Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-20 / 43. szám

1360. február 20., szombat NÉPÚJSÁG 3 Ahol az Ursitz-féle pajzs készül Látogatáson a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzemében Február 26t Füzesabonyban sorsolják a lottót Zöld drótkerítés, vasrácsos kapu öleli körül az üzem ud­varát, s bár így tél végén az egész világ olyan, mint a la­kás nagytakarítás előtt, ebben az üzemben mindenütt rend és tisztaság fogad. Az udvarom a virágágyak téglával szegett foltjai arról ta­núskodnak, hogy az üzem munkásai szeretik a szépet, a kulturált környezetet. A bejá­rat mellett és a falakon vei'- senytáblák. üzemi híradók. Egy pillanatra megállók ezek előtt is. Ugyan mikor írták a „legfrissebb“ faliújság-cikket? Hiába kajánkodom belülről, a lelkem mélyén — a legfris­sebb külpolitikai események kommentálása mellett ott ol­vashatom az elmúlt havi ered­mények felsorolását, az újító­mozgalom eredményeit és meg­nézhetem azoknak a munká­soknak a képeit, akiket az üzem most terjesztett elő ju­talmazásra, kitüntetésre. Nem, nem tévedés: még nem kapták meg a kitüntetést, még csak a javaslat indult el hivatalos út­ján. A képek alatt ott olvas­ható, hogy milyen indokolás alapján érdemelnek ezek a munkások oklevelet vagy jel­vényt. Ebben az üzemben tehát nyüt kártyákkal játszanak. A közösség ereje mindenütt ér­zékelhető: állapítom meg ma­gamban. A kajánikodás egy­szerre szétfoszlik bennem, mint az égen a szélhajtotta kósza felhő. A kíváncsiságom viszont egyre nő. Az üzem vezetőjét, Győri Sándor mérnököt keresem. A munkaügyi osztályról hívják ki. Egyszerűen berendezett, nagyon tiszta irodába vezet. Az első kérdésem: az acél- pajzs. — Igen, mi készítjük. De ar­ra is büszkék vagyunk, hogy elfekvő anyagokat is felhasz­nálunk hozzá. Nem az elkészí­tés okoz gondot, hiszen mű- fciaki gárdánk és szakmunká­saink alkalmasak ennek a fel­adatnak az elvégzésére, sokkal nagyobb nehézséget jelent a megfelelő anyag beszerzése. Az ország majdnem minden üzemével összeköttetésben va­gyunk és ennek köszönhetjük, hogy a tröszt gépeit javításra nem kell Idegenbe küldeni. — Milyen eredményeket értek el az elmúlt esz­tendőben? — Termelési tervünket 183,4 százalékra teljesítettük. Vál­laltuk azt is, hogy költségszin­tünket csak 93 százalékra hasz­náljuk fel. Sikerült a vállalá­sunkat túlteljesíteni, az enge­délyezett szintneK csak 94.8 százalékát tették ki a költsé­gek. Ez az eredmény is lehe­tővé teszi a tavalyi részesedés összegének emelését. Számítá­saink szerint az elmúlt évi 12 és fél nap helyett az idén 14— SOK MINDENT meg lehet tudni egy osztály könyvből. A nevek, az adatok, az osztály­zatok beszélnek önmagukról, de különösen érdekesek ezek a dolgok akkor, ha éppen nem egy nappali tagozatú iskola tanulóiról van szó. hanem egy falus; dolgozók iskolájáról, ahol asszonyok és lányok, legé­nyek, illetve meglett, családos emberek ülnek be újra az is­kola padjaiba és kerül be ne­vük újból az osztálykönyvbe. A kápolnai dolgozók általá­nos iskolája VII. osztályának naplóját lapozgatom. Huszon­hármán vannak, tizennyolc­tól egészen harminckilenc éves korig. Nézem az osztályzato­kat. Ötöstől egyesig itt is megtalálható minden osztály­zat, tehát komolyan veszik a tanulást, tanítást. Már az első pillantásra feltűnik, hogy számtanból négyesnél alig akad rosszabb osztályzat. Itt, a dolgozók iskolájában a szüle­tési éveket is érdemes meg­nézni, hiszen ezek is beszél­nek, mondanak valamit. Az iskola nevelői, a peda­gógusok szeretettel beszélnek félnőtt tanítványaikról, hiszen nem egy közülük — mint 15 nap keresetének megfelelő összeget tudunk munkásainiK- nak nyereségrészesedés fejé­ben nyújtani. — Milyen létszámú az üzem? — Aránylag kis létszámmal dolgozunk. Az engedélyezett létszám alatt vagyunk. Ez sem kis dolog. Majdnem 700 fizi­kai munkás mellett 26 műsza­ki, 15 adminisztratív és 3 ki­segítő dolgozóm* van. Ezzel a létszámmal látjuk el az összes függőpálya üzemeltetését és karbantartását, az osztályozó munkálatait, a kazánház. a transzformátorok és a szellőz­tető berendezések üzemelteté­sét. A belső üzemi munkákon felül kell ezeket á feladatokat elvégeznünk. Maga az osztás lyozó napi teljesítménye 600 vagon. Ennek az üzemrésznek az irányítását egyetlen diszpé­cser végzi. Van egy nagyon ügyes szerkezetünk, a Foge- generátor. amely pontosan jel­zi az egyes szalagok terhelé­sét és állását is. Ennek a se­gítségével minden munkafo­lyamatot „látunk”. Két év óta nem is volt egyet­len komoly üzemszünetünk sem. Az állandó ellenőrzés és karbantartás biztosítja az osz­tályozó folyamatos munkáját. — Milyen gépállománya van a trösztnek? — Nehéz lenne erre konk­rét számot mondani. A tröszt az ország legjobban gépesített bányaüzeme. Gépeink értéke körülbelül nyolcmillió forint. A gépesítés egyre fokozódik. Az idén még hét 50 méteres acélpajzsot készítünk el. Ezek­nek előállítási költsége dara­bonként kétmillió forint. — Hogyan állnak a vil­lamosenergia felhaszná­lásával? — Ez a legkényesebb pon­tunk. Ha a műszaki utasításo­kat mindenki betartja, akkor a kiszabott villamosenergia elegendő. Ha túllépjük, a bün­tetés 400 százalékos. Különö­sen a csúcsfogyasztás idején kell nagyon vigyáznunk. Ha ilyenkor nagy a fogyasztás, kénytelenek vagyunk egy szál­lítószalagot, vagy üzemrészt leállítani. Ez a termeléskiesést is magával vonja, de nem te­hetünk mást. Mindenkinek meg kell értenie, hogy villa­mosenergia felhasználásunk korlátozott. A túllépésért ki­rótt büntetés elérheti az egy* millió forintot is. Ez pedig ko­moly összeg. Takarékoskod­mondják — a szorgalom és a pontosság mintaképe. És a ne­velők szavain keresztül meg­elevenednek a tanítványok. RÖNYAI GÉZA. Szorgal­mas, tanulékony embernek is­merik. Nagy kedvvel, ambí­cióval iparkodik pótolni a mulasztottaikat és minden sza­bad idejét olvasással, önkép­zéssel tölti. Számtanból, fizi­kából négyesek, ötösök a kal­kulusok, ami azt igazolja, hogy Rónyai Géza nemcsak a szép- irodalmi könyvek barátja. Pócsai Imre harminckilenc esztendős. A Dohánykutató Kísérleti Gazdaság dolgozója és most legfőbb gondja, hogy minél hamarabb megszerezze az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályáról a bi­zonyítványt. hiszen további terveihez ez feltétlenül szük­séges. Pócsai Imre erős aka­ratú ember. Nem áll meg a nyolcadik osztálynál, hanem eltökélt szándéka, hogy be­iratkozik a dohányipari tech­nikumba is és érettségit sze­nünk kell. Nem árt, ha srré az újságban is nyomatékosan felhívja dolgozóink figyelmét. Nem nehéz probléma ez, csu­pán a helyes szervezésen és a folyarriatos termelésen múlik. Ha ezt megértik a bányászok, semmi nézeteltérésünk nem lesz a villamosenergia-szolgál- tató vállalattal. — Milyen az üzem belső élete? — 1957 óta vagyok az üzem vezetője. Amikor idekerültem, elég sale baj volt. Még ma sein oldódott meg minden, de... sokat fejlődtünk. Különösen jó a kapcsolatunk a tröszttel. Az­előtt a tröszt főmérnöke min­dennap megjelent itt az üzem­ben, és ilyenkor volt mit hali- gatniok a műszakiaknak is és a munkásaknak is. Ma?... egé­szen más. Persze, ez is főként a szervezés kérdése. De nem csi­nálok abból sem titkot, hogy azokat a dolgozókat, akik la­zították a munkafegyelmet ha már más mód nem volt, a "kol­lektíva kizárta magából. Bny- nyit tudok mondani. Ez az utolsó mondat úgy hangzott, mintha szégyenkez­ne valami miatt Győri Sándor üzemvezető. Pedig büszke lehet az ered­ményekre. Mondjuk ki nyíl­tan: személy szerint néki is nagy része van abban, hogy a gépüzem ilyen jól dolgozik. És biztos, hogy még itt sem állnak meg. réz. És, amint a nevelők el­mondják. a tanulók nyolcvan százaléka középiskolába ké­szül. Rónyai Géza a nyolcadik osztály elvégzése után Erős­áramipari Technikumba ké­szül. hogy jelenlegi szakmájá­hoz magasabb képesítést, na­gyobb tudást szerezzen. Olya­nok is vannak, akik a szom­széd községből járnak át Ká­polnára, a dolgozók iskolájá­ba. így két tűzoltó, akik a leg­nagyobb, csikorgó hidegben sem riadtak vissza a négykilo­méteres úttól és pontosan megérkeztek az órákra. A leg­ifjabb tanuló, Kriston Ágos­ton, tizennyolc esztendős fia­talember aki jelenleg a Ma­gasépítő Vállalat segédmun­kása, de akinek tervei szintén az érettségi bizonyítvány meg­szerzéséig nyúlnak. — VAN ÖT NŐI tanulónk is — újságolja az iskola vezetője. — Kettő közülük férjével együtt iratkozott be a dolgo­zók iskólájába, és nemcsak Néhány nappal ezelőtt kék­színű falragaszok jelentek meg Füzesabony község házfalain, s ezek a plakátok hirdetik, hogy a jövő hét péntekén Fü­zesabonyban, a járási kultúr- ház nagytermében kerül sor a 9. heti lottószelvények kisor­solására. Felkerestük Kállai István elvtársat, az Országos Takarékpénztár füzesabonyi fiókjának vezetőjét, aki tájé­koztatott a sorsolás jelentősé­géről és lebonyolításának kö­rülményeiről. Miért éppen Füzesabonyra esett a választás, miért lett ez a község a következő lottósor­solás színhelye? Tudvalevő, hogy a Sport­fogadási és Lottó Igazgatóság minden héten más és más he­lyen rendezi meg a sorsoláso­kat, hogy a közönség, s a lot­tózók saját szemükkel győződ­jenek meg a sorsolás igazságos voltáról. Heves megyében ez a húzás lesz a harmadik, mert először Egerben, másodszor Parádfürdőn, és most harmad­jára itt, Füzesabonyban kerül sor erre a jelentős eseményre. Különben a füzesabonyi lottó­zók is kérték már a Lottó Igazgatóságot, hogy az idén egy sorsolást itt rendezzenek meg. Jutalom ez számunkra, s erre azért is rászolgáltunk, mert csak a járás egyik felé­ben hetenként több mint 7—8 ezer lottószelvény talál gaz­dára. Országos Viszonylatban is igen jó az egy főre eső szel­vény értékesítési átlagunk, és várható, hogy a nyolcadik hé­ten tízezer fölé emelkedik a szelvény eladásunk, s utána minden bizonnyal újabb len­dületet kap majd a lottóvásár­lás. a munkában, de a tanulás­ban is versenyeznek. Sáfrány Sándomé, Reisz Jánosné, Kretcz Emőné. meg a töb­biek, akik az otthoni munka mellett szívesen vállalták, hogy érett asszonyfejjel beül­nek újra az iskola padjaiba, oda, ahonnan tizen- vagy hu- szonegynéhány esztendővel ez­előtt kikerültek. Olyan asz- szony is akad. aki nem dolgo­zik üzemnél, hivatalban, csak odahaza a háztartásban, még­is elvégzi a nyolcadik osztályt. — Többet akarok tudni, mint eddig, pótolni szeretném azt, amit nem tehettem meg a múltban, amit elmulasztot­tam — nem a magam hibá­jából — gyermekkorban. — Így mondja és így mondják va­lamennyien. a kápolnai dol­gozók iskolájának tanulói. AZ ISKOLA igazgatója és a nevelőtestület megérti igyeke­zetüket, sőt igen nagyra be­csülik szorgalmukat, tanulni- akarásukat, és éppen ezért mindent elkövetnek, hogy ma­guk elé tűzött céljaikat mi­nél előbb elérjék a „felnőtt diákok”... Szalay István Azért is esett ránk a válasz­tás, mert nálunk már bizonyos hagyományai is vannak a sor­solásnak. Az elmúlt év őszén ugyanis itt rendezték meg a nyereményes takarékbetét­könyvek 1959 harmadik ne­gyedévi sorsolását. S az el­mondottakon kívül az is érde­münkre válik, hogy a Füzes­abony környéki községek la­kossága több mint hatmillió forint értékű takarékbetéttel rendelkezik. Éppen ezért, ki­adtuk a jelszót, amely szerint szeretnénk elérni a „Takaré­kos járás” címet. Természetes, hogy ezt a célt is nagyban elő­segíti a lottóhúzás propagan­dája. Mikor kerül sor a húzásra, és hogyan bonyolítják le? A sorsolásra február 26-án, délelőtt 10 órakor kerül sor. Előtte való délutánon már megérkezik a szerencsekerék, és a sorsolás napján Csonka Hermann zenekara népi mu­zsikával köszönti a gyülekező közönséget. Az eddigi érdek­lődés azt mutatja, hogy meg­telik a kultúrotthon nagyter­me, ahol a közönség közül ke­rülnek ki azok, akik a számo­kat kihúzzák. Minden részt vevő egy-egy számot kap, Aki képtelen a maga fejével gondolkodni Élt egyszer egy asszony és annak egy fiúcskája, Bohóka. Szófogadó, j óravaló volt a szentem, nem csinált volna az a világért sem másként, mint ahogy az anyja tanácsolta... Telt, múlt az idő, felnőtt em­berré serdült Bohóka, s lassan- lassan már asszony után kel­lett neki nézni. Hanem a jó tulajdonságát nem nőtte ki, minden szót megfogadott ő most is, még azt is, amit akárki mondott, tanácsolt neki. Történt pedig egyszer, hogy Bohóka a mezőn egy elhagyott vasvillát talált. Emelgette, for­gatta, nem tudta, mit tegyen vele, nem volt senki mellette, aki tanácsot adott volna. Letette hát és otthagyta. Ami­kor odahaza elmesélte szeren­cséjét, az anyja szemrehá­nyóan mondta neki: — Ejnye, ejnye, Bohóka, nem kellett volna otthagynod, haza kellett volna hoznod és a szalmaka­zalba szúrtad volna... Telt, múlt az idő, és szolgá­lataiért, amit a grófnál vég­zett, egy aranytűt kapott Bo­hóka. Most már egy pillanatra sem habozott, hazavitte és a — szalmakazalba szúrta. Amikor odahaza szerencséjét mesélte, az anyja kétségbeesett szemre­hányással dorgálta: — Ejnye, .ejnye, Bohóka, nem azt kellett 8 volna tenned, a kalapodhoz Bszúrva, szépen hazahoztad vol- ;na és most már gazdag embe­I rek lennénk ... (Mert azt mon­dani sem kell, hogy a szalma­kazalba szúrt aranytű örökre eltűnt.) o Egyszer pedig — nyár daje- gkán — az egyik gazdának az Maratásban segített Bohóka és »munkája jutalmául egy oldal gfüstölt szalonnát kapott. Meg- görült a szalonnának és tüstént 8a kalapjához szúrva, indult § hazafelé. Hanem hát a júliusi snap úgy szórta, sugározta mé­rlegét, hogy bizony, mire haza­iért... De azt már úgyis tudja »az olvasó. 8 Mint ahogy azt is, hogy bi- gzony az az ember, aki nem ghasználja a fejét, nem képes gönálló gondolkodásra, az úgy §jár, mint Bohóka. «Akinek soha nem úgy jó, ahogy van o Janó bátya határozottan gon­dolkodó ember volt, aki nem- § csak, hogy nyitott szemmel párt, kelt a világban, hanem a 8látottakból, hallottakból le is §vonta a maga következtetéseit 8és két — khm ... khm ... to- Srókköszörülés után el is mond­amikor a terembe lép, és el(J* szőr ezek közül sorsolják ki azt az öt számot, illetve öt embert, akik a lottószámokat kihúzzák. Ezután kerül sor a nyerőszámok húzására, majd a végleges eredmény kihirdété- sére. Voltak-e már a járás terü­letén eddig jelentős nyeremé­nyek. Nagyobb nyereményről, ötös találatokról sajnos, eddig ném tudunk számot adni, kisebb nyeremények viszont már szép számmal voltak. Tudunk több tárgynyereményről, pl. a múlt év 51. játékhetén az egyik fü­zesabonyi lottózó csoport egy hétezer forintos lemezjátszós rádiót nyert, ezenkívül nyer­tek már tangóharmonikát, bőrkabátot, női kerékpárt, Po­roszlón porszívógépet, Bese­nyőtelken varrógépet, és így tovább. Természetesen ehhez a sorsoláshoz igen nagy remé­nyeket fűznek a környék lot­tózói, és bíznak abban, hogy most nemcsak a lottóhúzás, hanem a rég várt szerencse is meglátogatja őket. Ehhez a bizakodáshoz kívá­nunk nekik mi is sok szeren­csét! ta azt. El is nevezték Khm.., Khm ... Bölcs Janónak. Nem volt olyan intézkedése ember­nek, ami Bölcs Janó kritiká­ját ki ne váltotta volna. Ha a község úgy döntött, hogy jár­dát épít, mert nagy a sár Bölcs Janó oktalanságnak ne­vezte a döntést és kimondta a szentenciát: — helyesebb lett volna a templomtornyot meg- renováltatni, oda egy állandó őrséget, az mindenkor meg­látja, ha valaki elakad a sár­ban és harang félreveréssel értesítheti a tűzoltókat. Voltak, akik igazat adtak neki... Más alkalommal felállt az összejövetelen és éles hangon dorgálta a tanácsot, mert bár azt hirdeti, hogy minden ál­lampolgár egyenlő, mégis ki­vételez. Konkrét példával is előrukkolt, mert nem beszél ő csak úgy bele a vakvilágba. — Igenis, kivételez —, dörgedel- meskedett. Mégpedig a felvé­giekkel. Azok, ha a falu köz­pontja felé tartanak, lefelé mehetnek, az alvégieknek pe­dig fel kell szuszogni a parton. Ha eddig úgy is volt, tovább így nem mehet. Vége a pro­tekciónak, fordítsák meg az alvéget és a felvéget. És voltak, akik igazat adtak neki... Hanem egyszer Bölcs Janó is rájött, hogy a bölcselkedés sem mindig bölcs. Kint járt a határban és megállt megcso­dálni a töknek szép, sárga vi­rágát. Hogy milyen szép is az, milyen gyönyörű is az. Aztán betért hűsölni az erdő árnyé­kába ... Megáll egy hatalmas tölgy alatt, felnéz a jól meg­nőtt fára, aztán dühösen ká­romkodik egyet: — akár az is­ten, akár a természet alkotta is így a világot, de az nem jól van. Mert hát itt van ez a nagy fa és minő semmi dolgok te­remnek rajta. Milyen gyönyö­rű is lenne az erdő, ha fáit olyan szép, sárga virágok dí­szítenék, mint amilyen a tök virága, az a semmi makk meg elférne a tök helyén, a rögök között. Kidühöngte magát, azután kabátjára keveredve elszundi­kált. Egyszer csak arra riad fel, hogy valami koppan az orrán. Felugrik, szétnéz és látja, hogy egy makk vált meg az ágtól, amely eddig tartotta, az „költözött” az orrára. Előbb bosszankodott, de az­tán mégis megörült: jó, hogy nem mindig az ő kívánságá­nak megfelelően alakul a vi­lág, mert akkor bizony most tök ütődött volna a tökhöz.., És amikor elmesélte esetét a tölggyel és a tökkel — voltak, akik igazat adtak neki. (PAFF JÁNOS) G. Molnár Ferenc rP'dlai/inJtkíp, cl tzMiÍLzctbúl íoooooooooocxxmooíxxdocoooooooooocöoooooooooooooooooooooc Halványpiros színnel derengeni kezdett a hajnal. A nap. mint rossz álom után ébredő szépasszony, kicsit még elpihent a hegyek mögött, azután lassan, óvatosan köszön­tötte sugaraival a hóval fedett tájat. Az út melléit so­rakozó fákon zuz- maraköntös fehér­lett. melyek, mint kristályfüggök, lib­bentek alig látha­tóan, ha gyenge szélfuvallat érte őket, s a szivár­vány minden szí­nében sziporkáz­tak, amikor a nap sugarai rávetőd­tek. Messziről fejsze­csapásokat halla­tott a szél. A le­döntött fa felett búcsúztató énekét károgta az éhes varjú. A hegyek lábá­3CXXX)OCXX)CXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>OOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOO : né! álomba merül­ve pihent még Sí­rok. Kicsi házai szorosan fejükbe nyomták a piros, vagy szürke tető­sipkát, de hogy el­jött a tél és vele a hó. az egyformává varázsolta puha pihéivel a színes tetőket. Némely ház tetején, dacol­va hideggel. téllel, széllel, füstkariká­kat pöfékelt a ké­mény. E hetyke legény, fittyet hány a hidegre, hisz’ pocakja tele van nagy mennyi­ségű meleg füst­tel. Jókedvében még azt sem bán­ta. hogy a táncos­kedvű szélkakas, mintha csak érez- né a farsangot, — egyre forgott a te­tején. Magasan, az idő vasfogától kissé megtépázottan áll a siroki várrom fönt a hegytetőn. Évszázadok múl­tak el felette, em­berek jöttek, men­tek, születtek és haltak meg körü­lötte. de omlado­zó köveivel ő még mindig hirdeti régi harcok emlékét. Az erdő fái közé lassan besüt a reg­geli napsugár. Va­lahol — nem is messze — szorgal­masan kopácsol az erdők orvosa — a fakopács. Fázó nyuszi hegyezi a fülét, s a zajra, amelyet jövete­lünk okoz az erdő csöndjében, ijed­ten menekül a vé­delmet adó fák közé. S a siroki vár megviselt, öreg falai között mint­ha a téli szél a hősök legendáit hegedülné ... Keskeny Ilona ■miről az osztálykönyv beszél A kápolnai dolgozók iskolájában . ................................. Pé ldásat emberekről, jellemekről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom