Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

4 nepojság 1959. október 35., vasárnap Jean Valjean alakítója: Jean Gabin Újra filmen „A nyomorultak" VICTOR HUGO nagy regé­nye, „A nyomorultak”, 1862- ben jelent meg Párizsban, ami­kor az író még Guemesey szi­getén száműzetésben élt. Ugyanebben a korszakban ír­ta Hugo a regényét, amikor nálunk Jókai a „Politikai di- vatok”-át. Az európai égbolt körös-körül olyan sötét volt — Franciaországban a második császárság, nálunk Bach kora ' —, s a társadalmi feszültség oly nagy; hogy amint az író könyvének előszavában írja: i„Amíg földön van nyomor, és tudatlanság', az olyan művek, ínint regényem, nem lehetnek haszontalanok.” Jean-Paul le Chanois „A nyomorultak” 10. filmválto­zatának a rendezője. Az első német-francia-olasz közös al­kotás legtöbb művésze francia, a felvételek javarészt a Né- fcnet Demokratikus Köztársa­ság DEFA stúdiójában készült el 1958-ban. A korábbi feldol­gozások közül leghíresebb és legemlékezetesebb az 1934-ben ' a francia Raymond Bemard rendezte verzió: ez volt „A nyomorultak” első hangos vál­tozata, szereplőinek névsorá­ban olyan ragyogó nevekkel találkozunk, mint Harry Baur (Valjean), Jean Servaia (Ma­rius) és Charles Vanel (Javert). 1935-ben az amerikai filmmű­vészek készítették el: Charles Laugton-nal és Frederich Marcn-el. Az új filmváltozat legfőbb erénye, hogy a forga- tókönyvíró Jean-Paul le Cha­nois előbb az elérhető legna­gyobb realizmusig lebontotta a fezét burjánzó, folytonosan osz­tódó cselekményt, míg a ke­mény mesevázig eljutott. Majd ugyanő, mint rendező, a típu­sok remek kiválasztásával, a Színészek játékának realitás felé hajításával és a hely­iseteknek pornpázatosságukban k tiszta megkomponálásával a vázra újra ráépítette a mo­dem ember számára elvisel­hető, cirádáitól megfosztott re­gényes ornamentikát. Ez a vál­tozat így lett tökéletes: a ren­dezés és a színészi játék hibát­lan stílusban teremti meg a mú nagy romantikáját. A REALISTA és bensőséges színészi játékban az első he­lyet Jean Gabin foglalja el. Jean Valjean szerepében látva őt: elképzelni sem lehet ma jobbat nála. Gabin egyszerű nyugalma, szemének tiszta kékje, erőtől duzzadó hatal­mas alakja, szinte Valjeanéra termett; szinte látjuk, mint kényszermunkára ítélt rabot Toulon sötét börtönében, mint szökevényt a Myriel püspök darócruhás tolvaját, mint jótevő Madeleine urat, magavádolóan Arras törvény­széke előtt és magábaroska- dóan Fantine halottaságyánál. Ennyi szín és ennyi álak egyet­len hatalmas szerepben! Jean Gabin!... Ki ne is­merné a mozilátogatók közül, a nagyszerű francia színészt, a számunkra „tipikus” franciát. Mindenki látta már és min­denki szereti. Az életben is olyan, mint amilyennek film­jeiben megismertük. Enged­jék meg, hogy röviden ismer­tessem életrajzát. Párizsban született 1904-ben. Eredeti neve: Jean Moncorgé. Ifjú korában kubikosként, ké­sőbb kifutóként dolgozott, majd a Folies-Bergére színpa­dán lett statiszta. A híres „Moulin Rouge”-ban műsora annyira megtetszett az akkor sikere teljében levő Mystin- guette-nek, hogy hónapokig volt a partnere. Ez még 1923- ban volt. 1931-ben már filme­ken is szerepelt. Első nagy si­kerét 1937-ben aratta Marcel Carné: „Ködös utak” című filmjében, amelyben Michele Morgan volt a partnere. Ez­után a feledhetetlen alakítá­sok egész sora következett. Többek között: Renoir „Nagy ábránd”-ja, amelyben egy né­met fogságban sínylődő mű­szerészt játszott, a „Spanyol légió”, a „Mire megvirrad”, stb. A háború alatt Holly­woodban játszott, többek kö­zött Marlene Dietrich-el együtt forgatott filmet s meleg barát­ság alakult ki közöttük. Jean Gabin Amerikában, — majd visszatérve Franciaor­szágba, mindmáig megmaradt igazi francia színésznek, meg­tartotta sajátos egyéniségét, és nagy klasszisát. Művészi esz­közei egyszerűek, de rendkí­vül kifejezőek. Színpadon is épp oly kitűnő, mint a film vásznán, bár nagyon ritkán szerepel ott. 1929. óta csak 1949-ben lépett fel Henri Ber- natein „Szomjúság” című szín­darabjában. Filmjeinek száma több mint hetven. A felszaba­dulás után hazánkban játszott filmjeiben: a „Gyermekbíró- ság”-ban egy bírósági elnököt, a „Jelentéktelen emberek”-ben egy sofőrt, a „Fájdalom nél- kül”-ben orvost, az ,(Átkelés Párizson” című filmben pedig kalandosvérű festőt alakít.- MUNKÁJÁN KÍVÜL csa­ládjának, két gyönyörű kislá­nyának él, no meg normandiai birtokán a farmer-munkának. „Ezzel a normandiai birtok­kal életem régi vágya telje­sült — rpesélte egy alkalom­mal; — Gyermekkoromban mindig arról ábrándoztam, hogy mozdonyvezető leszek, de csak cementkészítő, majd ön­tőmunkás lettem. Most leg­alább traktort vezethetek és szabad időmben gazdálkodha­tok...” Hát ilyen ember Jean Ga­bin — a Victor Hugo megál­modta Jean Valiean alakítója. Murai János felkíván I Tegyük széppé művelődési otthonunkat A Hámán Kató felszabadu­lási szemle keretében a megyei tanács VB. művelődésügyi osz­tálya és a KISZ megyei bizott­sága és a Nőtanács mozgalmat indít a felszabadulás 15. évfor­dulója alkalmából azzal a cél­lal. hogy megyénk minden kul- túrotthonát, kultúrtermét szép­pé tegyük. ízlésesen berendez­zük és méltó környezetet te­remtsünk az ott folyó kulturá­lis tevékenységnek. Az elmúlt évek során me­gyénkben igen sok helyen tár­sadalmi erőből új kutúrházakat építettek, a meglevő külső és belső tatarozására is több he­lyen gondot fordítottak. Általában azonban még igen sok művelődési otthon megron­gált külsővel, levert falakkal, testetlenül kezdi az új népmű­velési évadot Szeretnénk elér­ni, hogy az olyan szépen elké­szített munkatervek megvaló­sulását, méltó környezetben lát­hassuk kibontakozni. Ezért hívjuk fel a művelődési otthonok igazgatóinak, választ­mányainak. a művelődési ott­honban működő tömegszerve­zeteknek a figyelmét erre a je­lenségre, hogy széles társadal­mi összefogással, önkéntes munkafelajánlásokkal, a szer­vezeti élet lehetőségeivel, a KISZ-fiataiok munkaszereteté­vel. a nőtanácsi kézimunka tan­folyamok hallgatóinak szorgos munkájával. TEGYÜK SZÉPPÉ KUL- TÚROTTHONUNKAT, moz­galmunkba kapcsolódjanak be, hogy művelődési otthonaink kedves otthonai legyenek az egész község ..dolgozóinak és méltó helyen á kultúra terjesz­tésének. A mozgalomban legszebb eredményt elérőket, kultúrott- honokat értékes jutalmakban részesítjük. Díjak: I. 1 darab Munkácsy 12 csa­tornás televíziós készülék. II. Világvevő lemezjátszós rádió. III. 2 darab szekrény. IV. 100 darab szék. Festmények, kultúrotthon fel­szerelési tárgyak, társasjátékok 2000, 1000 és 500 forintos tá­mogatási összegek díszletekre, jelmezekre, stb. A kitűzött célokat megvalósí­tani csak a legteljesebb társa­dalmi összefogással lehet. A mozgalmat értékeljük; első íz­ben I960, március 1—15-ig, majd június 1-től 15-ig. A má­sodik! ütemű versenyértékelés főképp a művelődési otthon környezete parkosításának szemléjét jelenti. Felhívunk tehát mindenkit, aki szívügyének tekinti a kul­túra házának széppétételét. környezetének csinosítását, kap­csolódjon be mozgalmunkba, hogy hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára már kicsino­sított kultúrházakban ünnepel­hessük felszabadult, örömteli életünk e nagy eseményét. * Eger, 1959. október 21-én. Heves megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya. KISZ Heves megyei Bizottsága, Nőtanács Megyei Titkár­sága. ÖltíVÍSPOLl 1959. október 25, vasárnap: 1944. ‘ A szovjet hadsereg felsza­badította Kirkenest, az első norvég várost. 1959. október 26, hétfő: 1764-ben halt meg William Hogart angol festő, rézmetsző és esztétikus. <2 Névnap <p Ne feledjük. hétfőn: DÖMÖTÖR kedden: SZABINA ms — TEGNAP délelőtt az egri Városi Művelődési Házban a járási népművelési felügyelők és kultú’rotthon-igazgatók rész­vételével értekezletet tartottak. Dienes Tibor, a megyei műve­lődési osztályának munkatársa nyitotta meg az értekezletet, majd megbeszélték az 1959—60. évi népművelési feladatokat. — A VISONTAI Községi Tanács végrehajtó bizottsága október 22-i ülésén két napi­rendet tárgyalt. Elsőként 'ér­tékelték a községben levő szakcsoport eddigi munkáját, majd a községi tartalékterü­letek használatával kapcsola­tos problémákat vitatták meg. — TIZENKÉT jegyespár je­lentette be magát az elmúlt na­pokban a lőrinci anyakönyvve­zetőnél. Egy részük, már a teg­napi napon tartotta esküvőjét, a többiek pedig a következő héten fogadnak örök hűséget egymásnak. — AZ ECSÉDI külszíni fej­tésen, újabb tervek szerint, komoly munkálatokat kezde­nek. A jelentős földmunka el­végzése után nagyobb meny- nyiségű, összefüggő lignit­mezőt kapnak az eddiginél. — HÉTFŐN, a vetés nagy ré­szének elvégzése után újult erővel folytatják a több mint 300 ezer forintos költséggel megkezdett istállóépítést a hat­vani Petőfi Tsz tagjai. A még hátralevő munkákat úgy vég­zik, hogy november közepén beköthessék az állatokat. — A GYÖNGYÖSI Tégla­gyárban a korszerűsítési mun­kák idején kiegészítik a Kel- ler-szárítókat, újakat építe­nek és a szárító-teret lebeto­nozzák. — TÍZFÉLE új típusú fogas­kerékszivattyú. kis- és nagy­nyomású fogaskerék gyártását kezdik meg a következő hónap­ban a Budapesti Hajtóműgyár egri telephelyén. — AZ EGRI József Attila Leánydiákotthonban október 25-én ifjúsági napot tartanak. Az ifjúsági nap keretében be­szélik meg a diákotthon kol­légiummá válásának felté­teleit. Bródy Sándor: Rembrandt (Magvető. Budapest) A NAGY HOLLAND | MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: október 2S-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor matiné: Emirátus bukása október 2S-én, vasárnap dél­után 5 és 7 órai kezdettel: Legenda a szerelemről (Cseh.) ...........................-........í-----­3G RI VÖRÖS CSILLAG 25—26-án: Rosemarie (szélesvásznú) jrXrRI BRODY 35— 26-án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 25—26-án: Szombattól hétfőig GYÖNGYÖSI PUSKIN 25-én: Az utolsó felvonás 36- án: Fiú vagy lány HATVANI VÖRÖS CSILLAG 25—26-án: , Atetet a pacsirta éltesét HATVANI KOSSUTH 2ö-én: Vágyak szárnyán 26:-án: Nincs előadás FÜZESABONY 25—2<i-án: A kis hazug PÉTERVÁSÁRA 25- én: Rita 26- án: Nincs előadás 1 miuturni Egerben délután fél 4 órakor: Nyugtalan boldogság (Ady-bérlet) este fél 8 órakor: Nyugtalan boldogság fSártetsg&gs« A NAGT, SZÜRKE kocsi bőgő motorral mászott ki a ;Szépasszonyvölgy teknőjóből Utasai nagyokat nevettek a pincében végigcsinált tréfák tömegére emlékezve, s egy ki­csit borosán élvezték az autó sima suhanását. A Lenin úton jártak már, A gép megköny- nyebbült a domb után, s most legyre nagyobb sebességgel fu­tott az apró köveken. A veze­tő, utasaival társalogva, hol előre, hol oldalt, meg hátra tekingetett. Nem vette észre, vagy nem hatolt el borral lo­csolt tudatáig az, hogy az úton munkások dolgoznak, hatal­mas vízsugárral öntözik a jár­dát szegélyező parkot.!. Csak hajtott, s egyszerre arra lett figyelmes, hogy a kocsit oldal- bakapja egy erős vízfröccs, az­tán csupa víz lesz a szélvédő üveg, s a következő pillana­tokban egy ember ütődik a ka­rosszériához. Gyors megállás, ideges sza­rvak, a sérült futólagos meg- ívizsgálása. g máris rendőr ké­ziül elő. Elkéri a vezető jogo­sítványát, nézegeti, forgatja, <aztán kis elismervényt állít ki, iami azt jelenti, hogy elveszi (tulajdonosától. Rendesen, ud- j vari as hangon kérdezi meg: — Kérem, fogyasztott ön ma ^alkoholt? * Igen, Bort ittam» most a Bródy Sádor nyiláig rájuk mé­ri rettentő ostorcsapásait. Ezekből, az ilyen emberektől sokat szenvedett, keseredett életében maga is. A színhá­zak, a kiadók — melyeknek év­tizedeken át kasszasikereket hozott a neve — egyszerűen és aljasul „megfeledkeztek” róla. Bródy regénye vallomás is. Gyakran nem tudja az ember: egy óbudai kocsmában boron­gunk a festővel, vagy Amsz­terdam valamelyik külvárosi panziójában. Olykor a szülővá­ros, Eger emléke tűnik az em­ber tekintete elé, szűk, macs­kaköves utcáival, barokk há­zaival. ' I REMBRANDT I az .egykor I----------------------1 gogos, büs zke grandseigneur — meg­rokkant életét kegyelemkenyé­ren vonszoló emberronccsá lett. A pompából csak emlék, a visszatérő szép idők fájdal­mas momentumai maradtak, ötven éven túl letörten, csak­nem szélütötten, kilökve a társadalom kertjéből, két gyö­nyörű asszony elhaiitolása után — egyedül maradt, hotelbeszo­rult. A fény meg az árnyék vibráló játéka, a fel-feltörő emlékdarabkák varázsa ros- kadt életének már csak elmo­sódó kontúrjai. A hotelszoba bezárt ajtói mögött is munkáról, fiatalsá­gáról álmodozik. Gondolkozik: Lehető lenne-e egykori mun­kakedvét, erejét visszakapni? (Érdemes feljegyezni ide, hogy Bródy öreg fejjel orvostudo­mányt is tanult — talán Ma­ugham tanácsára hallgatva: „A drámaírónak nagyon hasz­nos. ha bizonyos időt’az orvosi pályán tölt.”) Az agg festőt izgatták ezek a kérdések: Mi a lakatra zárt emberi élet rej­telmes titka? Elveszhet a szili» ‘a hang, forma — visszavonha­tatlanul? Rembrandt töpreng a megnyugvást hozó válaszon és kutató, fáradt elméje kere­si a megoldásokat. Az öregség, az élet utolsó akkordjai ezek. Mert a tehetetlen, erőtlen kéz­nek már súlyos az ecset. De a halál árnyékában js megma­radt valami a régi éles fény­nyel: a szem. Agyában víziók kergetőznek, arcok villongnák és csoportosulnak. Igazi mű­vészgyönyör. Nézni az ember­arcot, a tükör sima üvegében s mását egy sima rongyra vetí­teni. Aztán ez a szem is el­halványult, kihűlt. „Kacaghat­nak a vásári dögök, a mester, a kivájt arany örökösei” — ki­ált fel Bródy. De ők lettek-e valóban a kivájt arany örö­kösei? Patak? Dezső .^VVWWWWVWWVWWWVWVyA^WVWWWWW.-v - '• ■'vVWVWWVVVWVVVW\\\«AWW' festő­_____________________mű­vész személye és élete hosszú évekig foglalkoztatta, évekig izgatta Bródy Sándort Nagy- nagy rajongás élt benne a vásznak, a színek világa iránt, hiszen ifjúkorában maga is festőnek készült — így írja visszaemlékezéseiben. Bródy Sándorból mégis író lett — a magyar Zola —, ahogy barátai és ellenségei egyaránt emleget­ték. 19 06-ban, amikor Hollandia, a kis kalmárország nagy fia születésének 300. évfordulóját ünnepelte, Bródy maga is el­utazott Amszterdamba. Pom­pás tanulmányt írt erről. Ké­sőbb egyfelvonásos darabot szentelt Rembrandtnak. A nemrég új kiadásban megje­lent életrajzi regényét Bródy az 1919-es magyar proletárdik­tatúra bukását követő emigrá­ciójában írta. Halála előtt né­hány hónappal fejezte be ezt az utolsó művét, — s legna­gyobb alkotásának érezte —, féltett, reményeket ébresztő kincsként hozta magával, mi­dőn lopakodva hazatért — meg­halni. Egy arckép fényben és árny­ban — ezt olvassuk a cím alatt. E fény ellobbant nyár emléke­ként borong csupán, amelyet a leszálló árny lassan emésztő ereje takar el. Rembrandt al­konya, életének utolsó fellob- banása, halála — ez a tárgya Bródy regényének. A zsenit, a lángelmét nem értették meg kortársai, nem értékelték, ba­rátai elfordultak tőle — végül elfeledték. Rembrandt — á költő honfi­társ Verhaeren szerint — a legmegindítóbban emberi érzé­sű festő a pénz utáni loholás zajos korában volt pazar. Ne­mes értelemben pazar, mint minden nagy művész. Csak önmagáról fé!száznál több re­meket hagyott az utókorra: a tizenkilenc éves, dúshajú if­jútól, a haláltfélő aggig. MODERN NARCISSUS! Észak-Velencéjében, talán a legpuritánabb környezetben te­remtett magának keleti pom­pában tündöklő, bizarr és po­gány világot. Féktelen volt. Az ő kacagása a kortársak szá­mára kegyetlen és megbotrán­koztató hahotává fajult. S ez a megbotránkozás tartózkodó részvétet, zsörtölődő közönyt emelt köréje, eltemetve ben­ne a merész lázadót. Mint Bró­dy írja egyhelyütt: „Rühös, kis kiadók kiszedték szeméből az aranyat és végül kivájták a szemét”. A művészetnek a kapitalista társadalombeli un­dok vámszedői ellen röpülnek Balesetet jelentettek az éjszaka Szépasszonyvölgyben — hang­zik a válasz, aztán néhány percig megint csak a rendőr ceruzájának siklása hallatszik a papíron. Ez már egy nyilat­kozat lesz, amit az ittas vezető aláír: saját beismerése szerint is fogyasztott alkoholt, s en­nek ellenére — tudatában a sok baleset miatt a közelmúlt­ban foganatosított szigorú ren­delkezésnek — beült kocsijá­nak volánja mögé, s még- négy ember életét kockáztatta. A NYILATKOZAT aláírása után, a kocsit lezárják. A ve­zető, majd reggel, amikor ki- alussza az alkohol okozta má­mort, visszajöhet érte/ s haza­viheti. Addig nem. Addig hadd gondolkozzék egy kicsit tettén, amit ismerősei már hetekkel előbb „megjósoltak”. A jóakaróknak sokszor nem hisz az ember — mondván — én csak jobban ismerem ma­gamat, nem hallgatok hát sen­ki véleményére, hanem inté­zem a magam dolgát, úgy, ahogy nekem tetszik. Pedig ez esetben nem lett volna okta­lanság másakra hallgatni. Ez a nagy szürke kocsi elég gyak­ran megfordul a városban tu­lajdonosával. Majdnem azt le­hetne mondani: egy szabad­nap — egy egri kiruccanás, s ezek mindegyike ha már nem úgy kezdődik, akkor legalább bor-, vagy konyakmámorban végződik. S amikor az első po­hár felemelkedik, hiába jön a szigorú rendelkezések betartá­sát ismerők figyelmeztetése: — Vigyázz, mert ha egy rendőr megállít, a jogosítvá­nyodba kerül. A válasz erre cinikus, öntelt: —■ Ugyan, mit nekem egy egri rendőr! Ha elveszik ma itt a jogosítványomat, holnap­után visszakapom Pesten. Van énnekem ott olyan ismeretsé­gem hivatalos helyeken. Pedig az ittas embernél nincs rosszabb, ha közlekedés­ről, s különösen a mi egyre nagyobb tempójú, s egyre ha­talmasabb tömegű közlekedé­sünkről van szó. Nem feltét­lenül szükséges az, hogy az it­tas ember motorra, vagy gép­kocsiba üljön, akkor is okoz­hat tragédiát. S MOST ITT VAN ennek a nagy szürke kocsi vezetőjének esete 1% Az első figyelmeztetés után nem okozott semmi bajt, úgy ment vissza Pestre. De pontosan három héttel később miatta balesetet jelentettek be éjszaka a rendőrségen. Elke­rülhette volna, ha hallgat az okos, intő szóra. De nem. Most, amikor lezárták kocsijának aj­taját, társaságával együtt gon­dolt egyet, s — ha lúd, legyen kövér —, a Szépasszonyvölgy után irány a Rózsakért. Ott most már nyugodtan lehet to­vább folytatni a borozgatást. S íme, itt is van ismerős. Meg­kérdi: — Mi van véled? Hol a ko­csid? — Lezárva pihen reggelig. Ezek a — jankók elvették a jogosítványomat. Ez a díszítő jelző a néhány perccel ezelőtt vele szemben intézkedő rendőrnek szólt. An­nak az embernek, aki igaza és szolgálati kötelessége tuda­tában, rendesen becsületesen járt el a szabálytalankodóval. BALESETET jelentettek egy éjszaka a Lenin útról. Talán nem is egyet, ami gépkocsival történt, s egy éjszaka dolgozó munkást tett sérültté, hanem egy másodikat is, ami még sokkal rosszabb: egy ember jellemének vészes fogyatékos­ságaira, önkritikátlanságának teljességére derített fényt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom