Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

1959. december 85., péntek NBPOJ8AO 9 Akik karácsonykor is dolgosnak Évről évre annyiszor leírjuk: karácsony, s értjük: csillo­gó, ragyogó -fenyőfa, égő gyertyákkal, szaloncukorral, alatta ajándékok, boldog, mindenütt kutató gyerekek, egymásnak halk köszönést súgó felnőttek — az igaz, békés, szeretet ün­nepe. Karácsony. Milyen varázsa van ennek az egy szónak év­századok, évtizedek óta! Ilyenkor oly könnyű elfelejteni a hétköznapok gondjait, bajait, apróbb, nagyobb problémáit, de egyet mégsem. Azt, hogy még ezen az ünnepen is sokan van­nak, akik dolgoznak, míg az emberek többsége pihen. Ki itt, ki ott, de helyén van, vigyáz a vonatolt forgalmára, a köz- biztonságra, kiszolgálja azokat, akik karácsonykor is kényte­lenek vendéglőben étkezni. Szánjunk ez alkalommal szó- mukra egy kis időt, s emlékezzünk meg róluk, hiszen min­den tiszteletet, megbecsülést megérdemlő emberek valameny- nyien. mérnöknek hát nincs sokkal több feladata, mint az, hogy a dolgozni jövő munkásokat el­lenőrizze, nem csíptek-e be egy kicsit jobban a kelleténél az ünnepi ebéd után, mert itt, ha valaki csak egy pillanatra is elveszti a józan eszét, abból már lehet hiba. Ilyesmi azonban nem szokott A itt ősip Az egri Vörös Csillag Film­színház pénztárában található az ünnep délelőttjén és dél­utánján egyaránt. — Kérek két kezdődő elő- HKt nak be sorban a mellette le­vő kis rekeszek egyiké­ből már veszi is ki az egyik jegy tömböt, hajtogatja, válo­gatja, hogy valóban jó helyet tudjon adni a szórakozni kívá­nóknak. Igen. Míg mások szórakoz­nak, addig Kundrák Andrásné mozipénztáros dolgozik. Ha már minden jegyet eladott, s A re Vendégségbe siet az ünnep­napon a család. A gyerekek a meglepetésekről, az ajándékok­■R|gjl|Hk meg a csöpp- i§, ségek örömé­131 beszélget­SSÄ ^ nek útközben * • OCr * Jjf s szinte észre .wtifLj sem veszik az jesítő rend­őrt, Burkus József tize­dest. Oly megszokott már a gyöngyösi embernek, hogy ez a szürke köpenyes fiatalember és néhány társa nap mint nap vigyáz biztonságára, épségére. Most is milyen nyugodtan hagyták ott mindnyájan a la­kást, hiszen nincs mit félteni­ük, még akkor sem, ha csak későn este térnek ismét haza. A rendőr nem kapott rá külön előfordulni. Olyan emberek dolgoznak ebben a hatalmas, szántók közül szinte szigetként kiemelkedő óriás üzemben, mint Molnár Gyula. Hétköz­nap, vagy karácsony — mind­egy. Beosztásuknál fogva a he­lyükön vannak mindnyájan hogy adhassanak a pihenő em­bereknek. énxtároa van néhány percnyi ráérő ide­je az előadások kezdete előtt, elnézegeti az előcsarnokban gyülekező, ünneplő ruhába öl­tözött embereiket. A fiatalokat, akik . úgy szeretnek moziba járni, jó filmekről beszélgetni az előadás után. Az ünnepet nem töltheti a családjával, mert munkája ide köti, de mégsem érzi hétköz­napnak a karácsonyt, hiszen az emberek olyan mások, mint évközben, boldogok, kedvesek, szeretetre méltóak, s feledtet­nek vele is mindent. Fáradsá­got, hazakívánkozást. Meg az­tán, ha az ünnepek alatt nem is, de utána még oly sokat lehet családjával, a kisebbel, mert most is azzal van, de a nagyobbal s velük örül, ha tetszik a film, a Szegény gaz­dagok. ndőr utasítást, de mégis tudja, mire kell vigyáznia ilyenkor, kará­csonykor. Sajnos, vannak még nálunk tolvajok, akik az alka- • lomra lesnek — s ezek egyik legjobbika már évek óta a ka­rácsony — s máris több ember látja „munkájuk” kárát. Ezek garázdálkodását igyekeznek megelőzni éber figyelemmel Burkus József és társai. — Az ünnep első napján tel­jesítek szolgálatot, s remélem hogy a végén azzal jelentkez­hetek az őrsnél: semmi különö­sebb nem történt —. beszélget rövid pihenőjében társaival a tizedes. — Holnap aztán már én is ünnepelek. Hazautazom szüléimhez, Erdőtelekre. Kará­csonykor mindig náluk jön ösz- sze a család, s ilyenkor az evés. ivás közben elmondjuk azt. hogy mi is történt mindegyi­künkkel egy esztendő alatt. A postásnő As éttermi dolgosé Még mindenki az igazak ál­mát alussza a városban a kará­csony esti boldog izgalmak után, —- •«**•*«■» amikor Szojá­csek Katalin, az egri 1. szá­mú Postahi­vatal csomag­raktárosa, már munkahelye felé siet. Haj­nali négy óra­kor megérkeznek a vasútállo­másról az első csomag-szállít­mányok, azokat kell gyorsan osz­tályozni. Külön helyre kerülnek azok, amelyeket majd a lovas kocsik szállítanak ki a városba, s megint külön helyre, amelyek autóbuszokkal, vonatokkal to­vább „utaznak”. Gyors, pontos munkát kíván mindenkitől ez az osztály, annál is inkább, a gyógi Egerben a Széchenyi utcai nagy gyógyszertárban az ünnep e'** naplán Tóth Kázmér, a gyógyszertár vezetője adja íz inspek­ciót, Nyugal­mas lesz a napja? Azt ,már észtén-- ;dők tapasz­talatai alap- I ián minden- 1 ki tudja,-hogy nem túl­zásán. Bár a notórius gyógy- szergyűjtögetők ezúttal ugyan­csak pihennek, de éppen elég munkát ad más. Az influenzá­sok hada. A felnőttek közül ugyan ilyenkor nem sokan kap­ják meg ezt a kellemetlen be­tegséget. hiszen itt az alkalom a kiadós kalapkúrára, amelynek hatása az ünnepek alatt külö­nösen tapasztalható, de ott van­A t a Tizenhét éve dolgozik a vas­útnál Ginezli Lajos, a hatvani vasútállomás átmenesztője. Ez tizenhét kará- rácsony, s eb­ből eddig ti­zenkettőt töl­tött munkával. Most, ebben az esztendő­ben meg rá­adásul úgy jött a beosz­tás, hogy 25- én nappal, aztán 26-ról 27-re virradó éjszaka dolgozik. — Bizony nem sok időt tölt- hetek családommal, három gyerekemmel ezen az ünnepen — mosolyodik el egy kicsit szomorkásán. — De mit tehet­nénk. Ez a munkám, s az ün­nep miatt nem állhat le a for­galom. Máskülönben is a vasút­nál karácsonykor még nem érezni a forgalomcsökkenést. Éppen annyi a munka, mint máskor. Sőt, a karácsonyi ün­nepek okozta nagy szállítások miatt sokszor még nagyobb. Az átmenesztők munkája fontos. Minden szerelvény, Ax ügyele A taxisofőr Még most, az ünnepek alatt is bodor füstfellegeket fúj ké­ményein a Mátravidéki Erőmű. Hatalmas épü­lettömbjéből a szélrózsa min­den irányába futó távve­zetékek tíz- és tízezer Volt áramot visz­nek a városok és falvak felé, hogy a pihenő emberek szá­mára mindig legyen fény. Mun­kások szorgoskodnak az óriás JUHÁSZ GYULA: A munka n őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom, ki a szabadság Ütjára visz gyász és romok felett. gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke ő, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. agy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. É n őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik. 1920. ☆ : találkoztam olyan emberrel, aki a karácsonyi munka miatt egy szót is szólt volna — ha igazi vendéglátósnak tartja magát. Az ünnep első napján dolgoz­ni kell — jó. De a második nap az enyém, s velem együtt a gyermekeimé. Az ünnep má­sodik napján kapjuk magun­kat, családostól felkerekedünk, megyünk a Mátrába, szánkóz­ni, szórakozni, ünnepelni együtt, jókedvvel, hogy aztán egy vidám pihenőnap után kezdhessünk az ünnepek el­múltával ismét a munkához. Alig fejezi be a mondatot, már siet is tovább. Űj vendég jött, azt kell kiszolgálni. Va­lahogy melegebb szavakkal fo­gadják ilyenkor, karácsonykor a vendéget az éttermekben, nem sietnek olyan gyorsan ki­szolgálni, aztán magára hagy­ni. Szinte az a gondolat sugár­zik ki a pincérekből: érezze jól magát nálunk, ön sem ott­hon ünnepel, mi sem lehetünk szolgálatunk miatt családunk körében. Ünnepeljünk hát együtt, így, ezen a szép ka­rácsonyon. gálatban talál a karácsony. Remélhetőleg azonban nem vidéki túrával megy ismét el a nap, mert ami azt illeti, benn a városban is lesz éppen elegendő munka. Szalad hát a kocsi kará­csony napján Szabó Józseffel, az ünnepi szolgálat ideje alatt. Szalad és csak ritkán tart pi­henőt, mert az utas azért még ilyenkor is mindig sok. Lassan azonban letelik majd a szolgá­lat, a kocsi a garázsba kerül, Szabó József pedig siethet ha­za a családjához, feleségéhez, s mindkettőjük szemefényéhez, egyesztendős kislányukhoz. Az igazi ünnep csak ekkor kez­dődik majd számára: amikor a kis élet rugdalózását, apró mosolyát, vidám hangját hall­ja, S kell-e ennél szebb boldo­gabb karácsony egy szülőnek? jeliőr Régen volt az már. Sok év­tized múlt az azóta, hogy gyer­mek módján örült a csillogó fenyőfa alatt felhalmozott ajándékoknak, meglepetések­nek. A karácsonyi öröm azon­ban a gyermekséggel nem múlt el. Megmaradt, sőt. ahogy az unokák nőttek, egyre jobban kiteljesedett. Most már nem az a fontos, hogy ő kapjon aján­dékot, sokkal többet jelent számára a kicsik boldogsága. Ez a legszebb, legnagyobb ajándék. Ebbe az évben is megkapja, ha letelik a szolgá­lat. s hazamegy szerető meleg­séggel telített körükbe. Addig aze iban türelmesen kell várni a reggelt, s főként lankadat­lan figyelemmel, -r mert első a kötelesség. í, akik karácsonykor is dolgoz­ókét kötelességük teljesítéséért, ecettel, hiszen amit tesznek, ár­ijaiménak teljesebbé tételéért Weidinger László — Az elmúlt év karácsonya valahogy úgy adódott, hogy alig álltam szolgálatba, már­is indultam üdéikre — mondja Szabó ljil§ József, az egri j; W' L J mú Moszkvics , taxijának ve­zókkal jártam a megyét. A falusi boltok leltárait ellen­őrizték utasaim, s nem mond­hatom, hogy ez a legkelleme­sebb munkák egyike. Dehát, ahány ember, annyi a beosz­tása, s nekem az a feladatom, hogy míg utasaim teendőiket végzik, várakozzam rájuk. Eb­ben az esztendőben ismét szol­Ax éjl Az egri Vágóhíddal szemben, a Tanácsi Építőipari Vállalat telephelyén teljesít éjjeliőri szolgálatot T MA rí bácsi. Érté­F ’ .Ilii kékért felel, J| pénzbe kaját is itt a telepen tölti, csendesen egy­magában, míg odahaza az uno­kák az ajándékosztó vidám zsi- vajgásután nyugodtan alszanak. Néha-néha, ha egy kis időre be­húzódik valami melegebb helyre, maga elé képzeli ked­ves, kis arcukat, nagy örömü­ket, aztán eszébe jut a maga fiatalsága. íme, tíz ember azok közül nak. Feláldozzák pihenöidejii gondoljunk hát mi rájuk szere tünk, a mi szép ünnepünk ny t teszik. Nyílik a gyöngyösi szövetke- seti étterem ajtaja, s Ficzere lánós főpincér szolgálatkészen »t'i* mm mm sie*t a vendég ! elé. Felveszi a í rendelést, az­W* tán alig <£/ JR ' néhány perc ?ff ■ múlva már pífprgfc & \ ott párolog a F 'satfe* - m i jóízű leves az J asztalon. Ka- Jt’Y M rácsony van. L1 JÉkJm JÜ Nem lehet azt mondani, hogy forgalmas nap. Az emberek nagy része, különösen most, az ünnep első napján otthon ebédel, vacsorázik. Így szokás, de néhányan, akiknek körül­ményei úgy adják, mégis, még ezen a napon is kénytelenek vendéglőben étkezni. Értük dolgozik Ficzere János és még, ki tudja hány száz éttermi dol­gozó az országban. — 1940-ben kezdtem el dol­gozni a vendéglátó szakmában, s azóta megjártam már Pará- dot, Egert, Galyatetőt, Buda­pestet, s jó néhány év óta dol­gozom Gyöngyösön is — mond­ja a főpincér —, de még nem ;alember, aki tudja: jól végzett nunka után érdemelte meg szerettei körében a pihenést. oltó cot, hiszen már nem kazlak, hanem a közeli házak voltak veszélyben. Hat agárból on­tották a vizet a lángokra, s a /égén győzedelmeskedtek: egyetlen ház sem lett a vörös kakas martaléka. — Ez a tűz nem télen volt — emlékezik vissza a törzsőrmes­ter. — Karácsonykor egyébként nem is nagyon történik emlí­tésre méltó esemény. A szol­gálatot azonban éppen úgy el kell látni, mint máskor, hi­sz'— soha sem tudni, mikor van szükség a segítségünkre, mert gondatlanságból, a gyer­tyák rossz elhelyezéséből azért minden esztendőben - meggyul­lad egy-két karácsonyfa, amekmek lángolását a tűzoltó fojtja el. Örködnek hát vagyonunk biztonsága felett a tűzoltók, még az ünnepek alatt is, vi­gyáznak, hogy abban ne te­hessen kárt semmiféle eíemi erő. amíg nem láttuk egymást. t Ilyenkor a rendőr már nem i „szolgálati közeg”. Vidám fia- : A tűz Az egy esztendő alatt hány i alkalommal száguldottak végig Eger utcáin piros gépkocsijuk- szSrénáz- ■ a a tűzoltók, ip valami ve­ve- S most e JT karácsony is- i 1|. ■'»$&**. f mét szolgálat­iig' ban találja ijjKPHpS^ őket. Juhász »Ilii, M Ilii Ferenc törzs­őrmestert és raját. Ha baj van, megszólal a ri­asztócsengő és negyven másod­perc múlva már ki is száguld a tűzoltóság épületéből a raj. A Juhász-raj egyébként úgy ismeretes, hogy számtalan nagy csatát vívott már a tűz­zel. Sokan emlékeznek még a nagytályai szalma- és takar­mánykazal tűzre. Ide is Juhász Ferenc és raja vonult ki. Pilla­natok alatt kellett tájékozódni- i ok vízszerzési lehetőség tekin- 1 tétében és megkezdeni a har- i mert menetrendszerinti jára- , tokhoz kell igazodni. Így aztán ] Szojácsek Katalin és segítőtár­sai, a négy csomagkézbesítő, s az expressz kézbesítő, akik ve­le együtt látják el a szolgálatot karácsonykor, nem érnek rá sokszor még egy percre sem megállni. — Ez a hivatásunk, ez a munkánk —, mondja a csomag- raktárosnő, s ezt mindenkor igyekszünk becsülettel ellátni. 1951 óta dolgozom a postánál, s már öt karácsonyt tarthatok úgy számon, hogy szolgálatban töltöttem, azért, hogy sokan kapják meg még időben a vár- : va várt ajándékokat karácsony első napján. Ebben egy kicsit mi is közreműködünk, — pi­henni meg majd szolgálat után is ráérünk. yaxeréax nak a gyerekek. A nagy öröm­ben ki-, s befutkároznak kará­csony este a lakásban, s mire ágyba kerülnek, sokszor belá- zasodnak. megbetegszenek. Rajtuk mindig, s mindenkép­pen segíteni kell gyógyszerrel. De ez még csak a kezdet mert később jönnek a mohók, akik a nagy lakmározásban, a sok ínyenc étel láttán elfeled­keznek magukról, s most gyo­morrontással kínlódnak. Róluk így beszél Tóth Kázmér: — Emberi gyengeség. Min­dig voltak, s lesznek is. Ebben semmi csodálatos nincs. Min­ket pedig megtalálnak helyün­kön éjjel-nappal, éppen azért, hogy az emberek, akik egész esztendőn át keményen dolgoz­tak családjukért, boldogulásu­kért, most zavartalan békesség­ben, nyugalomban tölthessék a karácsonyi ünnepeket Hutaa minden vagon okmánya az ő kezükön megy keresztül, ők ál­lapítják meg, hogy Hatvanból merre kell tovább haladnia a szállítmánynak, s ha tévednek, abból áruszállítási késések, s bonyodalmak származnak vég nélkül. De hát melyik szolgá­latban levő vasutas munkája 5 mellőzhető itt, Hatvanban, ezen J a nagy forgalmú gócponton. 1 Karácsony napján háromszázan 3 teljesítenek szolgálatot egy-egy 3 műszakban a teher- és sze- 3 mélyszállításnál forgalmisták, < vonatvezetők, kocsirendezők, j tolatásvezetők, mozdonyveze- J tők, kalauzok, s szállítják az 3 utasokat, az áruval megrakott J vagonok százait, miközben né- 3 ha-néha arra gondolnak: vajon 3 mit csinál épp abban a pilla- 3 natban a család. De a másik 3 perc már ismét nem az övék. 3 Üjabb szerelvény érkezik be. 3 Cukorrépát szállít. Gyorsan 3 szét kell osztani a karácsony- 3 kor is működő hatvani és; selypi cukorgyár felé, hogy egy < percnyi fennakadás se legyen, 3 még ha ünnep is van... ; tea mérnök turbinák körül, mások a kazán­házakban terítik a tűzre az újabb szénadagokat, s mind­ennek legfőbb irányítója, ellen­őre, az ügyeletes mérnök. Ka­rácsony napján ezúttal Molnár Gyulára esett a választás. Az övé a teljes felelősség az erőmű munkájáért, az esetleges zava- - rokért, s a felmerülő hibák gyors orvoslásáért is. — Az ünnepek alatti szolgá­lat rendszerint nem veszélyes — mondja. — Alacsony terhe­léssel dolgoznak a gépek, így azoknál sem fordulhat elő sem­mi különös hiba. Az ügyeletes

Next

/
Oldalképek
Tartalom