Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

4 népújság 1959. november 1., vasárnap Tanácskozik a megyei pártértekezlet (Folytatás a 3. oldalról) nap megbirkózni. Egyes embe­rek a gyors fejlődés láttán — mivel Bem ismerték a falu ak­kori helyzetét —, úgy képzel- I ték el, hogy ez csak olyan kényszerítő körülmények hatá­sára jöhet létre, ami feltétle­nőtt a pái*t és a kormány hitele a faluik dolgozói előtt. Hogy akkor is követték a pár­tot, amikor azt mondta a párt, lépjetek szövetkezetbe, ez a ti boldogulástok útja. Tudták és tudják a falvak dolgozó pa­rasztjai, hogyha ezt a párt mondja, akkor ez így is lesz, mert megtanulta becsülni a párt szavát, látta, hogy. a szó és a tett egybeesik. Különösen nehéz, sokszor éj­szakába nyúló vitát kellett folytatni egyes elvtársakkal, akik látva a kezdeti sikereket, nem nagyon válogattak a mód­szerekben és pillanatnyi sike­rért, vagy félsikerért kockára [ tették volna azt a jó és egész- ' séges kapcsolatot, ami a párt és a falvak dolgozó parasztjai között meg volt és meg van ma is. Nem kisebb veszélyt jelen­tett a „mindenáron szövetke­zeti község’’ ki nem mondott, de gyakorlatban alkalmazott elmélete. Ezek igen tarkák vol­tak, s „a helyi szokásokhoz” alkalmazkodtak. Voltak pél­dául olyanok, akik meg nem valósítható ígérgetést alkal­maztak, megint mások az el­lenforradalom alatt kompro­mittált, korábban a szövetke­zetét szétverni akaró embere­ket akarták az első vonalba küldeni, azzal, hogy ezeknek tekintélyük van a parasztok előtt. Szomorú volna számunk­ra, ha nekünk ezeken az em­bereken keresztül kellene bi­zalmat szerezni a parasztság előtt. A mi bizalmunk és befo­lyásunk mindaddig meg lesz, míg helyes a politi­kánk, míg emberségesen beszélünk az emberrel. Ha nem ezt tennénk, válogat­hatnánk bárkit, elvesztenénk a falvak bizalmát. Mindezen hi­bák ellenére, szövetkezeti moz­galmunk a teljes önkéntesség, a parasztság egyetértése alap­ján ment végbe. Csak így és sehogy másképp nem lehetett biztosítani 30 000 parasztcsalád szövetkezetbe való belépését. Csak úgy tudtunk előre men­ni, ahogy velünk jött a falvak dolgozó parasztsága, nélkülük egy lépéssel előbbre menni, egy taggal a szövetkezetbe töb­bet beszervezni nem lehetett volna. Ezért a munkáért kö­szönet és elismerés jár min­den kommunistának, pártonkí- r,ültnek, külön azoknak az ü£e- mi munkásoknak, akik ezek­ben az időkben a falut járva, segítették ezt a munkát. Elis­merés azoknak a dolgozó pa­rasztoknak, akik a felvilágo­sító szó hatására ma a falvak szocialista átalakításának út­törői közé léptek. A felmerült hibák olyan jelentéktelenek, hogy semmiképpen sem tudják beárnyékolni ezeket a sikere­ket és eredményeket. Tisztelt pártértekezlet! A párt decemberi határoza­tának végrehajtásában elért eredmények megváltoztatták a megye mezőgazdaságának ará­nyát a szocialista szektor ja­vára. Ma a meg v e összterületének 76 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik A szántóterület 64 százalé­kán ma már korszerű, nagyüzemi mezőgazdaság tört ntat magának. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egész mezőgazdaság problé­mája egyre inkább a szövetke­zetek problémáivá kezd válni. A szövetkezetekbe tömörült 32 613 tag 200 000 kát. hold föl­dön gazdálkodik. Ez azt jelen­éi, hogy szövetkezeteink ma már képesek arra, hogy a me­gyéből az exportra szállítandó termékek jelentős részét meg­termeljék, olcsóbb, jobb minő­ségű áru kerüljön megyénk mezőgazdaságából a piacra. Megyénk pártszerveire és pártszervezeteire, valamennyi kommunistára nagy feladatot ró a Központi Bizottság már ‘ einst határozata. Azért; is, mert szövetkezeteink zöme most, ősszel kezdte él a teljes közös munkát. A nehézségek egyike már elkezdődött akkor, amikor néhány elvtársunk hosszú ideig, ahelyett, hogy hozzáfo­gott volna a szilárdítás párt­meghatározta feladatai végre­hajtáséhoz, azt vitatta, he­lyes-e ez a határozat és ez-e most a legfontosabb felada­tunk. Már többször szülöttünk arról, hogy aki komolyan gon­dolta a szövetkezetbe tömörült parasztság jólétének megala­pozását, annak most és a jövő­ben is a szilárdítást kell fő fel­adatának tekinteni. Csak fele­lősség nélkül lehet magára hagyni 30 000 parasztcsaládot és nem segíteni új életük for­málásában. Tovább előre lépni csak szilárd, jól működő szövetkezetekkel lehet Akik ezt tagadták, saját ma­gukkal kerültek szembe, mert vallják, hogy jól működő szö­vetkezetek a legjobb agitáto­rok és ugyanakkor félig kész, talán félig sem kész szövetke­zetekkel a hátuk mögött, sür­gették a továbblépést. Ha se­hol, ennél a munkánál külö­nösen nem vezet jóra az okta­lan türelmetlenség, a megala­pozatlan munka. összességében azonban a Központi Bizottság márciusi határozatát párt- és állami szerveink eredményesen haj­tották és hajtják végre. A po­litikai munka alapvető krité­riuma az volt, hogy minden szövetkezetben megkeressük, létrehoztuk azt a magot, mely­re támaszkodva, meg lehet nyerni az egész tagságot, vagy legalábbis a tagság többségét. Ehhez mindenekelőtt létre kel­lett hozni pártszervezeteinket. Ezek létrehozása érdekében új tagokat, korábban egyénileg gazdálkodó parasztokat kellett felvenni pártszervezeteinkbe. Ez a munka fontos tapasztalatul szolgál és nem árt néhány szót szólni erről a munkáról. Amikor a szövetkezetbe lé­pett parasztok egy részével ar­ról beszéltünk, jó volna létre­hozni a pártszervezeteket, so­kan közülük maguk jelentkez­tek a pártba, azzal, hogy ők segítik a pártszervezetek létre­hozását, ha erre alkalmasnak találjuk őket. E munka során közel 300 volt egyéni paraszt jelentkezett pártszervezeteink­be. Azt gondolom, mindenki tapasztalta, hogy az új szövet­kezeti vezetőségek sokszor hi­vatkoztak nehéz helyzetükben arra, azért nehéz a feladatokat megoldani, mert nincs párt- szervezetük, vagy ha van is, gyenge és nem elég jól dolgo­zik. Ez azért fontos számunk­ra, mert ebből kitűnik, hogy a falvak dolgozó paraszt­sága új életük kialakításá­ban fontos segítőt látnak pártszervezeteinkben. Másrészt azért, mert -ez az igény komoly felelősséget je­lent szövetkezeti pártszerveze­teink számára. Pártszervezeteink egészé­ben megfeleltek ennek a vára­kozásnak. Létrejöttük, munká­juk sokban segített és segít a szövetkezeti vezetőségeknek. Legjelentősebb eredménye pártszervezeteinknek, hogy magukat a szövetkezeti veze­tőségeket sikerült meggyőzni arról, hogy amit tesznek, he­lyesen teszik, és az ügy, mely­ben vezető beosztást vállaltak, helyes és jó ügy. Sok helyen a szövetkezeti vezetőségek kez­deti magukra hagyása ingado­zást jelentett az egész szövet­kezeti vezetésben, Ezért szük­ségessé vált, hogy mindenek­előtt a szövetkezeti vezetősé­gek merjenek határozottan és bátran intézkedni, ök maguk merjenek elsősorban kiállni azok mellett a törvények és rendeletek mellett, melyek sza­bályozzák és erősítik a szövet­kezetek működését és az egész közös gazdaságot. E kezdeti ingadozás ellenére azonban elmondhatjuk, hogy szövetkezeti vezetőségeink ál­talában jók és szilárdak. He­lyesnek bizonyult az az elv, hogy mentiéi több helyi em­bert a szövetliezetek élére. A szövetkezeti tagok általában demokratikusan választották meg vezetőjüket és e demokra­tikusan választott vezetők irá­nyítják, vezetik a szövetkezete­ket. Komoly segítséget jelen­tett a pártnak és a kormány­nak az az intézkedése, hogy termelőszövetkezeteinket erő­sítsük meg szakemberekkel, szövetkezeti községeinket pe­dig jól képzett pártmunkások­kal. Ez komoly segítséget je­lentett az egész megszilárdi- tási munkában. Szövetkeze­teinkbe 36 szakembert küld­tünk le, ezek mellett mintegy 23 azoknak a száma, akik mint pártmunkások, tanácselnökök kerültek le a falura. Ezeknek az elvtársaknak munkája nél­kül aligha birkóztunk volna meg nehézségeinkkel. A szilárdítás egyik komoly fegyverténye volt és lesz a jö­vőben is, államunk jelentős segítsége a szövetkezeteknek. Az idén mintegy 34 millió fo­rintot ruháztunk be szövetke­zeteinkbe. Ebből az összegből 130 létesítmény épül, főleg ál­lati férőhelyek formájában. Az említett létesítmények mellett jelentős az a gépmennyiség, amit szövetkezeti mozgalmunk előrehaladása folytán megyénk kapott. Traktort 185 darabot, 10 silókombájnt, 3 gabona­kombájnt és 260 egyéb mező- gazdasági gépet. A közös gaz­daság kialakításának nagy se­gítséget nyújtott, hogy különö­sebb zavar nélkül, időben vég­rehajtottuk a földrendezést. Eddig ezt a munkát 59 község­ben fejeztük be, s kezdtük meg a birtokbaadást. A föld- rendezésen dolgozók túlnyomó többsége eredményes munkát végzett. A földrendezés során 11 347 parcella tűnt el, helyet­te 3500 nagyüzemi tábla lett. A megszilárdítás időszaká­ban helyesnek bizonyult, hogy a megyebizottság fontos fel­adatának tekintette az állatok átteleltetéséhez szükséges ta­karmány biztosítását. Erről a megye minden termelőszövet­kezetében közgyűléseket tar­tottunk, szívós és eredményes politikai munkával a szövet­kezeti tagság egyre nagyobb számát sikerült ennek fontos­ságáról meggyőzni. E • munka során 13 000 kát. holdon vé­geztünk felülvetést az újonnan alakult szövetkezetekben. Ed­dig mintegy 1067 vagon szálas­takarmány került a szövetke­zetekbe, melyet a szövetkezeti tagok vittek be és ez fedezi az állatok átteleltetéséhez sz.ülssé- ges takarmánymennyiséget. A takarmány biztosítása mellett szövetkezeteink létkér­dése a vetőmag biztosítása volt. Jelenleg a vetőmag mintegy 76 százaléka szövetkezeteinknél biztosítva van. Jelentős azok­nak az állatoknak, főleg nö­vendékeknek a száma, melyeket főleg az újonnan alakult szö­vetkezeteink vásároltak, — ez a szám megközelíti a kétezret. Csak az elismerés hangján le­het beszélni a gépállomások dol­gozóiról, akik megértették an­nak fontosságát, hogy a földek ősziek alá való szántása, a kis- parcellák helyett a nagyüzemi táblák kialakítása most gépál lomásaink egyik legfontosabb feladatát jelentik. Gépállomá­saink dolgozóinak segítségével az ősszel felszántásra kerülő földekből 112 000 kát, holdat szántottak fel és ezzel a szem­nek is észrevehetően kezd megváltozni a megye képe. Á kis egyéni gazdaságok parcellái helyett megjelen­tek a paraszt jövőjét bizto­sító nagyüzemi táblák. Örvendetes, hogy ezt a mun­Megyénk szinte valamennyi rétege segített ebben a munká­ljad. Ezek között első helyen munkásosztályunk határtalan segítségét kell említeni. Az üzemek patronázs-mozgalma, helyesen, nemcsak a gazdasági megsegítésre és nem elsősor­ban erre épült, hanem a poli­tikai segítségre. Üzemeink — s külön meg kell említeni a budapesti üzemek munkásainak se­gítségét —, politikailag jól képzett munkások segítsé­gét adták szövetkezeteink­nek. Csakúgy, mint a mi üzemeink, sok községben csak az ő közre­működésükkel lehetett szövet­kezeteink helyzetét megváltoz­tatni és megszilárdítani. Mindezek mellett azonban mégis az új életet formáié nagy munkában, h falvak dol­gozóié volt a döntő szó, akik a belépési nyilatkozat aláírása után ősszel elkezdték a közös munkát és eldöntötték annak vitáját, lesz-e ezekből szövet­kezet vaéy nem. Ma már ezek szövetkezetek, és valamennyi szövetkezetünkben közösen végzik az őszi mezőgazdasagi munkákat. Szövetkezeteinkben eddig az őszi vetések 90.5 szá­zalékát végeztük el. kát gépállomásaink a paraszt­ság megelégedésére végzik. Ar­ról érkeznek hírek, hogy a gépállomás jó és a szemnek is szép munkát végez. A szövetkezet megszilárdítá­sa egyik fontos, talán legfon­tosabb mozgatója volt, hogy A szövetkezeti parasztság munkája, különösen a ré­gieké, napról napra kézzel­foghatóan bizonyítja a szö­vetkezeti gazdálkodás elő­nyét. Ebben az évben is szövetkeze- teink terméseredményei beszé­des bizonyítékai annak, hogy csak a nagyüzem útján lehet többet és egyre többet termel­ni. Szövetkezeteink az idén bú­zából 12,8 mázsás termésátla­got értek el, az egyéni paraszt- gazdaságok 8,6 mázsás átlagá­val szemben. Árpából a szövet­kezetek 13,5 mázsát, az egyé­niek 10,5 mázsát termeltek. Cukorrépából míg az egyéniek 110 mázsát, szövetkezeteink addig 150 mázsát termeltek. Átlagban minden termény- féleséget alapul véve, szö­vetkezeteink 15—20 száza- 1 lékkai magasabb termés­átlagokat értek el. A termésátlagok mellett von­zóvá tették szövetkezeteinket azzal is, hogy sehol megműve- letlen földjeik nem voltak. Ezek az eredmények szilárd alapot teremtettek ahhoz, hogy az elkövetkezendő időben to­vább lépjünk előre a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek útján. A mezőgazdaság kedvezd fejlődése mellett szólni kell né­hány kedvezőtlen jelenségről is. Mindenekelőtt arról. _ hogy megyénkben az eddigi erőfeszí­tések kevésnek bizonyultak ah­hoz, hogy szarvasmarha állo­mányunkat megfelelő színvo­nalon tudjuk tartani. Most s szövetkezeti fejlesztésnél mint­ha egyes jó állattenyésztő gaz­dák saját szövetkezeteikben le akarnának mondani az egyéb­ként jól jövedelmező állatte­nyésztésről. A régi termelőszö­vetkezetek munkája eredmé­nyeként az idén már elérték, hogy 100 kh-ra, a háztájit nem számítva, 22 számosállat esik, ezzel szemben bizonyos fokig érthető okokból a felfejlődött és újonnan alakult tsz-ekben 100 kh-ra mindössze 9—10 szá­mosállat jut. A jövőben el kell érnünk, hogy 1962. végére a termelőszövétkezetekben 1Ö0 kh-ra 22—25 számosállat jus­son. Arra kell törekedni, hogy már jövőre a termelőszövetke­zeteinkben 100 kh-ra 10—12 szarvasmarha, ezen belül 4 te­hén jusson. Tovább kell növel­ni sertésállományunkat. 100 kh-ra el kell érni. hogy 20—22 sertés és ezen belül 14 hízó­sertés iusson. Csak ezek meg­valósításával tudjuk növelni termelőszövetkezeteink és egész megyénk mezőgazdaságának árutermelését. A. megfelelő állatsűrűség mellett nagyobb gondot kell fordítani az állati termékek hozamának növelésére, a költ­ségek csökkentésére. Ez szö­vetkezeteink és állami gazdasá­gaink egyik legfontosabb fel­adata. Még a kedvező Időjárás, a szorgos munka ellenére is alacsonyak termésátlagaink, ennél fogva megy énk egész társadalmának ügyévé tudtuk termi. drágán termel még mezőgazdaságunk* A jövőben el kell érni, hogy kenyérgabonánál meghonosít­suk a magasabb termésátlagot biztosító búzafajtákat és a ter­mésátlagok növekedésével csökkenteni tudjuk a termékek önköltségét. Kevéssé van kihasználva me­gyénk mezőgazdaságában az öntözéses gazdálkodás lehetősé­ge. A következő időkben kb 2000 kh-al kell növelni az ön­tözéses gazdálkodást. A terme­lőszövetkezet megszilárdítása és továbbfejlesztésének egyik legfontosabb feladata, hogy ne veszítsük el türelmünket. Töb­bet és egyre többet kell foglal- kozni a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztokkal. A jövőben is tovább kell erősíteni szövetkezeteinket politikailag és szakmailag jól képzett káderekkel. Pártszervezeteink a szakembe­rek bevonásával a tél folya­mán szervezzenek politikai és szakmai tanfolyamokat a ter­melőszövetkezeti tagok, brigád- és csapatvezetők oktatására. A több türelemről azért is kell beszélni, mert vannak sokan, akik abban a parasztban, aki első szóra nem ért velünk egyet valamely dologban, el­lenséget lát és hajlamos kikiál­tani a szövetkezet esküdt el­lenségének. Holott ténylegesen arról van szó, hogy nem tudja, nem látja elég tisztán törvé­nyeink és intézkedéseink, ho­gyan szolgálják az egész kö­zösség és benne az ő érdekeit is. Amikor arról beszélünk, hogy több türelmet a szövetkezetbe lépett parasztsággal szemben, szóvá kell tenni azt- is. hogy egyes parasztoktól, szövetkezeti tagoktól pedig több megértésre van szükség. Most mintha egyes szövetkezeti tagok csö­könyösek lennének., úgy vélik, hogy helyettük majd másvala­ki elintézi a dolgotr hátralevő részét. A mezőgazdaság prob­lémáját, a szövetkezetek prob­lémáját, a parasztság helyett senki sem intézi el. 4 szövetkezetét maguknak keli megteremteni. ebben őket mindenki segíti. De elsősorban a falvak dolgo­zó parasztjainak kell ebben élenjárni. Jövőjük olyan lesz, ami­lyenné formálják. Aki sze­reti a faluját, szereti a mezőgazdaságot, annak most komolyan kell dol­gozni a parasztság jöven­dő sorsán. Azokat a renitenskedőket, a szövetkezet ellen agitélókat. akik a jó szóra sem hallgatnak, akik a szövetkezet rendjét, s tagjainak jövőjét'teszik kocká­ra, a törvény előtt fogják fele­lősségre vonni. Senkinek sem tűrjük el, hogy veszélyeztessék parasztságunk új életének for­málását és jövőjét. A szövetke­zeti tagság döntése alapján he­lyesen, lehetőség nyílott arra, hogy a kulákok is bent dolgoz­zanak a szövetkezetben. De ar­ra nincs és nem is lesz lehető­ség. hogy a szövetkezeten be­lül bomlasszák a szövetkezete­ket, mert akkor fennálló tör­vényeinkkel és rendelkezése­inkkel találják magukat szem­ben. S ezért senki mást. csak saját magukat okolhatják. Könnyebb volna a munkánk akkor, ha az állami, párt veze­tő emberei nem mindent csak felülről várnának, utasításokat hajtanának végre, hanem saját maguk is egy kicsit jobban tör­nék a fejüket, hogyan lehet községükben előbbre jutni. Szólni kell arról a problémá­ról is. hogy nem sikerült telje­sen megszüntetni azt a vitát, ami egyes szövetkezetekben a kö­zépparasztok körül folyik. Sokan még mindig bizal­matlanok azokkal a közép­parasztokkal szemben, akik most léptek a termelőszö­vetkezetbe. Kedves elvtársak! Pártunk és kormányunk he­lyes politikája, pártszervezete­ink és megyénk népének ered- ményes munkája lehetővé tet­te, hogy tovább növekedjék né­pünk jóléte. Elmondhatjuk, hogy a nagy építkezések mel­lett az elmúlt években jelentő­sen megnőtt a dolgozók saját beruházása is. 1958-ban me­gyénkben 800-an vették" Igény­be a 30—40 000 forintos ’akás- építkezési kölcsönt. 1949-től 1959-ig 12 000 la­kás épült a megyében, ez háromszor több, min! a Pedig sokan közülük telje« szívvel a szövetkezet mellett állnak és minden tudásukkal segíteni akarják azt. Példa is van előttünk számtalan, ami azt bizonyítja, hogy a közép­paraszti szövetkezeti tagok, akik meggyőződtek a szövetke­zeti mozgalom helyességéről, teljes szívvel tudják ezt az ügyet szolgálni. Fontos tehát, hogy a régi és az új tagok, a szegény- és középparasztok tel­jes egységben, összeforrva dol­gozzanak és vezessék a szövet­kezeteket. Biztosítani kell azt is, hogy a szegényparasztok mellett a középparasztok közül is, aki erre alkalmas, megfelelő helyet kapjon a vezetésben. Csak ezek végleges megértése teremtheti teljes, egységes szö­vetkezeteket. Zavarja a munkánkat az is, hogy egyes vezető elvtársak fi­gyelmen kívül hagynak fontos kormányrendeleteket. Ügy dol­goznak, mintha ezek nem is lennének. Ennek legszembetű­nőbb jele, hogy sok vezetővel nem egyszer beszéltünk már arról, hogy fizessék rendszere­sen a föld járadékot, mégis sok helyen nem fizetik. Ezért he­lyenként szembekerülnek a belépett szövetkezeti tagok tel­jesen jogos kérésével, hogy fi­zessék a földjáradékot Mi ko­rábban beszéltünk a falvak dolgozóival arról, hogy aki be­lép, földjáradékot kap, azért mondtuk, mert ez igaz, és min­denkinek kötelessége az ide­vonatkozó törvényt végrehajta­ni. Ebben a munkában minden szabálytalanság, önfejűség csak kárt okoz egész szövetkezeti mozgalmunknak. Horthy 25 esztendejében épült lakások száma. Az utóbbi 5 év alatt Í34 millió forintot fordítottunk a lakás­építkezésekre. Ha elhagyjuk a kiskereskedelem mindennapos igényeket kielégítő forgalmát és csak a legjelentősebbeket emeljük ki, akisor a következő képet kapjuk. 1958. és 1959-ben nem egészen két év alatt el­adott a kereskedelem 4500 mo­sógépet. 12 000 rádiót, 500 tele­víziót, több mint 2500 nagy motorkerékpárt. 200 hűtő&zek­(Fólytatása az 5, oldalonf Növekszik az egész megye jóléte. j nül a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetségének katasztrófáját jelenti. Nem lát- I ták, nem érezték, mennyivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom