Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-16 / 243. szám

1959. október 16.. péntek

ncpojsag

S

Biztató kezdet

A pártoktatás megszervezésében szép sikereket értek el az ellenforradalom óta a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt alapszervezetében. Különösen az 1957—58-as pártoktatási évet zárták jó eredménnyel, mikor sikerült tisztázni az ellenforradalmat követő eszmei zűrzavart. Azóta nemcsak a kommunistákkal, de a pártonkívűliekkel is megértették a párt helyes politikáját, s az oktatás iránt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott. Míg az 1957— 58-as pártoktatási évben 17 tanfolyamon 366-an tanultak, ez évben már 27 tanfolyamot szerveznek, amelyeken félezernél is több kommunista és pártonkívlili sajátítja majd el a pártoktatás anyagát.

Ez a jelentős eredmény annak köszönhető, hogy az idei pártoktatási évet, amely rövidesen megkezdődik, alaposan készítette elő a pártvezetőség. A propagandisták beszélgettek a pártoktatásban részvevő kommunistákkal és pártonkívűliekkel a tanulás jelentőségéről. Most már csak az van hátra, hogy az oktatási év során is hasonló komolysággal foglalkozzanak a kommunisták és pártonkívü- liek politikai képzésével, hogy a félezemyí bányász ne csak megkezdje, de sikerrel folytassa is a marxizmus— leninizmus tudományának elsajátítását.

Termelési értekezlet a Gyöngyösi Téglagyárban

Szombaton délután termelési értekezletet tartanak a Gyöngyösi Téglagyár munkás- szállójának kultúrtermében. Ezen az értekezleten jutalmazzák meg azokat a munkásokat, téglagyári dolgozókat, akik a kongresszusi munkaversenyben jó eredményeket értek el az elmúlt hónapban.

Értékes ajándéktárgyak találnak gazdájukra ezen a termelési értekezleten amely után a téglagyár KlSZ-szer- vezete vidám táncmulatságot rendez.

A haladás követeli

Az ősszel nemcsak az iskolákban a diákok szedték elő könyveiket, hanem munkához láttak az „idősebbek” is. Ilyenkor, ősszel, szervezett formában is megkezdődik a kommunisták tanulása, a pártoktatás. Mert persze, a kommunistának nem elég csak egy „szezonban”, mondjuk szeptembertől márciusig tanulniok. Aki tagja a pártnak, aki azt vállalta — többek között —, hogy neveli a társadalom pártonkívü- lieit, hogy élen jár a munkában és a tanulásban, annak bizony egész évben forgatnia kell — vagy kellene — a marxizmus tanításait és annak segítségével választ kell tudnia adni azokra a politikai kérdésekre, amelyek a szorgos munkásnapokon felmerülnek.

S bár nagyon sokan ezt teszik — mint a múlt évi tapasztalat is megmutatta —, vannak olyanok is, akik elmulasztják ezt. Elmulasztják még akkor is, amikor önkéntesen vállalták, hogy részt vesznek a pártoktatásban. Vannak, akik eljárnak ugyan, de úgy vélik, hogy már „eleget tudnak”, vagy hogy „tavaly is ez volt az anyag” és nem készülnek, nem tanulnak. Az előbbieknek azért nincs igazuk, mert „eleget tudni”, azt mondani, hogy ők már ismerik a marxizmus és a nemzetközi munkásmozgalom minden tanítását — amellett, hogy szerénytelenség is —, elképzelhetetlen. Ez áll azokra is, akik azt vallják, hogy „tavaly is ez volt az anyag”. S hozzátehetjük, hogy ezekre különösen vonatkozik az, hogy „nem árt tanulniok”, mert még annyit sem tanultak meg az elmúlt évek alatt, hogy a marxizmus nem dogma, hanem élő, változó tudomány, amely a társadalom vagy a nemzetközi helyzet mindennemű irányára, változására reagál. Éppen ezért, ha gondosan és alkotóan tanulmányozzák ezt a tudományt, mindenkor találnak újat, a mára, vagy a holnapra vonatkozó tanítást.

Ilyenkor, az oktatási év elején, a megnyitókon elhangzik, hogy milyen körülmények között tanultak a Ilorthy-idő alatt a kommunisták — és tanultak. Tanultak üldözve, szívósan, nagy-nagy akarattal és következetességgel. Tanultak, mert megértették: küldetésük, hogy tanítsanak. És ezt tanulás nélkül, anélkül, hogy ők ne „tudjanak” — nem lehetséges.

Most mások a körülmények, az adottságok, s mégis vannak, akik nem élnek a lehetőségekkel. Vannak a kommunisták

között is, az állami és gazdasági vezetők között is. Nem általánosítás akar ez lenni — nem is általános, ha a szórványosnál több is —, de ma is vannak olyan vezetők — különösen gazdasági vezetők —, akik azt hiszik: ahhoz, hogy jó munkát végezzenek, elég az, hogy munkás- vagy paraszt- származásúak és párttagok. Nagy, nagyon nagy tévedés ez. Mégha azt hozzátesszük, hogy 1956-ban, az ellenforradalom idején helytállt, akkor is kevés. Kevés, mert a fejlődés előre megy, nemcsak a technika fejlődik, hanem az emberi tudat is. És ha egy kommunista, egy vezető elmarad, akkor ne sértődjék meg, ha félreállították. Nem is sértődhet, mert a haladás, a fejlődés olyan embereket kíván és követel, akik a megfelelő — bármilyen — poszton őt, a haladást szolgálják.

Sokszor elmondtuk — és nem elégszer! —. hogy amit ebben az országban az ellenforradalom után csináltunk, nagyszerű dolog', arra büszkék lehetünk a jelen előtt, de a minket követő nemzedékek előtt is. És ezt mi csináltuk! Mi, magyar kommunisták, magyar dolgozók. De mi is ronthatjuk el, ha nem ismerjük a jelenkor követelményeit, ha nem tudjuk, mi történik a világban ... Már pedig ezt nem akarjuk.

Nemrég beszélgettem egy kisebb üzem párttag művezetőjével. Világpolitikára, filmre, színházra terelődött a szó és ő megmondta őszintén: színházat, ha egyet lát egy évben, a mozit nem szereti, újságot olvasni pedig nincs ideje, hót még tanulni hogy lenne? ...

Jó dolog ez? Dehogy jó! Nem lehet az jó, hogy egy viszonylag fiatal ember, aki párttag is, vezető is, nem érdeklődik a világ eseményei iránt, nem művelődik, szellemi igényeit kielégíti munkája, szórakozását a futball-meccs és az ulti. „Nincs időm újságot olvasni, tanulni.” Dehogy nincs! Hetenként eljuthatna moziba, havonta színházba — ezt anyagi helyzete is megengedné — és egy héten azt is megtehetné — két napon is —, hogy otthon maradna és tanulna. Nehéz ez? Igen, nehéz! De meg lehetne és meg lehet csinálni. És ha ezt tenné, akkor nem volna kénytelen arra hivatkozni, ha irodalomról, vagy filmről van szó, hogy ő olyan környezetben nőtt fel, ahol nem volt

módja tanulni. Majd 15 évvel a felszabadulás után ez az érv bizony gyenge, sőt elfogadhatatlan. Ha nem volt módja 15 évvel ezelőtt, 15 éve már volt és van. Mint ahogy volt és van sok száz, ezer — vagy tán millió — embernek, akik éltek és élnek ezzel a lehetőséggel. Csak akarat kell. csak egy kis áldozat — összehasonlíthatatlanul kisebb, mint amit sokan a felszabadulás előtt adtak volna —, fáradság kell.

A szocializmus építése lehetőséget, anyagi alapot ad ahhoz, hogy művelt, sokoldalú, a kornak megfelelő emberek nevelődjenek. De a lehetőség még nem valóság, a lehetőséget meg kell ragadni, ki kell aknázni.

Egyik legfontosabb kötelessége most minden kommunistának, hogy tanuljon, művelődjék és vigye tudását az elmaradottak közé. Vigye és adja tovább, mert ezt kívánja a proletárdiktatúra, ezt követeli a haladás szolgálata.

Papp János

A jofí} aszíusi alap növekedése

Í96S

,.A lakosság fogyasztási alapja hét év alatt legalább 40—45 százalékkal emelkedjék. Biztosítani kell, hogy a dolgozók növekvő pénzjövedelmükből elegendő mennyi, ségben, megfelelő minőségben és választékban vásárol, hassák meg a kívánt árukat. Ezért tovább kell javítani a lakosságnak élelnrszerekkel és iparcikkekkel való ellátását.” (A Központi Bizottság irányelveiből.)

Tüxaltószertár épül Bélapátfalván

Számvetés a párthonzrennzn* előtt:

w

Államunk gondoskodása •

• o

A dolgozók életszínvonalának emelése — a szocializmus épí lésének egyik alapvető törvényszerűsége. Olyan törvény ez. amelynek alapját az elvégzett munka sikere adja meg. Világos dolog: ha nap mint nap valóra váltjuk terveinket, ha megvalósítjuk azokat az előirányzatokat. amelyeket a párt és a kormány elénk tűzött, mind nagyobb és nagyobb lesz az az alap, amely az élemívó emelkedését hivatott biztosítani

A dolgozók életszínvonalának emelését ezernyi forrás szolgálja. Államunk sokoldalúan és messzemenően gondoskodik az ország építőiről — dolgozzanak bár üzemekben, bányákban. a mezőgazdasagban. vagy a különféle hivatalokban és intézményekben. Ennek a gondoskodásnak egyik formája az üzemi étkeztetés megteremtése. az üzemétkeztetés hálózatának kiterjesztése.

Sokan emlékezhetnek azokra az időkre — különösen a mező- gazdasági munkások, napszámosok —. amikor a früsteköt. az ebédet, a vacsorát maguknak kellett előállítani. A szegény munkásember pedig hol tudott leginkább spórolni? Ismert mondás volt: a hasán. így azután sok napszámos, kubikos fogta a tarisznyát, beletette a kenyeret, az avas szalonnát, (ha ugyan volt), a hagymát, s ment dolgozni. Jól nem lakott, csak evett, de dolgozott, ahogy csak bírta. így volt az üzemek nagy részében is: a munkás csak este. a napi munka után. otthon jutott főtt ételhez, az üzemi ebédidő alatt csak a zsíroskenyeret ette. amit masával hozott. Vajon eszébe jutott-e csak eey üzemtulajdonosnaK is, hogy munkása'' nak konyhát állítson? Soha. Egyetlen gyártulajdonost sem érdekelt az. hogy munkásai hogyan élnek. A lényeg számára egy volt csupán: minél jobban kizsákmányolni a munkást

Népi államunk az értékek között a legnagyobbra, a dol-f gozó embert emelte. A dolgozó: emberekkel való törődés hozta! létre az intézményes közétkez-; tetést az üzemekben, gazdaságokban és hivatalokban. A munkások a lehető legolcsób-j ban jutnak hozzá megfelelői mennyiségű és mind jobb mi-j nőségű ebédhez, vacsorához. Aj munkás azonban csak egy ré-j szét fizeti az ebéd. vagy vacso-i ra pénzbeli értékének, mert aj munkáltató vállalat jelentősj összeggel hozzájárul a nyers-: anyag beszerzéshez, és egyálta-i Ián az előállításhoz.

Az üzemi étkeztetés minden családnak nagy megtakarítást is jelent: munkában éppen úgy: mint anyagiakban. Mert hol van az a háziasszony, aki 4-5-6 forintból elő tud állítani férjének olyan ebédet mint amilyet az üzemben, a munkahelyen kap ezért a pénzért? Ezért mondhatjuk: az üzemi étkeztetés az életszínvonal kedvező alakulásának állandóan ható ténye minden benne részvevő dolgozó ember, dolgozó család számára.

Megyénkben jelenleg kilenc- venegy üzemi konyha működik és látja el a munkásokat meleg

étellel délben, vagy este. Az üzemekben étkező munkások száma sok ezer és számuk egyre nő. Az üzemi konyhák, az üzemekben étkező munkások száma — államunk gondoskodásának mutatója s ez a gondoskodás következő ötéves tervünk megvalósításával még inkább fokozódik.

Utas: Mennyivel tartozom? Hordár: Azt nem tudom, de hogy nekem tíz forint jár — az biztos.

Régi problémája a bélapát- ’alvi tűzoltóknak a felszerelés .árolása és az oktatóterem hiánya. Ez a probléma rövidesen megoldódik, mert 66 ezer forintos állami támogatással egy új szertárat építenek. Ehhez a költséghez maguk a tűzoltók

és a község lakosai jelentős társadalmi munkát ajánlottak fel. Ügy tervezik, hogy egy két szerállásos tűzoltószertárat építenek oktatószobával és irodával ellátva. A szertár alá egy pince építését is tervezik.

4s MSZMP kongresszust irányelveinek szellemében

Megszüntetjük az egészségre káros és nehéz testi munkát

Az MSZMP Központi Bizottságának irányelveit olvasva örömmel tapasztalhattam, hogy a párt továbbra is fontos feladatnak tekinti a nehéz testi munka gépesítését, az egészségre ártalmas munkafolyamatok kiszorítását a gépek segítségével. úgy, hogy a termelékenység tovább növekedjék.

Az irányelveknek ez a megállapítása nagy visszhangra talált a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű dolgozói között, hiszen az utóbbi években még egy sor megerőltetést igénylő nehéz fizikai munka és egészségtelen munkahely nehezítette a termelést, s vette igénybe az emberek erejét.

Örömmel tapasztalhatták azonban a gyár munkásai, hogy a vállalat vezetősége a szakszervezettel együtt jelentős erőfeszítéseket tett, hogy minél 'kevesebb legyen az ilyen munkahelyek száma. Nemrégen a mész berakását oldották meg szalag segítségével, ami eddig az egyik legnehezebb és legegészségtelenebb munka volt. A még forró meszet talicskán tolták a vagonokba, s ez nagyon megviselte az embereket. Most. hogy gépesítették ezt a munkát. 18 ember szabadult fel e nehéz, egészségtelen munka alól s végezheti könnyebben munkáját.

A másik nehéz munkahelyet a palabányában rövidesen gépesítik és csillézés helyett, markológépek végzik a legnehezebb fizikai munkát.

Megszűnik a gyáron belüli másik nehéz fizikai munka is: a nagy mennyiségű szén lapáttal való kirakása. A gyár ugyanis fokozatosan rátér az olajtüzelésre, így igen kevés szenet kell majd kézierővel kirakni.

De annak fontosságát, hogy k vábbra is megmaradjon a törekvés a nehéz fizikai munkák gépesítésére, mi sem bizonyítja iobban. hogy a gyárban még így is akad jó néhány erős fizikai munkát igénylő munkahely — közte a cementbepako- lás is. A gyár munkásai — látva. hogy a párt is szívén viseli a nehéz fizikai munka fokozatos megszüntetését — bíznak abban, hogy a második ötéves terv ideién már minden nehezebb munkát gépesíteni tudnak, hogy a műszakiak akkorra megoldást találnak a ma még egészségtelen, vagy nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyek gépesítésére.

Ezért fogadták örömmel az MSZMP irányelveinek megjelenését itt a mi gyárunkban is.

Vitányi Imre ÜB-titkár.

! AZ 1956-OS NOVEMBERI

< pusztító vihar csak a gyenge í ágakat törte le, hajlította föl- . dig, az erős, magasbanövő teríj més megedződött, acélossá vált \ az októberi förgetegben.

1 Az egri városi pártbizottságon \ egyretöbben keresték november \ 4-e után a kapcsolatot, az utat j a párthoz. A párttagok neve \ szaporodott. Az Egri Dohány- Ü gyárból a párttitkár volt az 5 első, s a törékeny termetű fia* « talasszony, Szabó Lászlóvá '< a második.

ij Kinn még újabb jeges vili hart ígért a hangulat — az í egyensúlyukat vesztett embe- \ rek „hazafias” hangulata —, de 5 a bizottság megalakult, erősö- 5 dött az új párt. í Szabó Lászlómét novem- ? bér végén egyre sűrűb- 1 ben látják a pártbizottságon. í Ügy érzi: itt a helye. A gyár- ] ban is nagy munka vár rájuk. } Az emberekben visszaállítani j a bizalmat, hangot adni az | igazságnak, amit októberben 1 annyira elhallgattattak az ál- 3 hazafias szólamok és a fegyver< ropogás.

8 A kis mag, a dohánygyári

Fáradhatatlanul a kommunista ügyért

négy párttag alapította szervezet hatalmas fává erősödött azóta. Nehéz, göröngyös úton, komoly munkában telt el az idő. Az akkor még 24 éves S zabóné szavára sok konok fejben indult meg az igazság felismerése. Sokat, türelmesen vitatkozott olyanokkal is, akiknek meggyőzése komoly munka volt számára, de ő vállalta ezt.

A betegség egy időre félreállítja a harcból. Megerősödve, újra dolgozik, és a párt munkájából nagyobb részt vállal magára.

AZ ÜJ VEZETŐSÉGBE választják azok a párttagok, akiknek segített — amikor oly hangosan üvöltöttek a hazát áruló, népet gyalázó farkasok - az igazságot megtalálni.

27 éves, de munkáját — mint mondották róla — az örökifjak lelkesedésével végzi. Ezernyi gondolat és terv foglalkoztatja az Egri Dohánygyár párt- alapszervezete vezetőségének új tagját.

Szervezi a pártoktatást, segít a kiszeseknek, hogy amikor megrendezik a decemberi Mikulás napot, minél több játékot oszthassanak ki a ldcsik- nek. Intézkedik, beszélget, érvel, vitatkozik és soha nem fárad bele.

Ha letelik a munkaidő, boldogan siet a kapuhoz, ahol várja a férje és irány az új lakás.

— Még van egy kis munka rajta, de lassan ezzel is készen leszünk — magyarázkodik, miközben nyugtalan tekintete végigsiklik a pártiroda szerény bútorain.

Ha szabad ideje akad, kedvenc szórakozása a film, de gyakran látták őket a férjével együtt motorozni a Bükkfenn- sík évszázados f. i, az őrt álló hatalmas tölgyeset

Életvidámsága soha sei« hagyja el, mindig mosolyog, mintha neki nem lennének gondjai — de ha van, akkor minek tudja más is. így vélekedik.

A BÉRELSZÁMOLÓBAN is

nagy szeretettel beszélnek róla, gyors k van, pontosan elvégzi munkáját. Olyan még nem volt, hogy miatta késtek volna a mérleggel és a bérelszámolással.

— Lehet rá mindenben számítani — dicséri a párttitkár.

Sokszor olyan fe’adatokat is elvégez, amelyek nem is rá tartoznának, de ha van ideje, ereje ezeket elvégezni, belefog és sikerül neki. Most, hogy beválasztották az új vezetőségbe, azt gondolom, igazságosan választottak a gyári párttagok. A nehéz időben is met lettünk volt Szabóné. és most is szükség van munkájára.

A dicséret hallatára belepirosodik Szabó Lászlóné, nincs hozzászokva a dicsérethez. — nem szereti, ha szemébe dicsérik munkáját...

Kovács Jánoa