Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 3. szám

I960, január 5., kedd nepüjsag a ludasi , ^ Téli napok Uj Elet Termelőszövetkezetben (Tudósítónktól) Erős, nyirkos szél fújt a Tár­ná felől. A tanácselnök lóden- kabátját úgy rángatta, mintha le akarná róla tépni. — Átko­zott idő —. mondta Kispál elv­társ hozzám hajolva és újra nekidűltünk a szélriek. amely kövér esőcseppeket vagdosott az arcunkba. Ősz óta nerri jártam Luda­son. Akkor még jó idő volt és éjjel-nappal szántottak, vetet­tek. Kimentem a földekre, de szinte restelltemmegszólítani az embereket, mert láttam, hogy mindkét kezük telve van muri­kéval. Azóta a vetések kikeltek és megerősödtek. Vajon mivel foglalkoznak möst, télvíz idején az Üj Élet Tsz tágjai? Kispál elvtárs azt tanácsolta, hogy nézzünk el egy szövetkezeti taghoz. Találomra Kristóf Ká­roly portájára léptünk be. Az ajtó előtt kölyökkutya pihent egy oldalára fordított szenes­ládában. Egyet-kettőt vakkari- tott. amire kijött a házigazda, s kedvesen invitált bennünket a kellemesen fűtött szobába. Kristóf Károly nem fiatal­ember, de amit egy nap alatt elvégez, sok fiatalnak becsüle­tére válna. Minden reggel négy órakor kel. Megeteti, megpu­colja, megfeji a tehenét, beké­szíti a takarmányt, majd meg­reggelizik és úgy megy a szö­vetkezetbe. Nem sok ez egy ki­csit? — kérdezzük a házigaz­dát. Leteszi a szemüveget, mo­solyog. gondolkodik, aztán eny- nyit mond. — Nekem nem. Tudják, az a helyzet, hogy kényszerítve nem vagyok vele. de nagyon szeretem a jószágo­kat. Márpedig aki jószágot ne­vel, legjobb ha maga gondoz­za. Én akkor vagyok nyu­godt. ha én etetek. Van egy szerződött kisbikám, aminek a súlya 450 kiló. Ha nem én gon­doznám. biztosan nem nyomna ennyit. — Hát a szövetkezetben mi újság? — Ott is el van végezve min­den. — Talajmunkával hogy áll­nak? — Földjeink fel vannak szántva, sőt megkezdtük a trá­gyakihordást is, de az esős idő­járás miatt abba kellett hagy­ni. — Sok trágyájuk van? — Pontosan nem tudom. hogy rpennyi, de az bizonyos, hogy több ézer mázsát kell ki­hordani. Ez a munka 50 em­bert foglalkoztat naponta. Kristóf Károlytóí megtud­tuk, hogy a szövetkezetnek 22 lófógata van. Ezek a fogatok a közösség munkája mellett ki­elégítik a tagok fuvarszükség­leteit is. A huszonöt darab szarvasmarha két embernek nyújt állandó foglalkozást Do- moszlái Józsefnek és Kovács Jánósnák. A neveket azért ír­tam le, mért az egyik tag a lel­künkre kötötté, hogy a két jó- szággondózót feltétien említsük meg, mert azok megérdemlik a megbecsülést odaadó, lelkes munkájukért, amit az állatók körül végeznék. Persze, nem csupán ez a két ember végez Ludason jó munkát. Érdemes megemlíteni azt is, hogy gaz­dasági felszereléseiket gondosan megpucolták, bezsírozták, úgy tették el tavaszra. Ez a munka is arra vall, hogy a tagok jó gazdái szövetkezetüknek, sem­miféle értéket nem hagynak veszendőbe menni. Jelenleg az a legfőbb gondiuk. hová tegyék a kocsikat? Bármennyire is igyekeztek, még nem készült el a kocsiszín, márpedig az ég alatt nem lehetnek, mert ta­vaszra Valamennyit javítani kell majd — mondják az em­berek. A kócsiszín felépítésé­hez szükséges anyag meg is volna, csak a cserép hiányzik. — kesereg Kristóf bácsi. Ahogy ismerjük a hidasiak leleményességét, biztosak va­gyunk abban, hogy kicsiszínü­ket hamarosan tető alá hozzák éppen úgy, ahogy gondoskodtak gazdasági felszereléseik elhe­lyezéséről is. Egyébként a jövőre nézve szép terveik vannak a szorgal­mas szövetkezeti tagoknak Négyszáztizenkét holdon az őszi vetések szépen megerősödtek, mintegy 1300 holdon pedig — a pártkongresszus tiszteletére — befejezték az őszi mélyszán­tást. 25 holdóri kertészkednek majd. a melegágyi keretek egy része már meg is érkezett. Ker­tészetükben főleg paprikát, kar­fiolt és karalábét termelnek Tíz holdón lesz paradicsom, öt hóidon pedig megpróbálkoznak a málnatermeléssel. Ha ez si­kerül, a jövő esztendőkben to­vább növelik málnaterületüket. Kertészkedéssel és málnater­mesztéssel eddig Ludason ném foglalkozták, ezért érthető mó­don nagy várakozással tekinte­nek a jövő elé. A ludásiak jól tudják, hogy a terveket emberek készítik, ők is váltják valóra. Ezért is szer­vezték meg az ezüstkalászos tanfolyamét 25 ember számára A vezetőség, a brigádvezefők részére kötelezővé tette a tan­folyam elvégzését és időközben ismertetik a munkaegységszá mítást is, hogy mire mégindu’ a tavaszi munka a fiatal szövet­kezetben. ezzel se legyen prob­léma. A ludasi Üj Élet még az első telet „tapossa”, de már most is az a meggyőződés alakult ki bennük, hogy megváltozott a falu élete és ezután esztendő­ről esztendőre tovább alakul, hiszen olyan terveik vannak, hogy a téli elfoglaltságok mel­lett a jövőben bővül a mező- gazdasági szakoktatás is. job­ban bontogatja szárnyait a kulturális élet és mindaz, ami­től a parasztemberek éppen a kisüzemi gazdálkodás miatt el­voltak zárva. Megható hódítás Egészen különös módon hó­dította meg szíve választottját egy oIojsz ifjú. Mivel hosszú és kitartó udvarlását meglehetősen hidegen fogadták, különös öt­lete támadt. Arcát összekar­molta, tenyereit pedig szöggel fúrta át és mindent elkövetett, hogy az imádott lánnyal elhi­tesse: egy éjjel négy rabló tá­madta meg, s a fához szögezték, Lodi csendőrei azonban némi kétkedéssel fogadták ezt az ál­lítást, tekintettel arra, hogy a herkulesi erejű, 190 cm magas ifjúval eddig még senki mert ujjat húzni. Mainardi be is val­lotta később: mindezt azért tet­te, hogy ezzel menyasszonya ér­zékeny szívére hasson: ez vég­re sikerült is. 'Ö-.t^el*lz^e1ke7ettlfeó^ A készülő tervek adataiból Szerte a megyében elkészí­tették a termelőszövetkezetek az 1960-as esztendő termelési terveit. Az elmúlt esztendő­ben jelentős yáltozások követ­keztek be csaknem minden termelőszövetkezetnél. Meg­növekedtek. megerősödtek a régi tsz-ek és sok új termelő- szövetkezet alakult, amelyek­nek nagyobb része most az ősszél kezdte meg a közös munkát. Ezek az új termelő- szövetkezetek a sikeres őszi kezdés után most még sikere­sebb esztendőre számítanak és valamennyi — akár a régebbi szövetkezetek — elkészítették az 1960-as eszter dő terveit. Megyénk területén 56 új tsz rögzítette az idei esztendőre vonatkozó elgondolásait. Fel­mérték a jelenlegi helyzetüket, számbavették vagyonukat, egyszóval az indulás pillana­taiban megállapították, hogy, s mint állnak, milyen erőkkel kezdhetnek, s ezek után elké­szítették a terveket. A füzesabonyi járási tanács most kezdte meg a termelő- szövetkezetek terveinek felül­vizsgálatát. Két brigád ala­kult. amelyek a tervek felülvizsgálatát végzik. A brigádokban tanácsi szakemberek, gépállomási dol­gozók, a Nemzeti Bank képvi­selői, valamint a járás párt­vezetői vesznek részt. Az ed­digi vizsgálatok még kevés adattal szolgálhatnak, néhány nap múlva már minden bi­zonnyal hosszabb beszámoló készülhet a termelőszövetke­zetek terveiről. Azt azonban már megállapí­tották, hogy a termelőszövet­kezetek szántóterületének mintegy 16—20 százalékán ♦•ér­meinek ez esztendőben pillan­gós takarmánynövényeket és a szerződéses növények körülbe­lül 16—18 százalékát teszik c a tsz-ek szántóterületének. A mezőszemerei Üj Világ Termelőszövetkezet 60 hold cukorrépát termel. A megnö­vekedett füzesabonyi Petőfi Tsz 100 katasztrális holdon silókukoricát vet. A füzesabo­nyi Petőfi az elmúlt évben is foglalkozott silókukoricával. egy holdon <s70 mázsát termeltek, s a jó eredmény biztatás a jö­vőt illetően. Most ebben az időszakban a tervezés a legfontosabb mun­ka. A füzesabonyi járás az el­múlt esztendő végén termelő­szövetkezeti járássá alakult, s most az első esztendő sikerén dolgozott minden községben a termelőszövetkezet, amikor a terveket elkészítette. A zár­számadások befejezése is a tervkészítés miatt késlekedik és körülbelül a hónap köze­pén jutnak a végére. A füzes­abonyi járásban 4 termelőszövetkezet készít zárszámadást. Bár még nem jutottak ennek a munkának a végére, máris megállapították, hogy mérleg­hiányos termelőszövetkezet nincs a járásban. A hevesi járás termelősző­Besenyőtelek az elmúlt év tavaszán lett termelőszövetke­zeti község, fejlődésén azon­ban máris érezhető ez. Jelen­tősek az idei községfejlesztési tervek. A rendelet értelmében minden befizetett forinthoz 1 forint ötven fillért ad az ál­lam a termelőszövetkezeti köz­ségekben, s így több mint két­szer annyi beruházást tervez­hettek, mint amennyire előző­leg számítottak. A tervek kö­zül a legjelentősebbek: 225 ezer forint értékben, villany- hálózat és közvilágítás bővítés lesz. 54 ezer forint értékben egy tűzoltószertár épül fel. 60 ezer forintot járdaépítésre költenek. Ehhez a munkához a Boldogon a Béke Termelő- szövetkezet most készíti a zár­számadását, ahol fölmérik a termelőszövetkezet vagyonát, leltárt készítettek az értékeik­ről. A leltár kimutatásokból kiderül, hogy az elmúlt esz­tendőben jelentős beruházásom történtek a termelőszövetke­zetben, sok új géppel, épület­tel gyarapodtak. Kukoricagó- rét. gépszínt építettek. Gumi­vetkezetei nem csupán . a ter­melési terveket készítik eb­ben az időben, hanem egyoen a munka szervezése is folyta­tódik. A tsz-ek vezetősége a brigádvezetőkkel és a munxa- csapat vezetőkkel együtt pontosan kiszámítiák. hogy egy-egy termelőszövet­kezeti tagnak mennyi munkát kell elvégeznie az esztendők során. Minden termelőszövet­kezeti taggal pontosan megbe­szélik, hogy hány négyszögöl területen kell elvégezni a nö­vényápolási munkát. azaz, hogy milyen teendők jutnak számára az esztendők folya­mán. Néhány adatot közöltünk csupán a készülő tervekről, néhány nap múlva már többet tudunk erről beszélni, mert elvégzik a simításokat, a vál­toztatásokat ezeken a terve­ken s végleges formát ölte­nek. Kezdődik majd a munka, a tervek megvalósítása lakosság mintegy 35 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával is hozzájárul. 500 méter hosszúságban rendbehozzák a mellékutcák útjait, hogy jobb legyen a közlekedés. A községi tanács tagjai, amikor a terveket készítették, gondoltak arra is, hogy a szö­vetkezeti községben több ide­jük lesz az embereknek szóra­kozásra, tanulásra is. Ezért határoztak úgy. hogy ötezer forintot költenek a kultúrház rendbehozására, 3000 forint értékben, kétszáz kötettel bő­vítik a község könyvtárát és sportpályát is építenek mint­egy 4000 forint értékű beruhá­zással; korekű kocsit, kaparógépet, melegágyi berendezést vásá­roltak. A boldogi Béke Terme­lőszövetkezet a beruházások mellett növelte a fel nem osztható szövetkezeti alapot; Most a zárszámadáskor kide­rült, hogy ez az összeg hatszo­rosa lett a legutóbbi zárszá­madáskor megállapított ösz- szegnek. Besenyőfelki tervekből Zárszámadás Boldogon Qóőqáiizemíl NAGY FELHŐRONGYOK gomolyogtak az égen, mintha valami óriási mosógép katlaná­ban birkóznának egymással. Még a hab is ott lógott a szé­lükön. Szürke permet párázott belőlük. A megkopasztott gály- lyak vízcseppeket gyöngyöztek, vékony erecskék futottak az ágak hónalja felé. Nem esett, de nyúlós pára felhőzött be mindent. A kövesút szélét pu­hára dagasztotta, a kiálló kö­vek éleit pedig fényesre sú­rolta. Ez az átkozott nedvesség még a feltúrt kabátgallér alatt is beosont a bőrig. Kovács Jóska úgy érezte, mintha a ge­rincét is felhő-rongyok sikál­nák. Micsoda idő! Rögtön utána lökődött a má­sik gondolat: micsoda hely! Szerencse, hogy a központ csak egy kilométerre van a beton­úitól. Az autóbusz majdnem a tetthelyre szállította. De ha nincs az a tábla, mély dide­regve bökött a helyes irányba, hirdetve, hogy „Varjas puszta 1 km", elácsoroghatott volna jó ideig, míg megleli úti célját. Mert nem várták. Egy lélek sem volt a környéken, mikor az autóbusz latyakot fröcsköl­ve, elzúgótt. Annyi emberség sem volt itt senkiben, hogy ki­küldött volna eléje valakit: Te bolond, ne kódorogj, erre gyere! Na jó, majd!.,» majd ő is!... majd! Amilyen a mosdó ... És ahogy felhőzött benne a gondolatok kavargása, úgy ért közelebb a központhoz. Hosszú, fehérre meszelt épületek dide­regtek a fiatal fasor végén. Mintha összebújni akarnának, de a betonlábak nem engedik őket. Csak fázzanak, dideregje­nek, kínlódjanak azok is! Ko­vács Jóska így sajnálta meg rajtuk keresztül önmagát. Mi­csoda emberek élhetnek itt! Nó. majd!... Majd! Ebben a „majd”-ban indula­tok árja kavargott kimondhat tatlanul és megfogalmazatla- nul, de fenyegetően. SALAKRA ért a lába. A lucskos, érdes rögöcskék keser­vesen sírtak a talpa alatt. Egy pillanatra megállt, szétnézett. Most merre? Megint senki. Bámészkodhat, még csak... Mi az ott? Iroda: fekete betűk hi­valkodtak a fehér táblán — Iroda. Akkor oda. — Jó napot! — köszönt be a kopogtatás után a kinyíló aj­tóban. A bemutatkozás után kide­rült, hogy az elnök az a szikár, szúrós szemű ember, aki lassan, kicsit fáradtan felállt az író­asztal mellől. — Nagyon vártuk már az elvtársat! — így, ennyit mon­dott a bemutatkozásra. JŐSKA majdnem megmér­gesedett. Ki várta őt? Csak nehezen tudta a fellöködő gombócot visszanyelni: mintha fulladna, olyat lélegzett. — Mindent előkészítettünk, mindenről gondoskodtunk... Ezt már nem bírta. Közbe­vágott. — A gépek? — A hármas műhelyben ... Köszönni is elfelejtett. Ló­dult kifelé türelmetlenül. Az elnök hangja az ajtóban érte utol. — Ne haragudjon, nem azért... dé: meddig marad? Mikorra?... Nem várta meg a kérdés végét. — Még ma szeretném elin­tézni. Ha egy pillanatra még ma­rad, meglátta volna az elnök megnyúlt arcát, ahogy a vá­lasztól elképedten mered rá vissza. De a becsukott ajtóra már hiába meredezett az el­nök, mért Jóska kint állt újra a salakön. — Hármas műhely... hár­mas műhely ... Hói a fenében van ez a... Ahá! Még jó, hogy mindenfelé útjelzők vannak, Akárcsak a turisták... AZ UTÓBBI gondolatra fél­mosoly úszott el a szája mel­lett. Csak egy kék kötényes, kucs­máé férfival találkozott a mű­helyig. Az furcsa szemmel nézte, s ha rá nem köszön, Jós. ka szó nélkül elhalad mellette. Na, végre! A hármas műhely. Micsoda irdatlan nagy szám éktelenkedik a falán! Négy nagy ajtó vacog egymás mel­lett, közbül egy-egy fehér tég­laoszlop didereg. Tehát itt la­pultak meg, az elázott ajtók mögött a gépek. Az ő gépei. Azaz: a gyár gépei, amiket nem régen szállítottak le en­nek a szövetkezetnek. Meg kell mutatni a kezelé­süket, nehogy a türelmetlen kéz kárt tegyen bennük. Nagy­szerű gépek ezek! Okos, kezes masinák! Ha nem műfűre, csu­pa kő mozgású a kijelölt gé­pész, még ma elintézheti a dol­gát, és holnapra újra Pesten lehet. Mégiscsak más az! Pest ... Csupa fény, csupa aszfalt, csupa melegség... Egész ellá­gyult erre a gondolatra, s jó­kedvűen nyitott be az épület végén a kisajtón, amire oda- krétázta valaki: Idegeneknek belépni tilos! ö mégis belép, mert ezek a gépek itt, az ajtó mögött, nagyon jó ismerősei. Bent villany égett. Sápadt fé­nye erőlködött, mint az öreg szem, ha jól meg akar nézni valamit. Alatta a gépek álltak glédában, fényesen, harsogó erővel, diadallal, mámorító biztonsággal. EGY LÁNY, igen, egy lány ... egy olyan, hm!... tizen­nyolc éves forma ... az! Törül- geti, lágyan simogatja őket. — A gépészt keresem! — dör­ren rá. A lány megperdül, két szemé a váratlan szóra kimered, két gömbölyű arcára meg olyan pír fut, mint a foszlós kalács héjáé, ha rózsásra süti a jó gazdasszony. — Én vagyok... — Maga? Káromkodni szeretne. Mit kezdjen ezzel a kis... libával. Ennek aztán magyarázhatja, míg belegebed! Hej, hova lökte őt a sors! Micsoda istenverés van rajta! Kényszeredetten elmorogja, minek jött. A lány egyre job­ban felvidul, ahogy hallja, Sü- rög-forog, zavartan lépked, és viszi a gépekhez. — Csak mondja, mutassa! De jó, hogy már itt van! Jóska kelletlenül kezdi, az­tán egyre szívesebben folytat­ja. A hangja sem olyan resze­lés már, s mire minden részle­tet elsorol, mire bemutatja a gépet, a szeme is szívesebben pihen meg a lány kipirult két félalma arcán. Először ő indít. A motor du­ruzsolva felbúg, mintha híze­legve dörgölődzne. Akár egy kismacska. Alig veszik észre, hogy szalad az idő. Mert mennyi minden mutatnivaló van ezen az okos gépen! Ez a kis... no, nem li­ba... ügyes, okos lány... hogy is?... ja: Anna... szóval: ez a kis Anna is annyit tud kérdez­ni, de mennyit! — Hé, ebédelni már! — kiált rájuk valaki az ajtóból. KELLETLENÜL szedelődz- ködnek, nem-akarom-módra. Mintha mágnes húzná őket vissza. A gépek foglyai lettek? Bizonyára, mert az ebéd alatt is csak azokról, a gépekről folyt a szó. Már a linzert maj­szolták, félszavak peregtek az abroszra a morzsák mellé, ami­kor az elnök hangja közéjük hullott. — Hogy állunk ezekkel a gé­pekkel, technikus elvtársnö? Jóska homályosan, félig tud­va fogta fel a megszólítást: technikus elvtársnő. Gúnyoló­dik, vagy tréfálni akar az el­nök? De: lényeges ez? Már vá­laszolna, amikor... — Sok tanácsot kaptam, el­nök elvtárs! De nem olyan egy­szerű ez, amilyennek látszik. Anna! A kis Anna válaszolt. Jóskában végre ébred valami eszmélésféle. — Maga technikus? — nyit nagy szemeket a lányra. — Az idén végeztem a tech­nikumot — és lesüti két bogár­szemét, mintha titok pattant volna ki. — Csak jól magyarázzon meg mindent ennek a kis kócos technikusnak az elvtárs! Ő a mi lányunk! — vág vissza az elnök szeme már a túlsó asztal mellől. JÓSKA csak nyeli a linzert, nyeli, de az nem akar a szájá­ból lecsúszni. Anna techni­kus... a kis... liba!... A fene ezt a buta helyzetet! Arrébb az agarakkal, koma! Fedi magát szótlanul, s alig hallja a lány hangját. Óvatosabb lett Jóska, csendesedett a hangja, de annál pergőbb, incselkedőbb lett a... kartársnőé. Egész délután, szin­te estig pergett a szó fehér fo­gai közül, mintha gyöngyöket pergetne. Beszélt, mintha en­gesztelni akarná Jóskát. Nem lehetett rá haragudni. Figyelni kellett rá, mert... igaz, no, meg kell hagyni: eszes, okos, ügyes, talpraesett lány ez a... kis Anna. Aztán rájuk esteledett. Az idő elszaladt. Jóska a fejét va­karta. amikor az órájára nézett. — Mi baja? — Már elment a busz. — A lány néma kérdésére tovább magyarázta. — Ma már nem mehetek vissza. Vissza, Pestre. — Pestre? Ma? És... a gé­pek? Micsoda szeme van! Jóska úgy elmerült ennek a két sötét tónak a csillogásában, hogy egész elfeledte előbbi mérgét. — Mi lesz velem itt ebben a... — A vendégszobát elkészí­tettük. Vacsora után a klubban összejövünk. A fiatalok ott ta­lálkoznak esténként. Nagyszerű lemezeink vannak, de pingpon­gozhat is, ha akar... ha nem sze■» rét táncolni. És a televízió is... meglátja: 'milyen barátságos. Csupa virág az egész. Jóska döntött. CSAK AKKOR érezte kicsit kényelmetlenül magát, amikor a klubban két tánc között az elnökkel találta újra szemben magát. Annának magyarázott éppen, Pestről. Pestet mesélte, a haverokat, a galerit, akikkel esténként összejönnek egy kis murira. Bár férfiasán elismerte, hogy itt is egész kellemes, egész tűrhető minden. — Készen vannak a gépek­kel, Kovács elvtárs? — kér­dezte az elnök, de összehúzott szemében felparázslott a buj­káló mosoly. — Hát... nem. — Nem olyan könnyű az —» dili mellé a kis Anna, mintha védeni akarná Jóskát. — A gé­pekhez nemcsak ész, szív is kell. mert... — Szív... Hm! — Furcsáll- hatta az elnök a feleletet. —* Biztosan így van. A jó munkás- nak legyen szíve. Helyes —■ mélázott tovább. Ugyan mire gondolhatott? — Marad még? Meddig? — Nem tudom — koppant tompán Jóska felelete. Annára nézett, mintha segítséget várna tőle. ANNA SZEMÉBŐL csak egy fényküllő röppent fel. E* lett volna a felelet? Ki tudja... G. MOLNÁR FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom