprendelet és mint ilyen — amely egyébként is szűkszavú — végrehajtási utasításra szo­rul. A tvr. értelmezése során ennek a hiányában következ­hetett be egyeseknél az a hely­telen nézet, hogy egy kalap alá vették a földdel és föld nélkül belépő pártoló tagokat, amikor is helytelenül úgy vél­ték. hogy háztáji toldterület a földdel belépő pártoló tag­nak sem jár. Mindezen vitákra a fentiek­ben történt fejtegeTéseimben igyekeztem a törvényes kere­tek között a határozott választ megadni amelyekkel — véle­ményem szerint — egyazon ér­telmezésűnek várható az alap- rendeletnek (tvr-nek) a közel­jövőben meg* el enő. bő v óbb in­tézkedéseket tartalmazó végre­hajtási utasítása. DR. ÁROS TIBOR, tsz tanács megyei jogtanácsosa kát. holdig és ezen belül a szőlő (gyümölcsös) terület 400— 600 n. ölig terjedhet. A ház­táji föld területébe be kell ' számítani a ház körül levő ve­teményes kertet, szőlőt, gyü­mölcsöst is, valamint a be nem épített házhelyet. A háztáji föld használatá­val járó terheket a használó köteles viselni. Megjegyzendő azonban, hogy a pártoló tag részére háztájj gazdaság céljára visszahagyott& illetve kijelölt szántó, illető­leg szőlő, gyümölcsös, stb. föld­terület (a 20/1959. (VII. 12.) FM sz. rendelet 6. §-ában fog­laltak szerint szőlő, gyümöl­csös esetében hasonló a hely­zet a rendes tsz-tagoknál is) nem haladhatja meg annak a földterületnek a nagyságát — sem művelési áganként, sem területileg — amellyel a tag a tsz-be belépett. Nem halad­hatja meg ezen esetben még akkor sem, ha az általa bevitt, föld a törvényesen engedélye­zett (72—1 kát. hold) földterü­leten jóval alul van. A fentiekből következik, hogy a földdel nem rendel­kező pártoló tag részére a tsz — a földnélküli rendes tsz-ta- gok ezen jogától eltérően — háztáji földterületet nem kö­teles adni. A rendes tsz-tagra vonatko­zólag ugyanis a tsz alaptör­vény 28. § (2) bekezdésében foglaltak akként rendelkezik, hogy annak a tagnak részére, akinek a belépéskor földje nincs, vagy háztáji földet az általa bevitt földből nem tart­hat vissza, háztáji fö’det a kö­zös használatban álló földek­ből kell használatra kijelölni. Nem illeti meg viszont a föld nélkül és szőlő nélkül belépő 3pndes tsz-tagot sem szőlő ^gyümölcsös) földterület. A 20/1959. (VII. 12.) FM sz. ren. delet 5. §-ában foglaltak ugyanis világosan kimondják, hogy háztáji szőlőt — kívánsá­gára — olyan tag részére lehet Visszahagyni, illetve kijelölni, aki a tsz-be szőlővel lépett be. •Afvisszahagyott, illetőleg ki­jelölt háztáji szőlőterület — a háztáji gazdaság céljára álta­lában engedélyezett V->—1 kát. holdon belüli 400—600 n. öl szőlőterület figyelembevétele mellett — azonban nem halad­hatja meg annak a szőlőte­rületnek a nagyságát, amely- lyel a tag a termelőszövetke­zetbe belépett. Ki kell még hangsúlyoz­nunk, hogy a hatályos jogsza­bályoknak és az alapszabály­nak a termelőszövetkezeti ta­gok egyéb jogait (szavazati, választási, megválaszthatósági,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom