Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

1

nepüjsag

196«. Január ▼Mámán

íl miÍT

.4 leehnika

Magasra csaptak a szalmalángok, és a rőt, vörös nyelvek között pirult kövérre a hízott röfi. Mi, gyerekek, kis tüzet csináltunk, hogy legyen láng, a nagyot alágyújtani, s örömmel ugráltunk a kora reggeli hidegben, csillogó szemmel figyelve a disznópörkölést.

De ez a gyermeki öröm már a múlté! A leölt röfi mellé gázzal telt ballont raknak és a meggyújtott gáz lángja öleli körül a kövérkés sonkákat.

Hiába, a technika korában élünk! (-ács)

— A GYÖNGYÖSI XII-cs akna KISZ-fiataljai rendszeres politikai oktatáson vesznek részt. Az előadásokat a városi bányászklubban tartják és az oktatásra 25 fiatal iratkozott be.

— A HEVE,SÍ járás tsz-eiben megkezdődtek a zárszámadási tervkészítés munkálatai, amelyet huszonhat szakember brigádmunkával segít.

— A TERMELŐSZÖVETKEZETEKKEL és az állami gazdaságokkal együtt a húszezer katasztrális holdat is meghaladja az a földterület, amelyen cukorrépát termelnek a Selypi Cukorgyárnak, ebben az évben.

— A ZARÁNKI Űj Élet Termelőszövetkezet 15 000 facsemetét ültetett el. A szövetkezet vezetősége a rászorulóknak és az öregeknek nagyobb meny- nyiségű tűzifát is juttatott.

— MEGJELENT a Népi Ellenőrzés legújabb száma, amely foglalkozik a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak a megye tíz üdülőjében végzett vizsgálata eredményeivel.

— AZ 1960-AS gazdasági évben a hevesi járás termelőszövetkezetei 623 katasztrális holdon termelnek nemesített vetőmagot, s ezenkívül 12 ezer holdon MV 5-ös hibrid kukoricát.

— A BÉLAPÁTFALVI Cement- és Mészművek gépel a nagyjavítások után ebben az évben tudják teljesíteni a 2000 tonnával megemelt éves tervüket.

— TÍZ HOLD kertészetet létesítenek a bélapátfalvi Március 15. Tsz tagjai. A helyi cementgyár biztos felvásárlónak bizonyul, a szövetkezet tagjai mintegy 300 ezer forintos bevételre számítanak.

— A MÜLT ÉVBEN 50 férőhelyes. előregyártott faelemekből álló szarvasmarha- istállóhoz kapott anyagot a füzesabonyi Petőfi Tsz. A szövetkezet tagjai saját erőből kibővítették, téliesítettek az épületet és így 100 állat részére biztosítottak helyet.

— ELKÉSZÍTETTE termelési tervét a tarnaörsi Dózsa Tsz. Tervéből kiemelkedik az állat- állomány növelését célzó törekvés: 72 százaléklcal akarják növelni az állományt az 1959-es évihez viszonyítva.

\

A szabadegyetem hírei: Január 12-én, kedden a kővetkező előadások lesznek:

A filozófiai tagozaton: Igazság — igazságosság címmel tart elöudást Szolnoki János elvtárs Egerben, a TIT-klubban.

Zenetörténeti tagozaton: A romantikus opera Német- és Olaszországban. Előadó: Gei- binger .Sándor, a zeneiskola íeu ’’a \v. előadás a Peda- g<> ai Főiskola II. em. fizikai előadójában lesz, du. 5 órakor.

Közgazdasági tagozat: Világ, piac — tőzsde — deviza. Előadó: Fazekas Bertalan, a Köz- gazdasági Technikum igazgatóhelyei tos» Az előadás a Pedagógiai Főiskola földszint 22-es termében lesz.

★

A könyvelési ismeretek tanfolyam ?. őrája elmarad, a legközelebbi előadás pénteken, 15-én lesz a főiskola 19-es termében.

Az igazi szépségek csak a nép lelkében fakadnak

Rövid beszélgetés bét egyiptomi filmművésszel

Távoli vendégel* látogattak el az elmúlt napokban Egerbe özvegy Tilli Endréné, a tragikus hirtelenséggel elhunyt híres magyar vívó. volt egyiptomi edző feleségének társasagában, Yahya Chahin filmproducer és filmszínész, valamint Seif El Din Chawkat filmrendező, az egyiptomi filmművészet két vezető egyénisége. A Gárdonyi Géza Színház Hawai rózsája előadásának szünetében nyílt alkalmunk, hogy néhány szót váltsunk a két immáron neves filmszakemberrel.

A tolmács szerepét Seif El Din Chawkat töltötte be, aki magyar származású lévén, kitűnően beszéli nyelvünket. Ő mondotta el, hogy Yahya Cha- nin már harmadszor jár hazánkban. most mind a ketten egy reprezentatív kiállítású, közös egyiptomi—magyar ko- produkciós film megtárgyalására érkeztek hazánkba, még december 18-án. Mire lapunk az olvasóhoz jut, két egyiptomi vendégünk Boldizsár Iván és dr. Ranódi László kíséretében már visszautazott napfényes hazájába, hogy a magyar társszerzővel. illetőleg rendezővel a helyszínen folytassák a film forgatókönyvének megírását, valamint a rendezés munkájának megtervezését.

Yahya Chanin elmondotta, hogy a koprodukció története a mai Egyiptomról szól. A kairói Musenvar című képeslap filmnovella-pályázatára érkezett 181 pályaműből választották ki Taufik írónő novelláját, amelyet a Hungarofilm is elfogadott. A film története eszerint arról szól majd. hogy egy epviptomi mérnök hivatalos küldetésben Magyarországra jön, ahol megismerkedik egy magyar egyiptológus nővel (Bara Margit), aki tanulmánya alapján csak a régi Egyiptomot ismeri. Megismerkednek és megszeretik egymást, s a magyar egyiptológus nő férjével elutazik a Nilus-parti országba, ahol szembetalálkozik a mai Egyiptom életével. A film felvételei egyébként az ősrégi ország legszebb részein készülnek, többek között Luxor és Karnak környékén.

A továbbiakban arról beszélt Yahya Chanin, hogy több esetben volt Egyiptom hivatalos képviselőjeként a világ számos országában, de rendkívül módon meglepi, hogy egy tízmilliós

Yahya Chahin filmproducer és filmszínész

nép, mint a magyar, milyen színvonalas alkotásokat produkál a filmen és színpadon egyaránt. Ebből is tapasztalja, hogy milyen nagy művészi erőt, alkotó kezdeményezést jelent, ha felszabadul a dolgozó

nép: igazi szépségek — hangsúlyozta —. csak a nép lelkében fakadnak. Kijelentette, hogy bízik az első koprodukciós film sikerében, közelebb hozza egymáshoz a két nép kultúráját, barátságát és abban is bízik, hogy a sikert majd újabb filmek, filmcserék, elmélyült kulturális kapcsolatok követik.

Seif El Din Chawkat befejezésül mindkettőjük nevében arról szólt, mennyire meglepte őket, hogy a világ nyugati országaiban tapasztaltak ellentéteképpen itt milyen kevés a nívókülönbség a főváros és vidék színjátszása között. Ez is azt igazolja, hogy Magyarországon nagy gondot fordítanak az egész hazai színjátszás, az egyetemes kultúra fejlesztésére. Elismeréssel nyilatkozott az egri Gárdonyi Géza Színház előadásáról is. amelyet példának hozott fel véleménye alátámasztására.

A rövid beszélgetés sajnos, nem adhatott módot, hogy részleteiben is elemezhessék majd háromhetes magyarországi tapasztalataikat, inkább csak benyomásaikról szóltak, s búcsúzásul üdvözletüket küldték az egrieknek, annak reményében. hogy lesz alkalmuk nekik is viszonozni a baráti szeretetet és vendéglátást.

(gyurkó)

MUNKÁSOTTHON MOZI. műsora: Január 10-én délután 5 és 7 órai kezdettel: Bogáncs (magyar) január 10-én délelőtt 11 órakor matiné: Mexikói (szovjet)

EGRI VÖRÖS CSILLAG

10—11-én: Vörös tinta (szélesv.) EGRI BRODY

10—11-én: Nincs előadás EGRI BÉKE

10—11-én: Hetedik kereszt GYÖNGYÖSI SZABADSÁG

10—11-én: Láthatatlan kötelék GYÖNGYÖSI PUSKIN

10—11-én: Szegény gazdagok (szélesvásznú)

HATVANI KOSSUTH

10- én: Gyalog a mennyországba

11- én: Nincs előadás

pétervAsara

10- én: Szerelem csütörtök

11- én: Nincs előadás.

HEVES

10- én: Tájfun Nagaszaki felett

11- én: Nincs előadás FÜZESABONY

10—u-én: Az élet visszavár

Egerben délután fél 4 és este 8 órai kezdettel:

Hawai rózsája

Abasáron délután 5 órakor: Az aranyember

PUGACSOV

1960, JAUÁR 10., VASÁRNAP Névnap: MELÄNIA.

A Nap kél: 7,31 órakor, nyugszik: 18,12 órakor.

1775-ben halt meg JEMEL- JAN PUGACSOV, az orosz- országi Volga-vidék 1778— 1775. évi paraszt- és kozákfelkelésének vezére. Seregével megostromolta Orenbur- got, elfoglalta Kazanyt és már Moszkvát fenyegette, amikor a követői közt támadt viszályok miatt serege megoszlott és a cári csapatok a felkelőket leverték. Pugacso- vot —«ki a szovjet Irodalom kedvelt regény- és drámahőse lett — Moszkvában XI. Katalin cámő kivégeztette.

1875-ben halt meg LUFPIS JANOS tengerészkapitány, a torpedó feltalálója.

1960. JANUAR II., HÉTFŐ Névnap: AGOTA.

A Nap kél: 7,31 órakor, nyugszik: 16,12 órakor.

1800-ban született JEDLIK ÁNYOS fizikus.

FILM:

Játék és álom

Felnőttekhez szól gyermekekről a Játék és álom című, magyarul beszélő, csehszlovák film, amely két kedves történem tét mond el. A filmet a hatvani Kossuth Filmszínház játssza január 14—15-én.

EGYSZERRE ROBBANT ki

a vihar. Üvöltött a szél. A felhők eltakarták a csillagokat is. A szilaj eső merőleges vonalaival ostorozva vágott, csapkodott. Tüzes-zölddel, narancssárgával vakítottak a villámsugarak. s ágyúlövésként csattogtak a megújuló mennydörgések.

— Ne menj, Ignác! Olyan

ítéletidő van odaki. Feküdj le inkább — kérlelte felesége az öreget, aki már a kenyerét csomagolta a zörgő újságpapírba éj görbebotja után matatott.

Az öregember hallgatott. Csak akkor szólt vissza az asszonynak, mikor az már harmadszorra is elkezdte a rimán- kodást.

— Nem úgy van, Rózái — mondta csendesen. — Menni kell! Ha most itthonmaradok, holnap már vízben állnak az alsó vágatok. A szivattyúkra ügyelni kell.

Az asszony kifakadt:

— Mindig csak az a bányai? Hiszen nem dolgozik most senki. Állnak a gépek. Vigyázhatnál már magadra, öregember létedre. Minek rohansz a halálodba, mi?!

A férfi nem is fordult az asz- szony felé, szótlanul hallgatta, hogyan hajszolja ki magából a szavakat, aggódó jajgatását, féltését. Ez a szótlan. túlzott nyugalom mégcsalt tüzelte az asszony riadtságát. Szinte már kiabált:

— Térj eszedre, Ignác! Elfelejtetted, mit üzentek? ... Ha még egyszer is meglátnak a bánya körül, lepuffantanak, mint egy kósza kutyát! Hát nem érted, te isten fajzatja?

— Nono! Ne bomolj, asz- szöny — csillapította feleségét az öreg. — Nem merik azok megtenni, csak ijesztgetik az embert. Nem félünk tőlük; i«

— De te kommunista vagy!! jajdult fel újra az asszony.

— És aztán ...?

— Lelőnek!.:. Mondtam neked mindig, hogy ne legyen olyan nagy szád, Kibe&zélhea víz... tudod, a víz...

Hörögve küszködött a szavakkal, nehezen beszélt.

— Ügy mondod, Ignác, mint aki útra készül. Olyan útra, ahonnan nem lehet visszajönni már. Ugyan mért? — kérdezte. És arra vigyázott, ki ne bukjon fogai közül a zokogás.

— Hm... útra készülni... Engem is elbír Szent Mihály lova ...

— Meg akarsz halni?!

— ... meghalni... Ki akar meghalni?... Belém lőttek... halálos... Hagyjad hát, Lojzi! Érzem a halált. Tán már csak félóra az életem... vagy... annyi se.

Lojziból kitört a zokogás.

— Ne sírj, Lojzi...

— MEGBOSSZULLAK. Ignác! — örült láng gyulladt fel a szemében.

— Az unokámat... Lojzi...

Az Öreg kibicegett a kertbe

a fiúért.

A kisgyerek tétovázva jött be.

— Gyere — hívta nagyapja s fel akart ülni a dikón. Nem volt ereje hozzá. Visszaejtette a fejét. — Édes... fiam...

A szurtos kis meleg kéz, mint valami riadt madár, bújt meg a kérges, csontos ujjak halálbamerevédő görcsös szorításában.

Kormos B. Ignác erőtlen ajkán tompa, utolsó szóval szakadt ki az élet. Arca nyugalomba simult. Ritka, megfakult. fénytelen haja alól most mindenütt áttetszett koponyája. A nyakán kidagadt ráncos barna bőr alatt a kanyargó vastag kék erek lüktetése megállt.

A kisgyerek nem tudta mi történik itt. Értetlenül bámulta meg-megrebbenő szemévé! a mozdulatlan halottat. Csak a múgárahagyott öregasszony és Lojzi bácsi könnyezett halkan, csendes zokogással.

ZÚGOTT AZ ERDŐ. Az erdő szélén még ott piroslott a vér, egy bányász vére, az avarom

(1956.)

tem a lelkemet. Hiába kértelek. ..

Ignác nem válaszolt az asz- szonynak. Ismerte már akaratosságát. Csak nagysokára szólalt meg.

— Te, Rozi, szólj ki a Zom- bornak!... Magammal viszem

a kutyát is.

Felesége aki hallgatását maradásnak vélte, kerekre tágult szemmel meredt rá:

— Hát mégsem maradsz, elmégy? Ignác..;

— Hagyd abba, ne mérgesíts föl! — szakította félbe az asz- szony beszédét. A kenyeret kabátja belső zsebébe dugta, nehogy eső érje. karjára akasztotta göcsörtös görbebotját — három-négy éve nevelte a botnak való fát a Cseresben —, aztán elindult.

Sötét, sejtelmes éjszaka borult a völgykatlanba bújt, hegyoldalakra kapaszkodó falura. Egyetlen ablak sem világított. Az útmenti oszlopokon nem égtek a lámpák. Az esőcseppek egyhangú kopogásába csak néha vonított bele egy- egy megrémült kutya. Jajgattak hosszan, elnyújtotlan valahol a kertek alján mint akkor szokták, mikor halott ember szagát érzik a háznál.

Zombor csendesen haladt gazdája mellett a csúszós domboldalon, fölfelé, a Pirki- oldalnak. ' A vonításokra megállt a falu felé figyelve és felmorgott.

— Ne mérgelődi. Zombor — nyugtatta Ignác bácsi.

A DOMBOK GERINCEN már előtűnt az erdő, s egyre közelebb jött összeforrt feketesége tömött foltjával. Lassan az erdőszéli tölgyek törzsei is elmaradtak mellettük.

Felettük lefosztott, tartott ágak borultak össze vizesen. Elöl Zombor, mögötte Ignác bácsi —- így haladtak a keskeny erdei ösvényen. A bokrok ágai a férfi arcába csapódtak. De ment nyugodtan, biztosan. A vizes avar lefojtotta, magába szívta a léptek nehéz cuppogását.

Lassan kiértek az erdőből.

A völgy alján, a hajlatban már látszott a tárna, s a szivattyúk ütemes mormogásátis hallani vélte a csendben, amikor megállót!. A szivattyúk... Nem történt velük semmi baj! Mindegyik szivattyút beállította, itóy szaladt haza délben. Azóta megállás nélkül zúgnak, nehéz erőlködéssel szívják a vágatok alján felszivárgó csúnya, fekete, rossz vizet.

Az eső elcsendesedett, a villámok tüze kialudt...

Nagy nyugodtsággal indult el az oldalban, lefelé a völgybe. Pár lépést tehetett csak. Háta mögött zörrenve szétnyílt egy-egy bokor. A vékony ágacskák erős csattanával csapódtak össze, egymáshoz. Zombor felmordult:

— Állj! Az úristenit.;; Lépést se tovább, ha kedves az életed! — hallotta a recsegő, rekedtes kiáltást. Olyan ismerősnek tűnt ez a hang.

Botjára támaszkodva megállóit, hátranézett.

Az erdő szélén összebújtak az árnyak.

— Nem hallod? Vén hülye .; . Takarodj haza!

Az öreg bányász megmozdult. Előrelépett. Zombor az árnyakat nézve morgott nekl- dühösödve, úgy hátrált.

A závárzat élesen, bántóan csattant. lecsapódott. Láng csapott ki a puska csövéből. Az erdő fái visszaverték a dörrenés hangját.

Ignác bácsi fájdalmasan fel- jajdult és arccal a főidre bukott. Ajkáról sóhaj szakad fel a vérrel és elfulladt a fák közötti

Zombor vonítva táncolta körül gazdáját. Nedves orrát a férfi arcához nyomta és fájdalmasan felugatott. Véres lett az orra. Véres lett az avar. A meleg vér szétömlött a csatakos füvön ..;

— Bumm! Bumm! — dördültek az újabb lövések és Zombor veszett vonítással menekült a sűrűbe.

Reggelre vonszolta haza megsebzett testét az asszonyhoz. Fájdalmasan vinnyogott. Fehér, sima szőrét sár meg vér szennyezte be. Mikor az öregasszony meglátta a vérző kutyát, holtra ijedt. Könnyebben fürdő szemében a rémület borzadálya vergődött.

OTT TALÁLTAK RA az erdő szélen. Ahol földre esett. Még élt, de már alig volt benne élet. Arca sápadt volt. A vér és a sár összekeveredett rajta, öreg, csontos keze görcsösei? markolta össze tenyerében a föld hideg sarát.

A házak között megakadt a csend. Csak az ősz sóhajtozott és lassú lehelete egy-egy levelet dobott a földre. A zorduló verőfényben most nem lengtek ökörnyálak.

Gyász szakadt a kicsi házra. Ignác bácsi utolsó óráit élte. Mint egy darab fa, oly mozdulatlanul feküdt a kopott di- kón, a konyha félhomályéban. Már a vastag kötésen is átszivárgóit a vére.

A dikó mellett Ignác legjobb barátja, Lojzl bácsi ült, csendes bánkódásban.

— Hogy érzed most magad"'

— Nagyon nehezen ... Minden szívdobbanással gyengülök.

Szürke volt a szeme, mint a karbiddal beszórt kutyatej.

— Lojzl ... vigyázz az unokámra ... ne legyen kétszer is... árva... Es a szivattyúkat. .. azokat... el ne felejtsdPATAKY DEZSŐ:

Vér az avaron