Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-13 / 267. szám
193« november 13., péntek * e p o j s A r, 3 Nagyobb termelékenység, magasabb életszínvonal A család annyit fogyaszthat és költhet, amennyit tagjai termeltek, illetve kerestek. Ha ezt a határt túllépik, akkor hamarosan felélik tartalékaikat, el- adósodnak és tönkremennek. A társadalom — különösképpen a szocialista társadalom —. lényegileg egy nagy család és a mi társadalrni rendünkben a nemzeti jövedelem nagysága határozza meg, hogy mennyi jut a lakosság szükségletének kielégítésére és a népgazdaság fejlesztésére. Tehát csakis önmagunktól és munkánktól függ, hogy mennyi élelmet, ruhát, bútort és könyvet vásárolhatunk és mennyit költhet államunk újabb gyárakra, berendezésekre és felszerelésekre Éppen ezért a szocialista társadalom örökérvényű törvénye a munka termelékenységének állandó emelkedése, de a termelékenység szakadatlan növelése egt/ben a dolgozók életszínvonala emelésének és a népgazdaság állandó fejlesztésének legfőbb forrása. Természetesen ahhoz, hogy a nagyobb termelékenység a dolgozók életszínvonalának emelkedését szolgálja, hazánkban is meg kellett dönteni a kapitalizmust. A kizsákmányolás minden formájának megszüntetése is elengedhetetlen követelmény, mert különben a nemzeti jövedelem nagy része a tőkések zsebébe vándorolna és a munkásságnak csak a morzsák jutnának. Az elmúlt évek tapasztalatai fényesen igazolják a mi társadalmi rendszerünk egy másik alapvető törvényszerűségét: „a termelés növekedésével egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának állandóan javulnia kell”, mert nálunk a termelés nem öncél és nem profithajszából történik, hanem a társadalom szükségleteinek a lehető legnagyobb mértékű ki- e’égítését szolgálja. 1951—53. között ennek az alapvető szabálynak megsértése súlyos gazdasági bonyodalmakhoz vezetett. A reálbérek átmeneti csökkenése a termelékenység zuhanásszerű esését eredményezte és kitartó, alapos munkára volt szükség, amíg a gazdasági egyensúly ismét helyreállt. Mindezek a tények azt bizonyítják. hogy a termelékenység és az életszínvonal közvetlen kölcsönhatást gyakorol egymásra és amikor a műszaki vezetők és a munkások a termelékenység emelésén fáradoznak. akkor közvetlenül önmaguk sorsáért, a jobb megélhetésért is dolgoznak, hiszen a termelékenység emelése nélkül Hírekm az egri AKOV-től November 15-én menetrendváltozás. Újabb diák autóbuszjáratok. Bővül az egri helyijárat gépkocsiparkja A napokban hallottuk, hogy a szokásos őszi menetrendváltozás november hó 15-én lép életbe, s addig ajánlatos minden utazni kívánó embernek megtekinteni a menetrendben bekövetkezett változásokat, nehogy kellemetlen meglepetések érjék. Hírt kaptunk arról is. hogy Eger — Füzesabony — Heves-- Szolnok vonalon, valamint Szajla — Verpelét — Eger között új autóbuszjárat indul e hónap közepétől, amellyel megoldódik a diákok utazása. Diákjárat indul szintén november 15-én Kápolna— Heves— Jásziván — Jászapáti között is. s ezzel a környékbeli diákok régi kívánsága is teljesül, akik nehezen tudták megközelíteni az iskolát. Bővül az egri helyi j árat gép kocsiparkja is, mert a Rác- kaputér — Líceum — Forgácsológyár helyi vonalon két újabb járatpár áll forgalomba. Még egy jó hír a Csehibe utazóknak. Ezután munkaszüneti napok délelőttjén is utazhatnak autóbusszal Egercsehi- be. nXáiLJJg!?», ....I g áztermelés növekedése 1965 1958 HangszerkiállitáM nyílik szombaton Egerben Az Egri Állami Zeneiskola és az Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat rendezésében a zeneiskolában szombaton hangszerkiállítás nyílik. A kiállítás két hétig tart nyitva. Ezen idő alatt minden e6?.e műsoros hangszerbemutatón egy-egy hangszer történetével, mechanikájával ismerkedhet meg a közönség. Ugyanakkor hanglemezről olyan zeneszámot játszanak le, amelyben az illető hangszernek kiemelkedő szerep jut. Ez a hangsaerkiállftás széper. példázza, hogyan tudhat együttműködni egy eszmei testület és egy kereskedelmi vállalat. Győri Mihály „Az Ipari úton nyert gáz mennyiségének növelésén kívül az üzemek és háztartások céljait szolgáló hazai földgáz termelését az 1958. évi 105 millió köbméterről az utóbbi időben feltárt alföldi földgázvagyonra támaszkodva mintegy háromszorosára kell növelni. A gázt részben az Alföld egyes vidékei energiaellátásának megjavítására használjuk fel.” (A Központi Bizottság irányelveiből.) Qtq ij zetfilzdimbM cÁ kézfogai Egymás iránti megbecsülésünk kifejezője és régóta elfogadott üdvözlési formánk a kézfogás. Mennyiszer emlegetik az öregek: velem ez és ez a miniszter, vagy nagyságos úr fogott kezet. De az már kevésbé tartozik a jó emlékek közé, hogy ezek a kezek nem minden ember számára jelentettek baráti jobbot, de jelentettek megaláztatást, suhintottak korbácsot, vagy ernyedten nyúltak kézcsókot kérve. A kézfogás azóta a baráti jobbok találkozója lett, ha miniszterek szorítanak is kezet egyszerű munkásokkal, mivel a miniszterek jó része is munkás volt egykoron, s az ország, a gyárak, hivatalok vezetői is Munkásszállásokon a tél előtt t nem lehetséges béremelés és árleszállítás. Sokszor tényként fogadjuk el, de még gyakrabban vitázunk azon, hogy miért köny- nyebb az élet Csehszlovákiában, Németországban és a Szovjetunióban mint nájunk. Ezt a tényt több indokkal is magyarázzák, de kétségtelenül nagymértékben hozzájárul ehhez az a körülmény, hogy az egy munkásra eső ipari termelés indexét 1951-ben 100-nak véve, a Szovjetunióban 144-re. Csehszlovákiában 150-re. az NDK- ban 147-re, míg nálunk csak 123-ra növekedett a termelékenység. Az 1949—1957-es évek között ellentmondás volt a munka termelékenysége és az élet- színvonal aránya között. Ebben az időszakban az egy munkásra eső reálbér emelkedése 41 százalékos volt. ezzel szemben az egy munkásra eső nettó termelés emelkedése csak 32 százalékot tett ki. Ez a jelenség káros hatású volt és hosszú ideig nem volt tartható. ötéves tervünk célkitűzései szerint az ország ipari termelését 65—70 százalékkal kell növelni. „A termelés növelését az iparban elsősorban a termelékenység 37—iO százalékos emelésével érjük el. A nemzeti jövedelmet legalább másfélszeresére növeljük és annak helyes elosztásával is biztosítjuk a termelőerők gyorsabb fejlesztését, az egy főre eső reáljövedelemnek legalább 26—29 százalékkal. a lakosság fogyasztási alapjának pedig 40—45 százalékkal való emelését.” Tehát az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiből is világosan kitűnik, hogy a termelékenység és az életszínvonal szorosan összefüggő problémák, a helyes arányok megválasztása nem lehet önkényes, hanem alapos megfontolást és körültekintő számítást igényel. Mindnyájunk jóléte, előrehaladásunk és a szocialista építőmunka meggyorsulásának lényege tulajdonképpen abban áll. hogy sikerül-e fordulatot elérni a munka termelékenysége növelésének ütemében. vagy sem: biztositani tudjuk-e azokat a feltételeket és körülményeket. amelyek a munka termelékenysége gyors ütemű emelkedését eredményezi?” Ez a kérdés nemcsak hazánk életében fontos tényező, hanem rendkívüli annak jelentősége a kapitalista és a szocialista országok közötti békés gazdasági versenyben is. A szocialista világrendszer eddigi fejlődése bizonyítja, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdona és egybehangolt terv- gazdálkodása útján fölényben vagyunk a kapitalizmussal szemben és ezen objektív körülmények mellett az a tény. hogy a szocializmusban megváltozott a munkához való viszony és nálunk a dolgozók milliói tudatosan dolgoznak a termelékenység emeléséért, gazdasági rendszerünk megerősítéséért, fölényünket mindinkább emeli. Nyilvánvaló, sőt ma már elkerülhetetlen a két gazdasági rendszer világméretekben kibontakozó harca és éppen ezért nem mondhatunk le a szocialista országok együttműködéséről. Október elején a Magyar Tudományos Akadémia a baráti országok részvételével konferenciát tartott a munka termelékenységéről. Itt hangzott el. hogy „egyre sürgetőbb, egyre fontosabb feladattá válik, hogy a szocialista országok közötti munkamegosztást a mainál szilárdabb, megalapozottabb bázisra helyezzük.” Az említett tudományos konferencia helyeselte, hogy pártunk célkitűzései szerint a következő hét év alatt a termelés növekedésének több mint felét a termelékenység növelésével érjük el, természetesen nem hóvégi hajrával, nem a dolgozók nagyobb megterhelésével. hanem újabb beruházások létesítésével, azok színvonalának emelésével, a legmodernebb gépi beruházások arányának növelésével és a meglevő gépek gondosabb felújításával. folyamatos karbantartásával. A munka termelékenysége terén — tehát az életszínvonal emelése terén is —.az említetteken kívül, még lényeges tartalékokkal rendelkezünk. Például: az ország adottságainak jobb kihasználása, technológiai eljárások tökéletesítése, belföldi és külföldi tapasztalatok hasznosítása, a vezetés színvonalának növelése, a dolgozók síakmal ismereteinek fokozása és főként a műszaki fejlesztés meggyorsítása az egész népgazdaság területén. A munka termelékenysége tehát nem egyszerű gazdasági mutató, hanem egész népgazdaságunk. előrehaladásunk és jövőnk egyik lefontosabb kulcskérdése. De ha népünk közös ügyéről van szó — és ezt mind többen látják már —, akkor biztosan számíthatunk munkásosztályunk kezdeményezésére és. bátor helytállására. Dr. Fazekas László munkától érdes kézzel foglalták el hivatalukat annak idején. Ezért volt furcsa hallani a gyöngyösi AKÖV legutóbbi ünnepélyes pártnapján a következő szóváltást. — No, erre kíváncsi leszek... — intett egy aggályoskodó az elnökség asztala felé. — Kíváncsi? Fogadok, hogy nem fognak vele kezet! — rep- likázott szomszédja, s mindketten érdeklődéssel nézték, hogy a műhelyből egyenesen az ünnepségre siető, nyakig olajos — ha jól emlékszem, kovács mes- terségü — ember miként indul az asztal felé kitüntetésének átvételére. A két aggályoskodó csodálkozásra húzott szemöldökkel figyelte, hogy a kormos kezű kováccsal miként paroláénak sorban az elnökség tagjai. Csodálkoztak egy nagyonis természetes dolgon, hogy az ország- és gyárvezetés különböző posztjain dolgozó emberek így megadják a tiszteletet az olajos, kormos kéznek, amelynek tulajdonosa éppoly tagja a munkásosztálynak, mint az elnökségben ülők. Csitulnak a protekció hullámai A „kéz kezet mos” cseppet sem becsülendő elvének mintha kevesebb követői lennének mostanában. Nagyon szép lenne, ha teljes „kihalásáról” számolhatnánk már be, de, sajnos, ott még nem tartunk. A protekció, s a valamit-vala- miért kellemetlen bogáncsa még sokszor kellemetlenül beletapad élet-ruhánkba, bár szorgalmas gyomlálóinak száma napról napra szaporodik. Különösen azért Örvendetes és jelentős ez a fejlődés, mert sok kellemetlenséggel jár gyomlá lásuk, mégis, lám. egyre többen vállalják. A Nyugatbükki Erdőgazdaság jó néhány vezetője, dolgozója is a gyomlálok közé csatlakozott, bár amikor kereken elutasították az egyik vállalat jogtalan faigénylését, ily fenyegetéseket hallhattak: „Majd meglátja az erdőgazdaság, kap-e tőlünk árut. ha ránk szorul.” Mit mondhattak erre az erdőgazdaságiak? Remélik, kapnak, mert ebben az országban nem a protekcióba ihászokat védi a törvény, de a becsületes úton járókat, akik nem érvényesítik okkal, vagy oktalanul „szocialista összeköttet éeiket”. KOVÁCS ENDRE biztosítani és lényegesen ol-: csóbba kerül a vállalatnak a: munkások elszállásolása. Eddig: egy évben egy munkásra négyezer forintot költöttünk, most! ez az összeg minimálisra csökken, úgy, hogy pár év alatt a: szálloda költsége megtérül. — Milyen költséggel épül a'. szálló? — A gazdasági tervek szerint a mi vállalatunk ebben az évben 2,2 millió forintot költ az épületre, de jövőre további! 7—8 milliót kell kifizetni az építkezésre. Jövőre tehát egy Komoly lé-1 tesítménnyel gazdagodik Gyöngyös városa és az építőiparig munkások, így válik valóra a! párt politikája, amely szerint; a munkások számára biztosíts-' ni kell az egészséges, emberi: környezetet, biztosítani Kell a| második otthont a munkás-; szállásokon. Hosszú lenne felsorolni valamennyi munkásszálló hely-; zetét, most a tél küszöbén, de; valamennyi megvizsgált szállón tapasztalható volt az a törek-; vés, hogy otthonosabbá, kelle-; mesebbé tegyék a családjuktól; távol levő emberek szállásait.; Ezért vettek paplanokat a; Selypi Cementgyár munkás-; szállójának ágyaira, ezért ad-; nak százezreket a felszerelésre,: a szállók otthonosabbá tételé-' re. Végeredményben elmond-; ható, hogy bátran nézhetne« a; tél elé a megye munkásszállá-; sainak többségében s a jövő; évben még jobb körülmények; közt élhetnek a munkásszállá-1 sok lakói. ; KE—KJ ! gyei Állami Építőipari Vállalat vezetőjét, E d e r Györgyöt. — Hogyan lehetne a mostan; helyzeten változtatni, kényelmesebbé tenni az építőipari munkások szállását? Erre a kérdésre adta meg a választ Éder György. — Munkásaink jelenlegi helyzetén csak részben segíthetünk. Addig is, amíg el nem készül az új munkásszálloda. Igyekszünk lakályossá tenni a mostani helyiségeket. — Mikor és hol épül a szálloda? — Gyöngyösön az épülő bányászlakásoknál. Az új 250 férőhelyes munkásszálloda végleges átadási határideje 1960. december 15. Az országban első lesz, ezt a típusú szállodát csak Gyöngyösön építik. Általában a lakószobában négy személy részére lesz kényelmes, nyugodt pihenés. — A háromemeletes épület tervezői ötletes megoldásokkal lehetővé tették, hogy az ebédlő és kultúrterem egy-egyeset alkalmával összefüggő teremmé alakítható át. Modeta fürdő-, mosó-és szárítóhelyiség építésével igyekeznek összkomfortos kényelmet biztosítani a szálló lakóinak. A város különböző helyein levő szállásainkat, amelyek 15 —20 helyen vannak, megszüntetjük, s összevonjuk az építőipari munkásokat ebben a íno- dérn szállodában. A dolgozók névelését is jobban tudjuk így szállásra. A tüzeléssel itt nem lesz baj, hisz „majd rájuk szakad a bánya1’, de sokkal jobbak a kulturális lehetőségek is. Még a nyáron televíziót kaptak, a rádiók (egy része még mindig rossz). Rex-asztal, pingpong és egyéb társasjátékok tehetik kellemesebbé a téli estéket. Feltéve, ha vigyáznak a felszerelésre.;. mert amint Tóth Mátyásné is elmondta, nemrégen is felfeszítették a televíziós szekrényt. A ‘ két szállóban egyébként jól felkészültek a télre. Még a nyár végén tatarozták a szobákat, nincs baj az ágyneműcserével, csak az étkezésre van panasz. Nem a mennyiségre, nem is a minőségre, hanem arra, hogy a régi szálló lakóinak a másik telepre kell járni ok az ebédlőhöz. Ezen egyelőre nem is tudnak segíteni . bárhogy várják a szálló lakói, s bárhogy szeretnék a szálló vezetői. Gyöngyösön korszerű munkósssálló épül Az építőipari vállalatoknál Heves megyében is nagy feladatot jelent a munkások elszállásolása. A munkásszállások nem minden esetben feleltek meg az egészségügyi követelményeknek, az albérleti szobák ára nagyon magas és ez a súlyos próbléma gyakran foglalkoztatja az ÉM Heves meegyedül talán tisztasága dicsérhető. Kulturális lehetőségei is kicsik; asztalitenisz, rádió, könyv, de a kultúrterem is inkább taszítja, mint vonzza a látogatóikat, egyetlen virág, dísz, függöny nincs, csák a falak. Minden helyiségén látszik: ettől csak szebb lehet. S lesz is. — Ez év végén és a jövő évben háromszázezer forintot költ a gyár erre a munkásszállásra — ad felvilágosítást a gondnok. — Az előtereket kárpitozott bútorok teszik otthonossá, virágokat rakunk az ablakokra, falakra, még egy kazánt építünk be, hogy kellemes meleg legyen az emeleten is. Valószínű a paplanokat is sikerül megszerezni, hogy a pokrócokat lecseréljük... nagyon szép leáz ez a szálló és otthonos ... — bizakodik a gondnok s ebben bíznak a lakói is, akik ezen a télen még viszonylag mostoha körülmények közt, de jövőre kulturált, jól berendezett szálláson tölthetik szabad idejüket. Petőfibányán már « idén is otthonos a szálló A selypinéi sokkal kedvezőbb helyzetet találtunk a pe- tőfibányai legényszálláson. Ott- járttutikkor éppen nagy meny- nyisógű szenet és fát hoztak a A tél már elküldte előfutárait, a hideg szelet, az éjszakai fagyot, hogy figyelmeztessék a természetet, az embereket: rövidesen megérkezik _ ő Is. Készülnek is fogadására nagy igyekezettel. A családi otthonokban felhalmozott tüzelő, megfelelő téli ruhák teszik elviselhetővé az időjárás viszontagságait, de vajon a családjuktól távol élő, a munkásszállásokon lakó emberek milyen reménnyel néznek a tél elébe. A nagy család, az üzem miként gondoskodott emberi körülmények megteremtéséről, amely ha nem is tudja pótolni az otthon melegét, menteimet ad a hideg ellen és kellemessé teszi a munka utáni időt. Jövőre már otthonlasabb less... ... ezt a határozott Ígéretet kaptuk a Selypi Cukorgyár nagy munkásszállásának gondnokától. Szükség is van ennek az Ígéretnek a betartására, mert az egykori kaszárnya, amelyben most laknak a gyár dolgozói, a legnagyobb jóakarattal sem mondható otthonnak. A nagy hálótermekben emeletes vaságyakon pokrócok alatt alszanak az emberek. Az emeletes épületben egy kazán birkózik a hideggel, a földszinten még sikerrel, de bizony ‘az emeleten már Kevésbé érezhétő a hatása. Rideg ez a szállás jelenlegi formájában, slig-alig felél meg a célnak,
