Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
\HÄö PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA X. évfolyam, 283. szám ARA: 30 FILLÉR 1959. december 2., szerda I © f 0, m :v. & m Őszinte szívvel kívánjuk az önök párt janiik. a* egész magyar népnek. hogy arasson újabb győzelmekét a Magyar Dlépköztársaság történelmi feladatának megoldásában, a szocializmus építésének befejezésében N. Sz. Hruscsov beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán. Kővetkező ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését Folytatja tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa Fock Jenő referátuma a VII. pártkongresszuson .4 kongresszus hétfő délutáni ülésén, Fock Jenő, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondotta el beszámolóját. — Tisztelt Kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette -pártunk gazdaságpolitikájának fő vonásait. Beszámolómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgazdaságunk szerkezetében és arányaiban a kővetkező hat évben kell végrehajtani — mondotta, majd így folytatta: — Két hónappal a kongresz- szus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit ,,gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészítéséről“’. Nagy jelentőségű ez, mert így kapkodás nélkül, körültekintően készíthetjük el második ötéves tervünket és gondosain felkészülhetünk annak végrehajtására. Javasoljuk a kongresz- szu|nak: adjon utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bizottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi szakában a dolgozók széles körével vitassa meg a tervet. A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhány helyen' — a Tudományos Akadémián, a Szakszervezetek Országos Tanácsában, a Népfront Elnökségében, a METESZ-ben —, már megvitatták a kongresszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesztés irányával egyetértenek: helyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe kerül, felhívják, a figyelmet, hogy a népgazdaság gyorsabb fejlesztésére még sok a tartalékunk. Szóvá teszik: a népgazdaság gyorsabb fejlesztésével nagyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a' tervezettnél nagyobb mérvű növekedését lehetne biztosítani, javasolják: vizsgáljuk meg [alaposan az iparilag gyengén j fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit, hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés színvonalának javításával sokoldalúbban, szervezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni,- felhívják figyelmünket, hogy a műszaki színvonal gyorsabb emelése megköveteli a mérnök-, technikusképzés kiszélesítését, végül igen sokan rámutattak arra, hogy nagyobb gondot kell fordítani a gyártmányok minőségéinek javítására. Máris figyelembe tudtuk venni az elhangzott , észrevételek egy részét A további munkában minden helyes bírálatot, észszerű javaslatot igyekszünk hasznosítani, hiszen a terven még sokat kell dolgozni, hogy az a lehető legjobb legyen. Beszámolója második részében rámutatott arra, hogy ; következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: j befejezni a 'szocializmus | alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus ! építését. Szocialista építésünk feladatainak kijelölésénél népgazdaságunk tényleges helyzetéből indulunk ki és elsősorban belső erőforrásainkra támaszkodunk. Népgazdaságunk sajátosságainak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a szocializmus építésében felhalmozódott gazdag tapasztalatait, ugyanakkor elkerüljük a nemzeti sajátosságok eltúlzását is, a tapasztalatok gépies átvételét is. Fő céljain^ megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a szocializmus alaptörvénye és a szocialista építés minden országban érvényes gazdaság: törvényei állítanak elénk. A népgazdaság fejlesztésének kialakítandó főbb arányait az irányelvekből ismerjük. Az ipari termelés 65—70 százalékos. a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elérnünk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése legalább 50 százalék legyen. Fejlődésül! k új vonása a nemzeti 'övedelem ilyen arányú emelkedése, hiszen a korábbi években az volt a jellemző, hogy viszonylag, gyorsan emelkedett az ioari, és — bár korántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági termelés. viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a nemzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaságpolitikánk legsajátosabb vonása, hogy nem egyszerűen a termékek mennyiségét növel jük, hanem ezzel egy időben fokozzuk a termelés gazdaságosságát, csökkentjük az anyagi ráfordításokat. s arra törekszünk. hegy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem, Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár három évi munkánk tapasztalatai igazolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok előirányzata is tükrözi. . A bővített szocialista újratermelés, a szocialista iparosítás követelményeinek megfelelően az átlagosnál gyorsabban emelkedik a nehézipar termelése. Nehéziparunk fejlesztésénél messzemenően figyelembe vesszük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusának megállapítását, amely szerint: „Ma már nincs szükség arra, hofry minden egyes szocialista ország feltétlenül fejlessze a nehézipar valamennyi szemben az előző évek gyakorlatával, amikor az ipari termelés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelékenység emelésének. A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk, 1965-ben 40—50 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly volt — miközben a nemzeti jövedelem termelése több mint 50 százalékkal nő. Más szóval a nemzeti jövedelemben növekszik a felhalmozási alap aránya. A felhalmozási alapon belül is emelni kell a termelő beruházások arányát, mindenekelőtt a gépi beruházásokét. Mindez alapfeltétele a termelés fejlesztésének és az életszínvonal emelésének. ágát, mint a Szovjetuniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, s kapitalista környezetben levő szocialista ország volt. Most, amikor megvan a szocialista országok hatalmas közössége, minden európai népi demokratikus ország azoknak az iparágaknak fejlesztésére specializálhatja magát, amelyekhez a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei”. így nálunk az ipar minden ágazatában növekszik azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek a mi körülményeink között a leghatékonyabban járulnak a nemzeti jövedelem emeléséhez. A felhalmozási alap aránya azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a lakosság életszínvonala évről évre érezhetően javuljon. Az irányelvekben meghatározott arány ezt a követelményt elégíti ki. amikor a fogyasztási alap 40—45 százalékos emelését írja elő. Ez lehetővé teszi, hogy 1965-ben a munkások és alkalmazottak reálbére és reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 26—29 százalékkal legyen magasabb, mint 1958-ban volt Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt. 1952—Í955 között egyáltalán nem fejlődött. A gyakorlatban Ä termelés növekedésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell biztosítanunk, általában az a hibás szemlélet érvényesült, amely úgy látta hogy a termelést elsősorban új üzemek, új gyárak létesítésével lehet bővíteni. Az új üzemekbe és az új gyárakba azonban általában nem a legkorszerűbb géppark került, s-így a technika, a technológia nem fejlődött, a termelékenység sem. vagy nem kielégítően. A termelést tehát elsősorban a dolgozók számának növelésével emelték. A munkaerőgazdálkodás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasznosabb területeken növekedett. ■Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagy termelékenységű automata- és félautomata gépünk. A termelékenység növekedésének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a baráti országokban elért ütem mögött. Központi Bizottságunk fontosnak tartotta, hogy a pá.i kongresszusán teljes nyíltsággal feltárja a termelékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. Mélységesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyzeten erőink összefogásával gyökeresen változtathatunk. Ahhoz aaonban, hogy ezt megtehetjük, látnunk., kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váló problémákat. — A terme’ékenységgel kapcsolatos elméleti munka sem kielégítő. A közgazdászok dicséretre méltó kezdeményezése volt a munka termelékenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia. Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több segítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdéseihez. Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Figyelnünk kell az anyagban, a gépben, az energiában tárgyiasult munka felhasználására is. Az iparban egyszázalékos anyagmeetakarítás jelenleg kö- rü'belül 900 millió, 1965-ben pedig már 1200 millió forint értéket képvisel! Jobban ki kell tehát használni a termelőeszközöket, vizsgálni kell a különböző műszaki gazdasági mutatókat, a termékegységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és berendezések kihasználási fokát. A termelékenység emelésének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában megkezdett gazdaságpolitika fejlettebb színvonalú folytatásában látjuk. Ennek megfelelően foglalkozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakításával, messzemenően eleget téve a gazdaságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő. majd néhány iparág fejlődési arányát elemezte a termelékenység, illetve a műszaki fejlesztés szemszögéből. A fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a többi között a következőket mondotta: a széntermelést 15—20 százalékkal emeljük, az olaj- termelést kétszeresére, a földgáztermelést mintegy háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy miközben a fűtőanyagszükséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a tavalyi 75 százalékról 69 százalékra csükkenÄTerveinket reálissá teszi a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt számunkra; csővezetéken szállít, nagy mennyiségű olajat- Nagy, figyelmet. fordítunk a villamosenergia-termel “sre is. Az iparilag fejlett országokban a villamoser.ergia termelése meghaladja az ipari termelés növekedését. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt. Második ötéves tervünk idején el kell érni. hogy a tavalyihoz képest legalább 72—75 százalékkal több villa- mosenergia-mennyiség álljon rendelkezésünkre, s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. — Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunk egészében gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat. De azt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, hogy — miközben tökéletesítjük a termelékenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszeripart, a híradás- technikát, valamint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmiszeripari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszámgépipar, járműipar, mezőgépipar, stb. — előtérbe kell helyeznünk a magasabb technikai színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a jobb minőségű acélok és finomlemezek, a hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének üzembehelyezésével megoldjuk a lemezáruk termelését; az utóbbi években 50—60 ezer tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a jelenleg ráfizetéssel aolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdaságosabban dolgozó kohászati üzemünk lesz. A hidegen alakított acélgyártmányok előállításához szükséges termelőkapacitás a tavalyihoz képest 80 százalékkal bővül az ötéves terv végére. Hazánk világviszonylatban is jelentős bauxi tkészletek.cel rendelkezik. Rendkívül fontos. hogy ezt az értékes nyersanyagot a népgazdaság számára legeredményesebben használjuk fel. Ma már jelentős bau- xitbányászati, timföldgyártási és alumíniumkohászati bázissal rendelkezünk. Ezért a követ- Kezőkben a félgyártmányt elő-, állító ipar kapacitását kell fejleszteni. A Szovjetunió által nyújtott'^hóeszúle járatú hitelek segítségével már tavaly megkezdődött a fejlesztés. így 1962-ben üzembelép a 6800 tonna " kapacitású fehérvári présmű. A fejlesztéssel nemcsak a hazai igényeket fedezzük teljes mértékben, de exportra is nyílik lehetőség. Különösen fontos a vegyipar fejlesztése, mert ezzél előrelendíthetjük szinte egész népgazdaságunkat. Vegyiparunk az elmúlt években számottevően fejlődött és egyes ágai — például a gyógyszeripar — szép sikereket éltek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. Különösen a műanyag- és műszálgyártás elmaradott nálunk. Az egy főre jutó műanyaigf elhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót. Ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon — míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt-tízszerese az egy főre jutó műanyagtermelés. A műanyagipar fejlesztésével például lehetővé válik a. gépipar további korszerűsítése, a gépek súlyának csökkentése is. A műanyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva arról, hogy a korszerű műanyagipar jobb- minőségű, többfajta fogyasztási cikket ad a lakosságnak. A műanvaggvártás és felhasználás tehát igen fontos feladat. Egyidejűleg fejlesztjük a mű- anyaggvártó' és feldolgozó ipart, ötéves tervünk irányelvei szerint a vegyipari termelést megkétszerezzük, s így megkezd ;ük S vegyiparban mutatkozó elmaradásunk felszámolását. . Ä könnyűiparban gyökeresen át kell alakítanunk a gépparkot, elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gátolja a fejlődést. A miskolci pamutfonodában például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi (Folytatása a 2. oldalonJ
