Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-11 / 239. szám

1959. október 11., vasárnap népújság s Szántanak a traktorok . • . SZÜRKÉS, barnaszínü ruhát ölt az egész határ. Reggelen­ként már dér csípi meg a fák leveleit, s a ritkuló lom­bok közt egyre gyengébb erő­vel tör át a vénasszonyok nya­rának napsugara. A földek­ről lassanként bekerül a cu­korrépa és a zörgős kukorica- szár. s ameddig csak a szem ellát, egyhangú, sivár lesz az egész világ. Mégis, mozgalmas az élet ezeken a napokban, mert miközben haldoklik a természet, az emberek már az új élet előkészítésén fáradoz­nak, szorgalmas munkájukkal igyekeznek megteremteni a jövő évi kenyérnekvalót. Soha ennyi traktor nem dol­gozott a határban, soha ilyen zúgás és berregés nem verte még fel a távoli mezők csend­jét. mint az idén. Serényen fo­rognak az acélkerékek, mély barázdákat szántanak az ekék, és erős vetőgépek, acélcsövein át minden darab földön a ta­lajba kerül a gabona. Van is ilyenkor ezer gondja-baja a Füzesabonyi Gépállomás min­den emberének. A mezőgazda­ság szocialista átszervezése, a megnövekedett termelőszövet­kezeti vagyon sok-sok tenni­valóval szaporította a gépállo­más gondjait is. Simon Mi­hály főmezőgazdász elmondja, hogy a ■ tavalyi 3 és félezer holdnyi tsz-területtel szemben, az idén 25 ezer hold szövet­kezeti föld megmunkálása vár reájuk. Megnövekedtek tehát a fel­adatok és természetes, hogy ezt nagyobb erőfeszítések és gon­dosabb munka árán sikerül csak teljesíteni. — Bizony, sok szervezeti in­tézkedésre volt Szükség — mondja —, hogy helyt tudjunk állni ezekben a napokban. Először is,sokat jelentett az állam segítsége, mert erőgé­peink száma csaknem száz da­rabra növekedett. Kaptunk új vetőgépeket; lánctalpas és gu­mikerekű traktorokat, műtrá­gyaszóró berendezéseket, nehéz fogasokat. Bjelorussz és U—28- as típusú gépeket. Igaz, még ez sem lett volna elegendő, ha nem szervezzük meg jól a munkát. a gépállomás vezetői már augusztusban kiadták a jelszót, hogy a csépléstől fel­szabadult erőgépek máris men­jenek szántani. Ennek köszön­hető, hogy ebben a hónapban 5 ezer normálholdon elvégez­ték az ősziek alá való szán­tást, amit szeptember hónap­ban kilenc ezerrel tetéztek. Ez a szép eredmény természetesen nem született csak úgy magá­tól. Mindenekelőtt el kellett osztaniuk a gépeket arányosan minden termelőszövetkezetnek, a szerződés, illetve) a terü­letük nagysága szerint. A fü­zesabonyi Petőfi Tsz, amely most már három és fél ezer holdas gazdasággá fejlődött, kilenc erőgépet kapott az őszi szántás-vetésekhez. Szigorú intézkedésedet hoz­tak, amelyben egy időre szü­neteltették a szállításokat és minden erőgépet, ezek, között a 15 vontatót is, az őszi talaj- munkákhoz rendelték ki. Ti­zenhat gépnél bevezették a váltott műszakot, a többiek­nél pedig a szüljséglet szerint nyújtott műszakban dolgoznak a traktorosok. Több új je­lentkezőt is felvettek a gép­állomásra és traktorra ültet­tek erekben a hetekben, s a közeljövőben erek nagy részét négyhónapos traktoros isko­lára kü’dik. Másfél év alatt 100 emberrel végeztetik majd el ezt a magasabb műszaki képzést adó tanfolyamot. Nincs hiba az üzemanyagel­látással sem, a jó szervezés er­ről is gondoskodik. A tartály- kocsi menetrend szerint jele­nik meg naponként az egyes brigádszállásokon, és pontosan kiszállítja a felhasználandó üzemanyagot. Nem adódhat komolyabb kiesés műszaki hi­bából sem, mert minden bri- gádszálláson ott van a körzeti szerelő, aki azonnal segít. Egy­két kisebb hibán, csapágykiol- vadáson kívül nem is adódott még komolyabb fennakadás. Ha esetleg a szerelő sem tudja a hibát orvosolni, vagy nem győzi a munkát, ■ akkor a köz­ponti műhely szerelői segíte­nek. Épp most gördült be egy Zetor a gépműhely elé. Barta János gépe ez, aki éppen a Szabad Nép Tsz-nél hengere- zett, és közben zárlatos lett a masinája. Egy-kettőre előkerül a\villanyszerelő, kijavítja a ve­zetékhibát és a gép máris foly­tathatja munkáját. FÖLDI ISTVÁN üzemgaz­dász papírt, ceruzát kotor elő, és számítgatja, mit is jelent számokban ez a jó munka, a nagy igyekezet., A sok szép teljesítmény együttesen az őszi terv 54 százalékos teljesí­tését jelenti, ebből az őszi ta­lajmunkák 50 százalékos ered­ménye is kimutatható. A to­vábbiakban elmondja még ké­résünkre Földi elvtárs azt is, hogy a kongresszusi munka- verseny milyen termékenyítő, jó hatással van az itteni mun­kákra. A Kimutatások szerint hct brigád traktorosai keltek ne­mes versenyre, és ezek között is a Szihalom községben dol­gozó Vörös Csillag-brigád tag­jai járnak a? élen. Őszi talaj- munka tervüket 54 százalékra tel 'esítették, és tagjaik egytől egyig szorgalmas, becsületes emberek, jó traktoristák. Tóth Benjamin, aki gumikerekű vontatójával szánt, 88 száza­lékra teljesítette már eddig az őszi tervét. Még ennél is jobb Csíki Sándor eredménye, aki DT-traktort vezet, és már a 91 százaléknál tart. A brigádok versenyében di­cséret illeti még a Komszo- mol-brigád tagjait, az őszi munkák 50 százalékos együt­tes teljesítéséért. Az éves ter­vük teljesítésével pedig ők állnak a legjobban, hiszen ed­dig már 103 százalékos ered­ményt értek el ebben. Leg­jobbja ikat: Subicz Józsefet, Kerekes Józsefet és Cseh La­jost méltán érheti hát a dicsé­rő szó. A brigádversenyek igen jó ösztönzője az a sok tárgy- jutalom, amit a gépállomás vezetősége a legjobbaknak szándékozik juttatni. Az első díj pl. egy konyhabútor, .ezen­felül sok rádió, mosógép, ke­rékpár, és számtalan más ér­tékes tárgy kerül majd kiosz­tásra. Minden traktor, minden erő­gép,szánt tehát ezekben a he­tekben a füzesabonyi gépállo­más körzetében. A derék trak­torosok munkája, az üzemve­zetőség sok sok hatásos in­tézkedése, és szervezőkészsége meg is hozta a kívánt eredmé­nyeket. Egész pontos határidőt még nem tudunk mondani, nem is akarunk jósolgatni — mondja befejezőben Simon elvtárs az őszi vetésekre vo­natkozólag —.de egy biztos,hogy a rossiz idő beálltával már minden talpalatnyi föld fel­szántva. és minden szem gabo­na elvetve várja majd az új tavaszt. AZ IDŐ SÜRGET, a naptár egyre fogyó lapjai már októ­ber közepét mutatnak, sietn! Kell tehát mindén munkával. Használják hát ki a jó idő minden percét a gépállomás dolgozói', mert minden nappal, minden darab föle? felszántásá­val újabb és újabb csatát nyer­nek. Most rajtuk múlik dörítő- en, milyen lesz termelőszövet­kezeteink jövő évi termése, dolgozó népünk kenyere. Mosolygó szőlőfürtök A' tanácselnök-helyettessel, Bognár Lászlóval, rójuk a pa­tai utcákat. Embert keresünk, aki el tudja mondani a patai szőlőtelepítések történetét. Saj­nos, azonban ilyen embert nem találunk, mert a szőlőtermesz­tés hagyományának leghűsége­sebb ápolói kint vannak a föl­deken és a hegyes-völgyes ha­tárban. hiába is keresnénk őket. Maka János, nyolcholdas gaz­dát a pincetornácban találjuk, krumpliválogatás közben. Az itjeniek úgy tartják őt számon, mint gz egyik legkitűnőbb sző­lőművelőt. Amikor leteleped­tünk, tüstént nekifogott a tele­pítés. művelés, csemegézés. borkészítés, hordótisztítás for­télyainak az ismertetéséhez. A szakkifejezéseknek se vége, se hossza. Mondom, Maki János jó gaz­da. Haját, bajszát őszbecsavar­ta az idő, de amikor a híres patai csemege hagyományaira tereljük a szót, egy pillanatra megáll a krumpliválogatás. — Az apám mesélte, ő még a nagyapámtól hallotta, hogy valamikor — még a filoxéria előtt — a hegyen sutulták a szőlőt. Volt úgy, hogy az em­berek napokig haza sem jöt­tek. Amikor mégis meggondol­ták magukat, megtöltötték a esobolyókat, hazahozták és ha kifogyott a tartalma, újra eltá­voztak. — És a filoxéria után? Maka János megsimogatta a bajszát, gondolkodott, mintha a régmúlt időket kutatni — Az kérem, rossz dolog volt. Csaknem az egész szőlő kipusztult, de a mi népünk új­ra telepített. — Akkor került földbe a hí­res csemege? —r Akkor, de sokkal nagyobb területen, mint azelőtt. A Kecs- kekő-dűlő déli oldala addig nem volt bedugdosva. de az emberek rájöttek, hogy ott te­rem a legjobb szőlő és ma már ott tartunk, hogy a Kecskekő- oldal fürtjeit nemcsak hazánk­ban. hanem más országokban is szívesen veszik, ahogy hal­lom. Maka János pincéjétől az is­kolába megyünk. Megnézzük a falu monográfiáját, de sajnos, kérdéseinkre itt sem kapunk választ. A gyöngyöspatai peda­gógusok feldolgozták ugyan falujuk történetét, de ha rész­leteiben akarnák azt megmu­tatni, még többhónapi kutató­munkát kellene ráfordítani, mert gyöngvöspata maga, a tör­ténelem. A gót stílusban épült templom lőrésekkel ellátott tor­nya régmúlt idők harcairól, a megsárgult királyi oklevelek sorai „Patha” község gyakori Szőlő alá fordít a traktor Az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagsága elhatározta, hogy 22 holdon szőlőt telepít, Az Egri Gépállo­más traktorosa, Kelemen Károly szántja a termelőszövetkezet földjét. A hatalmas, lánctalpas traktor ekéje 60—80 centimé­terre megforgatja a földet, minden bizonnyal jó szőlője lesz az egerszalóki Vörös Csillag Tsz-nek. adományozásáról regélnek. Ezekből a hiteles dokumentu­mokból csak következtetni le­het arra. hogy a „Pathai” sző­lők és borok birtoklásáért ver­senyt futottak az elmúlt száza­dok ural Az átvevőhelyen viszonylag ..szélcsend” van. Demény Mik­lós felvásárló azt mondja, hogy csak a délelőtti órákban van így. Délután viszont a szőlős­kocsik szinte végeláthatatlan sorokban jönnek és addig még sem állnak, amíg 8—10 vagon­nal át nem vesznek tőlük./ — Hová szállítanak? / — A patai csemege kizárólag exportra megy. Ausztria. Svájc, Nyugat-Németország a szőlőnk útja már évek óta, ;— Szerződtek a gazdák? — A termelőszövetkezetek 31, az egyéniek pedig 110 vagon csemegére kötöttek szerződést. De ez még nem végleges, mert szinte mindennap jönnek szer­ződést kötni. A felvásárlótelep pénztáro­sával gyorsan számítást csiná­lunk és kitűnik, hogy a legsze­rényebb számítások szerint fc 10 millió forint az az összeg, amit csak a csemegeszőlőért kapnak Gyöngyöspatán. Ezen az összegen tiz, 500 sze­mélyt befogadó kultúrházat le­hetne építeni minden évben, jegyzi meg valaki a hatunK mögött. És az atyafinak igaza van. Sőt, mi hozzátesszük, hogy ez az összeg a közösben meg­hatványozódhat. Persze, az it­teniek is jól tudják ezt, amire az a legjobb bizonyíték, hogy három tsz és három tszcs mű­ködik a községben. Jóllehet, ezek a nagyüzemi gazdaságok még nem foglalják magukban az emberek zömét, de működé­sük .meggyőző erővel bizonyít­ja. hogy egyre inkább a szövet­kezeti gazdálkodás kerül fö­lénybe Gyöngyöspatán is. Egyébként az átvevőhelyen látottak mindenben igazolták Maka János szavait, amikor az* mondotta, hogy mosolygó szőlő- fürtjeiket szívesen rnegvásárol- iák. A közmondás azt tartja, hogy a jó bornak nem kel] cé­gér. Ha ez áll valamire, a patai saszlára különösen áll. mert igencsak sorra lehetne iárni a Mátra aljai községeket, hogy olyan tükörtiszta mézédes cse­megeszőlőt találjunk, mint ami­lyet Gyöngyöspaján a Kecske- kő-dűlő déli oldala érlel.' ERKIJÁNOS A kis falucska temetőjében besüppedt sírban alussza örök, álmát Gaál Kis János. A viharvert fejfán megkoptak a betűk, de azért még elég friss ahhoz, hogy akárki elolvashassa: — Élt 66 évet. Két esztendeje sincs, hogy az öreg Gaál Kis János elköltözött az árnyékvilágból, de fiainak azóta még nem telt egy sírkőre való. Nagyobbik fia, a János, akart ugyan már állíttatni többször is, de végül mindig másra kellett a pénz, így aztan húzódott a dolog egyik halottak napjától a másikig. A kisebbik fiú, a Pesta, meg a végrendelet nyilvánosság- rahozatala óta úgy megharagudott a meg­holtra, hogy sírját se kívánta azóta látni és még a gyerekeknek is megtiltotta, hogy akár egy szál virágot is kivigyenek a nagyapjuk sírjára. — Kifuccsolt minket csúnyán az öreg — rázta az öklét Pesta az ég felé és nem tudott apjára gondolni másképp, csak gyűlölettel. Meggyűlölte nemcsak az öreget, de még test­vérbátyját is, akire teljes egészében rászállt a vagyon. — A Kelemenes három hold, a Baglyos öt __tűnődött magában Gaál Kis István és va­lahányszor ezekre a földekre gondolt, mindig elöntötte lelkét a keserűség. Egymás mellett laktak a bátyjával, szom­szédok voltak, de az öreg halála óta úgy néz­tek át egymáson, mint a levegqn. Nem szól­tak az asszonyok se, de még a gyerekek is csak titokban játszhattak egymással. — Meg ne tudjam, hogy barátkoztok — így az apjuk. — Szóba ne álljatok azokkal a szarkafió­kákkal — parancsolta és így lassan-lassan a gyerekek szívébe is átcsöpögött a gyűlölet. YTadami egy esztendővel az öreg Gaál * Kis János halála után a kisebbik Gaál fiú a juttatott négy holddal beállt a szövetkezetbe, de János, a nagyobbik, ki­tartott. — Könnyű neki! — mondogatta Pesta ak­kortájt. . — A Baglyos meg a Kelemenes a leg­jobb földek a faluban, Amikor felszakitja az eke a hantot, szinte csillog a zsír a rögeken. Ott aztán terem a búza, terem a kukorica, ott könnyű megmaradni egyéninek. Hej, de majd SZALAY ISTVÁN: ZJipcLZiőij- télidéit meg tudná, hogy hol lakik a magyarok iste­ne, ha neki is csak a juttatott négy holdon kellene gürcölnie. Majd megtudná, ha egy­szer elveszítené az apai birtokot. Haj! Mert, nincs igazság a földön — rázta megint Pesta az öklét és tekintete egyszerre elborult. — Nem! Nem bocsátók meg nekik soha! Se neki, se az apámnak. Így kesergett magában és ilyenkor száz­szor meg ezerszer elátkozta tulajdon édes­apját. De alig rá egy másik esztendőre, Gaál Kis János is beballagott az elnökhöz. — Belépnék a szövetkezetbe, Antal — kezdte a szót, de szemében megbújt a szomo­rúság. Kerekes Antal, a szövetkezet elnöke, szinte hinni se akart magának, amikor meg­hallotta János szavait. — Belépnél? — kérdezte óvatosan. aztán, hogy János rábólmtott, mégiscsak megkér­dezte: — A Baglyossal, a Kelemenessel? Az ember köhintett egyet-kettőt, aztán ke­vés idő után megszólalt: — Azzal. — Hát akkar itt a papír, János, aztán majd a tagság* eldönti:.. hanem azért mégis­csak szólhatnál valamit magad felől. Hogyan szántad rá magad? P aál Kis János így mégse tudta elke- rülni azt, amit legjobban szeretett volna, amitől legjobban tartott. Magában már mindennel tisztában volt, de az más ... egé­szen más. Titokban remélte, hogy éppen csak alá kell írnia a papírt, dé most, hogy nem egészen úgy sikerült, ahogyan gondolta, egy kicsit meglepődött. Előkbtorta a cigarettát, megkínálta az elnököt is. Kerekes Antalnak már sok ember meg­fordult a keze alatt tíz esztendő alatt, amióta megalakult a szövetkezet és tudta, hogy itt nem lehet csak nyílt kártyával játszani. Ide nem való fél ember, fél szív, {csak emberjraló, tetőtől tápig egész embet. Ezért szólt hát, ezért akarta megtudni, hogy mi lakozik Já­nos belsejében. Az ember rágyújtott, egy ideig nézte a pislákoló gyufaszálat, megvárta, amíg végig ég, aztán lassan, mint aki nagyon ráér, bele­nyomta a hamutartóba. Mélyet szippantott, aztán mégiscsak belefogott: — Elég volt belőle, Antal. Érted, elég volt — kezdte a szót. — Ez a két esztendő, ami el­múlt felettünk, egészen megvénített.. . — Pedig a Baglyos jó föld — szólt közbe az elnök. — Többet ér belőle egy hold, mint másutt három. Az egyéniek közül neked volt az idén is legjobb búzád, megaztán a jószá­gaid... azok se alávalók:,. Gaál Kis János közelebb húzta a széket az asztalhoz és most már egyenesen az elnök szeme közé beszélt. p rtem én. Antal, értem, hogy mit akarsz. Tiszta vizet a pohárba. Ezt akarod. Nektek nem elég csak a papír, hát elmondok mindent sorjában. Tudod te is na­gyon jól, hogy meghalt, most két esztendeje, az apánk. Elment, rám hagyta a földeket, a Kelemenest, a Baglyost is. Engem úrrá tett. de halálos ellenségemé Pestát, az öcsémet. Tudod jól, egymás mellett lakunk, de mióta az apánk meghalt, még egymás kutyájának se füttyentünk a harag miatt. Én örültem a földnek, mi gondoztuk, ápoltuk az apámat, azt hittem, jogos a juss, az egész föld, az apai birtok. Két esztendő óta sok viz lefolyt a Tiszán. Sok minden megváltozott, csak öcsém lelkében maradt meg irántunk a harag, a gyűlölet. Mi gyűlöljük egymást, asszonyaink elfordítják fejüket, ha egymással szemközt találkoznak, és Ißssan-lassan gyűlölt lesz a föld is. Valahányszor beleengedem az ekét a zsíros, fekete földbe, mindig eszembe jut az öcsém, az apám testamentuma. Látom, ti jól megvagytok a szövetkezetben. Közétek állt az öcsém is, úgyszólván föld nélkül, aztán mivel se áll rosszabbul, mint akármelyik a tizenötholdasok közül. Szóval, nekem elég volt ebből a gyűlölkö­désből, azt akarom, hogy engem ne átkozzon senki tovább a föld miatt. Ügy akarom, hogy legyen mindnyájunké a Baglyos, a Keleme­nes. Legyen az enyém is, az öcsémé is. Bé­kességet akarok, Antal, érted, békességet... — Értelek, János — törte meg kevés idő múlva az elnök a csendet. — Tudom most már, hogy igazságot akarsz tenni és megér­tetted, hogy a földben nemcsak áldás, de átok is teremhet. Aztán itt, minálunk, bizonyosan megnyugszol majd, ha már megosztoztatok a földön, majd ha mindkettőtöknek igazság tétetett. A legközelebbi közgyűlésen már ott ült n az első sorban Gaál Kis János is. A tagságnak kellett döntenie miléte felöl, hogy maguk közé fogadják-e vagy aemi Egy akarat­tal emelte mindenki magasba a kezét, csak éppen Gaál Kis Pesta nem, aki azon töpren­gett, mi történhetett bátyjával, hisz még egy esztendővel ezelőtt hallani se akartak a szö­vetkezetről. — Ellene szavazok! Nem kell ilyen ember közénk — vetett lángot benne újból a harag és cselekedetét* még szóval is megerősítette: — Én .ellene szavazok! Mindenki hazament már a gyűlésről, csak a két Gaál testvér, meg Kerekes Antal, az elnök maradtak még vissza egy ideig. — Most tied is a föld, öcsém — bökte ki a szót az öregebb Gaál fiú. — Nincs helye már a haragnak. — Kisemmiztetek az apámmal együtt, ki­forgattatok a vagyonból, kapzsi Voltál, go­nosz ... — sziszegte Pesta a bátyja felé. — De nem baj! Én megtaláltam itt a számítá­somat, nincs rosszabb sorom, mint neked az apai jusson, hanem azt kérdezem, mit kere­sel itt a tisztességes emberek között? Gaál Kis János arcát elöntötte a vér. de aztán egy pillanat múlva megsápadt egészen. — Igazságot jöttem tenni, Pesta. Érted? Igazságot. Mostmár neked is teremni fog a Baglyos, az egész apai juss. Legyen hát vége a haragnak... őst már újra testvérek vagytok — szólt csendesen az elnök is és Pesta vállaira tette a kezét. Pesta nem szólt egy ideig, csak később nyújtotta bátyja felé kéz­fogásra kérges tenyerét. M'

Next

/
Oldalképek
Tartalom