Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-06 / 31. szám

!Ö50. február 8., szombat

NÉPÚJSÁG

3

Egyben-másban

Ez az immáron, úgy látszik, teljes polgár jogot nyert fogalom — mert fogalom is lett — manapság a legnépszerűbbek közé tartozik, s talán csak egy főnév vetekedhet vele: a fenntartás. Aki ezt a két fogalmat, ezt a két kifejezést meghallja, mégha csak úgy magukban állva is, nem tud szabadulni a képzettársítástól, — rögtön tudja, hogy a politikái életről, még közelebbről, politikai állásfoglalásról van szó. Manapság Magyar- országon az osztályellenségen túl, két kategória él, dolgozik, szervesen egymás mellett és egymásra is utalva: azok, akik egyben- másban még fenntartással élnek és azok, akik sem egyben, sem másban nem élnek azzal a bizonyos fenntartással.

Távol álljon e sorok írójától, hogy egyszerűen gúnyolódjék a két fogalom igaz, hangsúlyozottan igaz tartalmán. Hogyne volnának, hogyne élnének ebben az országban minden jószándékunk, minden eredményünk és nem utolsósorban minden nagyszerű perspektívánk ellenére olyanok, akik egynémely dologban nem értenek velünk egyet, s talán még kevesebb kérdésben nem is fognak — soha. Az az asszony, aki élete jó részét úgy élte le, hogy egyetlen hite és bizodalma a vallás volt, amely lehetett ugyan bódító ópium, de mégiscsak feledtető gyógyszer volt számára, — az élete másik felében nem ért egyet — vagy legalábbis kevés az olyan, aki egyetért — a materialista életszemlelettel. A volt kisiparos, aki ugyan a maga gazdájának hitte magát, s akit szövetkezetbe tömörítve, vagy legalábbis meggátolva a kapitalistává való fejlődésben, lényegében megmentettünk a véres konkurenciától, — titokban soha nem fog egyetérteni, hogy a maszek világ nem a ma és még kevésbé a jövő világa.

De ugyanezek az emberek egy sor olyan problémában, amely általános és örökérvényűen emberi problémának bizonyult, mindenféle fenntartást félretéve, tesznek és cselekednek: a közös ügyért. Vita sem lehet, hogy az ilyen és ehhez hasonló hazánk fiait érvekkel és újra érvekkel kell győzködnünk, — amiben lehet, kell és célszerű, ugyanakkor tiszteletben tartva az olyan érzéseket, amelyek valóban az ember legbensőbb magánügyei közé tartoznak.

Az érdekes azonban az, hogy pontosan ezek az emberek azok, akik ritkán, vagy alig

beszélnek ..fenntartásaikról”, akik nem hangoztatják, hogy „egyetértek, de egyben-másban ...” Egyszóval nem csinálnak divatos sikket a fenntartásból, amelyet talán úgy volna a legelegánsabb viselni, ha Váci utcai „egyben-másban szabó” szabta volna pasz- szent az egyéniségre. Mert erről van szó! Egyesek és nem is kevesen, úgy érzik, hogy előkelőbb pozíció, fenntartásokkal élni, mert aki azzal él, az egy kicsit más, sőt. uram- bocsá’, talán érdekesebb és értékesebb is, mint a többi. A bibliai megtért bárány reinkarnációja ez a „megtérés” előtt, amikor még a juhász csak keresi bárányát, s ezért a bárány naivan azt hiheti, hogy egymaga értékesebb, mint az egész nyáj együttvéve.

A közelmúltban levelet hozott a posta egy régi és rég nem látott ismerősömtől. Szólt a levél sok mindenről, lévén terjedelmes, szólt életéről, amely, ha nem is pompás, de jó, munkájáról, amely, ha nem is országot váltó, de a felettesek által is elismert. És szólt a levél 1956-ról, amikor a régi ismerős „megült otthon a fenekén”, mert látta, „mi megy itt...” S a végső következtetés: „nincs nekem panaszom erre a rendszerre, hiheted, ha egyben-másban nem is értek vele egyet”.

Hát mi baja van ennek az embernek?! A levele azt mutatja, hogy semmi. Soha nem volt vallásos, még kerékpárja sem volt. nemhogy vagyona, gyűlölte a fasisztákat, volt rá oka, 15 éve dolgozik a szakmájában, ahol ismerik és elismerik ... Hát mi ez, ha nem sikk, valamiféle olyféle sznobizmus, amely a politikai élet mindennapi gyakorlatából szívja fel gyomnövényként tartalmatlan szellemi táplálékát. És hozzá kell tenni, hogy nem ő az egyetlen, aki szóban, írásban kifejtette ezt már nekem is, gondolom, másnak is könnyed és kicsit magabiztos gőggel.

Imi, szólni kellett már erről, csak a ma- gára-ébresztés dolgában is, mert nem érdemes olyan divatnak hódolni, amelynek lehetősége legalább annyira rövid életű, mint a „nem politizálók”-hoz címzett elefántcsonttorony. Gondolom, egyben-másban, ha némi fenntartással is, de egyet lehet érteni ezekkel a gondolatokkal, amelyek csak egy célt akartak szolgálni: szétválasztani a valóst a talmitól...

S ez sem utolsó dolog!

Gyurkó Géza

ítél a társadalmi bíróság

• • •

tói és az ügyét átadták a bíróFélévi bizonyítványosztás után...

„A jegyzőkönyv alapján a bíróság Farkas István gépkocsivezetőt elkövetett cselekményéért gépkocsivezetői beosztásától megfosztja és egyhónapi rakodómunkára ítéli.’“

Ez az ítélet jelen esetben nem hivatalos bírósági tárgyaláson született, a büntetést nem is jogot végzett bírák szabták ki, hanem munkások, a gyöngyösi 34-es számú Autóközlekedési Vállalat társadalmi bíróságának tagjai.

Gréczi Pál gépkocsivezetővel, a társadalmi bíróság egyik tagjával beszélgettünk és megtudtuk, hogy a múlt év tavaszán alakult meg a vállalatnál a társadalmi bíróság. Az eddigi tapasztalatok már mutatják, hogy igen komoly eredményeket értek el egyes vállalati dolgozók nevelésében. Az egy év alatt számos esetben hoztak ítéletet olyan dolgozók ellen, akik valamilyen vétséget követtek el, a vállalattal, vagy dolgozó társaikkal szemben. Nem is annyira büntető, inkább erkölcsi és nevelő céllal hozták létre ezt a bíróságot.

Ezek a bizonyítékok — mutatja Kozma Sándor oktató- tiszt, aki ugyancsak a bíróság együk tagja —, itt van például az egyik jegyzőkönyv. Egy gépkocsivezető üzemanyagot lopott a vállalattól. Nézzük, mi vitte rá a lopásra? Nem volt rossz dolgozó, hiszen 80 liter gázolajat takarított meg. azonban feketén eladta. Ezért a társadalmi bíróság — a munkatársai — az ítélet alapján elbocsátották. Ha mindezt nem tette volna és a megtakarított üzemanyagot visszaadja a vállalatnak, még ma is ott dolgozhatna. Munkatársai jobban jártak, mert mint megtudtuk, azok a dolgozók, akik nagyobb mennyiségű üzemanyagot megtakarítottak, 500 forint pénzjutalomban részesültek. Ugyanakkor a büntetett talán száz forintot se kapx>tt az eladott gázolajért. Nem beszélve arról, hogy elbocsátották a vállalatsagnak.

De van itt ittassági, feketefuvar, jegy csalás és egyéb esel is. A felvett jegyzőkönyv': alapján megtudhatjuk, hogy a cselekmények elkövetői minden esetben megkapták méltó büntetésüket. Sőt. többet, mint a\ kiszabott büntetés, hiszen maguk a dolgozók, a bűncselekmény elkövetőinek munkatársai is ott vannak, akikkel szembe kell nézni;

Az elmúlt évben 30 esetben volt ilyen tárgyalás a vállalatnál. Ha utólagosan megnézzük azokat a dolgozókat, akiket a bíróság elítélt, hogy a büntetés után hogyan dolgoznak. igen nagy változás tapasztalható.

A bíróság formájában munkások ítélnék, olyan dolgozókat, akik vétenek ellenük, vagy az állam ellen. Kemény az ilyen ítélet, de a tapasztalatok szerint nem hiábavaló.

K. B.

Csillogó szemű diákok és

gyerekek izgalommal párosult örömmel és drukkal mentek hétfőn iskolába, hiszen ezen a napon osztották ki a félévi bizonyítványokat. Az öthavi komoly tanulás eredményeként ott sorakoznak a bizonyítvány- kövecske fehér lapjain az ötösök. négyesek, hármasok. — itt- ott bizony a kettesek, és néhánynak a legrosszabb jegy. az egyes is. Nézzünk hát utána, hogy a legkisebbektől a na- gyobbakig. milyen eredménynyel zárult Egerben az első félév.

Akik először kaptak bizonyítványt

A Kertész utcai 10. sz. általános iskolában Jenei Artúmé igazgató elmondja, hogy 38 növendék iár az első osztályba. A pöttömnyi emberkék meglehetősen jó eredményt értek el: kitűnő, jeles, jó és közepes eredményt 20 gyermek ért el. Az idén az első osztályosok átlageredménye: 3,15 és ez javulást mutat a tavalyi 3-ma! szemben. Az első osztályosok legnagyobb problémája: az iskolai fegyelemhez való alkalmazkodás. hiszen a teljes aranyszabadság élvezetéből kerültek szeptemberben az iskola komor padjaiba. „Az I. osztályban — írja jelentésében Kéri Istvánné. a tanítónőjük —. kirívó fegyelmezetlen tanuló nincs. így a rendtartásban alkalmazott fegyelmi eljárásokat nem vettem igénybe”. Jeneiné elvtársnő elmondja, hogy a kis elsősök, akik novemberben az írásban még gyengék voltak, ma már egészen jól kötik a be- tűket szavakká.

Amikor elhagyjuk az igazgatói szobát, a kapu alatt három gyerkőc hancúrozik. kezében celofánba kötött bizonyítványkönyvecskével. Büszkén mutatta egy nagy feketeszemű emberke: — „Tessék nézni bácsi. mennyi ötösöm van! Tetszik tudni, ez fontos nagyon, mert ha megnövök, mérnök leszek!”

A gimnazistáknál

A Szilágyi Erzsébet Általános Leánygimnáziumban dr. Szebeni Lajos igazgatóhelyettest éppen a félévi eredményeket regisztráló statisztikai ösz- szesítések között találjuk.

— Tizenhat osztályban 540 tanuló került osztályozásra. — csak 3 nem kapott bizonyítványt, mivel huzamosabb ideig volt betegség miatt távol az iskolától. A gimnazista leányok átlageredménye 3,45. Javult az eredmény tavalyhoz képest, amikor 3.33 volt az átlag. Legjobb a IV. B. osztály, — a leggyengébb az I. C. A gimnáziumban 36 olyan kislány van. akinek tiszta ötös a bizonyítványa!

Megtudjuk, hogy a kitűnő, ieles és ió eredményt elért diákok 52,78 százalékát teszik a

növendékeknek. Ezen a téren is iavulás észlelhető az 1959-es eredményekhez viszonyítva. Az idén csak 33 diákleány bukott meg. ami 6,11 százalékot jelent. Itt is határozott javulás van a tavalyi 9,9 százalékhoz képest! Négy osztályban: a III A-ban és D-ben. a IV. B-ben és C-ben egyetlen bukás nem volt!

— Igen ió eredményt értek el a diákotthonbeliek — folytatja Szebeni igazgatóhelyettes —, akiknek átlageredménye jobb mint az iskola átlaga: 3,7! ök is erősen feljavultak a tavalyi 3,47-ről. A bejáróknál gyengébb az eredmény, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a naponként kétszeri utazás, a velejáró fáradtság érezteti a hatását a tanulmányi eredményen.

Informátorunk elmondja, hogy a legnehezebb tantárgy, az idegen nyelvek mellett, továbbra is a matematika maradt, viszont igen jók az eredmények biológiából, kémiából, művészettörténetből és földrajzból.

Az első osztályosok politechnikai oktatásuk során, kereskedelmi gyakorlatból, sütésből. főzésből és szabás-varrásból jó. négyesen felüli eredményt értek el. A baj az. hogy a politechnikai oktatás kapcsán 5 napra redukált tanítási időnek megfelelően, még mindig meglehetősen nagy a tananyag, amellyel meg kell birkózniok a diákoknak. Feltétlenül szükségesnek mutatkozik új tankönyvek kibocsátása, mely tekintettel van a megrövidített tanítási időre.

Mindezeket összefoglalva, úgy érezzük, hogy jó munkát végeztek az egri Szilágyi Erzsébet gimnázium diáklányai, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a tavalyihoz képest jelentősen emelkedett a tanulmányi eredmény, melynek természetes velejárója a több tudás.

A Közgazdasági Technikum növendékei

Az Alpári Gyula Közgazda- sági Technikum ipari és mező- gazdasági tagozata, a Klapka utcában, az egyetlen ilyen jellegű tanintézet a megyében dr. Csernik József igazgató elmondja. hogy az iskolának a mezőgazdasági jellege dominál, hiszen a III. és IV. osztályban csak mezőgazdasági tagozat van! Az itt érettségizők elsősorban a termelőszövetkezetekben helyezkednek el. A 40 végzős negyedosztályos közül is mintegy 30 már is kijelentette, hogy tsz-ben vállal munkát érettségi után. Jelentős a javulás ezen a téren, hiszen tavaly

csak 10 ilyen diák volt. Igen komoly felkészültséggel kerül* nek ki a diákok a technikum tanárainak kezei alól. — a tavaly végzett Holló Erzsébet például ma a recski tsz főkönyvelője!

— Az iskolának — mondja dr.

Csernik József igazgató, — 303 növendéke van. Igen jó a diákok szociális összetétele: 69 százalék munkás-paraszt szülők gvermeke.

Statisztikai kimutatások

íveit teríti elénk az iskola vezetője, amelyekből legszembe- szökőbb a technikum átlag- eredményének évek óta tartó fokozatos emelkedése. Gyorsan ki is iegyzem: 1956—57: 3.57, 1957—58: 3,67, 1958—59: 3,74, 1959—60: 3,79! Ez az egyre felfelé ívelő grafikon mutatja» hogy a tanintézet pedagógusainak ió munkája nyomán miként fakadnak a gyümölcsöző eredmények a fiatalok között.

Itt is a kollégiumban lakók eredménye iobb. mint az iskolai átlag. A leggyengébb eredményt (3,25) a magánosoknál lakó diákok érték el. mivel azok nem állanak lakóhelyükön sem szülői, sem tanári felügyelet alatt!

Jellemző a technikum szorgalmas diákjaira, hogy kitűnő; ieles és jó eredményt több mint a tanulók fele. 56 százaléka ért el! Az intézet 10 kitűnő tanulója közül 9 munkásszülő gyermeke. A megbükot- tak száma is ielentősen csökkent 1959 hasonló időszakához viszonyítva: a tavalyi 13 százalék bukott diákkal szemben, az idén csak 3 százalék, azaz 9 diák kapott félévi bizonyítványában 1-es osztályzatot.

Amikor a legjobb osztályok iránt érdeklődöm, megtudom Csernik elvtárstól, hogy a HL A. átlaga 4,03, az I. A-é 4,01 és a III. B-é pedig 3,93. Okvetlenül kiemelendőnek tartjuk; hogy a leggyengébb I. B. osztály 3,58-as átlageredménye is csak alig marad le az egész iskola 3,79-es ió átlagától.

Amikor az igazgató elvtárs kikísér, még elmondja, hogy szép eredményt értek el a politechnikai oktatás terén. Az ipari tagozat a dohánygyárban» a mezőgazdasági pedig a tangazdaságban kap elfoglaltságot. A politechnikai oktatásban részt vevők átlageredménye remek: 4,64!

Most. amikor belekukkantottunk az általános iskolák pöttömnyi elsőseinek bizonyítványától kezdve a nagy gimnazistákén keresztül az életbe kilé- oő technikumosokéba —. minden elfogultság nélkül mond- hatiuk. hogy a tavalyiakhoz viszonyítva mindenütt javuló eredményeket láttunk, s ez kezese ifjúságunk egyre növekvő szellemi feleme’kedésének és záloga jövő feledésünknek.

Sugár István

Készülődés u lipcsei vásárra

i.iaiiiiiiiiiiiiiiiitiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiaitiiiBitiiiiiiiiiitiiiiauaiiiiiiiiiiiaiiiiiaiiiiiaiiiiiaiiiiiiiiaiiiii>ii»iiiiiaiiiiiiiiiiii!ii»iiiiMiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiitiiiaiii iaiiatiii!riiiiiii«ii8h«iiaiiiiiaiiaiiaiiiiiaiiBiiaiiaiiiiiiuBi>B!iaiiiiiaiiii!aiiai>BiiBiiiiiaiiaiiiiiiiiaiiiitEHiiiiiiiiaiiaiiBiiiiiaiiiiiaiiiiiB

Miért nem kapott Sahin-oltást Hováki Tamás?

tik, hogy „nem kívánják” gyermekeik Sabin-vaccinával történő beoltását.

Az első cseppek megérkezésekor az iskola pedagógusai nem akarták elhinni a gyermekek által küldött tiltakozó üzenetet. Behívatták a szülőket. Az édesanya ment be, s álláspontjához való ragaszkodását az előbb eml ftett nyilatkozattal pecsételte meg.

Az iskolában tehát, a három Nováki gyereken kívül az akkor éppen beteg másik három tanuló nem kapta csak meg a Sabin-cseppeket egy alkalommal sem.

S mi lesz ha — rágondolni is rossz — éppen a három No- váiki-gyerek (vagy akár csak az egyik), s azok válnak a Heine-Medin kór áldozataivá, akiknek szülei nem látnak tovább az orruknál?

Mert ezek szerint nem látják azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyek igénybe veszik, szinte a világ minden táján, a gyógyító munkával foglalkozó tudósok legjobbjait, a gyermekparalízist leegészségügyi kormányzat vállalja a legnagyobb áldozatot is e szörnyű betegség elleni védekezés sikeréért. Néhány évvel ezelőtt itt volt a Salk- vakcina, most a Sabin-csep- pek — száz- és százezer gyermek kapta meg az országban ingyen, pedig egyik oltóanyag sem aiánkékként. hanem tetemes devizáért érkezett. De megvásárolták, csak azért, mert mindennél fontosabb a kór terjedésének megelőzése, a gyermekek egészsége.

Ezt a Sabin-oltásokat elmulasztók nem látják. Nem is ’áthatják, mert előttük csak egy van. az, amit a Nováki gyerekek édesanyja fejezett ki a legérthetőbben: „elvégre én vagyok a szülő” — s aminek folytatása ez: én tudom legjobban. mi kell a gyereknek. A szülő jogát senki sem akarja elvitatni sem Novákinétól, sem mástól.

Igaz. Ök a szülők. De akkor is azok lesznek, ha — senki sem kívánja, sőt —, gyermekük éppen az oltás elmulasztása miatt megbetegszik. Szülők, minden lelkiismeretlenségükkel együtt, akik mulasztáAz idei lipcsei Tavasa Vásár február 28-tól március 8-ig tart. ötven szocialista és kapitalista országból 9500 Kiállító jelentette be részvételét. A termelőeszközöket gyártó ipart 30, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar pedig 25 csarnokban állít ki, összesen 290 000 négyzetméter területen. A Szovjetunió 12 000 négyzetméteren állítja ki termékeit, a Kínai Népköztársaság. Csehszlovákia. Lengyelország. Magyarország és Bulgária nagyszabású Kollektív kiállítással vesznek részt.

Románia, amely eddig csak információs irodát tartott fenn, ■most 4600 négyzetméteren állítja ki termékeit, Nagy-Bri- tannia, Ausztria, Hollandia, Belgium. Dánia. Svédország, Svájc és Jugoszlávia bővítették kiállító területüket. Első ízben vesz részt kollektív kiállítással Olaszország is.

A lipcsei Nemzetközi Vásár fontosságára jellemző, hogy

A jegyzetfüzetemben nevek és címek sorakoznak. Azoké a szülőké, akik a közelmúltban két alkalommal is megtartott Sabin-féle gyermekpa- ralízis ellen alkalmazott oltások egyikére sem vitték el gyermeküket, itt Egerben. Zsebemet égeti most ez a jegyzetfüzet a neveik miatt és a Széchenyi utcán izgatottan lesem a házszámokat — mikor következik már a 25-ös?

Itt van. A kis lakásban vidám gyermekzsivaj és mosolygó, fiatal házaspár fogad. Kertesi Endréik. A kérdésre: miért nem kapott a kis Krisztina Sabin-cseppeket — elnevetik magukat:

— Kapott ő — mondja a fiatal mama — csaik nem Egerben, hanem Hevesen, a nagymamánál. Ott volt abban az időben sokáig.

Ezért szerepel hát a nyilvántartásban itt a Kertesi házaspár „hiányzó’-ként feltüntetve.

Már búcsúzom is — örömmel —, s következik egy másik cím: Dobó utca 30, Molnár Gézáik. Az apa is, anya is egészségügyi dolgozók, annál megdöbbentőbb hát mulasztásuk. De csak addig, amíg el nem mondják, mi van a kis Marikával — akkor szomorúvá ráük.

— Az első alkalommal megkapta a kislány a Sabin- cseppeket — sóhajt a mama — másodszor azonban nem tudtuk elvinni, mert beteg már másfél hónapja.

Az első oltásról az óvodában megvan a papír is, a második mulasztásnak alapos okáról megbizonyosodni meg elég, ha ránézek a csöpp kislányra. Lázrózsák ugyan nem ülnek e pillanatban arcán, de tekintete megviselt, mozgása oly bágyadt, hogy mindjárt látszik: még mindig nem egészséges.

— Higgye el — mondja az édesapa — nekünk volt a legrosszabb a második oltás napjaiban. Lestük a gyerek lázát, mindennap abban reménykedtünk, hogy mégis elvihetjük, de nem lehetett, az orvos nem engedte. Pedig tudjuk. hogy jó lett volna, ha ez az oltás nem marad ki.

Az apa, anya most is a kislány állapotának javulását várja izgatottan, hátha a harmadik Sabin-oltásra, február végére, március elejére mar nem lesz semmi baj.

Azzal a gondolattal búcsúzom a gyermekük egészségéért

aggódó Molnár Gézáéktól, hogy de jó lenne, ha a többi helyen sem találkoznék a lelki ismeretlenséggel , a nemtörődömséggel, korlátoltsággal.

Sajnos, nem volt szerencsém.

A következő helyen már vállat vonva, ezt mondja az anya:

— Elvittem én először a gyereket, meg is kapta a cseppeket. de kiköpte — minek vittem volna hát másodszorra?

Kiköpte, de nem magától. Édesanyja oktatta ki erre, még mielőtt az orvos elé kerültek. Miért?

Egy másik családnál, kérdésemre ez volt a válasz:

— Minek az? Megvolt eddig is egészségesen a gyerek, ha meg baja lenne, gondolja. hogy ez az egy-két csepp orvosság segítene rajta?

Szinte hihetetlen ez a lelkiismeretlenség. Miért?

Ki tudna erre választ adni’ S a Nováki gyerekek esetére, amely a legmeglepőbb mind között?

Az V. számú általános iskolában nyilatkozatot őriznek, a kis Tamás, Orsolya és Monika szüleitől. Ebben kijelengyőző gyógyszer előállítására. S nem látják azt. hogy mindenütt — így nálunk is — az

sukat akkor már hiába bánják.

Weidinger László-egyre nagyobb számban vesz- -nek részt Ázsia Afrika fiatal lállamai továbbá Latin-Ame- "rika országai.