Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

6

NCPÜJSAG

1960. február 1., vasárnap

Irodalmi oldal a Heves megyei

Irodalmi Kör kiadásában

UIRTELEN TÁMADT zavarában nem J is tudta, hogy merre forduljon, hogy a folyosóra ért. Valahogy úgy volt ő ezzel a műtéttel, hogy akarta is, meg nem is. Olyan szükséges rossznak tartotta és azután szállta meg a félelemérzés, amikor már túl volt az egész dolgon. Meghát mindig az járt eszében hogy ha most haza megy Kácsváraljára szemölcs nélkül, akkor azt fogják mondani, hogy Pintér Jóskának akar tetszeni. Pedig Jóska elvenné őt, még egy tucat ilyen szemölccsé i is. Ahogy így sürög-forog a sok fehér ajtó előtt, hát uramisten egyszer csak kit lát meg az egyik teremajtóban, kórházi ruhában, a Czillér sógort, aki egy szóval sem mondta otthon, hogy Egerbe készül a kórházba.

— Te vagy-e az, Matild? — szólt a fiatal özvegy felé.

— Czillér — hát alig ismerlek fel, így bekötött arccal.

— Én vónék, sógor, itt vagyok a gyerekkel, a manduláját vették lei.

— Hát a gyerek, a gyerek — mondja gúnyolódva —. de te, teveled mi van? össze vagy kötözve!

— Vót egy kis igazítani való rajtam, ha nem tudná — vágta oda rátartian. — De magának mi a baja, hát arról nem beszél?

— Hosszú sora vóna annak, jányom — mondta fontoskodva. — Tudod, már három éve kínoz a reum, vagy köszvény. vagy mi a szösz, tudod, oszt úgy gondoltam, hogy most nincs olyan sok dolog, hát befekszem, hadd vizsgálják ki. Meg itt, a jobb boncomon is van valami sóvar, azt is szeretném ha elmulasztanák.

— Ügy látom, sok baja van akkor magának. De jár-e mán magának a kórház? Maga még csak a tavasszal lépett be!

— Hát hogyne járna jányom. hát azért vagyok itt!

— Jó van, sógor, maga tudja. Megyek a gyerekhez. Hónap mink már ki is megyünk.

— Szóljatok, Matild, ha kimentek — kiáltott a távozó fiatalasszony után.

\ KŐVETKEZŐ NAP özvegy Csörgőné

■ arcán kis ragtapasszal, fiát kézen fogva. lépett ki a kórház kapuján. Alig néhány lépést tett még az utcán, amikor hirtelen megtorpant. szinte földbe gyökereztek a lábai.

— Szentséges Isten! — kiáltotta és merően nézett a feléje tartó nagybajuszé emberre. — Maga az. édesapám?

— Hát bizony, ki vóna? — mondta fölényeskedve idősebb Csörgő Máté.

— Elibünk jött, papó? — kérdezte a gyerek.

— Nem én, fiam. Hazataláltok magatokban is. Itt maradok a kórházban én is. Vegyék mán ki nekem is azt a polipot, eleget kínlódtam mán miatta.

— Lassan az egész tsz itt lesz — mondta halkan Matild. — A sógor is itt van.

— Sógor? Melyik sógor?

— Hát a Czillér sógor.

— Itt van? Hű az áldóját, legalább együtt leszünk. Na, Isten áldjon bennetéket, fiaim, mondjátok meg anyátöknak, hogy találkoztunk.

Azzal már rohant is a kórház felé.

TDŐS CSÖRGŐ MÁTÉ bekerült a Czil- lér sógor szobájába. Sőt egymás mellett volt az ágyuk is, a harmadik ágyban a soron egy szalajkai ember feküdt. Az is tsz- tag volt. így mindig meg volt a szórakozás lehetősége és egészen jól érezték magukat. Sohasem fogytak ki a beszédből. Persze, legtöbbször Csörgő vitte a szót, az ő megszokott huncutkás előadásában. Csak mindig olyankor komolyodott el az arca, amikor Czillér sógor Pintér Jóskát, a tsz párttitkárát hozta szóba és hát hozzá kellett érteni a Matild dolgát is.

— Nem akadályozhatja meg, Csörgő sógor, hogy egybekeljenék — jelentette ki erélyes hangon, Czillér;

— Hagyjuk ezt, sógor — válaszolt Csörgő mérgesen —, nem ide való beszéd ez. Amit én megmondtam, azt megmondtam, nem adom Matildot Pintér Jóskának.

— Csakhogy maga nem parancsol, sógor, se Matildnak, se Pintérnek, azok majd elintézik a sorsukat maga nélkül.

— Amíg az én házamban él Matild, addig én parancsolok — ezt vegye tudomásul sógor.

— Ugyan ne nevettesse ki magát az ilyen beszéddel, hát akármikor otthagyja magát Matild. ha férjhez akar menni.

— Én nem adom olyan emberhez a menyem — mondta elgondolkozva —, aki engem be akar csukatni;

— Ejnye, sógor — pattant fel Czillér —. hát csak ez fáj magának, hát annak is megvolt az oka, az se semmiért volt!

Erre a szóváltásra már a szalajkai ember is megszólalt és érdeklődve tekintett Czillérre.

— Valami szabálytalanság?

Csörgő hátat fordított Czillémek és fülig húzta a takarót, hogy ne is hallja Czillér szavait.

— Hát olyasmi volt — válaszolt Czillér, a szalajkai ember kérdésére.

jl/IAJD HOSSZABB elbeszélésbe kezdett,

■*•*■*■ hogy a szalajkai ember megértse, min vitáznak.

— Tuggya, koma, úgy volt az, hogy nagyon aszályos esztendőbe kezdtük a munkát a Kácsváraljai tsz-ben. De a megelőző év se volt jó. Kevés “takarmány vót mindenfelé. A háztáji megvót mindnyájunknak, a főd is, meg a jószág is, de mit értünk vele, nem vót egy kumma takarmány se. Csörgő sógor háza széső ház, ott kezdődnek a tsz-földek is. A kertje végébe van a tsz-nek egy szérűskertje.

— Mán megint félremagyarázza a dolgot, sógor — ült fel az ágyban Csörgő — és ezzel át is vette a szót Czillértől.

Csörgő Máté, a szalajkai emberre nézett és jobban annak beszélt, mint a sógorának.

— Ez a dolog úgy kezdődött — mondta

fontoskodva —, hogy én pár hónappal később léptem be a tsz-be, mint a sógor. Ó mán akkor ismerte bent a dörgést. Legtöbbször mink együtt is dolgoztunk, az elnök szerette is a munkánkat, de Czillér sógor mindig csak azt mondta nekem: Engem figyeljen, sógor, csak úgy csinálja, mint én. sógor. Én oszt rá is hallgattam. Ahogy elgyött a kapálás ideje, azt mondja az elnök: Ti ketten menjetek a Gajdosba ekekapálni. Ahcgy kiérünk, kifogjuk a lovakat, elké'szíccsük a gépeket, megint megszólal Czillér sógor: Ide hallgassák, maga csa;< mindig engem figyeljék, mert a munkaegységnek meg kell lenni és minél több van. anna.1 jobb. Érti-e? Hát hogyne értettem volna. Ne. Isten áldja — indítottam a kukoricascron a lovat, de az estráng lecsúszott a hámról, őszi meg kellett igazítani. Ahogy felnézek, nem látom sehol a sógort. Nézek jobbra, nézek balra, de nincs sehol. Indítottam oszt én is, hát ahogy középtájra érek a táblán, akkor látom hegy mán jön vissza a másik soron. Nem lesz ez így jó, mondom neki, de ő csak erősködött, hogy: Maga csak csinálja úgy, ahogy én. Tovább mán nem* vitatkoztam, csináltam úgy, ahogy láttam. Bekapáltunk aznap vagy három-négy napra valót. Csak hát később lett a baj. Nem tetszett az elnöknek. Kevesebb egységet is kaptunk, aztán megórrólt Pintér úr is rám. Azt mondta: Éppen magának kellett ezt csinálni. Csörgő bátyám. Attól kezdve nem is dolgoztunk együtt Czillér sógorral. De lettek aztán más bajok.

TV ÉHANY HÉTEL KÉSŐBB, hogy levág1 tűk azt a kis sovány sarjút, ott ülök egy este a kis széken a konyhán, hátamat a falnak vetem, oszt olvasgattam éppen a Délisarkról, Adél, a feleségem, a vacsorakészítéssel foglalatoskodott, egyszer csak egy szánalmas bődülést hallok az udvar felől.

— Adél — hallod? —kérdem az anyjukom.

— Hát hogyne hallanám, így vót ez egész nap. Éhes szegény pára,

— A Citrom éhes. Higgye el, koma, szinte belém nyilait, mintha késsel hasítottak vóna belém, úgy fájt nekem a szegény jószág éhezése. De mit tegyek? Nincs takarmány ...

— Bőőőh ;;; — hangzik újra, Citrom kérő hangja az istálló felől.

— Megnézem szegényt, mondtam Adélnak; Olyan szomorúan nézett szegény pára. nyaldosta a keziem, hogy simogattam, úgy sajnáltam, majdcsak könnyekre fakadtam. De mit

FARKAS ANDRÄS:

Ki tudja már, hányadszor?

Ő. boldog ég, ki tudja már, hányadszor Pirul-virul ki bennem a kamaszkor, Sóhajtozom, hogy az a baj:

Régen lehettem fiatal.

S mégis elindul félve remegésem. Felviszket testi-lelki pörsenésben,

Ami álmot sző, álmokat Kínál, veszített, megtagad,

S ó, boldog ég, ki tudja már, hányadszor Került boldogság egy ilyen panaszból, Mikor a sorsom nevetett,

Mert láttam, éltem az eget.

Nemcsak vágyakban élünk megkötözve.

S a percek is nem mindent tépnek össze, De néha hozzák a nyarat,

S az emlék végtelen marad.

Fájó bizsergés színezett ködében Élek sokáig s egyre jobban élem,

Hogy a testemben száz fohász Mámort keres és dalt bokáz,

S a dalban újra-egyre visszatáncol Szívemből, illatból, fűből, bogáncsból Régen kimúlt gyerekkorom.

Ami már szín, csak korom.

Az első csőSft>k féltett illatára Várok ma is testem-lelkem kitárva,

S ha késik, aki adja azt,

Belül fáj érte a panasz.

És újra mondom csak: az élet ennyi, Haladni, tenni, élni. lelkesedni,

S akkor szép minden, ha a hit Beszórja sorsunk napjait.

Lehet, hogy ez már nem valós kamaszkor, Hogy számolom, ó, boldog ég. hányadszor, Hogy jönnek karcsú reggelek,

S felém és nékem intenek,

A napfény csókol és engem kiválaszt,

S bár néha csendben-lopva mondanám azt, Hogy mást és máshová vigyen,

S mégis engem hív sebtiben.

S repít felhős szárnyán a képzeletnek,

S mire a perc béklyói megrepednek,

Viszi ezerévek felett Bolondos-árva telkemet.

tehetek. Mán kölcsön se tudtam kitől kérni. Előttem meg ott van a levágott sarjú, csak -o kell nyújtani érte a kezemet.

\/ ISSZAMENTEM a konyhára, de nem találtam sehol helyem, csak gyüttem- mentem, nem tudtam, mitévő legyek. Igaz ember vótam én mindig, amióta csak élek. De nem tudtam sehogyse megnyugodni. Megint csak hallom az udvar felől:

•—Bő ... ő ... ő ... ő ... ő ... — a Citrom esen- gő hangja.

— Az hittem, komám, hogy megszakad a szívem. Azt mondom ekkor az anyjukomnak: „Hallod-e, Adél, adj nekem egy ponyvát, vagy zsákot, hagy hozok egy evésre való takarmányt a tehennek.

— Mit akar maga! — rontott nekem Adél, — lopni aka"? Ne kísértse az Istent, Máté! Ha ez ideig tisztességesen éltünk, nem nyúltunk a máséhoz, akkor ezután se fogunk! Értette?!

— Jó, hát dögöljék meg reggelre a tehen.

— Ne féjjen, nem fog a Citrom megdög- leni. Reggel meg majd kerítünk valahol.

— Bő ... ő ... ő ... ő ... ő ... h — bőgött a Citrom teljes erőből.

— Ezt nem lehet kibírni, Adél, hát ha kést mártogatnának a szívembe, se fájna jobban. Az állat is Isten teremtménye, hát ha enni ad neki az ember, az csak nem bűn. Nem is tudom, mit beszélt még vissza az az asszony, mert én berohantam a kamrába, elővettem egy zsákponyvát és kirohantam a házból.

Sötét este vót. Megállók a szérűborozdán, hónom alatt a ponyva és csak állok, várok, hagy szokja meg a szemem a sötétet. Ahogy szétlátok, nézek mindenfelé, nem lát-e valaki, no mondom: Isten segíts, a jószágnak viszem, hogy éhen ne vesszék, ahogy neki bátorodok és szétterítem a ponyvát, hát Uramteremtőm, akkor látom, hogy egy ember öleli a takarmányt és gyömöszöli a zsákjába. Hát ez meg kiféle lehet — gondolom — magamba, mert ismerős vót a testi mozgása. Rászóltam:

— Sógor, kend van-e itt?!

A Z EMBER NEM SZÓLT, csak megfor- dúlt és gyött felém, ahogy közelembe ért, mán láttam, hogy ő az, Czillér sógor.

— Hát úgy vót — szólalt meg Czillér, a másik ágyon — az én jószágom pusztulják éhen?

ANTALFY ISTVÁN:

Még megtáncoltat a hideg ...

Még megtáncoltat a hideg, pirosra festi arcomat, a hóbelepte állomásra most döcög be a kis vonat.

— Jöjj mégis. Édes, járjunk egyet!

Oly ízes most e téli est;;:

Néhány kirakatot megnézünk, közben a hó pihézni kezd,

oly kedves lesz a séta, meglásd, hogy elmondod mindenkinek, s mire utunk végére érünk, már nem is hideg a hideg . . .

PAPP MIKLÓS:

cA (iiőALáLatos íUt

Némáik voltunk, de megnyílott a szánk, hogy elénk szánt új, frissült földeket: mi növünk benne: kalász-szeretet és kenyér vagyunk: megnyíló világ; beszelhetnek az okos-ostobák: gaz-kórós ugarra nem megyek nehéz az út, de jövőnkhöz vezet s hallom már az új kövek szavát, hogy mindennap közelebb a távol s a nap-mell a kéklő ég-ruhából hogy kibuggyan, jó hajnal ragyog ember-hit. élet, termés, nagy napok: elfoszlanak már a múlt jajjai: a csúcsra kúszok: sorsunk vallani.

SASS MARTON:

Intermezzo

Mint kődarab, melyet a tóba dobnak és felkavarja csendes, mély vizét.

Nyugodt életemet úgy feldúltad, hogy nem leli meg ismét a helyét.

Mint felhő, amely lebeg a kék égen és szellők szárnyán csak neszezve száll. Ügy járok utánad nappal, éjjel, szivem talán szivedre rátalál.

Vagy olyan nesztelen követlek téged, hogy nagy szerelmemet még te sem érted, hiába nézek lángoló szemedbe ...

S ha néha egyszer melletted megállók, méltatni téged, szókat nem találok, csak szerelmem csókolom kis kezedre...

— Maga csak hallgassák, ne szójjék bele, én majd elmondom.

— Hát mitagadás — folytatta Csörgő a beszédet — egy akaraton vétünk. Sógor is megrakta zsákját, meg én is a ponyvát, aztán összefogtam a négy sarkát, vállamra kapom és mentem befelé vele. De ahogy az udvarra érek, nyitom ki az istállóajtót, megint bődül egyet a szegény Citrom. Ahogy leteszem az istállóajtóba a sarjút, hát csak rámköszön a setétbül valaki. Szentséges Isten, hiszen ez meg a Pintér Jóska — villant át rajtam a felismerés — de nem vót mit tenpi. Ő mán a menyecskéhez készülődött, azért őgyelgett ott. Álltunk a setéibe, egymásnak szembe, szótlanul.

— Jó lesz-e ez így, Máté bátyám? — szólalt meg végül Jóska.

— Az állat se dögölhet éhen, Jóska fiam! Az is megkívánnya a magáét! — mondom oszt én is neki a magamét.

— Tudom én azt jól, erre engem ne oktasson, de maga a közösből hozta a takarmányt! — mérgesedett neki a Jóska.

— Közös, vagy nem közös — öntött el engem is a méreg — nekem elsőbb az enyém, a Citrom.

— Hát ha így vagyunk, Máté bátyám, akkor majd lássa a következményét.

— Ott is hagyott engem nyomban, még a

menyecskéhez se ment be mérgibe. Hát nagy baj is lett aztán belőle, mert Czillér sógor is kitudódott, így hát a vezetőség elé került az ügy. s

Pintér Jóska csak azt hajtogatta, hogy engem be kell a sógorral együtt csukatni, hogy elvegyék a kedvünket az ilyen cselekedetedtől. A vezetőség meg másképp határozott, ők megelégedtek azzal, hogy a kárt megfizettük. Ezért neheztelek én mindig Pintér Jóskára és nem is adom a menyemet, meghótt fiam feleségét ilyen emberhez, aid az apóst le akarja csukatni.

— Elviszi azt Pintér Jóska kendtől — szólalt meg Czillér, ha akarja, ha nem.

— A nagy beszélgetésnek a műtős vetett véget, aki Csörgőt szólította, hogy terhes polipjától megszabadítsák.

★

y ASÄRNAP DÉLELŐTT az öreg Csör- v gőné tapisgált fájós lábaival a kórházi kapusfülke előtt.

— Az uramat keresem, Kedves — mondta a portásnak.

— Hogy hívják és mi a baja?

— Csörgő Máté a neve, a baja meg, tuggya a fene, valami furaság. Most operálták.

— Első emelet kilenc, nénikém, oda menjen, ott megtalálja. — Igazította él a portás.

Elhízott, nehéz testét csak vonszolta csúzos | lábaival az emeleti lépcsőkön, szinte kimerült, i mire a kórterem ajtajához ért. Csörgő, ahogy- meglátta, összecsapta kezeit:

| — Hát te, anyjuk, hogy kerülsz ide? Kel= lett ez neked, ide törekedni?!

• — Jaj Istenem, de elfáradtam — sóhajtoz- I ta Csörgőné — és mindjárt megeredtek a- könnyei is. Baj van, Máté, azért törekedtem |ide. Matild elmegy a háztól, viszi a gyereket- is. Jaj, Istenem — szaporázta könnyeit Csör- " gőné.

■ — Elmegy Matild — ismételgette magában I a hírt Csörgő. — Hát mégis itt tud hagyni

* bennünket. Mit tegyek? Mit tehetek? Es el- ; viszi a gyereket is — mondta lesújtva.

" f}LT A KÉT IDŐS EMBER fejet hajtva,

■ ^ szomorúan a kórházi ágyon, mint aki1 nek a megszokott életükben beállt változás- az élet értelmének megszűnését jelentené.

2 Mert menyük és unokájuk nélkül nincs félét. Ők csak értük élnek, csak ők a sze- 2 Tetteik. Nagy bánatukban egyszerre néztek a | nyíló teremajtóra, ahol Pintér Jóska vidám, = piros arccal jelent meg.

= — Adjon Isten! Hogy van, Máté bátyám?

| Adél néném is itt van? No. nézd mán, még a ^Czillér sógor is. Javulás útján vannak mind- " annyian, amint látom?

| — Ügy! Ügy vagyunk mink, eltaláltad —

1 mondja Csörgő keserűen. — Most javulunk | csak igazán. Mondd csak, te Jóska, mért | dúlod fel te az én családi életem? Mért nem 5 mégy te másfelé, találsz te jányt, vagy asz- ! szonyt, amennyit csak akarsz. Hagynál min- 5 két békességben. Megvótunk mink ez ideig

2 is magunknak, megleszünk mink ezután is.- És még vedd tudomásul, hogy kilépünk a jjtsz-ből is. Én is és Matild is. Megértettél? És- ezzel punktum, be is van fejezve.- — Nem addig van az, Máté bátyám, — | felelt Pintér nyugodtan. — Először is. Matild | nem lép ki. Arra ne is számítson. Én azért- gyöttem. hogy szót értsek magával. Ma+ildot 2 feleségül veszem. Ha akarja, ha befogad, a- házánál maradok, ha nem akarja, elviszem “ az asszonyt is, a gyereket is.

| — Azt mondod, hogy ott maradsz ná! lünk — derült fel hirtelen Csörgő arca.

= — Igenis azt mondom, hogy Matddot fele- ségül veszem és ott maradok én is maguk- ! nál, mint családtag, mint a fia ... Jól van-e i így?

1 — Hát mán hogyne vóna jó! Itt a kezem, | ebbe beleegyezek. Matild a tiéd, gondját vi2 seled neki is, a gyereknek is és fiam helyett -fiam leszel!

| — Ügy lesz, apám. Most aztán határozzon,

ü hogy kilép-e, vagy se.

| — Hogy-hogy? Mit határozzak? Nem

i mondtam én komolyan, hogy kilépek, csalt 1 méregből

I OKOS MIKLÓS

\