Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
8 nbpojsag 1959. december 85., péntek A békés építőmunka távlatai Nézem a kőműveseket. Mozdulataik megfontoltak, harmonikusak, erő sugárzik belőlük. A békés alkotómunka zenéjeként kopog a kőműveskalapács és a monoton kísérőzenét a betonkeverő zúgása szolgáltatja. Valósággal illúzióba kergeti az embert a látvány. Mintha ez a békés kép már örök idő óta így vetődött volna szemünk recehártyájára és soha senki nem tudná ezt onnán kitörölni. Mintha soha nem dőltek volna romokba az ilyen harmonikus mozdulatokkal épült falak a bombák záporában, ágyúk tüzében, mintha soha nem vetődött volna halálos árnyék építőire, akiket hamis célokért meghalni hurcoltak békés építőmunkájuk mellől — olyan biztonsággal illesztik most egymásra a téglákat, amelyből gyár lesz. iskola vagy éppen lakás nekik, társaiknak. Most a béke pálmája leng Európa felett. Lehetőségünk nyílott a megfontolt, de mégis nagyarányú országépítő munkára. S hogy miként élünk ezekkel a lehetőségekkel, könnyű lemérni csak az utóbbi három év eredményeiből is. Miként is foglalta ezt szavakba Kádár elvtárs a párt VII. kongresszusán? ....gyakorlatilag megszűnt a do lgozó osztályok életének hajdani átka: a munkanélküliség. ..” majd máshol: „...1958. végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 56 százalékkal. a parasztságé 26 százalékkal növekedett...” S ebben az eredményben a békés alkotómunkának nemcsak a lendületét érzékelhetjük, de értelmét is. A párt helyes gazdaságpolitikája nyomán nemcsak az ellenforradalom szörnyű pusztítását, 22 milliárdnyi kárát heverte ki az ország. hanem amint a fenti példa — de legfőképp az élet — bizonyítja, maradt anyagi erő a dolgozó emberek jobb ellátására is. Ez adott lendületet az utóbbi évek legnagyobb arányú és a legnagyobb hasznot hozó munkaversenyének kibontakozásához is. Soha talán nem érvényesült annyira a békés építőmunka adta lehetőség, mint ezekben a hónapokban. Nem felső szervezésre kezdődött, nem a fizikai erő fokozott igénybevételét követelte ez a munkaverseny — inkább az ötleteket, a gépek és technikai eszközök jobb kihasználását vette igénybe a dolgozó társadalom, hogy soha nem látott sikerekkel köszönthesse a párt nagy tanácskozását. Nem öncélú volt ez a mozgalom. amely méltó ízelítőt adott a békében végzett alkotómunka lehetőségeiről, hasznáról, de igen reális célokért folytatott vetélkedés, amelynek eredményeit egyaránt érzi majd az ország lakossága: több és jobb áruban, széleskörű szociális ellátásban, több fizetésben — gondtalanabb életben. S milyen lelkesítő távlatokat mutatott meg a kongresszus' A békés építőmunka leendő eredményeinek milyen biztató képét festette elénk. Akár az ipari termelés 65—70 százalékos növelését vesszük, akár a mezőgazdasági termékek évről évre való szaporodását, ott látjuk mögötte hasznát is: a nemzeti jövedelem, a közös boldogulásunk anyagi alapja 50 százalékkal növekszik az ötéves terv ideje alatt. Felsorolni is jó, hogy az ötéves terv ideje alatt megyénkben is milyen lehetőségei nyílnak a gyorsabb előrehaladásnak és a vidéki ipar gyorsabb iramú fejlesztése alapján a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyártól a Gyön- gyösoroszi Ércelőkészitőműig milyen bővítéseket, korszerűsítéseket hajtanak végre. Elképzelni is jó, hogy valósággal átalakul a megye arcu- laita úgy is, hogy új lakások százai épülnek, új gyárak — közte a Mátraderecskei Cserép- és Téglagyár nyitja meg kapuját, villamosmozdonyok vontatják a kényelmes szerelvényeket a megye fő vasútvonalán. S ezek az új létesítmények, a békés alkotómunka leendő alkotásai olyan nagy munkával párosulnak majd, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely már eddig is jelentős sikert hozott. Az emberek merész álmai valósulnak meg ezekben az alkotásokban? Nem! Inkább reális álmai. Hiszen apártkongresz- szuson is úgy határozta ezt meg Fock Jenő elvtárs, hogy „Nem akarunk a régi hibába esni, hogy a reális tények helyett anyagi megalapozás nélküli elképzeléseinket tervesítsük.” Ez megnyugvással töltheti el azokat az aggályoskodókat, akik a régi gazdaságpolitika hibáinak visszatérésétől féltek. Ügy is mondhatnánk: majd minden akadály el van gördítve a békés alkotómunka kibontakozása elől. Hruscsov elvtársnak a nemzetközi helyzet értékeléséről mondott szavai sok emberbe öntöttek bizakodást s ösztönözte őket a boldogabb jövőért végzendő munkára, amikor megállapította, hogy „enyhült a nemzetközi feszültség... s ma már lehetővé válik a pusztító világháború elkerülése”, Biztatást ad a dolgozó emberek, tudósok alkotómunkájának kibontakozásához a pártkongresszus ama megállapítása is, miszerint ....o Magy ar Népköztársaság most erős, a nemzetközi feltételek jók." Ezekkel a biztosítékokkal lépjük át é viharos év utolsó napjait, ez és még annyi más kedvező körülmény ad szinte szárnyakat a közös boldogulásunkért végzett alkotómunkához. S ha látom megfontolt, harmonikus mozdulatait az állványok magaslatán dolgozó kőművesek kezének, ez a biztató kép — úgy érzem — nem lesz soha többé illúzió, reális képe marad örökre a béke teremtette nyugodt légkörben végzett építőmunkának. Kovács Endre Fiatalos példamutatással Csővezetéken szállítják a bort a londoni kikötőkbe Angliában a karácsonyi ünnepekre érkező külföldi bort most első ízben csöveken keresztül vezetik be a londoni dokkokban épített nagy tartályokba. A kikötőbe érkező hajóról a bort nem hordókban gurítják a darukhoz, hanem csövekbe pumpálják. Az import borokat a hajón 500 gallonos, rozsdamentes, acéltartályokban tárolják. Érkezéskor a tartályokat összekötik a rozsdamentes acélból és plasztikból készült csőrendszerrel, amely a kikötőn át a dokkokban elhelyezett óriási tartályokhoz vezet. Innen motoros tartály- kocsik szállítják tovább a Ibort a palackozó gyárba. Zúgva forog az esztergapad motorja. A horizontál eszterga kése, mint éles penge a megolvadt vajba, úgy vág bele a kemény anyagba. A gép mellett fiatal munkás igazgatja a szerteugráló forgácsokat, nézi, figyeli a gép munkáját. S amikor vége egy műveletnek, új befogással folytatja a munkát Bogárdi Ottó, a gyöngyösi Szerszám- és Készülék- gyár esztergályosa. Mellette katonás sorban állnak az elkészített munkadarabok, várják, hogy elszállítsák. — Ég keze alatt a munka — így vélekednek róla a vezetői. — Nem ismeri azt, hogy „nem tudom megcsinálni". Igyekszik, belekezd, bármilyen nehéz is, ha úgy gondolja, hogy már segítség nélkül nem bírja megcsinálni, szól a barátainak, akikkel együtt dolgozik és közösen megcsinálják, befejezik a munkadarabot. De erre nagyon ritkán kerül sor! Csendes ember, alig lehet a szavát hallani, azt tartja, inkább a munkája beszéljen helyette és ebben csak igazat lehet'adni neki. Abasárról jár be naponta az autóbusszal. A faluban ismerik, adnak a szavára. Sokat vitatkozik az olyan emberekkel, akik nem akarják megérteni azt a változást, amely megkezdődött hazánkban a tavasszal. Magyaráz, érvel igaza mellett, kommunista lelkesedéssel. Sok embernek segített már Abasáron és Nagyíügeden, hogy megtalálják a helyes utat a szövetkezeti gazdálkodáshoz. Ilyenkór szinte rá sem lehet ismerni az egyébként szűkszavú esztergályosra. Ügy agitál, mintha világéletében ezt csinálta, erre született volna. Az is igaz, hogy a munkásőr- foglalkozáson talán ő a legszorgalmasabb. :í „, - Figyeli minden szavát az előadónak, érdeklődik az új után. A pártszervezet politikai oktatásain is részt vesz, nem akarja, hogy a többi«É nélküle lépjenek előbbre. Ez az érdeklődés mutatkozik a munkájában is. Mindig gondolkozik, hogyan lehetne könnyebben befogni egy anyagot az esztergába, milyen újításokkal tudnának többet termelni a brigádtagokkal együtt. Ennék a lelkesedésnek tudható be. hogy az a brigád, amelyikben Bogárdi Ottó is dolgozik, az elmúlt hónapokban a második helyet szerezte meg a munkaversenyben. Az Igaz, hogy a november hónap nem sikerült olyan jól, mint az előbbi, de ha minden brigádtag igyekszik, december hónapban be tudják hozni a lemaradásukat. A fiatal Bogárdi Ottó nem fogadkozik, most sem ígér óriási munkaeredményt, erről maid az év végén. — amikor papíron lesz fehéren-feketén, hogy mit is csináltak egész évben. Addig még vap idő. Igyekezettel sokat javíthatnak az eredményeken. S majd ha a2 éves mérleg elkészül és ló eredményről ad számot, örömmel csillan meg a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár esztergályosának a szeme: az én munkám is benne van!! (—ács) Új kezdeményezések a kongresszusi versenymozgalom után a megye kisipari szövetkezeteiben A megye kisipari szövetkezeteinek dolgozói megtartották adott szavukat: teljesítették kongresszusi felajánlásaikat. Az 1959. gazdasági évben több mint 145 millió forint értékű bútort, cipőt, ruhát, mérték utáni terméket készítettek. Tsz-épületeket, kislakásokat építettek, szolgáltatási munkát végeztek. Az összes termelésnek hét százalékát a kongresz- szusi felajánlások teljesítésével értek el. A szövetkezeti dolgozók nagyszerű tettekkel válaszoltak azoknak a fogadat- lan prókátoroknak, akik 1956 évben az úgynevezett „megyei munkásanácsban" azt hirdették, hogy a szövetkezeti dolgozóktól idegen a versenymozgalom. A kongresszusi verseny i 1933 „A szemét kibányászása sem üzlet, mert mai nehéz időben ez is érzi d válságot” — ez a címe az egyik cikknek p. Nemzeti Újság 1933. december 24-i számában, És a ,,szent” estén klgyúltak a jómódú házak ablakai mögött a karácsonyi gyertyák, hogy hirdessék: ím, eljött a szeretet szent ünnepe. De a külvárosokban, ahol már a guberálók sem találtak érdemes semmi-kincset, ahol már kuncogni is elfelejtett a krajcár, már álmodni sem tudott a munkásleányok vackán a nyomor, — még az asztalokon se gyúlt.ak gyertyák. A külvárosokban már a szemét sem üzlet, már guberálni sem volt érdemes a Cséri-telep szeméthegyei között, ahol szent karácsony estéjén átvehették uralmukat a kóbor kutyák, akiknek *még érdemes volt kutatni. Mert az embernek, akit embertelenné tettek, már a szemét között sem volt mit keresnie. Micsoda karácsony volt, s a többi, ami úgy sorakozott utána, mint keresztek a temetőben I Égtek a gyertyák és töltött kappant szolgált fel a szobalány, a kormányzónő őfőméltó- sága nyomorenyhítő akciója kiosztotta már a néhány ezer csomagot a sok százezer nyomorult között: egy csepp langyos vizet csöppentve a megfagyott élet tengerébe. A szeméttelep felett pedig felfelvillant a lidérc lángja: valami esett öregasszony próbált megszállottan találni rongyot, csontot, hogy aztán hazacsoszogjon a Mária Valériára. Talán unoka is várta, akit még a barmok se melegítettek, 1933 szent karácsonyának éjszakáján. S éjfélkor felcsendült a harang, békességet hirdetve . . . békességet. . . békességet . . . békességet, emberek és — belenyugvást. (— ó.) IMBOLYOGVA halad a fény, a sistergő karbidlámpa fénye. Egyre mélyebbre ereszkedik, ahogy bukik a vágat be a föld gyomrába, mélyre le, egészen a titokzatos „gyémántmezőig”, ahol félmeztelen emberek dolgoznak, rabolják a hegy értékes kincsét: a fekete gyémántot. A 6ápadt láng félénken táncol a fekete falon. A bányászok óvatosan fejtik az akna kincsét, a négyes szalag ereszkei frontfejtésén, Egercsehiben.Óvatosan dolgoznak, nehogy megzavarják a kincset őrző „szellemek” álmát, s felébresszék, hogy aztán elszabaduljon, gázt, lángot lövellve a betolakodókra. De az alacsony, alig 120 centiméter magas munkahelyen Nagy Hinó Sándor dolgozik bányásztársaival, akik olyan régen'járják a föld mélyét, hogy meg tudják zabolázni a sötét üregek veszélyes lakóját, ha kell. A karbidlámpa fénye egyre erősödik. Megvilágítja az arcokat, a bányászokat, akik cigarettaszünetre ültek sarokra, amúgy bányászcsan. Pihennek a csákányok, amelyek úgy néznek ki a bogárszénen, mint barna' testű, rövid erdei gyíkok. — Figyelje csak. jelez a fenyőfa — inti csendre az összegyűlt embereket Boros István. A BESZÉLGETÉS lassú hullámokban elül, innen-onnan még pisszenés hallatszik, de utána figyelő szemek bogarában táncol a lámpa nyurga lángja.-r- Itt jelez —, magyarázza halkan a kételkedőnek a vájár. — ?! — Nehéz neki a föld, amit tart, azért nyöszörög. S valóban. Az egyik ácsolati gerenda halk neszeket hall-tva szemlátomást görbül, majd a ’feszülő szálak pengve • -V el. Akik a fényt és a meleget adják — Nem kell félni — bátorítja az alkalmi bányajárót a vezető, Papp János mérnök. De hiába a bátorítás, egy vastagabb gerenda alá húzódik át beszélgetni a társaság. — Meglehet ezt is szokni, én is így kezdtem 23 évvel ezelőtt, de most már jól megvagyunk egymással, én, meg a bánya — kacsint huncutkásan Nagy H. Sándor és bodor füstöt fúj a szénre. Húsz éves volt, amikor kezdte. Akkor esett rá a bányamester úr választása az iroda előtt felsorakozott 24 istenmezeji fiatal közül. Kezdődtek a szenvedések. —■ Nem szégyellem kimondani, bizony sokszor sírtam. Egyedül álltam a bányában, nem segített senki, nem úgy mint most. ha valaki ide akar jönni, először hat napig csak sétál a bányában, hogy megszokja az áj ért. — TÉRDIG VÍZBEN húz- tam-vontam a csillét és amikor végre csillés akartam lenni, nem engedtek, mert nem fizettem nekik egy litér bort fizetéskor — int fejével messzire, be a sötétbe, mintha odatűntek volna a bányamester urak emlékükkel együtt. — Most frontmester vagyok — kicsit megáll s szinte újra hallja, érzi a mondatot. — Igen. frontmester —, mondja és elgondolja a huszonhárom éves utat, amelyet a bányákban 1árt, dolgozott. — S a család? — Mindenki megvan, úgy látszik, bányásznak születtünk mi. mert utánam a legnagyobb gyerekem már a bányát járja, a második is Idevágyik, le mellénk, a szénfalhoz. így öröklődik ez apáról fiúra. — S az ünnep? Kinek milyen a bukszája, olyan a karácsonya. Mi nem panaszkodunk, közösen a gyerekekkel megkeressük a havi ötezret. Ezen a pénzen lehet szép ünnepet csinálni A beszélgetés fonalát, mint a_ stafétabotot, tovább adják. Hogy mindenkinek jusson a szóból. — Istenmezejéről felvennék még ha öklömnyi ember jelentkezne, akkor is ,— kezdi kicsit viccesen, de azért büszkeséggel hangjában Bódi Cs. Jáncxs vájár. — Együtt gyerekeskedtünk a Borossal, egyidősek. 34 évesek vagyunk. A bányát már lassan öt éve lesz, hogy közösen iár- juk, jóban, rosszban. Nem is lehetne összeszámolni, mennyi ilyen fekete darabot küldtünk a felszínre — tördeli kezében a szenet. KÖZEL TARTJA a fényhez, lepattint belőle egy darabot és a felületén sziporkázó gyűrűk jelennek meg. — Ez a jó szén, számolhat úgy. 4000—4200 kalória körül. — Sokáig nézi a csillogó szenet. maid az induló kaparószalagra dobja a többi közé. Gazdájára talál minden lapát, csákány, ömlik a szén. Az acélteknőben mint óriási kígyó halad előre, hogy meleget, fényt varázsoljon a házakba, lakásokba. Meggörnyedve dolgoznak. A vékony szénréteg előtt meg kell hajolni, hogy ki tudják termelni, de a győztes mégis az ember, mert szolgálatáb« kényszeríti az első pillanattól kezdve. Ütemesen dolgoznak a karok, elernyed. megfeszül az izom. Novemberben 2785 tonna szén túlteljesítésére vállalkoztak, a hónap végéig már a 3896 tonnát Is meghaladták. Miért? Nem hajtotta őket senki, csak egy: a bányászlendület. a lelkiismeret. Jön a tél, többet kell adni — ezt tudják és a csillogó fekete szén egyre ömlik a kaparószalagokra. ök megadják a többletet, abban biztosak lehetünk. A KARBIDLÁMPA lángja új erőre kap, bevilágítja a fejtés egy részét, majd fordul és rövid gyaloglás után új munkahelyet világít be fényével. Erős, acéltámok fogják a tetőt, vigyázva a bányászokra. Egészen új, itt alig két hétre tekinthet vissza, de már megszerették, akik vele dolgoznak. A recsegő faácsolat helyett acéltámok állnak a kísérleti szakaszon. — Biztosabb, gyorsabb és olcsóbb a termelés — érvel Farkas D. Norbert csapatvezető. Szemünk előtt fejlődik a bánya Egercsehiben és mi bányászok, bízunk abban, hogy egyszer nekünk csak ülve kell dolgozni a gépek mellett, nem rabol több verítéket a fekete gyémántmező. De addig még sok víz zúdúl le a csorgákon! A csillogó szénfalba -obban- tás szakít üreget és a lerobbantott szénbe beletúr a szívlapát. A homlokokról gyöngyöző csepp indul, fehér barázdát szántva a sziénporos fekete arcon. A növekvő csepp végül elszabadul és egy széndarabon tűnik el. halvány nyomot hagyva maga után. A SZÉNDARABOT a többiekkel együtt a kaparószalagra lódítja a lapát, mert várják az üres csillék, a lakóházak, gyárak. üzemek, hogy meleget és fényt adjanak a ,.gyémántmező" munkásai. Kovács János eredményes volt. mert a több. termelés több keresetet, jutalmat, erkölcsi megbecsülést is eredményezett. Eredményes volt, mert több közszükségleti cikket juttatott a dolgozóknak és növelte a szövetkezeti dolgozók megbecsülését is a megye dolgozói előtt. A megyei szövetkezeti bizottsági értekezleten, a KI- SZÖV vezetőségi ülésén, a szövetkezetek elnökeinek értekezletén a közelmúltban többen arról számoltak be, hogy a versenymozgalmat tovább kívánják folytatni hazánk fel- szabadulása tizenötödik évfordulójának tiszteletére. Csak üdvözölni lehet ezt a kezdeményezést! Fontos azonban, hogy az illetékesek — ahol még nem történt meg — gondoskodjanak a kongresszusi munkaverseny végleges értékeléséről, és mindazoknak a megjutalmazá- sáról, akik a kongresszusi versenyben végzett tevékenységük alapján ezt kiérdemelték: Fontos, hogy a „Szövetkezeti kiváló dolgozó” oklevelet, jelvényt megkapják mindazok, kik a feltételeket teljesítették: Polgár Miklós Miért ? A dolgozók munkaversenye — a szocializmus építésének nagy erőforrása. Mi ösztönzi az embereket arra, hogy a munkában vetélkedjenek egymással, igyekezzenek túlszárnyalni saját maguk és társaik addig elért eredményeit? A kérdésre sokoldalúan és sokrétűen válaszolt az a nagyszabású és úgyszólván országunk valamennyi dolgozó rétegét átfogó munkaverseny, amely a márciusi Központi Bizottsági határozat alapján, pártunk VII. kongresszusa tiszteletére indult meg és ért el nagy és impozáns eredményeket. A párthatározat, majd a Központi Bizottság irányelvei világos és reális perspektíváját adták a jövendő évek célkitűzéseinek — ez az egyik ösztönző erő. Nagy a reménye és még nagyobb a bizodalma a munkásnépnek eme, felvázolt jövendő iránt, ök tudják csak igazán, van-e, lesz-e erejük ahhoz, hogy az elkövetkező öt—hat esztendőben befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítsuk a szocializmus építését hazánkban? Igen! — van és lesz is erő ehhez a feladathoz, — ez tükröződött a lezajlott és most felszabadulásunk 15. évfordulóját is munka- sikerekkel köszöhtenl akaró versenyben. Valamennyi előttünk álló feladat az egész nép boldogságát, szebb életét szolgálja — s ez nem utolsósorban forintokban is kifejezhető. Ha gyorsabban és jobban oldjuk meg ezeket a feladatokat, hamarabb és hatékonyabban érvényesül az életszínvonalemelkedés törvényszerűsége városainkban éppen úgy, mint talpainkban. És ennek tudata a munkaverseny ösztönző erejének másik dimenziója. Vild -os dolog ez, mint az épülő szocializmus egyre maaasabbra ívelő napja. amely mindjobban ragyogja be a munkásemberek házait ér holnapjait.
