Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

1960. január 4., hétfő NÉPÚJSÁG * az TERVEK, új esztendő tervei Ismét elröppent egy esztendő a fejünk felett. Ilyenkor az emberek számot vetnek azzal, ami történt, de már ter­vezik azt, ami lesz. Elmondják kívánságaikat, mit várnak az új esztendőtől, s azt is, hogy nem ajándékba várják éle­tük még jobbra fordulását, hanem munkájuk után. Az el­múlt esztendő nagy változásokat hozott parasztságunk éle­tében — s hogy mit várnak az újtól, arról beszélt a párt­titkár, a tsz-elnök, s a tsz-tag, aki az új esztendőben kezdi meg az igazi közös munkát. Ehhez természetesen az kell, hogy az új esztendőben az egész tagság lelkesen vegye ki részét a munkából. Ahogy ed­dig tapasztalhattuk, bizonyára nem is lesz ebben hiány. írj. Miké B. József, tsz-tag, Bélapátfalva: Már az első évben is jó eredményre számítunk Március 15-én alakult meg termelőszövetkezetünk, csak­nem az egész falu a közös gaz­dálkodást választotta. A kezdet nehéznek bizonyult, a tagok húzódoztak a közös munkától, aki jönni akart, azt is lebeszél­ték a többiek, ennek ellenére, földbe került a közös gabona A pártkongresszus hozta meg a változást, meg az is. hogy kibújt az új vetés, immár a közös határban. Az első kö­zös célunk az istálló építése volt, s ezt meg is oldottuk. Se­gítettek a cukorgyáriak, s Csősz István támogatásával még a villanyt is bevezettük. A szecskavágóhóz villanymotort vásároltunk, szóval megterem­tettük a közös állatállomány elhelyezésének lehetőségét. 11 lovat, s ezenkívül szarvasmar­hákat kötöttünk be az 55 férő­helyes istállóba. A takarmányt beadtuk már, s megkaptuk az állatok ellenértékét is. Ha egy kicsit nehézkesen is, de meg­indultunk e "helyes kerékvá­gásban. Hogy mit várok az 1060-as esztendőtől, erről már Dávid Gáborral, a szövetkezet elnöké­vel sokat beszélgettünk. Elő­ször is növeljük az állatállo­mányt. 15 vemhesüszővel meg­alapozzuk a törzsállományt, 20 anyakoca vásárlásával tiszta fehér hússertést tenyésztünk, s építünk egy 50 férőhelyes sül­dőszállást, egy 300 férőhelyes iuhhodályt. A leadott állatokért Zetort vásárolunk, így a talaj­munkánál, szállításnál is sok pénzt takarítunk meg. Létesí­tünk 10 hold kertészetet, s eb­ből legalább 300 ezer forintos tiszta jöevedelemre számítunk. Felújítjuk, pótoljuk 17 holdas gyümölcsösünket, vetünk bur­gonyát, cukorrépát, és mákot. Búzából 8 mázsás átlagtermést terveztünk be, de a határ olyan szántást kapott, mint még eddig egyszer sem, s ezen felül műtrágyáztunk is, így sokkal nagyobb termést taka­ríthatunk be az eddigi községi átlagnál. Rendes kerékvágásban vá­gyunk már, s a jó közös munka meghozza az 1960-as esztendő­ben az eredményt. A termelési tervet ugyan még csak most dolgozzák ki, de előreláthatólag 40 forintot kapunk egy munka­egységre, ami egy kezdő tsz-nél már jó eredmény lesz. OOOQOO<X)CX>OOCWOÓOCXX)000<XX^^ ...hogy egy francia film­operatőrt tízévi börtönre ítél­ték, mert az algériai—tunéziai határon filmet készített az al­gériai szabadságharcosókról. A francia katonai törvény­szék szigorúan lesújtott az engedetlen operatőrre és sötét börtönre kárhoztatta azért a tettéért, mert hivatásszerete- tének hódolt. Az is igaz, hogy az operatőr a francia kor­mány „ellenségeiről”, a sza­badságukért harcoló algériai­akról készítetté a felvételeket, nem pedig a francia idegen­légió „hazafiairól”. Pierre Clement szive szerint dolgozott, amikor megörökí­tette a szabadságukért har­coló algériaiak küzdelmes életét, filmfelvevőjében gyűj­tötte össze egy villanásnyi Időre a szabadság utáni vá­gyakozást. Választani lehetett neki az idegenlégió és a sza­badságharcosok életének le- rögzítése mellett. Az emberibb témát válasz­totta, s ezért tíz évet kapott. (—ács) fmkMitfi, űundek^* Bodor Mihály, Mátravidéki Erő­mű: Levelét köszönettel vettük és felhasználtuk. Írjon máskor iß ha­sonló eseményekről. Leveleit vár­juk! Ország András, Erdőkövesd: Ki­csit megkésett levelével, máskor azonnal írjon eseményről. Kö­szönjük írását! Kovács János, Hatvan: Elnézését kérjük, hogy nagy terjedelemben nem tudunk foglalkozni a hatvani „vacsora-versennyel*’. Szeretnénk, ha máskor is felkeresne leveleivel. us első munkanap ... az újévi ünnepek után, amellyel megkezdődött való- raváltása azoknak a jókívánságoknak, amelyekkel a szil­veszteri pohárköszöntők után egymást megillettük. Boldog új évet... — ezzel nyújtottunk kezet ismerőseinknek, bará­tainknak. Boldog új évet... — ezzel köszöntöttek bennün­ket. Boldog új évet... — ezzel öleltük át családtagjainkat... Nem formaság, üres szó nálunk ez az újévi üdvözlés, mert mélységes hit él bennünk a boldogság, a jövendő bol­dogulás iránt. Az elmúlt néhány esztendőbén megszoktuk, hogy a kimondott szavaknak — amelyek a jelent magyaráz­zák, értékelik és a jövendőt vázolják — nemcsak csillogása, szép hangzata van, hanem konkrét és kézzelfogható tar­talmuk van, igazságuk van. S az első munkanapon újra megindultak a gépek, meg­indult a termelés az üzemekben, bányákban, a parasztem­berek is az új esztendő terveiről beszélgetnek, s készülnek fel a tavaszra. Senki sem vár csodákat az új esztendőtől, — mint ahogy az ország sem kíván csodákat a dolgozó em­berektől. Haladnunk kell előre, és mindig csak előre — ez a feladat, s ennek sokrétű tennivalója ott sűrűsödik nép- gazdasági tervünk előirányzataiban. Az új év boldogságát a munka hozza és hozhatja meg, amely mindig újat és újat teremt: gazdagítja és mind szebbé teszi egész országunkat, s ezzel együtt gazdagítja és mind szebbé teszi minden ember életét. Az egyén, az egyes ember élete elválaszthatatlanul összetartozik a közösséggel; a közös­ség magához ölel, felemel mindenkit, aki alkot és dolgozik, — ugyanakkor a dolgozó és alkotó ember minden tevékeny­sége nagy közösségi céljaink megvalósítását szolgálja, Így, ebbén a viszonyban hangzott él olyannyiszor a „boldog új évet” köszöntés a szilveszteri utolsó percet követő pezsgő- bontáskor, igy, ebben a viszonyban kezdődött meg a mun­ka az üzemekben, gyárakban és bányákban, s kezdődik majd a földeken. Tegnap reggel Is, ma reggel is, munkába siető emberek­kel találkoztunk az utcákon mindenfelé. Frissen, jókedvűen lépkedtek: újra kezdődnek a munkás hétköznapok az ün­nepek után. A boldog új esztendő megteremtésén dolgozunk vala­mennyien; akarjuk, hogy mielőbb valóra váljanak terveink — közösségi terveink éppen úgy, mint azok, amelyeket el­végzendő munkánk várható eredményeire alapozva, ma­gunknak elképzeltünk. És most már így hangzik az üdvöz­lés: erőt, egészséget az új esztendő munkás hétköznapjaihoz. <-r.) i960 első negyedévében növelik bútortermelésüket a megye kisipari szövetkezetei A megye faipari szövetkeze­tei 1960. I. negyedévi terme­lési vállalásuk elkészítésénél — alapul véve a kongresszus határozatait — összesen 2 millió 700 ezer forint értékű bútor elkészítését tervezték, egymil­lió százezer forinttal többet, mint 1959. I. negyedévi telje­sítésük volt. Az Egri Asztalos Ktsz dol­gozói többek között elkészí­tenek 750 000 forint értékű kár­pitozott bútort, 475 000 forint értékű festett bútort, tíz gar­nitúra konyhabútort. A gyön­gyösi Épület- és Bútorasztalos Ktsz elkészít 300 000 forint ér­tékű festett és 150 000 forint értékű kisbútort. Az egri Gyermekkocsikészítő Ktsz több mint 600 gyermekkocsit gyárt. Példamutató a Komlói Ve­gyes Ktsz asztalos részlegének fejlődése, ahol 250 000 forint értékű bútort készítenek el az első negyedévben. recski, lőrinci, parádi, hevest ktsz-ek asztalos részlegei köz­vetlenül is vállalnak megren­delésre a lakosság részére bú­tor, ajtó, ablak készítést. 1980. évben a faipari szövet­kezetek jelentős erőfeszítése­ket tesznek a vállalási határ­idő csökkentésére is. (Polgár Miklós.) Egyre erősebbek megyénk ter­melőszövetkezeti, s a fejlődő nagyüzemi gazdaságok egyre több géppel rendelkeznék. Az elmúlt esztendőben megyénk tsz-ei mintegy 35 traktorral gazdagodtak és az idén tovább folytatják a gépesítést. Az 1960-as esztendőben összesen 80 új mezőgazdasági erőgépet vásárolnak. Főként Zetorokat szereznek be a termelőszövet­kezetek és T 28-as traktorokat. Ezek a gépek megkönnyítik a szállításokat és a növényápolás munkáját is. Jellemző, hogy nemcsak a traktorokat, hanem a szükséges munkagépeket is beszerzik a termelőszövetkeze­tek, tehát a tárcsákat és egyéb mezőgazdasági gépeket is vásá­rolnak a traktorokhoz. A nagy­arányú gépvásárlás a 3004/2-es MT. határozat gépesítésre vo­natkozó cikkelye szerint törté­nik. 0ü00o0oo00o0<W0<*>00CKXÖ(XXXXX*y»0C^^ X*>OOOOOOOOOOOOOOOCOÓOÓOOCXX>(XXXXXXX)OOOOOC<>OOOÓOOOO^ Mindenki másra vár? Az erdőkövesdl Haladás Tsz tovább növeli juhállományát Megyénk termelőszövetkeze­tei ez esztendőben tovább nö­velik az állatállományukat. A készülő tervekből kiderül, hogy nagy gondot fordítanak az ál­lattenyésztésre és csaknem minden termelőszövetkezet nö­veli az állományt. Az erdőkö­vesdi Haladás Termelőszövet-: kezet már eddig is szép juh-! állománnyal rendelkezett, mert összesen 448 juhot számláltak.^ A tsz tagsága most úgy határo- zott, hogy tovább gyarapítják a juhállományt, az 1960-as esz­tendőben 628 darabra növelik annak létszámát [bccJ ty ben az évben meg akarjuk te­remteni azt, hogy a régi, erős szövetkezetekben a tagok jöve­delme elérje a középparaszti jövedelem színvonalát, az új szövetkezetekben pedig több legyen, mint amennyit az egyéni gazdaság megadhatott Csombok József, tsz-elnök: Visznek termelőszövetkezeti község már az első évben több árut akar adni az országnak I960 lesz az első igazi közös esztendőnk, hiszen az őszön kezdte meg a munkát az egész község a szövetkezetben. A nagy munkakedvre csak egy jellemzőt: 18 fiatal, negyven esztendőn aluli tag jelentkezett a szövetkezet tehenészetében munkára, s nincs munkaerőben hiány máshol sem. Szövetkezetünk az őszön 936 holdon vetett búzát, a vetés szépen kelt, fejlődött, s kiszá­moltuk, amellett, hogy a tagság évi kenyérszükségletét bőven biztosítjuk majd, sokkal na­gyobb mennyiségű gabonát adunk az államnak már az első évben is, mint amennyit a köz­ség addig adott, míg lakói egyéni gazdálkodók voltak. Na­gyobb területen termelünk cu­korrépát, mákot és borsót is, s már az első évben nagy lépést teszünk afelé, hogy visszaállít­suk a község régi hírnevét a takarmánytermesztésben. 150 holdon fogunk majd például lucernamagot. Pillangósokat olyan területen termelünk, hogy már az első évben nem­csak biztosíthatjuk a szükség­letet. hanem feleslegünk is lesz. Az ország nagy gondjából a húsellátás biztosításában is részt kérünk. Szövetkezetünk­ben 600 sertést hizlalunk meg azon túl, hogy még az élmúlt évi szerződés alapján az első negyedévben 130 darabot szál­lítunk le. Kötöttek szerződést a szövetkezeti tagok háztáji gaz­daságukra is, így a község biz­tosítja azt a hízómennyiséget, amennyit eddig adott el az ál­lamnak, a következő években természetesen többet is. Két nagy, 100—100 férőhelyes istál­lónk benépesítése a tejtermelést lendíti fel. Községünkben eddig naponta mintegy 1600 liter te-; jet vittek be. Az első negyedév; végére a szövetkezet napi 1000: liter tejet szállíthat bé, s a ház-; táji állományból is jelentős^ mennyiségű tej várható. Ez a> mennyiség szintén növekszik; az állatállomány kofosbí fásai a fölözött tej itatásának beve-S zetése után. Tenyészállatokból; az idén még nem tudunk any-; nyit adni, amennyire még; egyéni gazda korukban szer-* ződtek a tsz-tagok, de egy-két: esztendő múlva már nemcsak­elérhetjük, de túl is szárnyal-; hatjuk a régi szintet. £ ÉS ami a legfőbb, a szövetke-- zetben nem csökken az embe-: rek jövedelme, hanem számítá-5 sunk szerint növekedik a régi,; egyéni jövedelemhez képesti SaJlós Gyula, hevesi járási titkár: 1960-ban a tsz-tagok jólétének növelésén iáradozunk Az elmúlt esztendő nagy vál­tozásokat hozott járásunkban A dolgozó parasztok mintegy 90 százaléka a szövetkezeti gaz­dálkodás mellett döntött, járá­sunk szövetkezeti járás lett. Értünk el eredményeket a szö­vetkezetek megerősítésében, — de ez lesz az egyik legfőbb munkánk az új esztendőben is. elsősorban az érdekeltség növe­lése útján. Van már erre jó példa járásunkban — így a kis­körei Dózsa Termelőszövetke­zetnél —, ezeket a kezdemé­nyezéseket igyekszünk elter­jeszteni másutt is. Kiskörén bevált az a módszer, hogy a ta­gok bizonyos terület megmun­kálásáért meghatározott mun­kaegységet kapnak, s ugyanak­kor a terv túlteljesítéséért pré­miumot. Az eredmény ebben a szövetkezetben a tervek túltel­jesítése lett. A következő év feladatai közé tartozik az is, hogy a jövőben, különösen a régi gabonatermelő szövetkeze­tekben igyekszünk elérni, hogy csak a szükségleteknek meg­felelő mennyiségű gabonát vi­gyék haza a tagok természet­ben, a többit pénzben fizesse ki a szövetkezet. Szükség van erre azért, hogy a szövetkezet többet tegyen az ország kenyérellátá­sáért. A szövetkezeti tag is job­ban jár így, mert nem áll ugyan feleslegesen, mázsa­számra a gabona a padlásán, de a szövetkezet jobb áron tud­ja értékesíteni közösen a gabo­nát s így nagyobb összeg jut egy munkaegységre. Nagyobb gondot fordítunk a jövőben a háztáji gazdasá­gokra, a tagok szociális és egyéni ügyeinek intézésére, az emberekkel való fokozottabb foglalkozásra. Ezektől a gazdasági ügyek­től elválaszthatatlan, hogy olyan politikai munkát végez­zünk, amely a szövetkezetek­ben megteremti azt a légkört, ahol a fegyelem az első, s ahol a szövetkezeti tagok egyre job­ban megértik: elsősorban a kö­zöstől várhatják a nagyobb jö­vedelmet. Üjévi nagy feladataink közé tartozik a szövetkezetek párt- szervezeteinek megerősítése, az, hogy a pártszervezetek vezetői­nek figyelmét jobban a gazda­sági ügyekre irányítsuk. Már az elmúlt évben is volt erre tö­rekvés, ezt akarjuk ebben az esztendőben tovább fejleszteni. Segíteni akarunk abban, hogy a szövetkezeti pártszervezetek munkáját széles aktívahálózat segítse. Ennek egyik módja, hogy a pártszervezetek rend­szeresen foglalkoznak a brigád- és munkacsapat-vezetőkkel, s felkérik őket, hogy rendszere­sen tájékoztassák ők is a hoz­zájuk beosztott embereket a szövetkezet helyzetéről, a leg­közvetlenebb feladatokról, a pártszervezet álláspontjáról. Ilyen módon a legidőszerűbb problémákról a járás területén mintegy 1200 kisgyűlést tar­tunk még januárban — a munkacsapatok tagjainak részvételével. 1960-as terveinket röviden így lehetne összefoglalni: eb­■p gy minapi értekezlet , J után kissé rezignált hangon fejtegette ama érte­kezlet egyik részvevője: — Minek szólaltam volna fel? Semmi értelme. Úgyis egyedül maradtam volttá a vé­leményemmel. Nálunk nem olyanok az emberek, mint másutt.,; Hallgatnak! A rezignáltság, a lemondó kézlegyintés óhatatlanul olyan érzést keltett az emberben, hogy aki így beszél, annaz legalábbis keserű tapasztalatai vannak, azt már néhányszor „vízbehagyták” saját munka­társai, nem kerülgeti, hanem egy leckéből is tanulva, kike­rüli a forró kását. — Miért szóltam volna? Még égyszer se.;; Hát nem mondtam, hogy úgyis egyedül maradtam volna a vélemé­nyemmel? — válaszolt még szomorúbban az újabb kérdés­re. S amikor az értekezleten részt vevő még három másik „hallgató" is ugyanezt mond­ta el, ha más szavakkal is, nem volt nehéz dolog a kór­képet felállítani, ha mindjárt nem is megtalálva a gyógy­szert, —- mindenki másra vár, nem nagyón becsülik itt egy­mást az emberek. Történt mindez egy kisebb vállalatnál, de megtörténhe­tett és minden bizonnyal ilyen, vagy olyan formában meg is történik ez másutt is, nagyobb szervnél is, hogy az emberek egymásra várnak, s egymás­ban nem bíznak. A kispolgári kényelmesség veszélyes dolog, s mindenre lehet jó, csak egy­re nem: hogy előbbre lépjünk, hogy feloldjuk nehézségein­ket, hogy megoldást találjunk a ma egyes problémáira. A z emberek, még azok Is, akik látszatra meglehe­tősén érdektelenül szemlélik a körülöttünk zajló életet, látó szemmel és halló füllel kísé­rik figyelemmel építésünk, munkánk tényeit. Nagyon jól látják, milyen sikereket hoztak az erőfeszítések és nagyon jól látják, tudják, hogy milyen kisebb hibák fékezik további munkánkat. Az elmúlt esz­tendő gazdasági, politikai és kulturális eredményeinek alapját éppen a tapaszta­latokon felépült bizalom adja meg és ez adja meg az új esz­tendő munkasikereinek mag­ját is. Elvitathatatlan tény az is, hogy ma elsősorban, a nyílt beszéd, az őszinte szó az álta­lános, a jó szándékú és segí­teni akaró és tudó bírálat. De tapasztalható még itt-ott, kü­lönösen városarnkban, kisebb hivatalokban, üzemékben, hogy a jól látó és jól halló emberek úgy viselkednek egy- egy értekezleten, vagy éppen taggyűlésen, mintha sem vé­leményük, sem tapasztalatuk nem volna saját szűkebb kis környezetük munkáját, életét illetően. Könnyű volna azzal elintéz­ni a dolgot, hogy az emberek­ben van a baj, meghógy a szó­lásszabadság azt is jelenti, hogy nem szólni is szabad. Az ilyen kifordított elvek azon­ban csak arra alkalmasak, hógy eltereljék a vezetők fi­gyelmét: miért nincs vélemé­nyük az emnbereknek. Jogos, vagy jogtalan félelem miatt, vagy azért, mert közvetlen vezetőik nem teremtenek olyan légkört, ahol sem szóban, sem munkában nem vár egyik a másikra. A z is igaz, hogy kisebb munkahelyeken, első­sorban hivatalokban, ahol a személyi függés eklatánsabb, s ahol végeredményben is még mindig erősebb a kispolgári szemlélet, legalábbis langyo­sabb a bírálat a szókimondás légköre, mint a bányászok, vagy építőmunkások között, — nos, az ilyen helyeken mindig térthódítóbb a másra várás szelleme. Más azonban ezt tudni, s megint más: semmit se tenni ellene. A hivatali és felsőbb pártszerveknek itt is, ezem a téren is megvannak a maguk számottevő feladatai, hisz még az olyan erősen ipa­rosodó városban is, mint Gyön­gyös — Egerről nem is beszél­ve — számottevő réteg dolgo­zik ilyen munkahelyeken; Egyáltalán nem lehet közöm­bös, hogy a hivataloknál, in­tézményeknél, kis üzemeknél érvényesül-e az emberek véle­ményalkotása, s e vélemények nyílt feltárása. Ebben az országban — sok­szor elmondtuk, dé soh’sem elégszer — senkit ném érhet bántódás. ha szávait jószándék kíséri, ha segíteni, tenni akar, bármilyen kis ügyben is Lehet, hogy nem egy vélemény eset­leg nélkülözi a kellő megala­pozottságot és tájékozottságot, de ez nem jelenti azt, hogy egyúttal a jószándékot is nél­külözné. Védeni és segíteni kell azokat, akik ma még ta­lán „másra várnak", hogy ön­álló és megalapozott vélemé­nyükkel, bírálatukkal segítsék kis közösségük, az ott élő és dolgozó társaik munkáját. Ez minden vezető és minden kom­munista kötelessége! Gyurkó Géza 1960-ban 80 traktorral gazdagodik megyénk tsz-einek gépállománya Az Egercsehi Vegyes Ktsz asztalos részlegének dolgozói a megye szakszövetkezeteit is megelőzve, vállalták 20 gar­nitúra fényezett hálószobabú­tor elkészítését. Az elkészített bútorok nagy része a Bútorért üzletekben kerül forgalomba, de a fenti szövetkezeteit, valamint a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom