Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

1960. január SÍ., vasárnap

NEPÜJSÄG

3

Az országgyűlés szombaton befejezte ülésszakát

(Folytatás a 2. oldalról.) törekvésnek, s ezért fogadjuk nemcsak lelkesedéssel, hanem reménnyel is a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának javaslatát.

Ezután — mint a Hazafias Népfront főtitkára — fűzött néhány megjegyzést a javaslathoz. Idézte N. Sz. Hruscsov szavait, aki szerint alaptalan az olyasfajta aggodalom, hogy az egymás között megállapodó nagvhatalmak esetleg figyelmen kívül hagyják a Ids országok érdekeit. Mióta a szocialista népek táborába tartozunk — mondotta a felszólaló —, nem vagyunk kis nép, nem érezzük magunkat árva. elhagyott országnak. Szüntelenül érezzük, van olyan politikai hatalom, amely a legkisebb népekre is a testvériség és egyenlőség érzésével tekint és érdekeit hűen képviseli. Mi azokhoz a népekhez tartozunk, amelyek belpolitikájukkal a szocializmust, a kommunizmust építik, külpolitikájukkal a világbéke mindennél- fontosabb érdekeit képviselik. Ez a mi igazi nemzeti politikánk — mondotta nagy taps közben.

Rónai Sándor elnök ezután mivel a javaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett — bezárta a vitát, majd szavazást rendelt el a külügyi bizottság határozati javaslata felett. Az országgyűlés a határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadta.

Dr. Jáhner Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke számolt be ezután az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság elmúlt kétévi munkájáról.

— Munkánk fő jellemzője — mondotta —. a szocialista törvényesség érvényesítése volt.

A beszámolási időszak alatt a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása hatékonyan biztosította a szocialista törvényesség

betartását

A védekezési szabadság gondos betartása mellett a bírósági tárgyaláson elhangzott és bizonyítást nyert tények szolgálhattak az ítéletek alapjául. Büntetőpolitikánk helyes érvényesítésének, fontos és állandó tényezői voltak: a tényállás részletes felderítése, a cselekmény elkövetése körülményeinek és indítóokainak pontos megállapítása. Ez azt is jelentette: ítélkezésünkben a munkásosztály politikáját, a dolgozó tömegek akaratát érvényesítettük.

— Népünk érdekeit és igazságérzetét fejezték ki döntéseink. amikor lesújtottunk a tudatos ellenforradalmárokra, a levert fasizmus felbukkant alakjaira, és ezektől megkülönböztetjük azokat a dolgozókat, akik félrevezetés, az eszmei zűrzavar hatására követtek el kisebb súlyú bűncselekményeket. Ez utóbbiaknál, amennyiben addig kifogástalan magatartást tanúsítottak, messzemenőkig érvényesítettük a nevelés szempontjait. Az ellenforradalmi bűnügyek gyors befejezésének politikai jelentősége is volt. Ezután megállapította: A Legfelsőbb Bíróság állandó jellegű és legfontosabb feladatként az alsófoKú bíróságok elvi irányítását jelölte meg.

A legutóbbi években a bűnözés alakulásában kedvező változások állottak be. Ez elsősorban az államhatalmunk megszilárdulásának, társadalmi és gazdasági rendünk következménye, de jelentős szerepük volt ebben bűnüldöző szerveinknek, köztük a bélügyi és ügyészségi szervek egyre fejlődő munkájának. A valamennyi bíróságra kötelező elvi döntés hangsúlyozza, hogy

a szocialista büntetőpolitikánk alapvető különbséget tesz, egyfelől a népi demokráciánk tudatos ellenségei, valamint a súlyos buncselkmények elkövetői, másfelől pedig a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető, megtévedt dolgozók között.

Az előbbiéknél a törvény teljes szigorát, a megtévedt dolgozókkal szemben pedig azg ítélkezés javító-nevelő funkci-g óját kell érvényesíteni. Az éL-g vi döntés lényegében azt is ki-J fejezi, hogy a volt kizsákmá-: nyoló osztály tagjaival szem-g ben — amennyiben nem osz-g tályhelyzetükből fakadó bűn-® cselekményt Követnek el —§ ugyancsak érvényesíthetők az? állampolgári fegyelemre való] nevelés szempontjai. Törvé-g nyes rendünk ugyanis azok-: számára is biztosítja az állam-e polgári egyenjogúságokat,amennyiben népi demokráciánkkal szemben lojális maga-, tartást tanúsítanak.

— A polgári ítélkezésnek; nemcsak az a feladata, hogy, két fél jogvitáját eldöntse, ha-g nem az is, hogy döntésével ne-® velje a társadalom tagjait — folytatta. Fejlődésünk jelenle-® gi szakaszában máris tapasztalható a büntetőügyek számának csökkenése, ami a polgári perek területén nem észlelhető. A lakásrendelet például le- hetővé tette, hogy a személyi® tulajdonban levő, szabadrendelkezésű, lakás bérbeadója a bérleti jogviszonyt — megfelelő cserelakás felajánlásával — felmondhassa, ha a lakásra maga vagy a háztulajdonosok a számukra biztosított jogaikkal visszaéltek és a spekulációs lehetőségektől eltekintve is, úgyszólván egyetlen esetben sem teljesítették a kötelező feltételt, hogy megfelelő cserelakást biztosítsanak.

A felek között felmerült vitás kérdések a bírósághoz kerültek, ahol nem volt az ítélkezés egyöntetűsége biztosítva, éppen abban a kérdésben, hogy a felajánlott cserelakás megfelelő-e. Igen sok helyen bíróságaink e kérdésben elnagyolva, a körülmények tüzetesebb megvizsgálása nélkül döntöttek. Ebben a kérdésben a megfelelő elvi irányítást a Legfelsőbb Bíróság adta meg. A ház- tulajdonosok részéről azonban a zaklatásszerű perek ezután sem szűntek meg, s így kormányzatunk szükségesnek tartotta a lakásrendelet vonatkozó rendelkezéseinek felfüggesztését. A lakáskérdés gyökeres megoldását, a lakóházak építését szolgálja kormányzatunk 15 éves lakásépítési programja.

Jáhner Bakos Mihály beszámolójának további részében hangsúlyozta:

— Kedvezően alakul a helyzet a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények, valamint az élet és testi épség elleni bűntettek tekintetében is, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedettek. A társadalmi tulajdon védelmében büntetőjogi téren is megfelelő határozottsággal kell fellépni. Egy-egy bűnszövetkezet nemegyszer igen hosszú időn keresztül fosztogathatja a társadalmi tulajdont és hatalmas károkat okoz népgazdaságunknak, s ilyenkor az ellenőrző szervek felületes és hanyag munkájával találkozunk.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja: a társadalmi tulajdont sértő bűncselekményben bűnösségeket kell megállapítani azokkal szemben is, akik ugyan nem vettek részt a társadalmi tulajdon fosztogatásában, de tudtak róla, s nem tettek feljelentést,

sőt jogtalan előnyöket is elfogadtak, s bár hivatali beosztásuknál fogva kötelességük lett

magyar parlamenti küldöttség tagja beszámolt a delegáció csehszlovákiai látogatásáról.

Elmondotta, hogy a delegáció tagjai sok hasznos tapasztalatot szerezitek.

Láttuk, milyen erőfeszítéseket tesz Csehszlovákia munkássága a harmadik ötéves terv végrehajtásáért, a szocialista társadalom felépítéséért. 1959- hez képest 90—95 százalékkal növelik az ipar. 40 százalékkal a mezőgazdaság termelését, a munka termelékenységét pedig legalább 75 százalékkal növelik.

Csehszlovák barátaink figyelemmel kísérik a magyar ipar ' jlődését, s elismeréssel beszéltek termékeinkről, amelyekből az eddiginél is többet szeretnének vásárolni.

— Nagyszerű érzés volt tapasztalni a testvéri Csehszlovákia földjén a szocialista táborhoz, közös nagy barátunkhoz, a szovjet néphez fűződő hűséget, meggyőződtünk arról. hogy Csehszlovákia népei békét akarnak, a dolgozók hatalmát, országát, boldogságát építik. Ehhez pedig békére van szükség.

Beszámolója végén Lombos Fereno elmondotta, hogy a magyar országgyűlés küldöttsége találkozott a csehszlovák párt és állami vezetőkkel, akik hosszan, szívélyesen elbeszélgettek a magyar képviselőkkel, s kérték a delegáció tagjait: tolmácsolják Csehszlovákia népeinek forró testvéri üdvözletét a magyar parlamenthez, egész dolgozó népünkhöz.

A beszámolót az országgyűlés elfogadta, s ezzel az ülés befejezte munkáját. Vass Istvánná, az országgyűlés alelnöke zárta be az ülésszakot, s jó munkát, erőt, egészséget kívánt a képviselőknek. (MTI)

AAAAAAAA^WWWWWVWWWWWV'A^WWVWWNAAÓAAiVAV^WVŐAVsA/WVv\óA\\A/WWVVWVW\W/W'AA/WWVVWWVWNAAA/WWWSAAAAAA^^^N

volna a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények megakadályozása. A Legfelsőbb Bíróság következetesen érvényesítette azt az álláspontját is, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűntettek elkövetőinél általában súlyosbító körülményként kell értékelni a vezető vagy bizalmi beosztást.

A társadalmi tulajdon elleni nagyobb, bonyolultabb bűnügyek nem jellegzetesek.

Foglalkozott az élet és testi épség elleni bűncselekményekkel is. Megállapította, hogy hazánkban nagy mértékben megszilárdult a közbiztonság. Felhívta a figyelmet az alkohol káros hatására, amely gyakran vezet például balesetekhez a közúti forgalomban. A mértéktelen italfogyasztás egyes súlyos kihatásai — hangsúlyozta — csak fokozzák a társadalmi szervek nevelő szerepének fontosságát, az alkoholizmus elleni harc jelentőségét.

Ezután a beszámoló kitért a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának munkájára, szólt a társadalmi tulajdonnak pol- ’gári jogi védelméről, majd így folytatta:

— A munkajogi szabályok alkalmazásával a Legfelsőbb Bíróság fontos feladatának tekintette, hogy hozzájáruljon a dolgozók munkafegyelmének megszilárdításához. A munkajog területén végzett elvi irányító munkánknak azonban korántsem az a jellemzője, hogy a dolgozókat fegyelmezi, hanem az, hogy a dolgozók jogait és törvényes érdekeit védelmezi.

A Legfelsőbb Bíróság az alsófokú bírósághoz eljuttatott iránymutatásában következetesen hangsúlyozta, hogy a fegyelmi büntetések kiszabásánál elsősorban nem a megtorlás, hanem a nevelőhatás érvényesítését kell biztosítani.

A kötelességét megszegő dolgozónak viselnie kell magatartásának következményeit, de a jogtalanul megszüntetett munkaviszonynak nemcsak a helyreállítását kell biztosítani, hanem a munkaviszony jogtalan megszüntetése kártérítési

szankciójának is érvényt kell szerezni.

A továbbiakban a házassági bontóperekről szólt:

— A házassági bontóperekben — mondotta — a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása a házassági intézmény védelmét tekinti alapvető követelménynek, s csak olyan esetekben tartja azt felbonthatónak. ha annak fenntartása a felekre és a társadalomra egyaránt káros.

Nehezebb feladat elé állítja a bíróságot a házastársak közös kiskorú gyermekeinek helyzete.

Ebben a kérdésben a nem egyszer a végsőkig kiélezett harc dúl a szülők között. Sajnálatos, hogy a harcnak sok esetben nem a szülői szeretet, a gyermek sorsáért való aggódás, inkább a másik házastárs iránti gyűlölet, bosszúállás, nem egyszer a tartásdíj fizetése alóli szabadulás, vagy annak megszerzése a mozgatója. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása az, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdekeit kell érvényesíteni, vagyis az az irányadó a döntésnél, hogy a gyermek szocialista nevelése, egészséges fejlődése hol látszik jobban biztosítottnak. A családi élet megszilárdítása természetesen nem pusztán bírósági feladat: ezen a téren szintén komoly teendők várnak társadalmi szervezeteinkre. a nőtanácsokra is.

A beszámoló befejező részében a bírói ítélkezés színvonalának emelését szolgáló feladatokról beszélt, s hangsúlyozta: — Bíróságaink és a dolgozó tömegek közöl.! tovább kell mélyíteni a kapcsolatot, ennek egyik, de nem kizárólagos módja a népi ülnökök bevonásával történő ítélkezés.

A jövőben is igen gondosan kell eliárnunk a népi ülnökök megválasztásánál. A termelésben, s a magánéletben egyaránt példamutató, nagy élettapasztalattal. politikai szilárdsággal rendelkező dogozókat kell jelölnünk. Az eddigi tapasztalatok arra is köteleznek bennünket, hogy a jövőben jobban foglalkozzunk a népi ülnökökkel és szorosabbá tegyük kapcsolatunkat a szakbírókkal.

Jáhner Bakos Mihálynak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját az országgyűlés tudomásul vette.

Ezután Lombos Ferenc képviselő. a Csehszlovákiában járt

sze eltörött, s meg sem lehetett javítani gyorsan, úgyhogy a lapot kénytelenek voltunk Miskolcon kinyomatni, s ott is postázni. Talán a két esztendő alatt ez volt a legkellemetlenebb helyzet. Egynek azonban mindannyian örültünk, hogy még így is mindenüvé ki tudta vinni már reggel a postás a Népújságot.

A tettrekészség, rátermettség mellett áldozatokat is követel ez a munka. A nappali négyórai elfoglaltság után este kilenc óra tájban áll ismét szolgálatba Koncz István a nyomdában, s itt dolgozik éjfél után egy-két óráig. Hétköznapokon esténként egyetlen alkalommal sem tud elmenni családjával szórakozni, csupán a vasárnapja szabad teljesen. Ekkor jut idő színházra, vagy mozira, s elsősorban az ilyenkor, pihenő időben legkedvesebb időtöltésre, a futballpályákon való bíráskodásra.

Aztán újra kezdődik a munka, a gyors, percnyi pontos, amely minden dicséretet, minden elismerést megérdemel, (w)

A beszélgetés témája: az elmúlt három év legnagyobb eredményei közé tartozik az a tény, hogy millió és millió szál köti ma már össze a pártot és a népet, hogy ezek a szálak napról napra erősödnek és eltéphetetlen kötelékké válnak. És ez a beszélgetés nem párttaggyűlésen, pártnapon, nagygyűlésen vagy éppen pártbizottsági ülésen zajlik, hanem egy vasúti kocsi szűk kis fülkéjében, ahol hat vadidegen ember ül egymás mellett, szemben egymással.

Hogy ki kezdte el, honnéí indult a beszélgetés, már nem is tudom. Szó esett már arról, hogy fejlődött-e a vasút és mennyit az elmúlt 15 év alatt, a termelőszövetkezetekről, arról, hogy Galgahévízen menynyi mindent, mennyi nászajándékot kapott egy menyasszony, a pesti Kirakatokról és az egri borról, a lakásépítésről és a futballról.

De most már jó ideje „párt- dolgakrór‘ beszélnek. Egyik, hogy milyen ember náluk a párttitkár, a másik, hogy az ő veje a katonaideje alatt lépett be a pártba, most meg már „va- lain: ’-'ropagandaiskolát vezet” harmadik valami házVeszélyes magatartás

hely ügyben a tanácsot — úgy általában a tanácsot — szidja. Aztán egyikük azt mondja: „azért mégiscsak más a helyzet, másként mennek most a dolgok”. És nem másban, mint ezekben látják a „másként mennek a dolgok”-at: bizalom van a nem kommunisták iránt is — egy pártonkívüli pedagógus a járási tanácshoz került, valahol Szolnak megyében — őszintén, kertelés nélkül megmondják a kommunisták, amit tenni akarnak, „és meg is kérdezik, mit szólunk hozzá” — mondja egyikük.

lvezet hallgatni ezt a beszélgetést, annyiféleképpen szólnak itt olyan dolgokról — ha nem is mindig tökéletesen és helyesen —, amely országos dolog, amiről nap mint nap szó esik különböző fórumokon és otthon esti családi beszélgetéseken.

Aztán elromlik az egész beszélgetés. Valami lakásdologra kerekedik a szó és az egyik vasutas azt mondja: türelmesen, meggondoltan kell beszélni az emberekkel, mert a magyar a szóból ért és ha türelmes,

É1

szép szóval beszélnek vele, hát akkor nincs baj . i. És amikor idáig ér, megszólal egy 35 év körüli útitárs, aki eddig hallgatott és ezeket mondja: „Hát pedig én fegyverrel bármikor hajlandó vagyok megvédeni ezt a rendszert, de nekem nincs türelmem sen-Kit agitálni.”

Mintha elvágták volna a beszélgetést. A vasutas ismét próbálja összekötni a társalgás fonalát, de az útitárs nem engedi szóhoz jutni: Hogy „éppen eleget agitáltunk már ...“, — „15 év alatt már mindenki rájöhetett volna..., hogy „meddig győzze még cérnával meg szóval az ember, hát mindenki láthatja mi van ;;és így tovább ...

Ki ez az ember, honnét jön, hová tart? — nem tudni. De hogy most nem jó szolgálatot tesz annak az ügynek, amelyért ebben az országban annyian, párttagok és nem párttagok fáradoznak — az nyilvánvaló. De szerencsére olyan is aKad a fülkében, aki megmondja ezt neki, akit nem lehet túlharsogná;

És

s a beszélgetésiből nem- \ csak az „útitárs“ tanulhatott, hanem a többiekben is megerősödhetett az, amiről az előbb beszélgettek. Hogy igenis a párt és a tömegek kapcsolatának a jövőben is a meggyőzés, az állandó felvilágosító munka, a kommunistáknak a pártonkívüliekkel fennálló személyes kapcsolata a módszere. Hogy őszintén, bizalommal, megbecsüléssel és türelemmel közeledünk minden pártonkí- vülihez és elítél a párt mindenféle bizalmatlanságot, türelmetlenséget, amely egyesek részéről a pártonkívüliekkel szemben megmutatkozik. Naív ember az, és súlyosan téved, aki azt várja, hogy mindenki egy csapásra úgy gondolkodjék, úgy cselekedjék, mint a kommunisták. Kádár élvtárs a kongresszusi beszámolóban a következőket mondotta erről: a szocialista társadalom felépítése az egész nép ügye és csak az egész nép műveként valósulhat meg. „A párt feladata, hogy a nem kommunistákat meggyőzéssel és türelemmel vezesse ebben a nagy

munkában és közülük azokat, akik képességgel, tudással és tehetséggel rendelkeznek,

olyan posztra állítsa, ahol a legtöbbet tudják nyújtani a társadalomnak.”

Veszélyes és hallatlanul káros tehát az olyan fajta, az elbizakodottságból és türelmetlenségből fakadó nézet, amelyet az az útitárs hangoztatott, mert semmisnek veszi azt a lenini tanítást — amit pedig ismer, csak úgy látszik elfeledkezett róla —, hogy a pártnak a tömegek bizalmát és támogatását napról napra, újból és újból meg kell nyernie.

Most a meggyőzés, a felvilágosítás és a feladatok megvalósítására való lelkesítés a feladata minden kommunistának, hogy a pártonkívülieteben rejlő hatalmas energiát is a közös ügy érdekében gyümöl- csöztethessük.

TV em is olyan régen, há- 1' rom éve múlt csak. hogy fegyverrel kellett védeni ezt a rendszert. S az „útitársnak“, akinek most nincs türelme agitálni, akkor — fegyvere nem volt.

Véletlen lenne hát magatartása?

Papp János

1951. óta — amikor a posta átvette a hírlapterjesztést — dolgozik Koncz István a megyei hírlapirodán. A hosszú évek alatt e munkaterület minden szerteágazó részecskéjét megismerte, talán éppen ezért vált annyira szívügyévé a Népújság terjesztése. Két esztendő óta ugyanis „csak” azért felelős, hogy a lap a megye minden részébe időben megérkezzék mindennap.

Amikor a rotációs gép megindul és önti a friss, nyomda- festék szagú újságot, akkor kezdődik munkája. Segítőtársaival pillanatok alatt osztják szét a már előre megírt igénylési cédulák alapján a példányok ezreit, aztán zsákba rakják, lezárják, a már várakozó postakocsira rakják, s az siet a vasútállomásra a percek múlva induló vonathoz, amely Füzesabony, Hatvan felé szállítja a lapot. Sok felkészültséget, nagy rátermettséget igényel ez a munka, s Koncz István és társai eddig minden esetben jól vizsgáztak.

... Hogy a Népújság idejében eljusson mindenhová

lehet, ilyen azonban csak nagyon ritkán fordul elő, legfeljebb olyankor, amikor különböző események miatt később kezdődik meg a nyomás és ez késlelteti a postások munkáját is.

— Ha a mi szaknyelvünkön nevezve, „elúszik” a lap — mondja Koncz István —, az jelentős költségtöbblettel jár a szállításnál, és nem érkezik meg reggelre a Népújság a városokba, falvakba. Egy alkalommal voltunk e tekintetben nagyon nehéz helyzetben. A rotációs gép egyik alkatré— A mi munkánknál elsősorban az a fontos — mondja —, hogy tökéletesen ismerjük az éjfél előtt induló egri vonathoz csatlakozó többi vonat menetrendjét, érkezésének, indulásának idejét, és úgy, olyan ütemben végezzük percnyi pontossággal munkánkat.

Az eredményekről nem szívesen beszél, hiszen elsőrendű kötelességének tartja a lehető legpontosabb munkát.

A rendelkezések szefínt a lapok szétosztásánál ezer példányonként hét darab eltérés