Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-07 / 235. szám
1959. október 7., szerda NÉPOJSAG s TÍZÉVES A.Z NDK A 2 örömünnepet ülő emberekről, az eredményeket számláló és összegező munkásokról, dolgozó parasztokról nem tudunk képet festeni. Kilométerben távol vannak tőlünk. Az ünnep napján azonban mégis mindannyian ott érezzük magunkat ebben a szép, természeti kincsekben és a munka szeretetében egyaránt gazdag országban. Velük együtt ünnepeljük a köztársaság kikiáltásának egy évtizedes jubileumát, s velük együtt kiáltjuk ez alkalommal is hangos szóval: tovább a békés építőmunka útján, s soha többé pusztító háborút! Az elmúlt egy évtized eredményei amúgy is maguktól beszélnek. A nép vezetőiről, a munkásosztály erős pártjáról, az ifjúságról. Nem kell hát külön, minden alkalommal bizonyság arra, hogy ezek a szavak szívből jönnek a demokratikus Berlinben éppúgy, mint az NDK bármelyik kis fal- vában. Távol vagyunk az országtól, kilométerekben számolva az utat, s most mégis itt az alkalom, tegyünk egy kis sétát közösen az ünneplő országban. Herbert Heidrich így ír Drezdáról, legkedvesebb varosáról: Az újjáépülő Drezda A Német Demokratikus Köztársaság legfontosabb ipari létesítményei. Állandóan nő az NDK tekintélye „Átéltem Drezda pusztulását, az angol és amerikai bombázók Szodoma és Go- morrháját. Hogy „átéltem”, még ma is csodának tűnik. Az életből kivezető kapu felé haladok és irigylem testvéreimet, akiknek megadatott, hogy ne lássák e borzalmakat Sírok.. Gerhard Hauptmannak, a német irodalom nagyjának szavaira kell gondolnom ezen a szép nyári estén, amikor lassan elhalkulnak a Zwingerben Mozart „Egy kis éji Zene” című művének utolsó akkordjai is. Gondolatban nagyot ugrottam, hiszen Drezda már nagyjából teljesen felépült. A képtár várja látogatóit, ahol naponta ezrek és ezrek ismerhetik meg régi és új mesterek alkotásait. Az ilyen elmefuttatás azonban mégsem helytelen. Hiszen köztársaságunk megalapításának 10. évfordulója alkalmával mégsem helytelen fontolóra venni, milyen is volt a város azelőtt és hogyan néz ki ma. 1949 Sötét és esős nap. Több éve nem láttam szülővárosomat, Drezdát. De most hazatértem ebbe a csodálatos városba, amelynek mégiscsak az Elbái Velence a legtalálóbb neve. De mi lett Drezdából?! A háború utolsó napjaiban az angol—amerikai bombázók a legbarbárabb pusztítást hajtották végre. Ilyenre nem volt példa a világtörténelemben. 8000 robbanóbomba, 50 000 gyújtólap, 5000 foszforos gyújtó, 5000 gyújtóbomba pusztított el 12 000 épületet, bennük 180 ezer lakást. A város területéből 18 négyzetkilométeren semmisült meg minden. A világhírű város csaknem minden kulturális műemléke romokba dőlt. Romok mere- deznek a Frauenkirche és a Hofkirche helyén. Teljesen kiégett az Opera, amelyet Gottfried Semper épített a XIX. században. Romokban hevert a képtár épülete, a Zwinger csonka falai vád- lóan meredeztek az ég felé. De Drezda, ez a háromnegyed évezredes, már holtnak mondott város, ismét felépült. A munka nehéz, lassú és igen költséges volt. De pontosan úgy építették újjá, ahogyan azt egykor tették a neves kőfaragók, építők, tervezők. Munkás-paraszt államunk kormánya nem sajnálta a pénzt, az áldozatot és helyreállította a műemlékekben olyan gazdag várost. Az opera színpadán mutatták be a világnak R. Strauss „Salome”, „Elektra”, „Rózsalovag” című operáit. De ez az épület is áldozatul esett a bombatámadásnak. A Nagyszínház azonban már 1948- ban megnyitotta kapuit Beethoven „Fidelio” című operájával. Később nyílt meg a kamara- és operett-terem is. A drezdai Opera ismét várja közönségét. Az évszázadok óta léte:«' Kreuzchor szobrai közül 1! romok alatt hevert, a többi if erősen megsérült. A kórus elnémult. De a pincéből didergőn kibújó gyermekek újjáalakították a kórust és ma már messzecsengően hangzik az ének, az üde gyermekhangok szabadabban csenghetnek, mint a múltban. A város tovább gyarapodott. Délkeleten egyre terjeszkedik a Műszaki Főiskola 3000 tudós és professzor tanít mintegy 16 000 diákot, vagy dolgozik a főiskolához tartozó mintegy 100 intézetben. De a drezdai közlekedési főiskola, a zeneművészeti főiskola, képzőművészeti főiskola és a Palucca iskola, valamint a pedagógiai intézet is növeli a város hírnevét. Az újjáépítő munka gyors ütemben haladt előre. A város 1956-ban ünnepelte fennállásának 750 éves évfordulóját. Nálunk úgy szokás, hogy a születésnapját ünneplő ajándékot kap. Drezda sem volt kivétel. 1956. június 4-én nyitotta meg a képtár kapuit a keleti szárnyon. A látogató ismét gyönyörködhet a műkincsekben, amelyeket a szovjet katonák mentettek meg a barbár pusztítástól és adtak visz- sza nekünk. Sőt, 1958. november 28-án újabb műkincseket adott vissza nekünk a Szovjetunió: gyémántokat, brilliánsokat, régi aranyműves és porcelánmunkákat. Tehát mégsem helytelen dolog Gerhard Hauptmann szavait idézni. 10 évvel ezelőtt Drezda a pusztulás városa volt. A mai város pedig virágzó iparral, tudománnyal és művészettel rendelkezik. Olyan város, ahol az emberek bizalommal tekintenek a jövőbe. A jövő pedig olyan világos, mint azok a fényszórók, amelyek éjnek idején a A „Schwarze Az NDK évi bamaszénter- meiése 200 millió tonnát tesz ki. Ezzel az ország az abszolút, de az egy főre eső termelés terén is elfoglalja a világ barnaszéntermelői közt az első helyet. A barnaszén egyike azoknak a kevés ásványi kincseknek. amelyekben gazdag az ország. Az NDK-t a ketté- szakítás elzárta a Ruhr-vidéki és más nyugati részen levő kőszénlelőhelyektől, és éppen ezért gazdaságát a barnaszénre kellett átállítania. A barnaszén a második világháború után nem csupán a műanyagipar. vegyiipar künduló alapanyagává vált, de alapanyaga lett az elektromos energia előállításának, vasutak üzemanyagának és a háztartásoknak is. Az 1954-ben összeült IV. pártkongresszus feladatul a bamaszénbányászat, vegyipar. üzemanyagipar termelésének emelését tűzte ki célul. Ennek megfelelően az NDK minisztertanácsa 1955. júniusában elhatározta, hogy Niederlausitzben megépíti a Schwarze Pumpe barnaszén- kombinátot. Még ebben az évben megkezdték a Spremperg és Hoyerswerda közötti tratten- dorfi pusztán az építkezési munkálatokat. Ez a terület szigetként terül el a mintegy 30 milliárd tonna barnaszenet tartalmazó lelőhely közepén, amely tengerként fogja közre ezt a kis „szigetet”. A lausitzi szén minősége sokkal jobb, mint a középnémet térség sóban gazdag szene. A szocializmus az újat nem lépésről lépésre, hanem óriás léptekkel hódítja meg. Az emberek mindig az újat keresik a technikában is. Az új gépek azonban olyan embereket követelnek, akik bánni is tudnak velük. Minden munkás, technikus is kell, hogy legyen, ha a gépeket kezelni akarja. A jövő technikusai ma még iskolapadokban ülnek. De már ma kell biztosítani a továbbképzésükhöz szükséges eszközöket. Még a legfiatalabbak, a Thalmann-úttörők is erejükhöz mérten támogatják a politechnikai oktatás megvalósítását. Köthen — Klepzigben például nagy perselyt állítottak fel, s most nagy építkezésre készülődnek. Az iskolában ugyanis nem maradt hely az úttörőszoba berendezésére. Ezért most pótlólag egy új, nagy úttörőtermet építenek. A tanárok és szülők is segíZwingert világítják meg. mintegy büszkén mutatva: Nézd, ez az új, a szép, a szocialista Drezda. Most pedig néhány szót az ország egyik jelentős ipari létesítményéről: Pumpe^-ról A kombinátot több szakaszban építik fel. Így tehát a vele kapcsolatos iparágak termelése is állandóan növekedni fog. 1959. októberében helyezik üzembe az első építési szakaszban elkészült üzemeket, egy brikettgyárat a hozzátartozó erőművel, stb. A munkások és mérnökök azon fáradoztak, hogy az üzemrészt a köztársaság születésnapján, október 7-én elindíthassák. A nyugati vasmű és az első brikettgyár már április 30-án megkezdte a termelést, sajtolta az első brikettet s áramot szolgáltatott. Ahogyan növekszik a Schwarze Pumpe, úgy emelkednek ki Hoyerswerdában a pasztellszínű lakóházak. Az első építési szakasz befejezésekor 30 000 ember költözhet be az új lakásokba. . 1967-re teljesen elkészül a nagy mű. Ekkor már három óriási brikettgyár fog működni. Végezetül 1967-ben helyezik üzembe azokat az üzemeket is, amelyek a barnaszenet fontos vegyipari nyersanyaggá dolgozzák. Az első építési szakaszban szervezett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy a továbbiakban megjavítsák a szerelési és építési technikát csökkentsék az építési költségeket. Az újítási javaslatok eddig is mintegy 100 millió márka megtakarítást eredményeznek. S míg épül, gyarapszik az ország, hogyan tanul a német ifjúság? tik az iskolásokat a gyűjtésben. Wischben hatalmas, modem iskolát építenek a fiatalok; Sok útörőcsapatban barkácsolnak, szegeinek, fűrészelnek, s a példákat még lehetne folytatni. Az úttörők sportpályákat, iskolakerteket stb. is létesítenek. Másutt az úttörők felkeresik a gépállomásokat, s saját szemükkel győződnek meg arról, milyen nagy szükség van a fejlett technikára a mezőgazdaságban is. A Thälmann úttörők azon vannak, hogy minden erejükkel segítsék a pártot és a kormányt célkitűzései végrehajtásában, hiszen itt saját jövőjükről van szó. A munkásparaszt hatalom jövőjéről, amely szép és boldog életet épít. És ahol az a cél, ott az úttörők is kiveszik részüket a munkából. Ezek után érthető, ha röviden ezt mondjuk még: Amikor a német nép antifasiszta és demokratikus erői tíz évvel ezelőtt megteremtették a Német Demokratikus Köztársaságot, külföldön rokonszenvvel fogadták a hírt. Akkoriban mégis kevés olyan ember akadt, aki teljes mértékben értékelni tudta volna e tény jelentőségét és fontosságát. Ma már az egész világ világosan látja, milyen nagy jelentőséggel bír az NDK megalapítása: hiszen olyan Németország jött létre, amelynek az előbbivel ellentétben nincsenek hódító céljai, amely békés külpolitikát folytat és lankadatlanul fáradozik azon, hogy a földkerekség valamennyi állama között békés, baráti és egyenjogú együttműködés alakuljon ki; A Német Demokratikus Köztársaság már 10 év óta folytatja ezt a politikát. S ennek a politikának tulajdonítható, hogy az NDK elnyerte a világ népeinek rokonszenvét és barátságát, növeli tekintélyét. Bonnal ellentétben; a* NDK-nak nincsenek határkö- vetelései és tiszteletben tartja Németország jelenlegi határait. A Lengyel Népköztársasággal, és Csehszlovákiával, valamint más szocialista államokkal, különösen a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal baráti, á kölcsönös segítés és támogatás elvén alapuló kapcsolatokat tart fenn; A dolgozók lankadatlan erőfeszítései nyomán az NDK, amely Európában az ötödik legfejlettebb ipari ország, a Szovjetunió legjelentősebb kereskedelmi partnere. Roger Pinto, a párizsi Sorbonne jogi fakultásának ismert professzora, aki a „Journal du Droit International” egyik legutóbbi számában az NDK nemzetközi státuszát boncolgatta, arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a népjog értelmében szuverén állam... \ ja- ünnepet ül az egész német nép. És nemcsak tíz év eredményeinek örömünnepét, hanem a jövő terveinek sikerébe vetett biztos hit boldogító tudatának ünnepét is. S hogy ez a tudat oly határozott, oly magától értetődő, annak egyetlen oka van: a becsületes munka, a szorgalmas építés eddigi eredményei a jövő számára is biztosítékként hatnak. Thalmann-úttörők köszöntik egy nagygyűlés után a Német Demokratikus Köztársaság vezetőjét, Wilhelm Pieck elvtársat. Szívből jövő szavakkal és kis virágcsokrokkal köszönik, hogy a demokratikus állam minden lehetőséget megad ahhoz, hogy alapos, nyugodt tanulás után lehessenek hazájuk hasznos polgára.. A tízesztendős köztársaságnak egyre több kiváló szakemberre van szüksége. Ez a képen látható épület egyike a sok oktatási intézménynek. A Friedrich Schillerről elnevezett egyetem Jenában, ahol e pillanatban is több száz német fiatal foglalkozik a különböző tudományokkal. A Thalmann-úttörők és a politechnikai oktatás De míg az egész ország tízesztendős sikereit ünnepli, ezen a napon nem feledkeznek meg azok emlékéről sem, akik a fasiszta örültek pusztításának estek áldozatul. Október 7-én a békét szerető s egymást megbecsülő németek koszorúkat helyeznek el a buchenwaldi emlékműnél a hitleri hóhérok által kivégzett mártírokkal szembeni kegyeletük jeléül.
