Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-01 / 282. szám
6 népújság 1939. december L, kedd Megkezdte tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa (Folytatás az 5. oldalról) fejeződött be teljesen az egyesülés olyan értelemben, hogy pártunkban most már csak minden tekintetben egyenjogú és összeforrott párttagság van. A régi törzsgárda és a fel- szabadulás után kommunistává lett ifjúság is összeforrott, ahogy ezt más szavakkal kifejezzük: a 40 éves magyar kommunista mozgalom három élő nemzedéke együtt van, és jó egyetértésben dolgozik. A párt erős, mert ma valóban az azonos elveket valló emberek önkéntes harci szövetsége. Beszélt a kádermunkáról is. Jó az — hangsúlyozta, hogy nem egymástól elkülönítve végzik 'immár az emberek irányítását és a kádermunkát. Tapasztalataink szerint az a döntő, hogy mindenekelőtt munkája és magatartása alapján ítéljék meg az embert és ne különböző nyilvántartások adatai alapján. Az egész embert tekintsék, jótulajdonságaival, és esetleges fogyatékosságaival együtt. Az a legfontosabb, hof™' á kádermunkából végképp eltüntessük a titokzatosságot, a misztifikációt, az egyoldalú megítélést. Feltétlenül kerülni kell, hogy egy embert egyik nap — jótulaj- donságai alapján — as egekig emeljenek, a másik nap pedig — valamilyen hibája miatt — esetleg örökre elvessék. Pártunk tömegbefolyásának növekedésében — folytatta — döntő tényező: a párt szavai és tettei sohasem térhetnek el egymástól. A párt a tömegekkel van közvetlen és közvetett kapcsolatban. A párt a néppel, a tömegszervezetek és a tömeg- mozgalmak révén közvetett kapcsolatban van. A tömeg- szervezeteknek és tömegmoz- ga’maknak megvan a maguk sajátos rendeltetése, de feladatuk az is, hogy a párt szavát közvetítsék a tömegekhez és a tömegek véleményét, kérdéseit a párthoz. Ma a tömegszervezetek és tömegmozgalmak a P»rt eszmei és politikai irányításával, ugyanakkor önállóan dolgoznak és betöltik a sajátos szerepüket is: alapjában véve jól töltik be a párt és a tömegek közötti összekötő szerepet is. Kádár János részletesebben szólt ezután a szakszervezet, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Nőtanács munkájáról. A szakszervezetekre a kommunistáknak úgy kell tekinteniük, mint olyan szervezetekre, amelyekhez idővel mind töbo; olyan feladat és hatáskör kerül, amely ma még állami szerveknél van. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egyrészről tömegszervezet, más vonatkozásban pedig a párt saját ifjúsági szervezete. Legfőbb feladata, hogy küzdjön és segítsen a pártnak legyőzni az ellenséges nézetek maradványait, amelyek az ifjúság soraiban helyenként még rombolnak. További feladata, hogy segítsen a pártnak az egész ifjúságot tanulásira ösztönözni, a munka megbecsülésére és szeretetére tanítani, a szocializmus eszméjéhez, a népi hazához való rendíthetetlen hűségre nevelni. A Központi Bizottság megítélése szerint a nőmozgalom szervei, a nőtanácsok hasznos és jó munkát végeznek. Ezért tekintélyük van a pártszervezetek és a tömegek előtt is. Az a feladatuk, hogy a szocializmus építésének központi társadalmi kérdéseivel foglalkozzanak és mozgósítsák a nőket apárt politikájának támogatására, az alkotó munkára. Ugyanakkor foglalkozzanak a nők társadalmi kérdéseivel is. A nők a Magyar Népköztársaságban egyenjogúsággal rendelkeznek. A nőtanácsok feladata, hogy ennek a törvényben biztosított egyenjogúságnak az élet minden területén, az ügyek mindennapi menetében segítsenek maradéktalanul érvényt szerezni. Nyíltan meg kell mondani, hogy a nők társadalmi kérdéseinek kielégítő megoldása még nagy és hosszantartó munkát kíván. A nők teljes felszabadítása és a szó igazi értelemben vett egyenjogúság a szocialista forradalom egyik fő feladata. Ezt még nem oldottuk meg és ez nem is könnyű, nem is rövid lejáratú feladat. A párt közvetlen tömegkapcsolatainak alakulásában rendkívül fontos, hogy a párt elvileg és gyakorlatilag helyes viszonyt alakítson ki a párton kívüliek kel. A párt, mint tudvalevő, bizalommal és megbecsüléssel viseltetik a pártonkívüliek iránt, őszintén, közvetlenül es nyíltan szól a párton kívüliek legszélesebb tömegeihez az eredményekről és a nehézségekről is. Három év alatt a párt és a pártonkívüli tömegek között éppen ez a nyütság és őszinteség teremtette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölítélnünk a pártonikívúüekkel szemben helyenként mutatkozó türelmetlenséget is. Senki sem várhatja, hogy mindenki egy csapásra kommunistává váljék, hogy mindenki egy csapásra felemelkedjék az élcsapat színvonalára. Viszont a szocialista társadalom felépítése az egész nép ügye, csak az egész nép műveként valósulhat meg. A párt feladata, hogy a nem kommunistákat meggyőzéssel és türelemmel vezesse ebben a nagy munkában, és közülük azokat, akik képességükkel kitűntek, tudással és tehetséggel rendelkeznék, olyan posztra állítsa, ahol a legtöbbet tudják nyújtani a társadalomnak. Még ennél is messzebbmenő türelemre van szükség az emberek ügyes-bajos dolgaival való foglalkozásban. Nincs semmiféle statisztikai kimutatás arról a megszámlálhatatlan kérdésről, azokról a közérdekű, vagy személyes ügyekről, amelyekkel az emberek naponta fordulnak pártszervezeteinkhez. 1958-ban kevés híján 20 000 levél érkezett egyenest a Központi Bizottság címére, a Népszabadsághoz több mint 30 000. — Ezekben a levelekben különböző emberek tanácsért, vagy segítségért fordulnak hozzánk. A párt és a pártszervezetek természetesen mindennel nem foglalkozhatnak. De a kérdéseket és kívánságokat, amelyeket szóban vagy írásban túlnyomóan pártonkí- vüliek juttatnak el hozzánk, mindenekelőtt úgy kell felfogni, mint a párt iránti bizalom jelét. A bürokratizmus és lélek- telenség ellen kíméletlenül lépjünk fel, s a legnagyobb figyelmességgel foglalkozzunk az emberek ügyeivel, kérdéseivel, panaszaikkal, kéréseikkel. Ezeket az ügyeket a pártszervezeteknek komolyan kell venni és el kell igazítani az embereket. Ügyeiket továbbítsák az illetékes szervekhez és kísérjék figyelemmel azok elintézését. A tömegszervezeteken, tömeg- mozgalmakon és a tömegekkel fennálló közvetlen kapcsolatokon keresztül szövődik és erősödik az a millió és millió szál, amely a pártot és népünket összeköti. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom és eleven kapcsolat az a tényező, amely nélkül a párt nem élhet és nem dolgozhat Elvtársak! Pártank hazafias és internacionalista párt. Szocialista forradalmunk csak a nemzetközi kommunista mozgalommal együtt és azzal összeforrva fejlődhet. Feladatunknak tekintjük, hogy tanuljunk népünktől és tanuljunk a nemzetközi Kommunista mozgalom tapasztalataiból. Ha szüntelenül tanulunk saját tapasztalatainkból és népünktől, akkor sohasem hagyjuk figyelmen kívül hazai adottságainkat, nemzeti sajátosságainkat, amelyek történelmileg alakultak ki. Ezekről megfeledkezve lehetetlenség volna hazánkban felépíteni a szocialista társadalmat. A párt előtt álló feladatokat összefoglalva: a legközelebbi években be kell fejeznünk a szocialista társadalom alapjainak lerakását. A gazdasági és kultui'áiis építés feladatainak jobb és lendületesebb megoldásával hozzuk közelebb azt a napot, amikor a szocialista forradalom teljes és végleges győzelmet arat hazánkban. Ennek feltételei: hogy megőrizzük eszmei alapunk, a marxizmus—le-ninizmua tisztaságát pártunkban —, hogy tudományos elméletünket alkotó módon alkalmazva egyértelmű és következetesen kommunista politikát folytassunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság most erős, a nemzetközi feltételek jók. Arra van szükség, hogy pártunk minden szervezete, minden tagja dolgozzék még nagyobb lelkesedéssel, mint eddig. Arra van szükség, hogy a párt támaszkodjék még jobban a tömegekre, a nép tömörüljön még jobban a párt köré. Arra van szükség, hogy a magyar nép fűzze még szorosabbra barátságát a Szovjetunió és a szocializmus és béke egyre hatalmasabb nemzetközi erőihez. Bizton hisszük, hogy ez így lesz, a szocializmus belátható/ időn belül teljesen győzedelmeskedik hazánkban is; felépül a magyar nép több nemzedékének legszebb és legigazibb álma, a szocialista Magyarország —, fejezte be beszédét Kádár János. A délutáni ülésen Fock Jenő. az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ismertette a Központi Bizottság beszámolóját a gazdasági feladatok megoldásának és második ötéves nép- gazdasági terv elkészítésének irányelveiről. Fock Jenő részletesen elemezte a magyar népgazdaság helyzetét és azokat a változásokat, amelyeket a népgazdaság szerkezetében és arányaiban a következő hat évben végrehajtunk. (MTI) A bányászlámpák fényénél Megtértek oda, hol dolgoz, tak eddig. Még frissek a \ rágok a sírokon, s a könnyek az arcokon: 31 bányászt temetett — a családdal együtt! — az ország, az egész magyar nép, csákányt forgató társaik, az életben maradt 144, akiket nem tudott elpusztítani a régóta lappangó, tuznevelte gáz és vízgőz. Hányszor elmondtuk, hányszor leírtuk, s talán ... talán már kicsit közhelynek is hangzott, hogy hősök mind, kik a mélybe szállnak, kik megsarcolják a föld méhét, s a szén ezer tonnáit küldik nap mint nap a felszínre, ahol szikrázó kék az ég és tavasztól őszig jóillatú szelek járnak a tárnák felett. S egy kegyetlen tragédiának kellett jönnie, hogy szikrázó fénnyel csillogjon újra fel a szó: hősök, a bánya hősei! Akiket elpusztított a természet vak dühe, akik most 31-en alulmaradtak a csatában, akik az élet, a munka harcmezején estek áldozatul — a holnapért. Ki adhat vigaszt az apáért, testvérért, fiúért? Nehéz, nagyon nehéz felszárítani a könnyeket, de ott, ahol az egész munkás- osztály, az egész dolgozó nép, a párt és a kormány osztatlan részvéte áll az embert vesztett családok mellett, ha nem is könnyű, de könnyebb a súlyos csapást elviselni. Harmincegy koporsót állt körül a gyászolók sokasága. Ez a harmincegy koporsó azonban nemcsak a keserű gyász valósága volt, de a kö- rülállók személyében az ösz- szefogás nagy erejének tanúsága is. Nincsenek és nem is lesznek a mi országunkban magukra hagyva azok. kiknek hozzátartozóik a legszentebb harcban, a holnapért, a szocializmusért, a nép boldogulásáért folytatott nemes és önfeláldozó küzdelemben estek el —, a széncsatában. Az ember még D i sszi den s-sors Svájcban A Schweizer Illustrierte október 5-i száma riportot közöl egy disz- szidált fiatal magyar rajzolóról és feleségéről, akik gyermeket várnak, de Zürichben a lakosság gyanakvó magatartása miatt csak nagyon nehezen tudtak lakáshoz jutni. Valahányszor megtekintettek egy kiadó lakást és elhangzott a kínos bejelentés, „magyarok vagyunk”, a zürichiek hallani sem akartak róluk. A grafikus végül is kénytelen j volt főnökéhez, egy reklámvállalat vezetőjéhez segítségért fordulni. A főnök, tősgyökeres svájci ember, saját nevében adott fel hirdetést magyar alkalmazottja részére, amelyben hangsúlyozza, hogy a fiatal grafikus, noha magyar, azért rendes, komoly ember, alá biztosan megfizeti a lakbért és gondosan ápolja az otthonát. A munkáltató hangsúlyozza, hogy három év alatt megismerte a fiatal magyart és méltánytalannak tartja, hogy „nemzetisége miatt mindenütt akkora gyanakvással fogadják.” A hirdetés végül egyenesen felteszi a kérdést: „Melyik bérbeadó hajlandó megkockáztatni a dolgot?’* mindig kiszolgáltatottja • természet vak erőinek: sokkal kevésbé, mint eddig bármikor, de sokkal inkább, mint holnap, vagy holnapután. Társadalmi rendszerünk azért is harcol, azért dolgozunk, termelünk főbb szenet, vasat, azért munkálkodnak tudósaink, kutatóink, azért küzdünk a technika tökéletesítéséért, hogy mind kevesebb legyen az ilyen áldozat és mind több a mindennapi győzelem. És, akik most életüket áldozták, akiket most eltemettünk és gyászolunk, ebben a nemes küzdelemben adták a legdrágábbat a nép holnapjáért, a holnap bányászaiért. Hősi halottak ők, kiknek emlékét megőrizni szent kötelességünk, s ebből az emlékből is erőt meríteni mindennapi lehetőségünk és feladatunk. A szállítóaknában felhangzik a jelzés: indul a szállítószalag, hozza hátán a szenet, amelyből fény lesz. meleg — élet. A 31 hős helyére új emberek álltak, a frontokon, a fülkékben más kézben, és mégis ugy anolyan kézben lendül ütemre a csákány. Jön a szén s amíg jönni fog, amíg a csákányok, ré- seiőgépek, szénkombájnok dolgoznak, amíg fény lesz városon és falun, és zizegő távvezetékek a végtelen földek felett, — mindig emlékezni fogunk rájuk és azok mellett leszünk, akik egyedül maradtak. ... és a sírok felett nem mécsek, hanem az ezernyi és ezernyi bányászlámpa fénye világít, amelyek ott im- bolyognak lenn, a szénfal mellett, sápadt fényt hintve a szögletes arcokra. Az arcok most még keményebben, még elszántabban tekintenek a holnap nagyszerű, de kemény küzdelmeket váró feladatai elé. 31 hős halála erre kötelezi a tízezernyi élőt! (dő járásjelentés Várható időjárás kedd estig'S Felhőátvonulásolt, rtéhány . helyen eső. Mérsékelt délkeleti-déli szél. Várható legmagasabb nappali hómérséklet kedden: 7—11, legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 0— plusz 5 fok között. Távolabbi kilátások: Az enyhe idő tovább tart. (MTI) NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: Suba Andor. Kiadja: Népújság Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth Józsefi. Szerkesztőség: Eger, Beloiannisz uu S. Telefon: 56-74. 66-78. Postafiókí SS. Kiadóhivatal: Eger, Bajcsy-Zsilinszky utca i. Telefon: 24-44. Postafiók: 23. Heves megyei Nyomda Vállalat. Eger. Bródy Sándor u. 4. Felelős vezető: Mandula Ernő. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál ée kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra ti Ft. esi tőkéjét. A párt sikerei döntően attól függnek, hogy ezt a Kölcsönös bizalmat a jövőben tovább erősítjük. Gátolja a pártonkívüliek- kel kiépített egészséges viszony további erősítését az az elbizakodottság is, amely sorainkban helyenként ismét felüti a fejét. Vannak olyan elvtársaink, akik elfeledkeztek arról _ a lenini tanításról, hogy a pártnak a tömegek bizalmát és támogatását napról napra újból és újból meg kell nyernie. Sajnálatos — ha szórványosan is —, de mégis találkozunk olyan esetekkel, amikor a párttagok egy része nem érti a Központi Bizottság álláspontját a pártonkívüliekkél kapo3olatban, s ezért nem jár el helyesen. Helyenként értetlenség és idegenkedés van az 1957-es pártértekezletünk állásfoglalásával szemben, amely szerint hazánkban a pártfunkció kivételével pártonkívüli is betölthet bármely közfunkciót. Vannak egyes olyan maradi nézetekkel megvert elvtársaink, akik nem értik, hogy a kommunisták nem végezhetnek mindent maguk. El kell A Szwvjefcuniő gazdaságilag egy-kettőre utoléri az Egyesült Államokat. Ez az igazság, ismerik be mind gyakrabban neves amerikai politikusok és közgazdászok. A hétéves terv első évi feladatainak sikeres teljesítése és túlteljesítése hallatára a kapitalizmus híveit aggodalom fogja el, hogy miként alakul majd a két rendszer gazdasági versenye. O. Huffning, a Rund Corporation nevű tudományos kutatószervezet közgazdásza, bosz- szankodva írja: „A Szovjetunió az ötvenes években meglepő ipari, tudományos és műszaki eredményeket ért el. Hruscsov eddigi gazdasági sikerei is minden szónál ékesebben beszélnek, amit pedig 1965-re és a távolabbi jövőre jósol, az elég nagyszabású program ahhoz, hogy hívei üdvözöljék, a Nyugat pedig alaposan vegye fontolóra, milyen méreteket ölthet a szovjet gazdasági kihívás a legközelebbi évtizedben. A Szovjetunió megmutatta, hogy a szovjet ipar, ha továbbra is megtartja fölényét a fejlődés ütemében, lépésről lépésre csökkenti majd « különb„Oroszország száguld előre .. Amerikaiak a Szovjetunió gazdasági eredményeiről séget a Szovjetunió és az Egyesült Államok bruttó termelése között. Vigasztaló, hogy a különbség még nagy, de évről évre kevésbé vigasztalhatjuk majd magunkat ezzel.” „Hát igen, kevés okunk van a vigaszra”. Mind sűrűbben hallunk ilyesmit a hivatalos Washingtonban. Mint a New York Times közli, „az amerikai és a szovjet termelés különbsége egyre csökken, s ez igen sok megfigyelőt komolyan aggaszt országunkban, mert a szovjet pozíciók erősödése óriási befolyást gyakorol a világ számos népére.” Humphrey szenátor a szovjet hétéves terv esélyeit latolgatva kijelentette: „Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy nem is gondolnak Amerika utolérésére és nem képesek teljesíteni a tervet. Lehet, hogy nem tudják megvalósítani egészen célkitűzéseiket, de mindenesetre megpróbálják, Óriási erőforrásaik vannak, s a történelem tanúsága szerint mindig elérik, amit akarnak. Nemigen van okunk az önelégültségre, ha saját gazdasági fejlődésünket összehasonlítjuk a Szovjetunió hatásos eredményeivel. Míg a szovjet termelés évente 9,5 százalékkal növekszik, az Egyesült Államok mindössze két százalékkal növeli évi termelését, s egyre kisebb a különbség a két ország bruttó termelése között is. Akár a gazdaságra, akár a politikára, akár a fegyverkezésre, avagy az eszmékre gondolunk, ugyanaz a kép fogad bennünket: nem azért maradunk le a versenyben, mert hiányoznak az erőforrásaink, vagy a képességeink, hanem azért, mert nem vagyunk elég céltudatosak és célratörők, s nem cselekszünk elég szervezetten. Óriási hiányossága ez országunk vezetésének”. Humphrey természetesen nem meri nyílton bevallani, hogy a Szovjetunió a szocialista rendszer fölényének köszönheti hallatlan eredményeit. De józanul fontolóra veszi, hogy mik lehetnek a szovjet gazdaság sikereinek okai, s így közel jut ahhoz a gondolathoz, hogy a termelés tőkés anarchiája semmi jót nem ígér az amerikai gazdaságnak. Amhold Murment, egy csi- kágói vállalat elnöke nemrégen a Szovjetunióban járt. Az amerikai tőkés jól kinyitotta a szemét és meglátta, hogy a szovjet gazdaság az emberek szolgálatában áll. Murment arra a véleményre jutott, hogy a szovjet emberek ezért dolgoznak olyan hallatlan lelkesedéssel. „S ehol sem láttam ilyen egyöntetű hazafiságot, sehol se tapasztaltam, hogy az emberek ennyire hűségesek hazájukhoz és annak eszményeihez...” —■ jelentette ki az amerikai tőkés a Chicago Sun and Times című lap tudósítója előtt.) — „Nem csoda, hogy az oroszok ilyen gyorsan fejlesztik gazdaságukat. Az úttörők heve ég bennük és szilárd meggyőződésük, hogy csak az ő rendszerük marad fenn. Biztosak benne, hogy ők győznek a versenyben.” Hruscsov látogatása óta az Egyesült Államokban széliében terjed az a vélemény, hogy a „szovjet kihívásnak” békés jellege van. Mint a Saint Louis Post Dispatch című lap írja: „Hruscsov világosan megmutatta a szovjet kihívás természetét. Utolsó amerikai beszédei alátámasztották azt a következtetést, hogy a szovjet kihívás elsősorban politikai, gazdasági és társadalmi, nem pedig katonai természetű.” Nem a katonai lőtereken és a fegyvergyárakban, hanem a békés építőmunkában kell eldönteni, melyik rendszer jobb. Egyre több amerikai jut erre a következtetésre.
