Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
I960, február 28., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Titkok nélkül Elöljáróban egy száraznak tűnő kis jelentés: a napokban párt és állami életünk egyik vezetője válaszolt Egerben a pedagógustársadalom feltett kérdéseire. A majd kétszáz pedagógus, értelmiségi kérdései felölelték gazdasági és politikai életünk legfontosabb és legértékesebb problémáit. Nos, ennyit elöljáróban arról az ankétről, amely nem azért érdemel elsősorban szót, mert az ott felmerült és megválaszolt kérdések talán olyan újszerűek, meglepőek lettek volna — bár nem voltak mentesek az érdekességtől —, hanem sokkal inkább azért a közvetlen őszinteségért, fesztelen légkörért, amely magával ragadta az ankét részvevőit is. Elmondtuk már néhányszor és nyilván még ejtünk szót róla, hogy a nép okos gyülekezete irányítja, vezeti végső fokon ezt az országot, hogy a haza ügyeiben mindenkinek részt kell vállalnia, s a haza ügyeiről mindenkinek tájékozottnak kell lennie. Tegyük hozzá mindjárt azt is őszintén, hogy erről régebben beszélünk, mint amilyen régen valóban gyakorlat ez, leszámítva a felszabadulás utáni közvetlen esztendőket. Mert voltak esztendők, amikor a nagy számokon. áz általános tételek ismertetésén túl, nem kapott mély és alapos, őszinte és tárgyilagos tájékoztatást dolgozó népünk vezetőitől, mert voltak idők, amikor egyesek az úgynevezett „őszinte” tájékoztatás ürügyén felnagyított nehézségeket, hamis tényeket, revizionista mérget csöpögi ettek nagy serényen a saját sorsára kíváncsi emberek leikébe. Mind a két véglet közös szemléleti tőből fakadt: még mindig kiskorúnak tekinti azt a népet, amely nagykorúvá lett, bölcsebbnek tartani magunkat, mint a tömeget, többre tartani saját, népszerűnek hitt elképzeléseinket, mint az emberek milliói által reálisnak ismert és elismert lehetőségeket — egyrészt. Másrészt felhasználni éppen a tömegeket, saját maga ellen, a szocializmus ellen, a holnap ellen, az őszinteség, a tárgyilagosság eszközeivel, de csak eszközeivel, látszatával, s nem igaz tartalmával. Az a helyes, egyedül helyes politika, amely a tömegekre támaszkodik, az emberektől. a társadalmi rétegektől kér tanácsot, véleményt és kap ellenőrzést, a párt mostani kongresszusán nyert teljes kifejezést. A kongresszus hangja, Kádár elvtárs zárszava, az elhangzott felszólalások — mind azt bizonyították, hogy a felnőtt emberek őszinte, a nehézségek feltárásától vissza nem riadó, az eredményeket és a holnapi lehetőségeket józanul mérlegelő vitája lehet az egyedüli forrása további sikereinknek. Ezen az ankéton, amely csak egy volt a sok közül, ahol ilyen, vagy olyan formában találkozik népünk valamelyik vezetője népünk valamelyik társadalmi rétegével, vagy éppen egész népünk képviselőivel, — úgynevezett rázósabb kérdések is felszínre kerültek. Illetőleg azzal, hogy szó esett róluk, hogy kérdezték és fesztelen könnyedséggel, de mély őszinteséggel válaszoltak rá, már meg is szűntek kényesek, izgalmasak lenni, amelyeken szőkébb körben, letompított hangon el lehet suttogni egy kicsit. „Titkos” gazdasági kérdések is felszínre kerültek, olyan gazdasági kérdések, problémák, üzleti fogások, üzleti és állami tervek, elgondolások, amelyekről néhány évvel ezelőtt, ha négyszemközt szó esett, vagy pletykának, vagy fontoskodásnak, s a legjobb esetben is csak felfokozott érdeklődésnek tűntek. És lám, ezek a kérdések olyan formában kerültek terítékre, hogy a részvevő majd kétszáz ember a legteli esebb mértékben azonosította magát az elkéozelősekkel úgy érezte, hogy im, az ötéves terv „intim” részleteit is megvitatják vele. hogy írh, teljes egészében részesévé, tulajdonosává válik ezeknek a terveknek, elképzeléseknek. Mert csak más dolog az. ha tudom, hogy házat építenek, s megint más. ha azt is, hogyan, miből, miért kivel, milyen eszközökkel, milyen stílusban és így tovább. A ház. amely eladdig csak ház volt a szám'«nkra. amely lesz, így közvetlen ismerőssé, személyes ügyünkké ralik, egvütt izgulurk az érőtökkel együtt töprengünk, ha nehézség üti fel a fejét és együtt örülünk, ha sikerül legyűrni ezeket a nehézségeket. Nincs és nem is lehet titok — természetesen államtitkok mindig is voltak és lesznek is, most nem erről van szó! — az ország, a nép ügyeit, a holnap, a szocializmus építését illetően éppen a nép előtt, amely építi a szocializmust, s amelynek épül a nagyszerű holnap. Hogyan is lehetne: éppen egy ország tulajdonosa előtt hallgatni tulajdona sorsáról? Mélységes ellentmondás lenne ez! Az ilyen és ehhez hasonló fesztelen, kötetlen beszélgetések, az emberekben felmerülő kérdések tisztázása ugyanakkor hatalmas és gyakorlatilag is kimeríthetetlen erőtartalékot jelentenek. Más dolog az, ha egy szűkebb kör töpreng, tervez, legyenek bár tagjai még oly tudósok is, mint hogyha egy egész ország tudja, mi a terv, mi az elképzelés és milliók is töprengenek, hogyan lehetne legjobban, legkönnyebben megvalósítani ezeket az elképzeléseket. Nem öncélú fecsegés tehát, hogy tíz, vagy száz ember feltesz tíz vagy száz kérdést és erre — ha már kérdeztek, akkor illik válaszolni — felvilágosítást ad a párt, az állam valamelyik vezetője. Állami létünk alapja ez. Alapja a párt és a tömegek kapcsolatának, módszere a kommunista építésnek, kulcsa a holnap zárjának. Azok a pedagógusok, értelmiségiek, akik részt vettek ezen az ankéton, s azok, akik más gyűlésen, megbeszélésen találkoztak életünk vezetőivel, megelégedetten nyugtázhatják, hogy ezt a holnap zárát nyitó kulcsot bátran használhatja a párt: nyíljék meg a kapu, nyerjen betekintést, s ebből erőt, lelkesedést mindenki, aki sorsát egynek érzi népe, hazája sorsával. Hát ennyi tanulsága volt ennek a rövid, száraznak tűnő kis jelentésnek. Gyurkó Géza Ember lesz belőle Jóska a VI. b. tanulója. Osztálytársaitól csupán öltözéke és jellegzetessége: a félol- daira billentett fej különbözteti meg. „Jólelkű gyerek” — mondják osztálytársai, de nem tanul. Utánanéztem a dolognak és megállapítottam: szülei vajmi keveset törődnek vele, mert ahogyan mondták, ott van a többi hat is, kisebbek és nagyobbak. Tanulmányi előmenetelét csupán félévkor tudták meg a bizonyítványból, s Jóska nem kis csodálkozására még szidást sem kapott a bukásos miatt. S a bizonyítvány aláírása után hetek teltek el, de a házban maradt a régi rend. Jóska tovább is kedvtelve róhatta barátaival a tereket, utcákat, nem idegesítette odahaza a kisebbekkel bajlódó szülőt és továbbra is egyesre felelt. Egy napon aztán óra előtt egyik tanárával beszélgetni kezdtek az otthonról, pajtásokról, tanulásról. Ügy mint ember emberrel Szóba kerül a szpuí- nyik is. mert kérdésként hangzott cl. A beszélgetés ered©s® ®©©.'@.'®; ménnyel zárult. Jóska csengetés után a szünetben bent maradit az osztályban;, előszedte könyveit és buzgalommal tanulni kezdett a következő órára. Osztálytársai észre sem vették a beállt változást, de ő nyugtatóan könyvelte el csengetés előtt, hogy tanult ameny- nyi a rövid tízpercből tellett. Az órát tartó tanár — igyekezetét meglátva — megdicsérte hozzászólásaiért. Óra után még arra is figyelmeztette: egy nagy fiúnak ne legyen sáros a cipője, meg hogy édesanyja helyett a kabátgombot maga is. felvarrhat- ja és mennyivel más lesz alk-í kor rajta a ruha, ha a nagy® zsíros pecséteket benzinnel ki-8 veszi, amit ad az igazgató bá-g esi is, csak kérni kell illedel-§ mesen. A bizalommal telített! beszélgetés nem volt hiába-! való. Jóska cipője ma már nemi sáros, noha a boksz hiányzik' még róla és a kabáton ott díszeleg a gomb és nincs folt! rajta. Ügyel arra is. ho;gy fe-g jét ne csapja félre. Az úttörő] pajtások közül keresett bará-! tokát, kérte felvételét a csa112 évvel ezelőtt született meg a Kommunista Kiáltvány ,,Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísér- tete” — írták 1848-ban a Kommunista Kiáltványban Marx és Engels. A Kommunista Kiáltványnak ez a mondata megrázta az egész világot és megújuló erővel mutatta be azt a harcot, amely már akkor megindult, szerveződött a tőkés társadalmi rend ellen. A Kommunista Kiáltványban Marx és Engels a tőkés társadalom kritikáját adták, rámutatva, annak minden becstelenségére. A munkásmozgalom eddigi tapasztalatait általánosítva a Kommunista Kiáltvány mutatta meg azt az utat, amelyen a munkásosztálynak járnia kell és amely út a forradalom győzelméhez vezet. Lenin így ír a Kommunista Kiáltványról: „Szelleme él és ma is mozgatja a civilizált világ szervezett és harcoló proletariátusát”. Ez a mondat napjainkban éppen úgy érvényes, mint volt akkor, amikor e szavak leírásá- ■ hoz Lenin tollat fogott, hiszen a Kommunista Kiáltvány ma is a marxizmus kincsestára. Sorain munkásnemzedékek nőttek fel, s váltak öntudatos forradalmárokká. kommunistákká. 1917-ben e kiáltvány szellemében diadalmaskodott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely létrehozta és megteremtette a világ legelső szocialista államát, a Szovjetuniót. A Kommunista Kiáltvány utolsó mondata így hangzik: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” E mondat ma már beragyogja az öt világrészt és jelentőségét barát és ellenség egyaránt ismeri mindenütt a világon. Egy íöHéneiemköjiyv ni ai*gó fára Csárda a rákhoz (Folytatás az 1. oldalról) Hogy egy állam milyen célokat követ, arra több más tényező közül abból is következtethetünk, milyen szellemben neveli ifjúságát, hogyan értékeli nemzeti hagyományait. Nos, a nemrég kiadott nyugatnémet történelemkönyv alapján — amely a lényeges események elhallgatásával, helytelenül levont következtetésekkel, az összefüggések eltorzításának keverékéből összetákolt történelemhamisítás — kétségtelen, hogy a bonni állam oktatásügyi szervei a nyugatnémet ifjúság nem éppen demokratikus szellemű nevelését tűzték ki célul. Íme néhány kivonat a tankönyv tartalmából. Nézzük csak meg, hogyan foglalkozik az például a hitleri gazdaság- politikával. Egyoldalúan, ösz- szefüggéseiből, következményeitől elvonatkoztatva. Idézzük: „Németországban 1933-ban több mint hatmillió ember volt munka nélkül. Hogy rajtuk (tehát nem a háborúban érdekelt tőkéseken és nagybirtokosokon) az állam segítsen, munkalehetőségeket teremtett, a birodalmi autóutak, a csatornaépítés, a lakásépítkezések révén sok millió munkás jutott kenyérhez. Még több munkaalkalmat nyújtott a fegyverkezés, amelyet előbb titkosan, később nyíltan folytattak.” Tehát a hitleri gazdaságpolitika ezek szerint nem is volt olyan rossz, nem is volt az agresszió eszköze. És hogy a következménye tízmilliók elpusztulása, százmilliók mérhetetlen szenvedése, nemzedékek munkája által alkotott óriási anyagi és kulturális értékek elpusztulása volt, azt a tankönyv szerzői hallgatással intézik el. A történelemkönyv szerint a második világháború kirobbantásában mindenki hibás, csak Németország nem. A német fegyverkezés elkerülhetetlen volt, a többi államok fegyverkeztek és a győztes hatalmak még Hitler ha- talomrakerülése előtt elismerték Németországnak a fegyverkezést illető jogát — magyarázzak. De önként vetődik fel a kérdés: miért erőltetik a nyugatnémet militaristák napjainkban az atomfegyvérkezést, amikor Nyugat-Németország biztonságát senki sem fenyegeti? Ügy látszik, a könyv szerzői nagy jártassággal rendelkeznek a hamis érvek és következtetések gyártásában, mert ezt is megmagyarázzak. A hagyományos fegyverek és az embertömeg szempontjából a „kommunista tömb“ előnnyel rendelkezik, ezért a nyugati világ szabadságának védelmezése szempontjából szükséges az atomfelfegyverzés. Mondani sem kell, hogy a nyugati világ védelme bástyájának Nyugat-Németor- szágot tartják. És hogy minderre feltegyék a koronát, — megfeledkezve a kommunista párt betiltásáról, a békeharcosok üldözéséről, a tömeggyilkos miniszterekről, a hitleri generálisokról, — azt állítják, hogy Nyugat-Németország egy demokratikus jogállam. Mosolyogni kellene ezen, ha a nyugatnémet militariz- mus nem lenne olyan veszélyes a béke ügyére nézve. GÉMES MIKLÓS Tekintse meg ns illatszer- cs kozmetikai cikkek kiállítását A HÜSOSPIACI PAVILONBAN INGYENES KOZMETIKA! NYITVA MÁRCIUS 6-IG, VASÁRNAP IS. egri Állami AruhAz. A Halászcsárda üzletvezetője: Dobos Ferenc. Lelkiismertesen végzi munkáját. Naponta több mint háromszáz ember étkezéséről kell gondoskodnia, ö szerzi be az ételekhez szükséges nyersanyagokat. Mindent nagyban vásárol, száz kiló halat, 80 kiló húst egy-egy alkalommal. Kell is ez a nagy mennyiség, mert a halászléből például száz adagot is főznek egyszerre. Igaz, amikor éhesen asztalhoz ülünk és nem teszik elénk a frissen párolgó levest, idegesek vagyunk, pedig a déli és az esti órákban egy pillanatnyi megállása nincs a felszolgálóknak. Adelsz- berger Adorjánná, vagy ahogyan a vendégek ismerik — Irénke —, 150 vendéget szolgál ki naponta, s több mint háromezer forinttal számol, dolgozik. Szorgalmas munkájáért elnyerte a kiváló dolgozó jelvényt. flhoi száz forintot sem tehet elkölteni Kereskedőknek „hatóságilag tilos“ elolvasni útiköltség. No és a remény, hogy hátha jó számokat húznak, de „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. — Nincs itt valami félreértés? A rendelet talán csak ezer eletti nyomtatvány-megrendelésre vonatkozik — bátorkodtam közbeszólni. — Dehogyis, kérem, ezer forinton felüli megrendelését Budapestre adja be — így szól a rendelet és a szigorú boltos. Ja, a rendelet, az rendelet... <4 százast zsebembe csúsztattam és letörten indultam haza, hogy összeállítsam a nyomtatvány-megrendelést, előre vagy íz esztendőre, mert mit lehessen tudni, hátha elfeledem. Ámbátor ez nem valószínű, nert ennél fontosabb népgazdasági probléma ma nincs e hús földtekén. De nem és nem! Két üveg íntára, három jegyzetfüzetre, is dossziéra instanciát én nem nyújtok be, inkább tanulmányt Írok a piackutatásról, a bürok- ■áciáról és miegymásról. F. U. j Egy vendéghez hatszor kell men- nünk — mondja Mezei Sándorné, a Halászcsárda másik felszolgálója. Először kezébe adjuk az étlapot, aztán visszük a levest, majd a húst, aztán az italt, leszedjük az asztalt, s végül megjelenünk blokkal a kezünkben, mikor elhangzik ■a felszólítás — fizetni. I ★ > Az igazsághoz tartozik — s ezért ;meg kell írnunk e kis riport kerekében is —, hogy nagyon, de nagyon kinőtte már magát ez a jó- hírű halászcsárda. Tenni kellene valamit, méghozzá nagyon gyorsan, a nyári szezon beállta előtt, hogy bővíteni lehessen a kisvendéglőt. Ezt kívánná a vállalat, s • vendégek érdeke egyaránt. Á adta be negyedévi megrendelését. — Micsodát, kérem? — A nyomtatvány-igénylést! A 194/1954. Kip. Min. rendelet értelmében a tárgynegyedévet megelőző 75 nappal előbb be i kell azt hozzánk nyújtani. — Ugyan, ne beszéljen már, a mi ktsz-ünk tíz napja alakult. Adófizető kisiparos voltam én, honnan a csudából tudtam volna tavaly, hogy most mi mindent kell beszerezni. — Vagy van tervgazdálkodás, vagy nincs! Mi csak any- , nyi árut hozunk, amennyit tő- lünk megrendelnek. Közben újabb vevők jönnek, , helybeliek, és vidékiek — mert az egész környék kiszolgáld- , Sára ezt az egy boltot rendelte végzetünk —, de a lottószámokat könnyebb eltalálni, ■, mint az itt kapható árukat. De az a bizonyos lottószelvény csak 3,30-ba kerül, Tiszaná- náról, Kömlőről, vagy Szilvás- 1 váradról meg jóval több az § Felelősségem tudatában ki! ° jelentem, akad ilyen üzlet. Pár nappal ezelőtt még esküdtem volna rá: nem lehet, kizárt dolog. Szeretmém én látni azt a boltot, ahonnan feleségem , száz forintból visszahoz! § — Hol az a'■bolt, a világ véti gén? 8 — Dehogyis, kérem, nem az S Északi-sarkon, nerh is áz ős- S erdőben, hanem itt, Egerben, í az Ür 1960. esztendejében. A í 68-as számú Nyomtatványbolt, í Mindenki kipróbálhatja. íme ? a recept. Végy elő egy ropo- \ gós százast, sétálj a Bajcsy- i 5 Zsilinszky u. 9-be, köszönj il- : i ledelmesen és kérj — mond- l ? juk: anyagkönyvelési kartont. 5 — Nincs. \ — Dossziét kérnék! t 3 — Elfogyott. , 3 — Kedves kartárs, egy vo5 nalzót kérnék, könyörgöm, , í ilyen ici-pici, egyszerű kis 5 vonalzót! 5 —A keret kimerült. majd a következő negyedévben. Kü- o lönben is a vevő kartárs nem patba. Ma már megtalálta helyét az iskolában is, a csapatban is. A sok-sok tudáshiányt pedig osztálytársai igyekezne:; utólagosan pótoltatni. Óra után 10—15 percre ott maradnak megbeszélésre a tanárok is, kik közvetlenebbek, barátságosabbak lettek Jóska szemében. Ai első ötös is megszületett a napokban. öröme leírhatatlan volt, neki is, az osztálynak is Megemberelte magát, beszélnek róla a tanáriban ..; (Murcsányi)
